Zsiday-blog

Miért csal az infláció?

2014, Október 31 - 19:22

Régen, amikor még nem volt gyors a technikai fejlődés, nem változtak ilyen gyorsan a termékek, az infláció valóban azt mérte, amire ma is sokan gondolnak a hallatán: a megélhetési költségek változását. Ma azonban már nem ezt mutatja, ebben a tekintetben ugyanis erősen lefelé torzít.

Amíg a kérdés az volt, hogy mennyibe kerül nekem 2 disznó, 100 kiló búza, meg egy bőrcsizma, addig nem volt nehéz tudni, hogy mennyi az infláció, és azt is lehetett tudni, hogy a megélhetési költségek tényleg annyival nőttek, mint amennyivel az infláció: az apám is 10-évente vett csizmát, és évente 2 disznót vágott, és én is. ha ezek ára kétszeresébe kerül, akkor kétszer annyiba kerül megélnem. Ma azonban ez már nincs így! Minél inkább felgyorsul a technológia változása, annál nehezebb  mérni az inflációt, és annál nehezebb értelmezni azt. Olyan igények váltak a mindennapi élet részévé, amik korábban nem is léteztek: internetelőfizetés, okostelefon, magától beparkoló autó, stb. pár éve még nem voltak, ma a mindennapok részei.  

Az infláció egy változatlan árukosár árváltozását méri, de éppen ebben rejlik a "csalás" lényege is: az árukosár folyamatosan változik, minőségileg javul. Megnézik pl. hogy egy 64 KByetos számítógép mennyibe került idén, mennyibe tavaly, és az árváltozást feljegyzik. Mivel a technológia fejlődése folytán az ugyanolyan minőségű gépek ára szinte folyamatosan esik, ezért folyamatos árcsökkenést mutatnak ki: a technológiai eszközök ára állandóan csökken. Persze a 64kByte-os számítógépet a hajamra kenhetem, mert nem fut rajta a Windows 8, valószínűleg már a látványától összerosálná magát a régi kis C64-esem. Ezért jön ki pl. az, hogy 2003-13 között az "információfeldolgozó berendezések" ára a KSH szerint 68%-kal zuhant. Persze, a változatlan minőségűé lehet hogy igen, de mire használjam a 2003-as Pentium 1 számítógépet, ősrégi Nokia mobiltelefont, vagy a Junoszty tévét? Nem tudom ki hogy van vele, de én szerintem 20 éve nominálisan mindig ugyanannyiért veszek számítógépet, minőségtől függően 100-200 ezer forint között, miközben az inflációs mutatók szerint a számítógépek ára folytonosan zuhan. Értem, hogy miért van ez, értem, hogy a mérés miért mutat áresést, de azt is látni kell, hogy a valós életben elérhető gépek ára egyáltalán nem így változik! Az 5 évvel ezelőtti gép hiába lenne ötödannyi, mint akkoriban, de egyszerűen nem kapható, és ha kapható lenne, akkor meg nem lehetne mire felhasználni.

Ennél csak az autók ára a viccesebb, ahol ugyanilyen kiigazítást végeznek: ugyanannak a minőségnek az árváltozását vizsgálják. 2003 és 2013  között a személygépkocsik árváltozása mennyi volt Magyarországon? A KSH szerint 10 év alatt összesen 1,9%-kal nőttek az árak (nem évente, hanem összesen!). Micsoda? Hogyan jött ez ki? Nyilván úgy, hogy ugyanannak az autónak az árát vizsgálták, hogyan változott. Pl az X autó ára 2003-2006 között nem nőtt, de mivel utána nem árulták már, ezért innentől az Y autó 2006-2010 közötti árát vizsgálták, ami megint nem nőtt, majd a Z autóét 2010-2013 között, és ez sem nőtt. Igaz, hogy a Z autó sokkal jobb mint az X autó volt, de az is igaz, hogy míg a 2000-es évek elején 3 millióért simán lehetett venni normális új autót, addig ma már 5 millió alatt nehéz jó minőségű új autót venni (természetesen a használt ára is nőtt ezzel párhuzamosan). Ezt egyébként jól mutatja (a való világ, azaz) pl. az autófinanszírozásra szakosodott OTP-leány, a Merkantil bank éves beszámolója is: míg 2003-ban az egy autóra jutó finanszírozott összeg 1,365 M Ft volt, addig 2013-ban már 2,137 M Ft, ami már jobban mutatja, hogy mennyivel nőttek a valós, átlagos autóárak: nem 2%-kal, hanem inkább 50-60%-kal. Lehet persze, hogy egy Wartburg most tök olcsó lenne, csak nem lehet kapni, plusz valószínűleg a zöldkártyát sem kapná meg, szóval a folytonos minőségi javulás miatt itt is azt mutatják ki, hogy alig nőnek az árak, miközben egy átlagos megvásárolható autó ára folyamatosan nő. 

Vagy ott van  a láthatatlan minőségromlás. pl. a zöldségek és gyümölcsök, és sok más esetén is: a statisztikusok minden évben feljegyzik, pl. 1 kg alma árát és ebből kijön az almaárinfláció, de ma ugyanazt a minőségű gyümölcsöt/kenyeret/húst/zöldséget, stb., mint 50 éve, nem tudom egyszerűen megvenni, mert nem létezik, illetve talán igen, de akkor valami háztáji-kézműves-bio cuccot kell vennem, aminek meg háromszor annyi az ára mint a simának, amivel a statisztikusok inflációt számolnak.

Két tényező is van tehát: egyrészt a  nem regisztrált minőségromlás, másrészt a minőségjavulás miatti deflációs hatás, ami az árindexeket éri, de mindkettő ugyanabba az irányba mutat: az inflációs mutatók alulbecslik, és a jövőben is alul fogják becsülni a valós, megélhetési költségek éves változását.

