Zsiday-blog

Hogyan keress pénzt a tőzsdén?

2017, Január 27 - 07:56

Nagyon-nagyon kevés ember tudott tőzsdézésből meggazdagodni az idők folyamán, és azok egy része is később elbukta vagyonát. A közgazdászok halmozottan hátrányos helyzetűek: egyrészt azt hiszik, hogy értenek hozzá, másrészt abszolút nem értenek hozzá. Hogyan lehet akkor mégis pénzt keresni a tőzsdén?

Nagyon nehezen. A legtöbb ember számára a spekulatív befektetésekkel történő pénzszerzés, azaz a rövidebb-középtávú kereskedés nem járható út. Akinek mégis, az vegye figyelembe, hogy ez egy szakma, és ki kell járni az "egyetemet", utána le kell belőle "phd-zni", és gyakran még utótanulmányokat folytatni. A tanulópénz mindenképpen sok, a kifizetés ezek után erősen bizonytalan. Nem lehetetlen, de nagyon keveseknek fog sikerülni. Ha valaki meg akar gazdagodni, akkor annak sokkal valószerűbb útja a saját vállalkozás felépítése. A tőzsde vagyonszerzésre kevésbé, meglévő vagyon megtartására és némi gyarapítására sokkal alkalmasabb.

A legtöbben azonban úgy kerülnek kapcsolatba a tőzsdével, hogy van valamennyi pénzük, és mint valami kaszinóban, elkezdik ide-oda rakosgatni a "téteket". Ez majdnem biztos, hogy végül veszteséggel fog zárulni, és a delikvens levonja a következtetést: a tőzsdén csak bukni lehet. Így igen. Ha viszont inkább megpróbálná a tőzsdét hosszútávú megtakarítási/befektetési lehetőségként felhasználni, akkor sokkal nagyobb esélyekkel indulna. Akinek nem ez a fő foglalkozása (de még közülük is soknak!), annak inkább azt javasolnám, hogy valamilyen rendszerességgel (havi, negyedéves, éves) fektessen be egy kiválasztott, széles palettát felölelő termékbe. Ez lehet például egy nagyobb tőzsdeindex, talán legpraktikusabb a világ tőzsdéit leképző msci world indexet követő tőzsdén kereskedett befektetési alap (ETF) időszakos rendszerességgel történő megvásárlása. Vagy lehetséges egy jól kiválasztott másfajta, abszolút hozamú befektetési alapkosár vásárlása (nyilván hazabeszélek, de a Concorde Hold Alap pont ilyen kosár, amely ráadásul díjmentesen csomagol össze több, véleményem szerint igen jó minőségű alapot), vagy - bár nem tőzsde - jelenleg értelmes választás idehaza az inflációkövető prémium magyar államkötvények vásárlása. Vagy ezek valamiféle kombinációja. Nyilván nagyobb összeg esetén ezt az egészet rá lehet bízni a privátbankárokra, de itt is óvakodjunk a drága termékeket árusítóktól: sokkal valószínűbb, hogy a hosszútávú kiegyensúlyozott részvény-kötvény portfoliót kezelők értelmesebb eredményeket érnek el számunkra.

A lényeg, hogy egy előre meghatározott stratégia mentén építsünk fel egy portfoliót, hosszútávú elképzelésre, és nem rövidtávú megérzésekre, brókerötletekre alapozva. Ha esik, ha fúj, negyedévente mondjuk elköltjük az erre szánt összeget. Nagy valószínűséggel 10-éves távon lesz belőle reálhozamunk.

Esetleg, de ez már ingoványos talaj, ki lehet ezt egészíteni a "keselyű-stratégiával". Ha azt olvassuk sok helyen, hogy a világ valamely szegletén baj van (szétesik az eurózóna, tönkremennek az oroszok, recesszió van Brazíliában, stb. stb.) akkor jó esélye van, hogy ott olcsón lehet valamiféle eszközöket (részvényeket vagy kötvényeket) vásárolni. A sok rossz hír ennek a stratégiának szükséges, de nem feltétlenül elégséges feltétele, ehhez már azért mélyebb ismeretek, és némi utánajárás szükségesek. Általában azonban mire a helyi statisztikai hivatalok meghirdetik a recesszió beköszöntét, már elég olcsón lehet vásárolni. Ez egy ad-hoc módszer, nem veszélytelen, de ha nem hitelből, és csak a pénzünk kisebb részével csináljuk, akkor nagyon nagy bajba azért jellemzően nem kerülhetünk vele.

