Zsiday-blog

Áttekintés

2013, Március 30 - 12:40

Habár az európai gazdaságpolitikusok elég komoly válsághullámokat generáltak a ciprusi ügy inkompetens kezelésével, ám úgy vélem, hogy ennek ellenére fennmarad az idei évre jellemző tőkepiaci felállás.

Az alapkiindulópont az, hogy az államok (Európa, USA, és számos feltörekvő ország is) fiskális megszorítást hajt végre, ami lassulást/recessziót okoz. Ezt a monetáris hatóságok alacsony, gyakran nulla körüli kamatszinttel és pénznyomtatásssal próbálják ellensúlyozni, és deklarálták, hogy a helyzet eszkalálódása esetén bármilyen eszközt hajlandóak bevetni. Így a jelenlegi időszakot a növekedés, és inflációs nyomás hiánya jellemzi, valamint a negatív reálkamatok. Eközben a reálgazdaság lassan gyógyul, s ha el nem rontják, akkor 2013-14-ben lassú talpraállás jöhet, bár ez a talpraállás inkább helybenjárásra fog hasonlítani. Habár alig van növekedés, ám mivel a bankban vagy (rövid) állampapírokban lévő pénz folyamatosan veszít értékéből, és mivel a legrosszabb események valószínűsége meredeken csökkent, ezért folytatódik a megnyugvás. Ez azzal jár, hogy a korábbi menekülőeszközökből kiáramlik a pénz, és beáramlik azokba az eszközökbe, amelyek a lassú gazdasági talpraállásból profitálhatnak. Nézzük részletesebben.

Az arany és ezüst gyengesége megdöbbentő: se a japán pénznyomtatás hírére, se a ciprusi bankpánikra, tőkekorlátozásra nem tudtak semmit menni, pedig ha valamire, akkor erre mehettek volna. Az arany egyébként 2 éve sehova nem megy, miközben folyamatosan zajlik az aranymánia, óriási pénzek bújtak a sárga fémbe, ami valójában egy piramisjáték. Ha nincs több új beszálló, és nincsenek rossz hírek (ráadásul az arany nem kamatozik és infláció sincs), akkor a menedékből kilépegetők eladásai könnyen a mélységbe tudják taszítani árfolyamát. Az arany az elmúlt években mánia szakaszba ért, amiből szükségszerűnek tűnik a komoly kiábrándulás, nem lennék meglepődve ha az ára a következő hónapokban akár 1000 dollárra esne.

Az euró a főbb devizák közül továbbra is az egyetlen marad, ahol nincs valódi pénznyomtatás, így véleményem szerint komolyabb erősödés előtt áll szinte mindennel szemben (kivéve ha az európai gazdaságpolitikusok folytatják a totális és értelmetlen öntökönbökést, amivel a saját bankrendszerükbe vetett bizalmat ássák alá érthetetlen módon).

Az árupiacok kissé hasonlatosak az aranyhoz: sokan beléjük szerettek, miközben a végső kereslet gyenge, nem látom hogy mitől emelkednének. Velük együtt gyenge lehet a feltörekvő országok nagy része is (Brazília, Oroszország, stb.). 

A fejlett részvénypiacok mind emelkednek, még mindig sok olcsó részvény van.

Idehaza valószínűleg elértük azt a kamatszintet, amelyet minimálisan elvárnak a finanszírozóink, de ennek ellenére megpróbáljuk majd lejjebb vinni a kamatokat. Plusz várhatóan április-májusban kiderül hogy miben áll a magyar monetáris unortodoxia. Ha nem lesz nagy ostobaság, akkor 290-300 között stabilizálódhat a forint, azonban nagy erősödést tartósan nem várnék, mivel arra azonnali kamatvágás lesz a válasz. A kockázatok még mindig asszimetrikusak, de korántsem annyira, mint 20 forinttal lejjebb, különösen ha a kamatkülönbséget is beszámítjuk. 

Paradigmaváltás

2013, Március 24 - 09:07

Az elmúlt bő 10 évben - nagyon leegyszerűsítve - úgy működött a hazai kamatpolitika, hogy a hosszabb, nyugodt időszakokban szép lassan csökkent a kamatszint, majd a hirtelen sokkok hatására, a meggyengülő forintárfolyamra válaszolva, annak védelmében, és a forint visszaerősítésének szándékával a jegybank hirtelen nagyot emelt a kamatszinten. Ez megtette a hatását, a forint árfolyama stabilizálódott, vagy elkezdett erősödni, és ismét megindulhatott a kamatcsökkentési ciklus.

A jegybanki kamatpolitika tehát alapjában véve egyszerű volt: ha begyengült a forint akkor megemelték a kamatot, amire azután visszaerősödött a forint. Ennek a korszaknak azonban véleményem szerint vége van.

