Zsiday-blog

Kína szindróma

2015, Július 25 - 09:15

Többéves mélyponton az arany, ezüst, réz, a hosszú olajhatáridők. Csökkenő luxusautóeladások és csilliárdnyi jüanból mentett tőzsde Kínában. Erősödő dollár a nyersanyagtermelő országok devizáival szemben.

A kép elég egyértelmű. Az árupiaci szuperciklust a kínai sárkány mérhetetlen étvágya hajtotta az egekbe, ezért tudtak a 2000-es években 5-10-szeresükre emelkedni a nyersanyagárak. Kína extenzív növekedésének azonban vége felé járunk. 2008-ban még egy hatalmas hitelfröccsel megtámasztották a gazdaságot, de évek óta egyértelmű, hogy a - főleg exportorientált - termelés helyett a szolgáltatások, a belső fogyasztás kell, hogy átvegye a fő hangsúlyt. Ennek azonban már nincs akkora nyersanyagigénye, mint a korábbi éveknek, és így - különösen hogy a 2000-es években hatalmas kapacitásbővítést hajtott végre mindenki az ausztrál vasércbányáktól a nyersgumitermelésen át az olajszektorig - a nyersanyagpiaci szuperciklus leszállóágába került. A ciklus csúcspontja 2008, másodlagos csúcsa 2011 volt, amelyet jól jelzett a Glencore mega-IPO-ja, erről akkor írtam is.

A folyamat megy azóta is a maga útján, és jól látható, hogy a nyersanyagtermelő országok egyre inkább bajban vannak. Brazília 2013 óta nem nagyon nő, az oroszoknál elkezdődött a putyini pangás, a kanadaiaknál is mínuszos GDP-t láthattunk legutóbb. A szuperciklus késői szakaszában komoly túlzások alakultak ki a nyersanyagtermelő országokban, és ezek ledolgozása hosszú időt vehet igénybe. Ezek az országok recesszióba hullhatnak és negatív növekedést valamint deflációt exportálhatnak a világba.

Ezzel szemben áll, hogy Európa és USA növekedése stabilnak és belső erejéből fenntarthatónak tűnik. A költségvetési megszorítások befejeződtek mindkét helyen, a monetáris politika extrémlaza, a bankrendszer nagyjából helyreállt, nincs oka annak, hogy ne legyen növekedés.

A nagy kérdés, hogy a fenti két folyamatnak mi lesz az eredője, illetve, hogy Kína, a külső szemlélő számára gyakran teljesen átláthatatlan óriás-szereplő merre lendíti az egész folyamatot?

A helyzet nagyon hasonlít a 90-es évek végéhez, amikor a feltörekvő országok szenvedtek, időnként (1995 Mexikó, 1997 Ázsia, 1998 Oroszország) tőkepiaci sokkot okoztak a magországoknak (USA, EU), miközben azokban jellemzően töretlenül zajlott a gazdasági fellendülés. A sokkok hatására azonban a jegybankok nagyon óvatosak voltak, a Fed 1998-ban kamatvágásra is kényszerült. Fontos változás azonban azóta, hogy a feltörekvő országok globális gazdasági súlya nagyon megnőtt.

Ezek alapján talán leginkább arra lehetne számítani, hogy a következő 1-2 évben a fejlett országokban folytatódik a fellendülés, de ezt akár gyakran is megakaszthatják a feltörekvőkből és/vagy Kínából eredő sokkok. A jegybankok emiatt nem nagyon fognak tudni kamatot emelni. Lehet, hogy a Fed sem jut túl messzire. Talán a legjobb megoldásnak most a türelmes várakozás és az esetleges pánikok megvétele tűnik...

Mit kíván a Magyar Nemzet(i Bank)?

2015, Július 24 - 10:38

Alacsony kamatokat és gyenge forintot. Ez a két fő célkitűzésük van. Az infláció mellékszereplő a történetben, és az is marad még jó sokáig. Az MNB, mint a Kormány kinyújtott keze, fő feladatának a magyar gazdaság neomerkantilista-ázsiai mintákon alapuló exportorientált újraiparosítását tartja és ezt kívánja támogatni. Ehhez olcsó hitelt kell nyújtani a vállalkozásoknak és kellően gyenge devizát, hogy versenyképesek legyünk a világpiacokon.

