Zsiday-blog

Fellendülés, összeomlás, dagonya

2013, Április 30 - 11:43
A befektetési világban (is) vannak nagy mániák, amelyeket jellemzően hosszú időn át tartó kiábrándulás követ. jellemző, hogy vannak olyan termékek, amelyek pár hónapra-évre nagyon fontossá válnak, a befektetők fókuszának középpontjába kerülnek, ilyenkor úgy tűnik, hogy a határ a csillagos ég. Azután eljön a kiábrándulás, és miközben a szélesebb lakosság gyakran még évekig próbálja "olcsón" megvenni az ELŐZŐ mánia termékeit, a profik már meglátják a változást, megértik, hogy új idők jönnek, amelyekben új eszközök fognak jól teljesíteni. Nézzünk például csak a második világháború óta néhány kiragadott példát. A 40-es évek végén az USA-ban a kutyának nem kellettek a részvények, a lakossági megtakarítások nagy része bankbetétben, "biztonságos" állampapírban volt. A részvények 6-8% osztalékhozamot biztosítottak, miközben a kötvények 1-2%-ot. A Dow Jones index 100 pont körül volt ekkor. 15 év múlva elérte az 1000-et, és lakossági részvénymánia alakult ki. Volt ennek több fázisa: "-tronics" mánia, Nifty Fifty, stb. Azonban a kiábrándulás éppen olyan keserű volt mint a mánia: a következő 20 év alatt reálértékben a vagyona háromnegyedét vesztette el aki részvényekben ücsörgött, aki pedig elsősorban a mánia tronics és nifty fifty papírokban, az reálértelemben 80-90%-ot is simán bukhatott. A kor hősei az árupiaci befektetők lettek, az arany 35-ről 800 dollárra ment, az olaj pár dollárról 30-ig erősödött. 1980-82-re a részvények a kutyának se kellettek, és ugorhatunk is vissza a bekezdés elejére. Miért érdekes ez most? Azért, mert az elmúlt bő 10 évet (elsősorban 2008-ig) az árupiaci mánia jellemezte ismét, hasonlóan a 70-es évekhez. Szárnyalt az olaj, a réz, a gabonák, az arany, az ezüst, stb. Ezzel párhuzamosan jól teljesítettek mindazon országok is, akik ezeket termelték, hatalmas boomot éltek át, a lakosság iszonyú gyorsan meggazdagodott (vicces példa erre, hogy pár éve a Sharm El Sheikh-i repülőtéren a táblára pillantva 8 induló járatból 6 Oroszországba ment, és nem is Moszkvába, hanem pl. Nyizsnyij Novgorodba, Ufába, Jekatyerinburgba). Az árupiaci fellendülés hátán hatalmas "emerging market" boom is volt, a feltörekvő piaci részvények és kötvények teljesen elfogadott befektetési termékké váltak, amelyeket szinte mindenkinek kötelező tartania. Jól látható, hogy az elmúlt években folyamatos alkalmazkodás van számos árupiaci termékben a keresleti oldalon (racionalizálás, takarékoskodás, lassú növekedés), miközben új kapacitások, kínálat épülnek ki (bányanyitás, új földterületek bevonása termelésbe, stb.). Az olajpiaccal kapcsolatban egy kiváló írás (de más területeken is hasonló a helyzet): http://gurulohordo.blog.hu/2013/04/30/a_novekvo_olajarak_vege Az árupiaci az ELŐZŐ mánia, és valószínűleg nem ebben kell keresni a következő évek nagy trendjét, jó befektetési lehetőségét. Jó eséllyel nem lesznek REÁLértelemben magasabb árak a következő években, mint most. Ez alacsony inflációt jelent, a nyersanyagtermelők gyengélkedését;  és segítséget minden olyan országnak, amely jellemzően nyersanyag-importőr. Szerintem néhány éves távon egy magyar ingatlan jobban fog hozni, mint az aranybefektetés , és a jó minőségű, osztalékfizető európai részvények is jobban fognak jellemzően teljesíteni, mint az olaj, a réz vagy a palládium. *** A jenről írtam korábban. Itt közben elég érdekesen alakul a helyzet, mert a japánok ahelyett, hogy fogták, és kivitték volna a jent, és vettek volna belőle mindenféle dolgokat (erre irányult a jegybanki pénznyomda), a legutóbbi statisztikák szerint örülnek, hogy nagy nyerőt értek el korábbi külföldi befektetéseiken, és eladják azokat, hazaviszik, és vesznek belőle japán részvényeket. Ebből az is következik, hogy az elmúlt hónapok nagy jengyengülését nem a valós "flow" okozta, nem a várt Japánból történő pénzkiáramlás (mert annak pont ellenkezője zajlik), hanem színtiszta spekuláció, a hedge-fundok nagy jeneladásai. Két dolog történhet most: vagy megunják a HF-ok, hogy nem az történik, mint amire vártak, kiszállnak, hirtelen beerősödik a jen, és a Bank of Japan-nek még agresszívabb lépéseket kell bejelentenie, vagy pedig a japánok tényleg elkezdik  végre kihordani a pénzt, és tovább gyengül a jen. Egyre nagyobb esélyét látom az előbbinek, és azt kell mondjam, mint amit intervenció előtt szoktak közölni a BoJ szóvivői: "We are monitoring the situation very carefully..."  