Bónuszjavaslat: bármely országban beköszönthet olyan időszak, hogy pénzügyileg lezárják a határokat, meghibban a politikai vezetés, stb. Ezért biztosításképpen racionális a pénz egy részét nem saját országunkban tartani.

Több mint 20 éve foglalkozom befektetésekkel. A legtöbb ember nem fog pénzt keresni a tőzsdén, hanem lógó orral fog távozni. Viszont ha a fentieket alkalmazzuk, akkor azért elég jó esélyünk van rá, hogy ha nem is 1-2, de 5-10 éves távon a megtakarításaink gyarapodni fognak (persze korántsem éves 20-30%-kal, az ilyesfajta tündérmeséket felejtsük gyorsan el, a jelen környezetben éves 5-8% nagyon jó eredmény). Erre alkalmas lehet a tőzsde a legtöbbeknek mélyebb hozzáértés nélkül is, de ehhez is viszonylag jól kidolgozott (bár egyszerű) stratégia, és az ahhoz való ragaszkodás kell. Sok időt nem vesz igénybe, csak némi elszántságot. Hosszútávon a tőzsdék a gazdasági növekedéssel párhuzamosan emelkednek. Ebben a növekedésben részt vehetünk, ha jól használjuk a lehetőségeket, de vigyázni kell, mert a hirtelen, gyors nyereséget ígérők szirénéneke nagyon csábító tud lenni, de a görögöktől pontosan tudjuk, hogy ennek mi a vége...

Fogyasztói boom+infláció

2017, Január 23 - 07:43

A hazai fogyasztók egy felmérés szerint 10 éve nem látták ilyen szépnek a jövőt:

http://www.portfolio.hu/gazdasag/kiveri_a_plafont_a_magyar_haztartasok_o...

(lásd grafikon, világoskék vonal)

Ez természetesen nem véletlen. A fogyasztók bizalma jellemzően akkor nő, akkor optimistábbak a kilátásaikat illetően, akkor mernek költeni, ha csökken a munkanélküliség és nőnek a bérek. Magyarországon szerencsére ez a helyzet.

Nézzük, hogyan alakultak a nemzetgazdaság egészében a nettó reálbérek:

2009: -2,3%
2010: +1,8%
2011: +2,4%
2012: -3,4%
2013: +3,1%
2014: +3,2%
2015: +4,4%
2016: +7,8%

Jól látható, hogy a 2009-es válság, és a 2012-es Matolcsy-csomag (Bokros Lajos elismerően kacsint) reálbércsökkenést hozott, viszont 2013 eleje óta folyamatos, és egyre gyorsuló a bérnövekedés, amit nem meglepő módon a fogyasztás erőteljes növekedése is követett, ez utolérhető az összes ilyen jellegű statisztikában. Összesen 2008 óta 17,9%-kal nőttek a reálbérek, miközben a magyar GDP kb. 6%-kal nőtt. A következő 2-3 évben várhatóan a lakossági fogyasztás húzza majd a hazai növekedést, a munkaerőhiány miatt nőni fognak a bérek, és, az import növekedése miatt romlani fog a folyó fizetési mérleg is. Azonban a reálbérnövekedés tartósan nem nagyon szakadhat el a termelékenység (kb. GDP/fő) növekedésének ütemétől, márpedig idehaza egyre inkább ez a helyzet kezd kialakulni, és ez feszültségeket fog okozni. Ebben a helyzetben (amikor a profitjuk a megugró bérek miatt csökken) a vállalkozások három dolgot tehetnek:

