Zsiday-blog

2,3,4

2013, Szeptember 28 - 20:20

Ezek a jövő évi GDP-növekedési számaim Európára, Magyarországra, és az USA-ra (százalékban természetesen). Ezek a számok jóval magasabbak, mint a jelenlegi konszenzus-értékek. Nyilvánvalóan nincs ember, aki meg tudná mondani mekkora lesz jövőre a növekedés, de én még mindig úgy vélem, hogy túlzottan pesszimisták az előrejelzések, és nem veszik figyelembe, hogy az elmúlt 2-3 év lassú növekedési üteme két fő tényezőnek köszönhető, amelyek hatása jelentősen csökkenni fog jövőre.

Egyrészt mind Európában, mind USA-ban nagyon komoly megszorítások voltak, amelyek bár szépen lecsökkentették a költségvetési hiányt, de egyben komoly lassulást is okoztak. Ezekre nincs már nagyon szükség. Másrészt pedig a pénzügyi közvetítőrendszer eléggé szétesett a válságban, és az ebből adódó hitelszűke is igen komolyan hozzájárult a lassú növekedéshez/recessziós környezethez. Azonban mindkettőben változás van. Mind Európa, mind USA, mind Magyarország nagyjából kiegyensúlyozta olyan szintre a költségvetését, ami elegendőnek tűnik, és ez az egyik szembeszelet eltünteti, mert ez azt jelenti, hogy a kormányzati megszorítások korának vége van. De ennél sokkal fontosabb, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer fokozatosan helyreáll, illetve ahol nem, ott a jegybankok nagyon komoly segítséget nyújtanak. Itt van rögtön Magyarország példája, ahol a jegybank 2000 milliárd forint olcsó hitelt kíván a gazdaságba pumpálni, ami hatalmas mennyiség, hiszen a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott hitelek állománya kissé 7000 milliárd forint alatt van, így szinte bizonyos, hogy ezzel a hitelállomány csökkenése megáll - mert akkora összegről beszélünk. A mesterséges pénzpumpa olyan mint a libatömés: hiába nem akar enni az a ványadt liba, akkor is muszáj neki. Hízni fog, akár tetszik, akár nem. A jegybanki programok hasonlóak, szinte tömik a gazdasági szereplőket, olcsó pénzzel hitelfelvételre, új beruházásokra, fogyasztásra sarkallják őket. Így a monetáris szembeszél is szép lassan eltűnhet.

Mivel a (szándékos) fiskális és (a válságból/hitelundorból eredő) monetáris szigorúság volt az, ami visszatartotta a gazdaságokat, ezért eltűnésük hatására meglepően jó növekedés is lehet. Nem csodálkoznék még azon sem, ha USA-ban jövőre 5%-os növekedési adatokat is látnánk, ami viszont egyértelműen lépésre kényszerítené a jegybankokat (elsősorban a Fed-et). A meglepetés a világban - ellentétben a komoly post-Lehman félelmekkel - nem egy újabb recesszió miatt kellene, hogy legyen, hanem sokkal inkább a kiugróan jó növekedés, és az arra adott jegybanki válasz lehet az, ami váratlanul érheti a szereplőket...

Barkács Pajtás

2013, Szeptember 25 - 13:11

Ha volt bármi értelme a tranzakciós illeték bevezetésének, akkor az az, hogy a készpénzfelvétel felől a kártyás használat illetve az utalás felé terelgette a gazdasági szereplőket, ugyanis a kártyás illeték kisebb, és a bankok, saját érdekeltségük miatt gyakran nem is számítják fel, továbbá a készpénzfelvételi illetéknek - ellentétben az utalással például - nincs felső limitje. Tehát az illeték nem jó, de jelen formájában legalább a készpénzhasználat ellen hat. Márpedig a készpénz a feketegazdaság melegágya. A pénznek nincs szaga, nyomot sem hagy nagyon, ahol készpénzezés van, ott valószínű, hogy az adófizetési morál sem erős. Ellenben, ahol bankkártyával fizetnek, számlaszámra utalnak, ott a pénz nyomot hagy, az adócsalás sokkal kevésbé lehetséges. Nem véletlenül terem azonnal ott Starsky és Hutch, ha mondjuk az USA-ban készpénzzel szeretnék új autót venni. Azonnal gyanús, akinél sok a "cash", hiszen miért nem az egyszerűbb, olcsóbb banki utat választja, minek lófrál ennyi készpénzzel? Mi magyarok tudjuk miért.