Vegyesfelvágott

2013, Április 24 - 10:40

Az elmúlt hetekben a nyersanyagok ára jelentősebben zuhant, a befektetők ugyanis attól féltek, hogy nem nagyon lesz növekedés. Sőt, több esetben már a defláció, és kiújult recesszió rémét látták maguk előtt.

Én azonban továbbra is úgy vélem, hogy az idei év pozitív értelemben véve érdektelen lesz, nem lesznek nagy reálgazdasági meglepetések, nem lesz semmi: se infláció, se növekedés, se pánik. Mocsár. Ennek fényében a mostani ijedelem kissé eltúlzottnak tűnik. Igaz, hogy nincs növekedés, de azért összeomlás sem lesz. Ennek megfelelően folytatódhat a "race to the bottom", azaz a kockázatosabbnak tekintett kötvényhozamok esése. Ez is történik. 6% alatt a portugál 10éves állampapír, 2,5 éves mélyponton az olasz és spanyol hozam is, és amint idehaza látjuk, a magyar államkötvények hozamszintje is évtizedes (!!!) mélységekben van, az elérhető banki kamatok is vánszorognak utánuk, 5% felett már gyakorlatilag semmi nincs. Ez mind ugyanannak a trendnek a leképződése, ami egyébként már 2012 eleje óta tart.  Ez a fő trend jelenleg a tőkepiacokon: tovább zajlik a megnyugvás, a belepusztulás az unalmas mocsárba. Nagyon nehéz lesz a jövőben bármivel is hozamot termelni... 

***

Érdekes még régi barátaink, a görögök helyzete:

http://ekathimerini.com/4dcgi/_w_articles_wsite2_1_23/04/2013_495519

A vártnál sokkal jobban alakul a költségvetés, az elsődleges egyenleg idén eddig TÖBBLETET mutat:

The government achieved a primary surplus of 520 million euros in the year to end-March against a target for a primary deficit of 2.3 billion.

Éppúgy, mint Magyarországon, a görög kormányzat a piacoktól, EU-tól, IMF-től, stb. való félelmében durva intézkedéseket hozott, ami egyértelműen stabilizálta a költségvetés helyzetét, az adósságpálya fenntarthatónak tűnik. Számos országban nincs szükség már nagy megszorításokra Európában (azért van ahol még kell lépni) és ennek köszönhetően a nagyon lassú növekedés elindulhat. Nálunk és Görögországban is. Ehhez képest a görög kötvények még mindig csak a névérték 40%-a körül forognak...

***

Szintén érdekes, hogy Csányi Sándor immár felesége nagybevásárlása után (aki nemrég 2 milliárdért shoppingolt a papírból) maga is veszi az Opus (OTP-re átváltható) kötvényeket: http://www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/csanyi_otp-kotvenyeket_vett.183084.html 670 milliót költött el erre a napokban, nem véletlenül. Erről a kötvényről is írtam korábban. A jelenlegi hozamhiányos környezetben, ahol pár százalékért is vért kell izzadni, valóságos oázis lehet az OPUS, habár azért számos, az állampapírokénál nagyobb kockázat is van benne. Ennek ellenére ezt a kötvényt én is nagyon olcsónak tartom, kedvező kimenet esetén éves 25%-os eurós hozamot lehet elérni vele 2016-ig, ami azért igen komoly.

 