Félreértés ne essék, ez nem a KSH miatt van így, ezek az egész világon elfogadott módszerek, tehát ez mindenhol igaz.

De miért írom ezt, és mi következik mindebből? Azért mert ez életbevágóan fontos!

Minden befektető a vagyona reálértékének megőrzésére vagy növelésére törekszik. Ám a fentiek miatt ahhoz, hogy valaki megőrizhesse vagyonának az értékét, a valódi vásárlóerejét, ahhoz nem az inflációt kell figyelembe vennie, mert az lefelé torzít. Ahhoz, hogy ugyanabban a társadalmi szegmensben/osztályban tudjon valaki maradni a fogyasztása, életszínvonala/minősége alapján, az inflációnál magasabb hozamra van szükség. Tehát a "valódi reálhozam", az nem az infláció feletti hozamot jelenti, hanem, ha a fentieket figyelembe vesszük, akkor infláció + egy-két-három százalék az a minimum küszöb amit el kell érni, hogy a valós vásárlóerőnk változatlan maradjon. Valódi reálgazdagodásról pedig csak e fölött a szint felett lehet szó.

2015

2014, Október 23 - 08:38

Egy tegnapi beszélgetés során elejtett szó hatására hirtelen megvilágosodtam, és beugrott a jövő. Elmondom, hogy mi fog történni a tőkepiacokon 2015-ben illetve azután.

Az amerikai gazdaság 2015-ben is erősen teljesít, és megjelennek a bérinfláció első jelei, ám a Fed hanyagolja ezeket, mert az olajáresés és dollárerősödés miatt az inflációs mutatók 2% alatt maradnak. A hosszú hozamok elkezdenek emelkedni, s bár a deflációs félelmek helyett néhányan már az inflációs aggodalmaikról írnak, ám a Fed csak lassan, és kis lépésekben hajlandó kamatot emelni. A dollár tovább erősödik, ami miatt az amerikai jegybank még inkább a lassú kamatemelések pártján lesz. A munkanélküliség 5%-ra esik, a bérinfláció gyorsul, az alapkamat azonban decemberben is még csak 1%-on lesz. A hosszú hozamok 3%-ra emelkednek. A tőzsde erős volatilitás mellett nem megy sehova : "running nowhere fast".

Eközben az európai gazdaság lassan magára talál, a növekedés beindul, miközben a perifériaországok elérik, hogy ne kelljen olyan szigorúan venni a költségvetési korlátokat, és az ECB is támogatja a fellendülést. Kínában a növekedés 5%-ra lassul az év első felében, de itt már ismét beindítják a pénzpumpát, illetve lassan a jüant is elkezdik leértékelni a dollárhoz képest. Az európai részvénypiacok 20, a kínai 50%-ot emelkedik. Az olajárak 60 dollárig csúsznak le.

Magyarországon viszonylag eseménymentesen zajlik az év, a forint 300 és 315 közötti szűk sávban mozog, a hozamgörbe meredek marad, az infláció alacsony, az alapkamat változatlan. A gazdasági növekedés 2-3% között marad, az NHP 2015-ben sem zárul le. A devizahitelek forintosítása során az MKB-FHB-Takarékbank generálta versenyben a volt devizahitelesek kamataszintje csupán BUBOR+2% körül alakul. A tőzsdei cégek teljesítménye gyatra marad a tartóssá váló orosz recesszió (Richter/OTP), alacsony olajárak (MOL) és fennmaradó különadók miatt (Mtel: bejelenti, hogy 2017-ig valószínűleg nem fizet osztalékot).

Az érdekesebb események 2016 második felében kezdődnek, amikor az olajárak eséséből és dollárerősödésből adódó dezinfláció kifut, és a gyorsuló bérinfláció 3, majd 4%-os inflációs mutatóban ölt testet az Egyesült Államokban. A Fed vacillál, és kicsit gyorsítja a kamatemelések ütemét, de még mindig a görbe mögött kullog: év végére is csak 3%-ra emeli a kamatszintet, félve, hogy összeomlik a gazdaság. A hosszú hozamok először 4,5%-ra emelkednek, de az évvégi recessziós parában 3,5%-ra esnek. Sokan kongatják a vészharangot, de végül nem alakul ki recesszió, viszont a munkaerőpiac már valóban nagyon szűkké válik, és a béremelések üteme tovább gyorsul. Európában továbbra is komótos növekedés zajlik, és végre a munkanélküliség is elkezd csökkenni. Az ECB befejezi az unortodox eszközök használatát, és az amerikai inflációs félelmektől tartva az év második felében belengeti a kamatemelés lehetőségét is. Ez, párosulva az amerikai évvégi recessziós parával 1,1-ről 1,25-ig repíti az EURUSD árfolyamát. Kínában a Párt elfogadja a 6%-os növekedési célt, amit sikerül is tartani. A kínai bankok árfolyama a 2013-as mélypontokról megtriplázódik.

2017-ben ismét erőteljesen, 4%-kal nő az amerikai gazdaság, immáron 5%-ra emelkedő infláció mellett, és a Fed nem tehet mást, elkezdi felemelni a kamatokat. év végére 6%-ig jutnak. Ez azonban már valóban sok a még mindig iszonyúan magas hitel/gdp aránnyal rendelkező gazdaságnak, és a high-yield piac összeomlása, majd a vállalati kötvénypiac befagyása után az USA ismét recesszióba hull. A Fed 4 hónap alatt 6-ról ismét 0%-ra csökkenti a kamatszintet, és 2017 karácsonyán bejelenti egy újabb QE beindítását, ami 800-ról 1300 dollárra emeli az arany árfolyamát...   

Ez lesz. Vagy nem.

 

***

És ha már október 23: adózzunk tisztelettel azok előtt az emberek előtt, akik hajlandóak voltak az életüket kockáztatni a szabadságért. Nem tudom hasonló helyzetben lennénk e mi is ennyire bátrak. Remélem sosem kell, hogy kiderüljön...

