Zsiday-blog

Fed

2013, Július 31 - 20:58

A hónap végének legjobban várt, és a globális pénz- és tőkepiacokra legnagyobb hatással bíró eseménye az amerikai Fed ülése. Annak, aki türelmes, és szereti a jegybankári nyelvezetet, itt olvasható a szöveg:

http://www.federalreserve.gov/newsevents/press/monetary/20130731a.htm

Akinek nincs türelme, meg nem szereti a kertelést, annak tömörítettem és lefordítottam (arra, hogy mit gondoltak, miközben írták):

A gazdaság elnövöget, de azért jó lenne, ha gyorsulna, mert ez így azért egyelőre elég gyér. De hála Istennek úgy néz, ki hogy a második félévben és utána egyre gyorsulni fog a növekedés, úgyhogy inkább optimisták vagyunk. Mivel inflációnak nyoma sincs, folytatjuk a pénzpumpát, vesszük frissen nyomtatott dodóból (gyk. USD) az állampapírokat meg a jelzálogpapírokat, mert nem akarunk piaci sokkot okozni. Semmit nem ígérünk meg, de ha baj van nyomtathatunk sokkal több pénzt is (ezt a részvényeseknek, meg az összes gazdasági szereplőnek külön üzenjük: nem lesz gáz, ne ijedjetek meg, ha baj van, segítünk!), ha meg javul a helyzet, akkor abbahagyjuk a nyomtatást (végülis mostmár mi is ezt szeretnénk). Majd meglátjuk, hiszen nyilván nem tudjuk mi lesz (a legtöbben most egyébként is elmennek szabadságra, reméljük semmi izgalmas nem történik közben). De azért azt gondoljuk, hogy lassan majd abba kéne hagyni a pénznyomdát (már egyre többek szerint sok lesz a jóból, eszközárbuborék, meg egyéb ilyen szövegekkel ijesztgetnek), de egyelőre úgy látjuk, hogy még ezután is sokáig nulla lesz a kamat, mert óvatosak vagyunk, nem akarjuk szétbarmolni a kibontakozó növekedést. Kamatot akkor emelünk csak, ha 6,5% alatt lesz a munkanélküliség, és úgy néz ki, hogy tényleg, de tényleg 2,5% fölé megy az infláció. Magyarul, ha valóban beindul a gazdaság. De nem kell megijedni, akkor sem láncfűrésszel esünk neki, hanem csak szép lassan fogunk emelgetni. Kedves kötvényesek, ez nektek szól! Ne toljátok már fel a hosszú hozamokat, mert elcseszitek a munkánkat. Ne parázzatok, nem fogjuk ugyanazt csinálni mint Greenspan 93-94-ben: 

http://money.cnn.com/magazines/fortune/fortune_archive/1994/10/17/79850/

Mi a fentiekből a konklúzió? Semmi meglepő. A gazdaság alakulásától függ a jegybanki politika. Ha lesz valódi fellendülés, akkor emelni fognak majd idővel kamatot, ha nem, akkor nem. Az én véleményem az, hogy lesz, és hogy komoly kötvénypiaci hozamemelkedő trend indult el tavasz végétől az egész világon, amely számos eszközosztályra nagy hatással lesz a jövö hónapokban (években?). Azok a jegybankok, amelyek ezt nem veszik figyelembe, és szembe próbálnak menni ezzel a trenddel, a devizájuk gyengülésével fognak fizetni érte. Persze ez nem biztos, hogy zavarja őket... 

 

Mission: impossible

2013, Július 25 - 09:34

Varga Mihály hozott is devizaadós-mentést meg nem is, mondott konkrétumot, meg nem is, mint a mesében. A kormányzat - eddig is valószínűsíthető - szándéka egyértelműnek tűnik: a lakossági devizahiteleknek el kell tűnniük a rendszerből, ami nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy azok forintosításra kerülnek. Önmagában ez kivitelezhető, mert az MNB-nek van ehhez elegendő devizatartaléka, forinthitelt meg szükség esetén annyit nyújt a bankrendszernek, amennyire csak szükség van. A devizahitelek forintosítása tehát lehetséges, megoldható, a kérdés csak az, hogy ez hogy, milyen formában, milyen áron történik, és ki viseli a veszteséget.

