Zsiday-blog

Új utakon a gazdaságpolitika?

2016, November 25 - 09:25

Az elmúlt hetekben olyan gazdaságpolitikai szólamok és bejelentések hangzottak el, mintha nem a Nyugat-Balkánon élnénk. És ez jó.

Lázár János elismeri, hogy "brutálisan romlott" versenyképességünk, és ez ellen tenni kell (http://www.portfolio.hu/unios_forrasok/gazdasagfejlesztes/lazar_beszelju...). Végre! A probléma felismerése már fél út a megoldás felé.

Kijelentik, hogy csökkenteni kell a bürokráciát, fel kell gyorsítani a bírósági eljárásokat. Azt mondják nem alacsony bérekkel, hanem magas hozzáadott értékű munkával kell versenyeznünk. Emelik a minimálbért és csökkentik a járulékokat, adókat. A miniszterelnök új ipari forradalomról, robotizációról beszél és az ahhoz való alkalmazkodás szükségességéről, a szakmunkásképzés helyett a high-tech oktatás felé elmozdulásról. Mi folyik itt? Hirtelen Szingapúrba vagy Íroszágba teleportáltunk?

Úgy tűnik, a gazdaságpolitikusok a korábbi "kínai modell" (= olcsó munkaerő, gyenge deviza, államilag leosztott piacok és hitelek, export és gyáripar mindenek felett) helyett új irányba szeretnék terelni a gazdaságot. Felismerve az alacsony bérek elvándorlást elősegítő hatását, gyors bérfelzárkózást indítottak el (ami egyébként magától is zajlik), s habár a járulékcsökkentés területén én jóval nagyobbat, bátrabbat léptem volna, de alapvetően az irány pozitívnak tűnik. A vállalati nyereségadó csökkentésében is van racionalitás, s habár megint csak azt mondhatom, hogy én nem erre helyeztem volna a hangsúlyt, de alapvetően értem a mögötte rejlő logikát, amibe nem is lehet feltétlenül belekötni. Ettől még a félautoriter strómannoligarchia rendszere fennmarad, de talán hangsúlyeltolódás megy végben abban is, és ez így együtt valóban segíthet megemelni az egyébként jelenleg nulla közeli növekedési potenciált.

A nagymértékű minimálbéremelést alapvetően a hazai kkv-k fogják megfizetni, ahol még ma is teljesen mindennapos a részleges feketefoglalkoztatás, így a minimálbéremelésnek egyfajta fehérítő szerepe lesz. Ezek a kkv-k jóval többet buknak a béremelésen, mint amit nyernek a járulékcsökkentésen. A dolgozóik nem fognak nettóban többet keresni, mint eddig, de kisebb lesz belőle a szürke/fekete rész. Ugyanakkor azok, akik eddig is fehéren fizették az alkalmazottaikat - és ez főleg a nagyobb magyar és külföldi tulajdonú cégekre igaz - ott a járulékcsökkentés valóban segít a béremelésben, a dolgozók megtartásában.

A következő 2-3 évben, ha nincs valamilyen külső sokk, akkor valóban gyors reálbérnövekedés és fogyasztásbővülés következik be, amelyet várhatóan az infláció felpörgése is kísérni fog - viszont a forint stabil lehet ennek ellenére, még nagyon alacsony kamatszint mellett is, a hatalmas folyó fizetési mérleg többlet miatt. A valódi kockázat az amiről már sokszor írtam: a jelenlegi hazai fellendülés nagymértékben az EU-pénzekre támaszkodik, és azok gyors lehívásával 2019 után hirtelen nagy orrabukás következhet be, emiatt valóban érdemes lenne elnyújtani inkább a kifizetéseket (teljesen egyetértek Nagy Mártonnal ebben: http://www.portfolio.hu/unios_forrasok/gazdasagfejlesztes/nagy_marton_tu...), különös tekintettel arra, hogy egyáltalán nem biztos (sőt szerintem kizárt) hogy a következő ciklusban (ha még lesz EU a mai formájában) ilyen bőkezű pénzosztásban részesülünk.

Már "csak" a független intézményrendszer visszaállítása szükséges, és végül még európai ország leszünk...

Még mindig van fűtőanyag az ingatlanboomhoz

2016, November 22 - 10:29

A válság utáni nadrágszíjszorítás, a gazdagoknak kedvező jövedelempolitika és az EU-s támogatások hatására Magyarországra áramló pénzek megtették hatásukat: a hazai lakossági vagyon 2007-8-hoz képest duplázódott!

