Zsiday-blog

Japán számtan

2014, Május 30 - 10:31

Japán általános iskolai tesztkérdés: Ha 1000 jent keresek, és havonta meg tudok venni 100 tamagocsit mert 10 jen/db a tamagocsik ára, akkor hány tamagocsit tudok megvenni, ha az Áfa-emelés és jengyengítés hatására 3%-os infláció alakul ki és ennek következtében 10,3 jen/db lesz a tamagocsik ára?

B kérdés: Ha tudom, hogy nem lesz nyugdíjam, és minden hónapban meg kell takarítanom egy bizonyos REÁLösszeget (eddig 500 jent, most az árak emelkedése miatt már 515 jent), akkor hány tamagocsira marad pénzem és mennyit tudtam venni korábban?

C kérdés:hogyan hat ez a japán növekedésre?

A helyes válaszokat megadók között Nikkei-shortpozíciókat sorsolunk ki.

http://www.portfolio.hu/gazdasag/nem_csoda_tortent_csak_afaemeles.3.199566.html

http://www.mhlw.go.jp/english/database/db-l/26/2603re/2603re.html

+bónusz kérdés: Melyik ország Japán legnagyobb kereskedelmi partnere, és az ottani folyamatok kedvezőek-e a japán exportőröknek vagy nem?

PTI: Vissza a múltba

2014, Május 30 - 08:29

Éppúgy ahogyan a társadalmon belül, a banki/jegybanki szabályozásban is hosszú trendek váltogatják egymást: van olyan időszak, amikor a liberálisabb, megengedőbb irányba mozdulnak el, majd éles váltással - általában egy krízis hatására - ismét egyre erősebbé válik az állam szabályozó ereje, egyre szorosabb gúzsba fonja a magánvállalkozásokat, különösen a bankokat. Az 1929-es válság után az Egyesült Államokban a korábban szinte mindent megengedő banki működéssel szemben egyre újabb és újabb szabályokat fogadtak el, amelyek végül pontosan megmondták a bankoknak, hogy mekkora kamatot fizethetnek, mennyin hitelezhetnek, kinek adhatnak hitelt, mekkora fedezetet kérhetnek. Gyakorlatilag minden pontosan elő volt írva, és a bankárok szakmája kiszámíthatóan unalmassá vált. A kreatív emberek semmiképpen nem választották ezt az irányvonalat, ahol a legendás 3-6-3 uralkodott: 3%-on beszedjük a betéteket, 6%-on kihitelezzük, és 3-kor elmegyünk golfozni. 

A 2008-as válság után (nem meglepő módon) pont olyan regulációs-antiliberalizációs-államosító hullám indult el, mint 1929 után - erről már 2009-ben többször írtam. Ebbe a hullámba a magyar kormányzat és az MNB politikája is tökéletesen beleilleszkedik. Elég ha tanulmányozzuk a 40-50-60-as évek amerikai banki szabályozását, hogy képet kapjunk arról, hogy mi vár ránk, és így nagy meglepetésekben nem lesz részünk.

Mivel a jelenlegi válság nagymértékben a felelőtlen és nyakló nélküli hitelezésnek köszönhető világszerte, így a jegybankok/szabályozók - valószínűleg joggal - szeretnének úgy beavatkozni, hogy a hitelkiáramlás ne legyen még egyszer ennyire gyors, és meggondolatlan. A brit pénzügyi felügyelet volt vezetője is hasonlóan érvel:

http://www.theguardian.com/business/2014/feb/10/lord-turner-mortgage-curbs-payday-loans

"Lord Turner, who chaired the Financial Services Authority during the near-collapse of the UK banking system, will call for a return to 1950s-style controls on credit. He will argue that current reforms are inadequate and that reliance on ultra-low interest rates, quantitative easing and mortgage subsidies are recreating the conditions that "got us into this mess in the first place"

"...Policy in the buildup to the crash had been based on the belief that control of inflation by central banks and light-touch regulation were all that was needed for economic success.That was a major intellectual mistake. What I am suggesting takes us back to before those assumptions were in place, and what's wrong with that? The 1950s and 1960s were a golden age of steady growth without crises."