Az új jegybanki vezetés valószínűleg előbb vágja le a saját kezét, mintsem, hogy kamatot emeljen. Habár az unortodoxiától való félelem, és az egyre csökkenő kamatkülönbözet (carry) miatt láthatóan már most is csökken a külföldiek állampapírállománya és gyengül a forint, azonban nem hiszem, hogy erre kamatemeléssel fognak válaszolni. Még akkor sem, ha tovább gyengülne a forint. A jelenlegi jegybanki vezetés úgy gondolja, hogy a gazdaság fellendítésének alapfeltétele az alacsony kamatszint Magyarországon, az olcsó hitellel való bőséges ellátottság. Ráadásul, miután hónapokon át "ekézték" a korábbi vezetést, hogy miért emel kamatot/miért nem csökkent/miért nem csökkent gyorsabban, így egy kamatemelés, vagy akár már a kamatcsökkentés leállta is óriási arcvesztés lenne, ami valószínűleg nem megengedhető. Ennek köszönhetően a kamatdöntési opció a korábbi háromról kettőre zsugorodott: csökkentés vagy tartás. Valószínűleg ha a forint beerősödne, akkor tovább vágnának, ha gyengül, akkor viszont a tartás marad csak. Így viszont előbb-utóbb belekormányozzák magukat egy olyan helyzetbe, ahol a forint gyengülése már zavaró méreteket ölt, és ekkor el kell dönteniük, hogy mit tegyenek - mivel a kamatemeléssel történő visszaerősítés nem valószínű.

Valószínűleg a nyílt devizapiaci intervencióval való fenyegetőzés, majd ha ez nem használ, akkor a valós intervenció következik ebben az esetben. Mivel jelentősek a devizatartalékaink, ez valószínűleg elegendő is lesz, kivéve, ha az állampapírpiaci befektetők és/vagy a hazai lakosság azt nem gondolja, hogy fenntarthatatlan irányba folynak az események, mert ekkor a mesterségesen, intervencióval beerősített forint csak jó kiszállási lehetőséget adna a forint-eszközökben lévőknek, ami újabb forintgyengülést okozna. Ha nagyon elfajulnak az események, akkor ebben az esetben könnyen lehet, hogy gyors devizatartalékapadás következik be, és végül mégiscsak rákényszerül a jegybank a nagyarányú kamatemelésre, bár az is elképzekhető, hogy ebben az esetben is inkább adminisztratív eszközökkel, tőkekorlátozásokkal élnének inkább.

Egy biztosnak tűnik: a kamatszint egyelőre alacsony marad, a forintgyengülésre sem lesz kamatemelés és emellett számos meglepő fordulatra számíthatunk idén a monetáris politika terén. A hazai monetáris politikában paradigmaváltás történt, és az események nem úgy fognak lezajlani, mint ahogyan az elmúlt 10-15 évben megszoktuk!

 

Távlatok

2013, Március 20 - 07:18

Nem mintha a közeljövő szempontjából számítana, de azt hiszem, hogy a globális adósságválság más pályán fut, mint amit eredetileg gondoltunk, és ez a következő éveket jelentősen befolyásolhatja, ezért gondoltam, írok róla pár sort.

Az adósságválságok "normálisan" úgy zajlanak le, hogy sok év alatt felhalmozódik egy csomó adósság, és egy idő után nem lehet tovább növelni azt, ekkor elkezdődnek a bedőlések, a hitelesek nem tudják fizetni a kamatokat, csődök vannak, leírások, és a gazdasági szereplők nem is hajlandóak több hitelt felvenni - még ha tudnának sem - de nem is tudnak. Ezért megindul a hitelvisszafizetés, a "deleveraging", amikor a gazdaságban a hitelek GDP-hez mért aránya elkezd folyamatosan csökkenni, és ez a folyamat jellemzően 1-2 évtizeden át zajlik, amíg a válság előttinek felére-negyedére esik az eladósodottság szintje. Ezalatt nem nagyon van növekedés, a bankrendszer összezsugorodik, a munkanélküliség jellemzően magas, és társadalmi feszültségek, háborúk is gyakran velejárói  ennek a fázisnak.

Jelenleg azonban - a várakozásokkal ellentétben - nem ez történik! Miután a jegybankok olyan alacsony szintre vitték le a kamatokat, és olyan unortodox eszközöket alkalmaztak, amelyekre kevés példa van, ezért a hitelek borzasztóan olcsóvá váltak. Jelenleg a rövid lejáratú hitelek reálkamata bőven negatív, és  hosszabbakon sem nagyon van reálkamat. A nagyvállalatok 1-2%-on kapnak akár hosszú évekre hitelt, miközben a lakossági jelzálogkamatok is olyan alacsonyra estek, hogy az adósságszolgálat aránya a jövedelmekhez képest sok országban évtizedes mélyponton van, azaz könnyen fizetik - a korábbinál alacsonyabb - törlesztőrészleteket. Emiatt a 2009-ben beindulni látszó hitelvisszafizetési hullám megállt, és a fejlett gazdaságokban valójában NINCS DELEVERAGING, ezt mutatják a statisztikák.