Nézzük mennyi volt a hazai lakossági pénzügyi vagyon az MNB statisztikái alapján az adott évek végén (http://www.mnb.hu/statisztika/statisztikai-adatok-informaciok/adatok-ido...):

1995 3600 mrd
1998 6500 mrd
2003 11500 mrd
2008 15500 mrd
2012 22500 mrd
2016 34500 mrd

Ha a GDP-hez viszonyítjuk a számokat akkor sokkal érthetőbb mi történik (lakossági nettó pénzügyi vagyon osztva a GDP-vel):

1995 62%
1998 62%
2003 61%
2008 57%
2012 78%
2016 97%

A magyar lakosság pénzügyi vagyona (szemben a korábbi stabilitással) a válság óta gyakorlatilag felrobbant, vélhetően a bevezetőben felsorolt három tényezőnek köszönhetően. Azonban azt is tudjuk, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek jelentősen nőttek a 2008 utáni időszakban, magyarul míg korábban viszonylag stabil vagyoni helyzet volt jellemző, 2008 óta azonban a gazdagok nagyon meggazdagodtak.

Ennek egyébként fontos kihatása van az ingatlanpiacra is, nem véletlen a Budapesten és néhány nagyobb városban bekövetkezett ingatlanárrobbanás. Ha azt feltételezzük, hogy a lakosságnak van egy megcélzott pénzügyi vagyon-ingatlanvagyon aránya, akkor ebből az is következik, hogy a pénzügyi vagyon növekedése szinte automatikusan magával hozza az ingatlanvagyon (ingatlanárak) növekedését. Leegyszerűsítve: a sok pénzt valamibe rakni kell, és ennek egyik csatornája az ingatlan, ha túl sok van már állampapírban, bankbetétben, miegymásban, akkor kell rakni ingatlanba is.

Jelenleg kb 50000 mrd Ft a hazai lakásvagyon értéke, az FHB lakásárindexe alapján megbecsülhetjük, hogy ez a múltban hogy alakult, és hogyan aránylott a lakossági megtakarításokhoz

Lakásvagyon becsült értéke

1998 12500 mrd
2003 37000 mrd
2008 46000 mrd
2012 37000 mrd
2016 50000 mrd

És az arányok (lakossági pénzügyi vagyon osztva lakásvagyon):

1998 52%
2003 31%
2008 34%
2012 61%
2016 69%

Ez tehát azt mutatja, hogy a pénzügyi vagyon (bankbetét, befektetési alap, stb) hogyan aránylik a lakásokban megtestesülő vagyonhoz. Amikor ez az érték alacsony, akkor a lakosság teljes vagyonának nagy része van ingatlanban, kevés friss pénz van ami még ingatlant akarhat vásárolni, leegyszerűsítve: az ingatlan drága. Amikor az érték magas, akkor nagyon sok
pénzügyi vagyon van a lakásvagyonhoz képest, sok a még potenciálisan ingatlanba forgatható pénz, az ingatlanárak alacsonyak.

A fura helyzet tehát az, hogy - főleg az EU-s pénzeső és a gazdagoknak kedvező jövedelempolitika miatt - még mindig nagyon sok olyan pénz van Magyarországon, amely potenciálisan ingatlanba mehet, így hiába mentek már sokat az ingatlanárak, sok pénz hever még a partvonalon, jelentős a potenciális ingatlan iránti kereslet. A hazai ingatlanboom - hacsak nem jön valahonnan egy hirtelen világgazdasági válság - még távolról sem ért véget. További folyomány, hogy amíg dől be az EU-s pénz, addig várhatóan egyéb formákban (lakossági állampapír, befektetési alap) is rapid módon fog nőni az állomány.

Keleti oldal – nyugati oldal

2016, November 19 - 10:10

Ha igaz az a feltételezés, hogy a globalizáció veszteseinek lázadása okozta a Trump-jelenséget és a Brexitet, akkor ennek komoly kihatása lehet Európára, és azon belül a kelet-nyugat kapcsolatokra. A nyugati szavazók hamarosan "fellázadhatnak" a keletiek ellen, megvonhatják a támogatásokat, vagy durvább csapások is jöhetnek.

A fejlett országok közép/alsóközéposztálya Szkülla és Kharübdisz közé került: a saját gyorsan gazdagodó elitje, és a fejlődő országok iparosodó és szintén egyre jobbmódúvá váló lakossága között stagnáló bérekkel, relatív lecsúszással, létbizonytalansággal, munkahelyeik elvesztésével kellett szembenézniük. Az Egyesült Államokban például 20 éve nem nőttek a medián reáljövedelmek, vagyis Average Joe élete egyáltalán nem javul:

https://fred.stlouisfed.org/series/MEHOINUSA672N

Ugyanez azonban Európán belül is igaz: a csehek, szlovákok, magyarok, lengyelek elveszik a nyugatiak munkahelyeit, amire jó példa a nagy autógyárak régióba költözése. Ez pedig nem is csoda, ha megnézzük a munkaerő teljes költségét Európán belül:

http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/File:Labour_...

