Zsiday-blog

A forintról

2015, Február 27 - 09:03

Továbbra is nagy az értetlenség hazai piaci körökben, hogy mitől erősödik a forint. Mitől is erősödne - mondják - amikor a gazdaságpolitika kiszámíthatatlan, özönlenek a korrupciós ügyek, és a kormány számára minden szempontból a gyenge forint tűnik kedvezőbbnek és kívánatosnak?

Ezek a szempontok azonban nem olyan fontosak a jelenlegi környezetben. Ha kicsit szétnézünk, azt látjuk, hogy az euróval szemben a cseh korona múlt héten egyéves csúcsra ment (pedig ott nulla a kamat!), a lengyel zloty féléves csúcsot ütött a héten, és követte ebben a forint is. Jól láthatóan regionális erősödés van. De mi az oka?

A közép-európai régiót (a bezzeggyerek Lengyelország kivételével) afféle rozsdaövezetnek tekintették a befektetők a válság óta, ahol sok az adósság, szenved a gazdaság, és nincsenek jó beruházási lehetőségek. Egyrészt Európa részei, amely tele van problémákkal, másrészt itt van egy köpésre Ukrajna meg Oroszország, onnan meg semmi jó nem jöhet. Ez volt az alapvetés. Mostanában azonban változás látszik ebben. Egyrészt az EKB az elmúlt években egyre inkább aktív, sőt proaktív bank lett, amely szívén viseli az európai növekedést. Másrészt, véget érni látszik a kormányzati megszorítás okozta recesszió okozta bevételkiesés okozta kormányzati megszorítás okozta ördögi kör Európában, és úgy tűnik a következő években van esély növekedésre. Ráadásul a KEU régióban is megtörtént egy komoly adósságcsökkentés, kormányzati kiigazítás, és ezek a gazdaságok jóval egészségesebbek, sőt, ők adhatják az európai növekedés egy jelentős részét is. S ha ez még nem lenne elég, akkor pl. Magyarországnak az európai átlagnál kisebb a költségvetési hiánya, fenntartható az adóssága, nagy a folyó fizetési mérleg többlete. Mi kell még? Láthatóan semmi. A cseh korona a jegybank 2013-as koronagyengítő intervenciójáig úgy is tudott erősödni, hogy nulla volt a kamat. mennyivel jobb tehát egy ilyen globálisan kamatszegény időszakban ha olyan devizát lehet venni, amelynek még kamata is van! Igaz hogy 2% nem sok, de jobb, mint a semmi, és az egyre inkább buborékosodó tőkepiacon minden apró kis hozamlehetőségre rámozdulnak a szereplők.

Emiatt egyáltalán nem meglepő a forint erősödése, az egyetlen kérdés csak az, hogy az MNB kamamatvágásokkal meg tudja-e állítani. A cseh példa azt mutatja, hogy nem feltétlenül.

Még ennél is pikánsabb, hogy a hazánkba folyamatosan beáramló EU-s támogatások mind az MNB devizatartalékában landolnak, amely egyre inkább túl soknak tűnik, lehet, hogy a tartalékot csökkenteni kellene (mivel a tartalék nagysága határozza meg a forgalomban lévő forint mennyiségét, tehát ha túl sok a tartalék, akkor túlságosan likviditástöbbletes lesz a magyar gazdaság). Ez pedig azt jelenti, hogy idővel az MNB-nek is eurót kell majd eladnia! 

Nem gondolom, hogy eljött a Kánaán,  nagyon sokat lehetne nyilván Magyarországon javítani (pl. gondolom a Romániaihoz hasonló korrupcióellenes ügyészségnek biztosan lenne itthon is dolga, az egészségügy átalakítása, és az orvosok drasztikus fizetésemelése elkerülhetetlen, a munkát terhelő járulékok csökkentése fontos lenne, a "state capture" jellegű ad-hoc törvénykezés helyett stabil keretrendszerre lenne szükség és még lehetne sorolni). Viszont a jelenlegi helyzetben teljesen érthető, hogy miért erős a forint. Amíg a mostani globális hozamsivatag van ÉS Európa kilátásai jók, addig simán erősödhetnek a KEU devizák...

