Zsiday-blog

Brexit=lazítás

2016, Június 30 - 19:28

Úgy tűnik a piacok levonták a következtetést: a Brexit legfőbb eredménye, hogy a megnövekedett gazdasági kockázatok miatt a jegybankok sokkal óvatosabbak lesznek, lazítani fognak, tehát monetáris oldalról támogatni fogják a növekedést. Az elmúlt hónapban az európai és amerikai 10-éves kötvények hozama kb. 0,3%ponttal csökkent, ami igen komoly mozgás. Viszont ez - a Brexit okozta egyébként sem túl jelentős gazdasági lassulással párosulva - azt jelenti, hogy a fejlett piacokon fennmarad a gazdasági növekedés.

Növekedés + monetáris lazaság = részvénypiaci emelkedés. Nem lennék meglepődve , ha a következő pár évben az európai részvénypiacok kétszámjegyű éves hozamot biztosítanának...

Brexit

2016, Június 24 - 19:17
Csak nagyon röviden. Már a szavazás előtt is azt gondoltam, hogy bármi is legyen a végeredmény, az egész egy "non-event", nem kell vele foglalkozni. A szavazásnak konkrét következménye - már ha lesz egyáltalán , hiszen ne feledjük hogy az európai politikusok hajlamosak a nekik nem tetsző eredményeket nem figyelembe venni, lásd legutóbb a Sziriza népszavazást Görögországban - csak évek múlva lesz. A tőzsdén jegyzett cégek profitját, a gazdasági teljesítményt ez az egész még nagyon sokáig nem befolyásolja érdemben, addig még ezer fontosabb dolog fog történni. Emiatt korábban is és most is a volatilitás csökkenésére számítok és a túlzott mozgások korrekcióját tartom valószínűnek... Szerintem ez nem 2008, nem derült égből jött a villámcsapás hanem hetek óta mindenki erre készült. Az alaphelyzet változatlan : van ( nem túl erős ) növekedés, nincs kamat, valamilyen eszközt venni kell, mert különben a megtakarításainkat szép lassan elinflálják...

A magyar beteg

2016, Június 17 - 15:44

Tanult kollégámmal beszélgettünk az EU-tagságról, és habár mindketten egyetértettünk abban, hogy a szabad kereskedelem, munkaerő és tőkemozgás lehetősége, valamint a közös jogrend összetartó és egyben korlátozó ereje kritikus fontosságú Magyarország számára, tehát az EU-tagság nagyon-nagyon értékes akkor is ha egy fillér támogatást nem kapunk, ám a támogatások kapcsán már érdekesebb eredményre jutottunk.

A hazai gazdaságba jutó EU-s támogatások valójában olyan hatással járnak, mint egy nyersanyaglelőhely felfedezése, hiszen minden erőfeszítés nélkül hirtelen nagy mennyiségű vagyon kezd beáramlani/képződni. Az EU-támogatás a mi olajunk. Azokban az országokban pedig, ahol sok, könnyen elérhető, kiaknázható/kizsákmányolható természeti kincs van, sokkal könnyebben alakulnak ki oligarchisztikus rezsimek, míg azokban az országokban, ahol kénytelenek voltak a saját szűkös erőforrásaik helyett a kereskedelemre, humán tőke fejlesztésére támaszkodni, sokkal stabilabb, demokratikusabb politikai rendszerek, és - ami nagyon fontos - magasabb gazdasági fejlettség és jólét alakult ki. Erre számos példát hoz fel, pl. a "Miért buknak el a nemzetek?" (Why Nations fail?).

A hazai gazdaság 2008-9-től kezdve egy nagyon nagy mértékű, mostanában a GDP éves 4-5-6%-át kitevő pénzesőt, támogatást kapott, aranylelőhelyet fedezett fel, amely azt eredményezi, hogy aki ehhez a zsírosbödönhöz közelebb tud férkőzni, az behozhatatlan előnyre tesz szert a többi gazdasági szereplővel szemben, nagy vagyonokat halmoz fel, és érdekeltté válik egy jóval kevésbé demokratikus, oligarchisztikus rendszer fenntartásában (amely szétosztja ezeket az erőforrásokat), pont úgy ahogy az Oroszországban zajlik, csak ott nem EU-pénz van, hanem olaj (lehetett is látni mi történt a gazdaságukkal, amikor beestek az olajárak!).

Mindezek fényében fenntartom a korábbi írásomat az EU-tagságról, hogy az hatalmas érték, érdemes lenne fizetni is érte, de annyival kell módosítanom, hogy valószínűleg hosszútávon jobban járnánk, ha nem kapnánk támogatásokat onnan, és a szociális segély helyett a saját lábunkra kellene állnunk, és rákényszerülnénk elmenni dolgozni...