1. Lehúzzák a rolót, mert nem bírják kigazdálkodni a béreket: ez nem feltétlenül baj, ha a kis hozzáadott értékű munkahelyek megszűnnek, és helyette nagyobbak jönnek létre, a kérdés csak az, hogy ez térbelileg hogyan valósul meg: ott jönnek-e létre új munkahelyek, ahol a régiek megszűnnek? Ez egyáltalán nem egyértelmű, de különösen azért problémás, mert a hazai lakosság mobilitása alacsony.
2. Megpróbálnak árat emelni. Nyilvánvalóan ha azt látom, hogy erős a kereslet, és egyre nehezebb kigazdálkodnom a béreket, akkor árat emelek, ami megemeli az inflációt, ami miatt nagyobb bérnövekedést kérnek az alkalmazottaim, ami miatt visszakerülök ugyanoda, ahol kezdtem, és még nagyobb mértékben árat emelek. Ez a klasszikus ár-bér spirál.
3. A dráguló emberi munkaerőt gépekre cserélik, magyarul beruháznak, hatékonyságot növelnek. Ez azért nem mindenhol lehetséges egyrészt fizikailag (pl. fodrász, újságíró, blogger:) , másrészt nem biztos, hogy van hozzá elég tőke.

Valószínűleg a bérek és a növekedés közötti feszültség eredményeképpen a fenti három kombinációja valósul meg Magyarországon, tehát egyrészt várhatóan nőni fognak a beruházások, átrendeződés lesz a munkaerőpiacon, és komolyabb inflációs nyomás fog kibontakozni. Különösen a kis magyar tulajdonú vállalatoknál lesz nagy áremelési kényszer, ahol tudjuk, hogy a működési modell mondjuk így nézett ki 2016-ban:

Bevétel: 70 hivatalos, 30 fekete bevétel
Hivatalos bruttó bér: 30
Munkáltatói járulék (27%): 8,1
Anyagköltség: 31,9

Hivatalos nyereség: nulla

Fekete jövedelem a dolgozóknak: 15
Valódi profit: 15 (a fekete bevételből)

Dolgozó valódi nettó bére: 15+0,66*30=35

Namost, az állami 25%-os garantált bérminimum emelés miatt a hivatalos bruttó bért meg kell emelni 37,5-re, ráadásul a dolgozóknak is bért kéne emelni, mert különben elmennek a fenébe. Mondjuk 38-ra kell emelni a nettó bérüket. Így fog tehát idén kinézni ugyanez a cég, a garantált bérminimum emelése, és a bérfejlesztés után:

Bevétel: 70 hivatalos, 30 fekete bevétel
Hivatalos bruttó bér: 37,5
Munkáltatói járulék (22%): 8,25
Anyagköltség: 31,9

Hivatalos nyereség: -7,65

Fekete jövedelem a dolgozóknak: 13,25
Valódi profit: 30-13,25-7,65 = 9,1

Dolgozó valódi nettó bére: 0,66*37,5+13,25= 38

Vállalkozónk tehát azzal fog szembesülni, hogy a valódi nyeresége 15-ről 9-re csökkent, és ennek nem fog örülni. Mivel erős kereslet van, ezt nem fogja hagyni, inkább árat emel. Elég könnyű kiszámolni, hogy ebben a modellben kb. 6%-kal kell árat emelnie, hogy a profitja 15-ön maradjon.

Az erős belső kereslet, az államilag is fűtött bérnövekedés miatt tehát főleg a hazai, nem tőkeintenzív, szolgáltatásban dolgozó vállalkozások oldaláról erős áremelési kényszer jöhet, amelynek következtében már idén 3% fölé emelkedhet a magyar infláció és ott is maradhat. Fogyasztási boom tehát lesz, méghozzá akár nagyon gyorsan megugró árak mellett.

A líra nem rubel

2017, Január 10 - 11:52

2016 elején rubelben denominált orosz államkötvényeket vásároltam (természetesen ex post nézve túl keveset), amely számomra az év egyik legjobb befektetése volt, a kötvényeken elért hozam forintban számolva több mint 50% volt az év folyamán, miután a rubel sokat erősödött, és az állampapírok árfolyama is megugrott. Van aki szerint a török líra hasonlóan nagyszerű lehetőséget kínál, mint akkor az orosz rubel, de én ezt a nézetet nem osztom.

