Zsiday-blog

Rövid heti összefoglaló

2013, Június 30 - 13:50

A legfontosabb hír természetesen az, hogy a portfolio.hu gondozásában megjelent könyvecském a GIGANTIKUS érdeklődésre tekintettel ismét utánnyomásra került, és elérhető (nem nálam, hanem a cikkben szereplő címről rendelhető meg)

http://www.portfolio.hu/vallalatok/maniak_es_valsagok_a_tozsden_ujra_itt_a_portfoliohu_fuzet.4.130125.html

A történelem mint tudjuk a tőzsdések nagy tanítómestere, úgyhogy érdemes tanulmányozni, sokat lehet belőle tanulni, és ez természetesen nem csak az általam leírt sztorikra igaz, hanem az elmúlt évtizedek-évszázadok gazdaságtörténelmére általában. Úgy gondolom, hogy aki befektetésekkel akar foglalkozni, annak szinte kötelező (lenne) végigolvasni és végiggondolni az elmúlt időszakok gazdasági/gazdaságpolitikai/tőkepiaci eseményeit.

 

Egyéb fontos történések a világgazdaságban:

Úgy tűnik az amerikai kötvénypiac fordulója nem vicc. Tartósan magasabb hozamokra kell berendezkedni, és láthatóan ennek a folyamatnak az elején vagyunk még csak (habár a jelentősen túladott állapot miatt könnyen lehet párhetes megálló a kötvénypiacon). A legmeglepőbb, hogy a nagyon erős momentumú mozgás ellenére semmiféle félelem nincs, sőt a guruk (Gross, Gundlach) nyugtatnak: nem kell megijedni, nincs vége a kötvényeknek; eközben az elemzésekben, sajtóban nyoma sincs annak, hogy esetleg 3, neadjisten 4-5%-ra emelkedhetnének az amerikai hosszú hozamok (pedig a válság előtt is ott voltak). Erős trend+ félelemmentesség: nagyon gyanús. Különösen gyanús ez annak fényében, hogy az elmúlt években valódi kötvénybuborék épült fel: a lakossági pénzek csőstül áramlottak a kötvényekbe, a legnépszerűbb menekülőeszköz volt ez. Biztonság és fix hozam, bármi áron! Ez volt a csatakiáltás az elmúlt 1-2 évben, és most a kötvénybuborék elkezdett ereszteni. Pedig mi van, ha a világgazdaság valóban elkezd nőni, és a sok kinyomtatott pénz inflációt okoz? Mi van, ha váratlanul sokkal gyorsabban áll talpra Európa és indul be az USA? Úgy vélem, a kötvényekben jelentős medvepiac indult el, és még messze nincs vége.

Ez nagyon jó hír a japán vezetésnek, mert valószínűbbé teszi, hogy az Abenomics működik, és tovább gyengülhet a jen, illetve erősödhet a japán tőzsde (hiszen nőhet a hozamkülönbözet a jen és más devizák között).

Magyarország számára ez azt jelenti, hogy nem nagyon kéne lejjebb menni a kamatokkal, de mivel láthatóan még sokat akarnak vágni, így ez gyengébb forintban ölthet testet. Ugyanakkor egyelőre a forint nagyon erős más feltörekvő devizákhoz képest, aminek oka, hogy a bankrendszer gyengesége miatt a határidős forintpiacon a "kamattartalom" korábban az elméleti (magyar kamatszint mínusz ECB kamatszint) alatt volt, ám ez kezd helyreállni, így a kamatvágások ellenére a spekulánsok számára elérhető forint kamatkülönbözet (carry) egyelőre nem nagyon csökkent, tehát számukra mintha nem is nagyon lett volna kamatvágás. Rövidebb távon ez forint erőt sejtet, hosszabb távon azonban a fentiek inkább forint gyengülést vetítenek előre...

 

 

 

1986 – a crash éve

2013, Június 20 - 13:08

1986-ban soha nem látott pusztító összeomlás következett be a piacon. Az esés gyorsasága, nagyságrendje és váratlansága példátlan szinte azóta is, csak a 2008-as összeomlás hasonlítható hozzá.