Ennek kapcsán Márai verse jut az eszembe - bár meg kell mondjam, hogy mint írót alapvetően nem szeretem, mert iszonyú modorosnak tartom, de ez szerintem kiváló mű:

Márai Sándor:

Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
                            mennyből az angyal

New York, 1956.

 

Agypusztító internetadó

2014, Október 21 - 19:16

Ha van valami, amivel jó nagy rombolást lehet okozni egy nép fejlődésében, az az oktatás, kultúra, és egyre inkább az információhoz, a hatalmas mennyiségű adathoz, tudáshoz való hozzáférés nehezítése, drágítása. Ebből a szempontból a Magyarországon belengetett internetadó kifejezetten jól teljesít:

http://index.hu/gazdasag/2014/10/21/elkepesztoen_durva_lesz_az_internetado/

Miközben az egész világ kezd átállni az online adatok áramlására, amelyekhez a hozzáférés mindenki számára egyre fontosabb, mi ezzel a lépéssel levágjuk magunkat róla. Ha fizetni kell, mindenki kétszer is megnézi, hogy mit tölt le, milyen adatot néz meg, az online adatáramlás helyett megint pendrive-val, meg lassan 5,25-ös floppydisk-kel fogunk szaladgálni, mindenki életét megnehezítve, a fejlődést lassítva, eszement többletköltségeket okozva magunknak. Nehezebbé és drágábbá válik mindenki számára a munkavégzés, nem csak a szórakozás.

Ez kb. olyan, mintha  egy településnek lenne autópályakapcsolata, de egyszercsak úgy döntenének, hogy azt befalazzák. Biztos, hogy a világ szellemi infrakstruktúrájához való kapcsolódást, a jövőbeni fejlődési potenciálunkat kell megadóztatni? Azt gondolom, hogy a hosszútávú növekedési kilátások szempontjából ez rombolóbb, mint a bankadó.

Nem tudom ki találta, ki, de igazi agyrém.   

Sose volt még ilyen olcsó a lakás

2014, Október 20 - 07:57

A hazai - elsősorban budapesti - lakásárak olcsóságáról már többször írtam, mint ahogy arról is, hogy véleményem szerint a rendkívül olcsóvá váló jelzáloghitelek, a növekvő nettó bérek, a csökkenő munkanélküliség, a gazdasági növekedés, és az új lakáskínálat hiánya miatt a következő években a fővárosban, és néhány nagyobb vidéki városban igen komoly áremelkedés is elképzelhető. Már évekkel ezelőtt elkészítettem az azóta klasszikussá vált, és többek által átvett "hány havi keresetből lehet megvenni egy m2 lakást?" ábrát, ami a lakáspiaci árazásról árul el valamit. Most egy új indikátort készítettem, amely a lakáspiac megfizethetőségét próbálja megragadni. Mivel az adatokat több forrásból bogarásztam össze (különösen a régebbieket) ezért egymással nem feltétlenül konzisztensek és pontosak, viszont úgy gondolom, hogy ennek ellenére a nagyságrendeket és a trendeket jól mutatják.

A vizsgálat budapesti átlagos lakásárakból, átlagos nettó bérekből, és elérhető  (jelzálog)hitelkamatokból indul ki. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy ha valaki félre tud rakni 36 havi átlagos nettó fizetést, és hajlandó arra, hogy akkora hitelt vegyen fel, amelynek a törlesztésére (20 éves hitelperiódust feltételezve) a fizetésének a harmada elegendő, akkor hány négyzetméter lakást tud megvenni?

Az adatok azt mutatják, hogy míg 1998-ban 31 m2-t, 2001-ben 22m2-t, 2002-2007 között 34-36m2-t tudott megvenni, addig most több, mint 60m2-t! Azaz, amióta adatok vannak, nemhogy nem volt ilyen olcsó a lakáspiac, de ahhoz, hogy a (bevallottan ad-hoc módon, de talán a valóságtól nem túl elrugaszkodottan kiválasztott megfizethetőségi indikátor alapján) lakásárak a 2002-2007-es évek átlagához visszatérjenek, 60%-ot kellene emelkedniük!

Senki nem tudja, hogy bekövetkezik-e ez, de úgy vélem, hogy amennyiben a jelzálogkamatok ennyire alacsonyak maradnak, és tovább nőnek a nominális bérek, akkor Budapesten (és néhány vidéki nagyvárosban ahol van munkalehetőség) igen jó esélye van egy jelentős lakásáremelkedésnek - ugyanakkor számos vidéki , negatív nettó migrációval jellemezhető helyen az olcsóság ellenére is rosszak a kilátások. A hazai ingatlanpiac egyre kétosztatúbb lesz... 

 

Itt az ábra:   http://kepfeltoltes.hu/141020/BPHOMEAFFORDABILITY_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

 

Globális rezsicsökkentés

2014, Október 17 - 11:08

A legtöbben már észrevették, hogy az olajárak a korábbi kereskedési sávjukhoz képest igen jelentőset estek: a Brent olaj több éven át 100-120 dollár között mozgott, mostanra 85-86 dollár környékére került. Ez fantasztikus fejlemény a világgazdaság szempontjából! Igazándiból mindegy is, hogy igazak-e az összeesküvéselméletek (azaz, hogy az amerikaiak meggyőzték a szaúdiakat, hogy termeljenek többet, verjék le az olajárat, és így büntetik az oroszokat) vagy szimplán arról van szó, hogy minden olajtermelőnek kell a bevétel, nem engedheti meg senki magának, hogy kevesebbet termeljen, és így mindenki annyit termel amennyit tud, leverve az olajárakat. Nem számít miért van, a lényeg az, hogy várhatóan a következő 1-2 évben szignifikánsan alacsonyabb olajárakat fogunk látni, mint az előző években. Igazándiból nem más ez, mint egy hatalmas, globális rezsicsökkentés, amely az összes nem olajtermelő országnak hatalmas segítséget jelent. Pont az fog történni, mint idehaza történt a rezsicsökkentés után: több pénz marad a fogyasztók zsebében, és többet költenek, fellendítve a kiskereskedelmi forgalmat, illetve ezen keresztül az egész gazdaságot.