A lényeg tehát az, hogy hiába hatalmas továbbra is az adósságállomány (2008-9 óta nem nagyon csökken az adatok szerint), a kamatszintek összeomlásával nem nehéz a kamatszolgálat, ami miatt nincsenek rákényszerítve az adósok a hitelek visszafizetésére. Mindez azt is jelenti, hogy amennyiben beindul a gazdaság növekedése, akkor valószínűleg további hitelfelvételek lesznek, mert  annyira alacsonyak a törlesztőrészletek. Az elmúlt 2 évben (és várhatóan idén is) nagyon lassú gazdasági növekedés volt jellemző, mert a kormányzatok a korábbi jelentős költségvetési hiányaikat farigcsálták lefelé, ám mihelyst ez a folyamat véget ér (várhatóan Európában 2014-ben már nem folytatódik), akkor az alacsony kamatszint miatt beindulhat a hitelfelvétel ismét, és újraindulhat - akár meglepően gyorsan is - a gazdasági növekedés.

És ez lesz az a pillanat, amikor a jegybankok nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, ugyanis ha megemelik a kamatszintet, akkor csírájában fojtják meg a növekedést, és új, mély recessziót idézhetnek elő. Ha viszont nem emelnek kamatot, akkor a gazdaságba korábban bepumpált sok friss pénz pillanatok alatt inflációt generál. Választhatnak tehát: jégkorszak vagy tűzhalál. Nyilvánvaló, hogy ez nem az idei év sztorija, hanem az ezután következő éveké, de jól látható, hogy mivel a jegybankok ismét nem engedték meg a gazdaság "tisztulását", a hitelek leépítését, ezért pár év múlva ismét válaszút elé fognak kerülni: engedik-e az elszabaduló inflációt avagy recesszióba taszítják a világot? A választ egyelőre senki nem tudja...

(én a kisebb ellenállás miatt az inflációra tippelnék, ami ellen a legjobb védekezés a reáleszköz lehet, például ingatlanok vagy olcsó részvények)

***

Mellékszál, de egyértelmű, hogy Magyarország más pályán halad, mint a fejlett országok. A jelentős devizahitelállomány miatt a törlesztőrészletek megugrottak, ezért súlyos adósságcsökkentés kezdődött, és zajlik még ma is. Bár az MNB várható unortodox politikája ezt megváltoztathatja, de idehaza pont úgy zajlik az adósságválság, mint ahogy a "Nagy Könyvben" meg van írva: vérrel-verítékkel, időnként a szabályok átírásával, a bankok zsugorodásával csökken a lakossági és vállalati adósságállomány. Ez a folyamat még évekig eltarthat, de végül egészségesebben kerül ki belőle a gazdaság, mint a megelőző hitelfelvételi láz idején volt, amikor felelőtlenül egyszerre adósodott el az államháztartás, a lakosság és a vállalatok is.

 

 

Nincs növekedés

2013, Március 19 - 10:08

A Ciprus körüli hercehurca elfeledteti a globális helyzetet, pedig koránt sem csak Ciprus miatt vannak problémák. A piacokra nézve az látszik, hogy nincs növekedés a világgazdaságban, illetve nagyon gyenge. Nem véletlenül esett többhónapos mélypontra a réz, az agrártermékek, idei mélypontra a Brent olaj, a feltörekvő országok részvénypiacai, a kínai piac, stb. Nem pusztán arról van szó, hogy európai problémákkal állunk szemben, hanem leginkább arról, hogy rém gyenge a kereslet, egyrészt az európai és amerikai fiskális megszorítások miatt, másrészt mivel a világgazdaság egyébként is elveszítette momentumát, harmadrészt pedig Kína is nagyon óvatos, nem akar túlfűtött gazdasági helyzetet.

Ezek miatt csúsznak le az árupiacok, emiatt gyengélkedik a feltörekvő világ, és ez előbb-utóbb hatással lesz Európa és Amerika, valamint Japán részvénypiacaira is. Ugyanez az oka annak, hogy várhatóan továbbra is alacsonyak maradnak a kamatok mindenfelé, illetve ahol még lehet (pl. Magyarország) további kamatvágások jöhetnek (persze ez nálunk valószínűleg eléggé erősen a forintárfolyam függvénye is, és elsősorban nem inflációs, hanem makrostabilitási szempontok miatt). Ugyanakkor ezzel párhuzamosan zajlik a megnyugvás is, hogy a világ nem omlik össze. Furcsa kettősség ez, hiszen jó hírek nincsenek sajnos, de igazán rossz hírek sincsenek, hála istennek.

Továbbra is úgy vélem, hogy a legtöbb instrumentumban ez a tömény unalom, a sávkereskedők terepe.