Nem, nem 1987-et akartam írni, hanem a részvénypiaci pánik helyett a mára már általában elfeledett 1986-os olajárösszeomlásról. Miután a 70-es években pár dollárról 30 dollárra emelkedett az olaj ára és az OPEC árkartellje mindenhatónak tűnt, a 80-as évek első felében 30 dollár körül mozgott az árfolyam. A szakértői becslések éves 5-10%-os áremelkedésről szóltak, és a 2000-es évre 100-200 dolláros olajárat valószínűsítettek. Azonban hiába bármilyen kartell, a hatalmas olajáremelkedés megváltoztatta a fogyasztói szokásokat, komoly energiatakarékoskodás indult el, miközben a potenciális kínálat is bővült. Ráadásul az OPEc tagok egyre jobban hozzászoktak a magas olajárakhoz, azok nélkül költségvetési és ebből következően szociális problémák alakultak volna ki. Így a visszaeső keresletre nem nagyon tudtak reagálni, "muszáj" volt kitermelniük, hogy a peotrodollárokhoz egyre inkább addiktívvá vált gazdaságuk olajozottan működjön tovább. A "swing producer" szerepet Szaud-Arábia vállalta: miközben a legtöbb olajország szinten tartotta a termelését, a szaudiak 10 millióról fokozatosan 2,5 millió hordósra csökkentették kitermelésüket - hogy a kartell kínálata is csökkenjen a kereslet visszaesésével, s a magas árak fennmaradhassanak. De egy idő után a lecsökkenő bevételeket már a szaudiak sem bírták, egy új árazási módszer miatt repedések keletkeztek a kartellben, és miután láthatóvá vált, hogy az OPEC által mesterségesen magasan tartott olajár nem fenntartható, mert kínálat van bőven, a kereslet pedig lanyha, az árak váratlanul és viharos gyorsasággal összeomlottak. Az 1985 novemberében még 30 dolláros hordónkénti ár 1986 április elejére 10 dollárra süllyedt, és 1985-től bő 15 éven át jellemzően a 15-20-25 dolláros zónában kereskedtek vele (az 1998-as orosz válság idején 8 dollárig süllyedt).

Azért írok erről, mert a következő pár évben véleményem szerint bármikor bekövetkezhet ugyanez. A palagáz-forradalom után USA-ban zajlik a palaolaj-forradalom, míg a világon egy csomó helyen találtak újabb olajkészleteket. Ráadásul az olajbiznisz már csak olyan, hogyha megvan a kút, ki van építve az infrastruktúra, akkor muszáj termelni, még akkor is, hogyha az amortizációval számított költségek alatt vagyunk - mivel a változó költségek már nem olyan magasak. Pont ugyanaz a helyzet, mint a 80-as évek elején: egy árrobbanás után vagyunk, amikor hatalmas új kitermelői kapacitások épülnek, míg a kereslet alkalmazkodott, ráadásul a gazdaság gyengécske, s várhatóan az is marad. A földgáz piacán (legalábbis USA-ban, ugyanis a szállítás nehézkes) elképesztő összeomlást okozott a palaforradalom: 12-ről 2 dollárra esett az árfolyam. A palaolaj, és egyéb konvencionális és nem konvencionális készletek megjelenése ugyanehhez fog vezetni. Nem tudom mikor fog ez bekövetkezni, de úgy látom, hogy a következő években lesz majd egy törés az olaj árfolyamában, és könnyedén 50 dolláron találhatjuk magunkat, ami után új ársáv alakulhat ki 50 és 100 dollár között.

 Akit érdekel, olvasson utána az 1986-os eseményeknek, nagyon érdekesek... 