Magyarországon megközelítőleg 3 milliárd liter az éves üzemanyagfogyasztás (http://www.petroleum.hu/). Ha pl. 40 forintot esnek az üzemanyagárak, akkor 120 milliárd forint, a GDP 0,4%-a marad a fogyasztók zsebében. Ez hatalmas összeg, aminek valószínűleg jelentős része egyéb fogyasztásban csapódik le. Másodlagos hatása pedig a lakossági bizalom emelkedése (hiszen ha több pénz van a zsebemben, akkor azonnal bátrabb vagyok)...

Többen aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy az egyébként is deflatórikus környezetben az üzemanyagárak esése további erősíti a deflációs tendenciákat és ez inkább káros, mint hasznos. Szerintem ez tévnézet. Ez a defláció ugyanis jó defláció. Van jó defláció? Van.

A jelenleg Európát aggasztó defláció abból adódik, hogy nem elég erős a belső kereslet, a lakossági fogyasztás. Ha azonban az üzemanyagárak esése miatt van negatív árindex, de éppen ezért a lakosság többet tud fogyasztani, akkor az egyáltalán nem probléma, sőt, kifejezetten jó, segíti a gazdaság talpraállását. Az európai defláció ugyanis  pusztán tünet: a tartós recesszió tünete. Ha megszüntetjük a recessziót, megszűnik a deflációs veszély. Nem a tünetet kell kezelni, hanem a betegséget! Az olajáresés pedig gazdasági ösztönző hatású, így igaz, hogy rövid távon negatív inflációt okozhat, de hosszabb távon erősíti a gazdaságot, így pont, hogy antideflatórikus. 

Jelenleg tehát semmi más nem történik, mint, hogy az európai/amerikai/kínai fogyasztók által eddig az olajtermelőknek fizetett olajadó összege csökken. Nyugodtan felfoghatjuk az olajárakat (amit köztudomásúan egy globális kartell, az OPEC tart a "normális, egyensúlyi" ára felett) adónak. Ha adót csökkentünk, az pedig a gazdaságnak mindenképpen jó. 

A jelenlegi fejlemények mind az európai és amerikai gazdasági fellendülés erősödése irányába mutatnak.

 

 

 

Ebola

2014, Október 17 - 08:01

Ha valaki élt a szocializmusban, az pontosan tudja, mit jelent az, ha bejelenti egy hivatalos-kinézetű tisztviselő, hogy "nem lesz cukoráremelés". A lakosság is mindig azonnal levette  az információt, és 2 nap alatt az összes cukrot felvásárolták a boltokból. Kicsit hasonló érzésem van az ebola-járvány kapcsán:

http://www.portfolio.hu/gazdasag/egeszsegugy/ebola-jarvany_kicsi_a_kockazat_magyarorszagon.4.205150.html

http://www.bloomberg.com/news/2014-10-16/republicans-slam-ebola-response-that-cdc-director-defends.html

Két, egymástól eltérő problémám is van a sztorival. A nagyobbik az, hogy mostanában több európai/amerikai kórházi ápoló is megbetegedett - annak ellenére, hogy a hivatalos vélemény szerint az ebolát szinte lehetetlen elkapni védőfelszerelésben, sőt, még anélkül is igencsak szoros kontaktusba kell kerülni egy beteggel, hogy megfertőződjünk. Az alapján amit olvasunk a hírekben, ez nem feltétlenül felel meg a valóságnak - persze reméljük nem erről van szó, csak sok figyelmetlenségről és véletlenről. Ehhez abszolút nem értek, de nekem nem kóser a történet.

A másik a gazdaságot érinti, és ehhez azt gondolom többet hozzá tudok tenni. A legfontosabb - sokak által nem értett lényegi elem az - hogy nem kell ahhoz nagyon sok embernek megbetegednie, hogy a gazdaság iszonyú összeomlást szenvedjen el. Elég, ha kialakul az a percepció, hogy az ebola terjed, és viszonylag könnyen el lehet kapni. Ugyanis ebben az esetben leáll vagy drasztikusan visszaesik a légi közlekedés, sokan elhalasztják üzleti útjaikat, néhányan (vagy akár sokan) nem mennek be dolgozni, akadozni kezdhet a szállítmányozás, termelés stb. Elég, ha félelem alakul ki, és ennek hatására visszaesik a lakossági fogyasztás, elhalasztják a nagyberuházásokat (lakásépítés, autóvásárlás, utazás, stb.) gazdaság azonnal recesszióba hull. És nem csak a már gyengélkedő országokban, hanem akár azokban is, ahol robosztus a növekedés. Az ebola igazi "wild card": bármikor beüthet, és pusztán a fenyegetésével újabb recesszióba lökheti a világgazdaságot. Egyáltalán nem biztos, hogy így lesz - nyilván minden értelmes ember reménykedik, hogy nem - de sajnos nem zárhatjuk ki. Figyelemmel kell követnünk terjedését, mert pillanatok alatt szétzúzhatja bármelyik gazdaságot.

A gazdaság jelentős részben tömeglélektanon alapul, ezért a félelem halálos fegyver. Ebből a nézőpontból pedig az ebola igen-igen komoly kockázatot jelent...

