Zsiday-blog

Negatív kamatok Magyarországon?

2016, Február 27 - 08:59

Az elmúlt években megszoktuk Magyarországon, hogy mindig az eurózónánál magasabb kamatokat kellett biztosítanunk, aminek a fő oka az volt, hogy jelentős külföldi finanszírozásra szorultunk, és ennek a portfóliótőkének a bevonzása és itt tartása csak úgy volt lehetséges, ha jelentős prémiumot biztosítottunk nem csak nominálisan a külföldi hozamokhoz képest, de a reálhozamok szintjén is többet kellett kínálnunk, mint a hozzánk portfóliótőkét küldő pl. eurózónás magországokra jellemző érték.

2000 óta a magyar infláció átlagban 4,84% volt, az éves diszkontkincstárjegyek hozamszintje pedig 7,07%, míg Németországban 1,45% infláció és 2,30% hozam volt. A magyar realizált reálhozam 2,23% volt, a német 0,85%. Vajon lehet-e ebben változás?

Én azt gondolom, hogy igen. A magyar gazdaságban 2009 óta hatalmas változások zajlanak: a folyó fizetési mérleg többlete elképesztően magasra szökött, a lakossági devizahitelállomány leépült, csökken az állami devizaadósság is, sőt a külföldiek által tartott magyar, forintos állampapírok állománya is igen gyorsan apad: a legutolsó adat szerint 3600 milliárd forint az állomány, ez 1-2 éve a 4500-5000 milliárdos tartományban mozgott jellemzően. A magyar gazdaság a nagyon magas fizetési mérleg többletnek és EU-s támogatásoknak köszönhetően gyorsan építi le a külföldtől való függőséget, és ez azt jelenti, hogy realisztikus közelségbe került az is, hogy egyáltalán ne biztosítsunk hozamprémiumot az eurózónás értékekhez képest - mert nem lesz rá szükség.

Teljesen reális, hogy Magyarország a cseh útra lépjen, ami azt jelenti, hogy akár zéró rövid kamatok mellett is felértékelődési nyomás lehet a forinton. Ez persze azzal is járna, hogy a hosszabb magyar állampapírok hozamszintje is lejjebb csúszik. A cseh 10-éves hozam, amint a grafikonon is látszik ( http://www.investing.com/rates-bonds/czech-republic-10-year-bond-yield) csak 0,4%, ami hajszálnyival van csak a német felett.

Elméletileg egy olyan periféria-országnak, amelynek nagyon nagy a fizetési mérleg többlete, olcsó a devizája, és leépül a külföldi befektetőktől való függősége, a hozamszintje alacsonyabb is lehet, mint a magországok hozamszintje. A jelenleg 3,2-3,3% körüli magyar 10-éves hozamokban ennek megfelelően akár még tág tér is lehet lefelé, a rövid oldalon pedig a negatív kamatszint sem elképzelhetetlen...

A magyar demokrácia fekete napja

2016, Február 24 - 07:23

Amikor elindítottam ezt a blogot, akkor úgy döntöttem, hogy nem fogok politikával foglalkozni, csak a gazdasággal. A tegnapi eseményekről azonban mégis úgy érzem, hogy fontos írni. Két okból is. Az egyik az, hogy van gazdasági vetülete, a másik pedig az, hogy jóérzésű ember azt hiszem emellett nem mehet el:

http://index.hu/video/2016/02/23/nvi_kopaszok_nyako_istvan_nepszavazas_v...

A helyzet az, hogy teljesen egyértelműen a hatalomhoz kötődő magánhadsereg avatkozott be a politikába, megakadályozva egy teljesen alapvető demokratikus intézmény, a népszavazás kiírását és végrehajtását (egyébként már többedjére, de most először fizikai erőszakkal fenyegetőzve). Sajnálatos módon ez beleilleszkedik abba a trendbe, hogy Magyarországon évek óta folyamatosan kiiktatásra kerültek a fékek és ellensúlyok, a független demokratikus intézményrendszer leépülőben, ez azonban új mélypont. Ez már a 20-as, 30-as évek fasiszta hatalmait idézi, illetve a modernebb időkből a volt szovjet köztársaságokban zajló politikai berendezkedést. Azt gondolom, hogy a magyar társadalomnak most már tényleg itt az ideje meghúznia a határvonalat: eddig, és ne tovább! Ha ez nem történik meg, valóban ázsiai szintre süllyedünk.

