Zsiday-blog

2014: Az infláció visszatér

2013, December 30 - 10:20

Ugye senki nem gondolta komolyan, hogy Ben Bernanke csak úgy, a semmiből kinyomtat 3000 milliárd dollárt és abból sosem lesz infláció? Ugye senki nem gondolta komolyan, hogy Matolcsy György kinyomtat 2750 milliárd forintot és abból nem lesz infláció? Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a jegybanki pénznyomtatás minden mellékhatás nélkül múlik el?

A 2009-es válság mélypontján nem nagyon volt választása az amerikai jegybanknak: az amerikai (és ezzel párhuzamosan a világ)gazdaság megmentése érdekében egy erősen unortodox útra léptek: pénzt kezdtek nyomtatni. A semmiből. A Fed varázspálcája intett egyet, és máris sokmilliárd dollárt teremtett. Fontos látni, hogy ez olyan pénz, ami előtte nem létezett: ezt - számítógépes jel formájában - az emberi akarat teremtette mindenféle fedezet nélkül. Mondhatni, az exceltáblában átírták az addig ott szereplő számot egy kicsit nagyobbra. Majd minden hónapban ismét. Az újonnan teremtett pénzből a Fed állampapírokat, majd később jelzálogkötvényeket vett, az ellenérték pedig végül a kereskedelmi bankoknál landolt. A lényeg azonban az, hogy a kereskedelmi bankok ezt a pénzt nem költötték el, nem hitelezték ki, (mivel nem volt hitelkereslet, és mivel félelmükben inkább egyre nagyobb pénzhalmon ültek, hogy a következő válságban ne kerüljenek majd bajba) s ez az oka annak, hogy a rendkívül megnövekedett pénzmennyiség ellenére EDDIG nem tapasztaltuk a többletpénz inflációs hatását. Tény, hogy sokkal több dollár van jelenleg, mint pár éve volt, és az is tény, hogy a többletdollárok kihasználatlanul hevernek a kereskedelmi bankok "trezorjaiban", elektronikus számláin. Ennek a többletpénznek akkor lesz inflációs hatása, ha beindul a hitelezés. A hitelezés pedig akkor indul be ha beindul a gazdaság (illetve itt egy erősen reflexív folyamatról van szó, tyúk-tojás probléma, hiszen ha van hitelezés, gyorsul a gazdaság, és ha gyorsul a gazdaság, akkor van igány új hitelekre, tehát felpörög a hitelezés). Mihelyst tehát az amerikai gazdaság felpörög ÉS ezzel párhuzamosan a hitelezés is, elég gyorsan inflatórikus hatása lehet ennek a kinyomtatott többletpénznek.

Jelenleg a befektetők nagy része a deflációtól fél, miközben az ajtón már inkább az infláció kopogtat. Erre nagyon kevesen vannak felkészülve...

Ami Magyarországot illeti, itt kicsit más a helyzet, ugyanis az MNB által már kinyomtatott 750, és még kinyomtatandó 2000 milliárd forint közvetlenül hitelezést fog élénkíteni (mindazonáltal ez pont olyan fedezetlen pénznyomtatás, mint amit a Fed , vagy a BoJ csinál). HA SIKERÜL kiosztani a 2000 milliárdot az MNB Növekedési Hitelprogramja keretében - és ez egyelőre kérdéses - akkor annak számos hatása lesz. Először is megugrik a vállalatok (és ha jól látom, lesz ennek más leágazása is: http://index.hu/gazdasag/2013/12/30/ingyenhitelt_kaphatnak_a_kozszolgak/  "A másik változat alapján – a Diákhitel Központ közreműködésével – államkötvények kibocsátásával szereznék meg a szükséges forrásokat, és a nulla százalék hozamot ígérő papírokat az MNB vásárolná meg, így a jegybank viselné a veszteséget"), és talán a magánszemélyek hitelállománya, ami felpörgeti a gazdaságot. De a friss hitelt akár fogyasztásra, akár beruházásra fordítjuk, annak - ismerve a magyar gazdaság szerkezetét - komoly importigénye lesz, és az eddigi pozitív folyó fizetési mérleg igen gyorsan negatívba fog átfordulni. És akkor majd ott állunk negatív folyó mérleggel és alacsony kamatokkal. Jól látjuk a török líra vagy a dél-afrikai rand árfolyamán, hogy ez mit jelent: devizaleértékelődést, ami automatikusan inflációnövelő egy kis, nyitott országban. A Matolcsy-féle pénznyomtatás, tehát idővel ugyanúgy inflációt generál majd, mint a Fed, vagy a BoJ által történő pénznyomtatás.