Különösen rossz a helyzete azoknak az országoknak, akik oktatásban/államszervezésben/mentalitásban nem nagyon jobbak Kelet-Közép-Európánál, de a béreik sokkal magasabbak. Rájuk már évek óta rájár a rúd, és nem is várható, hogy az európai munkamegosztáson belül versenyképesebbek lesznek, sorsuk maximum stagnálás. Miközben a szinte már német Csehországban 9,9 euróba kerül egy alkalmazott egy órára, aközben Portugáliában és Görögországban még mindig 30-40%-kal többe. Ki fog ott munkahelyet létrehozni? Senki. Olaszország 28 euró , miközben Lengyelország vagy Magyarország 7-8 euró? Nem véletlenül stagnál vagy 20 éve Itália gazdasága (lásd az olasz GDP-t, időtáv maximumra állítva: http://www.tradingeconomics.com/italy/gdp-per-capita-ppp).

Az igazság az, hogy a KEU bevándorlók egyrészt direkt módon (odamennek) másrészt indirekt módon (a gyárakat idehozzák) tényleg elveszik a Nyugat-Európaiak munkáját. Pont úgy, ahogy a mexikóiak meg a kínaiak elveszik a wisconsini meg michigani Average Joe munkáját. Sőt, a helyzet durvább, mert mi egy blokkba kerültünk velük, és nem csak hogy nem tudnak semmit tenni ellenünk, hanem évente hatalmas összegekkel is támogatják a gazdaságainkat, plusz migránsainkat sem tudják megállítani.

Azt gondolom, hogy ez fenntarthatatlan a nyugat-európai szavazók szempontjából, és elégedetlenségüknek hangot is fognak adni. Ezek a szavazók ugyanis azt fogják látni, hogy míg náluk stagnálás van, addig a KEU régióban növekedés, gazdagodás, és ezt még ők pénzzel is támogatják. És itt ér össze a Trump-jelenséggel a történet. Mint az USA-ban, vagy Angliában (Brexit) láttuk, az emberek előbb-utóbb nemet mondanak erre. Ezért gondolom azt, hogy Magyarország számára a jelenlegi EU-ciklus az utolsó pénzeső, és azzal még nagyon olcsón megúsznánk mi is és a régió is ezt az ellentétet, ha csak a támogatási rendszer szűnne meg, ugyanis könnyen lehet, hogy ennél markánsabb lépésekre fog sor kerülni: konkrétan az EU léte is veszélybe kerülhet. Aki pedig azt gondolja, hogy az EU-n kívül is van élet, meg önállóan, elszigetelődve, ismét vámokkal "visszanyerve szuverenitásunkat" minden rendben lesz, és kitör a jólét, annak Moldávia tanulmányozását javaslom. Valóban van élet az EU-n kívül, de nem segít rajta a 9%-os társasági adó sem: Macedóniában és Kirgizisztánban is 10% a társasági nyereségadó, de a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe integrálódás nélkül ez annyit segít csak mint halottnak a csók...

Újra szól a kilenclövetű

2016, November 18 - 10:44

A 9%-os társasági adónak, mint azt tegnap írtam, sok haszna nem lesz a hazai gazdaság JELENLEGI szereplői számára: az 500 millió nyereség alattiak, akik a legtöbb embert foglalkoztatják alig érzik meg, az 500 millió felettiek közül az igazán nagyok az adókedvezmények miatt szintén nem látják sok előnyét, az egyetlen valóban nyertes kör azoknak a nagyobb (de azért nemzetközi mércével nem kiemelkedő) magyar és külföldi cégeknek a csoportja, akik pár milliárdos profitot érnek el, de nincs adókedvezményük. Ez lehet olyan 800 cég, ami azért nem sok.

A nagy kérdés az, hogy azokra a cégekre, akik JELENLEG nincsenek Magyarországon kellő vonzerőt gyakorol-e az új kulcs, hogy ide csoportosítsák adójuk egy részét. Nyílt titok, hogy a növekedési adóhitel a GE-re lett szabva (https://www.nav.gov.hu/nav/ado/tarsasagi/Uj_kedvezmeny_a_tarsa20151212.html) aminek következtében a Magyarországon kimutatott profitja megsokszorozódott, és ez többszáz milliárd forint többletbevételt jelent a költségvetésnek. Vajon a kormány annak tudatában, vagy azt remélve vezette-e be az alacsony adókulcsot, hogy ezzel átvesszük a stafétát Luxemburgtól és Írországtól, és egyes multik a nyereségük egy részét idetelepítik? Jó esély van rá, hogy ez rejlik a hirtelen és meglepő fordulat mögött.