Az alacsony kamatszintet már sikerült megvalósítani, és mint többször is leírtam, az MNB-nek nagyon fájna, ha kamatot kellene emelnie (lakossági átkonvertált jelzáloghitelek, NHP, kamatswapok, stb.), tehát ha teheti, nem fog. Komolyan vehetjük azt a mondásukat, hogy tartósan alacsonyan kívánják tartani a kamatszintet a jelenlegi 1,35%-os árfolyamon. Sőt, az sem kizárható, hogy tovább kell vágniuk. Az MNB másik fő célkitűzése ugyanis a gyenge forint. Az exporttámogatás mellett ennek az az oka, hogy a devizatartalékán akkor tud (nemzetgazdaságilag persze ez nem valós, csak számviteli) profitot realizálni az MNB, ha gyenge a forint (ez a nyereség meg ugye kell az alapítványos bulihoz). A régen megvett eurót ugyanis annál nagyobb nyereséggel tudja eladni, minél gyengébb a forint. Emiatt is fontos a gyenge, és ami szintén fontos, évről-évre szép lassan gyengülő forint.

Ugyanakkor a KKEU-régió fellendülése (ez szerintem is Európa új motorja lehet, lásd pl: http://alapblog.hu/ipari-hatalomma-valik-kozep-europa-interju-a-ge-kozep...), a hazánkba özönlő EU-s pénzek és a pozitív folyó fizetési mérleg miatt a forint gyengítése nem olyan könnyű. Lehetséges, hogy még a jelenleginél is alacsonyabb kamatra lesz szükség a további gyengítéshez. Ha a forint tartósan beerősödne, az MNB újra a kamatvágások útjára fog lépni, efelől ne legyen kétségünk.

Az is valószínű, hogy az MNB az infláció esetleges megugrását viszonylag passzívan fogja tűrni, és hacsak nem durvul be a helyzet (4-5%-os, láthatóan tartós inflációs nyomás), nem fogja zavarni ha megugrik az infláció, sőt még örül is neki. Hiszen az állampapírokba terelt bankok és lakosság valamint külföldiek vagyonát így lehet a legkönnyebben elvenni: elinflálással, negatív reálkamatokkal. És így tudhat Magyarország adósságállománya szépen csökkenni is (a GDP-hez képest), ami szintén fontos célkitűzés.

Ez piacilag azt kellene, hogy jelentse, hogy tartósan alacsonyan maradnak a rövid oldali hozamok, de az inflációs veszély miatt meredek a hozamgörbe, ami még meredekebbé is válhat, ha egyértelművé válik mindenki számára az, hogy az infláció az MNB-t annyira nem zavarja. Így elég nehéz lesz pénzt keresni a magyar kötvénypiacon, mert ugye a rövid oldal negatív reálhozamot fog biztosítani, a hosszún van "carry" (+rolldown, pl: http://www.forbes.com/sites/marcprosser/2013/02/04/one-of-the-most-profi...), de elég nagy az árfolyamkockázat. Az eurós kötvényeken meg nem biztos, hogy keres az ember, mert szerintem a forint gyengítése igencsak nehézkes lehet, nem biztos, hogy menni fog.

Fel van adva a lecke...

Hullámvasút Sanghaj-ban

2015, Július 8 - 17:09

Természetesen a mai nap nagy eseménye a kínai piacok zuhanása - legalább egy kicsit elfelejthettük a görögöket. Általában akkor lesz már ezekből a mozgásokból szalagcím, amikor éppen egy eső fázis vége felé vagyunk. Ebből a szempontból jó jel, hogy a Marketwatch címlapján nagy betűkkel ez virít:

"THE CRASH IN CHINESE STOCKS IS JUST BEGGINING"

Ez a piac - intézmények híján - egy kisbefektetők vezérelte elképesztő momentum-őrület, kicsit hasonlít a 90-es évek végének magyar tőzsdéjére. az egész lakosságot beszippantotta. Mint minden nagy piaci trend, ez is stabil alapokról indult persze: 2010-14 között csak lefelé csorogtak a kínai részvények, amelyek nagyon olcsóvá váltak - erről többször írtam is. Leült az érdeklődés, nem voltak IPO-k, döglődött az egész. Azután, az ingatlanpiacból kiábrándult kínai lakosság -  a pártvezetés hathatós irányítása mellett - rátalált a legújabb kaszinóra, és olyan őrületes száguldást produkáltak, ami ritkaságszámba megy. Elég jól lehetett látni, hogy a mánia tavasz végére eléggé a tetőfokára hágott, és mint minden mániában, most eljött a korrekció fázisa. A nagy kérdés csak az, hogy a jelenlegi esés a kínai piacon az-e, ami a magyar piacon 1997 ősze, vagy az, ami 1998 nyara volt? Nagyon nem mindegy...

