Zsiday-blog

Nem vagyunk Törökország…

2014, Január 30 - 07:40

...mondta a jegybankelnök, és éves mélypontra rúgta a forintot. A mondás egyébként kisértetiesen emlékeztet az eurózóna válsága során egymás után elhangzó politikusi nyilatkozatokra "Nem vagyunk Görögország"- mondták a portugálok, majd bedőltek. "Nem vagyunk Portugália"-mondták a spanyolok; "Nem vagyunk Spanyolország"- mondták az olaszok. Azok a bemondások is, épp úgy, mint a magyar jegybankelnöké, a helyzet félreértésen alapszik.

Törökország mélyrepülése nem csak annak köszönhető, hogy óriási a folyó fizetési mérlegének hiánya, és hogy a politikai rendszere válságot él át. Az elmúlt 1-2-3 évben is hasonlóan nagy volt a deficit, és voltak politikai problémák. A kérdés éppen az, hogy miért pont most borult a bili?

A válasz pedig az, hogy a pénznyomtatási buborék elkezdett leereszteni. És ez így lenne akkor is, ha nem Erdogan lenne a miniszterelnök, nem Matolcsy lenne a jegybankelnök, és nem lennének zavargások Thaiföldön.

Az amerikai jegybank vezetésével példátlan gazdaságpolitikai kisérlet vette kezdetét 2009-ben: a 29-es válság tapasztalataiból okulva Bernanke Fed-elnök fedezetlen pénznyomtatással, semmiből teremtett dollár milliárdokkal próbálta elérni, hogy az események ezúttal másként történjenek, mint 1929-33 között. Elmondhatjuk, hogy sikerült. A gyógyszer azonban nem volt mellékhatások nélküli. A sok újonnan teremtett dollárból amerikai állampapírokat vett a Fed, az állampapírokat eladók pedig más, kockázatos eszközökbe fektették a befolyó pénzt: vállalati kötvényekbe, feltörekvő piaci részvényekbe, devizákba, kötvényekbe. A QE mellékhatása a kockázatos eszközök felértékelődése volt, illetve az, hogy ennek révén példátlanul laza monetáris viszonyokat teremtett a fejlődő országokban. Ez a pénzbőség volt az oka annak is, hogy Magyarországon sok évtizede nem látott alacsony szintre, 2,85%-ra sikerült csökkenteni a jegybanki alapkamatot. A hazai alapkamatszint a QE-buborék eredménye. 

Az amerikai pénznyomtatás által generált likviditástenger buborékot generált a tőkepiac szinte minden szegmensében, de láthatóan a legkomolyabb egyensúlytalanságokat a fejlődő országokban váltotta ki. A QE-program lezárásával (úgy tűnik idén nyárig be is fejeződik) azonban eltűnik a többletpénz, a piacok pedig ezt anticipálva megkezdték a kivonulást a mesterségesen magasba hajszolt feltörekvő piacokról. A felfújt buborék elkezdett leengedni. A fejlődő világban kevesebb lesz a pénz, kisebb lesz az éltető likviditás, magasabbak lesznek a kamatok. Ez önmagában nem lenne baj, de a buborékok leeresztése általában nem mentes a pánikoktól, összeomlásoktól, és most éppen egy ilyen pánik közepén vagyunk. Hiába nincsenek meg azok az egyensúlytalanságok és problémák Magyarországon, mint Törökországban, a QE-buborék kipukkanása alól nem vonhatjuk ki magunkat. Nem vagyunk Törökország, ez igaz, de a törökországi eseményeket kiváltó globális tőkepiaci trendek itt is hatnak. Csak ismételni tudom ugyanazt, amit az elmúlt hónapokban többször leírtam: vagy magasabb kamat vagy gyengébb forint. Lehet választani.