Afelől ugyanis senkinek nem lehet kétsége, hogy a forintosítás súlyos veszteségeket fog okozni. Ami érdekessé tette a tegnapi bejelentést, az az a mondat, miszerint "...a forinthitelesek nem járhatnak rosszabbul, mint a <megmentett> devizahitelesek...". Innentől kezd bonyolódni a helyzet. Már a jelenlegi kormány hatalomrakerülése idején amellett érveltünk kollégáimmal, hogy a legegyszerűbb megoldása - már ha van ilyen - a devizahiteles problémának az lenne, ha átlátható, maximalizált referencia-alapú árazása lenne a devizahiteleknek, például a hitelkamatot maximálták volna a svájci alapkamat+magyar országkockázati felárban. Ez kb. 3,5%-os törlesztőrészletet jelentene. Mivel a devizahitelek 10-15 évesek, és a jelenlegi kamatozásuk 6-7%-on vagy e felett van, ez azonnali 20-40%-os törlesztőrészlet csökkenést okozna (természetesen a bankoknak kamatbevételkiesést), és segítene minden szereplőnek, miközben a bankrendszert érő terhek időben szétoszlanak. A kormányzat azonban úgy tűnik inkább a teljes forintosítás felé indul el.

Megoldhatatlan probléma a teljes forintosítással önmagában nincsen, de a fenti peremfeltétel mellett szinte kivitelezhetetlen. Mit értünk ugyanis az alatt, hogy a forinthitelesek nem járhatnak rosszabbul? Mivel mind a forinthitelek, mind a devizahitelek hosszúsága, kamatozása és egyéb feltételei változatosak voltak, nem lehet olyan megoldást találni, ahol ez teljesül, illetve bármilyen megoldásnál biztosan lesznek olyanok, akik jobban jártak (volna) forinttal, vagy devizával.

Például egy nagyon gyors, és korántsem pontos excel számítás alapján valaki, aki 2007 elején vett fel 15 évre 10 millió forint hitelt forintban, az kifizetett eddig 9 millió forintot és tartozik még 7,5-el. Viszont aki svájci frankban vett fel, az kifizetett bő 8 milliót, és még mindig tartozik 10 millióval. Mi az igazságos? Ha úgy csökkentjük a tartozását, hogy az övét is levisszük 7,5 millióra? Vagy valamiféle diszkontrátával leszámítoljuk az eddig törlesztőket plusz a hátralévő fizetéseket és azokat hasonlítjuk össze? Ezekre a kérdésekre persze nincs értelmes válasz és nincs is helyes megoldás.

Valószínűnek tűnik, hogy valamiféle kikalkulált árfolyamon lehet majd forintosítani (180? 190? 200? chf/huf), ami lehet hogy függeni fog a hátralévő futamidőtől és más tényezőktől is, és az is valószínű, hogy ehhez a devizát az MNB biztosítja. Mi lesz ennek az eredménye? Az MNB devizatartaléka csökken (aminek valószínűleg örül az MNB vezetése, mert így csökken egyben a héthetes kötvények állománya is, ezzel a jegybanki veszteség), a bankok pedig veszíteni fognak. Könnyen lehet, hogy az MNB valamiféle kedvezményes árfolyamon biztosítja a devizát a tranzakcióhoz (pl. 220 ft/chf), tehát az állam is részt vállal a mentésben, legalább is véleményem szerint ez lenne a helyes eljárás. Ha így történik, akkor a bankok terhei máris kisebbek lesznek. Ugyancsak valószínű, hogy a banki veszteségek leírhatóak lesznek a bankadóból. Összességében a bankrendszer veszteségei - feltéve, hogy az MNB besegít egy kedvezményes árfolyammal és figyelembe véve a már megképzett céltartalékokat valamint a bankadó csökkentését - valószínűleg pár száz milliárd forintot fognak elérni, és kezelhetőek lesznek. Természetesen a fentiek pusztán találgatások, ugyanis a Varga-bejelentésből sok konkrétum nem olvasható ki. Mindenesetre az MNB tartalékcsökkenése, és a devizahiteleken keresztüli országkockázatcsökkenés abba az irányba mutat, amiről sokszor írtam az elmúlt évben: még inkább megengedi az MNB-nek a kamatcsökkentést és ezzel párhuzamosan a forint gyengítését

PS:

