Zsiday-blog

Új irány a kötvénypiacon?

2016, Augusztus 26 - 21:05

Erős momentummal letörni látszanak az amerikai kötvényhatáridők, és ez egy komolyabb irányváltás jele lehet a globális kötvénypiacon is. A kötvénybefektetők idén iszonyatos mélységekbe tolták le a hozamokat, de lehet, hogy ennek vége szakad. A deflációba és egyre inkább a szekuláris lassulásba belehívő kötvénypiaci szereplők, illetve a lejárati szerkezetüket kénytelen-kelletlen egyre kijjebb toló nyugdíjalapok lehet, hogy elkezdtek elgondolkodni azon, hogy mi van, ha mégsincs olyan nagy baj az (amerikai) gazdaságban. Mi van ha mégis lesz azért növekedés meg némi infláció?

Habár azt gondolom, hogy a japán és európai helyzet miatt (ahol várhatóan még sokáig nulla közeli alapkamat lesz, bár a mínuszkamatot valószínűleg befejezik, mint az egyik legértelmetlenebb és károsabb jegybanki ötletet) nagyon magasra nem fog tudni emelni a FED, de azért 1,5-2,5%-os alapkamat nem olyan elképzelhetetlen 1-2 éves távon. Ehhez képest a 2-éves kötvények hozama még a mai nagy hozamemelkedés ellenére is csupán 0,84%, az ötéves 1,33%, és a tízéves is csak 1,66%. Hosszú hónapok hozamesése után ebbe simán belefér egy méretes korrekció is (mondjuk a 10-éves 2,5%-ig), aminek nyilván lenne hatása mind a dollár árfolyamára, mind a többi kötvénypiacra (esetleg a részvénypiacra is, de itt annyira nem egyértelmű szerintem). Szóval érdemes az amerikai kötvénypiacot figyelni!

Ingatlanpiac: Nyár

2016, Augusztus 25 - 08:09

Az ingatlanpiaci ciklusok jellemzően hosszúak és nagy a tehetetlenségük. Ha egyszer elindul egy fellendülő szakasz, az nem egykönnyen áll le, ha viszont lejtmenetbe kapcsol, akkor sokáig tart a szenvedés. A lakáspiac az ingatlanpiac egyik alszegmense, de a lakosság számára a legjobban érzékelhető. Ezen a piacon a legutolsó felívelő szakasz 1999 elején indult, nem is véletlenül. A lakások eléggé olcsóvá váltak, a kamatok a korábbi 20-30%-os tartományból 10% környékére szerényedtek, ami akkor nagyon alacsonynak tűnt, ráadásul a korábbi befektetési mánián, a tőzsdén százmilliárdokat buktunk, és így a befektetők biztonságosabb lehetőségeket kezdtek el keresni. Ugyanez történt 2014-15-ben is: az olcsóvá vált lakások mellett a kamatszint összezuhant, a Quaestor és Budacash botrány miatt pedig ismét sokan a kézzelfoghatóbb lehetőségek felé fordultak.
Az 1998-99-ben indult fellendülés hihetetlen gyorsan nagy áremelkedést produkált, 2000-re duplázódtak, egyes helyeken triplázódtak a lakásárak. Ehhez hasonlóan az elmúlt 1-2 évben Budapesten szintén gyors és jelentős árfolyamemelkedést láthattunk. Azonban - és ez már sokkal érdekesebb a jövő szempontjából - a nagy felledülés után 2000-2001-ben nem állt meg a lakásárak emelkedése (lásd pl. FHB lakásárindex), annak ellenére sem hogy beindultak a fejlesztések, hanem (mind nominálisan mind rálértelemben) szép lassan tovább emelkedtek az árak 2003-4-ig, majd reálértékben a következő 3-4 évben oldalaztak (nominálisan tovább nőttek 2008-ig!).
Azt gondolom most is hasonlóra számíthatunk. Habár a nagy fellendülés már megvolt, és a hosszú tél után az ingatlanpiac tavasza, gyors kivirágzása lezajlott, elég ritka, hogy a tavaszt ismét tél kövesse, inkább nyár szokott jönni utána. Tegnap egy kollégám kissé aggódva jegyezte meg, hogy míg 2-3 éve egy fia darut nem lehetett látni, most kezdtek eléggé elszaporodni. Ettől azonban nem kell megijedni: nincs fellendülés anélkül, hogy ne lenne fellendülés, azaz, az ingatlanpiaci ciklus második szakaszában, úgymond nyáron, teljesen természetes, hogy beindulnak az építkezések. Az, hogy meddig tart a nyár, és mikor fordul őszbe több tényezőtől függ. A legfontosabb jelenleg a hazai bérek alakulása illetve a hitelezési kondíciók változása. Mivel a szűk munkaerőpiac miatt a következő években valószínűleg többtíz százalékkal fognak nőni a magyar bérek, a lakosság pedig most fordul hitelvisszafizetőből ismét nettó hitelfelvevőbe, a kamatszint pedig extrém alacsony, így nem látok rá okot, hogy miért ne tarthatna több évig ki az ingatlanpiac fellendülése, miért kellene, hogy hirtelen véget érjen a nyár. Persze az első, korai gyümölcsöket már nyár elején le lehet szüretelni, de júliusban és augusztusban (sőt, még ősszel is!) lesz bőven betakarítanivaló. Azt gondolom, hogy teljesen reális, hogy a következő években átlagosan a bérnövekedés üteméhez közeli, éves 3-6%-kal emelkedjenek a lakásárak - természetesen az ismert migrációs minták miatt elsősorban a nagyvárosokban.
Amíg nő a gazdaság, és nőnek a bérek, addig tart a nyár, és amíg van EU-s pénz, addig nő a gazdaság...