Az ilyen hatalmas momentumú emelkedések jellemzően nem omlanak össze csak úgy, hanem gyakran az első, gyors összeomlás után még előadnak egy nagy emelkedést, ami még új csúcsra megy (ez volt 1998 elején Magyarországon), vagy egy erős, több hónapon át tartó korrekciót (pl. 2000 nyarán a Nasdaq indexben a tech-buborék kipukkanása után, vagy 1929 vége-1930 közepe közt az amerikai tőzsdén) - amely azonban már nem megy új csúcsra, de az esés felét ledolgozza. 

Mivel a kínai állam teljes mellszélességgel beállt a tőzsde mögé (vagyis az esés alá), azt gondolom, hogy az összeomlást most megállítják és a nyár-ősz folyamán legyártanak egy emelkedést, aminek a nagysága kérdéses, de simán lehet 20-30-40% is. A mai napon óriási pánik volt: az eléggé likvid China A50 indexhatáridő 13-14%-os diszkontban volt az azonnali árhoz képest (!!!), százszámra függesztették fel a részvények kereskedését, és megjöttek a fent említett szalagcímek. Ráadásul bő 30%-os esésen vagyunk túl, ami azért nem kevés. Ezek alapján úgy vélem, hogy a következő napokban-hetekben erős csapkodás mellett lesz valamiféle stabilizálódás, majd elindul egy emelkedő fázis. Egy biztos: a párt mindent megtesz, hogy ne essenek tovább a részvények. Ez egyelőre valószínűleg elég is lesz, de a későbbiekben probléma lehet, a gazdasági növekedéssel mert Kínában kezd elfogyni a puskapor: a hitelezési boom megvolt, ingatlanboom kipipálva, most a tőzsdeboomot is lezavarták másfél év alatt. Mi marad ezután? Szerintem még a legfőbb párttitkárok sem tudják...

 

Egy bankrendszer haláltusája

2015, Július 5 - 21:29

Kérem mindenki kísérje figyelemmel a görög bankrendszer haldoklását, nagyon sokat lehet belőle tanulni!

Aki esetleg nem olvasott az aranystandard idejének nagy válságairól (pl 1837,57,73,90), az most élőben láthatja milyen az, amikor konkrétan eltűnik a fizetőeszköz (akkor arany, most euró) a rendszerből, és lefagynak, bezárnak a bankok. Működő bankrendszer nélkül nincs utalás, utalás nélkül nincs kereskedelem, nincs export, nincs import, és hamarosan áruhiány lép fel. A görög bankoknak gyakorlatilag egy petákjuk sem maradt. Hacsak az ECB nem nyitja meg a pénzcsapokat - és ez a szavazás fényében szinte biztos hogy nem következik be - akkor Görögországban továbbra sem lesz pénz. Ez azt jelenti, hogy nemhogy napi 60 vagy 20 eurót, de egy centet sem fognak kiadni az automaták. A XIX. század válságaiban ezt a helyzetet (akkor az arany volt ami teljesen eltűnt, most az euró) alternatív devizával, különféle "scrip"-ekkel, fizetési ígérvényekkel kezelték (illetve amennyi hitelt lehetett, azt visszahívták a bankok, ezzel is mélyítve a válságot). Kérdéses, hogy a görög kormányzat mit tesz majd, de az egyértelmű, hogy a bankok egyelőre megszűntek létezni, marad a készpénzalapú gazdaság. Ez nagyjából 2-3 hét alatt teljes élelmiszer- és üzemanyaghiányhoz fog vezetni, 1 hónap múlva pedig kitörnek az éhséglázadások.

A görögök legnagyobb problémája a bankrendszer állapota. Minden egyéb csak másodlagos. Képzeljük el, hogy hirtelen nem tudunk újabb forintokat előállítani, nyomtatni;ami van azt kivitték külföldre. Az ATM-ek nem adnak ki pénzt, és elkezdenek terjedni a pletykák, hogy az X bank csődbe megy, másnap pedig az hogy az Y, vagy az, hogy mindenki betétjének elveszíti a felét, stb. Mindenki annyit tud költeni, amennyi készpénze van. Leállnak a beszállítók, leállnak a gyárak, minden leáll. Hiába van a bankban pénzed, nem tudod kivenni. És ha elfogy a pénzed, kaját sem tudsz venni. Mit tennél?

A pontos választ az élő emberkísérlet alapján, Görögországból fogják közvetíteni...

