Zsiday-blog

A gonosz spekulánsok és a jó befektetők

2017, Április 29 - 14:13

Tudjátok mi a különbség a spekuláns és a befektető között?

A politikusok tudják. Amikor valaki egy adott ország devizáját vásárolja, államkötvényeit, részvényeit, vállalatait veszi, akkor ő egy kiváló befektető, aki az ország jobbulásáért tesz, aki erősíti a honi devizát, támogatja az adósságfinanszírozást, egyszóval jót tesz az országgal, amiért minden tiszteletet megérdemel. Kedvesen, barátságosan kell vele bánni. Viszont ha ugyanez az ember - esetleg azt látva hogy az adott ország vezetői meghibbantak, vagy recesszió közeledtét sejti, vagy mert szüksége van a pénzre - elkezdi eladni ugyanezeket az eszközöket, kivonul az országból, akkor egyből gonosz spekulánssá válik. Olyan emberré, aki az ország romlását akarja. Sőt, gyakran már az is elég ehhez, ha ki akarja vinni az országból a megtermelt profitot (amelyet a korábbi befektetésein, amikor még tiszteletreméltó befektető volt, megkeresett).

Pedig a motiváció mindig ugyanaz: józan vagy kevésbé józan megfontolás alapján a befektető/spekuláns úgy látja valami okból , hogy az ország ügyei jó (rossz) irányba mennek, és ebből profitálni óhajt, így megveszi (eladja) az adott ország különböző eszközeit: kötvényeit, részvényeit, devizáját. Nem a gonoszság mozgatja, hanem az a várakozása, hogy pénzt fog keresni. Nem azért veszi meg a dollárt, a forintot, a magyar államkötvényt, mert jót akar Trumpnak vagy Orbánnak, és nem is azért adja el (ne adj isten shortolja be) ezeket, mert utálja a fent említett személyeket. Sőt, simán lehet, hogy imádja Trumpot, de attól tart, hogy politikája mondjuk atomháborúhoz vezet, ezért eladja a dollárt, és helyette aranyat, svájci frankot vagy babkonzervet vesz. És az is lehet, hogy utálja Orbán Viktor, de azt gondolja, hogy a magyar állampapírok kamata még mindig sokkal jobb, mint bármi más, így vásárol belőlük.

Nem véletlen szokták a befektetőket/spekulánsokat a szavanna ragadozóihoz hasonlítani. Nem a legnagyobb kafferbivalyra támadnak, hanem a sérült, háromlábú gazellára, amely nem tud elfutni. Olyan befektetést keresnek, aminek kicsi a(z érzékelt) kockázata, de nagy a (várható) hozama. Az oroszlánok egészségesen tartják a csordát, a befektetők pedig a gazdaságot. Ha egy ország vezetése meghibban, akkor onnan a saját lakossága (akik pont olyan spekulánsok mint bárki más!) fogja kimenekíteni a pénzt, amitől a devizája meggyengül, államadósságát nem lesz, aki finanszírozza, és a kormányzat jó esetben irányváltásra készül (rossz esetben megtiltják a deviza külföldre vitelét, még rosszabb esetben az emberek külföldre utazását is).