A török jegybank azt üzente…

2014, Január 29 - 08:03

...hogy lehet próbálni harcolni a valóság ellen, de nagyon sokáig nem fog menni. A releváns kamatszintet 7,75%-ról 10%-ra emelték a törökök, miután pénzük, a líra több tíz százalékot veszített értékéből az elmúlt hónapok során. Habár esküdöztek égre-földre, hogy nem adják be a derekukat a "kamatlobbinak", de aztán mégis. Ezzel a folyamattal párhuzamosan egyébként nyár óta  az indiai jegybank is három lépésben 7,25%-ról 8%-ra emelte a kamatszintet.

Mit üzen mindez nekünk?

Számos feltörekvő országban a globálisan alacsony kamatszintnek köszönhetően minibuborékok alakultak ki, az olcsó finanszírozás nagyfokú hitelkiáramlást okozott, és 2009-13 között ezekben a gazdaságokban a (hitelen alapuló) belső fogyasztás húzta a növekedést. Ennek következménye persze az import megugrása is, ami jól látható a török folyó fizetési mérleg elszállásán.

http://www.tradingeconomics.com/turkey/loans-to-private-sector

A globálisan csökkenő kamatkörnyezetben ez egy ideig elment, de mivel egyre több fejlett országban vannak jelei annak (UK, USA), hogy lehet növekedés, és emiatt megszűnik a pénznyomtatás, illetve valamikor majd kamatemelés is lesz, ez azt jelenti, hogy az olcsó pénzen alapuló belső fogyasztás vezérelte növekedési modell számára GAME OVER. A kialakult egyensúlytalanságokat helyre kell állítani, a kamatszintet meg kell emelni. Az érdekes jelenség éppen az, hogy a fejlett országok várhatóan szigorodó monetáris politikája milyen gyorsan és közvetlenül hat a feltörekvőkre. Úgy tűnik tehát, hogy a hozamszintek a feltörekvő országokban magasabbra tolódnak, és mivel ezek egymással versengő pénz/tőkepiacok ezért ha ez egyikben hozam/kamatemelés van, akkor az hat a másikra is. Ennélfogva mi sem vonhatjuk ki magunkat ez alól a hatás alól. Hiszen mit lát aki Londonban ül egy emerging market desken? Azt, hogy hiretelen a török  líra sokkal vonzóbbá vált a magas kamatozás miatt, így valószínűleg több pénzt tesz abba, és kevesebbet például a K-Európai devizákba (lej, zloty, forint, stb.). Ami gyengíti ezeket a devizákat és felfelé nyomást gyakorol a hozamokra. Egy ennyire összekötött, globális tőkepiacon senki nem vonhatja ki magát a nagy trendek aló, márpedig a fő trendnek a fejlődő és fejlett világban is a hozamemelkedés tűnik...  

A kockázatokról kérdezze brókerét, elemzőjét!

2014, Január 25 - 18:57

2013 végén szinte az összes előrejelzés arról szólt, hogy 2014-ben minden szép lesz, aki megveszi a kockázatos eszközöket, az jól fog velük keresni. Egy felhő sincs a láthatáron - szóltak az előrejelzések. Ám amikor mindenki ennyire egy irányban áll, akkor azért érdemes gyanakodni. Úgy tűnik a piacok újra észrevették, hogy kockázatok márpedig vannak.

Lassulás jelei Kínában, forradalmi hangulat Ukrajnában, korrupciós botrány Törökországban, zavargások Thaiföldön, és egyéb apró, globális szinten annyira nem jelentős események oda vezettek, hogy a befektetők újragondolták a kockázat fogalmát és kezdenek rájönni, hogy viharfelhők bármikor feltűnhetnek, sőt akár több irányból is. Arra is rádöbbentek, hogy a fejlődő országokat nem véletlenül hívják így, itt történnek olyan "érdekes" dolgok, amelyek könnyen súlyos gazdasági és tőkepiaci folyamatokba torkollhatnak. Ha várt is bárki árfolyamesést, korrekciót 2014-ben, az szinte mind azt mondta, hogy talán majd a második-harmadik negyedévben lehet, ha kifut a Fed QE programja (tehát a kontratriánus előrejelzés: 2014 Q1-ben korrekció, utána megnyugvás)

Most hirtelen mindenki rájönni látszik, hogy a kockázatok korábban erősen alá lettek becsülve, és érdemes újragondolni őket. Ez zajlik most, és a korábbi ehosszú időn átt fennálló ufórikus hangulatból az következne, hogy ez még jó pár hétig eltarthat. RISK OFF!

