Zsiday-blog

Mutyiszféra és versenyképesség

2016, Szeptember 28 - 10:44

Meglepően sok visszajelzés érkezett a mutyiszféra című írásom kapcsán. A versenytársaknak szuperolcsón juttatott ingatlanbérlés lehetősége, a haveroknak megengedett területfoglalás, a támogatásokkal feltőkésített cégekkel való verseny nehézsége, illetve a támogatások, pályázatok általános versenytorzító hatása, az állami megbízások szétosztásának módja, a hivatali packázás, és egyéb kérdések is felmerültek. Amiért ez érdekes az az, hogy láthatóan a gazdaságpolitikusok sem értik ennek a helyzetnek a negatív hosszútávú kihatásait, amely teljesen nyilvánvaló a WEF versenyképességi rangsorra adott válaszukból - mármint hogy ebben folyamatos lecsúszásban vagyunk:

http://www.portfolio.hu/gazdasag/reagalt_az_ngm_a_gyaszos_versenykepesse...
http://www.portfolio.hu/gazdasag/15_orszag_amirol_nem_gondolnad_hogy_ver... (előttünk végzett Macedónia, Jordánia és Kazahsztán is többek között)

Az NGM válasza az, hogy nade a magyar gazdaság milyen jól hasít, nő a GDP, nő a fogyasztás, jó a külkermérleg, mi a baj?

A baj az, hogy Magyarországon valóban van egy ciklikus fellendülés ("hét bő esztendő" - erről már 2013 elején írtam), de ez egy strukturálisan egyre romló háttérben következik be. Kedvenc hasonlatom a lerohadt Trabant a magyar gazdaságra: semmi ereje nincs, de azért erős hátszélben az érdi lejtőn ez is gyorsan robog, lobog a szél, fújja a hajunk, maxira tekerve a Sláger rádió, látszólag minden oké. Az NGM arra hivatkozik, hogy lám-lám mindenki jól érzi magát. A baj azonban az, hogy szép lassan a Trabantot Velorexre cseréljük, és a versenyképességi rangsor pont ezt mutatja. Nincs azonnal következménye, hiszen amíg jön az EU-s pénzeső, és tart a globális gazdasági stabilitás, addig minden rendben van. Azonban a külső, európai támogatás nélkül a hazai gazdaság azonnal lefulladna. Szétzüllesztett intézményrendszerrel, a független intézmények felszámolásával, a kiszámíthatóság hiányával, gyengülő oktatással nehéz lesz versenyezni a jövőben. Ha nincs hátszél, nem fogunk haladni. A hazai gazdaság benne van a hét bő esztendőben, de a mutyiszféra térnyerése azt mutatja, hogy a versenyképességi lecsúszás valós, és a hátszél elmúltával komoly következményei lesznek. Van 2-3 évünk, hogy fordítsunk ezeken a folyamatokon, különben ismét olyat csattanunk majd, mint 2009-ben, vagy 1994-95-ben. Addig is élvezzük ki a menetszelet...

Alaptalan kamat

2016, Szeptember 22 - 14:18

Az alapkamatot általában azért hívják alapkamatnak, mert a pénzügyi rendszer kamatszintje jellemzően eköré rendeződik, ez az iránymutató. A 2008-as válság óta azonban egyre több helyen veszíti el jelentőségét az alapkamat, és ennek a progresszív unortodoxiának immáron Magyarország is a részese, sőt egyre jobban az.

Régen minden jobb volt mint tudjuk, de legalábbis mindenképpen egyszerűbb. Volt az alapkamat, aminél jellemzően drágábban kaptak hitelt a cégek, és aminél jellemzően alacsonyabb kamat mellett lehetett betétet elhelyezni a kereskedelmi bankokban. A válság óta azonban a különböző állami hitelprogramok, kvantitatív enyhítések, és egyebek hatására előfordul, hogy akár az alapkamat alatt is lehet hitelhez jutni, és a gazdaságpolitikusok egyre inkább szegmentálják mind a megtakarítókat, mind a hitelfelvevőket. A magyar állam a lakosság számára például az alapkamatnál sokkal-sokkal magasabb kamatszintet kínál állampapírokon keresztül, a jegybank pedig nulla kamat mellett adott hitelt a kereskedelmi bankoknak, hogy azok továbbhitelezzék azt (NHP).