És itt jön ennek a gazdasági vonulata is: fél/antidemokratikus berendezkedéssel, a jogállam leépítésével pontosan tudjuk, hogy milyen jövő várhat Magyarországra: lecsúszás, oligarchásodás, éles társadalmi szakadékok, egy olyan ország ahol még világosban sem lehet bizonyos városrészekbe besétálni, ahol a gazdagok csak testőrséggel védhetik meg magukat egymástól és mindenki mástól, és ahol a gazdaság fejlettsége így néz ki:

http://www.google.hu/publicdata/explore?ds=d5bncppjof8f9_&met_y=ny_gdp_pcap_cd&idim=country:UKR:SYR:BLR&hl=en&dl=en#!ctype=l&strail=false&bcs=d&nselm=h&met_y=ny_gdp_pcap_cd&scale_y=lin&ind_y=false&rdim=region&idim=country:UKR:ARM:HUN:KGZ:TJK&ifdim=region&hl=en_US&dl=en&ind=false

Teljesen egyértelmű, hogy kizsákmányolható ásványi kincsek híján ezeknek az országoknak alig van esélyük a szegénységből való kilábalásra, a külföldi tőke messziről elkerüli őket, a hazai tőke is csak abban érdekelt, hogy gyorsan megszedje magát, majd ezt a pénzt biztonságos helyre menekítse ("fogd a pénzt és fuss"), ahol gazdasági-politikai ellenfelei nem tehetik rá a kezüket.

El kell döntenünk, hogy a Sztánok világához akarunk-e csatlakozni, vagy tényleg utol akarjuk-e érni Ausztriát, ahogy pár napja a jegybankelnök olyan szépen előrevetítette. Egyértelmű ugyanis, hogy verőemberekkel koordinált áldemokráciában ez utóbbi nem lehetséges.

Nullás költségvetés?

2016, Február 22 - 07:50

A miniszterelnök nullás költségvetést szeretne, vagyis azt, hogy ne költsön többet az állam, mint amennyi pénzt beszed - és az elmúlt pár év fényében ez nem is tűnik megvalósíthatatlannak! A cél önmagában jó, végre talán meg tudnánk szabadulni a minket évtizedek óta nyomorgató adósságtehertől, de attól tartok, hogy a jelenleg ciklikusan nagyon jó helyzetben lévő magyar gazdaság ereje pár év múlva tovatűnik, és akkor ismét elkezd nőni az adósság. A helyzet nagyon emlékeztet a 2000-es amerikai költségvetési szituációra, érdemes is ezzel egy kicsit foglalkozni.

A 90-es évek végének nagy fellendülése, az Internet-boom, a hatalmas árfolyamnyereségadóból származó bevételek és a Hidegháború vége miatti hadi kiadáscsökkenés miatt az amerikai költségvetési helyzet nagyon gyorsan javult, és 1998-tól többletes volt:

https://research.stlouisfed.org/fred2/series/FYFSD/

Egyébként az egyik legjellemzőbb dolog, hogy a recessziók idején folyamatosan alulbecslik a költségvetés hiányát, a fellendülés idején viszont meglepően nagyok a bevételek, és sokkal jobban alakul a büdzsé helyzete, mint bárki várta volna. Ez volt a helyzet a 90-es évek végének nagy amerikai fellendülése idején, és ez a helyzet most Magyarországon is. Olyan gyorsan javult akkor a költségvetési helyzet, hogy a FED-nél komoly tanulmányok készültek arra vonatkozóan, hogy hogyan bonyolítja majd a jegybank a monetáris műveleteit, ha már nem lesz államadósság, tehát nem lesznek állampapírok. Itt a GDP-arányos adósság alakulása:

https://research.stlouisfed.org/fred2/series/GFDEGDQ188S

Miben tévedtek akkor, miért nem maradt fenn a szufficites állapot?

A legfontosabb a recesszió volt: 2001-3 között nagyon akadozott az amerikai gazdaság gépezete, a tőzsdei összeomlás ennek fontos részét képezte: a bevételek jelentős része vált köddé. A másik fontos tényező a hadi kiadások megugrása volt, és e kettő már nagyjából gondoskodott is róla, hogy azóta is deficittel működjön a költségvetés.

