Zsiday-blog

Mennyire szűk a munkaerőpiac?

2015, Október 28 - 09:56

Mennyire szűk a hazai munkaerőpiac?

Többször írtam mostanában arról, hogy a hazai munkaerőpiac szűkülése hamarosan komoly béremeléseket okozhat, ami elég gyorsan inflációs nyomást generálhat a klasszikus bér-ár spirálon keresztül. Most megpróbáltam valamennyire számszerűsíteni ezt a szűkösséget. A számítás inkább csak becsülgetés, és semmiképpen sem túl tudományos, de azt mutatja - nagyságrendileg valószínűleg helyesen - hogy a hazai munkaerőpiac valóban igen szűk, és komoly béroldali nyomás jöhet, amit minden bizonnyal az árak emelkedése is követni fog.
Először vettem a hazai 15-74 éves korú lakosságot, mint potenciális munkaerőt, amiből kivontam a külföldön tartózkodó munkavállalókat. Ezek számát kissé önkényesen a hazautalt munkavállalói jövedelmekből becsültem – biztos, hogy számszerűen nem pontosan, de nagyságrendileg és tendenciáját véve valószínűleg helyesen.
Így megvan, hogy idehaza mennyi munkára fogható népesség maradt. Végül megnéztem, hogy a KSH adatsora alapján ezek hány százaléka van foglalkoztatva a versenyszférában.
Az eredmény nem meglepő: idén a 2007-2008-as ciklikus csúcs fölé értünk. (grafikon a csatolmányban a lap alján)

Ez alapján méginkább azt gondolom, hogy a hazai munkaerőpiac extrém szűk, és egyre szűkebbé válik, mind több szakmában alakul ki hiány, különösen, hogy a külföldre vándorlás folytatódik és a lakosságszám is lassan csökken. A hiányszakmákban jelentős bérnövekedés lesz, amely az árszínvonalat is meg fogja emelni.

CsatolmányMéret
munkaeropiac.JPG65.65 KB

Ciklusok

2015, Október 15 - 08:02

Több olyan kérdést kaptam mostanában, hogy meddig tart a hazai gazdasági fellendülés? Ha megnézzük a rendszerváltás óta eltelt időszakot, akkor azt láthatjuk, hogy eléggé hosszú hullámokban mozgott a gazdaság és úgy vélem ez most is így lesz.

Nagyon leegyszerűsítve ez a 4 főbb hullám volt/van az elmúlt 25 évben:

1.
1989-94 Rendszerváltás, megadepresszió. A piacgazdaságra történő átállás nagyon súlyos áldozatokkal járt, több százezer ember vesztette el úgy a munkahelyét, hogy már nem is tudott ismét elhelyezkedni. Ez a valódi és álrokkantnyugdíjasok korszaka, a spontán privatizáció és szabadrablás keveréke. A gazdaságot óriási összeomlás jellemezte, a magyar GDP 16%-kal csökkent, az egy főre jutó fogyasztás 1996-ig esett, összesen bő 20%-kal, ez nem maradt el messze a Nagy Gazdaság Világválság (1929-33) pusztításától. A foglalkoztatottak száma 5,2 millióról 4,2 millióra csökkent, ami önmagában is elképesztő szám. Én ezalatt jártam gimnáziumban, annyi volt ebből csak egyértelmű akkor, hogy igazándiból senkinek se volt sok pénze :)

2.
1995-2006/7/8 A fordulatot a Bokros-csomag néven elhíresült gazdasági stabilizáció hozta meg, ami után elkezdett beömleni a külföldi tőke, új munkahelyek keletkeztek, átalakult a gazdasági szerkezet, és 1996-97-től elkezdtek emelkedni a reálbérek is. Ezen belül az első fázis nagyjából 2001-2-ig tartott, eddig úgymond saját erejéből nőtt a gazdaság, majd egyre inkább a hitelfelvétel vezette a növekedést: először a kormányzat, majd a lakosság (egyre inkább devizában történő) eladósodása húzta a gazdaságot. A nettó reálbérek 1995-2006 között 54%-kal nőttek, a kiskereskedelmi forgalom 68%-kal nőtt, a GDP 51%-kal emelkedett (2008-ban tetőzött). A felívelő szakasz második felében már láthatóvá váltak a problémák: a kormányzati és lakossági túlköltekezés egyre fenntarthatatlanabbá vált, miközben a strukturális gazdasági potenciált emelő reformok rendre elmaradtak.