És most nem akarok elkezdeni Soros-ozni, de miután idehaza mostanában annyiszor elmondták, hogy Soros milyen kártékony, és mekkora szenvedést okozott az angol népnek, érdemes utánaolvasni, hogy valójában mi történt. Nagyon röviden a helyzet az volt, hogy a brit kormány összekötötte a devizáját a német márkával (az euró előfutáraként), de ez természetszerűen szükségessé tette, hogy a két országa kamata is egyforma legyen (ha nem az lett volna, akkor kockázatmentes hozamot lehetett volna elérni az egyik pénz másikra átváltásával, abban kamatoztatásával, majd visszaváltásával). Namost, a német újraegyesítés miatt Németországban megugrott az infláció, és jól fel kellett emelni a kamatokat, de Angliában meg ekkortájt éppen egyre mélyült a recesszió, naponta ezrekkel nőtt a munkanélküliség, és kamatot kellett volna rég vágni (hogy felélesszék a gazdaságot), de nem lehetett, mert bevállalták a devizák egymáshoz kötését. A brit recesszió meg csak mélyült, a munkanélküliek száma nőtt, a helyzet egyre elviselhetetlenebb lett. Ekkor számos gonosz spekuláns azt mondta, hogy ez teljesen lehetetlen helyzet, aminek úgyis az lesz a vége, hogy a britek ha választhatnak - és választhattak!!! - a között, hogy fenntartsák a devizák egymáshoz rögzítését (ami a kamatok magasan tartását jelentette), vagy feltámasszák egyre gyengülő gazdaságukat, akkor úgyis azt fogják választani, hogy leviszik a kamatokat, megállítják a recessziót, és inkább hagyják, hogy a font meggyengüljön - bármennyire is ennek ellenkezőjét állították naponta a politikusok. A választás újabb egymillió munkanélküli és a font meggyengítése között elkerülhetetlennek látszott: ez volt a példabeli háromlábú gazella. Az oroszlánok pedig rámozdultak. A britek pár nap után inkább levitték a kamatokat és elengedték a fontot, ami jelentősen meggyengült. A kamatok csökkentése után a gazdaság talpraállt, és megindult a munkahelyek számának növekedése. Ez persze - amint már fentebb leírtam - nem azt jelenti, hogy Soros és a többi spekuláns szíve vágya az volt, hogy fellendüljön a brit gazdaság, hanem csak azt, hogy elkerülhetetlennek látták ezt az utat, és szerettek volna rajta pénzt keresni. Ennek során pár héttel-hónappal előbbre hozták a font gyengülését, mint ahogy az egyébként is valószínűleg bekövetkezett volna. Ezzel előbbre hozták a brit gazdaság talpraállását is, így valójában nem, hogy károkat, hanem hatalmas hasznot hajtottak, hiszen sokkal kevesebb ember, sokkal kevesebb ideig maradt munkanélküli, mint egyébként lett volna (akit érdekel, hogy mi történt akkor, amikor a britek makacsabbak voltak, és ragaszkodtak a túlértékelt árfolyamhoz, az olvasgasson a 20-as évek monetáris történelméről, amikor az aranystandardhoz való strikt ragaszkodás hosszú éveken át többmilliós felesleges munkanélküliséget, szegénységet, éhezést okozott)...

És végül a lényeg: mindenki spekulál. Aki lakást vesz most, mert azt gondolja, hogy 2 év múlva csak drágábban tudná. és az is, aki nem, mert szerinte már csak lefele mehetnek a lakásárak. Aki angolul tanul, mert azt gondolja, hogy azzal majd többet fog keresni. Aki búza helyett kukoricát vet, mert azt gondolja, hogy annak megugrik az ára. Aki aranyat vesz, mert fél a pénzügyi rendszer összeomlásától. Sőt az is, aki inflációkövető lakossági magyar állampapírt vásárol, mert azt gondolja, hogy megugrik majd az infláció.

A spekuláció mozgatja a gazdaságot, mindig is így volt, és előrelátható ideig így is lesz. Ezt nem muszáj szeretni, de érdemes elfogadni. Mint ahogy azt is, hogy a gazdasági törvényszerűségeket nem lehet megkerülni. Sem 21.századi szocializmussal á lá Venezuela, sem harmadikutas, unortodox megoldásokkal. Ameddig az önérdek vezeti az embereket, és nem jön el a krisztusi mennyeknek országa, ahol megszűnik az egó uralma, addig ez így lesz...

Olvasnivaló, akit bővebben érdekel a font megtámadása:
https://priceonomics.com/the-trade-of-the-century-when-george-soros-broke/

(a témaötletért és a linkért köszönet Orsinak!)