A pénznyomtatás inflációt okoz. Vagy előbb, vagy utóbb. Ez nem egy mellékhatás nélküli gyógyszer. Ennek megfelelően a befektetési stratégiákban a jelenlegi deflációs jelek ellenére az infláció elleni védelemre komoly hangsúlyt kell helyezni...

Soha sincs jó idő, mindég esik az eső…

2013, December 29 - 09:51

Mostanában mindenki azon kesereg, hogy Magyarországon nincs növekedés, nulla a növekedési potenciál, kicsi a beruházási ráta, soha nem lesz itt már semmi, tán az egész ország egyszercsak eltűnik. Feltehetnénk persze a kérdést, hogy vajon mi a fenétől lett volna növekedés az elmúlt években, amikor a kormányzat 2006 óta 6%-pontnyi megszorítást volt kénytelen végrehajtani, közbejött egy globális pénzügyi válság, és az elmúlt 4 évben akkora mérlegalkalmazkodás (deleveraging) van Magyarországon, mint nagyon kevés országban?

Lássuk milyen három csapás érte az országot egymás után: először is a kormányzat egyensúlya úgy elszállt 2002-re (amit négy éven át sikerült takargatni, elmismásolni, elodázni), hogy 2006-ra nem volt más lehetőség: helyre kellett állítani az egyensúlyt. A Világbank adatai szerint (http://data.worldbank.org/indicator/GC.BAL.CASH.GD.ZS?page=1) a 2006-os (cash-based) 8,6%-os hiányt 2008-ra 3,8%-ra szorítottuk le, ami 5%-pontnyi kormányzati nadrágszíjhúzást jelentett. Ez önmagában is képes megölni a növekedést, meg is tette, 2006-7-8-ban nulla közelében tántorgott a magyar gazdaság. Ezután jött a második csapás, a globális válság (2009), ami a súlyos csapást mért a legtöbb országra, így ránk is. Ennek azonban nem csak maga a válság volt a következménye, hanem az is, hogy a lakosság és vállalatok hozzáállása megváltozott, és azóta is tart: elindult a hitelundor kora (erre rátett még 3 lapáttal a kormányzati bankellenes politika, aminek következtében a bankok ha tudnának sem akarnának hitelezni!). Mit jelent ez? Azt, hogy mindenki fél, hogy jön az újabb válság, megint rossz lesz, és ezért extrém óvatosak: fogyasztásukat, beruházásaikat visszafogják, hiteleiket visszafizetik, megtakarításokat képeznek. Ez egészen brutális méreteket ölt. Például ha megnézzük, hogy a hazai vállalati szféra mennyi betétet helyez el és mennyi hitelt vesz föl a magyar bankoktól akkor jól láthatjuk, hogy 2009-ig egyre nőtt a nettó hitelpozíciójuk, azóta pedig durva megtakarítókká váltak. Nézzük mennyi volt a vállalati nettó hitelpozíciójuk:

2003jan: -2000 mrd Ft

2006jan: -3000 mrd Ft

2009j: -4700 mrd Ft

2010j: -4100 mrd Ft

2011j: -3500 mrd Ft

2012j: -3300 mrd Ft

most:  -2200 mrd Ft

A lakosság esetében hasonló a helyzet. 2009 eleje óta 1000 milliárd forinttal javították a hitel-betét pozíciójukat, miközben bő 1000 milliárddal nőtt az állampapírállományuk, és ugyanennyivel a befektetésijegyállományuk is (ez egyébként az egykulcsos adó egyik következménye is: azoknál hagyott pénzt, akik nem elköltötték, hanem megtakarították azt!).