Nos, az új kormányzati ötletelés szerint havi 150 000 forintig nem kellene befizetni a tranzakciós adót:

http://index.hu/gazdasag/2013/09/25/havi_150_ezret_vehetnenk_fel_ingyen/

Mennyibe fog ez kerülni? Senki nem tudja persze, de becsülgethetünk. Ha mondjuk 4 millió honfitársunk él a lehetőséggel, akkor ez éves 1,8 millió forint szorozva 4 millióval, azaz 7200 milliárd forint ingyenes felvételét jelenti. Ez a magyar GDP negyede! Mivel ezt elméletileg terhelné 0,6% készpénzfelvételi díj, ez azt jelenti, hogy 43,2 milliárd forint fog hiányozni valahonnan. Ha a költségvetés adja ezt a kedvezményt, akkor onnan, ha a bankok, akkor onnan. Ez sem kevés, de ennek van egy csomó járulékos hatása is, amit sokkal nehezebb felbecsülni. A készpénzforgalom visszaszorulása helyett az megint előtérbe kerül, és itt jön a  fenti probléma: ha már ott a cash a zsebben, azonnal jön a késztetés az okosításra. ÁFA? Inkább ne. SZJA? Kerüljük ha lehet. S így tovább. Az ingyenes felvétel híján ebből a 7200 milliárdból valószínűleg nem került volna felvételre minimum 500-1500 milliárd forint, most viszont fel lesz véve, és ismerve a feketegazdaság hazai súlyát, ez azt jelenti, hogy harmada-tizede (ezek most teljesen tudománytalan, ex-has becslések, csak azért írom le őket, hogy valamiféle nagyságrendi becslést kaphassunk) a feketegazdaságot fogja gyarapítani, az meg mindjárt 50-500 milliárd forint között van. Ennyi pénz után nem fogunk adózni, és ez egyben azt jelenti, hogy alsó hangon is többtízmilliárdos kárt okoz azonnal magának a költségvetés, illetve a rossz adózási morálon keresztül fenntartja a rossz beidegződéseket, amelyek a későbbiekben is komoly (akár éves százmilliárdos!) károkat okoznak. /ne feledjük: becslések szerint Magyarországon éves 1000 milliárdos nagyságrendben nem fizetik be az ÁFÁ-t már most is!/

Ilyen ötletekkel lehet igazán taccsra vágni egy gazdaságot - hosszútávra.

***

A másik hír: szomorú kötelességünknek teszünk eleget, és a hazai tőzsde régi szereplőjét, az EGISt búcsúztatjuk. Majdnem biztos, hogy elhagyja a tőzsdét, miután az anyacég 28 000 forintos áron ajánlatot tett. A Servier jól jár, olcsón szerzi meg az EGIS-t, a hazai befektetők egy kicsit örülnek, mert váratlanul nyertek, de mivel egyébként is alig van normális papír a tőzsdén (értve ez alatt, hogy likvid, profitábilis, intézményi szereplőknek is értelmezhető), ez nagyon rossz hír a hazai tőkepiacnak. A magánpénztárak kivégzésével  már kapott egy csapást a tőzsde, de az ötödik legnagyobb részvény eltűnése tovább erősíti a folyamatot. Tőkepiacbarát szabályozás és kormányzati szándék nélkül a hazai tőkepiac sajnos egyre jelentéktelenebbé válhat.

Kamatot emelt a piac

2013, Szeptember 19 - 20:05

Miért nem kezdte el visszavonni a nagymennyiségű pénznyomtatást a Fed, korábbi utalásai ellenére sem? A válasz rámutat a piac-Fed különös kapcsolatára illetve arra is, hogy nem csak, sőt elsősorban nem a rövid kamatok szintje számít, hanem a gazdaság szempontjából gyakran sokkal fontosabb a hosszabbak szintje, amire a jegybanknak normál esetben kisebb befolyása van.

Amikor tavasz végén-nyár elején az amerikai jegybank elkezdett arról beszélni, hogy a pénznyomtatás ÜTEMÉT csökkenteni fogja, a piacok nagyon gyorsan, és élesen reagáltak - emlékezve arra, hogy micsoda mészárlás volt a kötvénypiacon 1994-ben, jó előre beárazva mindent, amit lehetett. A 10-éves amerikai állampapírok hozama 1,6-1,7%-ról majd 3%-ig szökött fel, a 30-éves jelzáloghitelek kamata 3,5%-ról 4,5%-ra ugrott. Ez például azzal járt, hogy egy 100 000 dolláros lakáshitel havi törlesztője 453 dollárról 511 dollárra emelkedett, ami jelentős különbség, egyből nagyot esett is a jelzáloghitelezés volumene, ami nem segíti a gazdaságot. A hosszú hozamok jelentős megugrása tehát a lakosságra és a vállalatokra is igen jelentős negatív hatást fejtett ki.

A különös dolog tehát az, hogy mivel a piac elhitte, hogy jön a szigorítás, így anélkül, hogy a Fed tett volna bármit, végre is hajtotta a szigorítást, sőt még annál is sokkal többet. A Fed hitelessége miatt csak utalnia kellett arra, hogy vége a könnyű pénz politikájának, és valóban vége is lett - de nem azért mert a jegybank bármit tett volna, hanem azért, mert ezt a piac elintézte helyettük, ráadásul nem csak USA-ban, hanem globálisan!

