Zsiday-blog

Bújtatott kamatvágás az MNB-től

2014, Április 24 - 20:48

Legutóbbi cikkemben írtam a devizatartalékokról, illetve arról, hogy túl sok van belőle, és egyre több lesz, tehát az MNB-nek valamit lépnie kell majd. Az (első?) lépést már meg is tették:

http://www.mnb.hu/Sajtoszoba/mnbhu_pressreleases/mnbhu_pressreleases_2014/mnbhu_sajtokozlemeny_20140424

Ez egy elég átgondoltnak tűnő intézkedéssorozat. A lényege az, hogy a korábban MNB-nél elhelyezett pénzek egy részét átterelik MNB-kötvényből állampapírba - fontos, hogy nem csak a kommentárokban kiemelten kezelt külföldi pénzről van szó, hanem például a befektetési alapok és egyéb nem-bank intézményi befektetők által eddig ebben tartott igen jelentős összegekről is, ugyanis ők sem fognak/nem akarnak majd ezután hozzáférni az amúgy is illikviddé tett betéti konstrukcióhoz. Ez az MNB-ből ki, állampapírba átmenő többletkereslet azt jelenti, hogy az állam szerencsés esetben olyan sok forint állampapírt tud eladni, hogy nem kell, hogy devizakötvényt bocsásson ki, a lejáró devizaadósságot ugyanis úgy törleszti majd, hogy a forint állampapírokból befolyó forintot a jegybanknál leváltja devizára. Így az államadósságon belül csökken a devizaarány, és csökken a jegybank devizatartaléka, valamint csökken az MNB vesztesége/nő a nyeresége. Milyen hatása lehet a különböző piacokra?

Rövid állampapírok: mivel csomó új keresletet tereltek bele, ezért hozamcsökkentő, effektíve egy kisebb kamatvágással ér fel

Hosszú forintos állampapírok: szerintem ezekre negatív a hatása, mivel sokkal több kibocsátás lesz, DE az átterelt pénzek nagy része nem hosszú, hanem rövid papírt akar majd venni

Hosszú devizás állampapírok: erősen pozitív, ugyanis a kibocsátás akár meg is szűnhet, nem lesz nagyon új kínálat, miközben  csökken a kockázatuk. Tehát kevesebb lesz belőle, és javul a minősége, ez nyilván jó.

Forint: fennmarad a tartósan alacsony (reál)kamat politikája, és egyre kevésbé lesz fontos a forint árfolyama, tehát az MNB tolerálhatja a gyengébb forintot, ezek negatívumok, ugyanakkor lesz tere nagyobb begyengülések esetén akár a komolyabb intervenciónak is ha kell. Maradhat benne a sávmozgás (talán inkább csúszó sáv, éves pár % leértékelődéssel).

Ezt összeadva a devizás (vállalati és állam) kötvények fundamentuma tűnik a legjobbnak, illetve a lakosság számára a stabil reálkamatot biztosító Prémium Államkötvények, mert abban az egyben biztosak lehetünk, hogy ha tud, akkor reálkamatot nem fog biztosítani Matolcsy, tehát örülni kell, ha valahogy könnyen mégis szert lehet tenni rá...

Az MNB következő lépése a Növekedési Hitelprogram (NHP) további bővítése lehet, ennek is számos módja van, sokszor írtam róla (hitelfelvevők körének kibővítése, hitelkockázat egy részének átvállalása, stb.)

Sok a devizatartalék?

2014, Április 22 - 11:02

Sok. Én is többször leírtam már az elmúlt hónapokban, és most itt egy írás az MNB-től is:

http://www.portfolio.hu/gazdasag/a_devizatartalek_ovatosan_csokkentheto.1.198042.html

A hazai devizatartalék nagysága a magyar fundamentumok lassú javulásával párhuzamosan egyre inkább túlzóan magasnak tűnik. Két fő oka van ennek:

- egyrészt a hazai lakosság/vállalati szektor erejét megfeszítve próbálja törleszteni devizaadósságait, ami 2009 óta folyamatosan zajlik, és ennek révén a devizaadósságuk folyamatosan csökken, lásd például itt: http://www.mnb.hu/Statisztika/statisztikai-adatok-informaciok/adatok-idosorok/vii-kulkereskedelem/mnbhu_fizm_20090330

- a másik fontos tényező, hogy 4 milliárd euró (több, mint 1200 milliárd forint!, a magyar GDP 4%-a) érkezik ÉVENTE az EU-ból, ami közvetlenül az MNB devizatartalékait dagasztja.