A buborékba

2015, Február 26 - 19:15

Délután elkezdtem írogatni erről a témáról, ami már régóta foglalkoztat: a nulla/negatív kamatokkal a jegybankárok óriási veszélybe sodorják a világot. Azután láttam, hogy egy kiváló összefoglalót írt a guruló hordó erről, érdemes elolvasni:

http://gurulohordo.blog.hu/2015/02/26/kamatok_a_nulla_kovetkezmenyei

Sok dologban hasonló a véleményem. Úgy tűnik, hogy a jegybankok a gazdaság feltámasztása iránti igyekezetükben olyan terepre tévedtek, ahol könnyű elsüllyedni - el is fognak. A lényeg a fenti cikkben benne van: ha nulla/negatív a kamat, akkor minden eszközt megéri megvenni, mert még mindig jobb, mint hogy ne fialjon semmit a pénz. Ennek következtében az eszközárak az egekbe mehetnek. Nem lehetetlen, hogy pár év múlva emiatt a részvények 40-50-60-as P/E rátákon forogjanak, (a megszokott mondjuk 15-el szemben) és teljességgel könnyen elképzelhető, hogy a jelenlegi kb. 7,5%-ról a budapesti irodapiaci hozamok 5%-ra, vagy az alá bukjanak. A jegybankok nulla kamatú világa sokat nem segít a reálgazdaságon, csak még gazdagabbá teszi a már amúgy is gazdagokat. Sokkal egészségesebb lenne 1-2%-os kamatszint, mert az lényegileg nem bántaná a reálgazdaságot, de nem tenné lehetővé az eszközárbuborékok kialakulását.

Márpedig úgy néz, hogy számos országban tartósan nullás kamatok lesznek, ami miatt elképesztő árfolyamemelkedés, és értékelések alakulhatnak ki részvényben, ingatlanban. Kötvényben már meg is történt ez. Miért veszélyes ez? Azért, mert ha valamiért (infláció) fel kellene emelni a kamatokat majd, akkor hirtelen minden visszaárazódik normális értékelési szintekre, ami ijesztő áresést okozhat. Például ha a konzervatív befektetők kiváló instrumentuma, a német 10-éves kötvény hozama a jelenlegi 0,25%-ról 5%-ra emelkedne (ahol pár éve volt), akkor az ebbe befektetők elveszítenék vagyonuk 40%-át! Ennél is nagyobb áresés történhet részvényekben és ingatlanokban, ha a buborék kipukkad, annak pedig súlyos reálgazdasági visszahatásai lehetnek.

A jegybankok QE-programjai és nulla/mínusz kamatszintje alig segít a gazdaságon, viszont egy hatalmas, globális eszközár-buborék kialakulását táplálja. Egyelőre úgy néz ki szépen masírozunk ebbe a buborékba, amely ha kipukkan, akkor Toldi malomköveként fog eltalálni mindekit, nem csak akinek részvénye van, hanem az egész gazdaságot. A jelenlegi globális jegybanki politika nagyon ártalmas és veszélyes, de amíg tart, addig kiváló szórakozás. Olyan mint egy hullámvasút, amelynek a leszálló ágából kiszedték a síneket. Felfelé vidám visítás, lefelé viszont halálhörgés lesz...

***

Jelen helyzet: a fentieket láthatjuk. A fejlett gazdaságok magukra találnak, lesz növekedés, és vesznek mindent aminek hozama van, ebbe beletartozik a kötvény, részvény, egyre inkább az ingatlan, de a KEU devizák (pl. forint) is. Carry-play a négyzeten...

Helyesbítés

2015, Február 25 - 18:23

Az előző, brókercégekről írt cikkem fontos tévedést tartalmazott, amit szeretnék javítani. A bankoktól eltérően a brókercégeknél tartott pénzszámla-egyenleg NEM kerül be a brókercég mérlegébe, hanem elkülönített ügyfélszámlán van, tehát nem ugyanaz a státusza, mint egy banki betétnek. Ez lényeges distinkció, azonban a végkövetkeztetéseket nem módosítja: 