A Fed ezek után - különös tekintettel az ismét kiéleződő adósságplafon körüli problémákra - úgy döntött, hogy meg kell nyugtatnia a piacot, hogy nem lesz itt még szigorítás sokáig, nem kell megijedni, tessék szépen csak lenyugodni. Hadd essenek lejjebb a hosszú kötvényhozamok, hadd legyen még sok olcsó jelzáloghitel a lakosságnak, a vállalatoknak s az államnak, különben még elillan a tűnékeny növekedés. Így tehát a piac, amely elhitte, amit a Fed mond, tette okafogyottá az egész szigorítást, s így éppen azért nem lett szigorítás, mert túlságosan is elhitték, amit üzentek nekik. Tehát ha nem hitték volna el hogy lesz szigorítás, akkor valóban lehetett volna, így azonban, pont mert elhitték, nem lett.

Ennek ellenére a helyzet változatlan. A fejlett országok kikászálódóban vannak a válságból, egyre erősödni fog a növekedés, ahogy csökken a fiskális szembeszél, és áll helyre a pénzügyi közvetítőrendszer, így a normalizáció folyamat nem befejezett, tovább tart. Lehet benne persze pihenő, és jól látható, hogy a jegybankok nem szeretnék ha a hosszú hozamok idő előtt megugranának, mert az megölheti a növekedést, de szép lassan a folyamatnak mégis mennie kell előre, ami azzal jár, hogy VALAMIKOR vissza kell térni a normális kamatszintekhez.

Ennek számos következménye van. Egyrészt a kötvényhozamok nem fognak tartósan leesni, legfeljebb rövid időre. A dollár vonzereje tartós lehet. A feltörekvő devizákon továbbra is ottmaradhat a nyomás, így a forinton is. A feltörekvő gazdaságokban - különösen a sebezhetőbbekben, pl. India - pedig még lesznek további viharok... 

 

 

 

Nekünk Lehman kell…

2013, Szeptember 17 - 07:12

Van egy olyan tévképzet az emberekben, hogy ha nem engedték volna tönkremenni a Lehman Brothers-t, akkor nem lett volna ilyen mély és drasztikus a válság. Mi lett volna, ha nem engedik el a Lehman-t? Miért nem mentettek meg mindenkit - hiszen előtte is utána is úgyis az történt?

Látni kell, hogy gyakorlatilag minden komolyabb válságban tönkremegy legalább egy ikonikus intézmény. A válság lényege éppen az, hogy olyan szintű problémák vannak, amelyeknek a hatalmas, sok év óta fennálló intézmények sem tudnak ellenállni. Igenám, de ha a kormányzat megmentette a Bear Stearnst, kiházasította a Merill-t, akkor miért nem segítette ki a Lehman-t is? A válasz egyszerű. Minden társadalomban elérkezik az a pillanat, a lakosságnál/választóknál/gazdaságpolitikusoknál eljön az a pont, ahol azt mondják, hogy "na jó, azért mindenkit már nem mentünk meg". Egyszerűen nincs rá keret, nincs lehetőség, vagy csak nem megy át a törvényhozáson, minisztériumokon, döntéshozókon. Ha nem a Lehman lett volna az, akkor valami más. Különösen egy olyan társadalomban, ahol a vállalatok kisegítése nem divat, ahol az adócsalás nem összekacsintást vált ki, hanem megvetést, ahol a szocialista szitokszó, egyértelműen be kellett következnie, hogy azt mondják: ELÉG! Őket már nem mentjük meg. Ez történt a Lehmannal is.

Tehát mindenképpen lett volna egy olyan vállalat, vagy olyan ország, amely elbukott volna, és amely olyan hullámokat váltott volna ki, amitől mindenkinek az ereiben megfagy a vér. Kellett, hogy legyen egy olyan ikonikus összeomlás, amely a tönk szélére sodorta a pénzügyi rendszert, s aminek hatására a döntéshozók lenéztek a mélységbe, a teljes pusztulást látták benne, és tudták, hogy innentől fogva mindent meg kell tenniük, hogy ilyen még egyszer ne legyen. Ez volt a  Lehman. Ez volt 1998-ban az LTCM, ez volt 1907-ben a Knickerboker Trust (http://en.wikipedia.org/wiki/Knickerbocker_Trust_Company). Ez volt 1857-ben az Ohio Life and Trust Company (http://www.christophermcevasco.com/2011/08/24/the-panic-of-1857/)*

A Lehman volt az ébresztő. Látván, hogy micsoda káoszt alakult ki, a gazdaságpolitikusok tudták, hogy innentől fel kell kötni a gatyát, és mindent meg kell tenniük, hogy ilyen még egyszer en történhessen. Ha nincs Lehman, és az általa kiváltott rettegés, akkor nem hagyták volna jóvá az amerikai jelzálogintézmények államosítását, nem mentették volna meg a görögöket, nem mondta volna be az ECB, a híressé vált "whatever it takes..." kijelentést. Ha nem a Lehman lett volna, akkor valaki más. De miután a Lehman megtörtént, mindenki tudta, hogy komoly a helyzet. A Lehman-összeomlásra szükség volt, mert ez vezetett az agresszív gazdaságpolitikai válaszokhoz, a végrehajtásukhoz való politikai akarathoz, s ezáltal a kilábaláshoz.