Devizák

2013, Április 17 - 07:50

A devizák egymáshoz viszonyított árfolyamát - sok egyében kívül - elsősorban a monetáris politika befolyásolja. Nevezetesen elsőrendű fontosságú a kamatszint, a várható kamatszint, a kamatszint változása, és a várható kamatszint változására vonatkozó várakozások változása. Mivel a fejlett világban gyakorlatilag mindenhol nulla a kamatszint (tehát ebben nincs különbség), így a nagy devizák árfolyamát elsősorban az addicionális, unortodox monetáris stimulusok (köznyelven pénznyomtatás) határozza meg. Jól látható, hogy az elmúlt hetek-hónapok mozgását is ez alakította. Ebben a versenyben első helyen vannak a japánok, akik heveny printingitisben szenvednek: gyakorlatilag azt deklarálták, hogy annyi pénzt nyomtatnak, amennyit csak kell, hogy kirántsák a gazdaságot a deflációból. Márpedig ehhez bőven kell nyomtatni. Ennek megfelelően a jen óriásit gyengült mindennel szemben. A második helyen vannak az amerikaiak, ahol immár - steady as she goes - stabilan nyomtatják a szükséges pénzeket, amikor a gazdaság akár csak egyet is döccen. A britek is nagy nyomtatók, ráadásul valami miatt az érkező, kanadai jegybankelnöktől még több unortodoxiát várnak, s ennek megfelelően idén sokat gyengült a font is. A kakukktojás a bundesbanki kőkemény ortodoxia oltárán majdhogynem Európát is feláldozni képes, mondhatni begyepesedett ECB. Európában, a nagy jegybankokra példátlan módon, a jegybank mérlegfőösszege nem nő, hanem csökken. Az ECB a recesszió közepén valójában megszorít. Ez egyfelől szerintem butaság, másfelől viszont ez adja az euró erejét. Azt lehet látni, hogy az euró meglehetősen erős, és úgy tűnik ismét erősödő pályára kapcsolt. Az euró-kereskedés főszabály alapján tehát úgy alakul, hogy a közös pénz felértékelődő trendben van, mivel a monetáris politika mindenki máshoz képest szigorú,megszigorító, miközben az időnkénti európai aggodalmakra (olasz választás, ciprusi gazdasági atomcsapás, stb.) időlegesen begyengül az euró az ijedelem hatására, de aztán talpraáll.

Magyarországon ebből a szempontból jól látható, hogy mi a helyzet: a jegybank tavaly nyár óta elindította a kamatcsökkentést, és nem meglepő módon kedvenc pénzünk a 270-80-as sávból ennek megfelelően (hiszen folyamatosan, és nagymértékben csökkent a kamatmkülönbözet) gyengülni tudott, egészen 300 környékéig (euróval szemben). Ebben szerepet játszott a várható unortodoxiára vonatkozó várakozások beépülése is. Most, látván, hogy a jegybanki unortodoxia nem is olyan nagy, ezek a várakozások árazódnak ki, ezért erősödik ismét a forint. Azonban, mivel a jövőben várhatóan tovább folytatódik a kamatvagdosás, és ha sikeres lesz a magyar mini-QE, akkor nyilván lesz folytatása is, így a forint erősödése valószínűleg időleges. Ha szerencsénk van, akkor a nyári turistaszezont kihúzhatjuk egy stabilabb, erősebb forinttal, de azután véleményem szerint ismét inkább 300 körül, vagy afelett lesz az árfolyam a fent leírtak miatt.

Valójában a devizaárfolyamokat teljesen érthető, logikus folyamatok mozgatják, a relatív monetáris változások, és arra vonatkozó várakozások (változása) irányítja jelenleg ezeket a piacokat. Csodák nincsenek itt sem...  

Apokalipszis most…

2013, Április 13 - 11:55

Bizony, komoly gazdasági összeomlás vár Ciprusra, és valószínűleg ugyanúgy, mint a görögök esetében, a szakértők alulbecslik a várható GDP-zsugorodást, a másodkörös meg harmadkörös és ki tudja hanyadik körös hatások miatt.

Cipruson a mezőgazdaság a GDP 2,5 az ipar kb. 16-17%-át adja, azaz a szolgáltatások teszik ki a GDP 80%-át; ezen belül a GDP 9%-át adta a bankszektor, és a lakosság 5%-át foglalkoztatta. A bankszektoron kívül az adóoptimalizációhoz kapcsolódóan számos szolgáltató szektor élt az offshore státuszból, jogi irodák, képviseleti cégek, adótanácsadók, stb, amelyek még legalább 8-10%-ot jelenthetnek. Továbbá a boom hatására kiépült ingatlanszektor is jelentős hozzáadott értéket képviselt eddig (érdekes statisztikai adat: az 1,1 millió lakosú Cipruson 2004-2010 között évente 10-18 ezer új lakás épült, ez olyan mintha Magyarországon 90-160 ezer épülne. Összehasonlításként: nálunk 20 000 sem épül idén...)

Valószínűleg nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fenti, a GDP 20-30%-át adó hozzájárulásnak minimum a fele el fog tűnni, ez 10-15% zsugorodást jelent. Emellett az államnak is meg kell szorítania a segélycsomag fejében, ami további jónéhány százalék. És csak ezek után jönnek a másodkörös hatások. Például ha a banki alkalmazottat, adótanácsadót, stb. kirúgják akkor nem vásárol majd a helyi boltban, a helyi boltos nem tudja megvenni az új autót (nota bene: éves 20-30 000 új autó kelt el az elmúlt években Cipruson, ami megfelel 200-250 000-nek ha a magyar lakosságra vetítjük, ez is simán negyedelődni fog), az autószalonos ki kell vegye a gyekekét a magániskolából, a magániskola tanárait elbocsátják, stb.