Ha most Magyarországra fókuszálunk, akkor látható, hogy a helyzet hasonló. Egyrészt adott egy fellendülés (ami persze jórészt az európai pénzesőn alapul), ami meglepően gyorsan javítja a bevételi oldalt, miközben a globális kamatcsökkenés miatt az államadósság kamatterhei is nagyon gyorsan csökkennek. Ezek a folyamatok a következő 2-4 évben még kitartanak, és nem lehetetlen, hogy elérjük a nulla közeli költségvetési egyenleget, és GDP-arányosan csökkenni is fog az államadósság, de a folyamat hosszútávon egyelőre nem tűnik fenntarthatónak:

1. Az EU-pénzek eltűnésével 2019/20-tól a magyar gazdaság növekedése várhatóan nulla közelébe esik vissza, és ez önmagában a bevételek csökkenéséhez vezet
2. A hazai államszervezet rendkívül alulfinanszírozza az egészségügyet és oktatást, ez nem fenntartható, valamikor emelni kell a kiadásokat
3. Az elöregedés önmagában is hatalmas és egyre növekvő terhet ró a költségvetésre
4. A kamatcsökkenés egyenlegjavító hatása sem tart örökké, ha elkezdenek emelkedni a kamatok, akkor ismét romlani fog az egyenleg

Összességében azt látjuk, hogy a 90-es évek végének USA-jához hasonlóan Magyarország kivételesen jó ciklikus helyzetben van, ami várhatóan még pár évig kitart, és addig minden rendben lesz a költségvetéssel is, de a folyamat ingatag lábakon áll, nem fenntartható. Amennyiben nem történik komoly strukturális változás az állam és a gazdaság szervezetében, amely a versenyképesség drasztikus javulásával járna, akkor a jelenlegi javulás a következő évtizedben éppúgy köddé válik, mint ahogy USA-ban is történt, és ismét elkezd majd nőni az adósság.

Véget ért a dollárbika?

2016, Február 21 - 09:09

Nagyon úgy néz ki, hogy a dollárban az optimista befektetők kicsit túltolták a biciklit, és ennek erős korrekció lehet az eredménye. Az elmúlt két évben szinte minden devizával szemben nagyon sokat erősödött az amerikai dollár, mivel kialakult az a nézet, hogy az amerikai a legegészségesebb gazdaság és emiatt itt lesznek először kamatemelések, és a kamat az, ami vonzóvá tesz egy fizetőeszközt. Ehhez járult hozzá még az is, hogy a dollárban eladósodott - elsősorban feltörekvőországokbeli, gyakran nyersanyagkapcsolt - cégek bőszen vásárolták a dollárt, hogy adósságaikat visszafizethessék. Habár azt gondolom, hogy mindkét folyamat újra fog majd indulni, és 2016 második felétől/2017-től ismét a dollár erősödésére van esély, most úgy tűnik, hogy az amerikai fizetőeszköz árfolyamában nagyobb fordulat alakult ki.

A dollár ereje nagy részben a kamatemelési várakozásokra épült, ezeknek viszont előfeltétele az erős gazdaság, hiszen anélkül nincs kamatemelés. Mivel azonban a világgazdaság úgy tűnik komoly mélyrepülésbe kezdett, ez nyilván nem hagyja érintetlenül az USA-t sem, ahol pedig a monetáris kondíciókon már amúgy is sokat szigorított a vállalati kötvénypiacon látható hozamemelkedés és magának a dollárnak a korábbi erősödése is. Ezekre különböző becslések vannak, de valahol 50-200 bp közötti kamatemelésnek feleltek meg a gazdaság szempontjából, és erős szembeszelet jelentenek még jegybanki kamatemelés nélkül is. Így, amennyiben a lassuló világgazdaságról alkotott kép nem változik, az amerikai jegybank nem nagyon lesz képes kamatot emelni, sőt, egyre többen azt gondolják, hogy akár a múltkori kamatemelést is visszacsinálhatja.

Emiatt megkezdődött a korábban felépített spekulatív dollár-vételi pozíciók felszámolása, amely talán a leglátványosabb a japán jenben. Ennek a folyománya az arany erősödése is. Ha az 1998-as válság jó modell a jelenlegi helyzetre (és azt gondolom jelentős részben az), akkor gyors, drasztikus dollárgyengülést is láthatunk, amelyet később ugyanolyan gyors és heves dollárerősödés követhet. Éberség elvtársak, éberség!