Amikor megvettem a kötvényeket, az orosz rubel már egy hatalmas zuhanáson volt túl, és az orosz gazdaság recesszióba süllyedt. A hatalmas zuhanás a törököknél is megtörtént, de a hasonlóság itt véget is ért. Putyin ugyanis egy olyan ortodox megszorító/kiigazító csomagot nyomott le az orosz nép torkán, hogy még Bokros Lajos is legalább hármat pödört volna a bajszán. A költségvetési kiadásokat drasztikusan levágták, dollárban számolva felére csökkent az orosz átlagfizetés, és látszott, hogy ha stabilizálódik az olaj ára (egyéb okokból erre számítottam), akkor Oroszországban ha nem is lesz nagy növekedés, de a költségvetés helyzete stabilizálódni fog, az infláció lecsökken, lesz kamatvágás is. Ja, és az oroszoknak nagy folyó többlete volt.

Törökország helyzete ettől eltérő. A legnagyobb probléma, hogy az országnak hatalmas folyó fizetési mérleg hiánya van, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy állandóan külső devizaforrásra, azaz a hitelezők, devizatulajdonosok jóindulatára van utalva (több dollárt költ az ország mint amennyi dollár bevétele van). Ha nincs aki finanszírozza a hiányt, akkor baj van. A finanszírozók pedig ijedős emberek, ha azt látják, hogy befektetéseik veszélybe kerülhetnek, akkor gyorsan menekülőre fogják. A nagy folyó hiánnyal küzdő országok mindig prudens módon kell, hogy viselkedjenek, mert folyamatosan fenn kell tartaniuk befektetőik bizalmát. Törökország azonban a nyár puccskísérlet óta ezzel teljesen szembemegy, az autokrácia egyre inkább diktatúrába hajlik, és ez a legjobb módja annak, hogy minden hitelezőt elijesszen egy ország. Ráadásul az elmúlt években Törökországban komoly ingatlan/fogyasztási buborék alakult ki, és a magánszektornak is jelentős devizaadósságai vannak, miközben a jegybanki tartalékok alacsonyak. Nagyjából olyan helyzetben vannak (a négyzeten), mintha Magyarországon 2008-9-ben a válság közepette még egy diktatórikus hatalomátvétel is lett volna. A törököknek tehát folyamatosan devizára lenne szükségük, de kitől szerezhetnek? Megpróbálhatnak kamatot emelni, de ha attól félek, hogy végül a pénzem benn ragad az országban, akkor nem érdekel a kamat, mert tudom, hogy mindent bukhatok. Ráadásul a kamatemelés recesszióba taszíthatja a gazdaságot is ezzel párhuzamosan. Vagy a másik lehetőség a deviza átválthatóságának felfüggesztése, de akkor is ki kellene egyensúlyozni valahogy a folyó mérleget, az pedig csak import-, azaz fogyasztáscsökkenéssel megy, az pedig recessziót jelent.

A török recesszió elkerülhetetlennek látszik, és ha rosszul kezelik a gazdaságpolitikát, akkor teljes gazdasági összeomlás is lehet belőle. A líra olcsó, de annyira nem, hogy mindezek a kockázatok bele legyenek árazva. Bizonyára lesz egy pont, ahol meg kell venni a lírát, és ahonnan korrigál, lehet, hogy a mai ez a nap, de mivel a közép-hosszabbtávú kilátások borzalmasak, és nemhogy a problémák kezelése, de még az azokkal való szembenézés sem következett be, ezért számomra a líra érdektelen eszköz. Valószínűleg a jegybank megpróbál kamatot emelni, de szerintem ez nem lesz elegendő: ez az a helyzet, amikor nem a return on money, hanem a return of money a kérdés. A kockázat-hozam arány még mindig nagyon rossz, és egyelőre Törökország szerintem komoly fundamentális mélyrepülésben van, a kérdés az, hogy fel tudják-e rántani a gépet egyáltalán a dugóhúzóból.

A jelenlegi fázis vége valószínűleg az lesz (legalábbis így szokott lenni), amikor az alig kapcsolt eszközök is hirtelen beesnek a török parára (pl. Eurostoxx, HUF). De ha nincs strukturális változás, akkor ez is inkább egy korrekció, mint trendforduló lesz.