 

 

*Jó, az idézet, szinte minden pánikban ez van: romlik a helyzet, majd egy kiemelkedő intézmény összeomlása teszi nyilvánvalóvá mindenki számára, hogy mekkora a baj:

"Even before the Ohio Life failure, the international economy had been declining along with the European market for American goods, while the U.S. economy was in a period of overexpansion. Part of this overexpansion was due to a railroad industry boom sparked by large westward migrations of people, especially to Kansas. The railroad was receiving large loans from banks, but then the value of western land fell, and by 1857 the drop in migration caused railroad securities to lose their value. Farmers in the west began foreclosing on their mortgaged lands. When commercial credit also vanished, western merchants–already in debt–had to cut back on purchasing new inventory, and sales and profits decreased nationwide. Worse, the many banks that had helped finance the railroads during the expansion period were at risk once several major railroad lines were forced to shut down and in some cases to declare bankruptcy. It was the failure of Ohio Life, however, that brought public attention to the perilous state of the railroad industry and the land markets, thereby fueling a wider panic."  

Tényleg véget érhet a recesszió?

2013, Szeptember 16 - 13:09

Több emberrel beszélgettem mostanában Európáról és érdekes módon nagyon nagy a hitetlenség a kontinenssel kapcsolatban. Pont azok az érvek hangzanak el, ami minden válság után szokott: "Semmi sincs megoldva. Alkalmatlanok a változásra. Nem volt valódi intézkedés. Csak az időt húzzák" és így tovább...

A legtöbben alábecslik azt az elképesztő átalakulást, amelyen Európa - kényszerből bár - de végigment. Európának sok problémája van/volt, de a kontinensen belüli egyensúlytalanságok borították majdnem ki a bilit. A déli államok folyamatos, és egyre növekvő folyó fizetési mérleg hiánnyal küzdöttek, a válság hatására pedig a költségvetési hiányuk is felszökött. Ebben azonban nagyon gyors változásokat láthatunk. Érdemes ezen a számsoron végigfutni:

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&language=en&pcode=tec00043

Habár a legfrissebb, idei adatokat még nem tartalmazzák, így is komoly eredményeket láthatunk, ráadásul a javulás azóta is folyamatos. A spanyolok folyó fizetési mérleg hiánya (évente ennyivel adósodtak el a külföld felé valamilyen formában) 2007-ben a GDP 10%-a (!!!) volt, de mára pluszba lendült. Ugyanez zajlott a görögöknél és portugáloknál is (lásd a grafikont):

http://www.zerohedge.com/news/2013-06-24/collapsing-european-imports-crush-current-account-recovery-cravings

Pont ez zajlott le párhuzamosan a költségvetésekkel is. Itt vannak például régi jó barátaink a görögök:

http://www.minfin.gr/portal/en/resource/contentObject/contentTypes/genericContentResourceObject,fileResourceObject,arrayOfFileResourceTypeObject/topicNames/budgetExecutionBulletin/resourceRepresentationTemplate/contentObjectListAlternativeTemplate

According to the preliminary data available for the execution of the State Budget on a modified cash basis, the State Budget deficit for the 8 months of 2013 amounted to 2,441 million Euros against the target for deficit of 7,833 million Euros and the deficit of 12,484 million Euros for the 8 months of 2012. The State Budget Primary Balance amounted to a surplus of 2,922 million Euros, against the target for primary deficit of 2,496 million Euros and the primary deficit of 1,414 million Euros performed at the same period of the previous year.

A görögök - a kamatokat nem beleszámítva - már többletes költségvetéssel rendelkeznek! Ez hihetetlen javulás a néhány évvel ezelőtti helyzethez képest. Látni kell, hogy számos európai ország gigantikus erőfeszítéseket tett, és ennek meg is van az eredménye.

Európában nem jött el a kánaán, de a legtöbben nem veszik figyelembe, hogy milyen nagy változások voltak, és hogy ezeknek a változásoknak köszönhetően már nincs szükség olyan nagy nadrágszíjmeghúzásra. Ha pedig nem kell tovább szorítani, akkor valóban beindulhat a növekedés, mert nem lesz szembeszél.

Töketlenek, állandóan bénáznak, egymással veszekednek, de ennek elelnére mégis csak menetel tovább Európa, és egyelőre nem is rossz irányba... 

Dízel Maserati

2013, Szeptember 14 - 08:38

O tempo, o mores! A Maserati is beáll a globális trendbe, és dízelt hoz a piacra.

http://totalcar.hu/magazin/hirek/2013/09/13/szentsegtores_a_maseratinal/

Miért érdekes ez? Erről a témáról már régen akartam írni, mert igen érdekes, és sokakat érint(het). Mint tudjuk a dízel üzemanyagot többek között azért kezdték használni teherautókban, mert nem kellett senkinek, mindenki benzinest vezetett, így a dízel olcsó volt. Habár sok szempontból gyengébb minőségű üzemanyag, mint a benzin, de olcsósága miatt érdemes volt traktorokban, tankokban, teherautókban használni. Sokáig bőven a benzin ára alatt volt a dízel ára, s ez felkeltette a személyautógyártók érdeklődését is. Az áttörés azonban akkor következett igazán be, amikor rájöttek, hogy turbófeltöltővel egészen normális teljesítményű, és mégis alacsony fogyasztású autókat lehet kihozni dízeles verzióban. Innentől elindult a dízel diadalmenete, és gyakorlatilag csak turbós dízelek vannak ma már. 1990-ben Európában még csak minden tizedik eladott új autó volt dízeles, 2000-ben már 30%-át, 2012-ben pedig majdnem 60%-át ilyen motorral adták el az új személyautóknak. Mára így 40% körül van a dízeles autók aránya a teljes állományra vetítve, és a fentieknek köszönhetően folyamatosan növekszik tovább, konvergál  55-60% irányába.