Ez nem 2008, sokkal inkább 2011

2014, Október 15 - 21:06

Beerősödött a recessziós para, és ma az amerikai nyitásban különösen a kötvénypiacon volt elképesztő agyeldobás, de a részvényekben is jól megijedtek. Azt gondolom ugyanakkor, hogy szó sincs arról, hogy a 2008-ashoz hasonló események köszöntsenek be, a jelenlegi helyzet ugyanis sokkal inkább hasonlít 2011-hez.

Akkor is az volt a helyzet, hogy míg az USA-ban stabilan ment előre a gazdaság, addig Európa recesszióba esett, és az efeletti aggodalom számos kockázatos eszköz árát magával rántotta. Később persze kiderült, hogy az európai recesszió ellenére sem lassult számottevően az amerikai gazdaság. Most a helyzet annyiban más, hogy szerintem Európában sem lesz vagy csak igen rövid életű lehet a recesszió, és 2015-től ismét növekedés, USA-ban pedig komoly növekedés lehet.

Az európai növekedés lassulását számos egyszeri tényező váltotta ki:a korábbi megszorítások áthúzódó hatása, az ECB stressztesztjei miatti hitelösszehúzódás, a feltörekvő piacokról és Kínából érkező lassulás. A megszorítások politikájának azonban jól láthatóan vége (bármennyire is nem tetszik ez a németeknek, FR-SP-IT nyomásra még költségvetési lazítás is lehet!); a stressztesztes balhé október végével lezárul; miközben az euró gyengülése és az olajárak esése komoly ösztönzést ad az európai gazdaságnak. Európába tehát vissza fog térni a növekedés. USA-ban a fellendülés - hála az extrém monetáris stimulusnak - önfenntartó, ráadásul a korábbi fiskális megszorítások itt is véget érnek. Az olajáresés szintén nagy plusz, ami ellensúlyozza a feltörekvő országok lassulását és a dollár erősödését. Lesz tehát növekedés, és dollárban lesz kamatemelés is - tehát a dollárbika folytatódhat 2015-ben.

A recessziós para tehát véleményem szerint erősen túl van méretezve, és ebből számomra az következik, hogy ezt a pánikot - amely azonban a negyedik negyedévben simán kitarthat - részvények (CEE, Kína, Európa) vásárlására, és kötvények shortolására (főleg USA) kell majd kihasználni. A pontos időzítés persze kérdéses, de alapvetően érdemes lehet kockázatos eszközökben nézelődni. Azt is gondolom, hogy - eltérően az eddigiektől - nem V-alakú felpattanás lesz a piacokon, hanem lassabb, nehézkes mélypont építése, amely jó néhány héten át eltarthat.

***

A másik nagy érdekesség (számomra) jelenleg a kínai bankok árazása. Mindenki biztos benne, hogy Kínában hitelbuborék van, ami kipukkanóban, és ha rájuk szakadnak a rossz hitelek, akkor ez el fogja sodorni a kínai bankrendszert. Ezért aztán 4-5-ös P/E-vel, 1-es P/BV alatt, tehát hallatlanul olcsó árszinten vannak ezek a bankok. Valószínűleg ez lenne az első bankválság a világtörténelemben, amit így előre látott és beárazott a piac :)

Természetesen magam is hajlok  a populáris (fenti) magyarázatra és el tudom képzelni, hogy sokat esnek még innen is ezek a bankok (mert az államnak kell majd belépni, és ezzel kihígít mindenkit), de mi van ha mégsem? A 80-as évek közepén/végén mindenki meg volt arról győződve, hogy az USA-ban hitelboom alakult ki, amely nagyon csúnya véget fog érni. Igazuk lett egyébként, csak 20 évet kellett várniuk. Lehet, hogy Kínában is hasonló a helyzet. Mi van, ha még jópár éven át fennmarad a statusquo, a bankjaik termelik a 20%-os ROE-t, fizetik az osztalékot, és nőnek szépen éves 10%-kal? Akkor bizony ezek a bankrészvények 2-3-4-szerezni fognak a következő években.

Jó lenne tudni persze az esélyeket, de ha 50%, hogy bekövetkezik a konszenzus, jön a kínai hard-landing, és 80-90%-ot lehet még innen is bukni kínai bankrészvényekkel, de 50% annak is az esélye, hogy tripláznak, akkor az várható értékben nem is olyan rossz lehetőség. Csak a pozícióméretezést kell jól eltalálni, és imádkozni, hogy a jó 50% jöjjön be...

 

Árupiacokról

2014, Október 14 - 14:19

Érdemes továbbra is lovagolni az olajtémán, különösen azért mert a visszajelzésekből úgy látom, hogy sokan nem értik, hogyan múködnek az árupiacok. Emellett az is kiderült, hogy az előző bejegyzésben behivatkozott Gajdar cikk 2007-ben megjelent az Élet és Irodalomban. Mentségemre csak annyit tudok felhozni, hogy egy csecsemőnek minden vicc új, ráadásul most tényleg igen aktuális, akkor pedig nem volt az.

Sok embertől hallottam (rádiókban is csomó szakértő szakérti), hogy az olaj nem mehet tartósan 80 dollár alá, mert akkor az ár nem fedezné a kitermelési költségeket. Naés? Ki mondta, hogy az olajkitermelésnek nyereségesnek kell lennie?

A legtöbb bányaprojekt (nagyon általánosítva) úgy működik, hogy keresgélnek, méregetnek, próbafúrnak, gondolkodnak, megint fúrnak, aztán ha megvan a tuti hely, akkor óriási beruházással megnyitják a bányát. A költségek igen jelentős, gyakran túlnyomó része magában a bánya/kitermelőhely létrehozásában testesül meg. Az olaj esetében is hasonló a helyzet, én sok számot olvastam már erre, most gyorsan ezt találtam:

http://www.eolss.net/sample-chapters/c08/e6-193-21.pdf

Ebben például az szerepel, hogy a fix és változó költségek aránya a teljes kitermelésen belül 4:1 és 1:1 között változik. A pontos számok most nem is érdekesek számunkra, hanem csak a leglényegesebb tény: ha már felépült egy bánya/olajkút, akkor nem az számít, hogy mennyi a teljes projekt költsége, hanem az, hogy a kitermelés folyamatosan jelentkező, azaz változó költségei alacsonyabbak-e az eladási árnál. Ha igen, akkor termelnek és kész.

