Zsiday-blog

Sok-sok gyermeket!

2017, Május 25 - 17:34

Habár sok dologban nem értek egyet a kormány gazdaságpolitikájával, azt gondolom, hogy a családok/gyerekszám növelése kulcsfontosságú, és minden ösztönzőt be kell vetni ennek érdekében, emiatt is üdvözlendőek a most bejelentett lépések, sőt véleményem szerint még bátrabban kell tovább menni ezen az úton. Ez elkerülhetetlen gazdaságpolitikai szükségszerűség, hiszen végeredményben akár ilyen, akár olyan csatornán keresztül, de a munkaképes korúak tartják el az időseket, és amelyik országban túl kevés dolgozó marad túl sok nyugdíjasra, ott szinte garantáltak az állam pénzügyi problémái, a recessziós környezet, az eszközárak csökkenése, a gazdasági nehézségek.
Ezért alapvető fontosságú, hogy ne következzen be gyors népességcsökkenés, mert az nem csak társadalmilag, de gazdaságilag is pusztító tud lenni. S míg a második világháború után a dolgozó:eltartott arány javulása volt jellemző sok fejlett országban, aminek az eredménye, ("demographic dividend": lásd pl: http://www.prb.org/Publications/Articles/2012/demographic-dividend-facts... vagy http://www.imf.org/external/pubs/ft/fandd/2006/09/basics.htm) magasabb növekedés, alacsonyabb infláció és kamatszint volt, addig a jövő elég sötét: sok nyugdíjasra és kevés dolgozóra van kilátás nem csak nálunk, de Európa sok országában.

Mivel pedig pár évtized múlva végeredményben azokat az akkori időseket is, akiknek nincs gyerekük, a mostani gyerekek fogják eltartani, ezért társadalmilag jogos a gyereket vállaló családok támogatása minden tekintetben: lakástámogatás, adókedvezmények, stb. révén. Akik gyereket nevelnek, azok nem csak hatalmas költséget vállalnak, de az ő gyerekeik fogják eltartani azokat is, akiknek valamilyen oknál fogva nincsen gyermekük, ezért ezt valamilyen módon anyagilag is ellentételezni kell. Ráadásul a probléma nagyon akut, ezért erős, komoly ösztönzők kellenek, hogy gyors javulás következzen be: egyáltalán nem ördögtől való azt mondani például, hogy akinek van legalább 2 vagy 3 gyereke, az mondjuk ne fizessen adót, hanem fizessenek azok, akiknek nincs, így járulva hozzá a saját későbbi nyugdíjukhoz, és az ország gazdasági stabilitásához. Véleményem szerint a családbarát adórendszer nagyon fontos gazdaságpolitikai eszköz, amely mindenképp fenntartandó, és erősítendő, hiszen ha valóra válnak a negatívabb demográfiai kivetítések, akkor a következő évtizedekben (tehát a valódi hosszú távon) Magyarországra szinte biztos, hogy gazdasági nehézségek, eszközáresés, jelentős nyugdíjcsökkenés, és instabilitás vár.

Az igazán fontos pedig az lenne, hogy ebben nemzeti konszenzus szülessen, és kiszámíthatóan családbarát, gyerekvállalásra ösztönző adó/támogatási/ösztönzőrendszer legyen Magyarországon, amely ciklusokon átível, amellyel évtizedekre lehet számolni, mert csak így fognak (több) gyereket vállalni a családok.

Szóval inkább így:
https://www.youtube.com/watch?v=sANwBlp3K_M&list=RDsANwBlp3K_M#t=8

Bitcoin mánia

2017, Május 24 - 13:09

Most már elég nagy ahhoz a bitcoin-mánia, hogy ha írok erről egy cikket, akkor az talán bejelzi a piac tetejét. Legalábbis egy időre.

A Bitcoin árfolyama az elmúlt 12 hónapban megötszöröződött, de nem ez az érdekes önmagában:

http://www.coindesk.com/price/

Nem biztos ugyanis, hogy 10 év múlva bárki használni fogja a Bitcoint, de maga a technológia szinte biztos, hogy a mindennapok része lesz. Nem vagyok a téma szakértője, ezt meghagyom Fizikus kollégánknak, de azt látom, hogy az újítás, a "distributed ledgers", a "blockchain" velünk marad, még ha maga a Bitcoin nem feltétlenül is.

