Zsiday-blog

Nem vagyunk egyedül

2013, Január 31 - 08:18

Habár itthonról néha úgy tűnik, mintha a forint árfolyamát pusztán a leendő jegybankelnök körüli találgatások és a várható unortodox monetáris politikai eszközök mozgatnák, a valóság az, hogy általános KEU jelenségről beszélünk. Ha megnézzük, hogy mi történik Lengyelországban vagy Csehországban, a hazaihoz sok tekintetben hasonló jelenségeket látunk. A lassuló vagy recessziós gazdasági környezet egyre inkább előtérbe hozza azt az igényt, hogy erre valamilyen módon válaszoljanak a jegybankok.

Például:

http://www.thenews.pl/1/12/Artykul/124728,Rostowski-Poland-must-cut-interest-rates-further

http://www.fxstreet.com/fundamental/analysis-reports/kbc-flash/2013/01/28/

Mivel idén várhatóan Európa zéró körüli növekedést fog mutatni, ezért kamatvágások, szándékos devizagyengítések, unortodox eszközök bevetése egyre valószínűbb mindhárom országban. A lényeg az, hogy a monetáris politika - a gyenge gazdaságra válaszul - várhatóan egyre megengedőbb lesz, ami pedig továbbra is asszimetrikusan tartja a devizapiaci kockázatokat mindegyik országban. Nem véletlen, hogy mindhárom deviza gyengülő trendben van az euróhoz képest, a zloty ma reggel féléves mélypontra hanyatlott, a cseh korona pár napja esett ugyanilyen gyenge szintre, és mint tudjuk a forint sem vitézkedik.

Habár a forint gyengülésében benne van valamennyire a "Matolcsy-para", ám valószínű, hogy ha nem őt nevezik ki, a hazai fizetőeszköz akkor sem lesz tartósan erős, mert közép-európai trendként továbbra is kedvezőbb monetáris kondíciókat fog teremteni a jegybank. Láthatóan a 300-as szinttől sem ijedt meg a héten a monetáris tanács, és tovább csökkentették az alapkamatot 5,5%-ra, és ha gyenge marad a gazdaság, akkor tovább fogják vágni a kamatokat idehaza is. Akár jön tehát Matolcsy, akár nem, a forint véleményem szerint továbbra is hasonló helyzetben van, mint korábban: nagyon megerősödni nem tud, mert akkor "kivágják alóla a kamatot", viszont a gyengülés irányába nyitott a pálya, egyrészt bármilyen hirtelen nemzetközi hangulatromlás, másrészt kellően meg nem gondolt intézkedések esetleges bevezetése esetén. Összességében tehát úgy vélem, hogy a jegybankelnök személyétől függetlenül inkább egy gyengeség felé tendáló, hullámzó, fölfelé csúszó sávmozgás várhat az EURHUF keresztre.

Nem vagyunk egyedül

2013, Január 31 - 08:18

Habár itthonról néha úgy tűnik, mintha a forint árfolyamát pusztán a leendő jegybankelnök körüli találgatások és a várható unortodox monetáris politikai eszközök mozgatnák, a valóság az, hogy általános KEU jelenségről beszélünk. Ha megnézzük, hogy mi történik Lengyelországban vagy Csehországban, a hazaihoz sok tekintetben hasonló jelenségeket látunk. A lassuló vagy recessziós gazdasági környezet egyre inkább előtérbe hozza azt az igényt, hogy erre valamilyen módon válaszoljanak a jegybankok.

Például:

http://www.thenews.pl/1/12/Artykul/124728,Rostowski-Poland-must-cut-interest-rates-further

http://www.fxstreet.com/fundamental/analysis-reports/kbc-flash/2013/01/28/

Mivel idén várhatóan Európa zéró körüli növekedést fog mutatni, ezért kamatvágások, szándékos devizagyengítések, unortodox eszközök bevetése egyre valószínűbb mindhárom országban. A lényeg az, hogy a monetáris politika - a gyenge gazdaságra válaszul - várhatóan egyre megengedőbb lesz, ami pedig továbbra is asszimetrikusan tartja a devizapiaci kockázatokat mindegyik országban. Nem véletlen, hogy mindhárom deviza gyengülő trendben van az euróhoz képest, a zloty ma reggel féléves mélypontra hanyatlott, a cseh korona pár napja esett ugyanilyen gyenge szintre, és mint tudjuk a forint sem vitézkedik.

Habár a forint gyengülésében benne van valamennyire a "Matolcsy-para", ám valószínű, hogy ha nem őt nevezik ki, a hazai fizetőeszköz akkor sem lesz tartósan erős, mert közép-európai trendként továbbra is kedvezőbb monetáris kondíciókat fog teremteni a jegybank. Láthatóan a 300-as szinttől sem ijedt meg a héten a monetáris tanács, és tovább csökkentették az alapkamatot 5,5%-ra, és ha gyenge marad a gazdaság, akkor tovább fogják vágni a kamatokat idehaza is. Akár jön tehát Matolcsy, akár nem, a forint véleményem szerint továbbra is hasonló helyzetben van, mint korábban: nagyon megerősödni nem tud, mert akkor "kivágják alóla a kamatot", viszont a gyengülés irányába nyitott a pálya, egyrészt bármilyen hirtelen nemzetközi hangulatromlás, másrészt kellően meg nem gondolt intézkedések esetleges bevezetése esetén. Összességében tehát úgy vélem, hogy a jegybankelnök személyétől függetlenül inkább egy gyengeség felé tendáló, hullámzó, fölfelé csúszó sávmozgás várhat az EURHUF keresztre.

ÁKK-Bank?

2013, Január 29 - 08:44

Fontosnak tűnő hír:

A Magyar Közlöny hétfői számában megjelent határozatában a kormány azonnali hatállyal arra kérte fel Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert, hogy készítsen törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné a MagyarÁllamkincstár számára a betétgyűjtést. "
 

http://www.portfolio.hu/gazdasag/penzugy/betetet_gyujthetne_az_allamkincstar.178933.html

Azt gondolom, hogy ez egy érdekes hír. Az elmúlt évek bankmentő csomagjai után jogosan lehet amellett érvelni, hogy mivel baj esetén a bankokat úgyis az államnak kell kimenteni, és a betétgyűjtés valamennyire közhasznú funkció, hogy ezt az állam végezze, hiszen baj esetén úgyis rá száll vissza a teher. Tehát logikus lehet azt mondani, hogy az állam gyűjthessen betétet, amit nyilván az államadóssága finanszírozására fordít. Ez majdnem ugyanaz, mint a DKJ-kibocsátás, és pusztán a lakosság nagyobb direkt bevonását szolgálná az adósságfinanszírozásba.

Ugyanakkor a fenti akciónak lehetnek instabilitást generáló hatásai is, hiszen az állami betétgyűjtéssel tovább szorítja ki a megtakarítások piacáról az állam a bankokat. Ne feledjük, hogy a betétbiztosítás csak 100 ezer euróig terjed, tehát még ha nem is magasabbak a kamatok az államnál, mint a bankban, a nagyobb megtakarítóknak érdemes lehet átvinni számláikat biztonsági okokból illetve kedvező kamatszint mellett a kisebb megtakarítók is átmehetnek. A bankok betétállományát egy ilyen lépés tehát csökkenti, ami a hitelkamataikat is növeli természetszerűen (hiszen betéti kamatai is nőni fognak, ahogy harcol majd azokért, visszaszerzésükért), illetve a hitelvisszaszívást erősíti, tehát növekedésgátló, mint mindig, amikor az állam kiszorít.