3.
2006/7/8-2012 Depresszió/Hét szűk esztendő. Az előző felívelés összes bűnéért bűnhődni kellett. 2006-tól megkezdődött a kormányzati kiigazítás adóemelés/deficitcsökkentés formájában, ami azonnal visszavetette a lakossági fogyasztás, olyannyira, hogy az 2006-tól folyamatosan zsugorodott. A kiskereskedelem 19%-kal ment össze, a GDP 6%-ot esett. A kettő közötti hatalmas különbség egyben arra is rámutat, hogy ezt az időszakot a hitelundor, a deleveraging jellemezte, hatalmasat javított mérlegszerkezetén mind a lakossági mind a vállalati szektor: a megtakarítási hajlandóság megugrott, és mindenki a hiteleit fizette vissza. A reálbérek 2006-tól 2009-ig csökkentek összesen 6%-kal. Ennek a recessziós hullámnak 2010-ben egyébként véget kellett volna érnie, de a hibás kormányzati intézkedések (2011-es értelmetlen stimulus, majd 2012-es megszorítás) két évvel meghosszabbították.

4.
2013-??? Az EU-s pénzeső kora (hét bő esztendő?). A hosszú és mély recesszió után teljesen természetes a fellendülés, különösen, hogy jelentősen javult mind a lakosság mind a vállalatok megtakarítási és hitelhelyzete, amit a folyó fizetési mérleg hatalmas pluszba lendülése is mutat. Ráadásul a költségvetés is egyensúlyba került, úgyhogy sok tekintetben egészségessé vált a gazdaság. Míg az 1995 utáni időszakban a beáramló külföldi működőtőke vezette a növekedést, most a beáramló EU-s pénzeknek köszönhető a fejlődés jelentős része. Az előző felívelő hullám tanulsága az, hogy amíg ez a külső támogatás fennáll és a monetáris/fiskális politikának van mozgástere, addig a növekedés fennmaradhat. Habár 2016-ban lehet egy ciklusközepi megingás, de ezután várhatóan ismét magára talál a gazdaság, és amíg az EU-ból jön a pénz, addig lesz növekedés. Ezek alapján a mostani felívelő ciklus valószínűleg kitart 2020-ig: minden adott ahhoz, hogy ezalatt folyamatosan növekedjenek a reálbérek, a fogyasztás, a GDP. A legnagyobb kockázatnak talán a munkaerő hiánya tekinthető, és az emiatt kialakuló bér-ár spirál, azaz a potenciálisan visszatérő infláció. Ezt ugyanis a hazai monetáris politika nem nagyon fogja tudni kezelni: mindaddig amíg a külföldi bérek sokkal nagyobbak mint a hazaiak, a munkaerő külföldre áramlását megállítani vagy lassítani csak a hazai bérek emelésével lehet, ez pedig valószínűleg inflációt okoz, függetlenül attól, hogy mekkora a kamatszint.

Egyébként a 2012-es mélypont óta a GDP kb. 8%-kal nőtt, a kiskereskedelmi forgalom 15%-kal, a reálbérek pedig 10%-kal emelkedtek. A jelenlegi cikluson belüli pozíció valószínűleg az 1998-99-esre hajaz: megindult a fellendülés, de ez kiegyensúlyozott szerkezetben történik, a lakossági fogyasztás fellendül, megindul az ingatlanpiac, minden szép és jó. Viszont fontos különbség az akkorihoz képest, hogy ez a növekedés nem lenne lehetséges az EU támogatása nélkül, és ha az a forrás elapad, akkor valószínűleg ismét komoly nehézségek következnek.

Az eszközárak szempontjából ebben a ciklusban az ingatlanpiac lehet a nyerő, a vállakozások profitját ugyanis erősen fenyegeti a bérnyomás, a profitbővülés nehézkes lehet.

