Zsiday-blog

Mitől lesz gazdag egy ország?

2017, Március 30 - 11:23

Elég jól tudjuk, hogy mitől lesz gazdag egy ország. És tudjuk azt is, hogy mitől nem. Kiváló példák vannak mindkettőre a 20.századból. A második világháború után (Nyugat)Németországban semmi más nem maradt csak maguk az emberek, a tudásuk és szorgalmuk. Gyárak lerombolva, házak szétbombázva. 20 évvel később, a semmiből az NSZK már ismét gazdasági nagyhatalom volt. 1960-ban Szingapúr egy főre jutó GDP-je 427 dollár volt (az amerikai 3000, a görög 500), mára a világ egyik legfejlettebb államává vált (bőven az amerikai, és fényévekkel a görög szint előtt járnak), az egyik legmagasabb szintű oktatással, Ázsia egyik gazdasági központja.

Mit csináltak jól? Mi kell a gazdagodáshoz? Magas szintű, sokak számára elérhető oktatás, jól szervezett társadalom, alacsony korrupcióval működő, független intézmények, kiszámítható szabályozás. És nézzük azokat az országokat, ahol a politikai populizmus, a társadalom szétszakadása a hatalmas természeti erőforrások ellenére is csak lecsúszást hozott: Argentína, Venezuela, Nigéria.

Sajnos Magyarország egyre inkább a latin-amerikai utat választja - és a mi olajunk az EU-pénz, ami egyszerre áldás és átok. A gazdagokat támogató, és szegényeknek kedvezőtlen adórendszer, az egyetemi tandíjak bevezetése (édesanyámék kilencen voltak testvérek, négyen lediplomáztak, úgy hogy nagyapám halőrként kereste a hatalmas pénzt, nagyanyám pedig értelemszerűen otthon volt: vajon ma ez lehetséges lenne???), ami a szegényebbek számára lehetetlenné teszi a társadalmi felemelkedést, a független intézmények beszántása, és most legújabb agymenésként az ország legjobb egyetemének betámadása. Ez utóbbi kapcsán csak annyit, hogy nemhogy semmibe nem kerül az államnak, de az idevonzott szellemi élet egyértelműen nagyon pozitívan hat az országra intellektuálisan, az idejövő diákok lakásbérlése, a rájuk épülő vendéglátás-szolgáltatások valószínűleg sokmilliárddal gazdagítják a költségvetést és nem kevés embert tartanak direkt módon is el.

A nyugat-európai modell az, hogy a politikusok kicsit jobban élnek, mint a polgáraik, az intézmények függetlenek, a latin-amerikai/orosz modell viszont az, hogy a politikusok (vagy helyettük barátaik, családjuk, offshore-strómann-cimboráik) mérhetetlenül meggazdagodnak és populista baromságokkal, gyűlöletkeltéssel, háborúval, a társadalmi csoportok egymásnak ugrasztásával tartják fenn hatalmukat, amely jól láthatóan az egész társadalom számára hosszú távon lecsúszással, elszegényedéssel jár: szétesik a társadalmi kohézió, nincs társadalmi mobilitás, nincs fejlődés, hanem boom-bust (erős fellendülés, erős, hosszú visszaesésekkel, krízisekkel tarkítva) gazdaság alakul ki.

Sajnálatos módon Magyarország ez utóbbi utat követi, amely nem vezet tartós meggazdagodáshoz, pedig Ausztria 20 év alatt tényleg utolérhető lenne, erre jó példa Szingapúr vagy Hong-Kong elképesztő ütemű fejlődése is. Mivel azonban ezen az úton megyünk, ezért ezzel kell tervezni, ehhez kell idomulni: várhatóan Latin-Amerikához hasonlóan itt is a boom-bust gazdaság lesz a jellemző: hosszú éveken át tartó igen mély, recessziós/depressziós időszakok (1989-95, 2006-2013), és az azokat megszakító fellendülések (1995-2006, 2013-????). A jelenlegi hazai gazdasági ciklust az EU-pénzek indították be, azok tartják fenn, és azok visszaesése után szerencsés esetben még 2-3 évvel tolható ki a fellendülés (2020-22?), ami után ismét hosszú gazdasági depresszió jöhet.