Miről van szó? (persze majd le leszek szidva, hogy ennél sokkal mélyebb a dolog, és bonyolultabb, de elmondom azt amit én megértettem belőle :)

Eddig azt, hogy mennyi pénzünk van, kinek milyen ingatlan van a tulajdonában, milyen eszközökkel rendelkezünk, stb. egy adott központi helyen tartották nyilván, onnan irányították (Központi bank, Földhivatal, stb.). Az új technológia lényege azonban az, hogy egyrészt ezeknek az adatoknak a nyilvántartása nem egy helyen van, hanem a világ számos helyén, hatalmas teljesítményű, egymással kommunikáló számítógépeken egyszerre tartják nyilván, és csak úgy lehet megváltoztatni, ha abban a résztvevőknek konszenzusa van. Vagyis nem történhet meg az, hogy az állam megharagszik rám, és elveszi a pénzem, mert ő a nyilvántartását hiába módosítja, ha a többi résztvevő ezzel nem ért egyet, akkor a tranzakció nem zajlik le. Nem történhet meg az, hogy a földhivatal számítógépe tönkremegy, az irattára beázik, és nem tudjuk kinek a nevén milyen ingatlan van, mert ezt egyszerre sokezer helyen tárolják, és csak akkor lehet változtatni rajta, ha konszenzus jön létre a nyilvántartók, a "bányászok" között. Hiába próbálja valaki meghamisítani, elsikkasztani, nem lehetséges.
Olyan ez, mint egy hatalmas, feltörhetetlen, egyszerre számos helyen lévő elszámolóház, de ennél sokkal több. Az új fejlődési irányoknak köszönhetően (Ethereum) lehetőség van okos szerződések létrehozására is a rendszerben: például ha szerződök arról, hogy ha egy héten belül piros hó esik, akkor fizetek Józsibácsinak 100 fityinget, akkor a rendszer résztvevői az én, vagy Józsibácsi beleszólása nélkül együttesen, konszenzussal megállapítják, hogy a feltétel bekövetkezett-e, és mindannyian, egyszerre átkönyvelnek 100 fityinget az én számlámról Józsibácsiéra. Akkor is, ha én úgy gondolom, hogy nem esett piros hó, és akkor is, ha már utólag megbántam ezt. És ez még csak az alkalmazások legalapvetőbbike. A lényeg az, hogy nem egy központi akarat, hanem az egyszerre, számos helyen nyilvántartott, manipulálhatatlan tranzakciók szinte minden pénzügyi-szerződéses kapcsolatban nagy változást okozhatnak. Innentől nincs szükség közjegyzőre, központi elszámolóházra, stb, mert ezeket a problémákat a rendszer mind, sokkal gyorsabban, és olcsóbban kezeli. Mivel minden "nyilvántartó" számítógépen ugyanaz az adatbázis van, és csak akkor lehet módosítani, ha ebben konszenzus alakul ki, ezért a biztonsága is sokkal nagyobb. Innentől a csalárd brókercégek nem tudják ellopni a részvényeidet (lásd Budacash), eltüntetni a pénzed, az ingatlanmaffia nem lovasítja meg a lakásod.
És még ez is csak a felszín. Úgy vagyunk vele, mint az internettel: a 90-es évek közepe/vége felé látszott hogy ez mennyire forradalmi, de az még nem, hogy pontosan hogyan fogjuk használni, egy csomó olyan dolog alakult ki, amire nem gondoltunk volna.
A technológia tehát fontos, forradalmi, és velünk marad, ugyanakkor az nem biztos, hogy ez a technológiai a Bitcoinnal, vagy az Ether-rel (https://ethereumprice.org/), vagy bármi mással valósul meg. Olyan a helyzet, mint az 1920-as években az USA-ban: mindenki tudta, hogy az autóipar hatalmas forradalmat hoz, de nem lehetett tudni, hogy az akkor működő 600 (!) autógyárból ki lesz a befutó. Persze aki eltalálta, az hatalmasat nyert...

Gazdaság=Klíma=Káosz

2017, Május 20 - 08:32

Sokat gondolkoztam, hogy írjak-e erről a témáról, mivel alapvetően nem értek hozzá, de aztán arra jutottam, hogy mégis érdemes, ugyanis mind a gazdaság/tőkepiacok, mind a földi klíma nem-lineáris rendszerek, így botcsinálta gazdaságkutatóként/piaci szereplőként elég sok gyakorlati tapasztalatom van az ilyen jellegű rendszerek működésében, valószínűleg jóval több, mint a klímakutatóknak.
A nem-lineáris rendszerek olyanok, amelyekben a bemeneti változó (input) egységnyi megváltozása nem minden esetben ugyanakkora kimeneti (output) változást okoz. Erre jó példa a gazdaságban a kamatemelések mértéke és hatása. Ha a jegybank túlhevülést lát, akkor megemeli a kamatot. Lehet, hogy ennek semmi hatása nincs, sőt az is lehet, hogy a gazdaság tovább gyorsul. A következő emelésre mondjuk kicsit lassul a gazdaság, és ugyanígy kicsit lassul minden egyes kamatemelésre, amíg egyszercsak, az utolsó kamatemelésre, hirtelen teljesen összeomlik. Ezeknek a rendszereknek a belső logikája olyan is lehet (sőt gyakran olyan!), hogy egy ideig lineárisnak tűnnek, azaz minden egységnyi input változás nagyjából ugyanakkora output változást okoz, egészen addig amíg el nem érik a szakadék szélét, a "tipping point"-ot, amikor hirtelen a korábbi szabályszerűségek teljesen felborulnak, és a legutolsó egységnyi input változás teljesen mást eredményez, mint minden korábbi.