Ciprus ismét: nincs más út

2013, Március 18 - 19:56

Egy telefonbeszélgetés után arra jutottam, hogy az előző bejegyzésben valószínűleg nem voltam teljesen érthető. Habár nem szerencsés, ami Cipruson történik, ám úgy látom nem nagyon van más megoldás. Mi történt ugyanis Cipruson? Az, hogy az ország gazdaságához képest extrém módon túlméretezett bankszektor a hitelkihelyezésein veszteségeket szenvedett el. És ha nagyon nagy a bankrendszer - márpedig Cipruson hatalmas, a betétek a GDP 4szeresét, a teljes mérlegfőösszeg egyes források szerint 7, más szerint több, mint nyolcszorosát teszik ki - az azt jelenti, hogy ha példának okáért a kihelyezések 12-13%-át le kell írni (márpedig ismerve a hazai rossz hitelek arányát, ez nem elképzelhetetlen szám), akkor máris a GDP 100%-nak megfelelő veszteséget szenvedett el a bankszektor.

A ciprusi bankok nagyot buktak görög állampapírjaikon és görögországi valamint ciprusi kihelyezéseiken, hiszen mindkét ország recesszióban van és sok a rossz hitel. A bankok elvesztették tőkéjüket, és a vagyonuk kevesebb, mint a tartozásaik. Ennek következtében a ciprusi bankokban valakinek tőkét kell emelnie, hogy az elbukott pénzeket (a negatív saját tőkét) pótolja. Ha nem lenne aki ezt megteszi, akkor a bankok tönkremennének, és a betétesek valószínűleg igen súlyos veszteségeket szenvednének el, sokkal nagyobbat, mint 10%.

A lényeg tehát az, hogy a ciprusi bankrendszer csődbe jutott, és valakinek ki kell mentenie, különben az összes betétes irgalmatlan veszteségeket szenved el, és valószínűleg a ciprusi gazdaság is összeomlik. A kérdés adott: ki fizesse a révészt? Nyilván csakis az állam tudja ilyen esetben feltőkésíteni a bankokat, de az államnak sincs erre pénze. Honnan szerezhet pénzt? Az EU/IMF nem hajlandó ennyi pénzt kölcsönadni  Ciprusnak, mert tudja, hogy ha ezt megteszi, akkor olyan magasra nő a ciprusi államadósság, hogy azt sose tudják visszafizetni. Hajlandóak valamennyi pénzt adni, de nem mindet, mert akkor a ciprusi államadósság fenntarthatatlan pályára kerül. Innentől fogva csak egy lehetőség van (a ciprusi állampapírok restrukturálása nem megoldás, tehát az, hogy mondjuk csak 30 centet fizessenek minden 1 euró állampapírra, mint a görögöknél tették, mert az állampapírok nagy részét maguk a ciprusi bankok birtokolják, így csak annyit érnének el, hogy még nagyobbá válik a lyuk amit be kell tömni: öngól). Ez a lehetőség pedig az, hogy a bank betétesei és kötvényesei fizetnek (logikus: ha a vagyon kisebb mint a tartozás, akkor le kell csökkenteni a tartozásokat, és éppen ez történik, mert a bank szempontjából a betétek az ő tartozásaik). A részvényesek a csőddel már minden pénzüket elbukták, a kötvényesek és betétesek pedig szintén hatalmasat buknának ha nem mentik meg a bankokat. Sokkal jobban járnak ha 10%-ot veszítenek, mintha 30-40-50%-át veszítenék el a pénzüknek, és a maradékot is valószínűleg csak évek múlva kapnák meg, miután a bankok felszámolása lezárult.  

A ciprusi megoldás tehát csúnya, de nincs nagyon más út. Lehet arról vitatkozni persze, hogy mekkora összeg alatt ne legyen veszteségáthárítás, és mennyire progresszív legyen, de a nagy betéteknél nyilvánvaló, hogy az éveken át adómentességet vagy nagyon alacsony adókulcsokat élvező offshore vagyonok még ezzel a 10% egyszeri adóval is sokkal-sokkal jobban jártak, mintha otthon maradtak volna. És sokkal jobban járnak ha kifizetik a tizedet, mintha a bank, amiben a pénzüket tartják tönkremenne.  Gyakorlatilag tehát az történik, hogy a betétesek választhatnak: vagy buknak egyszeri 10%-ot, vagy sokkal nagyobbat. Nem kérdés mi a logikus. Az egyetlen kérdés csak az, hogy ez átmegy-e a parlamenten. Ha nem, akkor nagy haddelhadd lesz...