Ekkora hitelundor mellett nem az a csoda hogy nincs növekedés, hanem az a csoda, hogy egyáltalán nincs mélyrecesszió. Ez utóbbi pedig nem másnak, mint az EU-mannának köszönhető (3-4 mrd EUR/év pénzeső)

Itt az elmúlt években minden szektorban brutálisan folyt a mérlegalkalmazkodás: az állam levitte a hiányt majd kétszámjegyűről a 3%-os limit alá, a vállalatok és a lakosság csak fizeti vissza a korábbi hiteleket és megtakarít (emiatt tehát nem fogyaszt és nem ruház be). Jól látható tehát hogy az elmúlt 7 évben mindig szembejött valami, ami miatt nem volt növekedés: 2006-7-8: állami megszorítás, 2009: globális válság, 2010-től pedig hitelundor/deleveraging.

Ennek lett az a teljesen nyilvánvaló következménye, hogy a GDP 2005-6-7-óta nem bővült. De mitől is bővült volna, ha minden évben volt a GDP 1-2-3%-át kitevő szembeszél? Folyamatos szembeszéllel 0 volt a növekedés, szembeszél nélkül ennél mindenképp magasabb lesz. Lehet tippelgetni, hogy ez a "magasabb" mit jelent: éves 1 vagy 2 vagy 3%-ot, de hogy valamekkora növekedés lesz, az szinte biztos.

Mivel a kormányzat nem szorít tovább, a külső környezet javul, az EU-s pénz csak hullik ránk, a vállalati hitelvisszafizetés az MNB NHP programja miatt megállhat, így a fentiek közül egyedül a lakosság marad kérdéses: vajon továbbra is megtakarítanak, vagy elkezdenek fogyasztani (a rezsicsökkentés és reálbérnövekedés a szegényebb rétegek kezében hagy pénzt, akik valószínűleg fogyasztani fognak belőle)? Mindezek együttesen abba az irányba mutatnak, hogy Magyarországon nem csak egy egyszeri csodáról van szó, nem arról, hogy 2014-ben kicsiholnak valami mesterséges növekedést, a választásra, hogy mindenki örüljön, hanem arról, hogy a következő években stabil, kiszámítható növekedés lehet - akár sok éven át is!

 

 

 

 

Eltűnőben a reálkamat / A nagy nap

2013, December 17 - 20:44

A megtakarítók - helytelenül - általában nem a reál, hanem a nominális változókra figyelnek: pénzillúzióban szenvednek. A 10%-os betéti kamatnak jobban örülnek 10%-os infláció mellett, mint az 5%-os kamatnak 3% infláció mellett. Ez jól ismert jelenség, és Magyarországon is nagyszerűen látszott a hatása az elmúlt években. A megtakarítók számára a REÁLkamat számít, nem a nominális, sőt, az adózás miatt még kedvezőbb is a REÁLmennyiségben ugyanakkora, de nominálisan kisebb kamat. Pl ha 5% a kamat, 3% az infláció, és 20% a kamatadó, akkor 0,8*5-3= 1% adó utáni reálkamatot teszünk el, míg pl. 10% kamat, 8% infláció esetén 0,8*10%-8%= 0% adó utáni REÁLkamatunk marad. Önmagában tehát az, hogy alacsony a nominális hazai kamatszint még nem lenne baj. Azonban most az az érdekes helyzet van, hogy az előretekintő REÁLkamatszint nulla közelébe került (arról, hogy a befektetők sokszor tévesen visszatekintő adatokból indulnak ki, már korábban többször írtam - de természetesen kötvénybefektetéseknél is az előretekintő megközelítés a helyes).