Azonban ezek a változások visszahatottak az üzemanyagoknak a piacára, hogy is ne hatottak volna, amikor a dízel iránti igény egyre nőtt, a benzin iránti igény meg egyre csökkent (különösen ,hogy az elmúlt 10 évben egyébként is 15%-kal csökkent az autók átlagfogyasztása). Míg egykoron a dízel egyértelműen és szignifikánsan olcsóbb volt a benzinnél, mára ez megváltozott. Nézzük idehaza a benzin-dízel árarányát az elmúlt években (KSH éves átlagárak, egyébként nyilván itt az adóhatások is bejátszanak):

2000: 109% (azaz a benzin 9%-kal drágább, mint a dízel)

2004:109%

2008:95%

2012:98%

MOST: a kutakat elnézve most is 100% alatt vagyunk, drágább a dízel mint a benzin. (Egyébként ez világjelenség, USA-ban is pl. 32 cent volt egy liter benzin és 28 cent egy liter dízel 1992-ben, 2012-ben pedig 97 cent a benzin, és 105 cent a dízel litere) 

Figyelembe véve a jelenlegi trendeket, és azt hogy adott mennyiségnyi nyersolajból nem kényünk-kedvünk alapján állíthatunk elő bármennyi dízelt vagy benzint, szinte bizonyosnak tűnik, hogy a benzin és dízel közti árrés hosszabb távon nem csak hogy fennmarad, de tovább fog tágulni, és (habár abszolút nem vagyok vegyipari szakértő, így csak a keresleti oldalt ismerve mondom ezt) a dízel egyre drágább lesz a benzinhez képest - hiszen a dízelt használó autók aránya még mindig nő. Ráadásul van egy hatalmas változás a benzinesek piacán, ugyanaz, mint ami annak idején a dízelekén: megjelentek az egyre tökéletesebb, kis turbós benzinesek, amelyek már fogyasztásban is versenyképesek a dízelekkel. Így a trend fordulóban van, a dízelek saját sírjukat ássák elterjedésükkel. Mivel egyre több van belőlük, megdrágítják a dízelt a benzinhez képest, így a modern kis turbósokkal szembeni árelőnyüket teljesen elveszíthetik (még akkor is ha a turbós benzinesek kicsit többet fogyasztanak). Úgy tűnik a Maserati a lehető legrosszabbkor száll be a dízel-buborékba, pont amikor a fundamentumok a benzinesekhez való visszatérést tennék értelmessé.  

Érdekes statisztikák és grafikák az autópiacról itt: http://www.acea.be/images/uploads/files/POCKET_GUIDE_13.pdf

Mi a fentieknek az értelme? Talán csak a szokásos reflexivitás-elméleti érdekesség: a piaci helyzet (olcsó dízel) kihat a gazdasági szereplőkre (mindenki dízelt vesz), ami visszahat az eredeti helyzetre (megdrágul a dízel), amitől okafogyottá válik az eredeti válaszreakció, másrészt új válaszreakciókat vált ki a gazdasági aktorokból (kis turbós benzines autók).

A Maserati pedig szégyellje magát ! :)

Jen ismét

2013, Szeptember 13 - 08:32

Érdekes fejlemény látszik kibontakozni a devizapiacokon. Az elmúlt napokban mindig a japán kereskedési időben gyengült a jen, miközben korábban inkább Európa és Amerika vitte a prímet, Japánban jellemzően iránytalan kereskedés zajlott. Lehetséges, hogy ez azt jelzi, hogy valóban megindult Japánból a tőke kiáramlása?

Ezzel párhuzamosan a jen az euróval, fonttal és svájci frankkal szemben - hosszas oldalazás, konszolidáció után - 4 éves (!!!) mélypontra zuhant, és a dollárral szemben is majd két hónapja nem volt ilyen gyenge. Valami történik a jen piacán. Elméletileg ez nem is lenne meglepő, hiszen az extrém monetáris stimulust alkalmazó japán fizetőeszköznek nagyon rossz hír, hogy a fejlett világ egyéb részein (EU, UK, USA) rohamosan emelkednek a hozamszintek, hiszen nő a hozamkülönbség, Japánból nézve nő ezeknek a pénzeknek a vonzereje. A 10éves amerikai állampapír éves 2,95%-os hozamával szemben a bőven 1% alatt hozó japán 10-éves áll, ami bizonyára sokakat elgondolkodtat, hogy érdemes átnyergelni a hazai (japán) befektetésekről külföldiekre.

A fundamentális helyzet a jen gyengülését támogatja tehát, és most mintha a piac is elkezdett volna ebbe az irányba mozogni. Érdemes figyelemmel kísérni ezeket a kereszteket...