Értelmetlen kötvények

2016, Június 13 - 13:20

A Brexit-para hátán új mélypontokra zuhantak a globális állampapírhozamok. Soha nem volt még ilyen alacsonyan a német 10-éves állampapír hozama: 0,02%. Vagy a japán, amely mínusz 0,16%-on áll, vagy a svájci, amely mínusz 0,48%-on forog.

Ki az az őrült, aki 10 évre odaadja a pénzét az államnak, tudva, hogy nominálisan ugyanannyit vagy kevesebbet fog visszakapni belőle? Oda jutottunk, hogy fejlett piaci állampapírban pénzt tartani teljes értelmetlenség - kivéve, ha a világgazdaság totálisan összeomlik, de akkor meg azért. A világ részvénypiacain 2-3-4% körüli osztalékhozam van, ami persze nem biztos hogy így marad, de ha részvényeket veszünk, és 10 éven át semmi mást nem teszünk, mint hogy felvesszük az osztalékot, akkor is jobban járunk az állampapír vételnél, ha ez alatt a 10 év alatt kevesebb, mint 20-30%-ot esnek a részvénypiacok. Ha ingatlant veszünk, és ki tudjuk adni, mondjuk 5% hozam mellett, akkor is jobban járunk az állampapíroknál, ha 10 év múlva csak bő felét éri az ingatlan.

A reálgazdasági eszközök (ingatlan, részvények) árazása olyannyira elszakadt a kötvényektől, hogy ebből csak 3 dolog következhet (vagy a lentiek valamilyen vegyülete):

1. A teljesen beteges államkötvény-árazásokhoz igazodnak az eszközpiacok is, mindenki megérti a fenti gondolatmenetet, és hatalmas áremelkedés lesz a reáleszközök árában, amivel a két árazás konzisztenssé válik.

2. A részvény/ingatlan árak itt maradnak, de az állampapírárfolyamok helyre rázódnak, ismét valamiféle nominális hozamot fognak kínálni

3. Totálisan összeomlik a világgazdaság, összeomlanak a részvény és ingatlanárak is, a jegybankok mínusz X százalékra csökkentik tovább a kamatokat, megindul a nagyüzemi pénznyomtatás (aka helicopter money). Ebből viszont már tényleg infláció lesz, és a részvény/ingatlanárak végül visszaemelkednek, aki pedig kötvénybe fektette pénzét az vásárlóértékének egy részét elbukja.

Az állampapírpiacokon szinte biztos, hogy a következő 10 évben MÍNUSZ 10-20-30% REÁLhozamot fogunk elérni, ennél szinte minden jobb. Bármi, aminek a REÁLhozama eléri a nullát vagy esetleg pozitív, az kiváló alternatíva.

Pont fordított a helyzet, mint 1998-99-2000-ben, amikor a hajmeresztő részvényárazás miatt szinte biztos volt hogy aki részvényt vesz az 5-10 éves távon bukik, vagy nem keres semmit, miközben a kötvényhozamok éves 4-5-6%-on voltak, viszonylag alacsony infláció mellett, tehát szinte biztos volt, hogy a kötvényeken komoly REÁLhozam lesz, a részvényeken meg komoly REÁLveszteség. Így is történt.

Azt hiszem, most hasonló időszakot élünk. Habár fogalmam sincs hogy egy hét vagy egy hónap vagy akár egy év múlva is jobban jár-e aki részvényt/ingatlant vesz mint aki kötvényt, de majdnem biztosnak tartom, hogy 5-10-éves távon, ami egy értelmes megtakarítási időtáv, a reáleszközöket vásárlók szinte bármelyik szcenárió esetén jobban járnak.

Ha lesz növekedés, akkor ugyanis lesz kamatemelés, és a kötvények értékükből vesztenek, a részvények emelkedni fognak. Ha gyenge, nullaközeli növekedés lesz, akkor a kötvényesek a legjobb esetben pénzüknél vannak, de a részvényesek sem fognak bukni. Ha nagyon nagy gazdasági problémák vannak, akkor viszont jön a helikopterpénz, és a kötvényesek vagyoanát elinflálják. Ebben az esetben a reáleszközök tulajdonosai bár először rosszabbul járnak, végül jobban. Erre kiváló példát mutat bármelyik nagyobb inflációs periódus: a részvényesek legalább megőrizték a REÁLvagyonuk valamekkora részét, míg a kötvényesek szinte mindent elbuktak.

A globális kötvényhozamok tehát olyan alacsonnyá váltak, hogy tartásuk teljességgel értelmetlen. Csak a részvény és ingatlan maradt reális alternatívaként, semmi más.