Az USA-ban sem ért véget a pénzügyi szektor leszabályozása közvetlen a 29-es válság után, hanem sok-sok éven át tartott, és folyamatosan jöttek az újabb és újabb meghallgatások és ötletek. Ebbe az irányvonalba tökéletesen beleilleszkedik az MNB új hozzáállása. A jegybankok a korábbi szűk inflációs fókusz helyett egyre inkább bele kívánnak szólni a hitelezésbe, megpróbálván azt mikormenedzselni, szigorú kritériumokat felállítva: mekkora lehet a hitel aránya a fedezethez képest (LTV), a törlesztőrészlet a jövedelemhez képest (PTI), stb. 

Mindez azzal jár, hogy az új világban valószínűleg a bankrendszer sokkal stabilabb lesz, kevesebb kockázatot jelent a gazdaság többi részére, de növekedési lehetőségeik és egyben jövedelmezőségük permanens módon lecsökken, és sokkal inkább a közmű-szektorhoz fog közel állni megítélésben, hasonlóan mint a II.Világháború után az jellemző is volt.  

A QE után

2014, Május 27 - 08:54

Tegyük fel hogy van 100 pengő jövedelmünk és 200 pengő adósságunk. Tegyük fel, hogy adósságunkra 7% kamatot fizetünk, azaz 14 pengőt. Ebből következik, hogy 86 pengőt költhetünk el keresetünkből. Mi történik ha (voilá: válság) hirtelen 95 pengőre csökken a jövedelmünk? Sajnos, ekkor már csak(95-14=) 81 pengőt költhetünk el. Rosszabbul fognunk élni. Ám ha valami csoda folytán lemenne a kamatszint 4%-ra, akkor már csak 8 pengő lenne a törlesztőnk, és hiába kevesebb a jövedelmünk, mégis többet költhetünk: 95-8= 87 pengőt. Kevesebbet keresünk, de jobban élünk. Csoda!

Nagyon leegyszerűsítve ezt a varázslatot adta elő az amerikai jegybank  (és más nagy jegybankok is több-kevesebb sikerrel) az elmúlt években: az amerikai lakosság jövedelemarányos törlesztőrészlete több évtizedes mélypontra esett, mert kamatcsökkentésekkel, pénznyomtatással, állampapírvásárlással minden kamat/hozamszintet a mélybe nyomott a jegybank. Ez az oka annak, hogy rövid megingás után az amerikai fogyasztók ismét tudtak fogyasztani, és 2010 óta stabil éves 2-2,5%-kal nő az amerikai gazdaság (annak ellenére, hogy az állam folyamatosan megszorított, és a pénzügyi közvetítőrendszer még sebeit nyalogatta). Ez azonban egyben az unortodox gazdaságpolitika Achilles-pontjára is rámutat: a nagy jegybankok nem nagyon engedhetik meg, hogy a kamat/hozamszintek jelentősebben megemelkedjenek. Mivel az adósságszintek nem csökkentek jelentősen, ezért még mindig igen nagy a kamatérzékenység. Ha megugranak a törlesztőrészletek, akkor kevesebb marad a fogyasztásra és ismét recesszióba hullhat a gazdaság. Ha a fenti példában akár 5%-ra emeljük a kamatokat, máris kevesebbet tudunk fogyasztani, mint a "válság" előtt

Habár a nagy mentőakció (2008-9) sikeres volt, ennek az lett az ára, hogy a jegybankok megkötötték saját kezüket: kamatot nem tudnak jelentős mértékben emelni, hacsak nem akarják kockáztatni, hogy a fellendülés megtörjön. Márpedig ,mivel tanulmányozták az 1929-es Válságot, és az utána jövő szigorítást követő hirtelen és brutális 1937-38-as gazdasági visszaesést, nem fognak hebrencskedni, nem fogják kockáztatni a fellendülést.