Lesz-e a bérinflációból árinfláció?

2016, Augusztus 21 - 19:21

Vajon érvényesek-e még a múlt századi közgazdasági alapösszefüggések? Okoz-e inflációt a szűk munkaerőpiac? Ez a trillió-dolláros kérdés, ami a következő 2-3 évben jelentős hatással lesz a gazdaságok és tőkepiacok alakulására, és ez azért is különösen érdekes, mert idehaza egészen koncentráltan és élesen jelenik meg a probléma.

Magyarországon 2016-ban többen dolgoznak, mint 20 éve (a rendszerváltás utáni összeomlást követően) bármikor - és ez még a közmunkásokat figyelmen kívül hagyva is igaz. Ráadásul az elmúlt 20 évben félmillióval csökkent a lakosság, és egy csomóan külföldön dolgoznak, nem nehéz kitalálni, hogy a munkaerőpiac igen szűkké vált. A munkaerőpiac szűkösségét jelző indikátorok már 2014 vége-2015 eleje óta azt jelzik, hogy kevés a munkavállaló, és azóta a helyzet egyre durvul, immáron globálisan is az egyik leginkább munkaerőhiányos ország lettünk! A klasszikus (ortodox) közgazdasági elméleteknek teljesen megfelelően ezt némi késéssel követte a bérek megugrása is: míg a korábbi években 4% körüli nominális bérnövekedés volt jellemző, mostmár inkább 5-6%-kal nőnek a bérek a versenyszektorban, és mivel nem látszik a folyamat vége, ezért még jóval komolyabb béremelkedés is lehetséges, a 10%-os ütem elérése sem kizárt. Eközben a bérek növekedése elszakadt a termelékenység növekedésétől: a vállalkozások a profitabilitásuk terhére emelték a béreket - mert muszáj volt. Ez nem fenntartható, és a vállalkozásoknak nem lesz más lehetősége, mint árat emelni. Nem hinném, hogy valamiféle új korba léptünk, ahol nem lenne érvényes a szűkülő munkaerőpiac---emelkedő bérek---emelkedő árak folyamat. Nagyon érdekes lesz a következő 6-12 hónapban, hogy valóban tovább gyorsul-e a nominális bérnövekedés (szerintem igen) és értelmes alternatíva híján elkezdődik-e az áremelés, azaz beindul-e az infláció? Azt gondolom, hogy a gazdaságpolitikusokat az elmúlt évek hitelundorából és nyersanyagáreséséből kialakult deflációs sokkok álomba ringatták, és nem veszik észre, hogy nyakukon az infláció.