A leggyengébbek ezen belül is a feltörekvő devizák: kiderült (azok számára akik eddig nem tudták volna) hogy ezekben az országokban nem mindig a hideg fej, és józan értelem generálja a gazdaságpolitikai döntéseket, úgyhogy jó lesz velük vigyázni. Az elmúlt hónapokban mindenki csak egyre több kockázatot vállalt, de most eljött az ideje a menedékkeresésnek. Sebezhetőek a részvénypiacok, a kockázatos kötvények piaca is. Valószínűleg az fog a folyamatnak véget vetni ha

1) Kellően sok, mostanában kiépült spekulatív deviza/részvény/kötvény pozíció épült le ÉS

2) A feltörekvőknél lesz valamilyen gazdasági-politikai cselekvés

Az elsőhöz idő kell, a második valószínűleg politikusok leváltását és/vagy kamatemeléseket, szabályzók változását fogja jelenteni.

Mit jelent ez Magyarországnak? Azt, hogy az eddigi rendkívül alacsony és kedvező külső hozamkörnyezet és kockázatkeresés megszűnhet. Ha a forrásokért versengő egyéb országok megemelik kamataikat, akkor mi kevésbé leszünk vonzóak. Ez ellen - ahogy korábban is elmondtam - vagy úgy védekezünk, hogy mi is kamatot emelünk, vagy hagyjuk gyengülni a forintot (és lehet, hogy végül így is kamatot emelünk :)

Ilyenkor izgalmas jegybankárnak lenni!

 

Problémák

2014, Január 24 - 08:37

Kisebb repedések látszanak a rendszerben: a feltörekvő országok devizái láthatóan problémákkal küzdenek. Számos deviza 2009-es mélypontjához közeleg, van amelyik pedig mindenkori mélypontra hullott a 2 fő devizával (EUR, USD) szemben. Török, brazil, indiai, dél-afrikai, indonéz, stb. A kórság már átterjedni látszik régiónkra is, gyengécske a lej, a cseh koronát mint tudjuk a jegybank gyengítette négyéves mélypontra ,de a piacnak tetszik - és 9havi mélypontra zuhant a forint is.

Úgy tűnik, hogy a feltörekvő piacoknak semmi sem jó. A 2014-es évben ugyanis két szcenárió is könnyen elképzelhető, de egyik sem feltétlenül kedvező:

1. (egyelőre ezt tartom kevésbé valószínűnek) A kínaiak megpróbálják leereszteni a hitelbuborékot, és túllőnek a célon: erős lassulás lesz (hard landing, recesszió), ami kihat a világ minden részére. Nyilván a német exportőrök nem fognak mosolyogni, és a DAX 30%-ot is eshet ha így lesz. Úgy tűnik, hogy a feltörekvő piacoknak ez sem lenne jó, mert a kockázat növekedése miatt a befektetők óvatosabbá válhatnak, magasabb prémiumot követelhetnek ezektől az országoktól. Ebben az esetben a fejlődők vagy kamatot emelnek, vagy végignézik devizáik gyengülését.