Tehát pl. ha 70 dollárba kerül egy hordóra vetítve az olajkút megépítése, és 30 dollár maga a kitermelés, akkor ha ez az olajkút minden infrastruktúrával kész van, akkor hiába esik 100 dollár alá, sőt akár 50 dollárra is az olajár, bizony ez a kút termelni fog, mert a tulajdonosa még mindig jobban jár, mintha nem termelne. Már úgyis beleölte a fix költséget, amit lehet hogy soha sem kap vissza, de minden hordó kitermelt olajon cash-flow alapon keres 20 dollárt, tehát pénze jön be (ami lehet hogy kell pl. a kötvényeseknek kamatfizetésre). Tehát termelni fog. Sőt, megfigyelve például a szénbányák helyzetét (lásd pl: New World Resources http://www.newworldresources.eu/en/investors/share-information ) még akkor is termelnek, ha CF alapon veszteségesek - remélve hogy majd csak jobb lesz a helyzet valamikor.

Hiú ábránd tehát azt képzelni, hogy csupán amiatt, mert 80-100 dollár között van egy hordóra vetítve a teljes termelési költség, ezért nem is mehet az olajár ez alá. Miazhogy! Simán mehet. Nagyon is! Jó pár ilyen példa volt a történelemben már erre...

Ezek alapján tehát egyáltalán nem kizárható, hogy az olajárak a következő 1-2 évben akár 50 dollárra is lebucskázzanak, különösen amiatt, mert ördögi körbe kerültek a kitermelő országok. Ha esik az olaj ára, akkor egyre több olajat kell kitermelniük, hogy a költségvetésükbe betervezett összeget be tudják szedni, ám ha többet termelnek, akkor tovább esik az ár. Pont ugyanez történt 1985-86-ban, amikor 25-ről 10-ig esett az olaj ára. Márpedig a költségvetéseket elég magas olajárral tervezték, és ha ez nem jön be, akkor számos ország nagy bajban lesz. Itt van, hogy ki mekkora árral tervezte a költségvetését:

http://uk.reuters.com/article/2014/08/15/opec-budget-idUKL6N0QL1VY20140815

(A helyzetet az enyhíti, hogy a palaolaj életciklusa sokkal rövidebb, csak pár év, és nem több évtized, mint a sima olajmezőké, ezért ha tartósan alacsony az olajár, akkor 1-2 éven belül leáll a teljes palaolaj-sztori, és visszarendeződnek az árak. Ugyanakkor rövidebb, pár hónapos távon ez sem gátolja meg az áresést.) 

Az olajárak esése azonban az olajtermelőkön kívül mindenkinek nagyszerű hír, hiszen ez olyan mint egy adó, egy vagyontranszfer a fogyasztó országoktól a termelőkhöz - ha kevesebb az ár, akkor kisebb a transzfer, több marad otthon. Az olajárak esése adócsökkentéssel ér fel, és megerősíti azt a véleményemet, hogy 2015-ben ismét felfelé ívelhet a világgazdaság szekere - kivéve persze az árupiaci kitermelő országokat, ott nyilván komoly bajok lesznek. USA-nak, és Európának nagyon jó ez a folyamat. Magyarországnak szintén, a kormány után a piac is csinál egy újabb rezsicsökkentést, ami fellendíti a lakossági fogyasztást. Alacsony infláció, növekvő gazdaság: minden világok legjobbika... 

+++

A témában a legjobb amit most olvastam ez: http://www.bloombergview.com/articles/2014-10-13/levine-on-wall-street-breadstick-wars-and-oil-hedges 

"Mexico produces a lot of oil, and that oil funds one-third of the country's budget. The budget is based on $83 a barrel oil, and Mexico hedges the price by buying put options. But it basically just started this year's hedging program when the price of oil fell and volatility rose, meaning that Mexico has to either pay more for put options, hedge at a lower price, or stop hedging...It's going with "stop hedging" for now, taking the risk that it will be hedging at even worse levels later./

Tehát a mexikói költségvetés bevételének a harmadát adja az olaj. Szépen le is szokták fedezni magukat az olajárak esése ellen, idén azonban nem láttak hozzá időben, és nagyon megdrágultak a fedezésre használt opciók, az olajár meg leesett. Mit tesznek? Inkább nem fedeznek, remélve, hogy majd lesz jobb. Namost én elég sok ilyen helyzetet láttam már a tőkepiacon, 10-ből 9-szer ennek ordasnagy bukó a vége.Ugyanaz a helyzet mint amikor ül valaki egy rossz pozícióban, látja hogy baj van, de nem hajlandó lezárni/kistoppolni, mert hátha majd valahogy ki tud szállni nullában. Ez persze szinte sose jön össze, és az ilyenek stoppolnak a legalján. Ha azt hallja valaki, hogy Mexikó végre lefedezte magát, az lesz az olajpiac alja. Bocs, mexikóiak, de a szemét piacok valamiért így működnek/