Az EU-ban és világszerte egyre jobban büntetik a vállalatokra szabott illetve ide-oda utalgatós, csomagolós (pl. Double Irish with a Dutch Sandwich: http://www.investopedia.com/terms/d/double-irish-with-a-dutch-sandwich.asp és egyéb egzotikus) technikákat, ennek lehet alternatívája az egyszerű, nem cégre, nem iparágra szabott, problémamentes adózás, amely az EU-ban a legalacsonyabb. Nem tudom megítélni, hogy ez mennyire fog működni, a következő 2-3 év társasági adóbevétel számaiból ki fog derülni, hogy bejött-e a kormány számítása. Az biztos, hogy Magyarországon a kapitalisták*, a gazdagok számára adóparadicsomi állapotok vannak...

*kivéve természetesen a nemkívánatos, és szektoradóval sújtott "ellenségek"

9%

2016, November 17 - 14:55

Alapvetően minden adócsökkentést támogatok, a kisebb adók - kisebb állam pártján állok, ezért örülök a ma bejelentett társasági adócsökkentésnek. Ugyanakkor vegyes érzéseim is vannak ezzel kapcsolatban: ha már ennyi mozgástér van a költségvetésben, sokkal szerencsésebb lett volna ezt a munkára rakódó terhek csökkentésére fordítani...

Nézzük tehát a hírt. A társasági adó kulcsa a jövő évtől állítólag egységesen 9% lesz. Mivel 500 millió forint alatti nyereségnél ez eddig is 10% volt, így egyértelmű, hogy ennek a nyertesei a kifejezetten nagyvállalatok, akiknek a nyeresége 500 millió forint felett van, a többieknek majdnem irreleváns. Azonban ezeknél a nagy cégeknél alapvetően nem az dönti el egy beruházás, a munkahelyteremtés sorsát, hogy 9 vagy 19% adó, hanem a befektetési környezet, a hosszabb távú jövőkép, a kiszámíthatóság, az általános működési környezet, a politikai vagy éppen korrupciós helyzet. Így ettől a lépéstől önmagában sok többletberuházásra, fejlődésre nem számíthatunk, habár némi pozitív hatása valószínűleg lesz, de leginkább annyi, hogy több lesz ezeknek a cégeknek a nyeresége (aztán persze lehet őket szidni, hogy kiviszik az országból ezt a pénzt).

Miközben azonban Magyarországon szép lassan kialakult a kapitalisták/gazdagok adóparadicsoma (vállalati nyereségadó egyszámjegyű, magánmegtakarítások TBSZ számlán nem adóznak, lakossági államkötvények kamata a piaci felett, stb.), a munkát terhelő terhek esetén még mindig Európa legrosszabbjai között vagyunk, még akkor is, ha ezen enyhíteni fog a szintén beígért járulékcsökkentés. A tőke jelenleg Magyarországon jóval kisebb kulccsal adózik mint a munka, és ennek több káros következménye van. Egyrészt az elmúlt 6 évben amúgy is megnőtt társadalmi szakadékot tovább mélyíti (latinamerikainizáció), másrészt adóelkerülésre, adóelterelésre ösztönöz. Többször írtam róla, hogy milyen fontos lenne gyorsan, nagymértékben csökkenteni a munka terheit, ugyanis ez csökkentené a kivándorlást, mivel lehetővé tenné a hazai nettó bérek gyorsabb konvergenciáját, illetve versenyképességi oldalról is elengedhetetlen, valamint a jövedelmek, a gazdaság fehérítéséhez is szükséges. A magyar állam még mindig aránytalanul nagy, túlterjeszkedő, túl sok adót szed be. Ha ebben változás van, és kevesebb adóbevételre van szükség (ennek őszintén örülök), akkor inkább a munka és tőke adóztatásának egymáshoz való közelítése lenne célszerű.

(kiváló kollégám az alapblog-on reagált írásomra, az enyémtől eltérő véleményét érdemes elolvasni és megfontolni - engem telefonon már majdnem meggyőzött:)
http://alapblog.hu/eljen-a-kilences/

Mi értelme van a tőzsdén lenni?