2. A kínaiak megpróbálják leereszteni a hitelbuborékot, de félúton vagy megrettennek a várható következményektől (és gyorsan visszakoznak), vagy sikerrel járnak (=csoda), és le tudják úgy ereszteni, hogy a növekedés sem sérül. Ebben az esetben gyorsuló gazdasági növekedés lehet USA-ban és Európában, az előbbiben megindulhat a kamatemelés. Ez sem jó a feltörekvő országoknak, mert akkor megint csak az lesz, hogy kamatot kell emelniük, hogy versenyezhessenek a magasabb amerikai kamatszinttel, plusz a pénznyomtatás (QE) csökkenése miatti likviditáscsökkenés is sújtja őket.

+1: marad a jelenlegi instabil egyensúly, a Goldilocks, ezt tartom legkevésbé valószínűnek

A lényeg az egészben az, hogy a feltörekvő országok közül számos a 2009-13-as periódusban a világra áramló likviditástengerben fürdőzött, de a befektetők kezdik érezni, hogy a zene egyszercsak véget ér, és akkor mindenkinek ülőhelyet kell találnia. Viszont mint tudjuk, kevesebb szék van, mint játékos, úgyhogy lesz aki bajba kerül, és nem talál helyet. Pánikhangulat még nincs, tehát ezeket a feltörekvő eszközöket még nincs értelme venni, a gazdaságpolitikusok nem ijedtek meg annyira, hogy valamit tegyenek is (lásd török jegybank, azt hiszi, hogy majd kiüli a válságot). Ha a piacok beijednek,és annak hatására a gazdaságpolitikusok is, akkor lehet megnyugodni, mert akkor tenni fognak valamit.

Ez a klasszikus CRIC modell lényege (Crisis, response, improvement, complacency, repeat). 2008 volt a feltörekvőknél az utolsó krízis, utána jött a gazdaságpolitikai válasz, utána  a javulás, majd elértünk az elbizakodottság állapotába, ahol most a legtöbb feltörekvő piaci jegybankár és gazdaságpolitikus van. Lehet belőle krízis? Lehet, de azért nem feltétlenül lesz...

 

zenei aláfestésként gyermekkorunk legszebb melódiáiból egy: http://www.youtube.com/watch?v=AyAcfxLtamg

Atom, olaj, pulykák

2014, Január 16 - 08:03

Azt eddig is tudtuk, hogy a politikában nem nagyon játszik a matematika, vagy legalábbis más szabályokat használnak, mint mi, halandók, de azt azért egy kicsit reméltem, hogy a legutolsó állami pénznyelő megaprojekt befejezése (Négyes Metró) után nem indul újabb agyrém. Pedig de - annak ellenére, hogy már előre tuti bukó:

http://gurulohordo.blog.hu/2014/01/15/atomi_trukk

A fenti cikk (egyébként is egyik kedvenc hazai gazdasági blogom, mindig jó írások vannak rajta) jól leírja a matekot, ami egyszerűen nem jön ki, még a kormányzat által megadott számokkal sem. Ráadásul az ilyen megaprojektek jellemzően kétszer addig tartanak és háromszor annyiba kerülnek, mint tervezték, úgyhogy szinte bizonyos, hogy borzasztó károkat okoz ez is az országnak.

Eközben az alternatív energiatermelés ára folyamatosan esik (plusz a palagázforradalom is komoly hatásokat fog még okozni):

http://cleantechnica.com/2013/05/06/solar-pv-module-prices-have-fallen-80-since-2008-wind-turbines-29/

***

Ha már energia, akkor érdemes az olajjal is foglalkozni. A 2000-es évek olajárrobbanása hatására mindenki elkezdett racionalizálni, és emiatt a kereslet nem nőtt olyan ütemben, mint azt várni lehetett (egyébként pont ugyanez történt a 70-es évek olajárrobbanása után a 80-as években), miközben számtalan új olajmezőt tártak fel, és indítottak be, ezek közül is kiemelkedik a palaolaj. A kereslet csökkenése és kínálat növekedése az árak összeomlásához kellett volna, hogy vezessen, ám ez nem történt meg (eddig), s ennek legfőbb oka az arab tavasz: számos országban nagyon lecsökkent a termelés (Líbia, Irak, Irán, Szíria): http://www.portfolio.hu/vallalatok/energia/jo_hir_erkezett_az_autosoknak.3.193880.html