Tehát: miközben a tartalékok optimális szintje csökken (és ne feledjük, hogy a tartalékok tartásának igen komoly költségei vannak, tehát nemzetgazdaságilag káros, sokmilliárdos költséget okoz a tartalékok túl magas szintje), eközben a tartalékok mérete folyamatosan, automatikusan nő. Ebből csak az következhet, hogy az MNB-nek valamilyen módon csökkentenie kell a következő években a tartalékokat. Erre több mód is van, és abszolút nem mindegy melyik valósul meg. 

A legkockázatosabb - és valószínűleg be nem következő - az lenne, ha az MNB devizatartalékainak terhére átváltanák a lakossági devizahiteleket forintra, a beharangozott devizaadósmentés kapcsán. Ehelyett valószínűleg a végtelenített árfolyamgát fog megvalósulni, a CHFHUF árfolyam 180 forint lesz örökké...

Ennél sokkal valószínűbb, hogy az MNB fokozatosan, lassan csökkentgeti a tartalékokat, azaz a forint jelentősebb begyengülése esetén kisebb mennyiségeket piacra dob, interveniál. Ezen egyrészt nyereséget realizál, és megmutathatja országnak-világnak, hogy ő bizony (elődeivel ellentétben) nyereségesen tudja működtetni az intézményt, másrészt a forint hirtelen gyengüléseit tompítani tudja. Legvalószínűbb tehát, hogy marad az alacsony, lehetőleg reálértelemben negatív kamatpolitika, ami önmagában tartósan gyengülő forintot eredményezne, de az MNB ezt időnkénti intervenciókkal lassítani fogja, így a forint-euró keresztárfolyama inkább sávmozgásba válthat, vagy enyhén, évente 1-2-3%-kal fog leértékelődni, mivel a kamatpolitika gyengítő irányba hat, míg az intervenciók erősítőleg.  

Felfrissít a dupla buborék…

2014, Április 19 - 09:28

Az elmúlt évek legjelentősebb gazdaságpolitikai kísérlete - amelynek a végkifejletét senki sem ismeri - a QE és ZIRP duplabuborék. A Nagy Ijedelem idején, 2008-9-ben a nemzetközi jegybankok koordináltan nulla százalék közelébe csökkentették a kamatlábaikat, amely már önmagában is soha nem látott esemény volt. A Bank of England 1694-es alapítása óta ilyen alacsony kamatláb soha nem volt (http://www.bankofengland.co.uk/statistics/Documents/rates/baserate.pdf), ugyanígy az amerikai Fed és az EKB sem szállította még le SOHA ilyen alacsonyra a kamatokat! Nyilvánvaló, hogy ezt az intézkedés a kétségbeesés, és az 1929-es Nagy Válság megismétlődésétől való félelem motiválta. Azonban - bár már önmagában ez is egy nagy kísérlet - a jegybankok nem álltak meg itt, hanem az ortodox jegybankárok könyvének első fejezetének első oldalán lévő hatalmas piros betűs figyelmeztetést figyelmen kívül hagyva elindították az eufemisztikusan QE-nek (kvantitatív enyhítés) nevezett programot, és a semmiből pénzt teremtve elkezdték felvásárolni saját országuk állampapírjait, ezzel effektíve direkt módon megfinanszírozták a kormányzati költekezéseket.

Ez a két, korábban nem tapasztalt, elképzelhetetlen esemény természetesen jelentős változásokat, torzulásokat okozott mind a reálgazdaságban, mind a megtakarítók viselkedésében - amellett persze, hogy hozzájárult ahhoz, hogy elkerüljük 1929-33-as Nagy Válság megismétlődését. Ez tehát olyan gyógyszer volt, amelynek komoly - máig sem pontosan ismert és megértett - mellékhatásai vannak/lehetnek.