2016, November 14 - 14:21

Megvallom őszintén, hogy egy éve, amikor az MNB megvásárolta a Budapesti Értéktőzsdét, nagyon nagy reményeim voltak. Habár nem vagyok híve az állami tulajdonnak a gazdaságban, de úgy gondoltam, hogy lehetőség nyílik a szabályozás és instant-törvénykezés erejével feltámasztani a tőzsdét, olyan környezetet teremtve, ahol megéri új cégeket a tőzsdére hozni, megéri ott finanszírozást keresni, és jól járnak az egésszel a megtakarítók és a magyar gazdaság is:

http://zsiday.hu/blog/t%C3%A9nyleg-lesz-%C3%BAj-t%C5%91zsdei-aranykor

Sajnos egyelőre csalódnom kellett. Eltelt egy év, és nem nagyon történt semmi kézzelfogható. Tőzsdei kibocsátóként ráadásul az elmúlt években azt láttam, hogy egyre drágább, és nehezebb a tőzsdei jelenlét, de cserébe sok haszna nincsen. Amikor a Plotinus Nyrt-t 2011 tavaszán bevezettük a BÉT-re, akkor éves extra-költségeink megálltak pár millió forintból. Azóta azonban sokban nehezedett a helyzet. Egyrészt beszámolóinkat MSZSZ helyett IFRS-ben kell készítenünk, ami jelentős többletkiadásokkal jár, plusz időigényesebb is, ráadásul a Quaestor/Budacash botrányok után olyan szinten lett megszigorítva a könyvvizsgálat, hogy alig van rá jelentkező, és aki van, az is a korábbi árak többszöröséért vállalja, ami nem is csoda.

A tőzsdei jelenlét tehát drága, és nehézkes. Nem lenne ezzel semmi baj, ha cserébe kapnánk valamit, de a tőzsdei cégek nem részesülnek támogatásban. Ugyanúgy adózunk, mint a nem tőzsdei cégek, akiknek azonban sokkal kisebbek a költségei, és egyszerűbb az adminisztrációjuk. A hazai tőzsdei cégekbe fektetők sem kaptak semmilyen külön támogatást, ami miatt megérné nekik mondjuk már meglévő hazai részvényeket/kötvényeket vásárolniuk, esetleg új magyar kibocsátásokban részt venniük - ahelyett, hogy vennének mondjuk Apple vagy Google papírokat. Nem csoda, hogy a befektetői pénzek egy része emiatt külföldi részvényekbe áramlik, pedig erősíthetné akár a hazai gazdaságot is.

A hazai tőzsde magától nem fog feltámadni. Ha a megtakarítók és a kibocsátók nem élveznek olyan kiemelt szerepet, előnyöket, mint a nem tőzsdei cégek, akkor folytatódni fog az elmúlt évek tetszhalott állapota, és a tőzsde, amely a gazdaságfejlesztés motorja lehetne, kihasználatlanul, eltékozolt lehetőségként parlagon marad.

A dezinfláció vége

2016, November 12 - 10:54

Az 1980-as évek elejétől folyamatos dezinfláció, később enyhe defláció alakult ki világszerte, ennek azonban valószínűleg vége. A dezinfláció fő okai a dereguláció, globalizáció, világkereskedelem fejlődése voltak. A kelet-európai, kínai, mexikói, stb. munkaerő bekapcsolódása a globális vérkeringésbe mindenki számára olcsóbbá tette az árucikkeket, a jegybanki függetlenség erősödése pedig garantálta, hogy az inflációnak esélye sem lehet. Ennek azonban vége szakadhat. A fehér közép/alsóközéposztály lázadása a világban (Brexit, Trump, Podemos, Sziriza, Le Pen, stb.) megállítani látszik a globalizációt, ismét előtérbe kerülhet a protekcionizmus. Ezzel párhuzamosan beindulhat az állami költekezés (infrastruktúrafejlesztés, ez hangsúlyos pl. Trump programjában, elnöki beköszönő beszédében is gyakorlatilag egyetlen konkrétumként ezt említette meg), természetesen hitelből. Ráadásul a jegybankok világszerte folyamatosan veszítik el függetlenségüket, rá vannak kényszerítve az állami gazdaságpolitikával való kooperációra.

A protekcionizmus, az alsó középosztály felé történő jövedelemátcsoportosítás (ők, ellenben a gazdagokkal, elköltik, ami többletpénzt kapnak), állami költekezés egyértelműen inflatórikus. Ráadásul ez a fordulat akkor következik be, amikor a válságból már nagyjából kijött a legtöbb fejlett állam, tehát a munkaerőpiac sem túl laza, nincs sok szabad munkaerő (pl. Japánban, Németországban, USA-ban), így gyors bér- majd ebből következően árnyomást generálhat.