http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_oil_production

Miután Irán várhatóan visszatér az olajpiacra, a nagy kérdés a korábban kiesett fenti országok termelése. Valószínűleg ember nincs aki megmondja, hogy mikor normalizálódik a helyzet Irakban, Líbiában vagy Szíriában, de szinte bizonyos, hogy ha ők is visszatérnek, akkor az olaj (s vele a benzin) ára sokkal alacsonyabb lesz, mint most. A jelenlegi olajárstabilitás valószínűleg megtévesztő, és a jövőben alacsonyabb árakat fogunk látni. Nem könnyű most olajcégnek lenni: http://barrelperday.com/2013/12/09/swimming-naked-oil-markets-edition/

***

Eközben, ahogy az orosz filmekből ismert, szállnak a pulykák: mint tudjuk kellően nagy viharban még ők is repülnek, és a bikapiacok végső fázisában megvesznek minden szennyet. Kicsit ilyen érzésem van az európai periféria-országok részvénypiacának szárnyalása láttán: ők a globális smallcap. Továbbra is úgy látom hogy eufórikus a hangulat a részvénypiacokon, aminek nem hiszem, hogy jó vége lesz (bár már Jesse Livermore is megmondta, hogy a legtöbb pénzt a trend utolsó 48 órájában lehet keresni)

Ami érdekes, hogy eközben a feltörekvő piacokon folyamatos a lecsúszás. Ha ők még viharban sem tudnak repülni, akkor mi lesz velük később, amikor kevésbé lesz jó a hangulat? Ha most, a szuperoptimizmusban 300 a forint, akkor mi lesz, ha változik a hangulat?

Türelem

2014, Január 12 - 13:55

Miközben inflációnak jele sincs, sőt inkább a deflációs hatásoktól fél mindenki, az arany megközelítette egyhónapos csúcsát, és egy nagy duplaaljat látszik formázni. A fejlett kötvények piacán a pénteki amerikai foglalkoztatottsági adatra nagy korrekció volt, de alapvetően a hozamok továbbra is emelkedő trendben vannak. A fejlett részvények piacán pedig tart az örömünnep, extrém túlvett állapotban vannak, s minden világok legjobbikát árazzák: nincs infláció, van növekedés. Lehet még ennél jobb? Szerintem nem.

Az infláció visszatérőben van a világba, és ennek érzékeny indikátora lehet a sárga szörny, az arany. A nemesfémben őszintén szólva sosem hittem, sem amikor 400 dollár volt, sem amikor 1900, és most sem, de viselkedése meglehetősen pozitívvá kezd válni, ami mindenképpen figyelemre méltó. Az elmúlt másfél évben amiatt esett az arany, mert inflációnak jele sem volt ÉS a világ helyzete folyamatosan javult, a kockázatok csökkentek. Azonban mindkettőben bármikor lehet változás. Ami az inflációt illeti, itt az egyre szűkösebbé váló amerikai munkaerőpiac és fellendülő gazdaság, illetve a korábbi években deflációt exportáló Kína helyzetének megváltozása (erős bérnövekedés és a jüan felértékelése) is abba az irányba mutat, hogy az áremelkedés üteme hamarosan ismét problémát okozhat. S ha vajon elindul az infláció mit tesznek majd a nagy jegybankok? Valószínűleg túl keveset - attól való félelmükben, hogy a törékeny növekedést elpusztítják. Ez pedig azt jelenti, hogy AMIKOR az infláció megjelenik, akkor nem lesz elég bátorság a megfogására. Előbb 2% azután 3, majd 4,5, és hamarosan azt vesszük majd észre, hogy baj van.