De miért?

2017, Január 7 - 14:09

Az elmúlt napokban elég sokan megkérdezték, hogy de most komolyan, miért? Miért akarjátok VALÓJÁBAN kivezetni a Plotinus Holding Nyrt.-t a tőzsdéről? Nem igazán tudok mást mondani, mint hogy azt ragozom tovább, amit tömörebben leírtunk a hivatalos közzétételeinkben is.

Amikor a céget bevezettük a tőzsdére, a struktúra egyszerű és világos volt, egy anyacég és egy leánycég volt benne, könnyű volt átlátni, olcsó és gyors volt a számvitel, adminisztráció (sokáig rekorderek voltunk, mert 6 nappal a negyedév vége után már készen voltak a jelentéseink). Az volt a célunk a bevezetéskor, hogy megmutassuk, hogy lehet úgy tőzsdei céget üzemeltetni, építeni, hogy azzal mindenki jól jár: a befektetők és a menedzsment is elégedett lesz, és talán a tőkepiaci kultúra fejlesztéséhez is hozzájárulhatunk. Egyszerre volt bennünk bizonyítási vágy, és jobbító szándék. Szerettünk volna felépíteni valamit úgy, hogy azzal minden résztvevő elégedett legyen. Ahogy nőtt a cég, és gyarapodott a vagyon (2006-ban 23 millió forinttal kezdtük még tőzsdén kívül, a 2011-es tőzsdei bevezetés után 400 millió, mára közel 5 milliárd Ft lett a tőke), ez egyre több munkát rótt mindannyiunkra, akik ebben részt vettek, jóval többet, mint amire eredetileg számítottunk. Ebben szerepet játszott a nehezedő szabályozói környezet, a komplexebb cégstruktúra, az egyre többirányúvá váló tevékenység is. A 2011-es bevezetés óta éves 25%-os egy részvényre jutó vagyonbővülést értünk el, ami nemzetközi mércével is kiemelkedő. Befektetőink nagy része sok pénzt keresett, befizettünk egy tonna nyereségadót az államnak (ennek ellenére mondjuk az adóhivatal nem volt kifejezetten konstruktív), és ha demagóg politikusként kellene előadnom mit tettünk, akkor azt mondhatnám, hogy elvettük a külföldi spekulánsok pénzét, és a magyar gazdaság javára fordítottuk, munkahelyeket teremtettünk belőle. Közben megpróbáltuk azt is elérni, hogy a részvényeinkben ne alakuljon ki buborék, pedig igény az volt rá; nem kellett volna nagyon rásegíteni, hogy teljesen elszálljon a papírjaink ára (amin persze kereshettünk volna egy rakat pénzt). Ezt azonban szerettük volna elkerülni, inkább arra törekedtünk, hogy a valós érték körül maradjon a részvényeink ára, és ne égesse meg magát senki a papírral (de azért a saját döntéseitől nem tudtunk megvédeni mindenkit, pedig sokszor szóltunk). A döntéseink során az évek alatt nagyon sok érdeket és célt kellett úgy kiegyensúlyozni, hogy az a lehető legtöbb embernek jó legyen. Természetesen ez nem mindig sikerült, de azért törekedtünk rá. Bizonyára volt sok olyan döntésünk, amely utólag visszatekintve nem a legszerencsésebb, de az adott pillanatban mindent mérlegre téve a legjobbnak tűnt.

A csatákba azonban eléggé belefáradtunk, én valószínűleg sokkal inkább, mint kollégáim, akik mindannyian 100%-osan teljesítettek, és mindent megtettek a cég sikere érdekében, s habár tevékenységük valószínűleg kevésbé volt látható, mint az enyém, de legalább olyan fontos volt a működéshez, és eredményekhez, mint az enyém. Ezért végül azt a döntést hoztuk meg, hogy a cég tevékenységét leegyszerűsítjük, a tőkepiaci részt megszüntetjük, a reálgazdasági tevékenységekre összpontosítunk, és azt javasoljuk a közgyűlésnek, hogy vezessük ki a céget a tőzsdéről. Ezek a változások együttesen sokkal egyszerűbbé teszik az életünket, ami lehet, hogy önös indoknak tűnik, de az elmúlt évek eredményei után, amelynek során több milliárd forinttal gazdagítottuk a befektetőket, talán érthető és elfogadható.

