Zsiday-blog

Mennyei manna

2013, Október 27 - 09:53

Magyarország növekedési lehetőségeinek és növekedési kilátásainak egyik legfontosabb meghatározó tényezője az EU-ból hazánkra szakadó irgalmatlan pénzmennyiség, ám mégis, ezt sokan nem nagyon veszik figyelembe, sőt a legtöbben nincsenek is tudatában annak, hogy mekkora összegekről van szó, s ezeknek milyen hatásai vannak.

2010-ben az MNB adatai szerint 3,3; 2011-ben 3,7; 2012-ben 3,8 MILLIÁRD EURÓ volt a NETTÓ módon ránk borított pénz. Mivel Magyarország GDP-je cca. 100 milliárd euró, ez azt jelenti, hogy évente betolnak hozzánk a GDP  3,5-4%-nak megfelelő összeget.

http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Statisztika/mnbhu_statkozlemeny/mnbhu_fizetesi_merleg/SK_FIZM_2013_Q2.pdf

Ennek egy része sima pénzosztás, például közel 400 milliárd forintot földalapú támogatásként szétosztanak, amelyet az ezt kapó földművelők szimplán eltesznek (természetesen adó ez után sincs, az amúgy sem jellemző a mezőgazdaságban), majd beruházzák, megtakarítják, elköltik, azt csinálnak vele amit akarnak. Ennek hatására ma Magyarországon az egyik legkiszámíthatóbban nyereséges  ágazat a külterjes növénytermesztés. A hektáronként megkapott 70 000 forint szinte garantálja, hogy hacsak a teljes növénytermés el nem pusztul, akkor egy normális üzemmérettel rendelkező (és többféle növényt termesztő) farmon szinte lehetetlen veszteséggel gazdálkodni (http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/utaljak-a-teruletalapu-tamogatas-eloleget-414016). Ha pedig olyan, viszonylag jó termésárak vannak mint az elmúlt pár évben, akkor ez valóságos aranybánya. 

Emellett számtalan infrastrukturális beruházás, vállalati gépbeszerzés, modernizálás, felújítás zajlik EU-s pénzekből. A végeredmény mindenképpen az, hogy Magyarországra bejön évente közel 4 milliárd euró, s ennek egy jelentős része itthon válik megtakarítássá, hazai munkaerőt fizetnek belőle, hazai termékeket vesznek (habár természetesen van egy jelentős importhányad is).

Enélkül a segély nélkül Magyarország valószínűleg évek óta, de legalább 2008-tól mélyrecesszióban fetrengene, és könnyen lehet, hogy ez akár szélsőséges politikai eseményekhez is vezetett volna - ilyen súlyos gazdasági depressziókban ez meglehetősen rendszerűen bekövetkezik. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a ránkszakadó mennyei manna nélkül itt már polgárháborús állapotok lennének. Lehet nem szeretni az Európai Úniót, de aki ki akar lépni az sültbolond. Őszintén nem is értem, hogy a fejlett nyugati országok minek tolják rá a keleti régióra ezt az irgalmatlan pénzt - persze valószínűleg ennyit megér nekik, hogy itt a végeken is viszonylagos nyugalom legyen, és ne balkanizálódjunk el teljesen.

A fenti pénzeső az oka, hogy véleményem szerint a számos tekintetben hátráltató struktúra (oktatás, igazságszolgáltatás, jogrend, kiszámíthatatlanság, stb) ellenére is tud Magyarország  nőni a következő időszakban évente 2-3%-ot (ha nem lenne az EU-s pénz, akkor a növekedési potenciálunk nagyjából NULLA lenne). A növekedés pedig valószínűleg szükségtelenné teszi a (gazdaság)politikai hebrencskedést, így valóban kiszámíthatóbb időszak következhet, bárki is nyerje a 2014-es választásokat.