Újraéled a magyar tőzsde? (EPISODE IV: A NEW HOPE)

2015, Október 13 - 11:36

A napokban érkezett a hír, hogy bevezetik a Waberer's-t a magyar tőzsdére, most pedig arról lehet olvasni, hogy a DunaHouse is hamarosan érkezik. A meglehetősen tetszhalott állapotba került magyar tőzsdének - és hosszabb távon a magyar gazdaságnak is - ez jó hír. Az aranykornak számító 90-es évek privatizációs hulláma (plusz még egy másodlagos viszonylag jó időszak a 2000-es évek eleje) óta sajnos egy-két kivételtől eltekintve csak olyan cégek érkeztek a tőzsdére - hogy is fogalmazzak, hogy ne pereljenek be - amelyek nem a kisebbségi részvényesek boldogulását helyezték feltétlenül előtérbe. Itt láthatóak 2000 óta a bevezetések:

http://bet.hu/topmenu/kibocsatok/bevezetesek

A 2006-7-óta érkezőknek elég jelentős szerepe volt abban, hogy számos kisbefektető kiábrándult a magyar részvényekből (valaki kiszámolhatná, de ránézésre aki ezekbe fektetett az átlagosan elég combos bukót könyvelhetett el). Az MNB aktívabb szerepvállalásával és bátorítása mellett (http://nol.hu/gazdasag/ramegy-a-tozsdere-az-mnb-1561213) illetve egy-két pozitív kimenetelű kibocsátás hatására azonban a negatív folyamat talán megfordulhat, és valóban életképes, a tőzsdét tőkebevonásra és nem elzabrálásra használó, nyereséges magyar középcégek érkezhetnek. A hazai kapitalizmus fejlődésének valószínűleg jót tenne ha - Lengyelországhoz hasonlóan - közepes-nagyobb vállalatok érkeznének. Ennek érdekében mind az MNB, mind a kormányzat sokat tehet, különösen az utóbbi: egyrészt valamiféle kedvezményekkel támogathatná a tőzsdei megjelenést/jelenlétet (volt olyan időszak amikor voltak ilyen kedvezmények), másrészt a tulajdonában lévő cégeket, pl. BB vagy MKB, esetleg MVM részlegesen a tőzsdére vihetné.

Új papírok megjelenése pozitív visszacsatolást hozhat létre: több (és sok új!) befektető érkezhet, emiatt nőhet a likviditás, ami további ösztönzést jelent a tőzsdei megjelenésre, lehetővé teszi az újabb kibocsátásokat, amelyekből befolyó összeg a hazai gazdaságot élénkíthetné. Lehet, hogy ez hiú ábránd, de a kormányzati-jegybanki jelzések és a két új, a magyar tőzsdét tekintve mindenképpen jelentősnek tekinthető szereplő megjelenése talán azt jelezheti, hogy a hazai tőzsde újraéled Csipkerózsika álmából. Nem csak a tőkepiac körül forgók érdeke, hogy ez valóban így legyen...

Stimulus? Stagfláció?

2015, Október 8 - 10:22

A hazai gazdaság kifejezetten jól teljesít 2013 eleje óta, de 2016-al kapcsolatban egyre sűrűsödnek a kérdőjelek. Korábban írtam a növekedési kockázatokról, és ezek egyre aggasztóbbak.
A magyar növekedést alapvetően az EU-pénzek tartják fenn, anélkül nagyjából stagnálás vagy gyenge javulás lenne csak, ugyanis strukturális problémáink vannak, amelyekről az elmúlt 20 évben számtalanszor írtak nálam sokkal hozzáértőbbek, és amelyek nagy része sajnos azóta sem került érdemben kezelésre (korrupció, bürokrácia, nagy elosztórendszerek, jogbizonytalanság, túlzottra nőtt állam, stb.).

Itt állunk tehát, a magyar történelem egyik legnagyobb pénzesőjében, évente megkapjuk ajándékba a magyar GDP 4-5%-át, és ebből sikerül kiszenvedni egy bő 3%-os növekedést. Nem egy világbajnok teljesítmény. Ilyen helyzetben villámgyorsan kellene konvergálnunk Európa felé, éves 6-8% növekedéssel, mert ha erre most nem vagyunk képesek, akkor hogy leszünk akkor, amikor elapad a manna? Nyilván sehogy.