***

Visszatérve a jelenlegi helyzetre, itt nincs változás (mivel a fentiek nem tűnnek most aktuálisnak, inkább érdekességképp írtam). Jól látszik, hogy a kamatszintek normalizációja zajlik, ami egyáltalán nem világvége, csak átállás egy új környezetre. Mint írtam - s ebben nincs változás  a pár nappal ezelőtti bejegyzéshez képest - a feltörekvő országok a legveszélyeztetettebbek, hiszen ide elképesztő pénzek áramlottak be, hiszen - nagyon lesarkítva - hogyan is zajlik a pénznyomtatás (QE)? A Fed új pénzt nyomtat, és megveszi az állampapírt belőle. Az állampapír eladója keres magának valami hasonlóan alacsony kockázatú, de kicsit magasabb hozamú befektetést, mondjuk biztonságos vállalati kötvényeket. Megveszi valakitől. Az eladó vesz helyette magas kockázatú vállalati kötvényeket, feltörekvő kötvényeket, stb. A pénz végül a kockázatos kamatozó instrumentumokban illetve kisebb részben a részvénypiacokon landol. Ha elzárják ezt a pénzcsapot, akkor megszűnik a végtelenített likviditásutánpótlás. A legnagyobb veszélyben a folyó fizetési mérleg hiányos/eladósodó/ magas költségvetési deficitű/kiegyensúlyozatlan országok vannak, mint pl. Törökország vagy Dél-Afrika. Hazánk szerencsére ennél sokkal jobban áll, de mi sem maradunk ki a szórásból...

A dollár-rejtély: Mindenki arra számít, hogy a dollár erősödik, és értetlenkedve bámulja, hogy miért nem gyengül ezzel párhuzamosan az euró. Szerintem azért, mert a kamatszint-normalizáció a legtöbb fejlett országban párhuzamosan zajlik, így a dollár az euróval szemben egyáltalán nem kell, hogy erősödjön. A jennek viszont nagyon rossz hír a globális kamatemelkedés: továbbra is úgy vélem, hogy a jengyengülési trend legelején vagyunk még csak.

/szolgálati közlemény: a következő 3-4 hétben valószínűleg nem nagyon fogok írogatni, esetleg egy-két rövidet ha nagy izgalmak lesznek/

Túl nagy a nyugalom

2013, Június 19 - 08:26
Úgy vélem, hogy a májusban elindult, a kockázatok újraértékelését jelentő trend nem ért véget, ugyanakkor piaci szereplők alulbecslik a potenciális veszélyeket. Ez a trend alapvetően a jegybanki politikák újraértékeléséből indult ki: hiszen egyszer majd csak normalizálódnak, talpra állnak a gazdaságok, s ekkor nem lesz szükség jegybanki mankókra (QE, nullkamat), sőt kamatemelések is könnyedén lehetnek, hiszen lássuk be, azért 1-2%-os kamatszint semmiféle komoly változást nem okozna (a fejlett gazdaságoknak). Ennek a gondolatnak a mentén azután újragondolták a befektetők a hozamvadászatot, rájöttek, hogy túl alacsonyra nyomták le a kockázatos kötvények hozamát. Kiáramlás kezdődött tehát a feltörekvő gazdaságok piacairól, amely pedig a devizáik gyengülésével járt. Ugyanakkor az árupiacok inkább oldalaztak, a menedék szerepet betöltő arany gyengült, a jen pedig komolyabban erősödött (pozícióleépítések miatt). Valójában tehát egyfajta normalizáció van, a lassú visszatérést árazzuk egy nem krízis üzemmódban működő világgazdasághoz. Ami érdekes, hogy a médiában nem nagyon kap hangsúlyt az, hogy a fejlett piaci hozamemelkedés azért komoly veszélyt jelent a fejlődő országokra, mint ahogy az sem, hogy a feltörekvők devizái nagyot gyengültek, többéves mélyponton vannak, és a befektetők sem aggódnak túlságosan, ami erősen aggasztó. Szerintem a fent vázolt trendek még nem értek véget, túl nagy a piacokon a nyugalom, és a folyamat folytatódhat akár egész nyáron, így a mindenféle kötvénypiacok és feltörekvő devizák sebezhetőek maradnak, a részvénypiacokon pedig inkább oldalazás lehet. A korrekciós-normalizációs fázis még nem ért véget.