Ha eltekintünk a folyton változó adók hatásától, akkor megállapíthatjuk, hogy aki a hazai jegybanki kamatszint mellett fektette be megtakarításait, az 1995 óta szinte mindig valamekkora REÁLkamatot tudott elérni, átlagosan 3-4% közöttit. Mi a helyzet viszont most?

Az MNB 3%-ra csökkentette a jegybanki kamat szintjét, és további kisebb vágásokat is kilátásba helyezett (lefordítva a közleményt nagyjából az derült ki számomra belőle, hogy ha nem gyengül a forint, akkor vágnak 10-15-20 bázispontot még 1-2-(3)-szor, ha gyengül, akkor nem), miközben az infláció - bár 2014 átlagában még alacsony lesz - a jövő év végére ismét megközelítheti a 3%-ot:

http://www.mnb.hu/Monetaris_politika/donteshozatal/mnbhu_monet_kozlem/mt...

http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_inflacio_hu/Ho...

2015-re az MNB is 2,8%-os inflációt vár, és mivel szerintem az egész világgazdaságban alulbecslik jelenleg az inflációs nyomást, így nem lennék meglepve ha már 2014 végén 3% felett lenne ismét az infláció. Ez pedig azt jelenti, hogy Magyarországon eltűnőben van a reálkamat - sőt lehet, hogy már előretekintő módón nincs is. Ez kedvező a gazdaságnak, kedvezőtlen a megtakarítóknak, jó az államháztartásnak, és valószínűleg gyengíti a forintot.

***

Holnap nagy nap lesz, a hetek óta várt Fed-bejelentés: csökkentik-e a pénznyomtatást, és ha igen mennyivel. Annyira be van harangozva az esemény, hogy biztos óriási csapkodás lesz rá, ebben szerintem nem érdemes részt venni, de azt gondolom, hogy HA nem lesz változás a Fed politikájában, és erre leesnek a kötvényhozamok/begyengül a dollár/felmegy a tőzsde, akkor ez ellen a mozgás ellen kell majd lépni 1-2 nap múlva. Annyira túlfűtött hangulatilag a döntés, hogy valószínűleg meg kell várni az első napi reakciót, és valószínűleg bármerre mennek a (nem)HÍR hatására a piacok, az csak egynapos csoda lesz, nem szabad elhinni...

"This is the most important non-event of the year" :)

Nem a tapír számít

2013, December 15 - 18:21

Miközben az egész világ - legalábbis a tőkepiaccal, makrogazdasággal foglalkozók vagy azzal bármiféleképpen kapcsolatba kerülők - azon lamentál, hogy akkor most lesz-e, vagy nem, és ha igen, akkor mekkora, és utána milyen lépésekben jön; ám valójában nem az a kérdés, hogy decemberben visszavesz-e a pénznyomtatás üteméből az amerikai jegybank. A valódi kérdés az, hogy mekkora növekedés lesz 2014-15-ben, és mekkora inflációs nyomással jár ez?

Bevallom, hogy nincsenek jól felépített, szuperszámítógépeken futtatott makromodelljeim, így csak erősen leegyszerűsítő feltételezésekből indulok ki.

Az USA gazdasága 2010-13 között kb. éves átlagos 2,2-2,4%-os ütemben nőtt, úgy, hogy az időszak elején a pénzügyi közvetítőrendszer meglehetősen diszfunkcionális volt (ez nyilván negatív a növekedésre), illetve úgy, hogy a költségvetési hiányt átlagosan kb. éves 1,5%-os ütemben csökkentették (a költségvetési hiánycsökkentés= kevesebb állami költekezés és/vagy nagyobb adók = gyengébb gazdasági növekedés). Mivel a pénzügyi közvetítőrendszer immáron helyreállt és 2014-ben csak kb. 0,5%-nyi megszorítás várható, így számomra nehéz elképzelni, hogy 3% alatti növekedés legyen USA-ban, sőt inkább a 4% tűnik valószínűnek. Mivel a munkaerőpiac egyes szegmensekben már most is szűkül, így a komoly növekedés mellé várhatóan inflációs nyomás is fog párosulni.