Miközben Magyarországon egyértelműen a fenti helyzet van, addig USA-ban egy kicsit lassabb és nem annyira előrehaladott a folyamat, de ott is azt látjuk, hogy a munkanélküliség 5% alatt van (ami historikusan is alacsony érték), a bérnövekedés pedig 2009 óta a legnagyobb:

https://www.frbatlanta.org/chcs/wage-growth-tracker.aspx?panel=1

Habár a jegybankárok egészen biztosan nagyon óvatosak lesznek - nem akarnak újabb összeomlást kockáztatni - de az inflációs fronton az igazi meglepetést éppen az hozhatja, ha kiderül, hogy a 70-es évek népellensége mégsem halott. A klasszikus bár-ár spirál meglétének egyik első tesztje Magyarországon fog zajlani...

Van bőven munkaerő: az államnál!

2016, Augusztus 14 - 15:20

A napokban írtam arról, hogy drasztikus járulékcsökkentésre lenne szükség Magyarországon több okból is, és ráadásul ehhez most rendelkezésre áll a szükséges fiskális mozgástér és láthatóan a kellően centralizált, mindent átütő, egy nap alatt bármit törvénybe iktató akarat is. Több felvetést kaptam ezzel kapcsolatban: egyesek azt kifogásolták, hogy egy ilyen egyszeri nagy bevételcsökkenés elviselhetetlen terheket róna az államra, másfelől azt, hogy a munkaerőhiányt ez önmagában nem oldaná meg - mindkettőnek van igazságtartalma.

Azonban amint egy barátom rávilágított, semmiféle probléma nincs, sőt a megoldás tálcán kínálja önmagát. Jól ismert tény*, hogy a magyar állam visegrádi versenytársainál sokkal több pénzt szed be, és költ el, elsősorban saját magára, és a gyakran felesleges gazdasági funkcióira költve. Logikusan adódik, hogy ezeket a funkciókat illetve a bürokráciát kell leépíteni, amivel egyrészt egyből fel lehet szabadítani egy komoly, több tízezres valóban munkára fogható, jellemzően elég jól képzett munkaerőkontingenst, tehát lesz kínálat a munkaerőpiacon, akik ráadásul valószínűleg viszonylag gyorsan el is tudnak helyezkedni, másrészt viszont a leépítések révén komoly kiadáscsökkentés is megvalósulna, ami ellensúlyozná a bevételek kiesését. A járulékcsökkentésnek tehát együtt kell járnia egy állami elbocsátási hullámmal.

Ha tehát az egyszeri, nagymértékű járulékcsökkentést összekötjük az állami szféra jelentős leépítésével, akkor az egyszerre segít kiegyensúlyozni a jelenleg igen szűk hazai munkaerőpiacot azáltal, hogy új munkaerőkínálatot biztosít, másrészt ellentételezi a komoly bevételkiesést, így a költségvetési egyensúly csak 1-2 évig, az elbocsátások időszakában csúszhatna jelentősebb mínuszba, azután automatikusan helyreállna, sőt a nagyobb versenyképesség, és a járulékcsökkenés fehérítő hatása miatt középtávon még a kiindulásnál is jobb helyzetbe kerülhetne a költségvetés. Ezen kívül nagyon fontos, hogy az elbocsátandó munkaerő képzettsége és területi elhelyezkedése révén valószínűleg jó eséllyel találna munkát a versenyszférában - a járulékcsökkentés miatt még alacsonyabb bruttó fizetés/munkáltatói költség esetén is akár magasabb nettóval mint elbocsátása előtt.

Összefoglalva az előző cikkel: Egy nagymértékű járulékcsökkentés hatására a lakosság nettó jövedelme megugrana, a vállalati profitokkal együtt, ami magasabb beruházásban és lakossági fogyasztásban nyilvánulna meg (=növekvő gazdaság). Ha valóban nagymértékű (de csak akkor!) a járulékcsökkentés, akkor ennek jelentős fehérítő hatása is lenne, sok korábban nem, vagy csak részben bevallott jövedelem tisztulna meg, így valójában nem lenne akkor a bevételkiesés, mint a statikus számokból következne. Ha ezzel párhuzamosan nagymértékű állami leépítések valósulnának meg, akkor meg lenne egyrészt az egésznek a fedezete, másrészről a szűkös munkaerőpiaci helyzet is oldódna, a többlet-munkaerőkínálat révén, a versenyszféra összesített dolgozóinak száma nőhetne.

Az elmúlt években még soha nem állt úgy a munkaerőpiac és a költségvetési helyzet, hogy egy ilyen nagyívű, és hosszútávon is nagyon pozitív lépést ilyen sikeresen meg lehetne lépni, a lehető legkevesebb fájdalommal. Történelmi lehetőség előtt állunk, van rá 1 évünk, hogy kihasználjuk. Kár lenne elszalasztani.