Nagyon valószínűnek tűnik, hogy a dezinfláció korának vége, és a kötvénypiacokon végbemenő heves változás ennek esélyére utalhat. Könnyen lehet, hogy a mostani időszakra fordulópontként tekintünk majd vissza (hasonlóan 1980-81-hez), amikor a korábban uralkodó nagy piac trendek megfordultak: a 35 éves kötvénypiaci árfolyamemelkedés (hozamesés) tényleg véget érhetett.

Magyar vonatkozás: a kiterjeszkedő állam, a strómannoligarchia térnyerése (=verseny csökkenése=árverseny csökkenése=áremelkedés), a szűk munkaerőpiac, a bérek agresszív, immár államilag támogatott felfutása (persze magától is megtörténne, de így gyorsabb), a jegybank által szándékoltan gyengén tartott forint ugyanebbe az irányba mutat: gyorsan, teljesen váratlanul felbukkanhat idehaza is az infláció. És nem fog a bűvös 3%-nál falba ütközve megállni...

Így a következő évek programja idehaza - mint korábban is írtam - a nominálisan kétszámjegyű bérnövekedéssel, folyamatos külső egyenlegromlással (ez egyelőre nem nagy probléma), egyre gyorsuló inflációval (ha a lakásárakat/bérleti díjakat is amerikai módra figyelembe vennénk, akkor már most 4% infláció lenne idehaza!) , tartósan alacsony rövid oldali kamatszinttel, és stabilan 300 körüli euró-forint árfolyammal járhat. A hazai gazdaság/bérek reálfelértékelődése így mehet végbe a következő pár évben.

A tankönyvek szerint lehetetlen

2016, November 10 - 17:09

Orbán Viktor az EBRD konferenciáján a sajtóhírek szerint azt mondta, hogy a "tankönyvek szerint lehetetlen" egyszerre költségvetési fegyelmet tartani, foglalkoztatást növelni, adósságot csökkenteni, GDP-t növelni, azonban Magyarországnak sikerült, mert szakított a régi beidegződésekkel.

Ez több ponton sem igaz.

1. A tankönyvek szerint mindez lehetséges. Sőt, az az ország, amelynek magas a potenciális növekedése, amely képes arra, hogy gyorsan növelje a termelékenységét az pont ezt tudja végrehajtani, erre jó példa Hong Kong vagy Szingapúr is, ahol a hazainál jóval nagyobb növekedés volt évtizedeken át (!!!) a fiskális fegyelem fellazulása nélkül, miközben nőtt a foglalkoztatás, és csökkent az adósság (vagy nőtt az ország megtakarítása, ami ugyanaz pepitában).
2. Magyarországon ráadásul nem is ez történt, a narratíva téves. Magyarországon egy klasszikus költségvetési költekezés generálta, azaz standard keynes-i fellendülést sikerült létrehozni, csak a forrásokat ehhez nem a költségvetés eladósodása, hanem Európa nyújtotta. De ez lényegében ugyanaz a mechanizmus, az állam elköltött egy csomó pénzt, és lőn növekedés. Valójában a hazai költségvetési hiány 6-8% között lett volna, ha nem EU-pénzeket költünk, hanem a sajátunkat, de hatásait illetően pont ugyanott tartunk, azaz gazdasági növekedési hatásokat tekintve ez az egész egy fiskális expanziónak, költségvetési stimulus által generált növekedésnek felel meg. (egyébként valójában meg tényleg az történt, hogy az EU beutalt ide egy rakat eurót, amelyet "fedezetként használva" az MNB nyomtatott egy csomó forintot, és azt költötte el a költségvetés)
3. Sőt, mindezek eredménye nem is lett kirobbanó növekedés. Nézzük meg, hogy a hozzánk hasonló, de nálunk jellemzően kevesebb EU-támogatást kapó országok GDP-je mennyit nőtt 2010-15 között:

Magyarország 10%
Csehország 10,7%
Románia 13,7%
Szlovákia 18,1%
Lengyelország 22,2%

Nagyon örülök, hogy Magyarországon fellendülés van, sőt azt gondolom, hogy szerencsére ez még egy ideig így is marad, viszont fontos, hogy tisztán lássunk, tudjuk, hogy mi miért történik. Ne éljük azért ennyire bele magunkat a tündérmesébe!

Mihez ért Trump?