Mivel az elmúlt napokban egy csomóan kérdezték, hogy "kivegyem-e az OTP-ből a pénzem, mert Csányi mindent eladott", erre röviden válaszolnék: NE. Az OTP az egyik legerősebb európai bank, jó jövedelmezőséggel, jelentős tartalékokkal. Igazat mondott a bank elnöke, amikor azt állította, hogy akármilyen adósmentés jön, azt az OTP túléli. Méghozzá anélkül, hogy friss tőkét kellene bevonnia, vagy egyéb nehézségei lennének. Úgyhogy nem kell menekülni az OTP-től, a bank - egyelőre úgy tűnik - még jónéhány évig a legjelentősebb hazai pénzintézet marad.  

 

http://www.youtube.com/watch?v=NdpP6ynPbiY

.

Bernanke mester és a kamatok

2013, Július 24 - 08:27

A piacok egyelőre inkább csak a jegybanki élénkítés kivezetéséről gondolkodnak, de egyáltalán nem lehetetlen, hogy az amerikai jegybank - élén már a Bernanke utáni új vezetéssel - 2014-ben kamatemelésre kényszerülhet. Szokás Helikopter Ben-t szidni, azonban ha a tényeket nézzük, a Fed elnöke mesterien vezényelte le az elmúlt évtizedek legnagyobb hitelbuborékjának összeomlását. Nem véletlenül, ugyanis gyakorlatilag egész életében a Nagy Válságot (1929-33) tanulmányozta, és arra kereste a választ, hogy a monetáris politika milyen eszközeit lehetett volna használni, hogy elkerüljék a mély depressziót. Ennek köszönhetően 2008-9-ben azonnal bevetette a monetáris politika teljes atomfegyver-arzenálját, pillanatok alatt nullára vágta a kamatokat, elárasztotta frissen nyomtatott pénzzel a gazdaságot, hozzájárult, hogy megmentsék a kritikus intézményeket, ami stabilizálta a törékeny hangulatot. Van, aki azt mondja, hogy ezzel csak elodázta az elkerülhetetlent, a gigantikusra duzzadt hitelállomány leépülését (deleveraging), amely pár év múlva újabb válság formájában ölt majd testet. Könnyen lehetséges, ám kétségtelen, hogy - ellentétben a teljesen cselekvésképtelen európaiakkal - az USA gazdasága 2009 óta egyelőre töretlenül növekszik, habár nem túl erősen, nagyjából éves 2%-kal - ami persze még mindig fényévekre van az európai vagy hazai adatoktól. Mindezt úgy, hogy eközben az amerikai költségvetési hiány a korábbi 10%-ról nagyjából lefeleződött, tehát némi fiskális megszorítás is volt. A javuló költségvetési adatok fényében már nem nagyon kell megszorításokat végezni:

http://krugman.blogs.nytimes.com/2013/03/09/gone-deficit-gone/?_r=0

Mivel a megszorítások lassan elfogynak az USA-ban, és a monetáris politika még mindig extrém módon stimulatív, ezért nem nehéz elképzelni, hogy hamarosan akár nagyon gyors, 4-5%-os növekedés legyen az USA-ban, ami már inflációs veszélyeket is felvetne, és a Fed kénytelenné válna kamatokat emelni. A piaci várakozások szerint ez egyelőre nem túl valószínű, de mint tudjuk, ha megindul egy kamatciklus, akkor az jellemzően sokkal tovább tart és messzebre megy, mint korábban várták (jó példa erre Magyarország is!). Az amerikai kötvénypiac hozamemelkedési trendje tehát véleményem szerint még csak most kezdődött, és a következő 1-2 év meghatározó vezérfonala lehet, ami mindere kihat. Ezzel kapcsolatban egy nagyszerű írás, amelynek minden mondatát érdemes megrágni:

http://www.marketwatch.com/story/what-diverging-monetary-policies-signal-andy-xie-2013-07-24

Alacsony kamat, gyenge forint

2013, Július 23 - 15:39

Az MNB bemondta, hogy mit szeretne: levágni 3%-ra, sőt sejthetően még az alá is a hazai kamatszintet:

http://www.portfolio.hu/gazdasag/matolcsy_bemondta_meddig_vaghatjak_a_kamatot.186998.html

Mik a mai sajtótájékoztató főbb üzenetei és következményei?