Ez mindaddig nem probléma, amíg nem kell kamatot emelni, és például Európában a jelentős dezinfláció, magas munkanélküliség miatt még jó ideig nem is kell majd, nincs inflációs veszély. De mit kezd például a brit jegybank az egyre gyorsuló lakásárinflációval, illetve mit kezd az amerikai jegybank az egyre szűkülő munkaerőpiac okozta, várhatóan hamarosan megjelenő bérinflációval (amely árinflációt fog később kiváltani)? Megemelik a kamatot és kockáztatják a recessziót vagy hagyják elszabadulni az inflációt (legyen az akár fogyasztói akár eszközár infláció)? Nincsenek könnyű helyzetben a jegybankárok sem, súlyos válaszút elé fognak érni hamarosan!

Az alacsony kamatszint megmentette a világgazdaságot, de egyben új problémákat generált: ha tartósan velünk marad akkor infláció és/vagy eszközárbuborék lesz. Ha pedig normalizálják a kamatokat akkor könnyen előfordulhat hogy újabb válság lesz. Melyik kezünkbe harapjunk? A politikusokat ismerve egyértelműen az infláció visszatértét fogják megengedni.

Úgy vélem, az USA-ban sokkal hamarabb lesz béroldali infláció, mint várnák a legtöbben. Az órabérek növekedési üteme - amely 2007-től 2012 végéig egyre csökkent - már növekszik, és a (magasan kvalifikált szegmensekben) szűkös munkaerőpiac miatt nagyon gyorsan elharapózhat. Valószínűleg 2015-ben a Fed döntési helyzetben lesz, és kénytelen lesz kamatot emelni. Ugyanakkor az is valószínű, hogy megpróbál nagyon óvatos lenni, így lehetséges az is, hogy az idei deflációs pánik után a jövőben egyre inkább a lopakodó módon emelkedő infláció kerül majd előtérbe: a jegybankok inkább megengedik az infláció növekedését, nem törekednek majd leállítására. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan a görbe mögött fognak kullogni: 3%-os inflációnál 1%-os kamatot tartanak majd, 4%-osnál 2%-ot, stb. Emiatt valószínűleg a hozamgörbe is meredek marad...

Egy olyan világban, ahol a jegybankok egyrészt törekednek az infláció felélesztésére, másrészt nem lesz eszközük a letörésére  - mert a válságkezeléssel megkötötték saját kezüket - a (fix hozamú) kötvénybefektetések a lehető legrosszabbnak tűnnek. Ugyanakkor ez a környezet nem jó a részvényeknek sem. Nincsenek könnyű helyzetben a megtakarítók.

 

Japán problémák

2014, Május 12 - 12:04

A japánok nagy menetelése megtörni látszik. Az eredeti terv az volt, hogy elkezdik ezerrel nyomtatni a pénzt, ettől beindul az infláció, ennek hatására lesz bérnövekedés, megcsinálnak egy csomó strukturális reformot, saját erőből fellendül a gazdaság, és ekkor ki lehet igazítani a költségvetést, a hatalmas államadóssághegyet meg majd lassan megeszi az infláció. Nem hangzott rosszul, a világ befektetői meg is vették ezt a sztorit, és a japán jen árfolyama 80 környékéről 105-ig ment a dollárral szemben pár hónap leforgása alatt, miközben a részvényindex duplázott. Most azonban úgy tűnik, hogy homokvárra épült a fellendülés.

A strukturális reformok nem nagyon látszanak, s valódi eredmény csak a jen gyengülése volt, ami némi inflációt generált ugyan, ám mivel ezt nem követte a bérek emelkedése, ezért az elkölthető lakossági jövedelmek nem nőttek, hanem csökkentek. Ráadásul az ÁFA-emelése újabb csapás a fogyasztókra, és a legrosszabb történik velük: magasabb árakkal szembesülnek, de nincs több pénz a zsebükben. S ez még mind nem elég: még a legnagyobb kereskedelmi partnerüknek számító kínai gazdaság is gyengülőben van, és a dollár is  igencsak erőtlen mostanában. Úgy néz ki, hogy sok spekulatív pénz ugrott rá a sztorira, és most egyre kényelmetlenebb az egész. Nem feltétlenül lesz így, de egyáltalán nem lennék meglepve, ha hirtelen beerősödne a jen, ahogy ezek a pozíciók lezárásra kerülnek, s ezzel párhuzamosan 1-2 ezer pontot esne a tőzsdeindexük.