2016, November 9 - 16:54

Ha megnézzük Trump üzleti karrierjét, akkor két dologhoz ért: mások hasába lyukat beszélve, meggyőzi őket bármiről - különösen saját zsenialitásáról -, illetve kölcsönpénzből hatalmas épületeket húz fel. Aztán persze az adósságot nem adja meg.

Az elnökké válás útján az első képességét kellett igénybe vennie, elnökként pedig valószínűleg a másodikat fogja kamatoztatni. Trump vállalkozásainak lényege, hogy részvényesektől, kötvényesektől, bankoktól vett fel annyi pénzt hitelbe amennyit csak adtak neki, majd mindenféle projekteket csinált belőle, természetesen úgy, hogy ő már az elejétől nagy pénzeket vegyen ki az egészből, elsősorban a "Trump" márkanév használatáért. Később gyakran kiderült, hogy a projekt nem életképes, a részvényesek és kötvényesek hatalmasat buktak, az adósság nem lett visszafizetve, de Trump addigra már nagyon is jól járt.

Trump, az új elnök ezt fogja csinálni valószínűleg a következő években is: annyi hitelt vesz fel, amennyit csak lehet, és grandiózus infrastrukturális projektekbe fogja nyomni: épületek, autópályák, vízerőmű, Nagy Fal, bármi ami hatalmas és látványos. Ez egyébként pont az, amire sok közgazdász szerint szükség van a gazdaságok beindításához: infrastruktúrafejlesztés állami eladósodásból. És úgy tűnik a piacok pont ezt kezdték árazni. A nagy hitelfelvétel és költekezés eredménye valószínűleg növekedés és infláció lesz, valamint egy csomó állampapír kibocsátása. Nem csoda, hogy ma az amerikai 10-éves állampapírok hozama a tegnapi 1,8% körüli hozamról - bár reggel a nagy ijedelemben a hozam 1,7%-ra esett, már 1,95%-ra emelkedett.

Nem sokat tudunk arról, hogy mit fog csinálni Trump, de eddigi munkássága alapján a hitelfelvételhez és a kölcsönvett pénz grandiózus elköltéséhez nagyon ért. A piacok azt mondják, hogy ezt fogja elnökként is folytatni.

Zeitgeist

2016, November 9 - 08:54

Minden kornak megvan a saját fő gondolati csapása, a társadalom irányultsága, a korszellem, a Zeitgeist. A Brexit és Trump megválasztása, az M5S mozgalom Olaszországban, a Podemos, Ciudadanos előretörése Spanyolországban mind ugyanazt jelzik: a hagyományos pártstruktúrák nem tudnak választ adni a fő problémára, aminek a legjobb kifejezése az Elefánt-görbe:

http://www.bloomberg.com/news/articles/2016-06-27/get-ready-to-see-this-...

A görbe azt mutatja, hogy a világ különböző vagyoni helyzetben lévő rétegeinek jövedelme hogyan változott az elmúlt 20-30 évben. Jól látható, hogy a globalizáció, a liberalizáció, a világkereskedelem a Föld 2/3-ának hihetetlen vagyoni gyarapodást hozott, ez a 2/3 azonban alapvetően nem a fejlett országokban van, hanem Latin-Amerikában, Ázsiában, Afrikában. A fejlett országok alsó-közép és középosztálya az elmúlt évtizedekben a fenti folyamatok (amelyeket Thatcher és Reagan indított el) vesztesei voltak. Ők azok, akik nem gazdagodtak, miközben azonban a fejlett országok értelmisége, illetve a gazdasági elit azért szintén nyertese volt a változásoknak, így a az amerikai/európai munkások szendvicsbe kerültek: jöttek fel a kínaiak, koreaiak, botswanaiak, gazdagodtak a korábban is gazdagok, csak ők nem. A gazdagok offshore-struktúrákon keresztül, a multinacionális cégek a pénzek ide-oda utaztatásával kerülik el az adózást, miközben egyébként a sima adókulcsaik is számottevően csökkentek. Eközben a kádári értelemben vett kisember azt látja, hogy nem jut ötről a hatra. 1960-ban a legmagasabb személyi jövedelemadó-kulcs 91% volt az USA-ban (!!!), ma 39,6%, és hasonló folyamatok zajlottak le a vállalati adózás területén globálisan is.