A lépés tehát hosszútávon érthető, ráció is van benne, rövid távon viszont kockázatos lehet a bankok stabilitására és káros a növekedésre. A legveszélyesebb azonban az lenne, ha az így bejövő betéteket elkezdené a magánszférába kihitelezni az állam - ez nemzetközi tapasztalatok alapján végképp semmi jóra nem szokott vezetni... 

ÁKK-Bank?

2013, Január 29 - 08:44

Fontosnak tűnő hír:

A Magyar Közlöny hétfői számában megjelent határozatában a kormány azonnali hatállyal arra kérte fel Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert, hogy készítsen törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné a MagyarÁllamkincstár számára a betétgyűjtést. "
 

http://www.portfolio.hu/gazdasag/penzugy/betetet_gyujthetne_az_allamkincstar.178933.html

Azt gondolom, hogy ez egy érdekes hír. Az elmúlt évek bankmentő csomagjai után jogosan lehet amellett érvelni, hogy mivel baj esetén a bankokat úgyis az államnak kell kimenteni, és a betétgyűjtés valamennyire közhasznú funkció, hogy ezt az állam végezze, hiszen baj esetén úgyis rá száll vissza a teher. Tehát logikus lehet azt mondani, hogy az állam gyűjthessen betétet, amit nyilván az államadóssága finanszírozására fordít. Ez majdnem ugyanaz, mint a DKJ-kibocsátás, és pusztán a lakosság nagyobb direkt bevonását szolgálná az adósságfinanszírozásba.

Ugyanakkor a fenti akciónak lehetnek instabilitást generáló hatásai is, hiszen az állami betétgyűjtéssel tovább szorítja ki a megtakarítások piacáról az állam a bankokat. Ne feledjük, hogy a betétbiztosítás csak 100 ezer euróig terjed, tehát még ha nem is magasabbak a kamatok az államnál, mint a bankban, a nagyobb megtakarítóknak érdemes lehet átvinni számláikat biztonsági okokból illetve kedvező kamatszint mellett a kisebb megtakarítók is átmehetnek. A bankok betétállományát egy ilyen lépés tehát csökkenti, ami a hitelkamataikat is növeli természetszerűen (hiszen betéti kamatai is nőni fognak, ahogy harcol majd azokért, visszaszerzésükért), illetve a hitelvisszaszívást erősíti, tehát növekedésgátló, mint mindig, amikor az állam kiszorít.

A lépés tehát hosszútávon érthető, ráció is van benne, rövid távon viszont kockázatos lehet a bankok stabilitására és káros a növekedésre. A legveszélyesebb azonban az lenne, ha az így bejövő betéteket elkezdené a magánszférába kihitelezni az állam - ez nemzetközi tapasztalatok alapján végképp semmi jóra nem szokott vezetni... 

Lesz-e kamatvágás? (Update: tévedtem, vágtak tovább)

2013, Január 29 - 07:56

Szerintem ma nem lesz kamatvágás Magyarországon. Vannak akik, próbálják bonyolult modellekkel és érvekkel megpróbálni magyarázni és végiggondolni, hogy mi a hazai monetáris politika célja, mennyire konzisztens, folytatja-e még az inflációs célkövetést, stb. Pedig a hazai jegybanki politika szerintem rémegyszerű, és ezt már több hónapja is leírtam. A monetáris tanács külső tagjai (akik többségben vannak, tehát gyakorlatilag ők döntenek) szerint a jegybanknak támogatnia kell a recessziós környezetben a növekedést, és ezért az alapfelállás, hogy kamatot kell vágni. Amikor lehet, mindig. És mikor lehet? Mindaddig, amíg a forint nem gyengül be túlságosan, mert a túl gyenge forint a jelentős hazai devizaadósság miatt rendszerkockázatokat okozhat. Tehát a jelenlegi magyar monetáris modell:

10 CUT IF EURHUF <300

20 GOTO 10

Az egyetlen kérdés ebben a rendszerben az, hogy mit jelent a "túl gyenge forint". nyilván ez az amit senki nem tud, és erre kaphatunk utalást a mai napon. Én teljesen szubjektív véleményem alapján úgy gondolom, hogy a Tanács nem szeretne 3-assal kezdődő forintárfolyamot látni. Pont úgy, mint a Tescoban, a 299 sokkal kevesebbnek tűnik a 300-nál. Tehát, amíg stabilan 300 alatt van a forint-euró árfolyam, addig vágogatnak, ha felette, akkor nem (mivel tegnap megnéztük a 300-at, és esélyes, hogy bármikor ismét fölé kerülhetünk, ezért most egy vágás jó eséllyel 300 fölé tolná az árfolyamot). Nem kell túlbonyolítani a modellt.

Természetesen simán lehet, hogy tévedek, és vagy máshogy gondolkodnak, vagy pedig más a forintra értelmezett "fájdalomküszöbük". A mai döntés és annak indoklása valószínűleg segít a kérdés jobb megértésében. Ebből a szempontból ez a korábbiaknál fontosabb monetáris tanácsi ülés lesz. 

***

UPDATE: Vágtak tovább, nem ijedtek meg a 300-as forinttól. Lehet, hogy a fenti modellt módosítan kell:

10 CUT IF EURHUF< 310 ???

:)

Ettől függetlenül véleményem szerint a fenti érvelés továbbra is fennáll, csak az EURHUF "tűrésküszöb" magasabb, mint korábban gondoltam, lehet, hogy inkább 310-320 környékén van. Innentől megnyugodhatunk, olyan alacsony lesz a forintkamat a jövőben, amit még el sem tudunk képzelni - feltéve, hogy a forintpiac ezt megengedi.

 

Lesz-e kamatvágás? (Update: tévedtem, vágtak tovább)

2013, Január 29 - 07:56

Szerintem ma nem lesz kamatvágás Magyarországon. Vannak akik, próbálják bonyolult modellekkel és érvekkel megpróbálni magyarázni és végiggondolni, hogy mi a hazai monetáris politika célja, mennyire konzisztens, folytatja-e még az inflációs célkövetést, stb. Pedig a hazai jegybanki politika szerintem rémegyszerű, és ezt már több hónapja is leírtam. A monetáris tanács külső tagjai (akik többségben vannak, tehát gyakorlatilag ők döntenek) szerint a jegybanknak támogatnia kell a recessziós környezetben a növekedést, és ezért az alapfelállás, hogy kamatot kell vágni. Amikor lehet, mindig. És mikor lehet? Mindaddig, amíg a forint nem gyengül be túlságosan, mert a túl gyenge forint a jelentős hazai devizaadósság miatt rendszerkockázatokat okozhat. Tehát a jelenlegi magyar monetáris modell:

10 CUT IF EURHUF <300

20 GOTO 10

Az egyetlen kérdés ebben a rendszerben az, hogy mit jelent a "túl gyenge forint". nyilván ez az amit senki nem tud, és erre kaphatunk utalást a mai napon. Én teljesen szubjektív véleményem alapján úgy gondolom, hogy a Tanács nem szeretne 3-assal kezdődő forintárfolyamot látni. Pont úgy, mint a Tescoban, a 299 sokkal kevesebbnek tűnik a 300-nál. Tehát, amíg stabilan 300 alatt van a forint-euró árfolyam, addig vágogatnak, ha felette, akkor nem (mivel tegnap megnéztük a 300-at, és esélyes, hogy bármikor ismét fölé kerülhetünk, ezért most egy vágás jó eséllyel 300 fölé tolná az árfolyamot). Nem kell túlbonyolítani a modellt.