Még két fontos vetülete van az euróbeáramlásnak. Mivel a bejövő pénzek közvetlenül az MNB-ben landolnak, aki ezt forintra váltja át (forintot nyomtat, az eurót pedig behelyezi a tartalékba, és gyakorlatilag ez az euró szolgál a kibocsátott forint fedezetéül), így az MNB devizatartaléka éves 4 milliárd euróval nő. Mivel már amúgy is kicsit nagynak tűnik a tartalék, így lesz arra módja az MNB-nek, hogy akár az állami akár a magánadósságok forintosításában, s így a külföldtől való függőség csökkentésében, segítsen. Nagyon egyszerűen: az MNB minden évben "elkölthet" 4 milliárd eurót anélkül hogy csökkenne a devizatartaléka, mert ennyi úgyis mindig bejön. 

Még egy fontos vetület: a hazai megtakarításokat jelentősen megdobja a 4 milliárd euró átváltásából származó több, mint 1000 milliárd forint. Mivel a közvetlen támogatások egy jelentős része valószínűleg megtakarítássá válik, így szinte az is kijelenthető, hogy az évente bejövő pénzekből 200-300-400 milliárd bankbetétbe, állampapírba kerül, így a nagy állami sikertörténet, a lakossági állampapírállomány felfutása mögött is részben ez áll:

http://www.portfolio.hu/deviza_kotveny/akk/elkepeszto_csucson_a_lakossagi_allampapir_allomany.190346.html

Az EU beutalja az eurót, az MNB leváltja forintra, a forintot kiosztják a gazdáknak, akik (az elmúlt években nyereséggel gazdálkodván) azt megtakarítják, és vesznek belőle magyar állampapírt (meg persze traktort, újabb földet, stb. is). Az EU-segély nélkül itt igen gyorsan kitörne a forradalom, a kombájnok ellepnék a fővárost, és recesszióba esne a gazdaság...

***

Persze az se lenne nagy baj ha megpróbálnánk tenni azért hogy ne nulla legyen a növekedési potenciálunk (meg sokminden más is). Ehhez kedvcsinálónak:

http://www.youtube.com/watch?v=H72yZgrWbxU

A nem létező német lakásárbuborék

2013, Október 23 - 09:16

A tábornokok mindig az előző háborút vívják. Ez jut eszembe arról, hogy a Bundesbank buborékot emleget a német lakásárak kapcsán:

http://www.cnbc.com/id/101130887

http://www.portfolio.hu/gazdasag/mar_megint_baj_van_a_lakasarakkal.1.190802.html

Mivel az előző (mostani) válságban fontos volt a lakásárbuborék, ezért mindenki árgus szemekkel figyeli a lakásárakat, és ha éppen kicsit felmennek, akkor kezdődik is az óbégatás. De mint tudjuk a franciák is nagyon várták a németeket a Maginot-vonalnál. Nem arról jöttek. A következő válság sem a lakáspiacról fog érkezni.

Nézzük csak miféle buborékot lát a Bundesbank:

Bundesbank warned that price rises in urban areas are difficult to justify based on fundamental factors, ugyanis országos átlagban 8 (!!!), a nagyvárosokban 20-25%-ot emelkedtek a lakásárak az elmúlt 3 évben.

És akkor most vessünk egy pillantást a német lakásárakra más országokkal összehasonlítva az Economist kiváló alkalmazásával:

http://www.economist.com/blogs/freeexchange/2011/03/global_house_prices

Minden országban komoly reáláremelkedés volt az elmúlt 40 évben, kivéve Németországot. Németországban a Bundesbank saját árindexe alapján is azt láthatjuk, hogy az újraegyesítéstől egészen 2005-ig (!) estek az árak, és ma is alig vannak feljebb, mint 1995-ben. Ott vannak az árak, mint 20 éve. Buborék? Aligha.

Nézzük más európai országokkal összehasonlítva milyenek a lakásárak?

http://www.globalpropertyguide.com/Europe/square-meter-prices

Habár a fenti adatok nem teljesen pontosak, az jól látható - és más adatsorokból is ugyanezt a következtetést lehet levonni - hogy Európa legerősebb gazdaságában a legalacsonyabbak a lakásárak, ami nonszensz. Nemhogy nincs buborék, de a kijelenthetjük, hogy a német lakásárak indokolatlanul ALACSONYAK. A party még csak most kezdődik!