A cseh jegybank esete a tömött diszkóval

2017, Április 21 - 14:44

A svájci jegybank elképesztően idióta 2015. januári lépése után (erről akkor bővebben írtam) már nem támasztok magas elvárásokat a jegybankárokkal szemben (tisztelet a természetesen létező kivételnek!), és a cseh jegybank elmúlt 2 éves ténykedése sem cáfolt rá erre. A csehek (az egyébként nem létező) deflációs veszélyre hivatkozva 2013 vége felé új árfolyamrendszert vezettek be, határozott szándékuk volt ugyanis a korona gyengítése, ezzel vélték elkerülni a deflációs spirál kialakulását. Megmondták, hogy a korona nem erősödhet a 27-es szint alá az euróval szemben (szerintem ezzel elkövették az első hibát). Azonban a cseh gazdaság felfutása (ami illeszkedett az általános KEU-fellendülésbe) miatt ehhez a szép szavak nem voltak elegendőek, és 2015 nyarától a cseh korona elkezdett volna erősödni, de a jegybank - ígéretéhez híven - nem hagyta ezt, és hamarosan egyre nagyobb mennyiségben kezdte el venni az eurót, és adni a frissen nyomtatott cseh koronát, hogy az erősödést megakadályozza.

A folyamat először még (valószínűleg) a természetes tőkemozgásokból eredt, de hamarosan a spekulánsok is vérszagot kaptak. A 2015 januári svájci fiaskóból levonták a tanulságot: ha egy jegybank gyengén akarja tartani a devizáját, az nem fog sikerülni neki, az árfolyamkorlátot egyszer csak elengedi, és hatalmas erősödés következik be ezután a devizában. Mindenkinek a svájci példa lebegett a szeme előtt, és elhatározták, hogy ez alkalommal nem fog ki rajtuk a jegybank: most nyerni fognak az ügyleten. A nemzetközi befektetők elképesztő ütemben kezdték el venni a cseh koronát, a jegybank pedig csak adta-adta nekik, és vette cserébe az eurót, az árfolyamot a 27-hez cövekelve. A jegybanki tartalékok 40-ről 130 milliárd euróra emelkedtek, azaz majdnem 100 milliárd eurónyi spekulatív pénz áramlott be Csehországba, a korona erősödésére spekulálva - ez hatalmas összeg. Ha ez még nem lett volna elég, a cseh jegybank volt annyira ostoba, hogy előre elárulta, hogy legalább 2017 második negyedévéig tartja fenn az árfolyamrögzítést (a helyzetből mindenki megértette: pontosan addig). Ez felhívás volt keringőre: jöjjön mindenki, aki nyerni akar a cseh korona felértékelődésén, pontosan tudhatjátok, hogy meddig tart a rögzítés, csak ki kell várni, és jön a terülj-terülj asztalkám. Ilyet értelmes jegybank SOHA nem tenne. Ez a második hiba még nagyobb, mint az első.

A cseheknél azonban mostanra pont fordított lett a helyzet mint anno a svájciaknál: akkor azért tudott olyan nagyot erősödni a frank az árfolyamsáv megnyitása után, mert minden spekuláns svájci frank eladási pozícióban volt, és amikor kinyitották a sávot, nem volt egy fia frank-eladó sem, csak vevő, így pár másodperc alatt 20-30%-ot erősödött a frank. Most azonban a világ összes spekulánsa (pont fordítva, mint akkor) cseh korona vételi pozícióban ül, és várja, hogy erősödjön a korona. De ki fog még venni, ha már mindenki eladni akar? Senki. A pozíciók annyira egyoldalúak, hogy könnyen tömegkatasztrófa lehet belőle. A klasszikus hasonlattal élve: a sötét, tömött diszkóban, ahonnan csak egy félméteres résen lehet kijutni, elég ha elkiáltja valaki, hogy tűz van, egymást tiporva fognak kitódulni az emberek. Itt pedig nemhogy tömött a diszkó, de úgy állnak az emberek, mint a heringek a konzervben.