Természetesen simán lehet, hogy tévedek, és vagy máshogy gondolkodnak, vagy pedig más a forintra értelmezett "fájdalomküszöbük". A mai döntés és annak indoklása valószínűleg segít a kérdés jobb megértésében. Ebből a szempontból ez a korábbiaknál fontosabb monetáris tanácsi ülés lesz. 

***

UPDATE: Vágtak tovább, nem ijedtek meg a 300-as forinttól. Lehet, hogy a fenti modellt módosítan kell:

10 CUT IF EURHUF< 310 ???

:)

Ettől függetlenül véleményem szerint a fenti érvelés továbbra is fennáll, csak az EURHUF "tűrésküszöb" magasabb, mint korábban gondoltam, lehet, hogy inkább 310-320 környékén van. Innentől megnyugodhatunk, olyan alacsony lesz a forintkamat a jövőben, amit még el sem tudunk képzelni - feltéve, hogy a forintpiac ezt megengedi.

 

Japán

2013, Január 28 - 09:43

1995-ben lehetett utoljára olyan momentumú jengyengülést látni, mint amilyen az elmúlt heteket jellemezte. Az akkor még a Budapesti Árutőzsdén spekulálók közül (ebben az időszakban nem volt devizaliberalizáció, nem lehetett magyar állampolgároknak devizát venni, csak korlátolt mennyiségben, de a BÁT-on lehetett a devizaárakra spekulálni, méghozzá nagy tőkeáttéttellel) bizonyára vannak néhányan akik emlékeznek a nagy jen összeomlásra, amikor a 80-ról induló dollár-jen kereszt szinte minden nap ment felfelé (számtalan piramisépítő spekulánst téve hetek alatt gazdaggá, akiknek nagy része persze néhány hónapon belül az első minikorrekcióban mindenét elbukta). A 120-as szint eléréséig nem is volt 2 egymást követő olyan hónap, hogy a kereszt essen, párhetes korrekciók után mindig felfelé vette az irányt. A mozgás 3 éven át tartott, egészen az 1998 nyarán elért 147-es szintig. Vajon most is ismétli a történelem önmagát?

Röviden: azt gondolom igen. Hosszabban: most úgy vélem nem lesz ilyen egyszerű a menet, de ha elindul, nagyot fog szólni.

A japán jen gyengülése csak és kizárólagosan a várakozásoknak köszönhető, a japán jegybank még semmit sem tett, és a baj az, hogy nagyon sokat jelenlegi eszközrendszerével nem is tud tenni. Ahhoz, hogy a japán gazdaságot kirángassák a két évtizede tartó deflációs-recesszió időszakból, a hatalmas államadósság (GDP-arányosan is nagyobb mint a görög valaha volt!!!) totális elinflálására, és a jen teljes összeomlására van szükség. Kérdés, hogy az ezzel járó feszültségeket (bel- és külpolitikai) mikor meri bevállalni a japán politika. Nyilván csak akkor, ha már nagyon fáj, és talán elértük ezt a pontot, bár nem vagyok benne biztos.

A probléma az, hogy hosszú évek depressziója után a japán gazdaságot valószínűleg csak (elektro)sokkal lehet feléleszteni Csipkerózsika-álmából. Az egyetlen megoldás a korábbinál is nagyobb költségvetési deficit melletti hatalmas költekezés (pedig már most sem gyengék: a japán kormányzat bevétele kevesebb, mint a költségvetés hiánya!), ami berobbantja a gazdaságot, miközben az exportszektort a jen gyengülése tehetné helyre - ezt teljesen bankópréssel fedeznék. Ez a korábbinál bátrabb hozzáállást feltételez, és nem egyértelmű, hogy amikor tettekre kerül majd a sor, akkor a BoJ és a kormány erre hajlandó lesz.

Korábban úgy gondoltam, hogy a hatalmas (és mára egyértelműen visszafizethetetlen) államadósság miatt előbb-utóbb a japán kötvények hozama felrobban, amikor már láthatóan finanszírozhatatlan az adósság (már most is az), de az elmúlt években eluralkodó jegybanki unortodoxiák láttán egyértelmű, hogy kellő elszántság mellett nem csak a rövid, de a hosszú hozamokat is ott tarthatja egy jegybank, ahol csak akarja - ha vállalja ennek a következményeit. Egyszerűen csak annyit kell tennie, hogy frissen nyomtatott pénzből felvásárolja akár a teljes államadósságot. Természetesen ez inflációhoz, jó eséllyel hiperinflációhoz vezet, de a mostmár bőven 200% feletti GDP-arányos államadósság mellett nincs is más lehetősége Japánnak, mint az adósság teljes, és totális elinflálása, ez pedig nyilvánvalóan a jen összeomlásával jár. Az egyetlen kérdés, hogy ezt mennyire türelmesen szemlélik versenytársaik, pl. a kínaiak, koreaiak, stb. Az európai gazdaságpolitikusoknak már most nem tetszik a mozgás, pedig ha a japánok tényleg megvalósítják az egyetlen kiutat, akkor nem 120 lesz az euró jen, hanem 220 vagy 320.

A nagy kérdés most az, hogy mikor tesznek valami konkrétumot. Az első lépést meglépték, a BoJ függetlenségét elkezdték megnyirbálni, márpedig minden elinfláláshoz szükséges a kormányzatnak alávetett és azt hűségesen kiszolgáló jegybank. Ugyanakkor ezen kívül egyelőre csak fogadkozás volt, tettek nem. Valószínűleg a piaci szereplők egy idő után megunják a tettekre várakozást, és kivárják, hogy mi történik. Ha valóban beindul a pénzgyár - mint ahogy még nem indult meg - akkor a jen tényleg olyan lejtőre kerül, amihez képest az elmúlt hetek mozgása csak gyenge előjáték volt, de ha nem, akkor visszaesik az ország abban a recessziós-deflációs spirálba, amiben 20 éve van... 

 

(egy barátom megkért, hogy két-három rövid mondatban foglaljam már össze a Japán helyzetet. Íme: A lakosság nem költ, begubózott, a cégek dettó, és a gazdaság fenntartása végett az állam költekezik, évek óta lehetőségein felül - különben minden évben recesszió lenne. Ugyanakkor az így felépült  államadósságot már nem lehet kifizetni, reálértékben semmiképp. Így az egyetlen megoldás az infláció) 

 

Japán

2013, Január 28 - 09:43

1995-ben lehetett utoljára olyan momentumú jengyengülést látni, mint amilyen az elmúlt heteket jellemezte. Az akkor még a Budapesti Árutőzsdén spekulálók közül (ebben az időszakban nem volt devizaliberalizáció, nem lehetett magyar állampolgároknak devizát venni, csak korlátolt mennyiségben, de a BÁT-on lehetett a devizaárakra spekulálni, méghozzá nagy tőkeáttéttellel) bizonyára vannak néhányan akik emlékeznek a nagy jen összeomlásra, amikor a 80-ról induló dollár-jen kereszt szinte minden nap ment felfelé (számtalan piramisépítő spekulánst téve hetek alatt gazdaggá, akiknek nagy része persze néhány hónapon belül az első minikorrekcióban mindenét elbukta). A 120-as szint eléréséig nem is volt 2 egymást követő olyan hónap, hogy a kereszt essen, párhetes korrekciók után mindig felfelé vette az irányt. A mozgás 3 éven át tartott, egészen az 1998 nyarán elért 147-es szintig. Vajon most is ismétli a történelem önmagát?