Ez újabb jópár százalék GDP-zsugorodás lesz, amire a kevés állami bevétel miatt nyilván újabb megszorítással lesz kénytelen reagálni a ciprusi állam, ami ismét csökkenteni fogja a GDP-t. Összességében nem tűnik hihetetlennek, hogy a következő 2-3-4 évben 30-40%-kal csökkenjen a ciprusi GDP, ami gigantikus összeomlást jelent, és erre nincsenek felkészülve sem a ciprusiak, sem az EU.

Ciprust befektetési szempontból továbbra is kerülni kell, a gazdasági válság sokkal nagyobb lesz, mint várják, és a következő években valószínűleg többször fel fog bukkanni még a hírekben. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy Ciprus kilép az euróövezetből végül...

***

Nyugaton a helyzet változatlan: kis növekedés, nuku infláció, de nincs összeomlás. Ennek köszönhetően tart a hozamvadászat, kiszállás a "haszontalan", hozamot nem termelő eszközökből, amelyeken a jelenlegi gazdasági helyzet nem is segít (árupiacok, jen), és vesznek mindent ami ad valami kis hozamot (főleg kötvények, részvényből csak az, ahol van, lehet növekedés).

***

Magyarország: 2,2% az infláció. Jó ideje látszik, hogy itthon semmiféle belső inflációs nyomás nincs, inflációt csak adóemeléssel és forintgyengítéssel lehet csinálni, s ez így marad, amíg a gazdaság tetszhalott állapotban leledzik. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/far/far21303.pdf

Mivel a forintot a választásokig nem szeretnék gyengíteni (persze ha túlvágják a kamatot, akkor ennek ellenére fog), és adóemelésre nincs nagyon szükség, ezért maradhat a tartósan alacsony, 2-3%-os infláció.

Apokalipszis most/ A valkűrök lovaglása:

 http://www.youtube.com/watch?v=Gz3Cc7wlfkI

Az árupiacok szárnyalása és…

2013, Április 11 - 12:27

A 2000-es évek első tizede hatalmas áremelkedést hozott a különböző nyersanyagok piacán, az olaj, arany, vas, szén, rizs, kakaó, stb ára mind megsokszorozódott. A 2008-as eufóriával azonban valószínűleg véget ért a nyersanyagok évtizede, erről már írtam korábban is. Egyrészt minden felhasználó racionalizált, alkalmazkodott a megugró árakhoz (lásd pl. az új, kisfogyasztású benzinmotorok terjedése, LED-ek, hőszigetelés), másrészt recessziós környezet van, tehát a kereslet nem nő/visszaesik. Eközben hatalmas új kapacitások nyíltak-nyílnak (pl. palagáz-forradalom, mongol, ausztrál, stb. bányák nyitása) tehát a kínálat nő.

Hacsak nem alakul ki extrém inflációs környezet (egyelőre ennek nincs sok jele, legalábbis rövid-középtávon) a nyersanyagok nem jelentenek igazán jó befektetési lehetőséget  - ellentétben az előző 10 évvel. Azonban ha nem emelkedik tovább a nyersanyagok ára (éppúgy, mint a 70-es évek ársokkja utáni dezinflációs 80-as években is végig oldalazott), akkor a nyersanyagorientált országok gazdaságai bajba kerülhetnek, politikai rendszerei meginoghatnak. 

A téma kapcsán jó cikk:

http://gurulohordo.blog.hu/2013/04/11/bukhat_az_olaj_kozponti_bankja

és ezen belül is jó ábra:

http://www.businessinsider.com/breakeven-oil-prices-2012-6

Egészen elképesztően magas olajárakra rendezkedtek be az eddig az olajboomból jólétet és szavazói hallgatást vásárló rezsimjei, de lassan ütött az órájuk. Az oroszok költségvetése mára (szemben a pár évvel ezelőtti 20-25 dollárral) 115 dolláros olajárral van csak egyensúlyban, s bár a korábbról felhalmozott tartalékaikból még pár évig költhetnek, hamarosan szembe kell majd nézniük a rideg valósággal: olajon, fegyvereken és korrupción kívül más exportcikkük nincs, és ez meg fogja rengetni a Putyin-rendszert. Ugyanez igaz Venezuelára, ahol az elmúlt 10 év hatalmas olajáremelkedése ellenére már most a tönk szélére került a hagymázas szocialista rendszer, növekedés nincs, infláció annál inkább, folyamatos leértékelődési nyomás. Itt is hamarosan kiborul a bili.