Először mindenki attól félt, hogy a többletpénz inflációt generál, azonban ez nem következett be: a fogyasztói árak stabilak maradtak, sőt inkább deflációs jelek vannak. Azonban mégis csak kialakult infláció, ám nem az árúk, hanem a pénzügyi eszközök piacán. Az alacsony kamatok, és bőséges likviditás belehajszolták és hajszolják a befektetőket bármibe, amitől többlethozamot remélhetnek. Ennek egyébként a hazai leképeződése is pontosan megfigyelhető a bankokból ki és állampapírokba/befektetési alapokba áramló hatalmas összegek mozgásán.

Az évtized fő trendje - eddig - a szándékos jegybanki inflálás, amely először a pénzügyi eszközökben jelent meg, és most is tart, később véleményem szerint át fog terjedni az ingatlanokra és egyéb reáleszközökre, majd ezután már a fogyasztói árakban is meg fog jelenni. Azonban mivel még mindig igen magas az adósság aránya a legtöbb országban (összesítve nemhogy csökkent volna, hanem szinte mindenhol nőtt), ezért a jegybankok képtelenek lesznek majd dönteni, hogy kamatemeléssel ismét romba döntsék a gazdaságot, vagy hagyják az inflációt elszabadulni. Úgy vélem, hogy a következő évek forgatókönyve tehát az alábbi: inflálás --- pénzügyi eszközök inflációja --- reáleszközök inflációja --- árinfláció --- jegybanki útelágazódás: vagy újabb kamatemelés, és recesszió+eszközárösszeomlás, vagy gyorsuló infláció. Azt gondolom, hogy megpróbálkoznak majd a kamatemeléssel, de amikor látják következményeit a könnyebb utat választják majd. De ez még a nagyon távoli jövő.

Ebben a környezetben nem könnyű befektetni: a készpénz semmit nem hoz, az egyéb eszközök már nem olcsók, és tudjuk, hogy ha megvesszük őket, akkor egy buborékfújásba szállunk be, de azt is gondolhatjuk, hogy a buborék fújódása még jó ideig eltarthat. Ez a "carry-play" világa: vegyél valamit, aminek még valamekkora hozama van, és finanszírozd olcsó hitelből...

 

Magyarország ebben is megelőzte korát, már gyermekkoromban ismertük a duplabuborékot: https://www.youtube.com/watch?v=MtfF3fxg2K8

Lakásárakról ismét: ugyanaz

2014, Április 14 - 23:22

Legutóbbi, a várható lakásáremelkedésről szóló írásom több helyen kapott sajtóvisszhangot, és egy kedves kolléga kiváló válogatást küldött a cikkre érkezett hozzászólásokból, ezekből idézném a szívemhez legközelebb állókat:

 „Ez egy unortodox guru, csak a súlyos tények nem érdeklik.”

„Ennyi hülyeséget csak a Viktorok tudnak mondani”

„Nekem az jött le, hogy a "guru" végre, 20 év alatt összegyűjtött egy panel lakásra valót, es vett egy lakást... es most így próbálja felhajtani a piacot.... "

„Remélem Zsiday úr nem lesz nagyon mohó és nem vásárolja túl magát az ingatlanpiacon. Nehogy a végén nem marad tartalék erre a finom anyagra amit szív.”

„Ezeket a cikkeket az fhb,otp ingatlan rt stb. íratja es nagyon messze van a valóságtól.”

„Ez teljesen hülye!”

„Fogalma sincs a magyar valóságról!”

 

Természetesen könnyen lehet, hogy tévedek, hiszen mindenkivel előfordul (velem is sokszor, ezt kár lenne tagadni), de azért nem vagyok mindig elrugaszkodva a valóságtól, 2005-ben például azt írtam az ingatlanpiacról, hogy nagyjából reálisan árazott, de ha begyengülne a forint akkor baj lehet:

http://www.portfolio.hu/ingatlan/realisak-e_a_budapesti_lakasarak_zsiday_viktor.57787.html

„2001-re már ismét a(z egy főre jutó) GDP 8-9szeresébe kerültek az ingatlanok, ami láthatóan túl drágának bizonyult. Azóta a budapesti átlagos lakásárak nem sokat emelkedtek, a GDP azonban jól nőtt, így a lakásárak kezdenek "normálisnak tűnő" árszintre visszatérni (a GDP-hez viszonyítva), a jelenlegi érték nagyjából az elmúlt 15 év maximuma és minimuma között van félúton, semmi kiugrót nem láthatunk. A hatalmas kínálati nyomás az árak csökkenése, a folyamatos reálbérnövekedés, és a devizaalapú hitelezés terjedése az árak növekedésének irányába hat. Egyelőre a kínálati nyomás tűnik erősebbnek, s mivel az erős túlkínálat a folyamatban lévő projektek alapján még legalább 2 évig eltart, valószínűleg nem lesz túl komoly áremelkedés 2007-8-ig. Egy esetleges devizagyengülés pedig kihúzhatná a keresleti oldal lába alól a lócát, ebben az esetben komolyabb lakásárcsökkenés is elképzelhető lenne.