Röviden: azt gondolom igen. Hosszabban: most úgy vélem nem lesz ilyen egyszerű a menet, de ha elindul, nagyot fog szólni.

A japán jen gyengülése csak és kizárólagosan a várakozásoknak köszönhető, a japán jegybank még semmit sem tett, és a baj az, hogy nagyon sokat jelenlegi eszközrendszerével nem is tud tenni. Ahhoz, hogy a japán gazdaságot kirángassák a két évtizede tartó deflációs-recesszió időszakból, a hatalmas államadósság (GDP-arányosan is nagyobb mint a görög valaha volt!!!) totális elinflálására, és a jen teljes összeomlására van szükség. Kérdés, hogy az ezzel járó feszültségeket (bel- és külpolitikai) mikor meri bevállalni a japán politika. Nyilván csak akkor, ha már nagyon fáj, és talán elértük ezt a pontot, bár nem vagyok benne biztos.

A probléma az, hogy hosszú évek depressziója után a japán gazdaságot valószínűleg csak (elektro)sokkal lehet feléleszteni Csipkerózsika-álmából. Az egyetlen megoldás a korábbinál is nagyobb költségvetési deficit melletti hatalmas költekezés (pedig már most sem gyengék: a japán kormányzat bevétele kevesebb, mint a költségvetés hiánya!), ami berobbantja a gazdaságot, miközben az exportszektort a jen gyengülése tehetné helyre - ezt teljesen bankópréssel fedeznék. Ez a korábbinál bátrabb hozzáállást feltételez, és nem egyértelmű, hogy amikor tettekre kerül majd a sor, akkor a BoJ és a kormány erre hajlandó lesz.

Korábban úgy gondoltam, hogy a hatalmas (és mára egyértelműen visszafizethetetlen) államadósság miatt előbb-utóbb a japán kötvények hozama felrobban, amikor már láthatóan finanszírozhatatlan az adósság (már most is az), de az elmúlt években eluralkodó jegybanki unortodoxiák láttán egyértelmű, hogy kellő elszántság mellett nem csak a rövid, de a hosszú hozamokat is ott tarthatja egy jegybank, ahol csak akarja - ha vállalja ennek a következményeit. Egyszerűen csak annyit kell tennie, hogy frissen nyomtatott pénzből felvásárolja akár a teljes államadósságot. Természetesen ez inflációhoz, jó eséllyel hiperinflációhoz vezet, de a mostmár bőven 200% feletti GDP-arányos államadósság mellett nincs is más lehetősége Japánnak, mint az adósság teljes, és totális elinflálása, ez pedig nyilvánvalóan a jen összeomlásával jár. Az egyetlen kérdés, hogy ezt mennyire türelmesen szemlélik versenytársaik, pl. a kínaiak, koreaiak, stb. Az európai gazdaságpolitikusoknak már most nem tetszik a mozgás, pedig ha a japánok tényleg megvalósítják az egyetlen kiutat, akkor nem 120 lesz az euró jen, hanem 220 vagy 320.

A nagy kérdés most az, hogy mikor tesznek valami konkrétumot. Az első lépést meglépték, a BoJ függetlenségét elkezdték megnyirbálni, márpedig minden elinfláláshoz szükséges a kormányzatnak alávetett és azt hűségesen kiszolgáló jegybank. Ugyanakkor ezen kívül egyelőre csak fogadkozás volt, tettek nem. Valószínűleg a piaci szereplők egy idő után megunják a tettekre várakozást, és kivárják, hogy mi történik. Ha valóban beindul a pénzgyár - mint ahogy még nem indult meg - akkor a jen tényleg olyan lejtőre kerül, amihez képest az elmúlt hetek mozgása csak gyenge előjáték volt, de ha nem, akkor visszaesik az ország abban a recessziós-deflációs spirálba, amiben 20 éve van... 

 

(egy barátom megkért, hogy két-három rövid mondatban foglaljam már össze a Japán helyzetet. Íme: A lakosság nem költ, begubózott, a cégek dettó, és a gazdaság fenntartása végett az állam költekezik, évek óta lehetőségein felül - különben minden évben recesszió lenne. Ugyanakkor az így felépült  államadósságot már nem lehet kifizetni, reálértékben semmiképp. Így az egyetlen megoldás az infláció) 

 

Lehet más a monetáris politika?

2013, Január 19 - 18:34

A kormányzat, és kormányzatközeli elemzők szerint lehet. Korábban Matolcsy miniszter úr beszélt erről, most pedig:

http://www.portfolio.hu/deviza_kotveny/deviza/barcza_olcso_devizara_van_szukseg.178501.html

Egyébként az elképzelés nem rossz. Mivel a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékai nullakamatozású német, francia, európai rövid állampapírokban hevernek, tehát semmit sem keres rajta, mi lenne ha ezt a nála heverő sok-sok eurót kölcsönadná a hazai bankszektornak? Nyilván ennek abban az esetben lenne értelme, ha az MNB alacsony, mondjuk 1%-os kamatszinten adná oda a kereskedelmi bankoknak ezt a pénzt, hogy ebből finanszírozzák a devizás jelzáloghiteleket, viszont cserébe köteleznék őket, hogy a a jelzáloghiteleik kamata ne lehessen magasabb mondjuk 4 vagy 5%-nál (jelenleg az MNB adatai szerint átlagosan 7,5%-os kamatot fizetnek a devizahitelesek). Mi lenne ennek az eredménye? A lakossági jelzáloghitelek törlesztőrészlete jelentősebben csökkenne, az MNB némi hozamot érne el a kihelyezésein, és valószínűleg ez a hitelkihelyezés nem járna nagy kockázattal. Jól hangzik tehát, mindenki nyer: a lakosság kevesebbet fizet, az MNB keres az ügyleten, és a bankoknak is marad kamatmarzsa.

Két probléma van: az egyik percepcióbeli, a másik kereslet-kínálati problémákat vet fel. Hogyha a devizatartalékokból a kereskedelmi bankokat finanszírozzuk, azt valószínűleg úgy értékelik, hogy a magyar devizatartalékok összege lecsökkent, nem áll rendelkezésre, és ettől a hazai eszközökbe fektetők megijedhetnek, amitől gyorsan, sokat gyengülhet a forint, és emiatt kiszáradhat az állampapírpiac. A másik, hogy jelenleg a magyar bankrendszer anyabanki euróhitelekkel jelentősen el van látva, most ezek finanszírozzák a a hazai (főleg jelzálog)devizahiteleket. Ha az MNB egy csomó olcsó devizát bocsát a bankrendszer rendelkezésére, akkor ezeket az anyabanki hiteleket (amelyek drágábbak, és immáron nem is lenne rájuk szükség) kivonnák az országból, hazavinnék, ami szintén eurókeresletet generálna, és gyengítené a forintot. Tehát bár elsőre jónak tűnhet az ötlet, valószínűleg a forint nagyarányú gyengülésével járna. 