Ami azonban számomra a legmegdöbbentőbb, az az, hogy a szaúdiak is úgy felfuttatták a költekezést (meg a lakosságot), hogy 78 dolláros olajár alatt költségvetési deficitjük lenne. Az "ultimate" olajkirályság is ide jutott? Elképesztő. Márpedig, mivel a kereslet-kínálat törvényszerűségei alapján a nyersanyagárak felfutásának valószínűleg vége, nagy valószínűséggel számíthatunk arra, hogy a nyersanyagtermelő, a szektornak nagy kitettséggel rendelkező országokban bajok lesznek: megszorítások, bankválságok, devizakrízisek, politikai válságok. Ide tartozik a fenti olaj/gázdiktatúrákon kívül Dél-Afrika, Brazília, de például a fejlett Ausztrália is. A feltörekvő országok közül tehát jónéhány. Ezeknél szerintem a KEU régió országai is jobb befektetési lehetőségeket tartogatnak, de az igazán nagy növekedés valószínűleg a fekete-afrikai térségtől várható.

Aki tehát az emerging világon belül akar befektetni, annak valószínűleg érdemes szelektálnia, és a nyersanyagtermelők helyett más országokra összpontosítani...

Árad a jen

2013, Április 6 - 08:36

A japánok 15 éve fetrengenek a deflációs pokolban, és úgy tűnik komolyan eldöntötték, hogy ebből elég volt. A várakozások sem voltak kicsik, de ezt sikerült felülmúlni. Legutóbbi ülésén a Bank of Japan az alábbiakról döntött:

http://www.boj.or.jp/en/announcements/release_2013/k130404a.pdf

1) 2 év alatt megduplázzák a pénzmennyiséget: évente 60-70 ezer milliárd jennel bővítve azt
2) Évente kb 50 000 milliárd jen japán állampapírt vesznek meg, ráadásul az eddigi 3-évesről 7-évesre növelik az állampapírportfoliójuk hosszúságát, magyarul a hosszú oldalon erősen kiszívják a kínálatot
3) ETF-eket és ingatlanalapokat vásárolnak

Fentiek hatására a japán 10éves hozamok (már korábban is sokat estek, de most) 0,5%-ra zuhantak. Mivel a BoJ deklarálta, hogy az éves költségvetési hiányt gyakorlatilag pénznyomtatásból finanszírozza, sőt, ha ez nem elég akkor még ezen kívül is vesz kötvényeket, ennek az a következménye, hogy a japán vagyonkezelők, akik eddig 1-1,5%-ot hozó hosszú állampapírokat tartottak (és ezen reálértelemben 1-2%-ot kerestek évente!!!), most "kénytelenek" eladni a jegybanknak a kötvényeiket. A befolyó pénzzel azonban valamit kezdeniük kell, és mivel a BoJ Japánon belül láthatóan nullára szorította le az elérhető hozamszintet, plusz a háztetőre kiállva kiáltja szerteszét, hogy a jen a következő években gyengülni fog (hiszen másképp nem tudnák elérni a kitűzött 2%-os inflációs célt), bármelyik épeszű japán vagyonkezelő csak egy dolgot tehet: külföldi, hozamtermelő eszközöket vásárol. Japán állampapírjait - amin már amúgy sem kereshet semmit a jövőben, sem nominálisan sem reálértelemben - eladja a BoJ-nek, a kapott, frissen teremtett jent leváltja dollárra, euróra, török lírára, forintra, bármire, és vesz belőle BÁRMIT AMI HOZAMOT TERMEL.

Éppen ez történik. Az olasz 10éves állampapír hozama április elseje óta 4,76-ról, 4,38%-ra esett, a francia 2,03-ról 1,75%-ra, a brit 1,77%-ról 1,63%-ra, a lengyel ötéves 3,42%-ról 3,16%-ra, és sorolhatnánk. Nem egyszerűen "kockázatkerülés", "risk-off" van, ami kedvez a kötvényeknek, hanem arról van szó, hogy a friss japán pénz szétárad a világban, a japán megtakarítók, teljesen racionálisan, menekülnek otthonról, és megvesznek mindent, ami a kezük ügyébe kerül. A nullánál minden jobb. Ha bármit vesznek, ami hozamot termel ÉS a jen valóban gyengül, akkor csak jobban járhatnak, mintha otthon maradnának, ahol garantált a nulla hozam (nominálisan nulla, reálértelemben negatív). Egyirányú utca. Bárki, aki Japánban él, és elhiszi, amit a BoJ mond, elhiszi, hogy elkötelezettek a defláció megtörése mellett, hülye lenne, ha nem hozná ki a pénzét az országból, és nem venne belőle valamilyen külföldi eszközt. Természetesen a kormány-jegybank párosnak éppen ez a célja.