Az árfolyamsávot pár napja megnyitották, mindenki várta a csodát, de nem nagyon történt semmi: egy kicsit erősödött a korona, de mostmár majdnem ott van, ahol korábban: 27 körül. Jó eséllyel egyre több spekuláns látja be, hogy a korona erősödése nem következik be azonnal, éppen azért, mert már mindenki benne ül a tuti pozícióban, nincs aki koronát vegyen. Először páran próbálnak kiódalogni a még nyitott ajtón, de annyira nagy a pozíciójuk, hogy ha tömegesen jut ez egyszerre eszükbe, akkor óhatatlanul hatalmas árfolyammozgást okoznak, és menekülésük közben nagyon begyengítik a koronát. Egyetlen mentőangyaluk lehet csak: a jegybank, aki a felhalmozott devizatartalék segítségével kiengedheti az ajtón a beszorult játékosokat, és azt mondhatják, hogy mondjuk 28-as árfolyamon mindenki adhatja a cseh koronát (veheti az eurót), és így megakadályozhatja a tömegszerencsétlenséget. *

https://www.cnb.cz/en/statistics/bop_stat/international_reserves/drs_str...
http://www.tradingeconomics.com/czech-republic/foreign-exchange-reserves (állítsuk az időtávot maximumra ha szépet akarunk látni)

A bennragadt spekulánsok még nem érzik rosszul magukat, de ha/ahogy nőnek a veszteségeik, úgy lesz egyre kellemetlenebb a helyzet. Tényleg csak abban bízhatnak, hogy a jegybank megszánja őket. Erre egyébként jó esély van, mert a gigantikusra hízott devizatartalékot szívesen leépítené a jegybank, a kérdés csak az, hogy milyen árfolyam mellett.

A cseh devizapiacon tehát igencsak gyúlékony a helyzet: az elbizakodott spekulánsok egy lőporoshordó tetején szivarozgatnak, és remélik, hogy minden jó lesz. Lehet, hogy nem lesz robbanás, de olyat nagyon ritkán lát az ember, hogy az összes spekulatív pozíció egy irányban van, és végül mindenki nyer. Ennek ilyenkor pont az ellenkezője szokott bekövetkezni, erre kiváló példát mutatott, pl. 1998-ban a japán jen és a BUX, 2007-ben a feltörekvő (carry) devizák, 2015-ben a svájci frank.

Ha tudnám a jegybank reakcióját, akkor könnyebb lenne jósolni, de most azt gondolom, hogy el fog valamikor indulni egy pánikszerű koronagyengülés, ahogy a spekulánsok elmenekülnek, de a jegybank ezt ellensúlyozza, valahol 28 körül hatalmas intervenciókkal stabilizálva az árat, majd ezután megindul egy lassú (reálgazdasági folyamatok által támogatott) koronaerősödés. De ha a jegybank máshogy tesz, egészen fura kimenetelek is kialakulhatnak...

*****

* Mondjuk ha már ilyen helyzetbe kormányozta magát a cseh jegybank, én - ha cseh jegybankelnök lennék - biztosan azt csináltam volna, hogy kinyitom az árfolyamrögzítést, leviszem az alapkamatot mondjuk -5%-ra, és megköszönöm a spekulánsoknak, hogy ilyen kedvező kamat mellett finanszírozzák Csehországot. Vagy maradnak, és -5% kamaton "adnak" kölcsön a cseheknek, vagy kimennek az országból, amit lehetővé tennék nekik 28-29-es árfolyamon (ezzel ők egyszeri árfolyamveszteséget szenvednek el, a jegybank pedig nyereséget). Így a cseh jegybank (magyarul a cseh nép, már ha a jegybanki vagyon ott még közvagyonnak minősül) nyerne egy csomót, és a spekulánsok jópár évre megtanulnák, hogy a cseh jegybankkal nem lehet viccelődni. Sajnos nem vagyok cseh jegybankelnök, pedig még ezen kívül is sok kiváló ötletem lenne :)