Veréb ebéd

2013, Június 18 - 18:14
Nem azzal van a baj, hogy a magyar kormány adókat vet ki. Nem azzal van a baj, hogy a bankok profitját csökkenti. Még csak nem is azzal van a baj, hogy egykulcsos, családi adózást vezetett be. Az állam mérete, kiterjedése, szerepe és az adórendszer struktúrája ugyanis értékválasztás kérdése, tehát éppúgy lehet érvelni az egykulcsos, mint a többkulcsos adó mellett, ugyanúgy lehet érveket találni a család és a nem családi adózásra is. A legnagyobb probléma a kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság. Ha bármilyen vállalkozásra, tevékenységre bármikor, hasraütésszerűen lehet terheket pakolni, esetleg teljesen ellehetetleníteni, akkor ki lesz az aki vállalkozik, beruház, megtakarít? Ha visszamenőlegesen lehet törvényeket módosítani, szabályokat percek alatt újraírni, akkor ki fog merni kockáztatni? Bármilyen üzleti vállalkozásban van éppen elegendő kockázat, éppen elegendő banánhéj, amin el lehet csúszni. Ha ehhez még az állam is hozzátesz egy jó nagy lapáttal, akkor azzal valószínűleg a hazai megtakarításokat, tőkét, vállalkozni akaró tehetségek egy részét űzi el, ez pedig hosszabb távon a hazai növekedési kilátásokat veszélyezteti. A legújabb Varga-csomag sajnos ismét a fentiek jegyében született meg: üres a kincstár, emeljük hát meg a füstadó mértékét. A teljesen véletlenszerű adóemelések szinte kivétel nélkül növekedésgátló hatásúak és károsak. Ilyenformán józan ésszel szemlélve nem lehet más céljuk, mint előkészíteni az ősszel induló költségvetési osztogatást, amelynek számos formája lehet (pedagógus életpályamodell, további gyerekkedvezmény, közvetlen szociális támogatás, közszféra béremelés, vagy bármi más). Még károsabb és félelmetesebb az önkormányzati adósságok átvállalása után kivetett 7%-os adó, amely valójában azt jelenti, hogy az állam haircuttal vállalta át az adósságot, a bankoknak választása nem volt, a kölcsönadott pénzüknek csak 93%-át látják viszont. Ez bizony valóban szelektív államcsőd, pont úgy ahogy Felcsúti Péter mondta: http://www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/szelektiv_allamcsod_lenne_felcsuti_szerint_az_uj_bankado.185399.html Az NGM válasza csak ködösítés: http://www.portfolio.hu/gazdasag/orban_gabor_a_bankok_kaptak_is_valamit_a_dijert_cserebe.185408.html A bankok nem választhattak, csak megsarcolták őket. Kész helyzet elé állították őket. Pont úgy, mint másfél éve a görög kötvénytulajdonosokat. Ez megint egy olyan lépés, ami a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot erősíti, pedig ezt is meg lehetett volna oldani konszenzusos módon, mint oly sok mást is. De nézzük a dolgok jó oldalát is. A kormány a megszorítgatások és sarcolgatások után valószínűleg 2013  III.negyedévétől stimulálni kezdi a gazdaságot (=osztogatás), s mivel az MNB is várhatóan folytatja programjait, és a rezsicsökkentés is több pénzt hagy az emberek zsebében, így a belföldi fogyasztás és a növekedés is egyre erőteljesebb lehet. Rövid távon tehát a lépések kedvezőek lesznek a növekedésre (következő 1-2 év) viszont a hosszútávú növekedési potenciált rombolják. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok? *** BÓNUSZTRACK: Ebbe a vonulatba illeszkedik persze még két bölcsességcseppecske is, amit elszórva találtunk a magyar média virágos rétjén: http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/10/30/kosa_a_bankoknak_ez_talalt_penz/ Kósa Lajos szerint talált pénz a bankoknak hogy egyáltalán bármit visszakapnak az önkormányzati adósságból. Kíváncsi vagyok, ha a szomszédnak kölcsönadna 1 milliót, és visszakapna 930 000-t azzal a felkiáltással, hogy: "Itt van ne, talált pénz ez neked!" akkor mennyire lenne vidám, és mennyire lenne kedve még egyszer kölcsönadni. http://hvg.hu/itthon/20130618_Forditva_ul_a_lovon_a_PSZAFelnok__megdo "Kicsit olyan érzésünk van, hogy a felügyelet vezetője fordítva ül a lovon" – fogalmazott a Fidesz frakcióvezetője a PSZÁF-elnök Kúriához írt levelével kapcsolatban, amelyben egyebek mellett az áll, hogy a devizahitel-szerződéseknek az utólagos "sommás" átalakítása vagy semmissé nyilvánítása, szélsőséges esetben államcsődben is végződhet.Rogán Antal erre reagálva azt mondta, a PSZÁF vezetőjének nem a bankok érdekét kell képviselnie a Kúriánál, hanem a devizahitelesekét. Kijelentette: a Fidesz-frakció nem ért egyet a PSZÁF-elnök levelében foglaltakkal, erről Szász Károlyt is tájékoztatja majd. Rossz hírem van Rogán Antalnak, mert a PSZÁF vezetőjének egyik legfontosabb feladata a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának védelme, ugyanis ha azzal valami történik, akkor pillanatok alatt fejreáll bármelyik gazdaság, legyen mégoly erős is. Bár ezt Rogán Antal, aki állítólag a Közgázon végzett bizonyára tanulta annak idején. Szász Károly tehát jól látja a helyzetet: a meglévő, fennálló szerződések utólagos átírása erősen veszélyezteti a pénzügyi stabilitást. És ezzel nem a bankokat akarom védeni, mert a devizahitel valóban rossz, veszélyes, káros termék volt, az árazása átláthatatlan, egyoldalúan módosítható a bankok által (amit meg is tettek), és az egész országra borzasztóan rosszul hatott. Azonban ezt a problémát is lehetett volna értelmesen kezelni, úgy hogy mindegyik résztvevő félnek előremutató legyen. Nem sikerült.