A világgazdasági fellendülésre jelenleg a legnagyobb veszélyt Ázsia jelenti: mind Kína, mind Japán olyan potenciális veszélyforrás, amely komoly félelmeket generálhat. Ha azonban megvalósulna a fent vázolt forgatókönyv, akkor ez valószínűleg gyors cselekvésre ösztönözné a japán gazdaságpolitikusokat, s ez azt jelenti, hogy egy agresszív jenerősödés és Nikkei-árfolyamesés kiváló vételi lehetőséget teremthetne a japán, de valószínűleg (a sokkhatások miatt) az amerikai részvénypiacon is.

Egyébként kisebb mértékben Európával kapcsolatban is az az érzésem, hogy a "kilábal a vén kontinens a válságból" sztorira sokan rámozdultak, de ilyen erős euró, gyenge, még mindig meg nem tisztult bankrendszer és a feltörekvő országok gyengélkedése közepette meg van az esélye annak is, hogy az európai fellendülés igen vérszegény lesz.

 

Zenei aláfestés:

https://www.youtube.com/watch?v=kpyqyYCTIjY

Uber alles

2014, Május 9 - 20:43

Egy minapi konferencián Vérmedve kolléga azt mondta, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy a hihetetlen technológiai fejlődés mennyire megváltoztatja majd az életünket a következő években. Ennek jó példája a "sharing economy" térnyerése - de persze számtalan más is van. Arról van szó, hogy mindannyian egy csomó olyan eszközt veszünk meg, amire nem napi 24 órában van szükségünk, hanem mondjuk csak kettőben. A többi időben meg kihasználatlanul hever az értékes (vagy kevésbé értékes) vagyontárgyunk, például lakás, nyaraló, autó, bicikli, bármi. Ezek eddig azért nem kerültek "megosztásra" mert túl bonyolult lett volna megszervezni, hogy mikor, kinek, hogyan adom kölcsön, mennyit fizet érte, stb. Az internet legnagyobb előnye a rendkívül olcsó információáramlás, amely pillanatok alatt bárkihez eljut, s ennek segítségével lehetővé vált rendkívül egyszerűen kiadni a lakásunkat, az autónkat, snowboardunkat, mindent. Ennek előnye össztársadalmi-környezetvédelmi szempontból egyértelmű: sokkal kevesebb eszközt kell előállítani, ha megosztjuk egymással azokat. Számos új vállalkozás el is kezdett ezekkel foglalkozni, és forradalmi változásokat okoznak több iparágban is. Az AirBnB segítségével bárki kiadhatja lakását, ami sok esetben sokkal kényelmesebb és olcsóbb mint egy szálloda. Egyelőre a szállodatulajdonosok nem veszik komolyan a fenyegetést, pedig jól tennék. 

Ez az egész arról jutott eszembe, hogy a londoni taxisok sztrájkot terveznek az Uber nevezetű alkalmazás ellen (persze a ludditák is próbálkoztak, de hiába):

http://www.bloomberg.com/news/2014-05-08/london-taxis-plan-10-000-car-protest-over-uber-ride-sharing-app.html