A másik népszerű elmélet szerint (ezt Matolcsy már többször hangoztatta) "ki kell űzni" a kéthetes MNB-kötvényekből az ott heverő "spekulatív" pénzeket, egyrészt azért, hogy ez ne okozzon olyan nagy költséget az MNB-nek, másrészt meg azért, hogy ez a pénz a reálgazdaságban kezdjen el "dolgozni". Ez a pénz azonban nem véletlenül van ott, ez a 4500 milliárd forint nem autonóm "spekulatív tőke", hanem az a "többletpénz", ami 2008-9-ben került a magyar gazdaságba, amikor a kormányzat által felvett devizahiteleket az MNB "leváltotta" forintra. A kormányzat felvette az IMF-től a devizahitelt (sokmilliárd eurót), ezzel elbattyogott az MNB-be, az MNB pedig (új, frissen teremtett) forintot adott érte, amit a kormány elköltött (állampapírok kamat és hiteltörlesztésére és mindenféle kiadásaira). Ez a pénz nem fog eltűnni magától, és ha kiűzzük az MNB-kéthetes instrumentumból, akkor máshol fog megjelenni. Érdemes emlékezetünkbe idézni a 2003-as forint erősítésére spekuláló "támadást", mi is történt akkor:

http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_mnbtanulmanyok/mnbhu_hattertanulmany/mnbhu_hatter_0303/ht2003_3.pdf

Ekkor (más okokból, mint Matolcsy most tervezi, de) az MNB korlátozta a kéthetes betétben elhelyezhető pénz mennyiségét, és kiszélesítette a kamatfolyosót, aminek az lett a következménye, hogy mivel kéthetes betétbe nem tudott menni ez a pénz, ment "máshova", és az overnight kamatok 3% környékére zuhantak, egyéb hozamok pedig még lejjebb voltak. Ebből az is következett, hogy a spekulatív forintvételi pozíciók mögül eltűnt a "carry", a kamatkülönbözet. Most is ugyanez történne ha megpróbálnák kiűzni a jegybankból ezeket a pénzeket, mert akkor ez máshol keresné meg a helyét (hiszen nem fog eltűnni, valahova mennie kell), és valószínűleg erősen lenyomná a bankközi kamatokat és DKJ-hozamok szintjét, ami felérne egy nagyobb kamatvágással, ez pedig majdnem biztos, hogy forintgyengülést okozna. 

A harmadik elmélet szerint az MNB-nek tartalékaiból devizás magyar állampapírokat kellene vennie. Ez tűnik még a leghasználhatóbb ötletnek (én is propagáltam még januárban, amikor a magyar devizás kötvények hozama 8-9% volt), direkt forintgyengítő hatása nincsen, csupán annyi történne, hogy megnőne az MNB kamatbevétele. Itt a kérdés megintcsak a korábban említett "percepció", vajon nem értelmeznék-e negatívan a magyar állampapírba, magyar eszközökbe befektetők. Ha kismértékű a vásárlások volumene, akkor talán nem (de akkor meg sok értelme nincs), ha nagyobb mértékű, akkor viszont valószínűleg igen, kivéve ha nagyon jól kommunikálják.

A sok szócséplésnek ugyanaz a vége: nehéz elképzelni olyan hatékony, a gazdaságot jelentősebben előremozdító unortodox jegybanki lépést, ami nem okoz (jó eséllyel) komolyabb forintgyengülést. Nehéz ez a monetáris politika, őszintén szólva sok mindent én sem értek, de az egyértelmű, hogy nagyon könnyű nem szándékolt negatív hatást előidézni - még jó szándék mellett is. Unortodox módszereknek csak nagyon hiteles jegybankkal, hiteles vezetéssel, és kiváló, felkészült kommunikációval lehetne nekivágni anélkül, hogy a hazai stabilitást veszélyeztetnénk. Egyelőre  sajnos nem ez a helyzet...

Lehet más a monetáris politika?

2013, Január 19 - 18:34

A kormányzat, és kormányzatközeli elemzők szerint lehet. Korábban Matolcsy miniszter úr beszélt erről, most pedig:

http://www.portfolio.hu/deviza_kotveny/deviza/barcza_olcso_devizara_van_szukseg.178501.html

Egyébként az elképzelés nem rossz. Mivel a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékai nullakamatozású német, francia, európai rövid állampapírokban hevernek, tehát semmit sem keres rajta, mi lenne ha ezt a nála heverő sok-sok eurót kölcsönadná a hazai bankszektornak? Nyilván ennek abban az esetben lenne értelme, ha az MNB alacsony, mondjuk 1%-os kamatszinten adná oda a kereskedelmi bankoknak ezt a pénzt, hogy ebből finanszírozzák a devizás jelzáloghiteleket, viszont cserébe köteleznék őket, hogy a a jelzáloghiteleik kamata ne lehessen magasabb mondjuk 4 vagy 5%-nál (jelenleg az MNB adatai szerint átlagosan 7,5%-os kamatot fizetnek a devizahitelesek). Mi lenne ennek az eredménye? A lakossági jelzáloghitelek törlesztőrészlete jelentősebben csökkenne, az MNB némi hozamot érne el a kihelyezésein, és valószínűleg ez a hitelkihelyezés nem járna nagy kockázattal. Jól hangzik tehát, mindenki nyer: a lakosság kevesebbet fizet, az MNB keres az ügyleten, és a bankoknak is marad kamatmarzsa.

Két probléma van: az egyik percepcióbeli, a másik kereslet-kínálati problémákat vet fel. Hogyha a devizatartalékokból a kereskedelmi bankokat finanszírozzuk, azt valószínűleg úgy értékelik, hogy a magyar devizatartalékok összege lecsökkent, nem áll rendelkezésre, és ettől a hazai eszközökbe fektetők megijedhetnek, amitől gyorsan, sokat gyengülhet a forint, és emiatt kiszáradhat az állampapírpiac. A másik, hogy jelenleg a magyar bankrendszer anyabanki euróhitelekkel jelentősen el van látva, most ezek finanszírozzák a a hazai (főleg jelzálog)devizahiteleket. Ha az MNB egy csomó olcsó devizát bocsát a bankrendszer rendelkezésére, akkor ezeket az anyabanki hiteleket (amelyek drágábbak, és immáron nem is lenne rájuk szükség) kivonnák az országból, hazavinnék, ami szintén eurókeresletet generálna, és gyengítené a forintot. Tehát bár elsőre jónak tűnhet az ötlet, valószínűleg a forint nagyarányú gyengülésével járna. 

A másik népszerű elmélet szerint (ezt Matolcsy már többször hangoztatta) "ki kell űzni" a kéthetes MNB-kötvényekből az ott heverő "spekulatív" pénzeket, egyrészt azért, hogy ez ne okozzon olyan nagy költséget az MNB-nek, másrészt meg azért, hogy ez a pénz a reálgazdaságban kezdjen el "dolgozni". Ez a pénz azonban nem véletlenül van ott, ez a 4500 milliárd forint nem autonóm "spekulatív tőke", hanem az a "többletpénz", ami 2008-9-ben került a magyar gazdaságba, amikor a kormányzat által felvett devizahiteleket az MNB "leváltotta" forintra. A kormányzat felvette az IMF-től a devizahitelt (sokmilliárd eurót), ezzel elbattyogott az MNB-be, az MNB pedig (új, frissen teremtett) forintot adott érte, amit a kormány elköltött (állampapírok kamat és hiteltörlesztésére és mindenféle kiadásaira). Ez a pénz nem fog eltűnni magától, és ha kiűzzük az MNB-kéthetes instrumentumból, akkor máshol fog megjelenni. Érdemes emlékezetünkbe idézni a 2003-as forint erősítésére spekuláló "támadást", mi is történt akkor:

http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_mnbtanulmanyok/mnbhu_hattertanulmany/mnbhu_hatter_0303/ht2003_3.pdf

Ekkor (más okokból, mint Matolcsy most tervezi, de) az MNB korlátozta a kéthetes betétben elhelyezhető pénz mennyiségét, és kiszélesítette a kamatfolyosót, aminek az lett a következménye, hogy mivel kéthetes betétbe nem tudott menni ez a pénz, ment "máshova", és az overnight kamatok 3% környékére zuhantak, egyéb hozamok pedig még lejjebb voltak. Ebből az is következett, hogy a spekulatív forintvételi pozíciók mögül eltűnt a "carry", a kamatkülönbözet. Most is ugyanez történne ha megpróbálnák kiűzni a jegybankból ezeket a pénzeket, mert akkor ez máshol keresné meg a helyét (hiszen nem fog eltűnni, valahova mennie kell), és valószínűleg erősen lenyomná a bankközi kamatokat és DKJ-hozamok szintjét, ami felérne egy nagyobb kamatvágással, ez pedig majdnem biztos, hogy forintgyengülést okozna. 