Korrekciós fázis

2013, Június 12 - 07:44

Az elmúlt hónapok egyre optimistábbá váló hangulata után úgy tűnik korrekciós fázis kezdődött számos eszközben. A kiváltó ok a fejlett kötvénypiaci hozamok emelkedése volt, de azt hiszem ez csak afféle casus belliként szolgált. Sokkal fontosabbnak tűnik a hangulatváltás: a befektetők elkezdtek kételkedni a korábbi hitrendszerükben. Kissé eltúlozták a mindenféle hozamok mélybe taszítását, kissé túl sokan vettek fel eladási pozíciót japán jenben, kissé túl sok kockázatos pozíciót nyitottak. Ezeknek a leépítése zajlik most. A jelenlegi korrekciós fázis jó alkalmat kínál, hogy megvizsgáljuk a különböző eszközök, eszközosztályok valós erejét, elválik, hogy kinek van saját ereje, és ki az, aki csak a minden magával ragadó árhullámmal úszott felfelé.

Természetesen nem látom előre a jövőt, de a különböző eszközökről jelenleg ezt gondolom:

- Továbbra is elsőszámú célkeresztemben van a japán sztori, amely véleményem szerint korántsem ért véget és még évekig fog tartani. Úgy gondolom, hogy agresszívan újra fog indulni a jen gyengülése a jelenlegi korrekciós fázis befejezése után, másodsorban a Nikkei emelkedése, és felfelé fognak majd araszolni a kötvényhozamok is. Ezzel kapcsolatban érdekes, hogy sokan azon aggódnak, hogy ha a japán állampapírhozamok megemelkednek, akkor majd nem tudják finanszírozni az államadósságot. Ez azonban nonszensz. A Bank of Japan az összes újonnan kibocsátandó hosszú állampapírt megveszi, így teljesen mindegy hogy 0,5 vagy 3,5%-os hozammal bocsát ki a japán állam kötvényt, konszolidált szinten semmibe sem fog kerülni (az állam kamatkiadása a jegybank kamatbevétele).

- A forint véleményem szerint a választásokig stabil lehet, a 280-310-es zóna mindenkinek jó (2014 után azonban leértékelődésre számítok). A kamatcsökkentési cilkus leállhat (ami stabilizálhatja a forintot), de ez nem probléma, hiszen valójában úgyis kettős kamatrendszer van kialakulóban: az MNB hitelprogramja sikeres lesz, és lesz folytatása, úgyhogy egyre több cég juthat majd 2,5%-on hitelhez. Tehát nem szükséges erőltetetten lejjebb vinni a az alapkamatszintet, maradhat valahol itt, 4-4,5% között, ami stabilan tartja a forintot. A hosszabb államkötvények hozama - leképezve a meredekebbé váló nyugati hozamgörbéket - valószínűleg magasabban lesz: 4,5-6,5% körül.