Az alkalmazás segítségével jelezhetjük ha van hely az autónkban, és valaki más pedig "leinthet minket". Beszáll a költségeinkbe, ami nekünk jó, de kevesebbet fizet mintha taxizna, ami meg neki jó. Ki jár rosszul? Nyilván a taxisok. Ez a foglalkozás egyébként is kihalófélben van, és valószínűleg 2050-ben már nem fog létezni. A GPS-ek elterjedése volt az első lépés, azóta bárki lehet taxis, nem kell fejből tudni az összes londoni vagy éppen budapesti utca nevét. Ennek hatására aztán például élelmes hazai taxisvállalkozók elkezdték feltelepíteni Magyarország szegényebb régióiból a sofőröket, akik 24 órában folyamatosan használták az autót, 2-3-4-en folyamatosan váltva egymást. Nem számít, hogy nem tudták megkülönböztetni a Lánchidat a Gellérthegytől, a GPS igen demokratikus jószág: mindenkit elnavigál bárhova, a helyismeretre már nincs szükség. A szabolcsi/borsodi munkaerő olcsó, s ez leszorította a taxidíjakat (persze ezt a hatóság a 280 Ft-os szabott díjjal el is törölte). A következő csapás a fenti alkalmazások elterjedése lesz, majd előbb-utóbb jönnek az önvezető autók (lásd Google driverless cars), és innentől fogva igazán a városi közlekedésben nem is lesz szükség saját gépjárműre: önvezető flotta alakul ki, amelyet taxiként lehet bérelni, de ember nem kell hozzá. Természetesen a taxisok azt hiszik, hogy elkerülhetik a sorsukat, de így hitték egykor a vitorlakészítők, a kötélverők, gyertyaöntők, és korábban a szakócapattintó kisiparosok is.

És mi mindebből a befektetési piacokra vonatkozó konklúzió? Számomra legalább kettő is van. Az egyik - amint már 2000-ben, a Nasdaq-buborék tetején is vallottam - hogy a technológia olyan gyorsan változik, hogy akár pár évre is szinte lehetetlen előrelátni, ezért a tech-cégek a nagy növekedés ellenére  jellemzően nem nagyobb, hanem kisebb szorzót érdemelnek mint az "old economy" cégei. Ezzel párhuzamosan az is igaz, hogy ma már egy jó ötletből egy-két év alatt dollármilliárdossá is válhat bárki, tehát a felfutási idő is lerövidült (bár az útnak ezt a részét jellemzően még nem bevezetett tőzsdei cégként teszik  meg a vállalkozások, így a nyereség nagy részét az alapítók és kockázati tőkések teszik zsebre!). A másik, hogy minden régi iparágba való befektetés előtt jól végig kell gondolni, hogy a technológia milyen változásokat hoz/hozhat, mert eddig megszokott dolgok, dogmák is pillanatok alatt hamissá válhatnak a technológiai vátlozások hatására. Erre jó példa a defenzívnek tartott európai közműszektor mélyrepülése, az áramtermelők, elosztók egész üzleti modelljét felborítja az alternatív energiák elterjedése, és az ezzel járó problémák. Éppígy a hotelek, a taxiscégek, a síkölcsönzők, és még sokan mások igencsak megváltozott környezettel néznek majd szembe pár éven belül...

Levelesláda

2014, Május 5 - 10:34

Két levelem is érkezett, melyek válaszra várnak, s talán némi közérdeklődésre is számot tarthatnak.

Az első nemes egyszerűséggel azt kérdezi:

"Mi a rák történik a piacokon?"

Valóban érdekes, ami az amerikai dollár és az állampapírok piacán zajlik már jópár hete, különös tekintettel a pénteki munkaerőpiaci adatra, amely arra utalt, hogy szép fellendülés van az USA-ban, az új munkahelyek száma hosszú ideje a legmagasabb volt ebben a hónapban:

http://www.tradingeconomics.com/united-states/non-farm-payrolls

http://www.marketwatch.com/story/us-economy-gains-288000-jobs-in-april-2014-05-02/?link=instory

Ennek ellenére pénteken az amerikai államkötvények hozama idei mélypontjára zuhant (már a korábbi hetekben is igen élettelen volt a kötvénypiac, a viszonylag stabil adatok ellenére), miközben a dollár is láthatóan borzasztóan erőtlen. Mi folyik Gyöngyösön itt?

Az őszinte válasz az lenne, hogy nem vagyok benne biztos, még őszintébb, hogy lövésem sincs.