Meddig tarthat ez? Addig, amíg Japán kereskedelmi partnerei el nem kezdenek visítani, amíg az amerikai autógyártók és a kínai versenytársak nem éreznek extrém fájdalmat. Mivel 2007-ben 160 volt az EURJPY és 125 az USDJPY, valószínűleg odáig el lehet jutni, de ott már nagyon fájna. (És természetesen a korábbi véleményem fennáll: a hatalmas Japán államadósság sima, 2%-os inflációval nem kezelhető, annak leküzdésére magas, kétszámjegyű infláció kell, ahhoz pedig a jennek 200-300-ig kellene gyengülnie mind az euróval, mind a dollárral szemben!)

Láthatóan a jegybanki pénzteremtések - ez is - rendkívüli módon befolyásolják az eszközárakat, emelő hatással vannak a részvényekre, kötvényekre, stb, miközben valós inflációt - egyelőre - nem okoznak. Magyarország ismét szerencsés helyzetben van: a globálisan összeomló hozamkörnyezetben valószínűleg még mindig lehet csökkenteni a kamatokat, túl nagy sérülés nélkül. Habár eddig úgy éreztem, hogy a 4,5-5%-os hozam már kevés a külföldieknek, de a japánok belépése ezen változtathat, és nem is kell ehhez konkrétan magyar papírt venniük. Elég ha letolják pl. a spanyol hozamot 5-ről 3%-ra, máris vonzóbb az éves magyar diszkontkincstárjegy minden szereplő számára. Akár 4% alatt is...

***

Nem tartozik ide, de nagyon jó írás korábbi amerikai ingatlanbuborékokról:
http://www.nber.org/papers/w18825
Különösen azért érdekes, mert bemutatja, hogy a legtöbb buborék nem feltétlenül irracionalitásra épül, hanem az adott környezetből, viszonyokból könnyen levezethetőek voltak a magas árak (és később illetve korábban az alacsonyabbak is!). Az Economist írása alapján szedtem elő. Nagyon jó példák vannak benne a gazdaságtörténet kedvelőinek (Alabama föld-boom a magas gyapotárak miatt, Chicago felépülése, és központtá válása, illetve a felhőkarcoló-boom, LA felívelése, stb. Az emberek régebben sem voltak butábbak mint most, nem azért voltak a buborékok, legtöbbször teljesen racionálisan viselkedtek (a klasszikus hibájuk főleg az volt, hogy nem számoltak a gazdasági ciklussal és a rugalmas kereslet-kínálat okozta igazodással). Ebből egyébként következik, hogy a következő években-évtizedekben is számos piacon számos buborékot fogunk még látni.

MNB: ez csak az első lépés

2013, Április 5 - 08:28

Az MNB háttéranyagát olvasva egyértelmű, hogy a tegnap bejelentett programot próbálták a lehető legóvatosabban előkészíteni és megfogalmazni. A program kiötlői láthatóan nagyon tartottak attól - joggal - hogy kis országunkban a monetáris unortodoxia óriási károkat tud okozni. Ennek fényében a tegnapi bejelentéseket csak afféle főpróbaként, "pilot project"-ként szabad értékelni. Az MNB éppen csak bedugta a lábujját a vízbe, ellenőrizendő a hőmérsékletet, és ha minden megfelelő, akkor be is fog ugrani úszni.

Mivel Matolcsyval kapcsolatban eléggé felfokozott várakozások voltak, és sokan tartottak attól, hogy komolyan belecsap a lecsóba, így a szolidnak tekinthető, és láthatóan átgondoltan előkészített program mindenképpen pozitív meglepetés és ez okozta a forinterősödést. Ennek kapcsán (a lényeg, hogy semmi őrületeset nem tett, és ez megnyugtató) könnyen tovább is erősödhet a forint. Viszont balgaság lenne azt gondolni, hogy ez minden, amit az új vezetés tenni fog. Egyértelmű, hogy ha a piaci reakciók nem negatívak (és eddig nem azok) akkor újabb, bátrabb lépések következnek.

A program alapvetően két célt szolgál: olcsó hitelt akar juttatni a vállalkozásoknak és csökkenteni akarja az MNB veszteségét. Nulla százalékon ad hitelt a bankoknak, amit ők maximum 2%-os kamattal adhatnak tovább a kkv szektornak. A nagy kérdés az, hogy mivel jellemzően a bankok ennél a 2 %-os marzsnál többet keresnek a kkv hitelezésen, miért vállalnának be a rosszabb marzzsal kecsegtető üzletet? Nem nagyon értem, hogy miért rontanák a saját bizniszüket, hiszen tudható, hogy ha ez a 250 milliárd könnyen elmegy, akkor jön utána még egy csomó. Tehát ha a bankok lelkesen osztják a pénzt (amin 2%-ot keresnek), akkor lassan el fog tűnni a korábbi kkv hitelezésük, amin viszont sokkal többet kerestek. Úgy látom, a bankok nem túl érdekeltek abban, hogy folyósítsák ez a hitelt, hiszen maguknak ártanak vele, saját nyereségességüket rontják hosszabb távon. 