A Szovjetúnió bukása

2014, Október 12 - 19:20
Nagyon jó cikket kaptam, gondoltam meg is osztom, érdemes elolvasni. http://www.aei.org/issue/foreign-and-defense-policy/regional/europe/the-soviet-collapse/#mbl A sztori nagyon lerövidítve arról szól, hogy miért bukott meg a Szovjetúnió. A képlet eléggé egyszerű. A Szovjetúniónak egyetlen komoly exportcikke volt: az olaj, viszont nem tudott elég élelmiszert (gabona) termelni. Tehát a szibériai olajkincset kenyérre cserélték. Mindaddig, amíg az olajárak magasak voltak, rendben is mentek a dolgok, de utána kezdett eldurvulni a helyzet (érdemes a cikkben az olajárgrafikont megnézni!). Amikor 1985-ben a szaúdiaknak elege lett abból, hogy minden OPEC-tag titokban túllépi a kvótáját, és csak ők tartják be az egyezményt, elárasztották olajjal a piacot, aminek hatására 25-ről 10-re esett az árfolyam. A szovjet reakció ugyanaz volt, mint amit Putyin is valószínűleg csinál mindenhol (Ukrajna, Szíria, Irán, stb.): "...the head of the Committee for State Security (KGB), Yury Andropov, facilitated contacts between the KGB and the Arab terrorists, who sought assistance for terrorist attacks on oil fields in order to keep energy prices high.The general resolution was that the Soviet Union should support the Arab terrorists in this battle." De ez sem segített persze: egyszerűen nem volt elég olajbevétel, ami fedezze a gabonaimportot, folyamatossá vált a hiány. 1985-től 88-89-ig még külföldi hitelekből életben tartották a rendszert (mint nálunk Kádár), de aztán jött az elkerülhetetlen összeomlás. Tudom, hogy a témáról már szokszor írtam, és akkor is úgy láttam, mint most, hogy a 80-as évek közepe sokban hasonlít a jelenlegiekre. Ahogy Mark Twain mondta: a történelem nem ismétli önmagát, de rímel. A Putyin-rendszert az elmúlt sok-sok évben a növekvő olajárak tartották életben, ami folyamatosan növekvő jólétet hozott, így a lakosság bekussolt támogatta Putyint. Most viszont Oroszország ördögi körbe került: az olajárak esése (sőt: már nem emelkedése esetén is!) miatt nem tudja növelni a lakossági fogyasztást/jólétet, ami miatt nő az elégedetlenség, ami miatt keménykedni kell (lásd ukrajnai háború, és egyebek), ami miatt elmegy a bizalom, ami tőkemenekítést indukál, ami miatt el kell kezdeni elégetni a devizatartalékot, aminek gyors csökkenését látva még többen menekítik a pénzt, így nem lesz elég befektetnivaló tőke otthon, ami az egyébként is összeomló növekedési kilátásokat még tovább rontja, recessziót okoz, ami miatt nő a lakossági elégedetlenség, nő a tőkemenekítés, és így tovább. A brezsnyevi pangás mintájára eljött a putyini pangás ideje. Oroszország sok éven át tartó recesszióba/pangásba süllyedhet. Tavaly is így láttam, de most az olajárak esése megadhatja a kegyelemdöfést a korrupt rezsimnek...  

Go East, young man!

2014, Október 8 - 22:32

Miközben mindenki az újraéledő recessziótól retteg, érdekes események zajlanak Keleten: a kínai részvényindex (Shanghai Composite) éves csúcsot ütött. Ilyen nem fordult vele elő 2010 óta! Ráadásul mindezt úgy, hogy Kína miatt 3 éve a világ összes közgazdásza aggódik, a nyersanyagok árának csökkenése a kínai kereslet lassulását mutatja, és a világgazdaság növekedési kilátásait is most rontja minden elemzőház.

A helyzet az, hogy a részvénypiaci boomhoz gyakran sokkal jobb egy lassú növekedés, mint a vad szárnyalás. A gazdasági szárnyalás (miatti túlfűtöttség) ugyanis mindig magában hordozza azt, hogy jönnek a gonosz gazdaságpolitikusok (elsősorban jegybankárok) és behúzzák a kéziféket, abbahagyják a pia osztogatását, és mindenkit hazaküldenek a házibuliból, mielőtt elkezdődhetne a behányós szakasz. Kína elképesztő hitelexpanziója miatt jogos volt aggódni az elmúlt 2-3 évben, de a kínai vezetés láthatóan érzékeli a problémákat, és megpróbálják elérni a "soft landing"-et, azaz, hogy a gazdaság úgy lassuljon be, hogy közben azért ne csússzon recesszióba. Nincs könnyű feladatuk, mert Kína valós gazdasági növekedési potenciálja nem nagyon lehet több 4-5%-nál (de örülnénk Magyarországon ennek!), ahogyan elérik lassan a "middle income" kategóriát - szemben a korábbi 10%-kal. A következő években húzd meg-ereszd meg lesz az országban: amikor lassulást érzékelnek a helyi gazdaságpolitikusok, akkor majd stimulálgatnak, amikor viszont beindulna a vadulás akkor visszafogják a gazdaságot, így fog szerintem kijönni az éves 5% növekedés. Ráadásul úgy tűnik még strukutrális reformokra is hajlandóak, ami rövid távon kellemetlen, de hosszú távon nagyon jó. Lesz tehát valószínűleg egy (kínai mércével mért) szolid növekedés, lesznek reformok, és ehhez az igazi bónusz, hogy az ország részvénypiaca nagyon olcsó, ami abból is látszik, hogy az index a 2007-es csúcsának 40%-án áll csak, és a 2009-es mélyponttól is csak 30%-ot emelkedett. Vagy egyszerűbben: az eufória és összeomlás közötti úton (1750-6000 pont) ott jár, mintha az S&P 500 index 800 ponton lenne (a jelenlegi 2000-el szemben), vagy a világ szerencsétlenje BUX index 13000-n lenne (azért ő is 17000 felett van). Sok egyéb mutató alapján is azt mondhatjuk, hogy a kínai részvények olcsók.

Nem tudjuk, hogy sikerül-e levezényelni a soft landing-et a kínai kommunista államkapitalista párt vezetőinek, de ha igen, akkor nagyon könnyen duplázódhatnak a részvényárak. És ami érdekes, hogy a piac is kezdi ezt gondolni...