Gyakorlatilag ugyanaz az irányvonal van, amiről már régóta beszélünk. A jegybank - a gazdaság támogatása érdekében - szeretne olyan alacsony kamatszintet elérni, amilyet csak lehet. Egyelőre csak 3-3,5%-ot mertek bemondani, hogy ne sokkolják a piacot, de valószínűleg szívesen mennének még lejjebb is, akár 2-2,5%-ra. Fontos jelzés, hogy Matolcsy szavai alapján "az MNB-nek a közép távú inflációs célja 3-3,5%-ot jelent", ami már egy kicsit magasabb, mint a korábbi 3%-os célkitűzés, és jelzi az új vezetés "puhaságát". Úgy tűnik, az MNB-t nem zavarná nagyon az infláció. Mivel szavakban nem adták fel az inflációs célkövetés rendszerét, de tetteikben az látszik, hogy ennél fontosabb számukra sok más tényező, elsősorban a növekedés, ezért a mai sajtótájékoztató megerősíti, hogy az MNB a korábbiakkal szemben, puha, galamblelkű jegybank lehet, ami alacsony kamatokat, alacsony, akár negatív reálkamatokat hozhat, ez pedig szinte definíciószerűen együttjár a forint gyengülésével és inflálódással. Az is látható, hogy figyelni fogják a forint árfolyamát és az állampapírpiacot, tehát nem lesz ész nélküli vágás, hanem próbálják úgy lenavigálni a kamatokat, hogy azért a forint ne szenvedje meg nagyon. Újdonság nincs persze a fentiekben, eddig is tudtuk ezt, de újból megerősítést nyert, hogy a korábbiakkal szemben nem lesz automatikusan jó, és reálhozamot generáló a forintban történő megtakarítás, így a hazai befektetőknek érdemes opportunisztikusan devizamegtakarításokban is gondolkodni, ahogy arról már sokszor írtam...

(és venni Prémium Magyar Államkötvényt 3%-os reálkamattal, amíg még van :)

A múltat végképp eltörölni…

2013, Július 18 - 17:08

Vajon mire készül a devizahitelek kapcsán a magyar kormány? A lehetőségek tárháza széles, fantáziájuk erős, félelemérzetük nincs, úgyhogy bármi lehet. A végső megoldástól függően ez pedig számtalan kimenetet jelenthet a magyar eszközök árfolyamára nézve.

Kétségtelen tény, hogy a devizahitelek megnövekedett törlesztőterhe teljesen agyonnyomja a lakossági fogyasztást és több százezer háztartást hozott lehetetlen helyzetbe. Hibás terméknek minősíteni azonban egy banki hitelt amiatt, hogy megnőtt a törlesztőrészlete természetesen badarság, hiszen bármilyen változó kamatozású termékkel megtörténhet és meg is történik sokszor, hogy a törlesztőrészletek - akár nagy mértékben is - megugranak. Jó példa erre az 1990-92-es brit recesszió, ami jelentős részben az ingatlanpiaci összeomlás miatt történt. A 80-as évek végén még egyszámjegyű hitelkamatok mellett vettek fel jelzáloghiteleket az emberek, ami ingatlanpiaci és fogyasztási boomhoz vezetett, ám 1989-90-ben 15%-ra emelkedett a brit alapkamat, így sokak törlesztőrészlete megduplázódott, amit nehezen tudtak fizetni, lakásokat árvereztek el, összeomlott a gazdaság, megugrott a munkanélküliség, és a kilábalás hosszú ideig tartott. Devizahitelek nélkül is van tehát olyan termék, amelynek a kamatterhei gyorsan nagyon sokat tudnak nőni rossz körülmények között, ettől a saját devizában hitelezés sem óv meg!

Természetesen jó lenne valahogyan varázsütésre eltüntetni a devizahitelek problémáját, hiszen ha mindenki a régi törlesztőjét fizetné, akkor az azonnal hatalmas serkentő hatással lenne a gazdaságra, mert többletjövedelemhez juttatná a lakosságot. Ennek útjában több akadály áll. Egyrészt valakinek le kellene nyelnie a több, mint 1000 milliárd forintos bukót, ami a hitelek jelenlegi értéke és az eredeti  folyósítási árfolyama között van, másrészt devizát kellene hozzá biztosítani. Az utóbbi az egyszerűbb probléma, mert az MNB-nek bőségesen van tartaléka, sőt ha ezt mondjuk 300 Ft-os EURHUF árfolyam mellett a bankoknak eladná, akkor azon még nagy nyereséget is realizálna (mivel devizabeszerzési ára a jelenlegi árfolyamnál alacsonyabb), s mivel az MNB nyeresége a költségvetést gazdagítja, így fura módon még a költségvetésnek is jót tenne. A nagyobb nehézség ennek az 1000+ milliárd forintnak a benyelése körül zajlik, ugyanis ez számos hazai bank tőkéjét eltüntetné, pillanatok alatt csődbe víve őket, aminek aztán beláthatatlan következményei lennének az egész gazdaságra.