Ilyenformán az extrém ciklikusság a magyar gazdaság velejárója lehet a jövőben is, és a kiművelt emberfőkkel fontolva haladás helyett a 3 lépés előre 2 lépés hátra mintát követjük. Egyelőre a három lépés előre résznél vagyunk, kb. a második lépésnél. Aki gazdasági szereplő, az sajnos ezzel kell, hogy számoljon...

Szingapúr vs USA GDP:
http://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.CD?locations=SG-US&name_...
Magyar-osztrák GDP:
http://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.PP.CD?locations=HU-AT

10% bérnövekedés? Tényleg?

2017, Március 21 - 09:42

Nem.

Habár a média sok helyen lehozta, hogy szenzációs, 10%-os év/év béremelkedés volt Magyarországon, ez valószínűleg távol áll az igazságtól. Eleve a versenyszférában 9%, az állami szférában 12% béremelkedést mértek:

http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qli007a.html

Mint tudjuk azonban a valóság nagyon leegyszerűsítve az, hogy a hazai gazdaság 2 részre bontható: a zömmel hazai tulajdonú, kisebb cégekre, és a zömmel multik által tulajdonolt nagyobb cégekre. Az utóbbiaknál jellemzően befizetik a járulékokat, rendesen odaadják a fizetést, az előbbinél igen gyakori a minimálbér + zsebbe kápé típusú megoldás. Természetesen senkinek nincs pontos adata arról, hogy melyik mekkora, de a minimálbéresek arányából, és vállalkozókkal folytatott beszélgetéseimből teljesen megalapozatlanul, és statisztikailag alátámaszthatatlanul azt gondolom, hogy a hazai versenyszférában dolgozó munkavállallók legalább negyede így van fizetve. Ez azért fontos, mert esetükben a január elsejétől kötelező 15% minimumbér illetve 25%-os garantált bérminimum emelés azt jelentette például, hogy a 2016-os bruttó 111 000 minimálbér (= nettó 73 815) + zsebbe 70 000 (azaz összesen 143 815) helyett 127 500 minimálbér (= nettó 84 788) plusz mondjuk zsebbe 60 000 nettó jár idéntől (azaz összesen 144788). Garantált bérminimum esetén még durvább a helyzet persze. Ha feltételezzük, hogy a munkavállalók 25%-nak a statisztika szerint (minimálbér/bérminimum emelkedés miatt, ami átlagosan) 20%-kal nőtt a bére, akkor az a versenyszféra bérnövekedéséből mindjárt 5%pontot megmagyaráz, és a maradék 75% munkavállaló magyaráz 4%pontot, ami azt jelenti, hogy az utóbbiak esetében kb 5,5% béremelkedés valósult meg. Azaz a versenyszférában a valódi béremelkedés leginkább 4-5% között lehetett (mivel a minimálbéres, fehéredési hatásban részesülőknél a valódi bérnövekedés feltételezhetően csekélyke volt). Ha az állami szférában igaz a 12% növekedés, akkor a versenyszféra (kb 2 millió ember) és az állami szféra ( kb 900 ezer ember) arányai alapján a teljes gazdaságban a bérnövekedés inkább 6-7% lehetett. Természetesen ezek nagyon durva becslések, az is simán igaz lehet, hogy csak 5 vagy akár 8% is volt a bérnövekedés, attól függően, hogy mekkorának becsüljük a szürke/fekete gazdaság arányát.

Az bizonyos, hogy erős bérnyomás van Magyarországon, sőt az egész régióban, és ez - ha nem jön közbe valami váratlan - folytatódni fog, de egyelőre a 10%-os béremelkedés nem igaz, hanem inkább 6-7%, ami az inflációt figyelembe véve 4-5% reálkeresetemelkedést jelent. Ezt látszik alátámasztani a kiskereskedelmi statisztika is, amely szerint kb. 5%-os növekedés volt január folyamán az előző évhez képest.:

http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_okfa002b.html

Az EU-s pénzeső újboli megindulásával (beruházások!) persze ez azt is jelenti, hogy jó esetben 4% feletti, sőt, akár 5%-os GDP-bővülés is lehet idén, majd a növekedés folytatódhat jövőre is, pláne, ha megvalósul Orbán nagy álma, az egyszámjegyű SZJA. A magyar gazdaság a hét bő esztendőben van, a gazdasági ciklus érett szakaszába lépett, de ez nem fog örökké tartani azért. Enjoy it while it lasts - ahogy a művelt orosz mondaná.