 

 

 

Nagyon jó Q&A összefoglaló:

 

http://blogs.wsj.com/brussels/2013/03/18/your-cyprus-questions-answered/?mod=brussels

Ciprus kivetette a tizedet

2013, Március 16 - 17:41
Habár már 2-3 éve konferenciákon arról beszéltünk, hogy a súlyos adósságválság miatt a kormányok olyan lépéseket fognak tenni, amilyeneket el sem tudunk képzelni, azonban Ciprus engem is meglepett, pedig azt hiszem elég erős a fantáziám. http://ekathimerini.com/4dcgi/_w_articles_wsite2_1_16/03/2013_488169 Az nem volt ritka a történelemben, hogy az államkötvények, banki kötvények tulajdonosai veszteségeket szenvednek el, de a ciprusiak effektíve elveszik az összes bankban lévő számlákon található összegek egy részét ( "6.75 percent one-off haircut on all bank accounts with a balance up to 100,000 euros, rising to 9.9 percent on accounts exceeding 100,000 euros") tehát a betétesek sérülnek, ami elég veszélyes precedenst teremt. Habár az EU kijelentette, hogy egyszeri  intézkedésről van szó, ami nem fog ismétlődni, illetve a ciprusi bankokban lévő betétállomány jelentős része nem ciprusiaké, hanem például oroszoké, és az EU nyilván úgy volt vele, hogy a"maffiózók" egyébként is tisztességtelenül szerzett pénzét nyugodtan meg lehet adóztatni betétesi pánik nélkül, de mégis: ezek után ki érezheti egy európai bankban biztonságban a pénzét?. Az is igaz, hogy Ciprus helyzete tényleg speciális, mert a gazdaságához képest aránytalanul nagy a bankszektora, ezért is kellett ezt a megoldást választani és majdnem biztos, hogy máshol nem kerül sor ilyesmire - kivéve ha muszáj, mert akkor a példából jól láthatóan minden szívfájdalom nélkül megtennék ismét. Mindenesetre megtörtént az "elképzelhetetlen", elvették a betétesek pénzének egy részét, és ez könnyen bank-run-hoz és pánikhoz  vezethet a jövő héten Európában. A pontos következmények kiszámíthatatlanok, de egyértelművé vált, hogy Európa valóban bármit megtesz ("whatever it takes" - ahogy Mario Draghi mondta), hogy egyben maradjon az övezet, még akkor is ha ennek sokan nem fognak azért örülni, és a gazdasági szereplők eredetileg nem így értették. Másrészt az unortodox eszközök egyre elfogadottabbak, így a hazai unortodoxiát is kevésbé lehet támadni, hiszen mindenhol olyan lépéseket tesznek, amikre korábban gondolni sem illett. "Cyprus state broadcaster CyBC reported on Saturday that German Finance Minister actually entered the Eurogroup meeting on Friday proposing a 40 percent haircut on Cypriot bank accounts. Sarris stated on Saturday that this had also been the proposal of the International Monetary Fund." A fő tanulság, hogy minden, valóban minden megtörténhet, amit a gazdasági szükségszerűség kikövetel. Ha a betétesek pénzéből lehet megoldani a problémát, akkor azt veszik el, ha a kötvényesekéből, akkor azt, ha pedig 50%-os ÁFÁ-ra lesz szükség, akkor az lesz. Érdekes lesz tehát a jövő hét, akár erősebb pánik is lehet. Ha viszont nem indulnak be pánikreakciók (inkább ezt tartom valószínűnek, vagy azt hogy rövid idő alatt lecsengenek) a ciprusi hírre, akkor legalább egy gond megoldva, és folytatódhat az idei év fő feladata a világban: a lassú gyógyulás...  

A mesterterv

2013, Március 13 - 08:37

Előrebocsátom, hogy hányingerem van a "mesterterv" szótól, amely az angol master plan tükörfordítása. Ennél rusnyább magyar szót ritkán hallok, kár hogy kezd meghonosodni a közéletben. De nem nyelvészeti vitát akarok lefolytatni, hanem az Orbán-Matolcsy kettős forinttal és kamatokkal kapcsolatos kibontakozni látszó tervéről írnék inkább.

Jól látható, hogy mi a végcél. Fellendíteni az ipart (mert a világban mindenhol a gazdaság nagy részét kitevő szolgáltatói szektort alantasabbnak tartják az előbbinél, igazi munkának meglehetősen atavisztikus módon csak az ipari és mezőgazdasági termelést tekintik), sok, közepesen képzett, olcsó munkaerővel (plusz  mérnökök hadával), gyenge devizaárfolyammal, alacsony kamatszinttel. Pontosan a kínai modellt másolják, ahol folyamatosan negatív reálkamatot tartanak, a megtakarítóktól átcsoportosítják a pénzt az állam, és az államon keresztül az erőltetett iparfejlesztés irányába, és ezalatt a devizát is alulértékelten tartják.

A modell tehát erősen exportorientált, alapfeltétele az állami iparfejlesztés, és nagyon alacsony kamatszint valamint alulértékelt deviza. Exportáljuk szét a világot, mint a kínaiak, ez a cél.