Európában hasonló a helyzet, csak a pénzügyi közvetítőrendszer még diszfunkcionálisabb volt (és még most sem állt helyre), illetve kb. éves 1%-nyi megszorítás volt az EU átlagában. A növekedés a 4 év átlagában 0,8% volt. A megszorítások tovább folynak, de a bankrendszer jobb állapotban van, és az EU szétesésének veszélye is megszűnni látszik, s mindkettő támogatja a növekedést, így a korábbi éveknél magasabb, mondjuk 2% növekedésre számíthatunk. Ekkora növekedésből infláció nem nagyon lesz.

Tudom, hogy nem túl tudományos a megközelítés, de az elmúlt bő 15 év tapasztalata alapján semmivel sem rosszabb egy ilyen okoskodás, mint a nagy kutatóintézetek szupermodelljei.

A valódi kérdés tehát nem az lesz az USA-ban, hogy a Fed mikor és mit csinál, mert a Fed ténylegesen adatfüggően, tehát a gazdaság állapotához mérten fog lépni. Ha azt látják, hogy valós a gazdasági feltápászkodás, gyorsul a gazdaság, sőt esetleg még infláció is lehet, akkor lépni fognak, méghozzá gyorsan. Ezért aztán nem is az a lényeg, hogy decemberben éppen mit csinálnak, hanem az, hogy miképpen alakul a gazdaság. Számomra az a kérdés, hogy igazam lesz-e a fentiekkel, mert ha igen, akkor az komoly földrengést okozhat számos piacon, elsősorban a kamat/kötvénypiacokon (és másodlagos hatásként a devizák piacán)...

(nyilván a fenti világképből következik US2yr short, USD long, EM FX short és általában véve óvatosság a hosszabb kötvényekkel is)

Rövidtávon mind halottak vagyunk

2013, December 13 - 08:30

A befektetéskezelők gyakran megpróbálják valamilyen módon megadni azt az időtávot, amire egy bizonyos terméket javasolnak. Részvényeknél ez általában minimum 5 év szokott lenni, kötvényeknél kevesebb. Az abszolút hozamú termékekre is rendszerint 3-éves időtávot javasolnak, amit a befektetők általában megértenek és elfogadnak - egészen az első olyan negyedévig, amíg a termék hozama negatív. Habár elméletileg értik a befektetők, hogy a hozamot nem fáról szüretelik és nincs mindig, sőt, még egy hosszútávon működő stratégiánál is lesznek olyan, gyakran nem is olyan rövid periódusok, amikor nem működik, mégis szinte mindenki, még a képzettebb befektetők és intézmények is, a rövidtávú szemlélet csapdájában élnek.
Erre talán a legjobb példa Soros György Quantum Fundja, amely, miután a 70-es években minden évben nyereséggel zárt, és az éves átlagos hozama 40% (!!!) volt, 1980-ban 22%-os veszteséget szenvedett el. Gondolhatnánk, hogy a befektetői erre azért nem pánikoltak be, hiszen mondjuk aki 1970-ben berakott 100 dollárt, annak 1979 végére 2900 dollárja volt, s bár nem kellemes , hogy ez leesett 2545 dollárra, azért még nem tragédia. Egy negatív év nem jelenti azt, hogy a befektető téved, a stratégia rossz. Sőt, ha valóban helyesek a módszerei, akkor jó esély van rá, hogy a negatív hozamú év után pozitív eredményt ér el, hiszen egyrészt valószínűleg rendkívül megfontoltan fog cselekedni, másrészt gyakran a lehetőségek is nagyobbak (pl. egy olcsó eszközöket vásárló alap definíciószerűen fog veszteségeket elszenvedni a medvepiac közepe-vége táján, ám ez egyben kiváló beszállási lehetőséget is jelent az alapba, hiszen sok olcsó eszközt tud venni). Soros György alapjából azonban ez alatt az év alatt a kezelt vagyon felét kivonták!