Kossuth tér=fizetésemelés=infláció

2016, Február 13 - 14:30

Habár a pedagógustüntetéssel indult, és a Kossuth téri felszólalások hangulatából egy szélesebb rendszerellenes elégedetlenséggé vált folyamat alapvetően nem erről szól, mégis nagyon valószínű, hogy bérinflációhoz vezet.

Magyarországon kifejezetten alacsony az egészségügyre és oktatásra költött összeg, ezzel szemben monstrummá hízott az államszervezet, amelynek (gyakran teljesen értelmetlen) fenntartása sokszázmilliárddal többe kerül, mint az szükséges lenne. Az alapvető probléma a központi döntéshozatal és bürokrácia működésképtelensége, a centralizáló, forrásmegvonó erők hatékonytalansága, a jövedelmi különbségek általános növekedése, az oligarchaizáció, a latinamerikásodás - a tüntetés csak ezeknek a mögöttes jelenségeknek a leképződése, és korántsem csak a pedagógusokról vagy az oktatásról szólt.

Mindezek boncolgatásába azonban nem megyek bele, maradnék a bérkérdésnél, amely az egész történetnek egy fontos, de nem determinatív vonulata, viszont makroszempontból számunkra igen jelentős. A KSH adatai szerint 2008 óta 22% infláció volt, de mivel az élelmiszerek 26%-kal, a szolgáltatások 25%-kal, a szeszes italok/cigaretta ára 60%-kal nőtt, ezért az érzékelt infláció valószínűleg magasabb. Eközben szintén a KSH adatai alapján (http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qli036.html) a költségvetésben alkalmazásban állók nettó átlagkeresete kevesebb, mint 10%-kal nőtt, azaz igen súlyos reál-életszínvonal csökkenést szenvedtek el az itt dolgozók. Nem csoda, hogy a gazdasági helyzet javulásával komoly bérkövetelésekkel léptek fel több ágazat képviselői, és a téren uralkodó hangulat, valamint a szakszervezeti vezetők jelzései alapján nem esélytelen, hogy ezeket sztrájkokkal ki is fogják tudni kényszeríteni.

Valószínűnek tűnik, hogy a következő években jelentős reálbéremelést kell biztosítani a közszféra dolgozóinak, amely növekvő fogyasztást és általában véve is árszínvonalnövekedést okoz. Ma Magyarországon nincs infláció, de a versenyszférában uralkodó munkaerőhiány a bérek gyors emelését fogja kikényszeríteni, míg a köszszférában a fentiek alapján szintén komolyabb béremelkedés várható. A bérek pedig magukkal fogják húzni az árakat is, ráadásul most minden árupiaci termék kapcsán nagyon alacsony a bázis (pl. benzin, acél, stb), ahonnan pár éves távon jóval nagyobb az esély a növekedésre, mint a csökkenésre. Végül pedig a gazdaság erősödésével párhuzamosan a korábban az importőrök által benyelt forintgyengülés is ellentételezésre kerül, tehát még a forint stabilitása mellett is nőhet az importtermékek ára.

Minden abba az irányba mutat tehát, hogy hamarosan egyre gyorsulva emelkedő inflációt láthatunk majd.

Zene füleimnek

2016, Február 8 - 08:44

Mitől lesz versenyképes, jól működő egy ország?

Nincs ebben nagy titok, kábé mindenki tudja, aki tanult egy kicsit is a gazdaságról: Kicsi, átlátható, jól működő államszervezet, szigorú, de egyszerű, a versenyt engedő szabályozás, jogbiztonság, a hatalmi ágak szétválasztása, a korrupció eltüntetése, egyéni szabadság- és tulajdonjogok messzemenő tiszteletben tartása, a kreativitásra nevelő oktatási rendszer, hogy csak néhányat említsek a legalapvetőbbek közül.

A fentiek tekintetében elég sok olyan van, amiben nem állunk jól, és az elmúlt évtizedekben sem volt bennük javulás, például a hatalmi ágak összefonódása, a fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolása, a korrupció látható burjánzása kifejezetten aggasztó, és Európa helyett Ukrajna felé mutató folyamat. És akkor az egyik legfontosabb láb, az oktatási rendszer napokban felszínre került káoszáról még nem is volt szó.

Mindezek ellenére kifejezetten érdekes, és nagyon pozitív az, amiről mostanában a kormányzat beszél. Ellentétben a szokásos értelmetlen politikai puffogtatással, egy egészen konkrét, szintén évtizedes probléma teljesen szakmai megközelítéséről van szó:

http://www.portfolio.hu/gazdasag/lazar_eddig_nem_sikerult_erdemben_javit...