Múltkor beszélgettem egyébként a témában egy kiváló kollégámmal, aki azt mondta, hogy most hasonló a helyzet az ingatlanpiacon, mint 1997-ben. Aki nem emlékezne: az 1994-95-ös válság (ennek a 2008-9-es felel meg ha párhuzamba állítjuk a két időszakot) után a Bokros-csomag rántotta helyre a gazdaságot (2009-es Bajnai-féle stabilizáció, illetve a 2012-es kiigazítás a párhuzam), s bár a GDP már 1996-ban elkezdett nőni (most ugyanez 2013), a reálkeresetek csak 1997-től emelkedtek, és a lakossági fogyasztásban is csak ekkortól volt fordulat (ezzel lehet párhuzamos a 2014-es év lakossági fogyasztásbővülése). Akkor is rendkívül olcsók voltak számos mutató alapján a lakások, mint most, és az 1997-1998-as tőzsdei összeomlások terelték át a lakosságot a részvények felől az ingatlanpiacra. Most az MNB által a béka feneke alá vágott kamatok játszhatják ugyanezt a szerepet. Természetesen a történelem nem ismétli önmagát, de számos ponton jelentős a hasonlóság a jelenlegi és az 1997-es helyzet között. Ami pedig utána jött az már történelem: 1998-2001 között több helyen is duplázódtak a lakásárak. Természetesen kiváló kollégám is hozzátette, hogy most a fundamentumok sokkal rosszabbak, mint akkor, ezért hasonló áremelkedésre nem lehet számítani: még mindig sok a banki visszavett ingatlan, a rossz hitel, a devizahiteleik miatt költözni nem tudók magas száma is akadálya az erősödésnek, és a hazai gazdaság növekedési potenciálja is sokkal kisebb, mint akkor. Viszont van egy fontos pozitív tényező, ami akkor nem volt meg: igen olcsók a forinthitelek, ami jelentős vonzerőt gyakorolhat a piacra.

Ugyancsak egyetértettünk abban, hogy az ország nagy része a majdnem reménytelen kategóriába esik ingatlanszempontból, ehhez elég megnézni a KSH migrációs statisztikákat:

http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd006.html

Budapestre és az agglomerációba folyamatos a bevándorlás, ezen kívül csak Győr és környéke tud pozitív számokat kimutatni, mindenhol máshol fogy a népesség. Tehát a fenti pozitívumok valószínűleg csak a központi régióban, illetve a „Bécs-Budapest tengelyen” tudnak hatni, máshol nem túl jók a kilátások.

Így aztán, ismét végiggondolva a témát sem tudok mást gondolni, mint korábban: 5-éves távon szerintem jobban fog járni, aki budapesti lakást vesz, mint aki bankban tartja a pénzét.  

 

 

Vegyél lakást, amíg lehet!

2014, Április 8 - 17:43

Két dolog - de legalább az egyik - kell ahhoz, hogy valaminek az ára felmenjen: vagy növekedjen a kereslet, vagy csökkenjen a kínálat. Magyarország központi régiójában, és néhány nagyvárosban az a helyzet alakult ki, hogy egyszerre mindkettő igaz az ingatlanpiacon, különösen a lakások piacán.