A harmadik elmélet szerint az MNB-nek tartalékaiból devizás magyar állampapírokat kellene vennie. Ez tűnik még a leghasználhatóbb ötletnek (én is propagáltam még januárban, amikor a magyar devizás kötvények hozama 8-9% volt), direkt forintgyengítő hatása nincsen, csupán annyi történne, hogy megnőne az MNB kamatbevétele. Itt a kérdés megintcsak a korábban említett "percepció", vajon nem értelmeznék-e negatívan a magyar állampapírba, magyar eszközökbe befektetők. Ha kismértékű a vásárlások volumene, akkor talán nem (de akkor meg sok értelme nincs), ha nagyobb mértékű, akkor viszont valószínűleg igen, kivéve ha nagyon jól kommunikálják.

A sok szócséplésnek ugyanaz a vége: nehéz elképzelni olyan hatékony, a gazdaságot jelentősebben előremozdító unortodox jegybanki lépést, ami nem okoz (jó eséllyel) komolyabb forintgyengülést. Nehéz ez a monetáris politika, őszintén szólva sok mindent én sem értek, de az egyértelmű, hogy nagyon könnyű nem szándékolt negatív hatást előidézni - még jó szándék mellett is. Unortodox módszereknek csak nagyon hiteles jegybankkal, hiteles vezetéssel, és kiváló, felkészült kommunikációval lehetne nekivágni anélkül, hogy a hazai stabilitást veszélyeztetnénk. Egyelőre  sajnos nem ez a helyzet...

Menekülés a bunkerből

2013, Január 17 - 19:14

Néha még nekem is igazam van. Úgy tűnik komoly exodus van a svájci bunkerből, a frank az euróval szemben 1,25 közelébe gyengült az 1,20-21 közötti szintekről néhány nap leforgása alatt.

Egy hónapja azt írtam: "Ennek egyébként kiterjesztése a svájci frank is, amely Európában sok befektető számára az arany funkcióit tölti be. Itt ugyan még nincs gyengülés, de ha a fenti folyamatok folytatódnak, akkor az aranyhoz hasonlóan innen is el fog indulni az exodus, gyengítve az alpesi devizát, mivel kiderült, hogy a király meztelen: a svájci frankban ücsörögve csak mínusz kamatot lehet elérni, miközben szinte minden más európai eszköz szépen hoz. Ebből egy idő után a magas hegyek mögé menekült befektetőknek elegük lesz."

Illetve december elején: http://www.zsiday.hu/blog/gyeng%C3%BClhet-e-sv%C3%A1jci-frank "...minél többet foglalkozom a témával, annál inkább úgy látom, hogy a következő évben könnyen jöhet egy 4-7% körüli svájci frank gyengülés, ami igazi áldás lenne a magyar lakosságnak és vállalatoknak."

Mi történik a frankkal?

Nagyjából az, mint amikor a bombázástól félve 3000-en bemenekülnek egy 40 centi széles ajtajú bunkerbe, ahol se víz, se világítás, és moccanni sem lehet a többiektől. Mindaddig jobb bent ücsörögni, amíg a borzasztó külvilágtól kell tartani, ám ha egyre inkább valószínűsíthető, hogy szó sincs semmiféle bombázásról, és a kint maradtak nyugodtan sétálgatnak odakint a friss levegőn, napozgatnak, pihengetnek, esznek-isznak, vigadoznak, akkor egyre többen szeretnének kijönni a dohos bunkerből. A probléma csak az, hogy az ajtó nagyon szűk, és ilyenkor könnyen történnek balesetek...

Az európai államadósságválságtól tartva többszázmilliárd (!!!) euró áramlott Svájcba, itt próbálván meg átvészelni a nehézségeket - természetesen ez természetellenes frankerősödést okozott. A svájci jegybank a frank rendkívüli erősödése miatt 1,20-as frank-euró minimumárfolyamot szabott meg, és korlátlan mértékben vett eurót. Annyi történt, hogy az országba áramló euróért cserébe frissen, semmiből teremtett (nyomtatott) frankot adott. Bemenekülni tehát könnyű volt svájci frankba, mert a jegybank annyi frankot adott (nyomtatott), amennyit csak akartak a befektetők (cserébe eurót kapott), azaz, a bunkerba könnyű volt bejutni. Viszont ha hirtelen sok pénz akar kijönni a frankból, és más eszközökbe menne, azaz megfordul az áramlás akkor nincs olyan piaci szereplő, aki visszavenné a frankot, és helyette eurót (vagy dollárt vagy bármi mást) adnia. Ezért gyengült hirtelen ilyen nagyot a frank, mert egyszerre sok befektetőben tudatosult, hogy ott kell hagyni a bunkert, mert a világ talán mégsem omlik össze, és elkezdték eladni frankjaikat. 

A folyamatban nincs nagyon megállás, mert ha egyszer megindul a kiáramlás a bunkerből, akkor egyre többen megijednek, látva, hogy a betonbiztos frankon veszíteni is lehet, és ők is menekülőre fogják, ami tovább gyengíti a frankot, és így tovább. Tehát a frank könnyen gyengülhetne pár hónap alatt akár 10-20%-ot is, ám ez valószínűleg mégsem fog megtörténni. A svájci jegybank nem örül a hatalmas (deviza)tartalékmennyiségének, nyilván szeretné azt csökkenteni - anélkül, hogy ez veszélyeztetné a stabilitást. A leglogikusabb az lenne, ha 1,25-1,30 között megpróbálnák visszaadni tartalékaik egy részét. Ha így történik, akkor a mostani nagy felfutás után sávkereskedés alakulhat ki a frank-euró keresztben, ahol az egyensúlyt a svájci frankot eladók/eurót vevők (bunkerből menekülők), és a másik oldalra beálló svájci jegybank adhatja (akik pedig a tartalékukat csökkentenék). Könnyen lehet tehát, hogy az 1.20-as és azalatti szinteken hatalmas eurómennyiséget vásárló jegybank 1,25-1,30 között tartalékai egy részétől meg is tud szabadulni, stabilizálva az árfolyamot, miközben hatalmas profitra tesz szert...  

Menekülés a bunkerből

2013, Január 17 - 19:14

Néha még nekem is igazam van. Úgy tűnik komoly exodus van a svájci bunkerből, a frank az euróval szemben 1,25 közelébe gyengült az 1,20-21 közötti szintekről néhány nap leforgása alatt.

Egy hónapja azt írtam: "Ennek egyébként kiterjesztése a svájci frank is, amely Európában sok befektető számára az arany funkcióit tölti be. Itt ugyan még nincs gyengülés, de ha a fenti folyamatok folytatódnak, akkor az aranyhoz hasonlóan innen is el fog indulni az exodus, gyengítve az alpesi devizát, mivel kiderült, hogy a király meztelen: a svájci frankban ücsörögve csak mínusz kamatot lehet elérni, miközben szinte minden más európai eszköz szépen hoz. Ebből egy idő után a magas hegyek mögé menekült befektetőknek elegük lesz."