Az unortodoxia további kiterjedése az, ami most zajlik Magyarországon, miszerint az alapkamat, legalábbis nevében megmarad, de jelentősége egyre inkább elveszik. A kereskedelmi bankok eddig ugyanis a jegybanknál helyezhettek el betétet, és cserébe az alapkamatnak megfelelő kamatot kaptak, ezáltal az alapkamat jelentős mértékben már önmagában determinálta a pénzpiaci hozamszintet. A jövőben azonban az MNB nem engedi, hogy bármennyi pénzt elhelyezzenek nála a kereskedelmi bankok, így várhatóan a rövid állampapírok illetve a bankközi hozamszint el fog szakadni az alapkamattól - lefelé. Az alapkamat tehát megmarad, de a piaci hozamszintek nem ennek közelében alakulnak, s így az MNB különböző technikákkal gyakorlatilag úgy állítgathatja az alapkamat körül a valódi pénzpiaci hozamokat, ahogyan neki tetszik. Maradhat az alapkamat 0,9%, de a piaci hozamszintek az ő kívánalmaiknak megfelelően lehetnek akár 0 alatt vagy a jövőben, kicsit más feltételek mellett akár 2%-on is (ha beszűkül a likviditás és kiszélesítik a kamatfolyosót). Az MNB anélkül változtathatja és fogja is változtatni jelentősen a valódi kamatszintet, hogy az alapkamathoz hozzányúlna.

Az alapkamat tehát egyre kevésbé fontos, és a valódi monetáris feltételrendszernek egyre kevésbé meghatározó eleme. A valódi helyzetet, feltételeket egyre inkább más, sokrétű szabályzókkal alakítják. Az alapkamat megmarad, de egyáltalán nem azt mutatja mint régen.

A mutyiszféra

2016, Szeptember 20 - 07:53

Magyarországon két részre osztható a gazdaság: a versenyszférára és a mutyiszférára. Az előbbiben a vállalkozások több-kevesebb szabadsággal versengenek, és aki jobb/szebb/olcsóbb terméket tud gyártani, eladni, az növekszik, bővül, embereket vesz fel, nyereséges. A másik szférában, a mutyiszférában nem ez a helyzet. Itt az államilag elosztott beruházások, megrendelések, pályázatok elnyeréséért folyik a harc, és az győz, aki haver, akinek jobb kapcsolatai vannak, aki jobban tud korrumpálni, többet tud visszaosztani.

A baj az, hogy Magyarországon egyre nő a mutyiszféra és egyre csökken a versenyszféra. Az államilag irányított, felügyelt, befolyásolt területek sajnálatos módon a gazdaság egyre szélesebb körét ölelik fel, és ezeken a területeken eltűnik, visszaszorul a versenygazdaság. A mind éhesebb rablóbárók új és új területekre törnek be, miután egyes szektorokat már megszereztek/felosztottak. Magyarország gazdaságára ez jelenti a legnagyobb veszélyt. Ahonnan ugyanis kihal a versenygazdaság, ott nagyon nehéz azt újra feltámasztani, úgy járunk mint a hegyoldal, amelyen szép fák nőttek, de miután kiirtották őket, a talajerózió lecsupaszította a tájat, és nem lehet újratelepíteni az erdőt. A rablóbárók nem érdekeltek a beruházásban, fejlesztésben, innovációban, ők alapvetően csak járadékvadász viselkedést folytatnak, művelési módjuk a slash and burn, felégetik az erdőt és továbbállnak, nem ültetnek diófákat.

Ezért van az, hogy a hazai beruházások értéke a rendszerváltás óta (GDP-arányosan) a legalacsonyabb. Beruházások nélkül pedig nincs növekedés. Habár az elmúlt 3-4 évben valószínűleg a legoptimistább(ak egyike) voltam a magyar gazdaság növekedését illetően, jól meglátva a 2013 elején elindult, EU-pénzek fűtötte ciklikus fellendülést és ráépülő lakossági fogyasztási boom-ot ("hét bő esztendő": http://www.zsiday.hu/blog/j%C3%B6n-h%C3%A9t-b%C5%91-esztend%C5%91), azonban hosszútávon a kép egyre rosszabb. Az EU-pénzek növekedést generáló mannaként is funkcionálnak, azonban egyben a járadékvadászok fő működési területét is képezik, és bár rövid távon áldás, hosszútávon átok a hatásuk: egészségtelen gazdasági struktúrát alakít ki, amelynek akkor isszuk meg a levét amikor az uniós pénzcsap kifogy. Egyelőre tart a ciklikus fellendülés, és még valószínűleg van belőle 2-3-4 év. Utána azonban sajnos újabb hét szűk esztendő fog következni, pedig ez nem lenne elkerülhetetlen szükségszerűség...