A bibi csak az, hogy mindennek az útjában állnak a devizahitelek, mert mindaddig nincs alacsony kamat (és ebből eredően gyenge forint), amíg a forint gyengülése veszélybe sodorja a lakosság és vállalatok nagy részét. A "mesterterv" első része kell tehát, hogy legyen a devizahitelek TELJES eltüntetése a rendszerből. Ennek megvalósítási módja kérdéses, de biztos vagyok benne, hogy már dolgoznak rajta. Ha ez lezajlott, akkor pedig le lehet vinni a magyar kamatszintet 2-3%-ra, a forint pedig menjen, ahová csak akar. Valószínűleg a terv második részét már nem lehet megvalósítani a 2014-es választásokig, de az is lehet, hogy megpróbálják. Mindenesetre, ha 2014 után is marad a jelenlegi kormányzat, akkor nagyon valószínű, hogy a kamatok padlón, az euró árfolyama pedig az egekben lesz. Nem tudom, hogy ez végül jó lesz-e vagy sem Magyarországnak, de a jelenlegi jelzések alapján erre lehet készülni. 15-20 év után, amikor bolondság volt devizában, és nem forintban megtakarítani* (a forint stabilitása és a nagy kamatkülönbség miatt), a jövőben ez valószínűleg már valószínűleg nem ilyen egyértelmű kérdés lesz.

 

*Jó példa erre, hogy aki 2008-ban 230-as forint-euró árfolyamnál eurójából vett forintot, és magyar állampapírban tartotta európai helyett, az most egy nagyobb forintgyengülés után is jobban áll, mintha eurót tartott volna, pedig onnantól a forint elég sokat gyengült

 

Kádár hitele (+kiegészítés: a csőd jobb lett volna?)

2013, Március 11 - 14:07

Ha majd nekem is lesz annyi időm mint egy nemzetgazdasági miniszternek jegybankelnöknek, akkor én is fogok hetente recenziókat írni, de egyelőre ennyire nem telik a szabadidőmből. Mindenesetre Jaksity Gyuri és Vakmajom kolléga is megemlítette nekem Mong Attila: Kádár hitele című könyvét, és gondoltam elolvasom.

Abszolút érdemes volt. Azt eddig is tudtam, hogy a jelenleg magunk előtt görgetett adóssághegyünk a Kádár-korból származik, de nagyon érdekes végigolvasni, hogy 1956-tól hogyan, milyen gazdasági kényszerek, játszmák mentén alakult a hazai gazdaság sorsa, mi vezetett a 80-as évek elejének csődközeli helyzetéhez, miért kellett 50%-kal felemelni a mítikus 3,60-as kenyér árát 1979 nyarán, és hogy mennyire ugyanazon a pályán mozog évtizedek óta a magyar gazdaság.

Ha nagyon rövidre akarnám fogni, akkor így nézne ki: 1956 után Kádár csak egyetlen módon tarthatta fenn az eleinte sokak által gyűlölt, majd később egyre inkább elfogadott rendszerét, méghozzá úgy, hogy cserébe a nyugalomért, békéért minden évben emelte a lakossági életszínvonalat. A soha ki nem mondott közmegegyezés az volt, hogy ha minden évben jobban él a lakosság, akkor nem lázong, elfogadja a rendszert. Azonban a hazai gazdaság erőforrásai soha nem voltak elegendőek ahhoz, hogy stabilan növekedjen a jólét, így Magyarország folyamatosan vett fel KGST- és nyugati hiteleket is, hogy fenntartsa az (egyébként saját erőforrásaink és lehetőségeink által soha meg nem alapozott) életszínvonalat. A 70-es évek olajárrobbanása után került igazán exponenciális pályára az eladósodás (ez a hírhedett cserearányok romlásának időszaka), amikor az 1973-as 2 milliárd dollárról 10 milliárdra (!!!) nőtt a bruttó devizaadósságunk. A helyzet teljesen kezelhetetlenné vált, az életszínvonal növelése már külső források bevonásával sem ment, a kamatteher iszonytatóvá vált, és Kádár kénytelen volt az oroszok rosszallása ellenére belépni az IMF-be, illetve egyre jobban engedni a magánszektor terjedését (először 1968-tól, majd a 80-as évek kisszövetkezetei,gmk-i, stb.). Az 1979-es megszorítások ellenére sem sikerült azonban stabilizálás, és a 80-as években már a hiteltől roskadozó gazdaság alig nőtt, a jövedelmi különbségek megugrottak, a fizetési mérleg állandó mínuszban volt, az életszínvonal nem tudott emelkedni, amely a korábban kialakult ki nem mondott közmegegyezést rúgta fel, s így jutunk el a rendszerváltásig.