A másik fontos tény: a profitok GDP-n belüli aránya folytonosan nőtt a válság óta a munkabérek javára, azaz a fellendülés gyümölcseit a tőketulajdonosok arathatták le. Ebben is változás lesz, mivel a szakképzett munkaerőnek egyre többet kell fizetni, mivel nincsen belőle elég (ez igaz USA-ra és Kínára, valamint Németországra is, de kevésbé igaz Európa többi részére). Könnyen lehet tehát, hogy 2014-ben a várakozásoknál sokkal nagyobb növekedés lesz, ebből azonban nem a tőketulajdonosok, nem a  részvényesek profitálnak, hanem a munkások.  A gazdaságokra optimista vagyok, a legtöbb részvénypiacra nem.

Tekintve, hogy a részvénypiacokon komoly eufória van, bármilyen kis baleset (akár a növekedés lesz rosszabb, akár az infláció lesz nagyobb, akár a profitok nem nőnek megfelelő ütemben) komoly megingást okozhat. A jelen helyzetben sokkal szívesebben tartanék aranyat, mint részvényeket. Azt gondolom, hogy az idei évben bármikor könnyen összejöhet egy 10-20%-os esés a részvényindexekben, és azt is gondolom, hogy a kötvényhozamok emelkedő trendjének egyáltalán nincs vége. Szerintem jelenleg nem a(z új) kockázatvállalás ideje van. Inkább a türelem és óvatosság lehet most a kulcs... 

 

Magánnyereség, közveszteség

2014, Január 7 - 17:08

Mi a fő probléma a bankrendszerrel? Az, hogy jellegéből adódóan nagy tőkeáttétellel üzemel, azaz 1 egység saját tőke segítségével sok egység tőkével vállal kockázatot. Egy banknál ez úgy néz ki, hogy van mondjuk egy egység saját tőkéje (ez a részvényesek vagyona), begyűjt, jellemzően a lakosságtól mondjuk a példa kedvéért 9 egység betétet, így már van 10 egységnyi pénze, és kihelyezi ezt a 10 egység pénzt hitelként. Nem egy nagy csoda, annyit csinálnak, hogy a rövid lejáratú megtakarításokat hosszabb lejáratú hitelekké alakítják át, és ezért a közvetítői tevékenységért díjat szednek - ez a díj a részvényesek nyeresége. A fentiekből azonban következik is egy fontos tény: ha mondjuk a kihelyezett 10 egységnyi hitelből nem tudnak visszafizetni ilyen-olyan okból mondjuk 1 egységet, akkor  az azt jelenti, hogy az így keletkezett hiányt a részvényesek bukják el. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben a részvényesek elveszítették a teljes vagyonukat. Ilyenkor a bank mérlege úgy néz ki, hogy van 9 egység betét, 9 egység hitel, megint megvan az egyensúly, csak éppen a részvényesek elbukták a pénzüket. Mindet! De mi van, ha még egy egység hitelt nem tudnak visszafizetni a hitelfelvevők? Akkor bizony nem lesz elég pénz a betétesek kifizetésére (9 betéttel szemben csak 8 hitel áll). Mivel azonban az államok nem szeretik ha a betétesek elveszítik a pénzüket, meg egyébként is a modern korban a bankbetétek államilag garantáltak (bizonyos összegig), ezért ilyenkor az állam kénytelen beszállni, és betolni a hiányzó tőkét. Vagy megtehetik a tulajdonosok is, bár nem szokott sok kedvük lenni hozzá.

Namost ebből az egészből következik a nagy probléma: a bankrendszer MINDEN ORSZÁGBAN úgy üzemel, hogy 5-10-20-50 évig, azaz egy ideig - amíg a gazdaság fellendülésben van - jól elműködget, nyereséges, és a részvényesek örülnek, mert kapják a sok osztalékot. De aztán történik valami. Meghal az elnök, becsődöl a szomszéd ország, kitör a háború, beerősödik a svájci frank, összedől az exportszektor, kifogy a bányákból a gyémánt, elapadnak az olajkutak, bármi, amitől az ország gazdasága padlóra kerül. Ilyenkor a hiteleket a jónépek nem tudják visszafizetni, és kénytelen az állam megmenteni a bankszektort. Természetesen adófizetői pénzből. 