Alapvetően akkor kerülhetünk bajba a brókercégünknél, ha meglopnak minket, bűncselekmény áldozatául esünk (és mindig érdemesebb értékpapírt tartani, mint készpénzt, mert azzal nehezebb manipulálni). Nyilvánvalóan nehéz megállapítani, hogy melyik a tisztességtelen brókercég - és a Wall Street farkasa valamint a Tőzsdecápák című filmmel ellentétben a brókerek többsége  nem kokainmámorban fetrengő lehúzógép. Valószínűleg segít megtalálni a megbízható, tisztességes brókercéget, ha megnézzük az adott társaság szakmai múltját, a könyvvizsgáló személyét, a tulajdonosok üzleti hírnevét, a cég múltját, illetve eleve gyanús ha a piacit jelentősen meghaladó, "tuti" hozamígéreteket hallunk - ezeket ugyanis felelősségteljes brókercég nem vállalja be. Jelentősen növeli a brókercég kockázatát, ha nagymértékben folytat tőkeáttételes ügyleteket, ügyfelei nagy kockázatvállalás mellett, "hitelből" tőzsdéznek. Ilyenkor ugyanis a jó szándék ellenére is könnyen meg lehet csúszni.

Egyébként a 90-es évek végének konszolidációja óta véleményem szerint a magyar brókerszektor alapvetően jól és tisztességesen működik, nincs semmilyen ok a menekülésre, még a Buda-Cash-nél gyanított elképesztő eset ellenére sem. Az igazi kérdés az ügyben, hogy pontosan mi történt, hogy fajulhatott eddig, és a felügyelet ezt hogy nem észlelte? Attól tartok, hogy a válaszokra még egy ideig várnunk kell...

 (a tárgyi tévedésért elnézést kérek minden olvasótól!)

 

Hol a cash?

2015, Február 24 - 14:34

Az értékpapírbefektetők legnagyobb kockázata a brókerkockázat. Az elmúlt 200 év bebizonyította, hogy a brókercégek időnként csődbe mennek, és ilyenkor általában az történik, hogy azok az ügyfelek, akiknek készpénzzel tartoztak, elvesztik az ott tartott pénzüket. Emiatt nyilvánvalóan érdemesebb értékpapírt tartani a brókercégeknél, és nem pénzt, mivel egy sima csődesemény esetén ezek az értékpapírok  nem kerülnek veszélybe.

A brókercégek számtalan dologtól csődbe mehetnek, ezek között a leggyakoribb a brókerhiba (nem 100 darab 10000 dolláron, hanem 10000 db 100 dolláron és hasonlók), a gap-risk (lásd január 15-én a svájci frankot), amikor az ügyfeleik többet vesztenek, mint amennyi pénzt a brókercégnél tartottak, a visszaeső forgalom, lecsökkent jutalékbevétel, tőzsdekrach, stb. Ezek az egyszeri megtakarító számára abból a szempontból nem veszélyesek, hogy egy "normál" üzletmenet mellett a követelését végül vissza fogja kapni, mert ez nem megy bele a felszámolásba, nem a brókercég tulajdona.

Az igazi veszélyt a csalárd helyzetek, a BTK-s esetek jelentik, amire a 90-es évek vége felé jópár példa volt idehaza is. Ilyenkor ugyanis az ügyfelek értékpapírjait ellophatják - kiderül, hogy nincs is olyan részvénye/kötvénye, mint amiről hitte, hogy van: kimutatják neki, hogy van 1000 MOL részvénye, azután kiderül, hogy ezt meg sem vették neki. Ez elég súlyos eset, de minden pár évben megtörténik, hogy egy-egy brókercég hozzányúl az ügyfelek pénzéhez, elsikamikálja azt (lásd pl. MF Global, Refco csak az elmúlt pár évből, nagy nemzetközi cégek). Ez az igazi veszély, mert ez ellen nem lehet védekezni.

Akárhonnan is nézzük, az egyetlen védekezés a dupla óvatosság, a rosszhírű cégek elkerülése, a diverzifikáció, és a reáleszközök tartása (nem értékpapírjellegű befektetések). Így lehet a lehető legjobb esélyünk arra, hogy ne tűnjön el a(z összes) megtakarításunk. Tökéletes biztonság azonban eddig sem volt, és nem is lesz, a brókerkockázat mindig fenn fog állni! Bárki bármikor aknára léphet... 

Nyilván ennek aktualitása a Buda-Cash ügye:

http://www.portfolio.hu/vallalatok/nagy_bajban_a_buda-cash_az_ugyfelek_a_penzukre_varnak.12.210546.html

Amennyiben az MNB gyanúja igaznak bizonyul, akkor igen súlyos BTK-s cselekmények állnak fenn, és a bennragadtaknak vajmi kevés esélyük van, hogy (teljes) vagyonukat viszontláthassák...