Jövőre időlegesen pont el is akad az égi áldás, visszaesnek az EU-s pénzek, és ez ráadásul egy olyan időszakban történik, amikor a feltörekvő-kínai problémák igencsak megüthetnek minket. Erről korrekt összefoglalót írt a portfolió: http://www.portfolio.hu/gazdasag/aggodik_a_kormany_hogy_lesz_ebbol_jovor...
Magyarország a német kapcsolatokon keresztül egyszerre kitett a kínai fellendülésnek és az autóiparnak, mindkettő erősen köhécsel, és ha ezt összeadjuk az EU-s kifizetések csökkenésével, nem lehetetlen hogy a növekedés szemmel alig látható, nullaközeli lesz jövőre.

És ha ez még nem lenne elég, egyre jobban látszódnak a béroldali feszültségek: számos ágazatból (építőipar, vendéglátás, egészségügy, stb.) naponta pattannak meg csapatostul dolgozók, mert külföldön a hazai fizetésük sokszorosát keresik. A munkára foghatók száma eközben ismert demográfiai okokból szépen csökken, miközben a versenyszférában lassan annyian dolgoznak, mint a 2006-7-8-as utolsó ciklikus csúcs idején, tehát a munkaerőpiac erősen szűknek tűnik. Ebből nagyon más nem jöhet ki, mint bérfeszültségek, béremelések mindenhol, ami meg egyértelműen az árakban fog később lecsapódni. Szóval egyszerre fenyeget az infláció meg a súlyos lassulás réme. Stagfláció? Inkább csak időlegesen, mert 2017-től ismét lesz növekedés, de azért érdekes helyzet.

Teljesen egyértelműnek tűnik, hogy mind fiskális mind monetáris oldalról valamiféle stimulust kell belevezetni a rendszerbe, hogy jövőre fennmaradjon a növekedés. A kormánynak ehhez kellő mozgástere van, a költségvetés jól áll. Érdekesebb az MNB hozzáállása, láthatóan nagyon ki akarják vezetni az NHP-t, pedig még a jegybanki hátszéllel sincs nettó hitelezés Magyarországon. Mi lenne anélkül? Nyilvánvalóan folytatódna a hitelundor/hitelösszehúzódás. Szóval kell valamiféle hitelélénkítés ÉS fiskális stimulus is, hogy legyen jövőre is növekedés, de azzal meg még jobban ráerősítünk az amúgy is ugrásra kész inflációra.

A következő két évben igen érdekes dilemmákkal szembesülnek tehát a magyar gazdaságpolitikusok, a megoldásuk minden bizonnyal az infláció elengedése és a forint gyengítése (de legalábbis az erre irányuló próbálkozás) lesz. A bérkonvergencia valószínűleg úgy valósul meg, hogy idehaza a következő években jelentős (éves 4-8%) bérnövekedés lesz, miközben a forint nem nagyon gyengül vagy csak keveset (éves 1-2%), így euróban a bérek emelkedni fognak. Ez a céges profitokra rossz hatással lesz természetesen. Ha/amikor pedig mindezek után majd 2020 tájékán véget ér az EU-s pénzeső, akkor egy valódi, komoly sokk is jöhet. A jövő évi problémák inkább csak klasszikus ciklusközepi toporgást jelentenek majd ehhez képest. 2020 környékétől tényleg beköszönthet a stagfláció kora...

Szerénység, Virág elvtárs, szerénység!