Tizenöt éve fektetek be abszolút-hozam alapon, és teljesen világosan látszik, hogy minden befektető, minden stratégia életében lesznek hetek, hónapok, amikor nem fog működni. Ez önmagában még nem jelenti a módszer/rendszer végét. Csak annak nincsenek rossz periódusai, és bukásai, aki hazudik.

Mit jelent mindez?

Azt, hogy ha hosszabb távú megtakarítók vagyunk, akkor az eszközallokációs döntéseket (mikor mennyi pénzt tegyünk részvénybe/kötvénybe) ne az elmúlt időszak hozamai alapján tegyük, mert valószínűleg rosszul járunk. Ne akkor vegyünk pl. amerikai részvényalapot, amikor az már 5 éve emelkedik, és megháromszorozódott, de legfőképpen ne AZÉRT vegyünk meg egy terméket mert sokat ment. Azért vegyünk meg valamit, mert úgy véljük - racionálisan végiggondolva, kielemezve a helyzetet - hogy a következő 5 évben is sokat tud emelkedni, vagy azért mert olcsó (pl. egy részvény, vagy részvénypiac, vagy kötvény, ingatlan, bármi) és/vagy olyan gazdaságpolitikai események következnek be amelyek az értékét növelik. Ugyanez igaz az abszolút hozamú befektetésekre is: nem érdemes egyikből másikba ki-be ugrálni, mert jó eséllyel pont rosszul választunk. Ezeket a befektetéseket is inkább hosszabb távra találták ki, és nem viccből van ráírva hogy ajánlott időtáv minimum 3 év.

Természetesen tudom, hogy bármit is mondok nem lesz foganatja, mert a befektetők mind Magyarországon, mind külföldön eddig is túlságosan rövidtávú szemlélettel operáltak, és ezután is így fognak. Kicsik is, nagyok is :)

Virgácsot hoz Mikulás?

2013, December 6 - 08:53

Továbbra is zavart érzek az Erőben. Az eszközpiacok és az őket körülvevő konszenzus egyértelműen arra koncentrál ami az elmúlt évek nagy részében jellemző volt: lassú, de stabil növekedés, és extrém laza monetáris feltételek (nulla kamat+pénznyomtatás). Ennél jobb környezet nincs a kockázatos eszközöknek, ennek köszönhető az elmúlt évek szárnyalása szinte mindenben. A helyzet azonban változóban van, s habár ez nem lenne önmagában veszélyes, az már sokkal inkább az, hogy erre a változásra érzésem szerint a piaci szereplők nincsenek felkészülve. Nagy az elbizakodottság, hiányzik a félelemérzet. 

Eközben sorra jönnek a "meglepően" jó makroadatok. USA-ban évesített 3,6%-kal nőtt a gazdaság az utolsó negyedévben, ami igen tisztes adat, Nagy-Britanniában 3,2%-kal, ami 3 éve a legjobb eredmény, és Európa is kimászóban a recesszióból. Véleményem szerint eddig egy olyan gőzőshöz hasonlítottak a fejlett gazdaságok, amelybe lapátolták ész nélkül a szenet (monetáris politika), de egyben a fék is be volt húzva (fiskális politika), így inkább csak döcögött a mozdony. Most azonban egyre inkább abbahagyják a fékezést, és így a lokomotív meglepően magas sebességre kapcsolhat. Ez önmagában nem probléma, de mivel nem erre vannak árazva a piacok, ezért meglepetést okozhat. Szintén fontos lehet, hogy a kormányzatok egyre inkább rákényszerülnek, hogy a tőke felől a munkavállalókhoz csoportosítsanak át jövedelmeket (lásd német minimálbér, magyar különadók, stb.), ami csökkenti a profitokat, viszont a fogyasztáson keresztül fellendíti a gazdaságot. Mivel jár mindez? Gyorsabb növekedéssel, magasabb inflációval, és alacsonyabb profitokkal. Valamint magasabb kamatszinttel is. Ez a kombináció jó a lakosságnak, jó az államoknak, de nem jó a részvénybefektetőknek, nem jó a kötvénybefektetőknek. Mivel amúgy is fontos, hogy a megtakarítóktól az adósok felé csoportosítsanak át vagyont, ezért ezt a folyamat a gazdaságpolitikusok vélhetően nem elleneznék - mindaddig amíg a fellendülést nem veszélyezteti.