Tehát, amíg jól megy a szekér addig a bankrészvényesek nyernek, ha baj van, akkor meg az adófizetők buknak. (És itt most lehetne arról filozofálni, hogy miként kellene megreformálni a bankrendszert, hogy ez ne így legyen, de ez nagyon hosszú lenne, meg nem is erről akarok írni...)  

Az elmúlt években a Magyarországon üzemelő nagy nemzetközi bankok közül több is megtette azt a "szívességet", hogy miután a hazai leánybank elveszítette a saját tőkéjét, a külföldi anyabank tőkét emelt., azaz kipótolta a hiányt. Azután megint és megint. Például: http://www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/ujabb_nagy_tokeemeles_az_mkb_banknal.180159.html Tehát az osztrák/olasz/német, stb. tulajdonosok többszörösen visszalapátolták ide azt a pénzt, amit az elmúlt 10 évben itt kerestek (lásd a fenti cikkben a grafikont).

Azaz, eddig a magyar állam helyett a magyarországi bankokat életben tartották az anyáik, és a magyar állam helyett ők toltak be sok száz milliárd forintot a magyar bankokba. Ha ezek a bankok magyar kézben, vagy állami kézben lettek volna, akkor ezt a pénzt bizony a magyar államnak kellett volna betolnia. A külföldi bankok több száz milliárd forintos költségtől mentesítették a magyar államot. Most azonban fordulhat a kocka, úgy hírlik a plankton megeszi a bálnát:

http://www.napi.hu/magyar_vallalatok/kiszivargott_300_forintert__viheti_a_magyar_milliardos_a_raiffeisent.573283.html

http://www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/egy_euroert_vinnek_torocskeiek_a_raiffeisent_2.3.193636.html

A vásárlás valószínűleg jó pillanatban történik (értve ez alatt azt hogy már bizonyára jó sok veszteséget benyelt a bank, remélhetően túl sok csontváz nem maradt), és szerencsés esetben nem fog sokba kerülni a magyar államnak. Viszont azzal, hogy a bankrendszert egyre inkább magyar tulajdonba helyezzük, annyi változik csak, hogy innentől a jövőbeli veszteségeket a magyar állam fogja állni - miközben a nyereség - úgy tűnik - magánzsebekbe vándorol (bár a pontos konstrukciót természetesen még nem tudjuk, így ez csak az eddigi ismeretekre épülő feltételezés). 

Magyarország a bankrendszer magyarításával semmit nem nyer, viszont egy csomó jövőbeli potenciális kötelezettséget vállal magára, mert a következő bankkonszolidáció idején (és ilyen biztos lesz, csak az a kérdés hogy 5 vagy 15 év múlva) már nem lesznek külföldi anyabankok, akik kimentsék a leányukat, hanem ez a magyar adófizetőkre fog hárulni. Az tehát, hogy a bankrendszer nagy része külföldi kézben volt eddig nagyon jól jött Magyarországnak, mert a hitelválság terheinek egy részét ezekkel az anyabankokkal nyelették le, majd, most, hogy a bukó jelentős részét már benyelték megveszik tőlük a leányokat. Ügyes.

Egyébként én szívesen adok nem 1, hanem akár 10 eurót is a Raiffeisen bankért, ha az esetleges veszteségek rendezésébe beszáll a magyar állam. A hülyének is megéri. Hát még nekünk.

Meddig lehet alacsony a kamat?