 

 

 

2000 milliárd

2013, Szeptember 12 - 07:17

Ahogyan az várható volt - és ahogy arról már tavasszal írtam - az MNB meghosszabbította, és kibővítette vállalati pénzosztását. A nyári tesztkört sikeresnek nyilvánították, és potenciálisan 2000 milliárd forintnyi kedvezményes hitel folyósításáról döntöttek.

Az első programot övező győzelmi jelentések, és várható növekedési hatások azonban eltúlzottak, írjuk ezt a kincstári optimizmus számlájára.

http://www.portfolio.hu/vallalatok/2000_milliardos_hitelprogramot_jelentett_be_matolcsy.189006.html

Az MNB összegzése alapján az első pillér, azaz a legfontosabbnak számító 2,5%-os forinthitelek felhasználása 60%-ban új hitel volt, 40%-ban hitelkiváltás. Természetesen aki ezt elhiszi, az még nem látott bankot, messziről sem. 3 hónap alatt - pláne nyáron - új, valóban növekedést szolgáló, beruházást generáló hitelt folyósítani szinte lehetetlen. Kizárt, hogy a májusra kristályosodó programba egy-két kivételtől eltekintve bele lehetett úgy férni egy új gondolattal, ötlettel, beruházással, ráadásul úgy, hogy a nyári, szabadságolós hónapok alatt (amikor lasszóval kell vadászni az aláírókat még a legegyszerűbb ügylethez is) ez még átfutott a bankon, felmérték a kockázatokat, megnézték az üzleti tervet, és rábólintottak. A hitelek nagy része, valószínűleg legalább 80-90%-a gyakorlatilag (még ha esetleg máshogy is címkézték) hitelkiváltás volt. Éppígy, az új program jelentős része is valószínűleg hitelkiváltásra fog fordítódni, gyakorlatilag átárazódik a kkv-hitelállomány. Így ez a program nagy részben nem értelmezhető másként, mint egy kamattámogatási rendszerként, amelyet az állam nyújt (az MNB-n keresztül) a kkv szektornak. Nagyjából hatásait tekintve ez ugyanaz, mint ha minden kkv hitelhez (ami a programba bekerül) nyújtana az állam 3-4%pont kamattámogatást. Ennyiben igen jelentősen hasonlít az első Fidesz-kormány lakásvásárlási kamattámogatásához, csak ezúttal a kedvezményezettek a kis és közepes vállalatok lesznek. Tekintve az eddig lezajlott folyósításokat és az új, most bejelentett programot, azt mondhatjuk, hogy ez nagyjából ÉVES 100 milliárd forintjába fog kerülni a költségvetésnek.

A program tehát jelentős részben kamattámogatási rendszerként értelmezhető, amely éves 100 milliárd többletprofitot fog hagyni a magyar vállalkozások zsebében (ennyit ad át az állam saját bevételeiből a szektornak). Vannak természetesen további vetületei is az MNB Növekedési Hitelprogramjának. Egyrészt azért nyilvánvaló, hogy lesz valamekkora valódi új hitelkihelyezés, ami növekedést fog generálni, de a 2%-os növekedési hatás erősen eltúlzott számításnak tűnik, inkább 0,5-1% közötti érték tűnik elsőre hihetőnek. Ugyanakkor a program a bankoknak is kedvező, hiszen teljesen kiszámítható feltételek mellett jutnak forráshoz, méghozzá akár 10 évre, ami igen jelentős forrásbiztonságot jelent, nem kell félniük attól, hogy a betétekért kell versenyezniük, hogy hogyan kapnak a bankközi piacon pénzt, stb. Ha értelmesen hiteleznek akkor több évre előre beírhatják a profitot. Ebben a tekintetben segíti a bankrendszer stabilitását és kockázatainak csökkentését is. 

Ugyanakkor az erőltetetten alacsony kamatkörnyezet (az alapkamatot is tovább akarják csökkenteni) és a hazai QE (ami GDP-arányosan egyáltalán nem kicsi, megközelíti a GDP 10%-át!) egyértelműen veszélyezteti a forint stabilitását. A következő években valószínűleg továbbra is inkább lecsúszó forintárfolyammal lehet számolni, így a devizás kötvények továbbra is jó választásnak tűnnek.

Ennek kapcsán érdekes tegnapi hír volt a Magnolia kötvények visszavásárlási aukciója: http://bet.hu/topmenu/kibocsatok/kibocsatoi_hirek/115218355.html A (potenciálisan) drága  forrásokat láthatóan a MOL is szeretné kivezetni a piacról, olcsóbbra cserélni. Tekintettel az OTP igen jó tőkehelyzetére, egyáltalán nem lenne meglepő, ha a hazai nagybank is hamarosan előjönne egy hasonló  visszavásárlással. Úsznak a pénzben, kihelyezni nem nagyon tudják értelmesen, de van egy csomó kötvényük, aminek a költsége meg igen magas. Miért ne vennék vissza őket?