USA-ban öt éve tart a bikapiac, és úgy vélem semmi meglepő nem lenne abban, ha a következő 1-2 évben csapkodós oldalazás / lecsúszás lenne jellemző. A legfontosabb figyelendő instrumentumok most a fejlett kötvények (Bund, US Treasury), amelyek egyértelműen gyorsuló gazdasági növekedést és/vagy inflációs veszélyt áraznak. Amennyiben ez a folyamat tovább tart, akkor az nehézségeket jelent a részvényeknek, és egyéb kockázatos eszközöknek. Úgy vélem 2014 korántsem lesz olyan egyértelműen trendelő, mint 2013 volt. Lehet, hogy ismét "cash is king"?  

 

A hit pénzhegyeket mozgat meg

2013, December 3 - 09:24

Mostanában mindenki azt kérdezi tőlem, hogy mi ez a bitcoin és mennyit ér? Szerintem a válasz az, hogy csak a Jóisten tudja, de azért ezt egy kicsit részletezném.

A pénznek, bármilyen pénznek azért van értéke, mert elfogadjuk egymás között csereként és értékőrzőként. A modern pénz, a papírpénz azért funkcionál, mert az állam kikényszeríti használatát, kötelez minket arra, hogy bármiféle tartozás fejében elfogadjuk. Ezért van a dollárbankjegyekre is ráírva: "this note is legal tender for all debts, public and private", magyarul ez a papírfecni felhasználható mind a magánadósságok, mind az állam felé történő adósságok (adók) kifizetésére. A modern pénz értékét tehát az adja, hogy az állam ennek használatát írja elő. Ugyanakkor az emberiség történetében sokáig voltak spontán pénzeszközök, amelyeket mindenki elfogadott csereeszközként, értékőrzőként (kagylóhéj, marha, arany, stb.). Ezek közül nyilván az arany az érdekes, mert legfőbb érdeme az, hogy nem rozsdásodik, nem tűnik el, nem könnyen olvad, azaz sokáig megmarad, és korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Ezért volt sokáig az arany a legfőbb pénzeszköz - pedig valódi haszna nincs. 

Természetesen arany helyett bármit használhatnánk, DE, és itt jön a lényeg, a legfőbb feltétel, hogy ezt a közös értékmérőt mindenki elfogadja. Ha mindenki elfogadja pénzként, akkor pénzként funkcionál. Nagyon fontos, hogy bármi lehet pénz, nem kell, hogy belső értéke legyen, de valamilyen oknál fogva mindenkinek, vagy sokaknak el kell fogadnia.  Tehát a pénz értéke leegyszerűsítve attól függ, hogy mennyien hisznek benne. Ha hisznek benne, hogy megtartja értékét, stabil értékőrző, s legfőképp mások is elfogadják, akkor lehet pénz. Ebből látszik, hogy a rendszerben komoly tehetetlenség van: nehezen válik valami pénzzé, mert ahhoz az kell, hogy sokan elfogadják, de ha meg már sokan elfogadták, akkor senki sem kérdőjelezi meg, és pénz marad sokáig.