NHP/görögök

2015, Február 19 - 08:54

 Nem nagyon olvastam kommentárt az nhp kibővítéséről, pedig szerintem fontos és jelentős változást hozott az MNB, hiszen átvállalja a hitelezési kockázat egy részét, ami jelentős gondolkodásbeli változás. Egyébként tavaly írtam én is arról, hogy ebbe az irányba lehet kiterjeszteni az NHP-t, és ez a logikus (bár pár éve még elképzelhetetlen) fejlemény bekövetkezett.

Mivel öt éven át a hitelezési veszteség felét, de maximum 2,5%-ot vállal az MNB, ez azt jelenti, hogy ha a kereskedelmi bank tud olyan ügyfélcsoportot találni, ahol az éves "bedőlési" arány 4%, azaz öt év alatt cca.20%, akkor még mindig nem lesz vesztesége ezen, hiszen az éves 4% veszteségből 2%-ot az MNB àll, a maradékra pedig a 2,5%-os kamatmarzs ad ellentételezést. Tehát innentől fogva a kereskedelmi bankok feladata "egyszerű": szegmentálniuk kell az ügyfeleket. A jó hiteleket az NHP keretében finanszírozzák, míg a kockazatosabbakat az NHP plusz-on belül, itt az a cél hogy öt éven belül kb20% alatt legyen a bedőlési arány, azért ez szerintem menni fog. Ez azt jelenti, hogy tényleg mindenki finanszírozható, és a vállalati hitelek további zsugorodása nem várható. Továbbá a hazai növekedés eddig is viszonylag jó kilátásai (2-3 éves távon) javulnak...

***

Görögök: kiderült, hogy olyan gyors a tőkekiáramlás, hogy még a jegybanki pénzteremtő akcióval (ELA) sem lehet pótolni, hamarosan kifogy a keret. Ez azt jelenti, hogy napokon belül meg kell egyezniük, különben bankcsődök lesznek. Az európaiak nem kajálták meg a görög blöfföt...

Weimar ismét

2015, Február 16 - 21:06

 Képzett (bár zöldkommunista) közgazdász kollégàm hívta fel figyelmemet arra, hogy a Nobel-díjas Paul Krugman olvassa a blogomat, és ugyanazt írja le mint én:a németek a weimari gazdaságpolitikai problémákból  rossz következtetéseket vontak le, ami nagyon fontos a görög sztori szempontjàból: 

Www.nytimes.com/2015/02/16/opinion/paul-krugman-weimar-on-the-aegean.htm...

Vagy a múlt ismeretében ugyanarra a következtetésre jutott, mint én, de ez kevésbé valószínű :)

 

Odüsszeia

2015, Február 12 - 07:31

A görög csőd lehetősége hetek óta folyamatosan aggasztja Európát, és ez akár még hónapokig így maradhat. A megszorítások politikája társadalmilag fenntarthatatlan helyzetet, és az 1929-33-as válsághoz hasonló mélységű depressziót/munkanélküliséget/szegényedést okozott az országban. A görög kormány valódi célja nem az, hogy csökkentse a kamatköltségeket (bár erről beszélnek), mert az már így is extrém alacsony. A valódi cél a fiskális mozgástér növelése, azaz a kormányzati költekezés, a bérek megemelése, amely fel is fogja pörgetni a gazdaságot, és a már tavaly beindult növekedésnek adhat egy nagy lökést.

Ugyanakkor a GDP-növekedéshez kötött hitelkamatok elmélete - amely a görög pénzügyminiszter nünükéje, és elsők között az alapblog-on lehetett róla olvasni ( http://alapblog.hu/28249/ ) teljesen kontraproduktív. Az ötlet önmagában nagyon jó, de csak akkor ha a válság közepén, a mélyülő recesszióban történik így az adósság-átstrukturálás. Most, hogy már elindult a görögö növekedés, az országnak pont nem az az érdeke, hogy (a várhatóan növekedő) GDP-hez kössék a kamatot, hanem az hogy nominálisan (lehetőleg alacsony szinten) legyen rögzítve. 3 éve nagyszerű ötlet lett volna, gondolom akkor találta ki Varoufakis, de ma már nagyon rossz javaslat.