"...a miniszter megismételte: a bürokrácia versenyképességi hátrányt jelent az országban, sokat kockáztatunk, ha ekkora bürokráciát tartunk fenn. Lázár János közölte: meg kell próbálni lerövidíteni az ügyintézési határidőket, és olyan ügyintézőkre, tisztviselőkre van szükség, akik el merik dönteni az ügyeket kellő időben, nem húzzák azokat, és nem vacakolnak feleslegesen, hanem meghozzák a döntést és viselik a felelősséget. A miniszter ugyanakkor hangsúlyozta azt is, nemcsak a bürokraták számát kell csökkenteni, szükség van a jogszabályok egyszerűsítésére, az ügyintézési költségek csökkentésére is."

Ha ezt sikerülne megvalósítani, az nagyon nagy siker lenne, ugyanis a túlterjeszkedett, lassú, lomha, mégis döntésképtelen, és a gazdaság nyakán hatalmas koloncot jelentő államszervezet valóban az egyik rákfenéje a magyar gazdaságnak. Ennek megreformálására még Herkules sem szívesen vállalkozna, mert ebből az istállóból kitakarítani tényleg szinte lehetetlen - eddig legalábbis minden ilyen próbálkozás rövid úton csődöt vallott. Ennek a próbálkozásnak valóban szurkolni kell!

Mi a baj a piacokkal?

2016, Február 3 - 09:41

Az utóbbi hónapok piaci eséseinek egyik egyszerű és lehetséges magyarázata az, hogy a szuverén alapok elkezdték eladni a korábban vásárolt eszközeiket, ezzel felborítva a megszokott egyensúlyt és új, önerősítő folyamatokat indítva be.

Az olajkitermelés nyereségéből származó összegeket sok nyersanyagfókuszú ország különböző csatornákon keresztül (elsősorban szuverén alapok, de más megoldások is voltak) részvények, kötvények és ingatlanok vásárlására fordította. az elmúlt években. Azonban az olajárak esésével ez a vételi forrás kiszáradt, sőt sok alapnak értékesítenie kell korábban vásárolt eszközeit. Ha valóban ez az (egyik) oka a piaci esésnek, akkor teljesen logikus, hogy először az árfolyamcsökkenés az amúgy is kevésbé likvid, és a szabályzók által még illikvidebbé tett vállalati kötvénypiacon mutatkozott meg, nagyban feltolva a kötvények hozamprémiumát, és ezzel párhuzamosan a banki hitelezési standardok szigorodását is elősegítve.

https://research.stlouisfed.org/fred2/series/BAMLH0A0HYM2
https://research.stlouisfed.org/fred2/series/BAMLC0A4CBBB

Ha ezt az elméletet elfogadjuk, akkor az teljesen egybevág a valósággal, hiszen az illikvid vállalati kötvénypiacon már kis mennyiségek eladása is nagy árfolyamesést generálhatott, míg a részvényeladásokat könnyebben felszívhatta az igen likvid piac - nem utolsósorban a rekordnagyságú saját részvény visszavásárlások révén (így is történt, 2015-ben a vállalati kötvénypiac már folyamatosan gyenge volt, de a részvények még tartották magukat).

Itt jön azonban a pozitív visszacsatolás: a kötvényeladások hatására megemelkedett finanszírozási költségek miatt nehezebbé és drágábbá vált minden vállalat számára a hitelfelvétel, és emiatt visszaesik a részvényvisszavásárlások üteme, azaz eltűnik a tőzsdéről is a vásárlóerő egy része, és innentől fogva a szuverén alapok részvényeladásai már itt is könnyebben generálnak esést. Ráadásul a részvény és kötvényárfolyamok esése miatt még drágábbá válik a finanszírozás, emiatt kevesebb a részvényvisszavásárlás, emiatt esnek a részvényárfolyamok, ami bizonytalanságot kelt, ami megemeli a kötvények kockázati prémiumát és így tovább.

Összességében tehát az olajárak esése könnyen lehet, hogy a szuverén alapokon keresztül anélkül is tőkepiaci eséseket okozhat, hogy annak lenne komolyabb reálgazdasági alapja. A fogyasztók számára rendkívül nagy megtakarítást jelent az olcsóbbá váló üzemanyag, és ez támogatást adhat a gazdasági növekedésnek, ami még a feltörekvő országok gazdasági mélyrepülése ellenére is fennmaradhat. Így kialakulhat az az együttállás (egyébként hasonlóan 1998 nyarához-őszéhez) amelyben a reálgazdaság szépen elpöfög, viszont a tőzsdéken akár nagy káosz is lehet...