És itt jutunk vissza a bitcoinhoz. Ez pont olyan, sőt még olyanabb, mint az arany, mivel valódi értékét az adja, hogy mások azt gondolják, hogy mindenki más értéket tulajdonít neki. A bitcoin értéke a belevetett hittel arányos, hasonlóan az aranyhoz. Ha kialakul egy ilyen közös fizetőeszköz - bármi is legyen az - akkor a tehetetlenség miatt már nem tud egy új képződni. Tehát az első, amit mindenki elfogad lesz a nyerő, a többi eltűnik - ha lesz egyáltalán első. Ugyanis a kormányok valószínűleg nem nézik jó szemmel a BTC terjedését, mert ezzel elveszítik a pénz ellenőrzése feletti jogot. Mivel 21 millió bitcoin lehet, és a világ GDP-je 71 000 milliárd dollár, így ha mindenki bitcoint használna, akkor egy bitcoin értéke simán lehetne 3 millió dollár. Aki bitcoint vesz, az arra fogad, hogy idővel ebbe az irányba mennek a dolgok, s ebben az esetben nyilván még nagyon komoly emelkedés állhat a pénz előtt. Azonban mivel a BTC értéke pusztán a hitre támaszkodik, így nem lehet előrejelzést tenni, mert az is könnyen lehet, hogy valamilyen váratlan fordulat miatt eltűnik a süllyesztőben. Hol van például ma már az iWiW? Nincs, csak Facebook van. A közösségi média pont olyan hiten alapuló dolog, mint a BTC, amit mindenki elfogad, az válik működő modellé, és az, hogy melyik lesz a nyerő, nem feltétlenül előrelátható. 

Tehát mennyi ér a bitcoin? Fogalmam sincs. Bármi elképzelhető nulla és a sokezer dollár között. Viszont úgy vélem - és lehet hogy nagyot tévedek - hogy a kormányzatok ellenezni fogják a virtuális pénzeket és fel fognak lépni terjedésük ellen, mert nem áll érdekükben, hogy ilyenek legyenek. A bitcoin egy lottószelvény, és egyelőre az is marad. Értem, hogy miért emelkedik, értem, hogy mi történhet vele, de nem tudom megmondani a jövőjét, mert a folyamat abszolút reflexív: a percepciótól, a belé vetett hittől függ, és annak a valóságra való visszahatásától...  

Zavart érzek az Erőben

2013, December 2 - 23:44

Veszélyes helyzetben vannak a globális tőkepiacok. Megindulni látszik az amerikai hozamemelkedés, amely a túlzottan elbizakodott, és optimista piaci szereplőket igencsak meglepheti - márpedig sok piacon túlfűtöttnek tűnik a hangulat. Könnyen lehetséges egy gyors kiábrándulás és akár 10-15%-os korrekció is az európai és amerikai részvénypiacokon, valamint egyéb kockázatos eszközök (vállalati kötvények, feltörekvők) piacán. De talán ezen belül is látványosan gyenge mostmár napok óta a magyar forint, amely sokhavi mélypontra hullott - pedig még a nemzetközi hozamemelkedés jószerével el sem indult. A forint az első szélfuvallatra bedőlt, ami nem sok jót vetít előre. Persze ha tovább szaladna (mondjuk 310-ig az euróval szemben) akkor nyilván előállna az MNB, hogy "oké, leállunk a kamatvágással", és ezzel vissza tudná erősíteni a forintot 300 környékére, vagy akár alá is. Ám a valódi veszély az, ha tartós globális hozamemelkedő trend indult el. Amennyiben így lesz, akkor a duma már nem lesz elég, és mivel kamatot nem szeretne emelni az MNB, elég faramuci helyzetbe kerülhet. Úgy vélem, hogy nem csak a forint piaca, de számos más kockázatos termék is gyenge lábakon áll, és nincs felkészülve egy esetleges globális hozamemelkedésre. Jó esély van rá, hogy idén elmarad a Télapó-rally, sőt, azon sem lennék meglepődve, ha a következő hónapokban kialakulna egy mini-pánik is...