Akik sosem buknak

2017, Április 18 - 10:26

Azt írja a Bloomberg, hogy az amerikai pénzügyi felügyelet vizsgál egy befektetési alapot, amelyik azt ígérte a befektetőknek, hogy sosem fognak pénzt veszíteni. Ezt nem nagyon kell vizsgálni, hanem azonnal becsukni, ugyanis teljesen egyértelmű, hogy hazudnak. Befektetőként pedig azonnal, és messziről el kell kerülni az ilyen ígéreteket, ugyanis ilyenek nem léteznek. Nincs olyan befektetési stratégia, amelyik mindig, minden körülmények között nyereséget tud termelni, mindig, mindennek van kockázata, ráadásul nem is egyféle, hanem általában több. Mindig felmerül a sikkasztás, csalás kockázata, bármely befektetésről is van szó, akár direkt módon a vagyonkezelőnél, akár az általa tulajdonolt (tőzsdei vagy nem tőzsdei) cégeknél történjen. Mindig fennáll a piacok bezárásának, a tőkekorlátozásoknak a kockázata, amikor nem tudunk hozzáférni a pénzhez. Mindig fennáll az üzleti ciklus kockázata, illetve a szabályozói kockázat is. Aki ezt nem érti, az nagyon sokat fog bukni

https://www.bloomberg.com/news/articles/2017-04-17/sec-said-to-probe-hed...
http://www.portfolio.hu/befektetes/befektetesi_alapok/vizsgal_a_felugyel...

Ezzel kapcsolatban érdemes néhány Warren Buffett idézetet eszünkbe vésni:

"A kockázat abból származik, hogy nem tudjuk mit csinálunk".

Nagyon fontos! Befektetőként mindig egy bizonytalan kimenetelre fogadunk, de abban reménykedünk - akár joggal, akár alaptalanul - hogy a fogadásunk várható értéke pozitív. Ez előfordulhat úgy is, hogy olyan fogadást kötünk, amely 10-ből 9-szer bejön, és akkor keresünk 10%-ot, de a rossz kimenetel esetén veszítünk 50%-ot, vagy akár olyan fogadásba is belemehetünk, amelyik 10-ből csak 1-szer jön be, de ha igen akkor mondjuk 20-szorozzuk a befektetett összeget, míg az összes többi esetben elbukjuk a teljes befektetést. Ha értünk hozzá, akkor az out-of-the-money opciók vásárlása például ilyen befektetés lehet. A lényeg, hogy tudjuk előre, hogy mit, miért csinálunk, és tudjuk, hogy mit teszünk az összes lehetséges kimenetel esetén.

"Akkor kell cselekedni, amikor vannak lehetőségek. Voltak olyan periódusok az életemben, amikor egy csomó ötletem volt, és volt olyan amikor sokáig semmi. Ha valami eszembe jut a jövő héten, akkor megcsinálom, de ha nem látok semmi érdekeset, akkor nem teszek semmit".

A befektetési folyamatot nem lehet erőltetni. Ha az embernek nincs meggyőződése, akkor jobb ha semmit sem tesz. Alapkezelőként ez nagyon kellemetlen, mert a befektetők elég hamar megunják a semmittevést, de inkább nem teszek semmit fél évig, mint, hogy olyanba ugorjak bele, amiben nem látok értelmes hozam-kockázat arányt. Lehet, hogy az általam kezelt befektetési alap semmit nem fog csinálni már idén. Remélem, hogy nem így lesz, de máshogy ezt nem lehet csinálni.

"Az üzleti képzésekben a bonyolult, komplex megoldásokat díjazzák, de a valóságban az egyszerű hozzáállás sokkal kifizetődőbb".

Nem véletlen, hogy nem a Nobel-díjasok keresik halálra magukat a tőzsdén. A piacok/gazdaság megértéséhez nagyfokú leegyszerűsítésre van szükség. Csak néhány fontos vezérfonal az, amit látni kell, különben elsüllyedünk a részletek végtelen tengerében: nem látjuk meg a fától az erdőt.

Szóval sose higgyünk azoknak akik tudják a tutit, akik sosem veszítenek, akik mindenféle piacon nyernek. Ilyen nem létezik, csak a mesében. Helyette vállaljunk tudatosan kockázatot, értsük meg mit csinálunk, milyen kimenetelei lehetnek befektetéseinknek, és csak akkor lépjünk, ha jók az esélyeink. Nem kell hozzá kvantumfizika PhD...

Még sok okos Buffett idézet, többet ér, mint egy félév MBA:

https://www.brainyquote.com/quotes/authors/w/warren_buffett.html

Egyedül nem megy?