A görögök tehát valójában nagyobb döntési szabadságot akarnak, és azt, hogy ne kelljen olyan magas (elsődleges) költségvetési többletet tartaniuk, mint amit Európa kér (4,5% vs 1,5%-ról szól a vita igazándiból)Viszont nem akarnak kilépni az EU-ból, eurózónából, mert az az éppen csak kibontakozó növekedést ismét romba döntené. A görögök elemi érdeke, hogy megegyezzenek, a világ legnagyobb ostobasága volna ha nem ezt tennék, mivel akkor ismét káoszba hull a gazdaság, recesszió, infláció, forradalom jön. Ugyanakkor legfőbb követelésüknek érvényt kell szerezniük. Úgy látom, hogy a fiskális lazításra a periféria országok is hajlanak, ezért van közös pont, és lesz megegyezés, de a politikai széttagoltság miatt ez akár hónapokba is beletelhet. Addig a görögök mindenféle elmés eszközökkel fogják kihúzni valahogy (pl. a görög jegybank az ELA keretében likviditást nyújt a görög kereskedelmi bankoknak, akik megveszik az állam által kibocsátott diszkontkincstárjegyeket, meg egyéb Münchausen-báró típusú okosságok). A tárgyalások nehezek, hosszú ideig tarthatnak, és könnyen lehet ez az a "wall-of-worry", amin az európai piacok tudnak emelkedni. Ha nem is 20 évig, mint Odüsszeusz, de jó sokáig bolyonghatnak Brüsszel útvesztőiben...

***

MINDEKÖZBEN A VILÁGBAN:

2%-ig emelkedett az amerikai 10-éves kamatszint, sokéves csúcson az európai tőzsdék, többéves csúcs közelében konszolidálgat a kínai tőzsde, az EU-periféria kötvényei nagyon jól tartják magukat (még életükben nem tudtak ilyen alacsony hozamon kötvényt kibocsátani, azaz olcsón finanszírozni az államot: pl: http://www.bloomberg.com/quote/GBTPGR10:IND/chart ), a forint, zloty erős, stb. A nagy kép változatlan: fellendülés US, EU-ban, nyersanyagtermelő országok mennek a kukába (különösen oroszok, Venezuela, részben Brazília, meg mindenféle Sztánok), és az alacsony kamatok miatt a részvény/ingatlanpiacok jelentősen meg vannak támasztva. Az év folyamán azért lehet egy pánik, ha mondjuk az orosz bankrendszer behasal...

 

Erősödő forint

2015, Február 7 - 21:31

Na de miért erősödik a forint? Ugye hamarosan visszafordul, és újra gyengülni kezd? Több beszélgetésben is ezek a kérdések jöttek elő. Annyira megszoktuk az elmúlt években, hogy előbb-utóbb úgyis gyengül, hogy most meghökkenve figyelik sokan az árfolyamot.

A magyar forint áralakulását 2012 nyarától 2014 nyaráig egyértelműen a kamatcsökkentés vezette. Az addig 7%-on tanyázó alapkamat 2,1%-ra csökkent, ezzel párhuzamosan a forint is gyengülő trendben volt, az euróhoz képest kb. 275-től kb. 315-ig ment. Nyár óta azonban nem változik a kamatszint (=nem csökken a forint vonzereje), sőt az utóbbi időben pozitív változások vannak: az ECB mínuszba nyomta a kamatokat, plusz elindított egy pénznyomtató programot. Ez annak felel meg, mintha a magyar jegybank kamatot emelne, miközben az európaiak semmit nem csinálnak. Azaz, ez növeli a forint vonzerejét. Ráadásul minden klappol ahhoz, hogy a forint kedvenc carry-deviza legyen: pozitív folyó fizetési mérleg, stabil költségvetés, beinduló növekedés.

Egyáltalán nem lenne meglepő, ha mindezek hatására a forint tovább erősödne, sőt, ez lenne a természetes: a fenti összetevők tankönyvszerűen pozitívak egy devizára. Innentől azután persze az lesz  majd a kérdés, hogy ezt mennyire tolerálja a magyar jegybank. Érzésem szerint nem nagyon, és ha lejutnánk 290 környékére, akkor újraindulhatnának a kamatvágások. Azonban nem biztos, hogy jelentősen 300 forint feletti árfolyamok lesznek jellemzőek az év során még ennek ellenére sem...