*Lásd itt pl. hogy milyen lenne a magyar költségvetés, ha pl. a szlovák szerkezetben valósulna meg és csak a GDP 40%-át központosítaná:

http://www.amipenzunk.hu/front/dream?country=SK

Gazdasági szerepvállalásra 600, a kormányzásra magára 1000 milliárddal kellene kevesebbet költenünk. Ebből meg is van a járulékcsökkentés fedezete!

Mennyit ér a fizetésünk aranyban?

2016, Augusztus 13 - 15:14

A 2016.08.04-i HVG-ben érdekes cikk volt a magyar forint 70 évéről. Ebből az derült ki, hogy a forint megszületése, 1946 augusztusa óta a hazai fizetések 500-800-szorosukra emelkedtek forintban számolva, ámde eközben az arany ára 915-szörösére emelkedett. Magyarul, aranyban számolva a fizetések egy jottányit sem nőttek. Sőt, mivel a legtöbb termék ára csak 100-200-300-szorosára nőtt, ezért aranyban mérve szinte minden termék ára csökkent, azaz az aranyat, mint értékmérőt használva a hazai gazdaságban folyamatos defláció zajlott. Ez azért érdekes, mert a gazdasági történetírók gyakran hozzák fel a XIX. század második felét példaként, amikor évtizedeken át defláció zajlott, annak ellenére, hogy a világgazdaság bővült. Érdekes, hogy ha még most is aranyban mérnénk a dolgokat, akkor pont ugyanazt látnánk, mint akkor: az árak (az aranyhoz képest) csökkennek, defláció van évtizedek óta, miközben a gazdaság azért növekszik.

Kíváncsi voltam, hogy ez mennyire magyar jelenség, ezért megnéztem aranyban számolva az átlagos amerikai munkabérek alakulását. Hány uncia aranyat tudott volna venni HETI béréből egy átlagfizetést kapó ember az USA-ban?

1919 1,2 uncia
1954 2 uncia
1973 1,4 uncia
1980 0,5 uncia
1990 1 uncia
2000 2 uncia
2012 0,5 uncia
2015 0,8 uncia

Ha még mindig aranypénzrendszer lenne, akkor azt látnánk, hogy 100 év alatt nem hogy nőttek volna, de éppenséggel csökkentek a fizetések!!!

Persze az arany semmire sem jó, mondhatnánk, nézzük meg inkább a fizetéseket házegyenértékesben. Hány órai munkába került megvenni egy átlagos lakóházat? (fontos persze, hogy egy 100 évvel ezelőtti ház sem méretében sem felszereltségben nem hasonlítható egy maihoz)

Itt már sokkal nagyobb, egészen meglepő stabilitást látunk, 250 heti átlagmunkabérbe került egy átlagos ház, eltérés ettől ritkán van (a legnagyobb a 2000-es évek buborékja), mintha ez valamiféle szabály lenne:

1919 276
1954 260
1980 205
1990 243
2000 250
2005 353
2008 281
2012 237
2015 250

Egyébként aranyban számolva a házak árai sem nőttek, jellemzően akinek volt 200-400 uncia aranya, abból akkor is, most is kapott egy átlagos házat, lássuk hány uncia arany egy átlagos ház az adott évben:

1919 330
1954 519
1980 97
1990 252
2000 496
2005 441
2008 220
2012 108
2015 208

És most nézzük hogyan alakultak a magyar HAVIbérek aranyban számolva, egy havi átlagos bér mennyi uncia aranyra lett volna elég?

1946 0,7
1970 2,1
1990 0,6
2000 1,2
2007 1,4
2015 0,8

Sem 1946-hoz, sem a rendszerváltás időszakához képest nem nagyon változtak az aranyban számolt bérek Magyarországon sem, azaz ugyanaz a helyzet mint USA-ban.

Mi ebből a tanulság? Lehet, hogy semmi. Az viszont mindenképpen érdekes, hogy a szemüvegünk, amin át nézzük az árakat, milyen erősen befolyásolja véleményünket. Ha nem az államok által egyre töméntelenebb mennyiségben nyomtatott papírpénzt használjuk értékmérőnek, akkor egészen meghökkentő képet kaphatunk mind az árak, mind a bérek múltbeli alakulásáról...