2015, Október 2 - 09:55

Ha valamit szeretek a gazdaságpolitikusokban, az a szerénység. Mindig azt hiszik, hogy megoldották a bajokat, megtalálták a panaceát, tökéletes rendszert alkottak. Az 1920-as évek végén azért alakult ki többek között USA-ban tőzsdebuborék, mert azt hitték a jegybankárok mindenhatóvá váltak, és kisimultak a ciklusok. 1998-ban nyár elején csodálkozva olvastam Greenspan és Clinton beszédét, miszerint a jó monetáris-fiskális politikai mix eltüntette a ciklusokat (pár héttel ezt követte a az orosz válság, két évvel később pedig a Nasdaq buborék kipukkanása). A 2000-es években az inflation-targetting rendszer mindehatóságába vetett hit miatt a jegybankok nem vették észre, hogy a pénzügyi rendszerben iszonyú buborék keletkezett, elfeledkeztek a makroprudenciális szabályozás fontosságáról. A Fed 2008-9-ben valóban megmentett minket attól, hogy újabb "Great Depression" legyen, de azért ne feledjük, hogy az összeomlást ő maga okozta azáltal, hogy túl sokáig túl alacsonyan tartotta a kamatokat előtte, és lakáspiaci buborék képződött. És még lehetne sorolni a múltbeli példákat.

Ma, a globális zérókamatok korában a jegybankárok közel mindenhatónak tűnnek. Pedig a kamatszintek ilyen alacsonyan tartása egészen biztosan torzulásokat okoz, és könnyen lehet, hogy a következő összeomlás alapját ássa meg. A történelem azt mutatja, hogy a gazdaság - elsősorban az emberi természet miatt - ciklikus és az is marad. Ha egy problémát kezelünk, akkor sem lehetünk nyugodtak, mert gyakran a probléma kezelése, illetve annak mellékhatása két új problémát szül. Nem tudjuk még mihez vezet a jelenlegi monetáris rendszer, de a történelem arra int, hogy legyünk óvatosak, és ne higgyünk a ciklusok eltűnésében. Néha még a Galaxis őrzői is csődöt mondanak...

Ugyanez igaz Magyarországra is. A jegybank és a kormány 2012 óta egy látszólag nagyon sikeres pályára terelte az országot, ahol van növekedés, csökken a költségvetési hiány, csökkennek a kamatok, nőnek a reálbérek. Ez a siker azonban nagy részben külső tényezőknek köszönhető. Az EU-s pénzeső és a globálisan alacsony kamatkörnyezet nélkül nem valósulhatott volna meg. És ahogy haladunk előre ebben a tündérmesében, egyre nőni fognak a kockázatok. Mi lesz például, ha a kínai lassulás+autóipari kitettségünk+EU pénzek időleges visszaesése miatt jövőre hirtelen 0 növekedésben találjuk magunkat? Akkor mit lépünk? Hogy hatna ez a pénzpiacainkra?

Vagy mi lesz, ha egyszer kamatot kell emelnie az MNB-nek? Hiszen a hazai pénzügyi rendszer külföldi kitettsége valóban nagyon szépen (és helyesen) csökken, de nincs ingyenebéd: cserébe egyre nagyobb a rövid magyar kamatszint kockázata. Ehhez van kötve szinte az összes devizából átforintosított jelzáloghitel, autóhitel, egyre inkább ehhez van kötve az államadósság az MNB swap-tenderein keresztül, és az NHP révén az MNB vesztesége (ami végeredményben a költségvetés vesztesége is). Számos szempontból óriási eredmény az alacsonyra nyomott kamatszint, hatalmas megtakarítást jelent az adósoknak (így a magyar államnak is), ám folyamatosan haladunk abba az irányba, amikor az MNB számára gyakorlatilag lehetetlen lesz kamatot emelni. Mi lesz, ha mégis szükségessé válik? Mi lesz, ha neadjisten elszáll az infláció (amire a szűk munkaerőpiac oldaláról egyre nagyobb az esély), vagy megemelkednek globálisan a kamatok?

A fenti problémák valószínűleg nem a következő hónapokban fognak fejfájást okozni. Várhatóan a következő 2-3 évben (kivéve az egyre gyanúsabbnak látszó 2016-ot) folytatódhat a tündérmese, de ha egyszer lecsökkennek az EU-s források, és idehaza minden a rövid kamatszinthez lesz kötve, és a rendszer valamiért instabillá válik, akkor igen gyorsan elszabadulhat a pokol.

Hogy is mondta Bástya elvtárs?

https://www.youtube.com/watch?v=AVZ-BOfC5fI