 

Nyakunkon a pénzügyi elnyomás

2015, Július 4 - 09:21

Pár napja írtam arról, hogy hamarosan akár meglepően magas infláció is lehet idehaza. Ez egyben azt is jelenti, hogy Magyarországra is elérkezett a pénzügyi elnyomás.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gazdaságpolitikusok szándékosan alacsonyan (az infláció alatt) tartják a kamatszinteket, ezáltal a megtakarítók vagyonát az adósok felé csatornázzák át, így próbálván kihúzni a gazdaságot a korábban felhalmozott túl sok adósságból és egyben beindítani a gazdasági növekedést. Mivel láthatóan a Magyar Nemzeti Bank első számú célja a növekedés, ezért (és számos más intézkedés ükmiatt, pl. NHP, lakossági hitelállomány forintosítása, bankokkal kötött swapok) alapvető kitűzésük a kamatok alacsony szinten tartása. Korábban is írtam erről, de egyre inkább igaz, hogy a kamatemelés fájdalmas lenne az MNB-nek, ezért amíg lehet, alacsonyan fogja tartani. Ez egyben azt is jelenti, hogy megpróbálják a forint árfolyamát lassan legyengíteni, ám a beömlő EU-támogatások és erősen pozitív folyó fizetési mérleg fényében ez nem biztos, hogy sikeres lesz. A cseh korona is úgy állt (és áll most is) felértékelődési nyomás alatt, hogy a helyi jegybank jó ideje nullán tartja a kamatot (2009 végére már 1% volt, majd 2012-ben lementek nullára). 

Innentől fogva viszont nagyon nehéz helyzetben vannak a megtakarítók, mert mit kezdjenek mondjuk azzal, ha 1% a kamatszint, miközben hamarosan 2-3-4% lesz az infláció? A megtakarítók reálértelemben folyamatosan veszíteni fognak a vagyonukból. Ráadásul a devizába menekülés sem jelenthet feltétlenül megoldást, hiszen nem biztos, hogy - még ha szeretné sem - tudja gyengíteni a forintot az MNB. Maradnak a kockázatos eszközök: a részvények és ingatlan, ahová meg lehet próbálni elbújni. Ezek közül az ingatlanpiac áremelkedése már úgy tűnik elindult, és nincs sok kétségem afelől, hogy tovább fog folyni, hiszen hova máshova bújhatnának a folyamatos reálvagyoveszteségre kényszerített emberek? Plusz a várható béroldali nyomás is emelni fogja a lakosság vásárlóerejét, miközben a kiadási hozamok Budapesten még mindig 6-7-8% körül vannak, ami fényévekre van a bankokban lekötött pénzek hozamától. 20-30-40% áremelkedés simán benne van ebben a piacban pár év alatt.

Nem lehetetlen a részvénypiac feltámadása sem, itt a fő problémát inkább a szűkös kínálat adja: alig van 8-10 olyan tőzsdei részvény amivel érdemes lenne foglalkozni - de nem kizárható, hogy ide is utat talál a pénz. Ez azért is lenne szerencsés, mert a magasabbá váló árazások újabb cégeket vonzhatnának a tőzsdére.

Mindenesetre most, hogy az előretekintő reálhozamok már bőven negatívak lettek Magyarországon és várhatóan azok is maradnak, érdekes helyzet áll elő, amihez az alkalmazkodás valószínűleg hosszú hónapokon, esetleg éveken át fog tartani. Megtakarítók, reszkessetek!

Takarékoskodj és nyugdíjba mehetsz?

2015, Július 3 - 08:04

Időnként kijönnek olyan modellszámítások, amelyek alapján azt gondolhatnánk, hogy ha passzív módon félretesszük 10-20-30 évig a fizetésünk felét-harmadát-negyedét, akkor egyszercsak szépen nyugdíjba mehetünk.

A baj minden ilyen számítással az, hogy teljesen irrealisztikusak, ugyanis jellemzően

1. Túlbecsülik az elérhető hozamokat

2. Alulbecsülik a megélhetési költségek növekedését

3. Nem veszik figyelembe az adókat, költségeket, állami zabrálásokat, sokkokat

Nagyjából emiatt nem igazak ebben a cikkben sem a számok:

http://www.portfolio.hu/gazdasag/ongondoskodas/ennyi_penzt_gyujts_ossze_hogy_ne_kelljen_tobbe_dolgoznod.1.215875.html  ("Mi kiszámoltuk, hogy akár 21 évnyi munkával is elérhető mindez, amennyiben a jövedelmed negyedét félreteszed havonta, és nem vársz el emelkedő életszínvonalat a továbbiakban")