A másik láb a jegybanki tartalékot csökkenti, és az eddigi anyavállalati (banki) hitelfelvételt váltaná ki az MNB-től származó forrással, azaz az MNB elkezdi bevállalni a magyar bankszektor kockázatát (az anyabankok helyett). Mivel a külföldi tulajdonú bankok eddig is azért nem tudtak nagyon pampogni és lázadozni, mivel anyáiknak volt itt egy csomó pénze, amit az elmúlt 2-3 évben erőltetett ütemben fizettek vissza, ha felgyorsítjuk ezt az anyabanki hitelleépítést, akkor az egyfelől jó (csökkenő függés külföldi forrásoktól), másfelől viszont ha ez a hitelállomány leépült, akkor a bankok már nem lesznek zsarolhatóak, és akinek nem tetszik a rendszer, az egyszerűen bezárja itt a boltot, tehát a kormány bankokkal szembeni érdekérvényesítő ereje csökken. Fontos hatása még ennek a pillérnek, hogy a kéthetes kötvényállomány csökkenése révén csökken az MNB vesztesége.

Összességében nincs változás abban a tekintetben, hogy a Matolcsy-féle MNB több úton-módon csökkenteni akarja és csökkenteni fogja a hazai kamatszintet, amely sokfelé át fog csorogni, és valószínűleg lesz valamekkora gazdaságélénkítő hatása. Azonban legalább ilyen fontos, hogy a leszorított kamatszint révén viszont a forint vonzereje csökkenni fog, tehát időleges megnyugvás után stabilan gyengébb forintra kell készülni, a 300-as szinthez kell immáron hozzászokni, illetve a későbbiekben valószínűleg gyengébbhez. Tehát marad az a kép, amiről hónapok óta írok: alacsony hozamszint, gyenge forint. Ami pedig a legfontosabb: a mostani csak egy pici, első lépés, amelyet várhatóan egyre bátrabb, egyre újabb lépések fognak követni. Ez még nem az unortodoxia, ez még csak a kezdete.

It's just the beggining, not the end

Things will never be the same again :)

http://www.youtube.com/watch?v=klCXBkn0VGs

Meneküljünk a bankbetétekből?

2013, Április 2 - 14:12

Egy barátom megkért, hogy mindenképpen szóljak 2 nappal mielőtt - Ciprushoz hasonlóan - Magyarországon is jön a betétek befagyasztása és megnyírbálása (haircut). Szerencsére ilyenre sok esély nincsen. Miért?

Ehhez nagyon alap szinten meg kell néznünk, hogy működik a bankrendszer.

Egy bank alapvetően úgy működik, hogy begyűjt egy csomó betétet és ezt kihitelezi. Természetesen van saját vagyona is, de az töredéke, mondjuk tizede a betétállományának. Hogy néz ki egy ilyen bank tehát?

Van mondjuk 100 forint saját vagyona (ez a tulajdonosaitól, részvényeseitől származik) és betesznek hozzá betétesek 900 Ft-ot. A bank ki is hitelezik a teljes rendelkezésre 1000 forintot (itt most erősen egyszerűsítek, de fogadjuk el egyelőre, a lényegen nem változtat, hogy nem teljesen pontos minden). Tehát 900 Ft a betétesek pénze (betét),100 Ft saját vagyon (ez a részvényeseket illeti), 1000 Ft hitel. Figyeljük meg, hogy a betétek visszafizetésének garanciája az a hitelekből befolyó pénz!

Miivel a bankok alapfunkciója, hogy a rövidlejáratú lakossági megtakarításokat hosszúlejáratú hitelekké konvertálják, és ezen szeretnének keresni, ezért jellemzően a betétekre kevesebbet fizetnek mint amennyit a hitelkamatokra felszámítanak. Tehát mondjuk 5%-ot adnak a betétekre, és 8%-os kamatot szednek be a hitelek után. Ha tehát most eltekintünk (a jellemzően nem alacsony) működési költségektől, akkor a bankunk kifizet a betéteseinek évente 5%*900 Ft = 45 Ft-ot, és beszed a hitelek után 1000*8% = 80 Ft-ot, így a bank éves nyeresége 35 Ft, ami nagyon tisztes eredmény a bank saját vagyonára (100 Ft) vetítve. Örülnek a részvényesek, ők ezt elméletileg megkaphatják osztalékba ha semmi nem változik. Mi történik azonban, ha kiderül, hogy a hitelek 1/10-edét nem tudják visszafizetni a kölcsönvevők? 

