Zsiday-blog

Belföldi migráció

2014, November 29 - 15:35

A lakáspiac egyik legfontosabb meghatározója a migráció, ennek alakulása létfontosságú a kereslet szempontjából. Jellemzően azok a területek, ahová lakosságbeáramlás van felértékelődnek, ahonnan kiáramlás, azok leértékelődnek. Érdemes tehát megnézni, mit mutatnak a KSH adatai ezzel kapcsolatban:

Nézzük, hogyan alakult a nettó vándorlás a különböző országrészekbe:

                         Budapest               Pest megye               Ny-Dunántúl   Közép-dunántúl         Többiek (ugyanaz a trend volt)

1998-2002       -58ezer                    +83 ezer                   +6 ezer          +9 ezer                      -34 ezer

2003-2007       -18 ezer                   +82 ezer                  +6 ezer           +3 ezer                       -73 ezer

2008-2013      +51 ezer                   +36 ezer                  +11 ezer         -3 ezer                         -96 ezer

Ezeket az adatokat nem olyan nehéz interpretálni: Gyakorlatilag a rendszerváltás óta a jobb élet, a munkalehetőségek, a tanulás, továbblépés ígérete Keletről, és Délről kisebb részben Nyugatra, az osztrák határszélhez, elsősorban pedig Budapestre és környékére vonzza az embereket. Nem látok rá okot, hogy ez a trend megforduljon. Ami azonban különösen érdekes az az, hogy, Budapest népessége 2006-ig fogyott, ugyanis a feltelepülők eleve nagy részben az agglomerációba költöztek, míg a budapestiek közül is sokan a környező településekre költöztek át. Ez a folyamat azonban megfordult, 2007-től elindult a visszaköltözés, és Budapestre egyre többen költöznek, mivel az agglomerációban sok helyen alvóvárosok alakultak ki, nem épült ki a megfelelő infrastruktúra, a bejárás egyre hosszabb a sok autó miatt, stb.  Ebben a trendben sem várok változást, érdemes megnézni a Bp-re települők számát:

1995. év -11204
1996. év -7980
1997. év -12348
1998. év -10553
1999. év -14409
2000. év -18376
2001. év -14200
2002. év -11058
2003. év -10279
2004. év -7239
2005. év -4450
2006. év -2432
2007. év 5891
2008. év 6632
2009. év 10681
2010. év 14842
2011. év 7349
2012. év 8107
2013. év 10365

Mivel véleményem szerint ez a migráció folytatódni fog, ráadásul a budapesti lakásállomány eléggé elavult, így - hacsak időközben nem köszönt be egy nagyobb recesszió vagy más gazdaságpolitikai hiba - akkor a jelenlegieknél jóval magasabb áraknak kell kialakulni a jövőben, továbbá jelentősebb számú új lakásra is szükség lesz. Pest megyében is pozitívak a folyamatok, bár az agglomerációból való visszaáramlás gyorsulni fog szerintem és nagyon sok az új lakás is, tehát nincs komoly amortizáció, így itt az áremelkedések valószínűsége és nagysága jóval kisebb. Az osztrák gyepűkön van még ezen kívül élet (Győr, Sopron: nem véletlen hogy itt már emelkednek a lakásárak), az ország többi része a folyamatos negatív migráció miatt elég rossz kilátásokkal rendelkezik ingatlanpiaci szempontból.

 

A témában mindenképp érdemes még elolvasni: 

http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/regiok/bpmigracio.pdf

Kiderül többek között belőle, hogy miért indult meg, és 2007 óta miért fordult meg a Bp-ről az agglomerációba vándorlás, milyen az egyes alrégiók lakáspiaca, stb. 

A legnagyobb trend?

2014, November 22 - 12:30

A világ második legnagyobb részvénypiaca, ám senki nem foglalkozik vele, melyiki az?

A nemzetközi részvényportfóliók allokálásakor a befektetők nagy gondot fordítanak arra, hogy meghatározzák, mennyi pénzt raknak amerikai, európai, japán, vagyfeltörekvő részvényekbe, ám a kínai részvények mintha nem is léteznének. Pedig Kína a világ második legnagyobb gazdasága, és tőkepiacának kapitalizációja is a második legnagyobb. Kína részvénypiacának nagysága a londoninak másfélszerese, a németnek majdnem triplája, a spanyolnak négyszerese, a brazilnak ötszöröse.