Azért elméletem van rá. Azt gondolom, hogy zajlik a világban a "decoupling", a kettéválás, csak pont fordítva, mint ahogyan 2008 elején próbáltak a piacok hinni benne: a fejlett országokban (USA, Európa, igen, de Japán NEM!) meg van a kellő momentum a (hol lassabb, hol gyorsabb) növekedéshez, ám a fejlődők irányából további lassulás/recesszió jöhet, és ennek a pontos visszahatása a fejlődőkre nem egyértelmű. Emiatt kitolódhatnak a várt kamatemelések az USA-ban (bár szerintem nem fognak), és mivel a spekulánsok láthatóan egyébként is túlpozícionáltak dollárban, ez könnyen és gyorsan begyengítheti az amerikai pénzt. Ha azonban igaz az, hogy a fejlődők visszahatnak a fejlettekre, akkor ennek a tőzsdéken is látszani kellene: az elmélet hihetőbb lenne, ha a Nasdaq gyengesége átterjedne a szélesebb amerikai és európai piacokra is. Nem teljesen világos a kép számomra, csak annyit mondhatok:

https://www.youtube.com/watch?v=sBknAcTaMiI

***

A másik kérdés  ("Most akkor sikeres vagy nem sikeres az NHP?") az MNB ingyenpénzosztását, a Növekedési Hitelprogramot érintette, különösen mivel az MNB úgy nyilatkozott, hogy minden rendben van a programmal:

http://www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/mnb_felreertelmezik_a_hitelprogram_eredmenyeit.4.198510.html

A program első része valójában leginkább egy kamattámogatás volt a vállalkozásoknak, illetve a devizahitelek lecserélése forintra, ami hasznos, de komoly lökést nem ad a gazdaságnak. A második része pedig nyilvánvalóan nem tudta megállítani a vállalati hitelzsugorodást (ez az adatokból egyértelműen látszik), a lakossági pedig gyakorlatilag monoton egyenletességgel tart. Az NHP-nak nem lehet más célja, mint hogy a hitelzsugorodást megállítsa, ugyanis egyértelmű, hogy amíg a hitelösszehúzódás (a.k.a deleveraging) tart, addig a hazai gazdaság növekedése alacsonyabb lesz, mint a potenciális (és az sem túl magas). Úgy vélem, hogy amennyiben a jelenlegi hitelezési trendek fennmaradnak, a hazai GDP-növekedés igen gyatra lesz, éves 1-2%-nál tartósan többre nem számíthatunk (ez nem zárja ki hogy egy-két negyedévben ennél akár jóval magasabb érték is legyen). A tény tehát az, hogy bár az NHP-nak vannak eredményei, ahhoz, hogy Magyarországon valódi növekedés legyen, meg kellene fordítania legalábbis a vállalati hitelundort. Erre egyelőre nem volt képes, és a legutóbbi módosítások sem tűnnek ehhez elégségesnek. Ez önmagában nem bűn, vagy baj, csak annyit jelent, hogy ebben a környezetben nem várhatunk magas növekedést.

Az elmúlt negyedévekben igen optimista voltam a hazai növekedése, ám az egyszeri tényezők elmúlásával (pl. rezsicsökkentés) ismét igen elgyengülhetünk: a magasabb növekedési várakozásaimban azzal számoltam, hogy az NHP megfordítja a hitelcsökkenést, de ez láthatóan nincs így, s ennélfogva nem várhatok olyan magas növekedést, mint korábban.

Drágul a kaja, nem kell a deflációs para

2014, Május 1 - 15:29

2014 januári mélypontja óta a leginkább követett és legnagyobb forgalmú tőzsdén kereskedett mezőgazdasági termékeket tartalmazó befektetési alap, a DBA másfél éves csúcsra száguldott, több, mint 20%-ot emelkedve röpke negyedév alatt. Ha a legfontosabb termékeket nézzük, azt látjuk, hogy 20%-ot emelkedett a kukorica, 30%-ot a búza, 20%-ot a cukor, 30%-ot a disznó ára, a kávé pedig duplázódott az év eleji mélypontokhoz képest!