A nullkamatot végképp eltörölni!

2016, Szeptember 11 - 09:58

A Fed jelzései alapján elég erős elhatározás érett meg a tanácsban: a kamatszintet valamennyire normalizálni kell. Ennek több oka van.

Az egyik, hogy ha/amikor eljön a következő recesszió, akkor jó lenne, ha nem nullán lenne a kamat, mert onnan nehezebb vágni, mint mondjuk 2-3%-ról. A másik, hogy bebizonyosodni látszik, hogy a negatív kamatok nemhogy segítenének, hanem ártanak a gazdaságnak, több csatornán keresztül: tönkreteszik a bankszektor jövedelmezőségét, és ha nem működik a bankszektor, akkor nincs hitelezés, ha nincs hitelezés, akkor nincs növekedés. További csatorna, hogy a szokásos törvények, miszerint ha vágjuk a kamatokat, akkor csökken a megtakarítási, és nő a fogyasztási hajlandóság, nulla közelében megváltozik: a nyugdíjra készülő korosztály hirtelen azt látja, hogy vagyona csökken, és egyre többet kell takarékoskodnia, hogy esélye legyen a nyugodt évekre, tehát egy bizonyos szint alatt fordítottjára vált az összefüggés: az ultraalacsony kamatok mellett a megtakarítási hajlandóság megugrik, a fogyasztás visszaesik, mivel mindenki a jövőtől fél, és a gazdaságnak ez árt. Harmadsorban pedig a nulla/negatív kamatok eszközárbuborékokat generálnak, amelyek kipukkanása nagyon fog fájni.
Ezek alapján úgy tűnik, hogy sokkal hasznosabb lehet egy gazdaságnak az 1-2%-os kamat, mint a nulla/negatív, és az látható, hogy az amerikai jegybank is kezdi így gondolni, sőt talán már az európaiak is kezdik felfogni.
Amennyiben kialakul egy ilyen konszenzus a jegybankok között, akkor az azt jelentheti, hogy a perverz módon alacsonyra nyomott kötvényhozamok megemelkednek - ennek előjeleiről már írtam néhány napja. Úgy vélem a piacok jelentősen alulbecslik a kamatnormalizáció valószínűségét. Ráadásul ha USA-ban megtörténik, és Európában is ismét értelmezhető infláció lesz - márpedig jövőre a bázishatások miatt valószínűleg 1% felett leszünk - akkor az ECB-nek is meg lesz az indoka, hogy abbahagyja az értelmetlen mínuszkamatpolitikát, és egy minimális pozitív kamatot biztosítson.

A tőzsdék már ennek a lehetőségnek a belengetésétől is összeszakadtak, különösen az amerikai, ami nem is csoda: ha ugyanis a fenti forgatókönyv zajlik le, akkor magasabb kamatokra és erősebb dollárra lehet számítani, ami nyilván nem tesz jót a profitabilitásnak. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez egy olyan korrekció, amit valahol meg kell majd venni, ugyanis a gazdasági kilátások érdemben nem változnak. Az európai tőzsdéknek azonban ez a környezet egészen jó lehet: a gyengébb euró támogatja az egyébként is mélyben lévő profitokat, a negatív kamatok eltörlése pedig a bankszektort állíthatná talpra, tehát könnyen vezető piaccá válhat Európa.

A lényeg az, hogy kiugró gazdasági teljesítmény nélkül is simán lehetnek kamatemelések, akkor is, ha marad az elmúlt években megszokott 2-2,5% körüli amerikai növekedés. Úgy tűnik, ez még egyáltalán nem vált konszenzussá: a 2018 márciusi kamathatáridő csak 0,75%-os alapkamatot jelez előre, ami számomra nagyon kevésnek tűnik, ugyanis a mínusz/nulla kamatos gazdasági kísérlet láthatóan nem nagyon jött be és mintha a jegybankárok gondolkodása is kezdene ebbe az irányba elmozdulni...