Defláció? Milyen defláció?

2016, Június 6 - 15:08

Korábban már írtam arról, hogy szerintem erősen félrevezető az, hogy az európai és magyar inflációs adatok nem vagy csak alig tartalmazzák a lakásárak és lakbérleti díjak változását, miközben ennek számos hatása van, akár a vagyonhatásra gondolunk, akár a lakhatáson felüli elkölthető jövedelmek mennyiségére, vagy az ingatlanárak más árakra való hatására. Nem véletlen, hogy az amerikai adatok, mind a PCE, mind a CPI, 15-30% közötti súllyal szerepeltetik valamilyen módon a lakásárak/lakbérek alakulását, hiszen mindannyiunk tapasztalata, hogy a megélhetés egyik legfontosabb kiadási csoportja ez, még akkor is, ha nem feltétlenül minden hónapban (bérleti díj formájában), hanem a legtöbbek számára időnkénti lökésekben (lakásvásárlás, költözés) érzékelhető, de akkor nagyon. Azt gondolom, hogy az ingatlanárakat - sőt a jelentős részvényesi kultúrával rendelkező országokban a részvényárakat - is tartalmazó inflációs mutatók jobban kifejezik a gazdaság valós ciklikus helyzetét, és a valódi vásárlóerő alakulását, és talán a jegybanki politika számára is relevánsabbak, mint a jelenlegi mutatók.

Elkészítettem egy szándékoltan túlegyszerűsített "inflációs" indexet a fenti gondolatmenet kapcsán. 25%-os súllyal szerepeltettem az FHB lakásárindex éves változását, és 75% súllyal a KSH éves inflációs adatait. Az eredmény a mellékelt képen látható, piros vonallal a hivatalos inflációs adatok, kékkel a lakásárakat is tartalmazó infláció.

Azt láthatjuk ezen, hogy a 2013-as rövid epizódot kivéve nem volt valójában defláció, sőt, 2015-ben a válság óta nem látott magas értékre ugrott a lakásárakat is magában foglaló inflációs mutató: 4,4%, szemben a hívatalos mínusz 0,1%-kal. Ez egyébként sokkal inkább összhangban van a reálgazdasági szereplők tapasztalataival, akik azt látják, hogy Magyarország egy egyre inkább túlfűtött, inkább ciklusközepi-végi, munkaerőhiányos gazdaság képét mutatja, ahol a képzett, alkalmas dolgozók hiánya miatt a 2000-es évek eleje, közepe óta nem látott reálbérnövekedés zajlik, és egyelőre úgy tűnik, hogy ez egyre gyorsulni fog; nagyon valószínű, hogy a következő években éves 10% feletti bérnövekedés lesz idehaza. A magyar gazdaságban nem defláció van, hanem már most is pörög fel az infláció (amit a mellékelt grafikon is jól mutat), és amikor az egyre gyorsuló bérinfláció átgyűrűzik az árak szintjére - ennek hosszáról lehet vitatkozni, de elég valószínűtlen hogy ne történne meg - akkor nagyon gyorsan meglóduló árakra számíthatunk.

CsatolmányMéret
cpiwhousing.JPG51.13 KB

Indulatos röpirat az EU-tagságról

2016, Június 3 - 10:19

Megint körbejár a sajtóban az az elképesztően populista, demagóg marhaság, amiről már én is írtam, miszerint ha mindent jól összeadunk, akkor az EU-tagság Magyarország számára nem is járt előnyökkel.

http://www.portfolio.hu/unios_forrasok/gazdasagfejlesztes/lazarek_szerin...

Merthogy ugye, így elesünk a vámbevételektől, meg mennyi profitot visznek innen haza a külföldiek, és hasonló sületlenségek. A legdurvább, hogy ezt olyan politikusok állítják, akik egy olyan időszakban irányíthatják az országot, amikor csak és kizárólag az EU-s pénzeknek köszönhetően van érzékelhető növekedés, és anélkül évek óta nullaközeli haldoklásban lenne a gazdaság (az elmúlt 6 évben beérkezett Magyarországra a GDP 25-30%-át kitevő támogatás, és ebből sikerült kihozni valami 10% összesített növekedést, inkább ezzel kéne foglalkozni a gazdaságpolitikusoknak, és azt a kérdést feltenni, hogy miképpen lehet hogy nem 30-40-50% volt ez idő alatt a növekedés, aminek ilyen támogatás mellett lennie kellett volna??!).