Természetesen nem azonnal és direkt módon, de ez a hatás jelentkezni fog az inflációs mutatókban is. Minél fejlettebb egy ország, annál kisebb a súlya az inflációs kosárban a kevéssé feldolgozott élelmiszereknek, de ennek ellenére az alapvető élelmiszerek árának hirtelen, és általános drágulása valószínűleg szépen át fog gyűrűzni a feldolgozott élelmiszerek árába is. Az elmúlt egy évben Európában komoly deflációs félelem alakult ki, de egyelőre azt láthatjuk ,(http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/2-31032014-AP/EN/2-31032014-AP-EN.PDF) hogy elsősorban az energiaárak csökkenése vitte le az infláció ütemét, a szolgáltatások ára továbbra sem árulkodik valódi deflációs nyomásról. Az infláció pedig egyébként is késleltetett mutató, recessziók után még gyakran sokáig alacsony. Európában az ECB-nek egy feladata van csak: a bankrendszer stabilitásának, likviditásának és hitelezési hajlandóságának támogatása. Nagy növekedés nem lesz, de a következő 1-2 évben nyugodt, lassú javulás várható.

Japánban ennél sokkal rosszabb a helyzet, mivel hiába kérlelte a miniszterelnök a vállalatokat, nem nagyon emeltek nominálisan béreket (http://asiaconf.com/wp-content/uploads/2013/08/Nominal-wage-growth.png), és így a 3%pontos ÁFA-emelés automatikusan taszajtja vissza recesszióba a szigetországot. Pontosan a fordítottja történik annak, mint nálunk, ahol a kormány egyszeri intézkedésekkel lenullázta az inflációt, de mivel volt nominális bérnövekedés, ezért a reálbérek megugrottak, több maradt az emberek zsebébe, többet tudtak költeni, és ez jól látszik is a hazai kiskereskedelmi statisztikákból. Visszatérve Japánra: azt gondolom, hogy a következő hónapokban megint komoly recessziós félelmek lehetnek, amire majd valami nagyon nagyot kell lépnie a BoJ-nek. Ha megteszi, ismét lejtőre kerülhet a jen, addig azonban valószínűleg nem.

A feltörekvő országokból folyamatosan gyenge hírek fognak jönni: a legyengülő devizáik és az erre reakcióként végrehajtott kamatemelések miatt a hitelkiáramlás drasztikusan zsugorodhat, s ennek következményeként a növekedés is eltűnhet, több recesszióba fog esni.

USA maradhat eközben a legerősebb: minden körülmény adott a nagyon erős gazdasági teljesítményhez: iszonyatosan laza monetáris kondíciók, helyreállt a pénzügyi rendszer, az államkincstár egyre kevésbé szorít meg. Nagy kérdés, hogy az erős növekedés jó hír-e a részvénypiacnak? Könnyen lehet, hogy nem, hiszen ha a vártnál hamarabb valósul meg a kamatemelés, az nagy ijedelmet fog okozni, és nem csak náluk, hanem az egész világon, ahol már a nyúlfarknyi hozamokra is kiéhezetten vadásznak a befektetők (jó példa erre a görög kötvények esete: 2012 nyarán 15 cent környékén simán lehetett vásárolni őket, most 70 centen veszik a 20-évest, és csak idén(!!!) közel 40%-ot emelkedett az árfolyama). A tízfilléresek úthenger előtti szedegetéséből könnyen kilapított kéz lehet...

Magyarországon minden szép és jó természetesen. Mondjuk szerintem jövőre simán meglesz a 3% infláció, érdekes lesz, hogy miként fognak reagálni majd a megtakarítók, amikor rájönnek hogy a bank/állampapír befektetéseik reálhozama negatív. Nagyon meglepődnék, ha nem kezdenék el keresni az alternatív termékeket, amelyekkel valami kis reálhozamot ki tudnak csiholni a rendszerből (pl. Prémium Államkötvény, ingatlan, abszolút hozamú alapok, stb.)

Konklúzió: Az infláció tehát nem halott, viszont hogy pontosan mit kellene csinálni a piacokon arról fogalmam sincs.