A gazdagok gazdagodtak, a fehér középosztály pedig nem jutott előre. Ebből azonban elegük van, és változást akarnak. A kérdés az, hogy ez milyen formában fog bekövetkezni, a választók ugyanis nem mindig azt kapják, amit szeretnének. Például idehaza hasonló elégedetlenség (a kádári jólét utáni vágy) vezetett a Fidesz győzelméhez, ám a magyar kormány gazdaságpolitikájával valójában pont a gazdagok jártak jól. Nem tudjuk előre megmondani, hogy egy Trump vezette Amerika hasonló utat jár-e be, és miközben populista jelszavakkal kielégíti választóit, közben továbbra is a jómódúakat támogatja-e anyagilag. A Trump-elnökség gazdaságpolitikai kihatásai egyelőre előrejelezhetetlenek szerintem.

Ugyanakkor az jól látszik, hogy a világ gazdaságpolitikusainak választ kell adniuk a (relatív módon, globális értelemben) lecsúszó fejlett országokbeli közép/alsóközéposztály problémáira, ami valószínűleg elkerülhetetlenül a vállalatok, a gazdagok magasabb adóztatásával, a jövedelem átcsoportosításával, a globalizáció lassulásával/visszafordulásával fog járni. Ez a tőkéseknek, a nagy vagyonok tulajdonosainak definíciószerűen nem lehet jó...

Vagy ahogy Virág elvtárs mondta: Nem szívesen lennék most az imperialisták helyében:
https://www.youtube.com/watch?v=-5Sh5omf7CU

Az ördög jobb és bal keze

2016, November 6 - 08:33

Sajnos ebben a cikkben a címmel ellentétben nem a kiváló Bud Spencer-Terence Hill filmről lesz szó - pedig az biztos érdekesebb lenne - hanem az amerikai elnökválasztásról. Az elmúlt napokban ugyanis jól érzékelhető pánikhangulat kezdett eluralkodni a piacokon arra a hírre, hogy Donald Trump ismét esélyes az elnöki címre, a választás eredménye gyakorlatilag bármi lehet. Miután pedig idén egy hasonló választás esetén a piaci szereplők számára váratlan és negatív, sőt majdhogynem elképzelhetetlen esemény következett be (Brexit), ezért ezek az aktorok még egyszer nem akarnak abba a hibába esni, hogy nem készülnek a rosszabbnak tekintett kimenetelre. Ezért van most esés a tőzsdéken: készülnek.

Azonban éppen a korábban megtapasztalt Brexit, illetve az arra még élénken emlékező piaci szereplők reakciója miatt valószínűtlen, hogy - bármi is legyen az eredmény - hasonló esés és ijedség legyen, ha Trumpot választanák meg, hiszen most nem készületlenül fogja érni a piacot az ördög bal kezének megválasztása. Ha pedig a még mindig valószínűbb Clinton-győzelem (az ördög jobb keze) következik be akkor komoly felfelé ugrás is elképzelhető. Azaz, a rövidtávú potenciális reakciók szerintem most mások, mint nyáron a Brexit-szavazás idején voltak.

Ugyanakkor hosszabb távon hasonló a helyzet, mint amit akkor írtam: senki nem tud semmit. Nixonról a többség azt gondolta, hogy kiváló elnök lesz, de csúfosan megbukott. Reagant üresfejű filmszínésznek tartották, de meglepően sikeres elnök lett. Trump valóban narcisztikus szociopatának tűnik, Clinton viszont egy hataloméhes és azért bármit megtévő establishment-tag. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy előre tudhatjuk melyik jobb az USA gazdaságábnak és a világnak. Trump valószínűleg hajlamosabb lehet - hasonlóan Reagan-hez - nagyobb fiskális hiányt generálni, ami a jelen helyzetben kifejezetten előnyös lehet, és beröffentheti az amerikai és ezen keresztül a globális növekedés motorját is. Ráadásul az USA-ban - ellentétben más, nyugat-balkáni országokkal - még működnek a fékek és ellensúlyok, nem one-man show zajlik, tehát sem Clinton, sem Trump nem azt tesz amit akar, a Kongresszus, a Szenátus , a Legfelsőbb Bíróság, stb. megakadályozza a teljes hülyeség kibontakozását.

Mindezek fényében az amerikai elnökválasztást rövidebb távon kisebb negatív és nagyobb pozitív kockázatnak értékelem, mint a konszenzus, bár valószínű, hogy Trump megválasztására lenne egy rövid ijedelem. Hosszabb távon pedig nem hiszem, hogy megváltozna az a világkép, amiben a fejlett országok gazdasága erősödik, és valamiféle kamatnormalizáció történik.

Akit pedig a film érdekel, gyerekkorunk nyári-téli-tavaszi szüneteinek megédestője, az nézze meg, nekem még tizenhatodjára is tetszik, és a mai gyerekek is imádják (az intro-zene külön jó!):

https://www.youtube.com/watch?v=DprNxTB6Apc