A világ legolcsóbb devizája

2016, Február 2 - 07:06

Habár a vásárlóerőparitás alapú devizaértékelésnek rövidtávon nincs jelentősége ha csak némi túl vagy alulértékeltséget mutat, de az értékelési mutatókra mégis érdemes figyelni akkor, ha nagyon extrém értékeket jeleznek.

Kiindulásként meg lehet nézni a híres Big Mac indexet, annak is a módosított változatát (adjusted index), amely az egy főre jutó GDP-vel kiigazítja az árak különbségét:

http://www.economist.com/content/big-mac-index
(be kell állítani hogy adjusted index a grafikonon), lehet devizát is választani hogy mihez viszonyítsunk)

Itt jól látszik, hogy a világ legolcsóbb pénze az orosz rubel. Ezt nagyjából más PPP-alapú indikátorok is megerősítik. Ha megnézzük a világbank kicsit mélyebb merítésű adatbázisát (amely nincs kiigazítva GDP-vel), akkor azt kellene látnunk, hogy a körülbelül hasonló fejlettségű országoknak a devizája egymáshoz képest hasonló értékeltségi szinten van.
http://data.worldbank.org/indicator/PA.NUS.PPP

PPP (2014-es érték)
USDHUF 132
USDPLN 1,83
USDRUB 19,07
USDRON 1,73
USDCZK 13,33

Habár mindegyik ország devizája alulértékelt PPP alapon a dollárhoz képest, ez természetes: minél kisebb az egy főre jutó GDP annál nagyobb az alulértékeltség. Viszont ezek az országok nagyjából egy fejlettségi szinten vannak, közel is vannak egymáshoz, így a devizáik egymáshoz képest ugyanannyival kellene hogy alulértékeltek legyenek a dollárhoz képest. Máshogy fogalmazva: a forint reális értéke ezekhez képest a két PPP elosztva egymással, tehát ennek kellene lennie nagyságrendileg:

PLNHUF 72,1
RUBHUF 6,94
RONHUF 76,3
CZKHUF 9,9

Ezzel szemben a valóság jelenleg:

PLNHUF 70,5
RUBHUF 3,66
RONHUF 68,6
CZKHUF 11,48

Jól láthatóan a legjobban a rubel lóg ki a sorból (nagyon olcsó), meg egy kicsit a cseh korona(drága). Az utóbbi indokolható azzal, hogy azért Csehország vagy 20%-kal fejlettebb nálunk, lásd:
http://data.worldbank.org/indicator/NY.GNP.PCAP.PP.CD/countries

A rubel alulértékeltsége is részben indokolható a gazdasági összeomlással, és az elmúlt év, illetve várhatóan idei év magas inflációjával (15% 2015-ben és ugyannyi idén is), amely mondjuk saccperkábé 30%-kal csökkenti a rubel-forint kereszt "reális" értékét. Ezek alapján a 2016-os PPP-alapú értékelés szerint a rubel-forint keresztárfolyamnak 5,33-on kellene lennie mondjuk az idei év végére. A 3,66-os érték még ehhez képest is elég jelentős, bő 30%-os alulértékeltség.

Vegyük ehhez hozzá, hogy az orosz kamatszint 10%, és egyelőre az oroszok az elinflálás helyett a rájuk szakadt gazdasági válságot igen kemény életszínvonal-süllyedéssel kompenzálják, tehát pont azt teszik, mint amire szükség van: igazodnak az új realitásokhoz. Nem a klasszikus LATAM utat járják (infláció), hanem azt, amit mondjuk az IMF is előírna nekik.
Ha az olajár valahol stabilizálódik (és szerintem fog, mint korábban írtam róla), akkor az orosz gazdaság összeomlása megáll, de nem várok jelentős erősödést sem: stagnálás lesz, miközben az infláció leesik, és levágják a kamatszintet végül 3-4-5-6%-ra. Mindebből az következik, hogy a hosszú rubeles orosz államkötvények, amelyek 10% felett hoznak, kiváló lehetőséget jelentenek: magas kockázatú, de nagy hozampotenciálú befektetés.