A tőzsdei szereplés érdekes, izgalmas és jövedelmező volt (szerencsére nem csak nekünk, hanem befektetőinknek is), de most már inkább abbahagynánk. Azt gondoltuk az a tisztességes megoldás, hogy ha ezzel párhuzamosan indítunk egy részvény-visszavásárlási programot, hogy azok, akik ezzel nem értenek egyet kiszállhassanak. Akik pedig benne akarnak maradni a történet folytatásában is, azoknak természetesen meg van rá a lehetőségük, és ahogyan eddig, ezután sem fogjuk meglopni, kisemmizni a befektetőket - habár a magyar tőzsde rövid történetében számos nagyszerű példaképünk lehetne, akiknek nyomdokain továbbfejleszthetnénk a részvényesek kifosztásának művészetét (neveket csak azért nem mondok, mert a legtöbben még életben vannak).

Megértem, hogy van aki nem elégedett ezzel a fordulattal, és habár korábban magam is azt gondoltam, hogy fel fogjuk építeni a magyar Berkshire Hathaway-t (jó úton haladtunk egyébként), és természetesen a hiúság a kedvenc bűnöm (https://www.youtube.com/watch?v=qGXvj2BjZLA), de vannak olyan helyzetek, amikor az eredeti tervek változnak. Itt is ez történt.

A felmerült kérdések közül a leggyakoribbakra címszavakban válaszolva:

- Nem tervezek semmiféle új tőkepiaci alapot/struktúrát indítani
- A Citadella Alapban nincsen semmiféle változás
- Nem vesztem össze az eddig munkatársakkal, részvényesekkel, sőt mindenki nagyon támogató volt az elmúlt évek során
- Nem tervezek elköltözni Magyarországról, mert szeretek itt élni
- Nem keresett meg Mészáros Lőrinc, hogy adjam át neki a céget
- Nem vállalok kormányzati pozíciót
- Eddig azért nem írtam a blogra, mert a telefont sem tudtam letenni a kezemből
- A blogolást folytatom, mert grafomán vagyok
- Nincs a csőben semmilyen új, fantasztikus reálgazdasági projekt
- A jelenleg meglévő projektek kapcsán optimista vagyok, de nem tudok semmi olyan tényről, ami miatt jelenleg számottevően többet vagy kevesebbet érnének mint mondjuk 3 hónapja
- A tőkepiaci tevékenységet fokozatosan fogjuk leépíteni, de ennek ütemezését nem látom még pontosan előre

Szeretném egyben megköszönni a befektetők bizalmát és tudom, hogy néhányukban most van egy kicsit keserű szájíz, de azt gondolom, hogy a terveinket, vállalásainkat alapvetően teljesítettük: ránk bízták a pénzüket, amit szépen megfialtattunk. Az, hogy a történet végül nem úgy folytatódik, mint ahogy terveztük, elsősorban az én hibám, és ezért utólag is elnézést kérek mindannyiuktól!

Macro 2017

2017, Január 2 - 10:28

Időnként érdemes a legegyszerűbb globális makrogazdasági összefüggések figyelembevételével végiggondolni, hogy mi várható a piacokon. Habár a különböző tőzsdei árfolyamokra számtalan tényező hat, van értelme a brutális egyszerűsítésnek, mert az esetek igen jelentős részében a legszimplább, időtálló alapszabályok adják a legjobb eredményeket.

Nézzük ez alapján mi várhat ránk az idei évben!

Az elmúlt évek fiskális megszorításai után a fejlett országok kormányzatai megengedőbbek lehetnek, az USA-ban inkább, Európában kevésbé, de azért inkább stimulálni fogja a növekedést a kormányzat. A lakossági fogyasztás bővülni fog, mivel a reálbérek nőnek, és a lakossági hitelundor végetérni látszik ezekben az országokban. Magyarul mind Európában, mind USA-ban kellemes gazdasági növekedést fogunk látni. Az USA-ban a szűkülő munkaerőpiac akár meglepő inflációs emelkedést is okozhat, de a bázishatások és a növekedés miatt Európában is végetér a defláció időszaka. Az amerikai jegybank véleményem szerint 4-szer fog kamatot emelni ezek miatt, míg Európában befejezik a QE-t, és az év második felében nulla környékére emeli mínuszból a kamatszintet az ECB.