Illetve december elején: http://www.zsiday.hu/blog/gyeng%C3%BClhet-e-sv%C3%A1jci-frank "...minél többet foglalkozom a témával, annál inkább úgy látom, hogy a következő évben könnyen jöhet egy 4-7% körüli svájci frank gyengülés, ami igazi áldás lenne a magyar lakosságnak és vállalatoknak."

Mi történik a frankkal?

Nagyjából az, mint amikor a bombázástól félve 3000-en bemenekülnek egy 40 centi széles ajtajú bunkerbe, ahol se víz, se világítás, és moccanni sem lehet a többiektől. Mindaddig jobb bent ücsörögni, amíg a borzasztó külvilágtól kell tartani, ám ha egyre inkább valószínűsíthető, hogy szó sincs semmiféle bombázásról, és a kint maradtak nyugodtan sétálgatnak odakint a friss levegőn, napozgatnak, pihengetnek, esznek-isznak, vigadoznak, akkor egyre többen szeretnének kijönni a dohos bunkerből. A probléma csak az, hogy az ajtó nagyon szűk, és ilyenkor könnyen történnek balesetek...

Az európai államadósságválságtól tartva többszázmilliárd (!!!) euró áramlott Svájcba, itt próbálván meg átvészelni a nehézségeket - természetesen ez természetellenes frankerősödést okozott. A svájci jegybank a frank rendkívüli erősödése miatt 1,20-as frank-euró minimumárfolyamot szabott meg, és korlátlan mértékben vett eurót. Annyi történt, hogy az országba áramló euróért cserébe frissen, semmiből teremtett (nyomtatott) frankot adott. Bemenekülni tehát könnyű volt svájci frankba, mert a jegybank annyi frankot adott (nyomtatott), amennyit csak akartak a befektetők (cserébe eurót kapott), azaz, a bunkerba könnyű volt bejutni. Viszont ha hirtelen sok pénz akar kijönni a frankból, és más eszközökbe menne, azaz megfordul az áramlás akkor nincs olyan piaci szereplő, aki visszavenné a frankot, és helyette eurót (vagy dollárt vagy bármi mást) adnia. Ezért gyengült hirtelen ilyen nagyot a frank, mert egyszerre sok befektetőben tudatosult, hogy ott kell hagyni a bunkert, mert a világ talán mégsem omlik össze, és elkezdték eladni frankjaikat. 

A folyamatban nincs nagyon megállás, mert ha egyszer megindul a kiáramlás a bunkerből, akkor egyre többen megijednek, látva, hogy a betonbiztos frankon veszíteni is lehet, és ők is menekülőre fogják, ami tovább gyengíti a frankot, és így tovább. Tehát a frank könnyen gyengülhetne pár hónap alatt akár 10-20%-ot is, ám ez valószínűleg mégsem fog megtörténni. A svájci jegybank nem örül a hatalmas (deviza)tartalékmennyiségének, nyilván szeretné azt csökkenteni - anélkül, hogy ez veszélyeztetné a stabilitást. A leglogikusabb az lenne, ha 1,25-1,30 között megpróbálnák visszaadni tartalékaik egy részét. Ha így történik, akkor a mostani nagy felfutás után sávkereskedés alakulhat ki a frank-euró keresztben, ahol az egyensúlyt a svájci frankot eladók/eurót vevők (bunkerből menekülők), és a másik oldalra beálló svájci jegybank adhatja (akik pedig a tartalékukat csökkentenék). Könnyen lehet tehát, hogy az 1.20-as és azalatti szinteken hatalmas eurómennyiséget vásárló jegybank 1,25-1,30 között tartalékai egy részétől meg is tud szabadulni, stabilizálva az árfolyamot, miközben hatalmas profitra tesz szert...  

Zseniális rezsicsökkentés

2013, Január 16 - 10:05

Az az igazság, hogy megvilágosodtam. Rájöttem, hogy a rezsicsökkentés a legzseniálisabb gazdaságpolitikai lépés az elmúlt 2 évben. Habár hosszútávon borzasztóan káros, és a magyar energiabiztonságot, valamint növekedési kilátásainkat nagymértékben veszélyezteti, egyszerre számos olyan célt ér el vele a kormány, amit szeretne. Nézzük:

1. Első feladat a választások közeledtével a népszerűség növelése. Klasszikusan minden értelmes kormány az első két évében megszorít, a második két évben, de leginkább az utolsó évben (a korábban felhalmozott tartalékokból) osztogat, hogy szavazatokat "vegyen" (máig érthetetlen módon a 2002-es szocialista kormány a választások után azonnal elkezdett osztogatni, aminek meg is lett az eredménye...). A jelenlegi kormány költekezési lehetőségei azonban nagyon limitáltak a sérülékeny befektetői hangulat és az EU túlzottdeficit eljárása miatt, így teljesen logikus az ötlet, hogy úgy osszanak pénzt, hogy az a kormányzatnak nem kerül semmibe. Ezt a célt tökéletesen teljesíti a rezsicsökkentés. Ráadásul, mivel gyakorlatilag semmiféle ellenállást nem tapasztalnak a szolgáltatók részéről, logikus lehet valóban újabb 10-20%-kal csökkenteni a rezsit.

2. Második feladat a növekedés beindítása a választásokig. Habár hosszútávon abszolút káros a rezsicsökkentés növekedési hatása (ki fog beruházni, ha akármelyik pillanatban tollvonással elvehetik a nyereségét?), ám rövidtávon pozitív lehet. A rezsicsökkentéssel, pláne ha nem állnak meg 10%-nál, jelentős összegek maradnak a lakosság zsebében, és ez többletfogyasztásban manifesztálódhat. Ne feledjük el, hogy közben a korábban végtörlesztők is valószínűleg lassan magukra találnak, és megszabadulván terheiktől, ők is többet tudnak fogyasztani, ez pedig pozitív a növekedésre. Sőt, várhatóan az MNB-n keresztül jelentősebb hitelt is nyom a gazdaságba a kormányzat, így könnyen lehet, hogy 2013-ban akár 1-2%-os növekedés legyen, 2014-ben pedig akár 3%.

3. A rezsicsökkentés a bántóan magas inflációt 3%-ra, vagy további rezsicsökkentések révén 3% alá is viheti, így megszűnhet az MNB ellenállása a további kamatcsökkentések irányába. Az alacsony infláció alacsony kamatot, az pedig olcsóbb hitelt jelent. Ha 2% lesz az infláció, könnyen megindokolható a 3-4%-os jegybanki alapkamat is, ami olcsóbb hitelt jelent majd mindenkinek!

4. Végül pedig a veszteséges energiaszolgáltatók egy része bedobja a törülközőt, és az állam olcsón visszavásárolhatja ezeket a társaságokat. Egyébként is stratégiai céljuk a reprivatizáció, és ez nagyon megkönnyíti, hogy minél több vagyonelem kerüljön állami kézbe.

 

Összesítve tehát egyszerre generál növekedést, csökkenti az inflációt, segíti az olcsó hitelezést, és vagyonelemeket juttat vissza az államhoz. Zseniális. Kár, hogy ennek az ára a hosszútávú növekedési kilátások hanyatlása, és a magyar energiarendszer lerohadása lehet. De mint tudjuk mindenért fizetni kell, semmi sincs ingyen. És kit érdekel a hosszútáv, amikor egyelőre úgyis csak 2014-ig kell gondolkodni? Utána meg majd lesz valahogy...

Carpe diem!