- A tőzsdék elgondolkodhatnak azon, hogy nem lesz örökké ingyenpénz, és nullkamat, ami negatívum, de lassan visszatér a növekedés, ami pozitívum. A nagy emelkedés után ez oldalazást, konszolidációt indokolna. Később azt gondolom, hogy folytatódni fog az emelkedés, fennmarad a hosszútávú emelkedő trend.

- Az árupiacok szintén a fenti kettősség miatt maradhatnak sávban, de hosszabb távon lefelé csúszhatnak, a számos új kapacitás kiépülése miatt. Árupiaci inflációs nyomás nem várható szerintem. A feltörekvő országok nagy részének ez nem annyira jó, Oroszország, Brazília kilátásai emiatt nem túl kedvezőek.

 Mivel úgy vélem, hogy csapongós, iránytalan kereskedés lehet egy darabig számos eszközben, ezért indokolt az óvatosság, meg kell várni, hogy milyen új trendek tudnak majd kialakulni, ha a jelenlegi korrekciós fázis kifutotta magát. Egyébként is rohamos javuló trendbe került az időjárás, úgyhogy leginkább javasolt pozíció: Vamos a la Playa!

http://www.youtube.com/watch?v=4yng-EO_IJA (külön kiemelendő az énekesek kiváló mozgáskultúrájára)

Nem kell a szemét

2013, Június 5 - 20:52

Nagyjából az a folyamat látszik, amiről pár napja írtam. Mihelyst kilátásba került, hogy a fejlett piacokon is lesz majd valamikor elérhető hozam az állampapírpiacokon, és talán valamikor a távoli jövőben (egy messzi-messzi galaxisban) még kamatemelés is lehet, egyből rájöttek a kockázatos, feltörekvő piaci eszközökbe fektetők, hogy baj lehet a portékával. Amíg a minőségi papírokra semmit (vagy várhatóan egyre kevesebbet) sem fizettek, addig muszáj volt megvenni mindenféle szemetet, de mostmár, hogy talán a minőségi állampapírokra is jár majd valami hozam, egyből szelektívebbnek kell lenni. Nem kell a szemét, és legfőképpen nem bármi áron. Lehet, hogy nem annyira sürgős lejegyezni a Republic of Banana  (Bloomberg Code: REPBAN21) kötvényeit mondjuk 4%-os hozamon, mert van nála jobb hozam-kockázatú alternatíva. 

A folyamat azzal jár, hogy az eddigi nagyon pozitív környezet fordulóban van, a befektetők óvatosabban, és legfőképpen szelektívebben fognak viszonyulni ezeknek az országoknak az állampapírpiacához, és devizáihoz. Nem véletlen, hogy ma a feltörekvő országok részvénypiacait leképző EEM ETF féléves mélypontra zuhant, a lengyel zloty egy éve, a román lej fél éve nem volt ilyen gyenge. Úgy vélem, hogy a nagy hozamkompresszió, a "rush to the bottom" véget ért, és valamiféle kiegyenlítődés kezdődik, megpróbáljuk megtalálni azokat a hozamszinteket, ahol ezeknek az országoknak a kötvényei jó vásárnak tűnnek a nemzetközi befektetőknek. Egyelőre a kiáramlási fázisban vagyunk, és ez veszélyes, ezeken a nemzetközi mércével mérve illikvid piacokon nagy hozamugrások alakulhatnak ki, ha sokan próbálnak az ajtóhoz férni. A magyar hosszabb állampapírok is ugrottak vagy 20 bázispontot ma. Úgy vélem a hosszú menetelés (hozamesés) után a korrekciós fázis is jó ideig eltarthat, és mint korábban is írtam, ezzel az elérhető magyar jegybanki alapkamatszint is feljebb tolódott. A 4% alatti szintek ebben a környezetben egyelőre irreálisak... 

 

A vég kezdete?