Tényleg haszontalan a járulékcsökkentés?

2016, Szeptember 7 - 19:00

Az elmúlt hetekben több olyan cikk jelent meg, amely szerint a járulékcsökkentésnek nem sok haszna van a munkaerőpiac szempontjából. Nem értek ezzel egyet.

A hazai munkaerőpiac egyik legfontosabb jelenlegi és várhatóan jövőbeli problémája, befolyásoló tényezője a (jelentős részben képzett) munkaerő külföldre vándorlása. Ennek a legfőbb, (bár sajnos nem kizárólagos) oka az Európában elérhető magasabb bérszínvonal. Primitív modellként tegyük fel, hogy egy munkás akkor vándorol külföldre munkáért, ha legalább kétszer annyit kap ott, mint itthon. Idehaza olcsóbb az élet, a megmozdulásnak költségei vannak, de ha már ott vagyunk, akkor csak abban az esetben jövünk haza, ha a hazai bér és külföldi bér különbsége kisebb 1,5-szeresnél. Ez a modell nem tökéletes, de talán nem áll messze a valóságtól.

Ebben a modellben ha mondjuk idehaza egy munkás 1000 eurót keres nettóban, Európában pedig 3000-et, akkor kivándorol. Nagyjából ez volt a helyzet a múltban, és emiatt csökkent többszázezer fővel a hazai munkaerőkínálat. Mivel azonban csökken a munkaerőkínálat, beszűkül a munkaerőpiac, ezért a bérek óhatatlanul elkezdenek emelkedni, és mindaddig emelkednek, amíg már nem mennek többen külföldre, azaz amíg a nettó bér el nem éri az 1500 eurót. Ez egyrészt időbe telik (ezalatt újabb munkavállalók vándorolnak ki és sokuk SOHA nem tér haza, mert minél tovább tartózkodik kinn, annál jobban beilleszkedik a helyi társadalomba, és így örökre elveszik a hazai gazdaság és társadalom számára) másrészt a munkaadó valószínűleg nehezen gazdálkodja ki a béremelést, tehát csökken a profitja, és emiatt a jövőben kevesebbet ruház be és/vagy árat emel (vagy kiváltja a munkaerő egy részét hatékonyabb gépekkel, de ez túl messzire vezetne).

Azonban tegyük fel azt is, hogy ez a nettó 1000 euró bér úgy jön ki, hogy a munkavállaló költsége minden adóval és járulékkal együtt 2000 euró. Mi történik, ha a járulékokat/adókat a felére csökkentjük (így a nettó bér azonnal 1500 euróra ugorhat)? A szükséges béremelést ugyanúgy meg tudja lépni azonnal a munkaadó, nem kell árat emelnie, és nem csökken a profitja, tehát további beruházásokat hajthat végre.

A modellben mindenképpen eléri az 1500 eurót a nettó bér, a kérdés csak az, hogy miképpen. Ha járulékcsökkentés miatt oda tudja adni a magasabb bért a munkaadó a munkavállalónak, akkor ez azonnal megtörténik, nincs több kivándorlás, nem szűkül tovább a munkaerőpiac, és nem kényszerül áremelésre valamint beruházásai elhalasztására a munkaadó.

Ha nem csökkentjük - méghozzá drasztikusan, és fontos megjegyezni, hogy itt aprólépéses maszatolásnak sok értelme nincs! - a járulékokat, akkor tovább tart majd a munkaerő elvándorlása, még szűkebb lesz a munkaerőpiac, a bérinfláció nagyon gyorsan erős árinflációt is fog okozni, és sokezer/tízezer munkavállalót örökre elveszít Magyarország. Az egységes Európában valamekkora bérkonvergencia elkerülhetetlen. Azonban az, hogy egyfajta egyensúlyi állapot (ahol nem vándorolnak ki többen) 8,5 vagy 9 millió vagy 9,5 millió lakosnál következik be egyáltalán nem mindegy hosszútávon. Az európailag is versenyképes nettó bérek elérését a kormányzat az adók és járulékok drasztikus csökkentésével tudja elérni, azonban ennek fedezeteként természetesen jelentősen csökkenteni kell saját fenntartásának költségeit is.
A hazai munkára rakódó járulékszintet értelmezhető eredmények elérése céljából nem néhány, hanem 30-50 százalékkal kell csökkenteni. Erre sok esély nincs, de amíg élünk, remélünk :)

Fiskális fordulat?