Miért voltak sokáig alacsonyak a lakásárak? Az újraegyesítés utáni nehézségek okozták az első árcsökkenési hullámot, majd a 2000-es évek legelején Németországban komoly reformokat hajtott végre Gerhard Schröder vezetésével az SPD, ami az elmúlt 10 év kiváló gazdasági teljesítményéhez vezetett. Ennek egyik fontos eleme volt a munkaerőpiac felszabadítása, ami azzal járt, hogy a német bérek alig-alig emelkedtek, azaz hiába pörgött a gazdaság, abból inkább csak a cégek láttak hasznot profitnövekedés formájában (lásd DAX index szárnyalása), de a munkabérek nagyon nyomottak voltak, így fennmaradt a versenyképesség, és ezért van az, hogy Németország szétexportálja a világot. Viszont mivel a bérek nem nőttek nagyon, ezért a lakosság vásárlóereje sem tudott nőni, így nem jutott pénz lakásra sem, a lakásárak nem emelkedtek.

Ebben azonban a válság óta változás van, nem is kevés. Egyrészt a bankbetétek kamatozása nulla, így egyre többen vesznek befektetési céllal lakást. Másrészt Európa összes biztonságot kereső pénze Németországba áramlott, a német bankok tocsognak a likviditásban, tudnak sok, olcsó jelzáloghitelt nyújtani. Ám a legfontosabb az, hogy elindulóban van a "rebalancing". Nem tarthat örökké az a folyamat, hogy a németek a mélyben tartják a béreket, különösen azért nem, mert Európa többi országa egyre versenyképtelenebb velük szemben. A kiegyensúlyozódás megkezdődött: a periféria bérei csökkennek, a németek - immár reálértelemben és érzékelhetően is - emelkednek.

A bérek tehát nőnek, van bőven olcsó hitel, a gazdaság erős, a lakásárak más országokhoz képest alacsonyak, az alternatív befektetések semmit sem hoznak. Ebből nem jön ki semmi más, mint egy hatalmas boom. Amíg a berlini lakásárak felén-harmadán vannak, mint a londoni, párizsi, római árak, addig buborékról beszélni ostobaság. A német lakásárak nevetségesen alacsonyak, és valószínűleg még sokat fognak emelkedni.

 

A legnagyobb bűn

2013, Október 21 - 17:40

Az osztrák iskola képviselői jellemzően nem szeretik a központi bankokat. Úgy vélik, hogy a központi bankok eltorzítják a pénz árát, azaz a kamatot, ami azután a szükségesnél nagyobb fellendülést és recessziót okoz. A kérdés persze valószínűleg ennél sokkal bonyolultabb, azonban a 2002-2007 közötti időszakban mind Európában (különösen a periférián volt ez látványosan igaz), mind pedig USA-ban azt láttuk, hogy a túlzottan olcsó pénz miatt hatalmas hitelbuborékok alakultak ki, amelyeket megint extrém módszerekkel kellett kezelni (pl. QE) hogy ne legyen totális összeomlás belőle.

A legtöbb jegybankár és gazdaságpolitikus belátta, hogy hibákat követtek el - például azzal, hogy csak a szűk inflációs mutatókra fókuszáltak és nem vették figyelembe az eszközárakat, a makrostabilitást, a pénzügyi rendszer potenciálisan destabilizáló szerepét. (Ennek magyar lecsapódása volt az MNB által alkalmazott inflációkövető ortodoxia). Alan Greenspan a 80-as évek közepétől a 2000-es évek elejéig ennek a rendszernek a kiépítését vezette. Bár kétségtelen tény, hogy kiemelkedő eredményeket (is) ért el, ám pont a jegybankárok saját tökéletességébe vetett hit vezetett oda, hogy mandátumukat egy szűk területre (inflációs mutatók finomhangolása) szűkítették le, és nem vették figyelembe a változó valóságot. A tévedés persze természetes emberi tulajdonság, és nincs is vele baj, ám fontos, hogy elismerjük ha tévedünk. Nos, ez az, amire Greenspan nem hajlandó, és ezért támadja Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász, akinek a kérdésben szerintem igaza van:

http://krugman.blogs.nytimes.com/2013/10/20/the-worst-ex-central-banker-in-the-world/?_r=1&

A gazdaságpolitika fókusza a válság óta megváltozott, és várhatóan ez így is marad. Vannak dolgok amiket köbe vésettnek hittünk, de ma már nem érvényesek. 