2013, Június 1 - 08:28

Az elmúlt napok-hetek legnagyobb tőkepiaci változása a fejlett kötvénypiacok trendfordulója. 2011 tavasza óta drasztikusan csökkentek a fejlett állampapírok hozamszintjei, például az amerikai 10-éves 3,7%-ról 1,4%-ra, a német 10-éves 3,5%-ról 1,25%-ra esett, az utóbbi napokban azonban változás van kialakulóban. Az elmúlt két évben a lassuló világgazdaság, a pénznyomtatás és az európai válság előli biztonságos eszközökbe menekülés a mélybe taszította ezeknek az eszközöknek a hozamát, az egekbe repítette árfolyamát. A recessziós-deflációs félelmek miatt a befektetők alapgondolata az volt, hogy mivel úgysincs semmiféle növekedés a világban, a kockázatok pedig nagyok, ezért jó a nulla közeli hozam is - sokkal jobb, mint a veszteség bármi máson. Ugyanez a menedékkeresés okozta a svájci frankba, aranyba menekülést is.

A világgazdaság azonban láthatóan talpraállóban van. Ha pedig valóban beindul a lassú gyógyulás és gazdasági növekedés, akkor előbb-utóbb abbamaradnak a pénznyomtatási programok (QE), sőt a kamatszintek normalizációjára is sor fog kerülni. Nem most, nem is a jövő héten, hónapban, vagy negyedévben, de a kilátás már legalább nem az, hogy örökké nulla lesz a jegybanki alapkamat - és ez lényeges változás. A fejlett piaci kötvényhozamok csökkenő trendje tehát láthatóan megfordult, aminek fő oka a növekedési kilátások javulása. Ennek azonban nem csak önmagában van jelentősége, hanem minden más eszközosztályra is kihat.

Az elmúlt időszakban "mindent" megvettek, aminek bármiféle hozama volt, mert az alternatíva elkeserítő volt. Nagyon leegyszerűsítve: ha a fejlett kötvények hozama szinte nulla, akkor bármi, ami ennél jobb, az jó. Mi történik azonban, ha kiderül, hogy a fejlett kötvények hozama is érzékelhetővé válik (még ha egyelőre ez a változás azért nem olyan nagy is)? Minden más, amit csak azért vettek, mert "úgysincs jobb", az hirtelen már kevésbé lesz vonzó. Ezen belül a legsebezhetőbbnek a feltörekvő kötvénypiacok és devizák tűnnek. Idén szinte bármi áron megvették az új, erősen "egzotikus" kibocsátásokat, a ruandai, zimbabwei kötvényeket, miközben a portugál, olasz, magyar vagy lengyel kötvények hozama is jelentősen csökkent: téptek, amit értek. Ebben nagy valószínűséggel változás lesz.  A zloty majd egyéves mélypontra esett a héten, a cseh korona (bár a héten erősödött) a hónap folyamán hároméves mélypontot látogatott meg, de pl. a török líra sem volt ilyen gyenge 2011 vége óta. A feltörekvő kötvénypiacok és devizák számára tehát ez az új trend nagy veszélyt jelent, különösen hogy az elmúlt 52 hétből 51 hétben pénzbeáramlás volt az ilyen alapokba. Mi lesz, ha elindul kifelé a pénz? Magyarországra nézvést  ez egyben azt is jelenti, hogy a Magyar Nemzeti Bank előbb kényszerülhet a kamatcsökkentési ciklus leállítására, mint gondolnánk - vagy pedig hajlandó lesz végignézni a forint gyengülését. Esetleg interveniál, miközben kamatot csökkent, ami járható (de veszélyes) útnak tűnik, különösen, hogy a jegybanki veszteségek csökkentése céljából amúgy is célszerű a jegybanki tartalékmennyiség csökkentése...

Ugyanígy veszélyes lehet a részvényekre is a hozamemelkedési trend, mert a részvény és a kötvény versengő eszközök, a magasabb diszkontráta alacsonyabb részvényárakat indokol. Érdekes módon az árupiaci termékek nagyon gyengék maradtak, különösen az olaj borzasztó erőtlen, nem lenne meglepő benne egy nagyobb zuhé.

Summa summárum: a fejlett piaci kötvénytrendforduló fontosnak és számos eszközosztályra kiható változásnak tűnik.