A múltat jó lenne végképp eltörölni, meg nem történtté tenni, de erre nincs mód, bármilyen megoldás fájdalmat fog valakinek okozni, nincs olyan lehetőség, ami érintetlenül hagyja a gazdaságot. Amennyiben azonban a devizahitelek problémaköre valamilyen szinten rendeződik/megoldódik, és kevésbé fenyegeti Magyarországot, akkor eléggé valószínűnek tűnik, hogy folytatódó kamatvágásokra és tartósan gyengébb forintra rendezkedhetünk majd be, mert a monetáris serkentésnek már semmi sem fog útjában állni...   

Növekedés

2013, Július 17 - 08:27

Minden jel abba az irányba mutat, hogy hamarosan visszatér a növekedés a világba, annak is leginkább a fejlettnek mondott részébe. Az USA-ban az elmúlt 2-3 évben az extrém monetáris stimulus bőven ellensúlyozta a lassú fiskális megszorítást, és nagy meglepetésre lassan elfogadható mértékűre csökken a hiány, ami azzal jár, hogy nem kell további költségvetési megszorításokat alkalmazni, miközben a nagyon megengedő monetáris kondíciók erősen stimulatívak, tehát egészen erős növekedés is lehet 2014-ben. Európában is lezajlott a kiigazítás nagy része, legalábbis összeurópai szinten, s habár itt még van néhány ország, amelyeknek akad tennivalója, ám nem lesz a 2010-13 közöttihez hasonló lassító hatása a költségvetések kiigazításának. Japánban pedig bevetették az "atomfegyvert", a fiskális-monetáris ultrakombót, tehát ott is lehet szép növekedés. Összességében tehát a fejlett gazdaságok talpraállása folytatódhat, sőt a vártnál sokkal erőteljesebb lehet!

Nem lennék meglepődve, ha USA-ban már 2014-ben megindulnának a kamatemelések, míg Európa várhatóan lemaradva követi majd őket 2015-16-ban valamikor. Ez a dollár erősödésével kellene, hogy járjon, s valószínűleg azzal is fog, ám láthatóan nagyon extrémen túlpozicionáltak a befektetők, sok a dollár-long, így a mozgás nehezen megy, s valószínűleg nem az euró és a font ellen, hanem sokkal inkább a feltörekvő devizákkal és a jennel szemben fog lezajlani.

 A részvénypiacok közül a lehető legjobb helyzetben továbbra is Japán van, ahol mind a monetáris feltételek, mind a növekedés támogatja a tőzsdét, az USA egyelőre erős, de a kamatemelésekkel két tűz közé kerülhet, bár a jó növekedés valószínűleg erősebb, mint a várható kamatemelés. Európa tőzsdéi szintén profitálhatnak.

Magyarországot illetően a valóság remélhetően lassan kezd összeérni a permabull gazdasági vezetés előrejelzéseivel, s ha 2011-ben és 2012-ben nem is jött be, de 2013 tényleg az elrugaszkodás éve lehet a hosszú recesszió után (végülis még egy rossz óra is jól mutatja az időt napjában kétszer). Ezt támogathatja az egyre alacsonyabb kamatszint, amit a megszólaló jegybankárok (Gerhardt, Matolcsy, Balog) egyhangú előrejelzései alapján tovább akarnak vágni, méghozzá érezhetően nem kicsit, hanem nagyon. Valószínűleg bőven 4% alá, de a lengyel kamatszintet látva még a 3% sem kizárt. Ez valószínűleg azért a forint gyengélkedésével fog járni, amit feltehetően nem is bánnak, mert a rezsicsökkentés, és néhány egyszeri tényező miatt túl alacsony az infláció a költségvetésnek, s nem nagy baj, ha kicsit gyengébb a forint, s ez kicsit magasabb inflációt generál. Nagy kilengések híján valószínűleg a 300-315-ös sáv sem zavarná az MNB-t, pláne, hogy úgyis van egy csomó "felesleges" devizatartalék, tehát akár interveniálhatnak is ha kellemetlenné válik a helyzet. 