Habár Magyarország népessége csökken, ami az ingatlanpiacra generálisan komoly negatívum, de a nagyvárosokba, ezen belül is különösen Budapestre továbbra is pozitív a migráció: tehát egyre többen vannak és lesznek is, akik lakást akarnak venni. Ráadásul 7 év recessziója után elindult a reálbérek növekedése, és várhatóan ez a következő években is így marad. Ennél már csak egy pozitívabb dolog van: szinte soha nem volt még ilyen olcsó a forinthitel, mint most. Több nagyobb bank is 6% alatti szinten kínálja a jelzáloghiteleket, és ilyen kedvező a helyzet legutoljára az első Orbán-kormány támogatott lakáshitele idején volt csak. Tehát növekszenek a bérek ÉS drasztikusan olcsóbbá vált a hitel, mint az elmúlt években. Ez nagyon komoly kombináció, nagyon gyors keresletnövekedést okozhat (2009-ben ha átlagos fizetésünk volt, és a negyedét voltunk hajlandóak jelzáloghiteltörlesztésre költeni, akkor 5,1 millió forint hitelt tudtunk felvenni 20 évre, ma pedig  9,5 millió forintot: ennyivel nőtt a potenciális lakást keresők vásárlóereje, és ez hamarosan tükröződni fog az árakban is)

A kínálatot nézve pedig nem is kell magyarázkodni: soha nem építettek ilyen kevés lakást Magyarországon, mint mostanában - értve a soha alatt azt, hogy a trianoni Magyarország létrejötte óta az adatok szerint ilyen csekély mértékű lakásépítésre nem volt példa!

További pozitívum, hogy az elérhető alternatív befektetések hozama a béka feneke alatt van: az ember szinte semmit nem kap a pénzéért a bankokban, így kényszerűségből a megtakarítók is az ingatlanpiac felé fordulhatnak.

Immáron jó ideje optimista vagyok a hazai ingatlanpiacra, mert egy komoly, hosszútávú mélypont jeleit láttam, de most állt igazán össze a kép: mind a kereslet, mind a kínálat oldaláról nagyon megalapozottnak tűnik egy többéves, komoly emelkedő trend, legalább 50%-os áremelkedéssel.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az ingatlanpiacok lassan fordulnak, mivel a rossz időszak után az újonnan érkező kereslet először ki kell, hogy pucolja a piac feje felett hosszú ideje sötét felhőként tornyosuló kínálatot: a bedőlt hitelből visszamaradt lakásokat, az évek óta eladni kívánt ingatlanokat, stb. Ez a folyamat jó pár hónapig eltarthat, de utána hirtelen nem lesz kínálat, és a folyamatosan jelentkező kereslet hatására az árak egyszercsak fel fognak robbanni. Azt gondolom, hogy aki akar, annak még van egy éve lakást venni, de később valószínűleg a mostani áraknál csak jóval drágábban tud majd... 

Mi lesz április hatodika után?

2014, Április 3 - 12:39

Nagy valószínűséggel hetedike. Habár a választási rendszerünk rendkívül torz, és egy-két százaléknyi elmozdulás szavazói preferenciákban akár 10-15%-ot is jelenthet parlamenti helyekben, szinte bizonyos, hogy a jelenlegi kormányzó párt nyeri meg a választásokat, azon lehet vitatkozni, hogy lesz-e parlamenti helyekben 2/3-uk. Szerintem nem, egyszerű modellem alapján 110-125 képviselői helyet szereznek a 199-ből, de pont a rendszer aránytalansága miatt lehetetlen bármiféle értelmes előrejelzést elvárni. Valójában azonban mindegy is, hiszen számunkra, befektetők számára az a fontos, hogy ki, és milyen gazdaságpolitikát fog folytatni. 

Ebben a tekintetben irányadó Orbán Viktor "programja": folytatjuk. Mit jelent ez? Valószínűleg stabil költségvetési hiányt, a szektoradók fennmaradását, államosításokat, centralizálást. Valószínűleg lesz devizahiteles csomag, és "örökre" 180 forintra rögzítik a CHF-hitelek törlesztését egyfajta végtelenített árfolyamgátban, a kérdés csak az hogy a bukó mekkora részét állják a bankok és az állam. Szintén valószínű az MNB hitelprogramjának kiterjesztése, az alacsony, negatív reálkamatszint fenntartása, a gyenge forint politikája (termeljünk és exportáljunk). A kereskedelemben és pénzügyekben működő cégek profitabilitása ilyenformán nyomott marad, és mivel érdemi javulást a hazai versenyképességben nem sikerült elérni, más szektorok sem tudnak nagyon húzni. Ahogy egyik barátom fogalmazott: a szerződések betarthatóságát, bírósági, végrehajtási gyakorlatot és jogbiztonságot tekintve, ami a vállalkozások számára a legfontosabb lenne, elképesztően afrikai az infrastruktúránk, nemhogy "autópályák" nem épültek ezen a területen, de még mindig földutakon kell járnunk. Persze egy átadott autópálya mutatósabb a fényképen, mint az hogy fél év alatt lemegy mondjuk egy csődeljárás vagy peres ügy, habár az utóbbi sokkal fontosabb lenne! Ilyen elmaradott infrastruktúra mellett pedig marad az alacsony növekedés: 2% a következő évek átlagában. Ez pont arra elég, hogy az államadósság ne növekedjen, de semmi másra. Európához közeledésről, komoly kiugrásról szó sincs.