Összegezve a fentieket: a környezet továbbra is olyan, hogy az exportáló, gyenge forintból profitálni tudó magyar középvállalati szektor helyzetbe hozása zajlik, ez tehát teljesen beleillik az orbáni gondolatba, miszerint legyünk gyártó-termelő nagyhatalom.

Tücsök és bogár

2013, Szeptember 10 - 14:09
A cikk címe alapján már azt reméltem, hogy a hazai tőzsdén kisbefektetőket fosztogató fehérgalléros bűnözők kerülnek végre a figyelem középpontjába, de sajnos nem. http://www.portfolio.hu/vallalatok/ok_azok_akik_vagyonokat_keresnek_masok_tonkretetelevel.3.188761.html Kár, pedig ez is megérne egy-két misét, különös tekintettel az okozott hosszútávú károkra, amelyet nem csak a szerencsétlen áldozatok szenvednek el, hanem az egész tőkepiac. *** Az állami centralizáció iránti igény egyre erősebb, a magántulajdon tisztelete egyre kisebb: http://www.portfolio.hu/vallalatok/energia/kotelezo_tobbsegi_allami_tulajdon_a_kozmuszolgaltatasban.3.188942.html Habár igaz, hogy a 80-as évektől kezdődő dereguláció-decentralizáció-privatizáció túlzásokhoz vezetett, ám a helyes válasz az erős szabályozói eszközökkel fellépő, de kiszámítható állam lenne. Az államosítás, kiszámíthatatlan csapkodás és a magánbefektetők kifosztása nem a jó megoldás. Rövid távon sem kifejezetten, hosszútávon pedig szinte biztos, hogy nem. *** A bankoknak nem tetszik a játékelméleti probléma: http://www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/patai_igy_elfogadhatatlan_a_kormany_devizahiteles_ultimatuma.3.188938.html Nem is csoda, hiszen ebből sehogy sem jönnek ki jól. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy az elmúlt 5 évben milyen komoly adósságcsökkenésen esett át a hazai magánszektor, valójában a devizahitelezés problémája egyre marginálisabbá kezd válni. Néhány szám ezzel kapcsolatban (forrás:MNB): Miközben a válság mélypontján, 2009 márciusában, a deviza lakáshitelek összértéke forintban 2715 milliárd forint volt (a GDP 10,7%-a), mára ez "csupán" 1800 milliárd forint (kb. a GDP 6,3%-a), ami hatalmas javulás. A szerződések száma 223 000-re csökkent, ami jelzi, hogy jelenleg már csak a lakosság kisebbsége rendelkezik ilyen jellegű hitellel. A szabad felhasználású jelzáloghitelek állománya is jelentősen csökkent, 2314 milliárd forintról 1682 milliárd forintra (279 000 szerződés). A teljes lakossági hitelállomány 8069 milliárd forintról (GDP 32%-a) 6597 milliárdra (GDP 23%-a) csökkent évek kínkeserves munkájával és szenvedésével. Ráadásul a bankok erre az állományra már 800 milliárd forint céltartalékot megképeztek a várható rossz hitelek miatt. A bankrendszer rosszhitelkitakarítása és a lakosság kényszerű megtakarítása miatt rohamosan csökken Magyarországon a hitelállomány, itt valóban zajlik az a folyamat, amire a 2008-as válság után világszerte számítani lehetett (de a legtöbb helyen nem következett be!), az adósságcsökkentés, angol nevén deleveraging. Ez a jelenlegi növekedés szempontjából nyilván rossz (amíg az emberek törlesztenek, addig nem tudnak költeni), de mivel láthatóan egyre kevesebb az adós (a hitelszerződések száma pl. 2 év alatt 500 000-el esett!!!), ez hosszabb távon jó hír: az adósságtól megszabadult emberek könnyebben tudnak majd költeni, ami serkenti a gazdaságot. A devizaadósság problematikája tehát bár tovább nyomorgatja a gazdaságot és a bankokat, valamint rátelepszik a közbeszédre és a politikára, ám szép lassan magától is eltűnőben van... *** Érdekes hír, pedig nem meglepő: http://www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/vege_a_bankmentesnek_szepen_kerestek_az_adofizetok_a_citigroupon.4.188956.html Gyakori, hogy a pánik idején kénytelenségből beszálló állam végül nem jár rosszul azzal, hogy a válság mélypontján eszközöket vesz. Habár van ellenpélda is, de azért jellemző, hogy az ésszel végrehajtott gazdasági "kényszervásárlások", amelyek rossz hangulatban, a teljes összeomlás elkerülését célozzák, végülis nem kerülnek pénzbe az adófizetőknek - habár végrehajtásuk pillanatában még nem így tűnik. A Dunaferr megvásárlása valószínűleg nem erre lesz jó példa (ha bekövetkezik), de ki tudja?

Fogolydilemma

2013, Szeptember 6 - 12:59

Érdekes - bár lehet hogy ők máshogy fogalmaznának - játékelméleti problémával találta magát szembe a magyar bankrendszer a kormányzati kijelentések alapján. "Javítsák ki" a "rossz" devizahiteleket, vagy ha nem teszik ezt meg november 1-ig, akkor a kormány mindent forintosít, s ez óriási azonnal veszteségeket okozna.