Mindezek alapján (monetáris lazaság+növekvő gazdaság) az egyértelmű nyertes idén az európai részvénypiac lehet, ráadásul ezt támogatja az is, hogy egyáltalán nincs túlpozicionáltság. 20%-os emelkedés sem lenne meglepő. Az amerikai részvénypiac helyzete bonyolultabb: az erős dollár, emelkedő kamatok, és növekvő munkaerőköltségek miatt a profitok egyáltalán nem biztos hogy jók lesznek. S habár a kamatszint még mindig stimulatív, de emelkedése negatív, a profitkilátások nem egyértelműek. Békén hagynám ezt a piacot.

A kötvénypiacokra az emelkedő infláció és növekvő gazdaság combo nem szokott túl jól hatni. A múlt év populista meglepetései miatt nagyon alacsony a léc (magyarul mindenki Európa szétesésétől fél): ha Európában idén nem nyernek a szélsőségesek, akkor ismét felerősödhet a hozamkonvergencia. Ezt összeadva a német kötvényeknek igen cudar évük lehet - mind a rövid, mind a hosszú oldalon. A többi nagy európai ország kötvénypiacára kettős erő hathat: megnyugvás (=hozamcsökkenés), és növekedés (hozamemelkedés), úgyhogy azokat inkább szintén hagynám.

A devizapiacokon teljesen egyértelmű nyertesnek tűnik a dollár, az a baj, hogy ezt mindenki tudja, úgyhogy nem erőltetném az ismert kereszteket (EUR, JPY), viszont a feltörekvő országokkal szemben még lehet tere erősödésnek, pláne olyan helyeken, ahol egyébként is nagy baj van (Törökország ugrik be elsőnek).

Magyarországon várhatóan robbanó bérek, és ennek köszönhetően megugró lakossági fogyasztás+európai pénzeső lehet. Ez kiugró növekedést is okozhat (5% sem elképzelhetetlen), de szerintem az infláció is 3% fölé emelkedik év közben. A kormányzat bevételei emiatt sokkal jobban alakulhatnak a vártnál, így 2017 év végén teljesen realisztikus, hogy 9%-ra csökkentik az SZJA-t (úgyis ez Orbán Viktor nagy álma, ha lesz rá tér, megteszik). A folyó fizetési mérleg jól fog még alakulni (habár importoldalon valószínűleg a fogyasztás rontani fog), így az MNB továbbra is az erős forinttal fog küzdeni, azonban nem nagyon látszik, hogy mit tehet még, miután nullába vitte a rövid kamatokat (hacsak mondjuk valami unortodox eszközzel nem kezdi el a hosszú hozamokat is lepréselni - nem lenne meglepő ha ezt tennék!). A magyar hosszú kötvényekre két tényező hathat: növekvő infláció, de közben alacsonyra ragasztott rövid oldal. Ebből nem tudom mi jön ki, de a nagy carry miatt (rövid-hosszú különbség) még mindig lehet, hogy jobbak a hosszú kötvények, mint a rövidek. A részvénypiac nem tűnik olcsónak, ráadásul profitoldalról a növekvő munkaerőköltségek szerintem negatívan hatnak, de közben lesz növekedés. Úgyhogy a helyzet hasonló mint USA-ban: Good for Main Street, questionable for Wall Street. Az ingatlanpiac továbbra is nyerőnek tűnik: az alacsony kamatokhoz képest még az egekben vannak a kiadási hozamok, van tere a hozamcsökkenésnek.

Ezek alapján az idei évre a Eurostoxx long, német kötvény short, budapesti ingatlan long tűnik nyerőnek a legegyszerűbb gondolkodási minták alapján. Év végén kiderül, hogy ez a hármas tényleg jól hoz-e.