A hazai állampapírokat birtoklók tehát középtávon biztonságban vannak, csődeseménytől nem kell tartani, de a gyenge növekedés ellensúlyozására egyre jobban előtérbe kerülhetnek a klasszikus álmegoldást kínáló eszközök, ezen belül is kiemelten az elinflálás és a deviza leértékelése. Persze 7 év recesszió után nem lesz valószínűleg újabb recesszió a közeljövőben, így a növekedést akár sikerként is el lehet majd adni. A részvény és reálgazdasági befektetőknek azonban sokkal nehezebb dolguk lesz: talán a még mindig nagyon alulértékelt ingatlanpiac kínálja a legjobb lehetőségeket, különösen az olcsó hitellel párosítva akár egészen jó sztorik is kisülhetnek belőle. Ezen kívül az exportőrök teljesítményében lehet még bízni. Nagy meglepetést, változást a fentiekhez képest az hozhatna, ha a jelenlegi kormánypártnak  (most szóltak hogy kettő párt van, bár a KDNP nevét két éve leírva sem láttam sehol, tehát:) pártszövetségnek nem lenne többsége. Ennek elég kicsi a valószínűsége...

NHP újratöltve

2014, Április 1 - 09:33

Beragadt az MNB csodafegyvere és ez azt sejteti, hogy a választások után újabb unortodox eszközökhöz fog nyúlni a jegybank. Az elmúlt egy évben ugyanis tovább csökkent a bankszektor hitelállománya: több, mint 500 milliárd forinttal - annak ellenére, hogy az MNB több, mint 750 milliárdot pumpált bele kedvezményes nulla kamatozású hitele révén a bankrendszerbe. Sőt, nem csak a hitelek állománya csökkent, de tranzakciókat tekintve is folyik tovább a hitelvisszafizetés, ráadásul nem csak a háztartások, hanem az NHP által kifejezetten megcélzott vállalkozások által is.

Márpedig a jelenlegi tendenciákat figyelve, a tovább folytatódó hazai deleveraging mellett nem lesz meg a 3%-os növekedés, de még a 2% sem biztos. Ha az MNB növekedést akar  - márpedig mint tudjuk akar, bármi áron - akkor újra kell töltenie az elefántölőt. De mit tehetnek egyáltalán? Nyilvánvaló, hogy a kamatvágások erőltetése értelmetlen és kontraproduktív, gyakorlatilag mindegy, hogy 2,3 vagy 2,7% az alapkamat, ez nem fog változtatni a hitelkeresleten, és a már meglévő hitelek kondícióit sem nagyon változtatja meg, vagy ha igen akkor is csak kis mértékben és lassan. A kamatcsökkentés tehát meglehetősen hatástalan a jelenlegi helyzetben. Mit tehetnek?  

- kiterjeszthetik az NHP-t a lakásépítésekre is vagy egyéb ingatlantranzakciókra, ez bizonyára adna egy lökést

- lazíthatják az igénybevétel feltételeit: nem csak/főként új beruházásokra adva pénzt

Meredekebb megoldások is szóba jöhetnek, pl.:

- az MNB átvállalhatja a hitelek kockázatát/egy részét, még egyet lépve az egyszintű bankrendszer felé, ahol a kereskedelmi bankok csak afféle adminisztratív közvetítők

- a lakosságot is bevonják a megcélzott körbe

Egy bizonyos: a hitelundor folytatódása mellett gyenge marad a növekedés. Ha Matolcsy magasabb növekedést akar, akkor új, unortodox ötletekkel kell előállnia. Nehéz elképzelni, hogy ezek közül bármelyik erősítené a forintot...