Egyébként ugyanez igaz a befektetések pszichológiájára is: nem baj ha tévedünk, sokszor elő fog fordulni. A baj az, ha nem ismerjük fel és el, hogy rosszul gondoltuk a dolgokat. Ha nem próbálunk meg tanulni saját hibáinkból az a legnagyobb bűn. És nem csak a jegybankároknál vagy befektetőknél...

***

Egy unortodoxnak mondott, de teljesen racionálisnak tűnő javaslat a devizahiteles probléma kezelésére:

http://www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/egy_unortodox_megoldasi_javaslat_a_devizahitelek_problemajara.3.190751.html

Ami eddig történt a témakörben, az egy lose-lose megoldás volt. Vesztettek a bankok, buktak az emberek, a kormányzatnak kiesett egy csomó adóbevétele, és visszaesett a gazdasági növekedés is, ami fokozta a veszteségeket, és vissza a kör elejére. Direkt sem nagyon lehetett volna butábban csinálni az egészet. Olyan megoldás kellene, ami jó az embereknek, jó a bankoknak és segít visszatalálni a növekedés útjára. A cikkben leírt ötlet nem tűnik rossznak. Lehet, hogy nem ártana meghallgatni a konstruktívabb, hozzáértő szakemberek véleményét is a témában a parlamenti ciklontörvénykezés helyett...

A valódi rezsicsökkentés

2013, Október 16 - 21:49

Habár a lakosság nem sokat érez belőle a legtöbb országban, de Európa energiapiacán elképesztő változások történnek. Erről a mostani Economistban olvashatunk nagyon jó cikket:

http://www.economist.com/news/briefing/21587782-europes-electricity-providers-face-existential-threat-how-lose-half-trillion-euros

Ezzel összefüggő, s talán még ennél is érdekesebb fejlemény, hogy az elmúlt években drasztikusan estek a napelemes rendszerek árai, olyannyira, hogy most már valóban, pénzügyileg is megéri ilyeneket telepíteni akár magánszemélyeknek is, ami valódi forradalmat okozhat a következő pár évben - pláne ha még tovább esnek az árak:

http://cleantechnica.com/2013/02/20/german-solar-pv-in-january-e1-52watt/

Az elmúlt 5 évben a napelemkapacitások kiépítésének ára (országtól és számítástól függően) harmadára-ötödére esett! A fenti cikkben található számítások alapján 1kW kapacitás kiépítése kb. 1500 euróba kerül, ami durván félmillió forint. Ezzel Magyarországon kb. 1000-1200 kWh áramot lehet termelni évente, amelynek a kiskereskedelmi ára 40 000 - 60 000 forint között van, azaz mintegy 10%-os hozamot lehet "elérni" napelem vásárlásával. Ha beruházunk félmilliót, éves kb. 50 000 forintot takarítunk meg. Ez a képlet még pár éve is drasztikusan másképp festett. Nyilván egy idő után csökkenni kezd a hatékonyság, és felmerülhetnek egyéb költségek is, de mivel a hazai kamatszint borzasztóan alacsonyra esett, azaz alacsonyra került a léc, ezért számos magánszemélynek vagy intézménynek is megfordulhat a fejében, hogy magának termeljen áramot, egyszerűen azért, mert ez immáron jó befektetésnek tűnik, és ez valódi rezsicsökkentést okozhat. Ráadásul ha többletáramot termelünk, akkor azt a szolgáltató köteles megvenni tőlünk! Nem véletlen, hogy mostanában olvashattunk ilyen hírt is:

http://www.portfolio.hu/vallalatok/fenntarthatovilag/napenergiara_valt_a_magyar_honvedseg_is.190485.html