2014, Január 2 - 09:38

A magyar monetáris politika jelenleg a mennyországban van: a folyó fizetési mérleg többlet és a globálisan alacsony kamatszint lehetővé tette a történelmi mélységbe hanyatló kamatokat ráadásul úgy, hogy az MNB masszív pénznyomtatása ellenére is stabil maradt a forint. Meddig tartható fenn ez a kényes egyensúly?

2013 május-júniusban a Fed első monetáris szűkítési jelére elkezdték megütni a feltörekvő devizákat, de tartós károk csak ott keletkeztek, ahol negatív a folyó fizetési mérleg. Ez logikus is, hiszen ezek az országok a globális likviditástengerben lubickolva éldegéltek, de ha elzárják a pénzcsapokat, ők lesznek az elsők, akiknek hiányozni fog az ingyenpénz, hiszen nekik folyamatos finanszírozást kell szerezniük külföldről. Emiatt omlott össze a török líra, az indiai rúpia, és gyengült számos más deviza is. A forint azonban ellenálló volt, hiszen nekünk többletes a kereskedelmi és folyó fizetési mérlegünk is. Lehet, hogy ránk nem is hat az esetleges további szűkítés? Kétlem. Két okból is.

A legnagyobb probléma az, hogy a hazai pénzpiac más feltörekvő országokkal versenyez, és ha ezekben a más országokban megugrik a kamatszint, akkor mi kevésbé vonzóvá válunk. Ha a negatív folyó fizetési mérlegű országok megemelik kamatszintjüket, hogy devizáikat erősítsék, akkor Magyarország sem nagyon tehet mást, mint hogy velük párhuzamosan kamatot emel. Illetve természetesen ez nem kötelező, de akkor meg a forint gyengülése lesz a kimenetel.

A másik kérdés a hazai folyó fizetési mérleget, illetve a külkereskedelmi mérleget érinti. Miért van ekkora többlete ezeknek a mérlegeknek? Nem azért, mert 2009 után hirtelen hiperkompetitívek lettünk, hanem azért, mert összeomlott a hazai fogyasztás és beruházás, magyarul kiesett egy csomó importkereslet. Csak egyetlen példa: Ha visszatérnénk a válság előtti autópiachoz, és nem 50000 hanem 200000 új autót adnának el, akkor, mondjuk 20 000 eurós átlagárral (ne feledjük hogy a magas árú kocsik nagyon felhúzzák az átlagot), és 90% importaránnyal számolva máris 2,7 milliárd euróval csökkenne a külkereskedelem többlete (ami most olyan 7 milliárd euró körül lehet). Ez csak egyetlen - bár komoly - tétel. De abból is kiindulhatnuk például, hogy ha sikerül kiosztani az MNB-féle 2000 milliárd forintot a KKV-knak, ami közel 7 milliárd euró, ez a nagy nyitottság miatt szintén azonnal rontja a mérleget 4-5 milliárd euróval (akár beruházási javakat akár fogyasztási javakat vesznek belőle végül, annak nagy része import!). És hopp, máris  volt-nincs külkereskedelmi mérlegtöbblet.

A hazai fizetési mérlegek jelentős többletét az összeomlott fogyasztás/beruházás okozza, amely egy fellendülés esetén azonnal el fog tűnni.

Amennyiben tehát igaz az, hogy 2014-ben komoly növekedés lesz a világban, s ezzel párhuzamosan az amerikai jegybank is tovább halad a monetáris szigorítás útján, akkor mi sem vonhatjuk ki ez alól magunkat. Vagy leállítjuk a kamatcsökkentéseket és később kamatot emelünk vagy hagyjuk, hogy a forint begyengüljön...

India már meg is kezdte a kamatemelést, nem volt sok választásuk:

http://www.tradingeconomics.com/india/interest-rate

A török és dél-afrikai hozamok is megugrottak rendesen:

http://www.tradingeconomics.com/turkey/government-bond-yield

http://www.tradingeconomics.com/south-africa/government-bond-yield