Az egyetlen ok, amiért eddig nem volt a befektetők látókörében az, hogy nagyon körülményesen lehetett csak befektetni a kínai tőkekorlátozások miatt, ám ez változóban van. És ezek a változások földrengésszerű átalakulásokat hozhatnak a piacokon. Kína fokozatosan felnyitja piacait, beengedi a befektetőket az eddig elzárt A-részvények piacára, és ezzel a lépéssel minden megváltozik. Az indexek készítői már nem sokáig hagyhatják ki Kínát az indexekből, ha pedig oda bekerülnek, akkor a nagy nemzetközi portfoliók kezelői sem tekinthetik nem létezőnek ezt a piacot. Olyan tőkeáramlás indulhat meg, amely évekig tart! Véleményem szerint ez egy olyan megatrend kezdete lehet, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynia senkinek sem. Ha a külföldiek elkezdik venni a kínai részvényeket, akkor azok ára sokkal-sokkal magasabb lehet, mint a jelenlegi.

Egy nagy gond van - amit persze mindenki ismer, így talán nem is akkora gond (?). Kína 2008-tól hatalmas hitelstimulussal tartotta erősen gazdaságát, de a jelenlegi vezetés felismerte, hogy ez nem fenntartható, és ehelyett - nagyon helyesen - inkább szerkezeti reformok felé fordulnak. Óriási kérdés, hogy még időben jött-e az irányváltás, vagy már késő, és a hitelbuborék kipukkad? Ha sikerül a "soft landing", azaz a kínai gazdaság beáll nagyobb megrázkódtatások nélkül éves 4-5% növekedésre, és ezt nem sínyli meg közben sem a társadalom, sem a bankrendszer, akkor 2-3 éves távon könnyedén duplázódhatnak a kínai részvényárak. Amennyiben nem jön össze a nagy terv, és "hard landng" következik be, Kína fejreáll, a bankrendszer pedig nagy veszteségeket szenved el, akkor bizony akár komoly esés is lehet a részvényeikben. Ugyanakkor a várható tőkebeáramlás miatt még ekkor sem feltétlenül lenne pár év múlva lejjebb az index, mint most. 

A relatív olcsóság és a várható hosszútávú portfoliótőkebeáramlás miatt azt gondolom, hogy pár éves távon a kínai a legvonzóbb részvénypiac, bár elismerendő, hogy a kockázatai sem alacsonyak. Az idő pedig majd eldönti, hogy a fentiek közül melyik forgatókönyv jön be...  

 

 

Definíció

2014, November 19 - 12:58

"We define state capture as the efforts of firms to shape the laws, policies, and regulations of the state to their own advantage by providing illicit private gains to public officials."

Szabadfordításban: Az állam foglyul ejtése az a folyamat, amikor különböző érdekcsoportok/cégek befolyásolják, saját képükre alakítják az adott ország törvényeit, rendelkezéseit, szabályozását, annak érdekében, hogy különböző előnyökhöz jussanak, kiszorítsák versenytársaikat. Cserébe jogtalan, törvénytelen előnyökhöz, pénzhez, vagyontárgyakhoz juttatják a megkent politikusokat, pártokat, köztisztviselőket.

http://www.imf.org/external/pubs/ft/fandd/2001/09/hellman.htm

És tudja, és tudja…

2014, November 17 - 14:56

...és tudja. Magyarországon úgy tűnik, hogy az állam mindent tud. Sőt, mindent mindenkinél jobban tud. Tudja, hogy kinél van extraprofit, kinek kell támogatás, szektoradók helyett mostmár egyértelműen egyes cégekre szabott adók vannak - éppenhogy  csak nincsenek nevesítve a törvényben az adók viselői - és olyan szintű mikromenedzselés zajlik, ami jellemzően csak a szocialista országokban zajlott, ahol ez aztán egyre több haszontalan erőforrást kötött le. De legalább káros is volt.