Mi következik a fentiekből? Sokminden. Egyrészt a napenergia (és a szélenergia is) egyre versenyképesebbé válik, és megindulhat akár a lakossági helyettesítés, ami valódi rezsicsökkenést hozhat a háztartásoknak. Másrészt az egyre versenyképesebbé váló alternatív energiák is lefelé ható nyomást generálnak az energiaárakra, különösen az olajra, amellett, hogy annak fundamentumai egyébként is folyamatosan romlanak. Továbbra is azt gondolom, amit ma Móricz Dani kollégám kiválóan megfogalmazott: "Az olaj kiváló befektetés - de csak minden harminc évből egy évtizedben". És ez az évtized elmúlt. A jelenlegi évtized nem az árupiaci termékek, és nem az energiaárak további drágulásáról, hanem inkább olcsóbbodásáról szól. Ebből következően persze a commodity-kapcsolt, jellemzően autoriter országok (és cégek) szénája sem áll jól. Harmadrészt pedig lehet, hogy a piac a rezsicsökkentést magától elintézi a kormány helyett, de valószínű, hogy az energiacégek ebből sem jönnek túl jól ki...  

És mégis jön a tapír

2013, Október 9 - 20:45

A Fed láthatóan helyesen döntött szeptemberben, amikor nagy meglepetésre nem kezdte el csökkenteni a pénznyomtatás ütemét. Jól látták, hogy a költségvetési vita kapcsán még komoly bonyodalom lehet, amely akár recesszióba is sodorhatja a gazdaságot - valószínűleg az ebbéli félelem miatt vonakodtak kivezetni a stimulust. Félelmük valóra vált, s egyelőre nem tudjuk mikor, s hogyan ér véget a (gazdaság)politikai patthelyzet. Ha nagyon elhúzódik, akkor az USA recesszióba kerül, azonban ha viszonylag hamar megoldják, akkor elhárul minden akadály a Fed QE programjának kivezetése útjából. Így bár elsőre a részvénypiacok számára pozitívnak tűnhet majd HA sikerül megállapodni a költségvetésről, ám érdekesebb, hogy valószínűleg ezután gyorsan elő fognak kerülni ismét a találgatások a monetáris stimulus kivezetéséről - ez viszont inkább negatív lenne.

A Fed jól döntött, jól látta a veszélyt, de valószínűleg ha ez a veszély elhárul, akkor szép lassan megindul a szigorítás útján, ami kedvezőtlen lehet a kötvénybefektetéseknek, feltörekvő piacoknak, de kedvező a dollárnak. Amennyiben pedig igazam lesz, és a vártnál erősebben nő az USA, akkor akár már jövőre sem elképzelhetetlen kamatemelés az USA-ban.

Ha viszont nem lesz gyors megegyezés, akkor újra előkerül a recesszió réme, ez pedig minden részvénypiacra negatívan hatna. 

Éled a gazdaság?

2013, Október 8 - 12:56

Az autópiac nagyon érzékeny indikátora a gazdaságnak. Sokkal nagyobb kilengéseket mutat, mint számos más ágazat, mivel az autó nem alapvető szükséglet, el lehet lenni nélküle - ellentétben például az élelmiszerrel, ruhával, vagy fűtéssel. Ezért is érdekes az alábbi cikk:

http://www.origo.hu/auto/20131008-hirtelen-felporgott-a-hasznaltauto-piac.html

Mint tudjuk, a hazai autópiac évek óta lejtmenetbe került, aki tudja elhalasztja vásárlását (vagy azért mert nincs pénze, vagy mert fél a jövőtől, vagy nem kap hitelt). Természetesen az autók nem alapszükségleti jellegéből az is következik, hogy mihelyst némi élénkülés van a gazdaságban, kicsit több az elkölthető jövedelem a lakosság egyes szegmenseinél és/vagy több a hitellehetőség gyorsan tudnak emelkedni az értékesítések. Nagyjából ezt mutatják a fönti cikkben lévő számok (ábra) is: miközben 2012 első negyedévében még csak 11625 használt autót hoztak be, addig a legutolsó negyedévben már 19583-at, ráadásul már az idei második negyedévben is látszottak az élénkülés jelei. Egyre többen akarnak és tudnak venni autót - s mivel újra nincs pénzük, ezért "beérik" használttal. Az élénkülés azonban nem csak a használt autók piacán látszik, hanem az újakén is:

http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_ode001a.html

http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_ode005.html

az adott év első felében forgalomba helyezett új autók száma stabilan nő a 2010-es mélypont óta (és ezt a 2012-es recesszió sem vetette vissza!):