Zseniális rezsicsökkentés

2013, Január 16 - 10:05

Az az igazság, hogy megvilágosodtam. Rájöttem, hogy a rezsicsökkentés a legzseniálisabb gazdaságpolitikai lépés az elmúlt 2 évben. Habár hosszútávon borzasztóan káros, és a magyar energiabiztonságot, valamint növekedési kilátásainkat nagymértékben veszélyezteti, egyszerre számos olyan célt ér el vele a kormány, amit szeretne. Nézzük:

1. Első feladat a választások közeledtével a népszerűség növelése. Klasszikusan minden értelmes kormány az első két évében megszorít, a második két évben, de leginkább az utolsó évben (a korábban felhalmozott tartalékokból) osztogat, hogy szavazatokat "vegyen" (máig érthetetlen módon a 2002-es szocialista kormány a választások után azonnal elkezdett osztogatni, aminek meg is lett az eredménye...). A jelenlegi kormány költekezési lehetőségei azonban nagyon limitáltak a sérülékeny befektetői hangulat és az EU túlzottdeficit eljárása miatt, így teljesen logikus az ötlet, hogy úgy osszanak pénzt, hogy az a kormányzatnak nem kerül semmibe. Ezt a célt tökéletesen teljesíti a rezsicsökkentés. Ráadásul, mivel gyakorlatilag semmiféle ellenállást nem tapasztalnak a szolgáltatók részéről, logikus lehet valóban újabb 10-20%-kal csökkenteni a rezsit.

2. Második feladat a növekedés beindítása a választásokig. Habár hosszútávon abszolút káros a rezsicsökkentés növekedési hatása (ki fog beruházni, ha akármelyik pillanatban tollvonással elvehetik a nyereségét?), ám rövidtávon pozitív lehet. A rezsicsökkentéssel, pláne ha nem állnak meg 10%-nál, jelentős összegek maradnak a lakosság zsebében, és ez többletfogyasztásban manifesztálódhat. Ne feledjük el, hogy közben a korábban végtörlesztők is valószínűleg lassan magukra találnak, és megszabadulván terheiktől, ők is többet tudnak fogyasztani, ez pedig pozitív a növekedésre. Sőt, várhatóan az MNB-n keresztül jelentősebb hitelt is nyom a gazdaságba a kormányzat, így könnyen lehet, hogy 2013-ban akár 1-2%-os növekedés legyen, 2014-ben pedig akár 3%.

3. A rezsicsökkentés a bántóan magas inflációt 3%-ra, vagy további rezsicsökkentések révén 3% alá is viheti, így megszűnhet az MNB ellenállása a további kamatcsökkentések irányába. Az alacsony infláció alacsony kamatot, az pedig olcsóbb hitelt jelent. Ha 2% lesz az infláció, könnyen megindokolható a 3-4%-os jegybanki alapkamat is, ami olcsóbb hitelt jelent majd mindenkinek!

4. Végül pedig a veszteséges energiaszolgáltatók egy része bedobja a törülközőt, és az állam olcsón visszavásárolhatja ezeket a társaságokat. Egyébként is stratégiai céljuk a reprivatizáció, és ez nagyon megkönnyíti, hogy minél több vagyonelem kerüljön állami kézbe.

 

Összesítve tehát egyszerre generál növekedést, csökkenti az inflációt, segíti az olcsó hitelezést, és vagyonelemeket juttat vissza az államhoz. Zseniális. Kár, hogy ennek az ára a hosszútávú növekedési kilátások hanyatlása, és a magyar energiarendszer lerohadása lehet. De mint tudjuk mindenért fizetni kell, semmi sincs ingyen. És kit érdekel a hosszútáv, amikor egyelőre úgyis csak 2014-ig kell gondolkodni? Utána meg majd lesz valahogy...

Carpe diem!

Lopakodó bombázó

2013, Január 14 - 15:52

A legutóbbi hírek alapján úgy néz ki, hogy - ellentétben a piaci várakozásokkal - a magyar államnak nem is nagyon kell külföldön devizakötvényt kibocsátania, miután a "lopakodó" megoldás teljes mértékben bejött, 1 milliárd eurónyi finanszírozást szerzett rövid időn belül a magyar állam:

http://akk.hu//kepek/upload/2013/Sajt%c3%b3k%c3%b6zlem%c3%a9ny%20-%20A%20PEM%c3%81K%20az%20elm%c3%balt%20hetek%20sl%c3%a1gere.pdf

http://www.portfolio.hu/deviza_kotveny/akk/elkapkodtak_az_1_milliard_euronyi_magyar_allamkotvenyt.178211.html

Miután az ÁKK megígérte, hogy az IMF-megállapodás előtt nem jön ki devizakötvénnyel, de mégiscsak szerette volna a magyar állam kihasználni az alacsony hozamszint kínálta olcsó finanszírozási lehetőséget és egyben megtesztelni a piacot, arra a trükkös ötletre jutottak még tavaly év vége felé, hogy Prémium Euró Magyar Államkötvény (PEMÁK) néven bocsátanak ki eurós állampapírt, amely - eltérően a korábbi Prémium forintos állampapíroktól - nem csak magyar magánszemélyek, hanem hazai és külföldi intézmények számára is elérhető lett. A papírt tehát nevével úgy álcázták, mintha lakossági kötvény lenne, pedig egyáltalán nem az, és a közlemény alapján 90%-át intézmények vették meg, méghozzá majdnem teljesen hazaiak (több privátbank, befektetési szolgáltató, pénztár, stb. is vásárolt a kötvényekből).

Ez a körmönfont megoldás immáron kezd klasszikus lenni a hazai állam-tőkepiaci szereplők viszonyában, ez is egy "csinálok is devizakötvény kibocsátást, meg nem is"-típusú sztori lett, pont ahogy Mátyás király is látta a bíró okos leányától. Mindenesetre a fenti teljesítmény egyértelmű siker, és ha további pénzeket lehet még bevonni a következő PEMÁK sorozattal, akkor nem nagyon lesz szükség külföldi devizakötvény kibocsátásra, pláne, hogy Matolcsy miniszter úr többször célzott arra az elmúlt hetekben, hogy nem feltétlenül kell ebbe az irányba mennünk. Valószínűleg arra gondolt, hogy a PEMÁK és a nem-konvencionális jegybanki eszközök segítségével lehet csökkenteni a külföldi kitettséget, és egyre kevésbé szeretnénk rászorulni a külföldi függőségre - ami egyébként teljesen helyes.

A hír nagyon jó Magyarország számára, a befektetőknek azonban nem árt emlékezni arra, hogy - ellentétben a külföldi intézményeknek szóló nagy kibocsátásokkal - a PEMÁK magyar jog szerint van kibocsátva, nem külföldi jog alapján, s mint a görög csőd idején láttuk, ez abszolút nem mindegy (leegyszerűsítve: az angol jog alapján kibocsátott papírokat 100%-on fizették ki, a görög jog alapján kibocsátottakat birtoklókat viszont "megerőszakolták", és pénzük 2/3-3/4 részét elveszítették - természetesen ez csak csődesemény idején lényeges, akkor viszont nagyon).

A PEMÁK sikere tehát azért is fontos, mert ezek a papírok hazai befektetőknél landoltak, így csökkentik a külföldi intézményektől való függőséget. Úgy vélem, hogy idén már nem kerül sor  nagyobb, külföldi, nemzetközi devizás kötvénykibocsátásra, hanem helyette az ÁKK "lopakodó bombázója" és az MNB Halálcsillaga kerül majd bevetésre...