Ne feledjük, hogy a szocializmus azért is bukott meg, mert az állam azt hitte, hogy nagy okosságában ki tudja találni mi kell a lakosságnak, hogyan kell intézni az ügyeket, minek mennyi a reális ára, mekkora lesz a kereslet, a kínálat - ahelyett, hogy piaci mechanizmusokat alkalmazott volna (lásd Tervhivatal, vagy Árhivatal*) . Egyszóval ki akarta kerülni az ármechanizmust. Nem engedte, hogy az árak a kereslet-kínálatnak megfelelően álljanak be, mert ő jobban tudta. Egyre inkább azt látjuk, hogy most is jobban tudja. Szinte minden nap van erre példa, a mai agymenés a következő:

http://www.agrarszektor.hu/foldpiac/egyeb/kinek_lenne_ez_jo_korlatoznak_a_foldberleti_dijakat.4298.html

Érdemes kiemelni: "Turi-Kovács Béla fideszes országgyűlési képviselő, a Kisgazda Polgári Egyesület elnöke szerint...A haszonbérleti díjak...az ország különböző pontjain igen nagy eltérést mutatnak, sok helyen irreálisan alacsony, máshol viszont a gazdálkodás jövedelmezőségét veszélyeztető mértékű a szerződésben kikötött díj. Turi-Kovács Béla az MTI-hez eljuttatott közleményében különösen ellentmondásosnak tartja, hogy a szerződések egy részében a termőföld aranykorona-értéke szabja meg a haszonbérleti díj mértékét. A terület alapú támogatásnak nincs köze az egyébként ma már irreális aranykorona-értékhez. "

Tehát Turi-Kovács Béla majd jól megmondja, hogy mennyi lehet a haszonbérleti díj, mert nyilván jobban tudja, mint a soktízezer gazdálkodó és sokszázezer földtulajdonos, akik hatalmas mennyiségben kötöttek a múltban is földbérleti szerződéseket. Egyébként az ötlet puszta felmerülése is rámutat, hogy mi a baj Magyarországgal: a fejekben egyáltalán nem történt meg az átállás a kapitalizmusra, hanem még mindig a szocializmusban élünk, ahol a jó állambácsi megmondja hogy mi mennyit ér. Az ármechanizmusra pedig semmi szükség! Mi a következő? Megmondják mennyi lehet a lakások ára? Hiszen arra is pont ugyanígy igaz, hogy "az ország különböző pontjain igen nagy eltérést mutatnak, sok helyen irreálisan alacsony, máshol viszont nagyon magas". Vagy esetleg a munkabéreket is lehetne szakmánként egyenlősíteni az országban, hiszen van ahol túl alacsony, van ahol meg magas mondjuk egy titkárnő fizetése. Sőt, lehetne mindenkinek, minden szakmában ugyanannyi a bére is akár!

Amíg ezt a borzasztó paternalista-államszocialista gondolkodásmódot nem sikerül a fejekből kiirtani, addig nem, hogy közeledni nem fogunk Európához, hanem garantált lesz a lecsúszásunk...

 

*Egyébként jól jellemzi a létező szocializmus viszonyait, hogy az "új gazdasági mechanizmus" egyik fő kidolgozója az Árhivatal elnöke, Csikós-Nagy Béla volt. Pont a rendszer gazdasági irányítói voltak azok ,akik legalább megértették, hogy reformra van szükség. Egyébként vele még gyerekkoromban az Árhivatalban találkoztam, és kiskoromban sokáig azt hittem, hogy "NapBéla" a neve :)

Képzelt riport egy orosz elnökkel

2014, November 14 - 08:07

- Elnök Úr, igaz, hogy csapataik azért vonultak be Ukrajnába, hogy megpróbálják a folyamatosan eső olaj árát valahogy feltornászni (miután kiderült, hogy a várakozásaikkal ellentétben sem Irán, sem Szíria, sem más bajkeverők támogatása nem tudta  magasba hajtani a fekete arany árát)?

- Igen.

- Bejött?

- Nem.

- Miért?

- Ezért:

http://www.marketwatch.com/story/us-pumping-most-oil-since-the-1980s-2014-11-13

Pürroszi győzelem a devizacsatában

2014, November 10 - 16:16

Most, hogy a kormány úgy kimentette a devizahiteleseket, hogy rosszabbul állnak, mint 2010-ben, a bank-saga új fejezetéhez érkezik.

Egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy az elmúlt évek kötélhúzása után egy olyan szuboptimális megoldást sikerült kiharcolni, ami rossz a hitelfelvevőknek, a bankoknak, és az egész gazdaságnak. A 4 éve tartó  folyamatos harci állapot miatt a bankok rosszhitel-állománya nőtt, veszteségesek lettek, nem hiteleztek, így ez ártott a bankok tulajdonosainak, és a hitelezése befagyása miatt az egész gazdaságnak. A gazdaság gyengesége miatt nem volt növekedés, növekedés híján nem volt elég adóbevétel, amit újabb különadókkal kellett kipótolni, ami megintcsak nem tett jót a növekedésnek. De az egészben a pláne persze az, hogy még a devizahitelesek sem jártak jól, mert a nagy hajcihő alatt leértékelődött a forint, és a banki "elszámoltatás" okozta törlesztőcsökkenés sem nagyon tudja ellensúlyozni a devizagyengülésből adódó törlesztőemelkedést. Magyarul: mindenki bukott. Természetesen az egészben részt nem vevő állampolgárok is a megugró adóterheken, és lassú növekedésen keresztül.

A devizahitelezés kétségtelenül egy nagyon komoly szabályozói hiba volt, ami önmagában is óriási károkat okozott, de a kezelése ezt még minimum megduplázta: az óriási gazdaságpolitikai hibák sorozata 2010-től folytatódott.

 Pedig nyilvánvaló volt már 2010-ben is (erről többen írtak útközben is, sokszor) hogy a helyes megoldás az, amely csökkenti a hitelterheket, de nem veti vissza a banki hitelezést, nem lassítja a gazdaságot. Egy országban akkor van olcsó hitel, ha a bankok a fedezetüket érvényesíteni tudják (ez jelenleg nálunk nincs meg, a magyar gazdaság egyik legnagyobb rákfenéje a szerződések betartathatatlansága!), a játékszabályok kiszámíthatóak, mindenki tudja mire számíthat. Példaként, ha maximálták volna 2010-ben a kamatszintet CHFLIBOR+3%-ban, és ezzel párhuzamosan lehetővé tették volna a bankoknak, hogy a fizetni alig tudóknak jelentős futamidőhosszabbítást végezzenek, a végképp fizetni nem tudóktól pedig elvegyék az ingatlanjukat (amelyet egy gyorsabban felállított és hatékonyabb állami vagyonkezelő megvett és az ott lakóknak bérbe adott volna, hogy senki ne maradjon fedél nélkül), akkor gyorsabb lett volna a fellendülés, nem sérülnek a tulajdonjogok, nem kellett volna különadó, és a devizahitelesek is érezhető törlesztőcsökkenést éltek volna át. Valószínűleg más jó megoldások is lettek volna, de nem ez történt...

De nem is azért akartam erről írni, hogy a múlt felett keseregjek, hanem azért, mert van egy nagyon fontos implikációja annak, hogy az összes devizahitelest átforintosítják. A történetnek ugyanis távolról sincs még vége. Innentől fogva ugyanis az embereknek forinthitelük van, forintkamatokkal - amely utóbbi az MNB-től függ, ő viszont a világgazdaság alakulásától. Nyilvánvaló, hogy politikai szempontból megengedhetetlen, hogy egy esetleges kamatemelkedés miatt ismét megugorjon a törlesztőjük a devizacsapdából éppencsak kimenekült hiteleseknek, így valószínűleg folytatódik a hagyomány, miszerint az először ideiglenesnek mondott intézkedések állandósulnak. Így volt ez a különadókkal is, sőt 1956 után a hazánkban "ideiglenesen" állomásozó orosz csapatokkal is, és ennek megfelelően valószínűleg ez lesz a jelzáloghitelek kamatszintjével is. Magyarul: a kamatmoratóriumot meg fogják hosszabbítani. Ha tehát az MNB-nek kamatot kell emelnie, akkor hiába akarnak majd hiteleiken kamatot emelni a kereskedelmi bankok, erre nem lesz lehetőségük. Ennek persze megint lesz egy csomó következménye...