2009: 47 ezer

2010: 30 ezer

2011: 45 ezer

2012: 52 ezer

2013: 57 ezer

Habár ezek a számok nyilván sehol nincsenek a 2007-8-as időszakhoz képest, amikor az első félévben 90-100 ezer új autót adtak el, de a használtimport növekedésével együtt azt jelzik, hogy bár lassan, de a belső kereslet kezd helyreállni, vannak olyan rétegek a gazdaságban, akiknek van annyi elkölthető jövedelme, hogy autót vásároljon. Természetesen az elmúlt évek recessziója, és életszínvonal-csökkenése miatt sokaknak nem "jut" új autó csak használt, ám a növekvő értékesítési számok mégis azt jelzik, hogy valami éledezik a magyar gazdaságban (is).

Ebben semmi újdonság nincs, de megerősíteni látszanak az alapkoncepciót: tart a lassú kilábalás, a gazdasági normalizáció.

Surranópálya

2013, Október 5 - 12:14

Miközben a világ csodálkozva bámulja az ostobaság kicsúcsosodását az USA-ban, és amiatt aggódik, hogy a negyedik negyedévben ebből kisebb gazdasági visszaesés is lehet, az európai periféria-tőzsdék a surranópályán emelkednek. Mit emelkednek?! Rakéta módjára törnek az ég felé.

Mind az olasz, mind a spanyol tőzsdeindex bő kétéves csúcsra tört, ami ugyanannak a témának egy másik megnyilvánulása, amiről mostanában sokat írtam: gazdasági normalizáció. A recesszióban fetrengő gazdaságoknak (és vállalataiknak) már az is csodálatos hír lenne, ha az európai gazdaság végre tényleg kicsit beindulna, s növögetne mondjuk  1-2%-kal, mert ezzel egyszerre csökkennének az államcsődkockázatok (növekvő nominális GDP), csökkenne a költségvetési hiány(növekvő adóbevételek+csökkenő jóléti kiadások), és nőnek a vállalati profitok. Ha kellően sárba tiport egy ország gazdasága, akkor egész kis növekedés is elég a környezetben ahhoz, hogy a vállalkozások helyzete ugrásszerűen javuljon. Például ha egy mütyürkegyár fix költsége 50, változó költsége pedig az árbevétel 50%-a, akkor ha 100 az árbevétele, akkor nincs profitja. De ha egy kicsit is tud nőni az árbevétel, mondjuk 105-re, akkor máris 2,5 egység profitja képződik. Ha még valami adóssága is van, akkor ez a kis változás a csőd és a fennmaradás közötti különbséget jelentheti. Az első esetben ugyanis egyre mélyebb adósságcsapdába kerül, a másodikban meg tudja fizetni a kamatokat legalább, sőt az adósság mértékétől függően akár profitábilissé is válhat.

Márpedig a periféria-tőzsdék ugyancsak a mélyben vannak: a spanyol index 16000-en tetőzött 2007-ben, és 6000-ig esett 2012-ben, de még mindig csak 9400-on van. Az olasz index 43000-ről 13000-ig zuhant, s még mindig csak 18000-n van. Úgyhogy lehet még tér az emelkedésre. Egyébként a magyar kis-közepes részvényeket tömörítő BUMIX index is éves csúcson van (bár ez nagyrészben az EGIS-felvásárlás eredménye), de sok egyedi kisebb papír is éves csúcs környékén lófrál, pl: Nyomda, Danubius, Rába, GSpark, TVK, tehát itt is vannak életjelek. Mivel eléggé régóta tart a recessziós-depressziós időszak mind Magyarországon, mind az EMU-periférián, ezért a megnyugvás-javulás-normalizáció komoly változásokat hozhat az eszközárakban...