Büdzsé

2014, Október 7 - 18:33

A vártnál jobban alakul a költségvetés idehaza. Ebben persze az égvilágon semmi meglepő nincsen, ugyanis a gazdaságpolitikusok és a közgazdászok jellemzően visszapillantó tükörből vezetnek. Amikor jó ideig rosszul mennek a dolgok, akkor a jövőt is borúsabban ítélik meg, amikor már pár éve fellendülés van, akkor a jövőt is szebbnek látják. Ez egyébként teljesen természetes emberi tulajdonság, mindenki így működik.

Ezért is van (részben) az, hogy a 7 szűk hazai esztendő után mindenki aggodalommal figyeli a jövőt, nem nagyon tudnak hinni a tartós magyar növekedésben. Minden válság után óvatosabbá válnak az emberek. A cégek nem nagyon emelnek bért, amíg nem muszáj, a gazdaságpolitikusok óvatosan tervezik a bevételeket, a lakosság pedig nem nyújtózkodik tovább a takarójánál. Ennek következtében fellendülés idején jellemzően a bevételi számok túlteljesülnek, míg a kiadási oldal rendszerint szigorúan van fogva - még az előző recesszió okozta félelmek miatt. Pont ez történik ma Magyarországon, és az EU szigora, valamint a múltbéli félelmekből adódó óvatosság miatt eléggé valószínű, hogy a következő pár évben nem nagyon lesz jelentős probléma a hazai költségvetéssel. Sőt, inkább az a valószínű, hogy a vártnál jobban alakulnak majd a hiányszámok...

http://www.portfolio.hu/gazdasag/meg_egy_rendkivuli_budzseadat_jott.3.204709.html

***

A másik érdekesség: http://www.agrarszektor.hu/agrarpenzugyek/egyeb/hatalmas_bankbeteteken_ulnek_a_gazdak_.4194.html 

500 milliárd forint készpénzen ülnek a gazdák. Persze ez sem annyira meglepő, már én is írtam róla, hogy mivel az extenzív növénytermesztés támogatás nélkül is nyereséges, ezért az éves 400 milliárd forint körüli EU támogatások egy az egyben megtakarítássá válnak: bankbetét, befektetési alap, ingatlan, stb. Ez is az egyik oka egyébként a hazai megtakarítási állomány jelentős növekedésének. Az éves 3-4 milliárd eurós EU-transzfer, ami különböző formákban hozzánk érkezik elképesztő hatásokkal van a hazai gazdaságra: javítja az infrastruktúrát, növeli a megtakarítások állományát, hozzájárul a magyar vállalkozások fejlődéséhez. Hatalmas áldás ez. Nyilván az árnyoldala persze, hogy a nagyobb része persze a már amúgy is jómódúaknál csapódik le, illetve egy részét meg ellopják. De még ez is 1000-szer jobb, mint ha nem lenne. Enélkül Moldávia szintjén lennénk. Aki az EU-ból való kilépést akarja, az egészen egyszerűen borzasztó ostoba. Ebben a témában a nagy klasszikus persze:

https://www.youtube.com/watch?v=J2Bx19qJ_Vs

 

 

Forinterő

2014, Október 6 - 14:58

Látványosan erős a forint, ami sokakat meglepett. Mivel mindenki megszokta már, hogy a forint úgyis csak gyengül, ezért csodálkozva szemlélik az eseményeket. Mi lehet az erősödés oka?

Talán ott kellene kezdeni, hogy mi volt az elmúlt hónapok gyengülésének az oka. Miközben a legtöbb feltörekvő deviza az euróval szemben nem nagyon ment sehova a nyáron, a forint látványosan gyengült. Ennek legfőbb oka valószínűleg a bankok elszámoltatása volt. A bankok mérlegekben az árfolyamrés és kamatemelések visszacsinálása kapcsán jelentős egyensúlytalanságok képződhettek, hiszen hirtelen kiderült, hogy a devizaadósok mégsem annyival, hanem jóval kevesebbel tartoznak a bankoknak, mint azok azt korábban gondolták. Az így képződött "devizahiányt" a bankok egy része valószínűleg óvatossági okokból a szabadpiacon szerezte be, ezáltal felhajtva az euró, és gyengítve a forint árfolyamát. Mihelyst azonban az MNB megmondta, hogy nem kell aggódni, odaadja a szükséges 3 milliárd euró körüli összeget ( a devizatartalékból, egyébként nagyon helyesen), hirtelen kényelmetlen helyzetben találták magukat a bankok: előre megvették a devizát, amit lehet, hogy nem is kellett volna. Valószínűleg most néhányan egy kicsit visszaadnak belőle, és ez erősíti a forintot. Ez a folyamat jópár hétig eltarthat. Emellett - a félélves jelentéséből láthatóan - az MNB is nagy játékossá vált a devizapiacon (kell a pénz az alapítványokra, nyerőt kell generálni), és tekintettel Varga Mihály szavaira, miszerint naggggyon jó lenne, ha év végére beerősödne a forint - mivel a magyar devizaadósság akkor forintban számolva kevesebb lesz, és ki lehet mutatni az adósságcsökkenést - ezért valószínűleg az MNB is úgy próbál majd forgolódni, hogy ha lehet, a forint év végére erősödjön már be. Tavaly is sikerült belőni az erős év végi szintet, könnyen lehet, hogy idén is fog.

Ezzel szemben áll viszont a dollárerő, a magas kamatozású kötvények árfolyamesése, és a jellemzően ezzel járó feltörekvő piaci devizagyengülés, aminek valószínűleg a következő 1 évben még lesznek hullámai - persze nem tudjuk mikor. 

Nem egyértelmű, hogy melyik fog felülkerekedni e két erő közül, de az egyértelműnek tűnik, hogy most a forint nem egyirányú utca:

https://www.youtube.com/watch?v=sWpUQBsRHGs