Nagyon érdekes látni, hogy a stop-go politika már mennyire jellemző volt akkor is, az adósságproblémák sokszor kísértetiesen hasonlítanak a maiakhoz, és az is, hogy miként keresték a politikusok mindig a számukra legkönnyebb, legkisebb ellenállást jelentő kiutat. A hitel néha hasznos, és gyakran nagyon veszélyes, különösen ha ostobán használják fel, márpedig a történelem tele van ilyen példákkal - pláne ha politikusok is vannak a környéken. Az államadósság növelése rövidtávon gyakran sok problémát megold, de előbb-utóbb generációkon átívelő kolonc lesz belőle. Az elmúlt 2 évtized gazdaságpolitikai hibái is éppen elegendőek lennének nekünk, volt belőlük bőven, de mindezek mögött-mellett még ott van az az óriási teher, amit a 70-es-80-as évek óta cipelünk.

A könyvet minden gazdaságpolitika, gazdaságtörténet iránt érdeklődőnek ajánlom, tanulságos olvasmány.  

***

Kiegészítés (olvasói felvetés alapján):

Célszerű lett volna-e a rendszerváltáskor a Kádár-korszak hitelein csődöt jelenteni? Véleményem szerint igen. Valószínűleg a rendszerváltás olyan történelmi lehetőséget kínált (persze ezt utólag nehéz megmondani) amikor komoly, több évig tartó negatív megítélés nélkül lehetett volna államcsődöt jelenteni. A piacok emlékezete egyébként is sokkal rövidebb szerintem, mint a legtöbben gondolják, abban az időszakban pedig joggal lehetett volna mondani (mint ahogy a lengyelek tették is), hogy ez az előző kor, az előző politikai berendezkedés hitele, amit a szabad, független Magyarország nem kíván visszafizetni. Ha figyelembe vesszük, hogy 1990-re 20 milliárd dollár volt a bruttó devizaadósságunk, és ha arra átlagosan csak éves 5% kamatot fizettünk,  akkor az az adósság mára 60 milliárd dollárra, azaz bő 14 000 milliárd forintra nőtt, ami a GDP-nk közel 50%-a, a jelenlegi államadósságunk 2/3-a!!! Azaz a Kádár-korszak hitelei nélkül ma alig lenne államállamadósságunk. Magyarország a gulyáskommunizmus örökségét koloncként cipelte az elmúlt 23 évben is, és nem csak ebben az értelemben, hanem abban az értelemben is, hogy a jóléti populizmus itt azóta is mindig termékeny talajra hull. A Kádár-korszak hitelei tehát óriási, maradandó károkat okoztak az országnak.

Ma az államcsőd már nem opció, de a fentiek tényleg megmutatják, hogy micsoda generációkon átívelő hatalmas teher tud kialakulni, és hogy egy gazdaság évtizedeken át vergődhet az adósságcsapdában minden előrehaladás nélkül. 

Adósmentés

2013, Március 6 - 09:08

Az MNB bevételével hirtelen szélesre tárult a kormány fantáziája és asszociációs képessége. Szeretnék egyszer, s mindenkorra eltüntetni a magyar gazdaságot megnyomorító devizahiteleket a rendszerből. Habár a cél helyes, a megvalósítása nagyon nehéz.

Egyelőre inkább csak találgatások vannak, de szinte biztosnak tűnik, hogy a következő hónapokban a lakosság devizaadósságának gyorsított leépítését tervezik. Itt a mai pletyka, de vezető politikusok nyilatkozatai alapján várható, hogy ha nem is ez, de valami lesz: http://nol.hu/gazdasag/20130306-johet_az_ujabb_mentocsomag  Sőt, valószínűleg nem is egy, hanem több lépésre számíthatunk.

 

Alapvetően két dolgot tehet az MNB/Kormány:

- az egyik az, hogy az MNB devizatartalékaiból biztosít nagyon olcsó forrást (EUR) a bankrendszernek, mondjuk EURIBOR-on, vagy akár az alatt, cserébe kötelezi a bankokat, hogy a THM-et vigyék le mondjuk 4%-ra. Ebben az esetben maradnak a hitelek devizában, marad a devizakockázat, de érezhetően, 20-30%-kal csökkennek a törlesztőrészletek.

- a másik az, hogy forintosítják a devizahiteleket, és ehhez a devizát az MNB tartalékaiból biztosítják

A baj az, hogy mindkét megoldás forintleértékelődést okoz, ugyanis az elsőnél a külföldi anyabankok kivonják vállalatközi hiteleiket, a másodiknál meg drasztikusan esik a jegybank tartaléka, ami kiválthatja a Magyarországon befektetők aggodalmát, tőkemenekítést okozva. Az első tartós, de lassabb, a második egyszeri, gyorsabb gyengülést okozhatna.

A devizahitelcsapda olyan össztársadalmi probléma, amit valóban kezelni kell, de nehéz olyan, valóban jó megoldást találni, ami nem a forint gyengülésében csapódik le.