2016, Szeptember 3 - 12:21

A 2010 utáni gazdaságpolitika iránya elég egyértelmű volt a fejlett országokban: a monetáris politika nullába vitte le a kamatszintet és pénznyomtatásból történő állampapírvásárlással próbálta leszorítani a hozamokat, viszont a fiskális politika a 2008-9-ben kialakult jelentős költségvetési hiányt próbálta folyamatosan csökkenteni az adósságválságtól való félelmében. Így aztán egyszerre nyomták a gázt (kamatcsökkentés) meg a féket (költségvetési megszorítás). Viszont 2016-ra két jelentősebb változás is látszik. Egyrészt nincs szükség további fiskális megszorításra, mert a költségvetési hiány a legtöbb országban normális szintre csökkent, másrészt egyre több döntéshozóban tudatosul, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikája nem a leghasznosabb volt, mivel a nullkamatpolitika és pénznyomtatás alapvetően a gazdagoknak kedvezett az eszközárak növekedésén keresztül, miközben a lakosság széles rétegeit nem feltétlenül támogatta, és a gazdasági növekedést sokkal jobban lehetne serkenteni költségvetési eszközökkel. Ehhez jön még hozzá az évek óta hangoztatott érv, miszerint a fejlett országok infrastruktúrájára igencsak ráférne a fejlesztés.

Az amerikai elnökválasztás mindkét jelöltje nagyobb költekezést akar, de ez valójában már meg is kezdődött, lásd az amerikai költségvetési egyenlegadatokat:

http://federal-budget.insidegov.com/l/119/2016-Estimate

a hiány mértéke:

2009 1410 milliárd USD, a GDP 9,8%-a (ez a válságra adott vészválasz volt)
2010 1280 mrd ( 8,7%)
2011 1260 mrd ( 8,5%)
2012 1040 mrd ( 6,8%)
2013 637 mrd ( 4,1%)
2014 447 mrd ( 2,8%)
2015 399 mrd ( 2,5%)
2016E 616 mrd ( 3,3%)

Japánban szintén úgy tűnik, hogy rájöttek: a fiskális megszorítás öngyilkosság (mondjuk ők már amúgy sem tudják visszafizetni az adósságukat, csak a teljes monetizálás lesz a megoldás, úgyhogy szerintem nyugodtan költhetnek amennyit akarnak), és Európában is már csak a németek tartanak ki a rigid germán szigor mellett, de mintha ebben is lennének változások az utóbbi hónapokban, bár egyelőre még csak nüansznyiak.

Közben a kereskedelmi bankok is egyre hangosabban verik az asztalt, hogy a negatív kamatszint tönkreteszi a bankrendszert, és közgazdászok sora tart attól, hogy a nulla/negatív kamatoknak buborékgerjesztő, és társadalmi egyenlőtlenség növelő hatása van.

Mindezek fényében valószínűnek tűnik, hogy a következő években a gazdaságélénkítés inkább a költségvetés feladata lesz, a támogató jegybanki háttér mellett ugyanis könnyen finanszírozható a nagyobb hiány is. A jegybankok így képesek lesznek kissé megemelni kamatszintjüket, hogy ne gerjesszenek buborékokat, a kormányzati költekezés pedig erősíteni fogja a gazdaságot és lesz inflációélénkítő hatása is. Így a reálkamatszintek továbbra is negatívak lesznek, de nominálisan magasabb számokat láthatunk, mindamellett, hogy a növekedés is fennmarad.

Amennyiben valóban így lesz, akkor a jelenlegi, épelméjűnek nehezen nevezhető kötvényhozamok megemelkedhetnek, és stabil növekedést láthatunk, magasabb infláció mellett.

/egy félelmem azért van: Európa, ahol nagy az igény az önsorsrontásra, és a németeket nehezen fogják lenyomni a többiek/