Megint csak egyszerűsítve az történik, hogy ekkor a bank elveszíti a 100 Ft-nyi saját tőkéjét, mivel innentől már csak 900 Ft hitelkihelyezése van, és ez adja a fedezetét a 900 Ft betétnek. Ha az összes hitelt (900) visszafizetik, akkor az összes betétest (900) ki lehet fizetni, és nem marad semmi más. Mi történik azonban ha kiderül, hogy nem a hitelek 1/10-e dől be teljesen, hanem mondjuk a fele? Ekkor a 900 Ft betéttel szemben 500 Ft hitel fog állni, ami elég nagy baj, mert a betéteseket nem tudjuk kifizetni. Ahhoz, hogy ki tudjuk őket fizetni valakinek tényszerűen be kell raknia a bankba 400 Ft készpénzt. Csakis így lesz elég fedezet a betétesek kifizetésére. Hiszen ha visszafizetik az 500 Ft hitelt, és még befolyik 400 Ft "valahonnan", akkor pont ki tudjuk fizetni a 900 forint betétest.

Itt szokott felbukkanni a kérdés, hogy ezt a pénzt ki fizesse be? A "jó" hír az, hogy ezt majdnem minden esetben megteszi az állam. Miért? Azért mert ha a betétesek nem kapják vissza a betétjeiket az totális gazdasági káoszt okoz, nem tudnak a cégek fizetést adni (akiknek az adott banknál volt a bankszámlája), szállítóikat fizetni; elvesznek a lakossági megtakarítások, ami miatt összeomlik a fogyasztás, ami recessziót, mély válságot okoz, stb. A bankcsőd olyan mint a medve: nem játék. Az államok tudják, hogy a bankbedőlés dominóhatást okozhat, és az egész gazdaságot magával ránthatja, ezért a legritkább esetben engedik, hogy egy számottevő nagyságú bank csődbe menjen (kicsikkel, amelyek nem jelentenek rendszerkockázatot megeshet, de a 100 000 euró alatti betéteket ott a betétbiztosítás is gond nélkül kifizeti, tehát csak nagybetéteseik kerülhetnek bajba). Egyszerűen túl veszélyes lenne. Az állam emiatt - ha tudja - minden esetben megpróbálja megmenteni a bankjait, különösen a nagyobbakat, amelyek tényleg túl nagyok ahhoz, hogy tönkremenjenek (too big to fail). Nincs olyan épeszű gazdasági vezetés, amely hagyná bedőlni egy nagybankját, ha meg tudja menteni. 

A bankmentés klasszikus menete az, hogy az állam valahonnan pénzt szerez (külföldi hitel, állampapírkibocsátás) és ebből beteszi a bankba a hiányzó összeget, jellemzően közben a bank tulajdonosává is válik - tehát ettől az államadósság megugrik (aztán pár év múlva a bankot privatizálja, amit jópár év múlva megint megment majd). A kapitalista világban 20-50 évente majdnem minden országban van bankválság, ami jellemzően állami kimentéssel ér véget. Ciprus esetében a baj az volt, hogy bankszektora olyan nagymértékűre hízott, olyan sok pénzt kellett volna "betolni", hogy a ciprusi állam végletes eladósodásához vezetett volna, ha kimentik az összes betétest, olyan mértékű adósságot kellett volna a nyakukba venni, ami szinte visszafizethetetlen. Ezért döntöttek a betétesek megsarcolása mellett. Nem volt más választásuk (egyébként szinte biztos hogy ezután 10-30%-kal fog csökkenni Ciprus GDP-je, és mély depresszió lesz a gazdaságban, de ennek, és az EU/IMF által vezényelt kimentés során elkövetett orbitális hibáknak a tárgyalása messzire vezetne).

Ahhoz tehát, hogy a betétek veszélybe kerüljenek arra van szükség, hogy a bankrendszer olyan mértékű hitelezési veszteséget szenvedjen, amit nem tud adósságátvállalással az állam orvosolni. Ehhez az kell, hogy vagy a bankrendszer legyen túl nagy az ország méretéhez képest és/vagy a a hitelek jelentős része rossz hitellé váljon és/vagy a gazdasági vezetés teljesen inkompetens/ostoba legyen és a bankrendszer tőkeellátottsága alacsony legyen. 

Magyarországon a gazdasághoz képest nem túl nagy a bankrendszer, és a rossz hitelek nagy részét már leírták, ráadásul nagyon jó a bankrendszer tőkeellátottsága. Így Magyarországon nagyon valószerűtlen, hogy a betéteket bármiféle "haircut", sarc érné, és ez vonatkozik mind a 100 000 euró alatti, mind az afeletti betétekre. Egészen egyszerűen azért, mert a bankrendszer eszközei, saját tőkéje önmagukban is jó fedezetet nyújtanak a betétekre, és ráadásul a magyar állam is be tud segíteni ha kell.

(Folyt köv: Na de Izland milyen jól megoldotta témában)...