Új évtized, új buborék

2015, Február 4 - 17:21

A Bretton Woods-i rendszer összeomlása óta nagyjából minden évtizedben volt egy megatrend, amely a végén buborékba ment át.

A 70-es években az árupiacok szárnyalása (olaj: 3-ról 30 dollár, arany 35-ről 800 dollár, stb.), és az infláció volt a téma. A buborék 1979-80-ban, a második olajválság idején ért véget. Kipukkanás: Az 1980-ban 30 dollárt is elérő olaj 10 dollár alá csúszott 1998-ra.

A 80-as évek fő sztorija Japán: minden az egekbe ment, a japán tőzsde és az ingatlan is (klasszikus sztori, hogy a császári palota és a hozzá tartozó kert többet ért mint egész Kalifornia; a részvények pedig egészen elmebeteg árazási szinteken forogtak a végén). A tető 1989 karácsonyán volt. Kipukkanás: A Nikkei tőzsdeindex 80%-ot esett bő 20 év alatt.

A 90-es évek a technológiai/internet buborékról szóltak. Itt a tető 2000 márciusában érkezett el, amikor a Nasdaq index 5000 pont fölé került, és mindenki internetmilliárdos akart lenni. A Nasdaq index 80%-ot esett 3 év alatt, amikor eljött az összeomlás ideje.

A 2000-es években ismét az árupiacok kerültek előtérbe, Kínával együtt, a kettő ráadásul szorosan összefüggött. A tető 2008-ban, illetve másodlagos tető 2011-ben volt (nemesfémek új csúcs). A Shanghai Composite index 6000-ről 1800-ra szánkázott a végén, az olajár pedig az akkori 150-el szemben, most 50 dollár.

A 2010-es évek új buborékja pedig úgy tűnik a kötvénypiac. A nagy jegybankok mind erősen unortodox politikát követnek, sok országban immáron negatív az alapkamat, sőt, a többéves állampapírok hozama is negatív, ami egészen nonszensz jellegű: kölcsönveszek 100 forintot, és csak 99-et kell visszaadnom, majd valamikor később! A legnagyobb kérdés ezzel kapcsolatban, hogy ez mekkora torzulásokat okoz minden más eszköz árában. Egészen biztos, hogy mindenkit a kockázatos eszközök irányába terel, és könnyen lehet, hogy ennek hatására igazi buborék alakul ki minden más eszközben is. A nullához, sőt mínuszhoz képest minden olcsó: 20-as, 30-as P/E is még RELATÍVE olcsó ehhez képest. 5-6%-os hozamú ingatlanok? Az évszázad vétele ilyen alternatíva mellett! A kötvénypiaci ártorzulás egyelőre még nem is hatott ki olyan nagyon más árakra, de ha tartósan fennmarad, akkor hatalmas buborékot generálhat mindenhol. 

Természetesen amíg tart ez az áldott állapot, addig az minden hitelfelvevőnek jó, így például Magyarországnak is. Ha fennmaradnak a  most látható kötvényhozamok, akkor a magyar állam kamatkiadásai is többszáz milliárd forinttal csökkenhetnek, amely fiskális mozgásteret biztosít, (= lehet többet költeni és/vagy adót csökkenteni) amely pedig növekedést generál. Önmagában a kamatcsökkenés miatt is javulnak egész Európa növekedési kilátásai.

A nagy kérdés, hogy a kötvénypiacokon látható buborék meddig tart, és ha tartósan fennmarad, akkor mekkora túlfűtöttséget generál mindenhol máshol. Egy biztos: aki csak a reményét is akarja, hogy valami reálhozama legyen az kénytelen részvénybe vagy ingatlanba menekülni. Nincs más lehetőség. Hogy ez hova vezet, azt pedig majd meglátjuk:  "Every man for himself and the Devil take the hindmost"   

Weimar és a görögök

2015, Február 2 - 12:07

A németek betegesen rettegnek az inflációtól, aminek az az oka, hogy a populáris nézet szerint a weimari köztársaság alatt elszabadult hiperinfláció miatt jutott hatalomra Hitler. A baj az, hogy ennek az ellenkezője igaz, pedig erre a tévedésre épül évtizedek óta a német gazdaságpolitika. És emiatt nyert a Sziriza Görögországban.