Mivel láthatóan egyik fél sincs tisztában a másik fél pontos helyzetével  vagy pontos szándékaival, így egyáltalán nincs tökéletes informáltság, tehát nehéz eldönteni, hogy mit kell lépni az ideális kimenetelhez. A bankrendszer célja, hogy minél kevesebb veszteséggel megússza a rémálmot, a kormányzat célja viszont kettős: minél tovább fenntartani a feszültséget (hogy minél több szavazó lássa, hogy segítenek rajtuk, és szembeszállnak a gonosz bankokkal; illetve talán az sem mellékes, hogy a problémát megoldják, hiszen az a gazdaság egészén is segítene a megnövekedett vásárlóerőn keresztül, stb.). Ha a bankok "önmaguktól" túl kicsit lépnek, akkor lecsapHATnak rájuk, és benyelhetik az egész veszteséget, de ha meg túl nagyot lépnek, akkor túl nagy veszteségnek teszik ki magukat, aminél talán kevesebbel is megúszhatták volna. Ráadásul a kormány szempontjából valójában az lenne az ideális ha a bankok "maguktól" oldanák meg a problémát, mert akkor nem jön a nyakukra az EU, meg mindenki más, hogy mit sanyargatják a bankszektort, meg, hogy a közösségi elvek ellen vétettek, közben mégis megmentő szerepben tetszeleghetnek - hiszen a bankszektor önként ajánlotta fel az áldozatot.

A kormány tehát azt szeretné ha a bankok maguktól mindent forintosítanának, méghozzá azonnal,ráadásul ideális esetben még levinnék a kamatokat és a futamidőt is rövidítenék; a bankok érdeke viszont az, hogy a lehető legkisebb áldozattal megússzák - akkorával, amit még éppen a kormányzat is hajlandó elfogadni. Természetesen senkinek nincs fogalma arról, hogy ebből mi jön ki, ráadásul bonyolítja a helyzetet, hogy a bankok sem egységes tömb, hanem különböző érdekekkel rendelkező, erősen atomizált részleges érdekközösség.

"Most bolond a játék!" - mondta kártyázás közben ilyen nehéz helyzetekben apám, és valóban. Nem tudjuk ennek mi a vége, sőt megkockáztatom, hogy nem is lehet tudni. Egy biztos: a bankrendszer sanyargatása nem ért véget, és valószínűleg elég komoly veszteségekkel kell szembenézniük. Talán ha már az elején a sarkukra állnak, és bekeményítenek, akkor máshogy jártak volna, de nem voltak elég tökösek, és most ott a fejük az egérfogóban... 

  

A kétéves amerikai

2013, Szeptember 5 - 08:50

Talán a legfontosabbnak tűnő történés, hogy az amerikai kétéves állampapírhozamok egy nagyon komoly, hosszú ideig épített bázisból elindultak fölfelé, és bő kétéves csúcsra kúsztak. Mi ennek az oka és mit eredményezhet, ha a trend folytatódik?

Azt láthatóan már kezdi elfogadni a világ, hogy az amerikai pénznyomtatás (aka QE) lassan véget ér, és még azt is, hogy idővel normalizálódik a kamatszint USA-ban - ha végre valóban talpraáll a gazdaság. Ugyanakkor egyre nagyobb kérdéssé válik, hogy mikor történhet meg ez a bizonyos normalizáció, mikor indulnak a kamatemelések? Láthatóan a piaci szereplők egyre korábbinak gondolják ezt az időpontot, ennek következtében ugorhattak meg a hosszabb állampapírok után immáron a rövidebbek hozamai. Úgy gondolom, hogy új fázis kezd kialakulni a "normalizáció-sztoriban". Eddig a "majd lesz valamikor kamatemelés" fázis volt, ami feltolta a hosszú, 10-20-30 éves kötvények hozamát, most tart a "nem is olyan soká lesz ez" fázis.

Ez azért lényeges, mert ha igaz, akkor a rövid oldali amerikai hozamok ugrásával jár, ami sok-sok eszközre fog kihatni, elsősorban a feltörekvő devizákra, ahol automatikusan azok vonzerejét csökkenti a "carry" csökkenése révén, s ez további gyengülésükhöz vezethet. Szintén érdekes a dollár, számomra ezen belül is a dollár-jen. Itt az első fázis, amely 2013 elején zajlott az volt, hogy "a japán nyomtatnak, mint az őrült", tehát lazítanak. Most jöhet (talán) a második fázis, amikor az amerikai rövid oldali szigorítás hajthatja az árfolyamot.

Szintén érdekes, hogy a mostanában igen meredekké vált hozamgörbék világszerte laposodhatnak illetve irányváltásra, esetleg intervencióra kényszerülhetnek jegybankok, akár a magyar is (bár szerencsére az elmúlt évek böjtölése után a forint fundamentumai meglehetősen stabilak, de azért azt ne feledjük, hogy még a legstabilabban álló szumós alól is ki lehet rántani a szőnyeget).

http://www.bloomberg.com/quote/USGG2YR:IND

http://www.bloomberg.com/quote/USGG2YR:IND/chart