Kezdjük az első ponttal. Az elérhető hozamok tekintetében jellemzően az elmúlt időszak (gyakran amerikai) részvénypiaci adataiból indulnak ki, vagy egyéb olyan adatból, ami azt sejteti, hogy a befektetések hozama hosszútávon reálértelemben igen magas lehet. Ez szerintem hamis. Az elmúlt 100 évben az amerikai (és egyéb más) részvénypiacok hatalmas átalakuláson és ennek következtében felértékelődésen mentek keresztül. 100 éve még a kisbefektetők kijátszása, a bennfentes kereskedés, az árfolyammanipuláció teljesen természetesek voltak, mára azonban (legalábbis normálisabb országokban) ezek jelentősen visszaszorultak. Emiatt a részvénypiacok jelentős, EGYSZERI felértékelődésen mentek keresztül, magasabb szorzóval forognak a papírok. Emiatt néhány részvénypiac hozama jóval magasabb volt, mint amennyivel a GDP növekedett. Hosszútávon ez nyilvánvalóan nem fenntartható, az egyszeri felértékelődés nem fog még egyszer megtörténni. Ugyanez igaz a fenti cikkre is. Hosszútávon nyilvánvalóan a magyar állampapírokra sem fog tudni nagyobb reálkamatot fizetni a magyar állam, mint amennyivel nő a GDP-nk, különben elég gyorsan megfulladnánk az adósságban. A részvény és kötvénybefektetésekkel hosszútávon elérhető reálhozam nem nagyon lehet magasabb mint a GDP-növekedés üteme.

A második pont is érdekes. Itt egyszerűen azzal a feltételezéssel szoktak élni, hogy a megélhetési költségeink az infláció emelkedésének ütemével egyezően nőnek, ez azonban nem igaz. Ahhoz, hogy valaki a társadalomban betöltött helyét megőrizze nem a fogyasztói inflációval kell növelni az elkölthető vagyonát, hanem sokkal inkább a bérinflációval, vagy a GDP-növekedés ütemével. Az infláció ugyanis egy változatlan fogyasztói kosár árváltozását méri, azonban az életszínvonal növekedésével egyre többet fogyasztunk. Bő 100 éve az átlagéletszínvonalhoz elég volt napi 1 kiló kenyér és 10 deka szalonna, meg 10 évente egy új bocskor (nem volt például internetelőfizetés, autópályamatrica és jó volt a döngölt padlójú egyszobás vályogház 8 embernek) . Aki megőrizte 100 év alatt az akkori vásárlóerejét az mára azért anyagilag igencsak lecsúszott volna. Az évente elkölthető pénzt nem inflációval, hanem annál nagyobb értékkel kell növelni!

Valójában a megtakarítások hozama nem nagyon lehet és lesz több, mint amennyivel a kiadásaid minden évben nőnek. Ezek a számítások mindig azért néznek ilyen jól ki, mert feltételezik, hogy a megtakarítások hozama jó pár százalékponttal magasabb, mint amennyivel a megélhetési költségeid nőnek - a kamatos kamat miatt pedig innentől már csak idő kérdése, hogy kiadja, hogy meggazdagszol. Ez szerintem nagyon naiv feltételezés, és totális tévedés.

A harmadik pont is érdekes: ne feledjük, hogy az államok általában is, de eseti jelleggel is kivetnek mindenféle adókat, elveszik állampolgáraik vagyonát, mindenféle nem várt költségek merülnek fel a befektetések kezelése során (pl. brókercsődök, tranzakciós adók, stb.). Még az USA-ban is 1933-ban például elvették mindenkitől az aranyat (pár nappal később majdnem felére értékelve le a dollárt!), vagy a második világháború alatt 90% fölé emelték a legfelső adókulcsot. Olaszországban 1992-ben hirtelen 0,6%-át elvették az összes bankbetétnek, itt bővebben néhány történelmi eset: http://carolabinder.blogspot.hu/2013/03/cyprus-levy-historical-precedents.html

Mindezeket összegezve azt gondolom, hogy passzív részvény- vagy kötvénybefektetésekkel szinte lehetetlen egy átlagos fizetésből annyi pénzt megtakarítani, amennyi elegendő mondjuk ahhoz, hogy 20 év múlva nyugdíjba menj belőle. Ehhez vállalkozni, kockáztatni, spekulálni kell. Más út nincs. 

Mondjuk Magyarországon fontos is lenne a nagyobb vállalkozószellem - nem csak az egyénnek, de az egész országnak hasznára válna...