***

Ugyanakkor szerintem tévnézet, amit mostanában sok elemző, különösen külföldiek hangoztatnak, hogy a kormányzat gyengébb forintot akarna. Egyáltalán nem, és amikor megközelítjük a 300-as szintet, azonnal elkezdődik a verbális beavatkozás, pár hete is így volt, most is így van:

http://www.portfolio.hu/gazdasag/deviza/szijjarto_a_gyengebb_forintnak_nagy_veszelyei_vannak.180678.html

A Kormányzat nem gyengébb forintot akar - különösen mivel egy nagy forintgyengülés politikai öngyilkosság a jelen helyzetben - hanem ki akarja menteni a devizaadósokat, azt remélve, hogy a terheiktől megszabadult fogyasztók dinamizálják a gazdaságot. Ennek ellenére ha helytelenül lépnek, könnyen lehet nagyobb forintgyengülés, de ebben az esetben szerintem azonnal éles fordulat, és beavatkozás történne, ami stabilizálná a forint árfolyamát. Magyarul: lehet hogy neki mennek a falnak, de ha látják, hogy fáj, majd visszafordulnak...

(a forintgyengítést majd csak a következő ciklusban szeretnék megcsinálni, amikor már nincs több devizahiteles!)

***

Eközben Nyugaton a helyzet változatlan. Az árupiacok a növekedés hiánya miatt gyengélkednek, infláció nuku, gazdasági felpörgésnek jele sincs, de nincs világvégeveszély sem, így megvesznek mindent, ami hozamot termel. Klasszikusan ez a környezet továbbra is a vállalati kötvényeknek, magas kamatozású instrumentumoknak legkedvezőbb.

 

 

S.O.S.

2013, Március 4 - 15:54
A hazai gazdaságot évek óta gúzsba kötő devizaadósság problematikájára keresi a kormány a választ, és várhatóan az MNB-vel együtt fog közbelépni - derült ki Varga Mihály szavaiból. http://www.portfolio.hu/gazdasag/varga_nyilatkozatcunamiba_kezdett.180562.html "Abban biztos vagyok, hogy a Matolcsy György vezette jegybank az (növekedésösztönző - a szerk.) intézkedéseknek, az eszközöknek egy szélesebb tárházát fogja majd alkalmazni, mint a korábbi jegybanki vezetés...A nemzetgazdasági miniszterjelölt hétfő reggel a TV2 vendége is volt. A Reuters hírügynökség összefoglalója szerint Varga úgy fogalmazott, hogy a kormány további intézkedést tervez a devizában eladósodott háztartások megsegítése érdekében." Mivel a devizatartalék egy részét már a végtörlesztéshez is felhasználták, így meglehetősen valószínűnek tűnik, hogy ismét bevetik a tartalékot, és a kormány jegybank kormány hamarosan kijön valamiféle "végtörlesztés 2"-vel, ami lehet például a devizahitelek, vagy azok egy részének forintosítása, vagy olcsó államilag támogatott forinthitelek nyújtása a devizahiteleseknek CHF-hiteleiket kiváltandó, vagy bármi más ami eszükbe jut. Mivel a választások rohamléptekkel közelednek, és a bejelentendő intézkedéseknek még hatniuk is kellene, így valószínűleg a következő hetekben konkretizálódni fog, hogy mit tervez a jegybank a kormánnyal karöltve. Természetesen azt a történelemkönyvekből lehet tudni, hogy a kormánnyal nagyon együttműködő vagy annak alávetett jegybank/monetáris politika jellemzően magasabb inflációval, alacsonyabb kamatszinttel és gyengébb devizával jellemezhető. *** Nemzetközi helyzet: Nagyjából az van, amiről már korábban is szó volt: 2013 még a megszorítás éve Európában, így növekedés nuku, USA-ban is szorítgatnak, így ott sem lesz sok, és a feltörekvő országok is szenvednek ennek köszönhetően. Marad a mocsár: nagyon alacsony növekedés, nulla inflációs nyomás (sőt inkább defláció), negatív reálkamatok, és a válság második hullámának (2011-12) utórezgései, amire mindig meg lehet ijedni. A legnagyobb valós veszély az az, hogy miközben már valóban elkezdtek kilábalni a gazdaságok a válság bugyraiból (Európában az utolsó komoly megszorításos év zajlik), és sok helyen sokkal stabilabb alapok épültek ki, a lakosság fellázad, és pont mielőtt beérne a gyümölcs, káoszba dönti az országot. Sok helyen rezeg a léc, még Itáliában is, amint láthattuk, ahol a lakosság 25%-a a Bohócra, 31%-a meg a Szatírra szavazott. Mit várjunk, akkor mondjuk kevésbé fejlett országoktól? Mihelyst a gazdasági helyzet javul, ezek az erők elgyengülnek majd, de amíg hat a megszorítás, magas a munkanélküliség, addig tarolhat a populizmus. A politikai kockázat a legnagyobb idén, a valós, gazdasági kockázatok ennél sokkal kisebbek.