 

Japán pénzcunami/magyar tulajdonú bankrendszer

2014, November 5 - 08:54

Felpörgette a nyomdagépeket a Bank of Japan, és egészen elképesztő mennyiségű új pénzt teremt, amiből államadósságot vásárol fel. Teszi ezt olyan mennyiségben, hogy 2018-ra a teljes államadósság 50, 2020-ra 70%-a lesz a jegybank kezében - feltéve minden egyéb változatlanságát. A japán jegybank ezzel egyértelművé tette, hogy monetizálja az államadósságot. Természetesen eddig is tudtuk, hogy a hatalmas államadósságot Japán képtelen visszafizetni, de ezzel a lépéssel nyíltan beismerték, hogy nem is kívánják ezt megtenni:

http://www.japanmacroadvisors.com/news/view/kuroda-knows-when-to-go-all-in

Ebből sok dolog következik. Egyrészt az, hogy minden fejlett, saját devizában eladósodott ország fel fogja ismerni, hogy az államadósság BÁRMENNYI lehet. A következő válságban bizonyára be fogja mindenki indítani a fiskális stimulust - Európának már most sem ártana, de itt a politikai nézeteltérések miatt ez nem lehetséges - mert szuverén ország, pláne kézivezérelt jegybankkal nem tud tönkremenni. Pénzteremtésből mindent meg tudnak oldani. Történik mindez addig, amíg a világ rá nem jön, hogy ez végül felelőtlenséghez és hiperinflációhoz vezet, és akkor majd ismét visszatérünk a független, inflációt letörni kívánó jegybankokhoz. És akkor az inga visszalendül, de ez még soká lesz, most még mindig az unortodox monetáris kísérletek útját járja a világ egyre bátrabban. Egyelőre próbálkozik a világ a tiltott gyümölccsel, a mindenre megoldást kínáló pénznyomtatással, aminek a vége csúnya lesz, de előtte meg inkább jó lesz.

Japán tehát nem fog tönkremenni, bármennyi jent hajlandó nyomtatni a jegybank (ami mindenhol egyre inkább a pénzügyminisztérium kinyújtott karjává válik), és felvásárolják az államkötvényeket belőle. A kötvényeket eladók pedig máshol keresnek helyet a pénzüknek, részvényeket, ingatlant, és külföldi eszközöket vesznek belőle, ezáltal gyengítve a jent, és felhajtva minden eszköz árát, nem csak Japánban, de máshol is!

***

A másik érdekes esemény a Széchenyi Bank helyzete:

http://www.portfolio.hu/finanszirozas/bankok/betetkorlatozas_es_felugyeleti_biztosok_a_szechenyi_banknal.4.205954.html

http://www.napi.hu/magyar_vallalatok/nagy_bajban_a_magyar_milliardos_bankja.589086.html

Korábban már írtam arról, hogy - a xenofób retorikával szemben - a külföldi tulajdonú bankrendszer nagyon jól jött nekünk a válságban, mert százmillió eurószámra tologatta be ide a pénzt tőkeemelések formájában, amikor a hitelezési veszteségek miatt pótlásra szorultak a leánybankjaik. Ha magyar tulajdonú lenne a bankrendszer, akkor az államnak kellett volna helytállnia, mint ahogy az minden országban és minden bankválságban lenni szokott. Ennek kitűnő illusztrációja a hazai bankrendszert tekintve törpe bank esete: a magyar tulajdonos nem tud/nem akar tőkét emelni a veszteségek rendezésére, így nem kétséges, hogy végül az adófizetőknél fog landolni a cech:

"Korábbi lapinformációk szerint a bank részvényeseinek május végi közgyűlése kétlépcsős tőkeemelésre kötelezte a többségi, 51 százalékos tulajdonost. Az első részletet, csaknem 3,5 milliárd forintot június végéig, a másodikat, bő 6 milliárdot július végéig kellett volna betenni, ám a T&T egy fillért sem tett be."

Nyilván a kisebbségi tulajdonos (49%), a magyar állam lesz kénytelen majd tőkét beletenni. Képzeljük el ugyanezt, ha mondjuk az Erste Bank vagy a Raiffeisen lett volna magyar kézben és hasonló helyzet állt volna elő (mint ahogy elő is állt többször 2008 óta). Nem pár milliárdot kellene beletenni a magyar államnak, hanem több százat, pont úgy, ahogyan Szlovéniában történt.

Csodák nincsenek. A történelem azt mutatja, hogy bankválságokban - ha nincs más tőkeerős tulajdonos - akkor az állam fizeti meg a bankválság árát. Ez így volt a múltban, így lesz a jövőben is. Még az Unortodox Közgazdaságtan sem tudja ezt megváltoztatni.