2017, Április 10 - 16:28

Magyarország az elmúlt 50 év tapasztalatai alapján nem tud külső pénzügyi támogatás nélkül növekedést felmutatni. Ebben nem hozott változást sem a rendszerváltás, sem a fülkeforradalom. Érdemes végignézni, hogy mi zajlott a múltban:

- A Kádár-korszakról nem is érdemes bővebben értekezni, Mong Attila kiváló könyvet írt az ország eladósodásáról, és az ebből következő fellendülések, majd kényszerű nadrágszíjhúzások koráról (https://bookline.hu/product/home.action?_v=Mong_Attila_Kadar_hitele_A_ma...). Akit kicsit is érdekel a hazai gazdaság története, annak kötelező olvasmány. Röviden összefoglalva: állandóan kölcsönkéregettünk valakitől, amikor meg vissza kellett volna fizetni a hiteleket, akkor jött a megszorítás, életszínvonal-csökkenés.

Sajnos 1989 után ugyanez folyt pepitában: amikor tudtunk bevonni forrást, akkor volt növekedés, amikor nem, akkor nem. Ez arra utal, hogy belső alapjai nem voltak/nincsenek a növekedésnek.

- Kezdődött az egész a rendszerváltás utáni mélydepresszióval (1989-1995), amiről kevesen tudják, hogy méretében (GDP-visszaesés, fogyasztáscsökkenés, munkanélküliség) nagyságrendileg hasonló volt, mint a hírhedett 1929-33-as gazdasági válság.

- Ezt követte a Bokros-csomag, és az ország megmaradt vagyontárgyainak kiárusítása, amelynek során igen sok hazai cég került külföldi kézbe, 1995-1999 között az éves GDP közel 4%-a folyt be bevételként ezekből az ügyletekből. Ennek segítségével sikerült elkerülni az államcsődöt, és növekvő pályára állítani a hazai gazdaságot.

(Lásd a grafikonokat itt:http://www.politikaievkonyv.hu/online/mp20/1-16_meszaros.html)

- A növekedés azonban nem volt fenntartható, és 2001-2-től az állam eladósodása (a költségvetési deficit a legrosszabb pillanatokban megközelítette a 10%-ot!), majd 2004-5-től a devizahitelek tömeges felvétele segítségével sikerült csak fenntartani a növekedést. A devizahitelek beáramlásának az üteme is kb. a GDP 4%-át tette ki éves átlagban.

- Ezután, amikor elapadtak a hitelek, jött a 2008-9-es válság, amiből az EU-pénzek beáramlása emelt ki minket: nagyjából évente a GDP 4%-a folyik be évek óta átlagosan.

Jól láthatóan tehát, akkor ment jól itthon a szekér, ha valahonnan sikerült behozni egy csomó pótlólagos forrást. Érdekes módon mind a privatizációs bevételek, mind a hitelbeáramlás, mind az EU-pénzek nagy átlagban évente kb. a GDP 4%-át tették ki. Habár ezek hatásaikban teljesen máshogy hasznosulnak, mégis mindegyik gyakorlatilag a külső pénzügyi forrásokra való támaszkodást jelentette. Természetesen ezek közül a legkárosabb a hitelfelvétel volt, és a legelőnyösebb az EU-pénz, ami viszonzatlan átutalás, sosem kérik vissza, eredményei nagyrészt itt maradnak (persze kinél több, kinél kevesebb).

Sajnálatos módon tehát nem látszik új minta Magyarországon: amikor éppen van kívülről befolyó (ilyen vagy olyan) pénz, akkor van növekedés, ha nincs, akkor jellemzően jön a válság. Erről azért fontos beszélni, mert sajnálatos módon a minta évtizedek óta megvan, és mivel a hazai gazdaság szerkezetében nincsenek olyan változások, amelyek ebben gyökeres fordulatot hoznának, ezért nem várható, hogy a jövőben más lenne a lefutás, mint a múltban. Ezért is óriási kérdés, hogy mi jön az EU-pénzek lecsengése után? Honnan szerzünk újabb forrásokat? Kitől kapunk pénzt?