A nagy kelet-európai konvergencia

2017, Március 9 - 09:51

Az EU-csatlakozás után a kelet-európai országokban jellemzően jóval alacsonyabb volt az árszínvonal, és jóval kisebbek voltak a bérek, mint Nyugaton. Azonban az unió hatásai egyértelműek, és most, hogy Európa kilábalt a válságból*, láthatóan a szabad munkaerőáramlás megoldja a konvergenciát.

Közép-hosszútávon a fejlettséget a versenyképesség, az intézmények, a humántőke fogja meghatározni, ebben pedig a KEU régió egyáltalán nem áll rosszabbul, mint az PIGS-ként is ismert mediterrán-EU tagok.

Nézzük meg például a Globális versenyképességi helyezéseket, és a PISA (matek)-helyezéseket:

Spanyol 32/32
Olasz 44/30
Portugál 46/29
Görög 86/43

ezzel szemben KEU:

Cseh 31/28
Lengyel 32/17
Magyar 69/37
Román 62/45

Nagyjából hasonló szinten van átlagban a két régió, de ennek ellenére a mediterrán ár és bérszínvonal jóval magasabb, mint a KEU:

http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Comparative_...

Az árak az európai átlag 55-60%-a körül vannak a mi régiónkban, a mediterránoknál 80-100% között, míg a bérek szintén jelentősen elmaradnak nálunk az ottanitól:

https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_European_countries_by_average_wage

Ennek semmilyen alapja nincsen, és az EU-n belüli konvergencia éppen most kapcsol gőzerőre. Azáltal, hogy a fejlett európai országok elszívják KEU-ból a munkaerőt, itt komoly bérnyomást generálnak (ott pedig leszorítják a béreket), ami nálunk az árak emelkedésében is testet fog ölteni, amott viszont a bőséges munkaerőkínálat miatt nincs inflációs nyomás. Ez azzal is jár, hogy a KEU devizák REÁLfelértékelődnek. Úgy tűnik mostanában jutottunk el oda, hogy a munkabérek kiegyenlítődése felgyorsult, és várhatóan ez még pár évig zajlani is fog. Ez természetesen azt jelenti, hogy a főleg hazai inputtal (ingatlan, munkabér) rendelkező szolgáltatások áremelkedése nagyon gyors lehet, ami a teljes inflációt is fel fogja húzni. És természetesen nem 3%-ról beszélünk, hanem jóval többről. A hazánkban és Romániában zajló bérinfláció már inkább kétszámjegyű, és nem látszik mi állítaná ezt meg. Mindaddig zajlani fog, amíg kellően meg nem emelkednek ahhoz a bérek, hogy többen már ne nagyon menjenek el (vagy az EU be nem zárja előttünk a kapuit!). Emiatt elkerülhetetlennek látszik a magas szolgáltatásár infláció is. Ezt a helyi jegybankok kétféleképpen tudják kezelni (mint tették 2004-8 között is): vagy hagyják nominálisan felértékelődni a devizáikat, és akkor az importált árak deflatórikus hatása részben ellensúlyozni fogja a belső inflációs nyomást, vagy nem hagyják a felértékelődést, és akkor komoly inflációval fognak szembenézni. Magyarország jól láthatóan ez utóbbi utat választotta: nem erősödhet a forint, cserébe magasabb infláció lesz.

Ezek alapján a következő 2-3(-5?) évben idehaza és az egész régióban is komoly béremelkedésre van kilátás: 30-60%-kal könnyedén emelkedhetnek az euróban számított bérek összességében, az árszínvonal emelkedése elérheti a 20-30%-ot összesítve, így a régiós/hazai bérek euróban számolva már kellően vonzóak lesznek ahhoz, hogy sokkal kevesebben akarjanak elmenni. Viszont cserébe a hazai árak is magasabbak lesznek, szinte minden, de különösen a szolgáltatások nagyon meg fognak drágulni. Jó kérdés, hogy miképpen lehet a folyamatból profitálni, a következő bejegyzésben ezt szeretném körbejárni.

*: az egyetlen valódi veszély, hogy az olaszok egyszercsak kiszavazzák magukat, és akkor az egész EU-ban borul a bili