Ez a környezet idehaza valószínűleg továbbra is előtérben tartja a devizás kötvényeket. A lakosság pedig menekülni fog a bankbetétekből bármibe, amiben több hozamot remél: befektetési alapok, közvetlen állampapírvásárlás, s előbb-utóbb megtalálják az ingatlanpiacot is...

Argentína

2013, Július 4 - 21:42

A XX század első felében Argentína a világ leggazdagabb országai között volt. 1965-ben még az egy főre jutó GDP nagyjából az olaszok és osztrákok (!) szintjén volt, bőven megelőzve Írországot, Japánt, Spanyolországot. Mára visszaestek a hatvanadik helyre ( http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_GDP_(nominal)_per_capita), Chile és Brazília mögé, miközben 50 éve még kétszer, illetve négyszer olyan jól álltak, mint ezek a latin-amerikai szomszédaik! Mindenkihez képest lecsúsznak évtizedek óta:

http://en.wikipedia.org/wiki/File:GDP_per_capita_of_Argentina,_percent_of_US_(1900-2008).png

http://en.wikipedia.org/wiki/File:GDP_per_capita_in_US_Dollars,_1965,_Austria,_Italy,_Argentina,_Ireland,_Japan,_Greece,_Spain,_Chile,_Portugal,_Mexico,_Brazil.png

Hol rontották el?

Valahol a 30-as, 40-es években kezdődött a komoly lecsúszás, azóta folyamatos a szegényedés. Az 1943-ban puccsal hatalomra került vezetés, Perón vezetésével államosítani kezdett, akadályozta a piacgazdaság működését, többes árfolyamrendszer vezetett be, protekcionista politikát folytatott, árhivatalt hozott létre, és részletesen szabályozott minden árat és a bért, állami költekezéssel felpörgette az inflációt, államosította a nagyvállalatokat és külföldi cégeket. Habár puccsal eltávolították, a következő kormányzatok is egy erősen koncentrált, kézivezérelt, mesterséges árrendszerrel szabályozott, a befektetőket, vállalkozást elriasztó rendszert tartottak fenn az idő nagy részében. Ami egészen meglepő, hogy ez azóta sem változott, a jelenlegi vezetés is ugyanezt a vonalat követi, és a 2001-2-es csőd után 10 évvel, a 100 éve folyó szegényedés közepette ismét gyorsul az infláció, leértékelődik a peso, elűzik a külföldi cégeket, ad-hoc államosítanak, és jól láthatóan a csőd felé robognak.

Mi ebből a tanulság?

Talán csak az, hogy egyrészt a populista-demagóg politikával sokkal tovább lehet "etetni" a népet, mint gondolnánk, akár évtizedeken át is, és az, hogy a centralizált, gazdaság és vállalkozás szabadságát erősen leszűkítő rendszerek végül stagnálást, lecsúszást okoznak. Hiába jól eladható a választók felé a gazdagok, a multik megsarcolása, az erős állami szabályozás, a mindenbe beleszólás, a vállalkozási szabadság szűkítése, az egyenlősítés, a voluntarista gazdaságpolitika végül megbosszulja önmagát.

Ha Magyarország fejlődni szeretne, és közelebb akarunk valóban kerülni az európai átlaghoz, akkor kiszámítható, átlátható államra, helyes szabályozásra, gyorsan, pontosan működő bíróságokra, intézményrendszerre, keretrendszerre van szükség, ahol a vállalkozás, az innováció tud érvényesülni, ahol a tulajdonhoz való jog - legyen az akár intellektuális, akár kézzelfogható vagy bármely más jellegű - megkérdőjelezhetetlen, ahol a törvényeket betartják és betartatják. Ha ilyen államot, ilyen országot tudunk létrehozni, akkor közeledni fogunk a fejlett országokhoz, ha viszont nem, akkor ránk is Argentína sorsa vár - a probléma csak az, hogy sokkal hátrábbról indulunk már eleve...