Kétségtelen tény, hogy a weimari köztársaságban - jelentős részben a rájuk kényszerített, és kifizethetetlen jóvátételi kötelezettségek miatt - a kormányzat a pénznyomtatáshoz nyúlt, ami eléggé természetes módon vezetett a hiperinflációhoz (1923-24). Ennek megfékezésére sok intézkedést hoztak, de a legfontosabb, hogy ekkortól minden kormány betegesen rettegni kezdett az inflációtól. Amikor kitört a Nagy Válság (1929) az egymillió körüli munkanélküliből pillanatok alatt 6 millió lett. (30%-os munkanélküliség) A kormányzati bevételek estek, emiatt úgy döntöttek, hogy kiadásokat csökkentenek, megnyirbálták a munkanélküli segélyeket, nyugdíjakat, állami beruházásokat (hasonlóan, mint a mostani válságban az EU-periférián!). Ez persze tovább mélyítette a recessziót. A legnagyobb baj azonban ezután jött: amikor 1931-32-ben több ország, pl. Nagy-Britannia is feladta az aranystandardot (azaz az inflációt választották a recesszió helyett), akkor a németek nem voltak erre hajlandóak: inflációt semmiképpen se! A belső leértékelés eszközéhez nyúltak ehelyett (mint most az EU-periféria), 20%-os deflációt generálva. Ez persze nem segített sokat a gazdaságon. A deflációs-depressziós spirálba került német gazdaságban ezután természetesen a szélsőséges politikai erőkhöz fordultak a fősodor gazdaságpolitikai lépéseiben csalódott választók...

...és itt érkezünk el Görögországba, 2015-be. Az igazi gazdaságpolitikai felfordulást nem az infláció okozza, hanem az, ha sok embernek nincs munkája, és ha sok ember életszínvonala jelentősen csökken. Ilyenkor jönnek a szélsőséges erők, a forradalmak. Az önsorsrontó európai gazdaságpolitika az, amely a Sziriza hatalomra jutását elősegítette. Semmi csoda nincs abban, ha egy olyan országban, ahol 25%-os a munkanélküliség (a fiatalok körében pedig 50%), az extrém unortodoxiától várják az emberek a megoldást.

Ráadásul a Szirizának, és a többi alternatív pártnak (pl. Podemos Spanyolországban) igaza van abban, hogy a költségvetési megszorítások politikája negatív spirált generált, pont úgy, mint a 30-as évek elején Németországban. A németek azonban a rossz következtetést vonták le: az inflációtól félnek, miközben a depressziótól és munkanélküliségtől kellene. ezek zúzzák szét a társadalmat. Mikor Hitler hatalomra került, azonnal nagyarányú állami közmunkaprogramokba, infrastrukturális beruházásokba kezdett és elkezdett (sikerrel) inflációt generálni, pénzt nyomtatni. Jó lenne , ha ezt a megoldást Európában is sikerülne elérni, ha lehet, egy újabb Hitler nélkül...

Egyébként úgy tűnik itt némi konszenztusváltás zajlik, amelynek azonban a németek a nagy gátjai. Egyre inkább hajlanak az európai gazdaságpolitikai döntéshozók az elinflálás-költségvetési stimulus felé (lásd pl. ECB QE). És joggal: ez társadalmilag sokkal elfogadhatóbb, még ha a megtakarítóknak nyilván fájdalmas is.

Nem lehet azonban tudni, hogy ez az alakuló konszenzus időben jön-e. Ha szerencsénk van, akkor igen, de nem egyértelmű. Ennek jegyében ara számítok, hogy a görögök kérdését is megoldják: lecsökkentik a kamatterheket (futamidőhosszabbítás+kamatcsökkentés) és az így felszabaduló költségvetési mozgásteret "elkölthetik", stimulust adva a gazdaságnak. A görög adósságállomány magas marad, de elindulhat, sőt akár komolyan gyorsulhat is a növekedés, ami ismét társadalmi stabilitást hoz. Reméljük ez a forgatókönyv valósul meg, de mivel elég keményen blöffölő felek ülnek egymással szemben, és az idő is nagyon szorít, ez azért nem egyértelmű...