És valóban milyen jó is Macedóniának meg Moldovának vagy Kirgizisztánnak, akik nem EU-tagok, és így maguk szedhetik a vámbevételeket. És nem viszi onnan ki egy gonosz multi sem a profitot - hiszen nincsenek is nagyon jelen, mert nem mernek bemenni, így a szorgos hazai vállalkozók adhatnak munkát a dolgozóknak. És az a csodálatos jogrend, amely ezekben az országokban uralkodik! Moldovában nemrégen a komplett bankrendszert fosztotta ki és nyúlta le az ottani elit elnököstül, főügyészestül, parlamenti képviselőstül. Habár láthatóan erre itthon is lenne igény, az EU-tagság ezt egyelőre nem engedi meg - talán.

De amit a legegyszerűbb lenne felfogni az az, hogy az EU első szintjén egy SZABADKERESKEDELMI ÖVEZET. Így kezdődött, és azért állt össze az európai szén és acélunió, mert minden tag számára előnyös volt. Nem azért lépett be Franciaország vagy Belgium, hogy pénzt kapjon a másik tagtól, hanem mert mindkettőjük érdekét ez szolgálta. Azért lesznek az országok bármiféle plusz juttatás és támogatás nélkül szabadkereskedelmi övezetek tagjai, mert az előnyös számukra (és az EU ennél jóval többet nyújt!). Ezért lépett be Mexikó a NAFTA-ba, ami azóta is számottevő előnyöket biztosított számára, anélkül, hogy követelné, hogy az amerikaiak fizessenek ezért nekik. A szabadkereskedelem jó, a szabad tőke és munkaerőáramlás jó - erre várt egy generáció. Hihetetlen, hogy ezt azoknak a politikusoknak kell magyarázni, akik maguk is a szocializmusban nőttek fel, a 70-es, 80-as években. Vagy amnéziásak lettek, vagy nem ismerik a közgazdasági alapösszefüggéseket, mindkettő elég nagy baj.

Megismétlem, amit korábban írtam: Magyarországnak akkor is érdekében lenne az EU tagjának lennie, ha egy fillér támogatást nem kapnánk, sőt még akkor is ha fizetni kellene érte. Az ezzel járó szabad kereskedelem, tőke és munkaerőpiaci mozgás sokkal több hasznot hoz, mint ami kárt okoz, ez évszázadok óta ismert közgazdasági tény. Szégyellje magát minden politikus, aki rövidtávú érdekeitől vezérelve ez ellen buzdít, tényeket ferdít, hamisít.

Trump, BREXIT: Kit érdekel?

2016, Június 3 - 08:06

Miközben a médiában folyamatosan megy a Brexit-Trump riogatás, és tetszőleges gazdasági rádió/TVműsorban latolgatják/juk, hogy most akkor végre összeomlik-e a kínai gazdaság, az amerikai tőzsdék féléves csúcson vannak. A piacok véleménye a fenti kérdésekről egyértelmű: Kit érdekel?

A fő témák ugyanazok, kissé pepitában, mint eddig: a világgazdaság egyik fele recesszióban (néhány feltörekvő, gyáripar egy része), a másik része pedig jól megvan, elsősorban az európai/amerikai fogyasztás. Ennek eredménye a tovább folytatódó lassú gazdasági növekedés, alacsony kamatok mellett, egy ilyen helyzetben pedig továbbra is ugyanaz a kérdés, mint eddig: mi a csudát vegyen az ember, hogy megőrizze megtakarításainak vásárlóértékét, miközben a jegybankok láthatóan szánt szándékkal próbálnák azt erodálni (erőlködnek, hogy inflációt kreáljanak, miközben a kamatok nulla-mínusz tartományban vannak.

A piaci válasz egyértelmű: a helyzet nem olyan szuper, de nincs is összeomlás, tehát vegyünk reáleszközöket: részvényt, ingatlant. Egyelőre a dollárerő és a félelmek csökkenése miatt kiszerettek a nemesfémekből, de gondolom valamikor az év második felében annak is ismét eljön az ideje. Addig azonban amíg a Brexit-Trump parafal ("wall of worry") vet árnyékot ránk, a részvénypiacok valószínűleg laposkúszásban fognak felfelé ódalogni.

További érdekes következménye lehet a megnyugvásnak, hogy a hosszú európai hozamok az év során valamikor ismét felrobbanhatnak, hasonlóan a 2015 tavaszi időszakhoz, amikor realizálódik a befektetőkben, hogy egyrészt Európában nincs recesszió, és nem lesz defláció sem, tehát azért nem lesz örökké mínusz, vagy akár nulla a kamat. Ehhez képest a 0,1%-on táncikáló német 10-éves hozam nevetségesen alacsonyan van. Ez a legnagyobb buborék jelenleg, és akármerről is nézem egyébként technikailag a hetes grafikonokon ez egy óriási duplaalj (a hosszú európai hozamokban).