Ez véleményem szerint rendkívül aktuális. Az északi félteke időjárását ugyanis nagyon nagy mértékben meghatározza az Arktiszt fedő jégtakaró. Ennek hatása egy csomó mindenben érvényesül, amibe most nem mennék bele, de nyilvánvalóan nem mindegy, hogy az Északi-sark környékén sokmillió négyzetkilométeren jégtakaró van, vagy tenger. Előbbi esetben ugyanis például télen -30 fok van ott, utóbbi esetben meg nagyjából nulla: hiába nem süt a nap fél évig, a tenger visszamelegíti a levegőt. Amennyiben a sarki jég elolvadna, akkor Európa időjárása (főleg a téli/tavaszi) minden valószínűséggel drasztikusan megváltozna. Nem tudjuk pontosan hogyan, de ha tőlünk északra januárban nem -30 van, hanem nulla, akkor nálunk is sokkal melegebbek lesznek a telek, akár teljesen mediterránra váltva. (Viszont ez nem okoz számottevő tengerszint emelkedést, mert csak annyi történik, hogy az amúgy is vízben lévő víz, azaz jég, ismét elolvad!)
A nagy kérdés ezért az, hogy mikor olvad el a sarki jég? Ezzel kapcsolatban a klíma-előrejelzések abszolút nincsenek kapcsolatban a valósággal, a változások sokkal-sokkal gyorsabbak, mint az előrejelzésekben szerepel. Valószínűleg olyan folyamatok zajlanak az Arktiszon, amelyeket nem teljesen értünk. Viszont tudjuk azt, hogy a múltban is voltak olyan hirtelen változások, amikor a klíma az egyik rendszer-felállásból átváltott a másikba; míg korábban úgy vélték, hogy például a jégkorszakba becsúszás vagy az abból való kilábalás lassú, több évszázados folyamat volt, egyre több kutatás mutat abba az irányba, hogy sokszor előfordult, hogy néhány év vagy évtized alatt zajlottak le egészen drasztikus változások, például a hőmérséklet akár 10-15 fokkal megugrott Észak-Európában/Grönlandon ilyen rövid időn belül!
Mivel úgy tűnik, hogy az elmúlt 25-30 évben a (szeptemberi) jég mennyiségének 2/3-át "elfogyasztottuk", és mivel elég erős pozitív visszacsatolások vannak a rendszerben, ezért nem alaptalan azt feltételezni, hogy pár éven belül felgyorsulhatnak a változások, és az egyre vékonyabb jégtakaró helyett egyre hosszabb időre nyílt víz borítja majd az Arktiszt.

És itt jön a tőkepiaci hasonlat:

Ez az egész olyan, mint egy medvepiac. A medvepiacon is úgy zajlanak gyakran az események, hogy az árfolyamok esnek, esegetnek, viszonylag szépen, stabilan, de a rendszerben lévő pozitív visszacsatolások miatt általában úgy érnek véget, hogy a piac utolsó eső szakaszában az esés begyorsul, majd gyakran teljesen pánikszerűvé válik, és sokszor maga az árfolyamesés, azaz az árfolyamváltozás nagyobb része a medvepiac utolsó pár napjára korlátozódik. A klíma esetén nem a befektetők jelenléte és motivációjuk, hanem a rendszer logikája és belső visszacsatolásai miatt alakult ki a múltban sokszor ilyen folyamat, és jó eséllyel ismét egy ilyenhez közeledünk az arktiszi jég és vele Európa éghajlata kapcsán. Természetesen éppúgy, mint a piacoknál, itt sem tudja senki megmondani, hogy mikor indul a "pánik", a "begyorsulás". Lehet, hogy idén, de lehet, hogy csak 10 év múlva. Amikor ez bekövetkezik, akkor a sarki jég jelentős része nagyon gyorsan, akár pár év alatt is eltűnhet.

Habár úgy vélem, hogy az emberiség - mivel már korábban is sok hasonló változáshoz alkalmazkodott, és azóta nagyon jelentős fejlődést ért el - egyáltalán nem kerül veszélybe emiatt, de valószínűleg annak igen komoly gazdasági vonatkozásai lennének, ha a fenti folyamat pár év alatt lejátszódna, és az északi félteke mérsékelt övi része hirtelen mediterránná válna. Abszolút szakértelem nélkül, csak a tőkepiaci trendek (mondhatni nem-lineáris rendszerek) ismeretében azt gondolom, hogy jó esély van arra, hogy ez a következő 20 évben bekövetkezik, és az eddig lineárisnak tűnő folyamat hirtelen egy nagyobb ugrással folytatódik. A lényeg az, hogy a korábbi lineáris trendek, pl. az évtizedenként 0,2-0,3 fokos hőmérséklet-emelkedés helyett akár 1-2 évtized alatt bekövetkezhet 2-3-4-5 fok változás is, a "begyorsulás". A jelenlegi klímakivetítések gyakorlatilag lineáris extrapolációkat mutatnak, amely egy nem-lineáris rendszer esetében nyilván nem valószerű, mert lesz egy pont, ahol a lineáris változások hirtelen egy ugrással folytatódnak. Persze, hogy mikor, azt senki sem tudja, ezért is nincs benne az előrejelzésekben, de attól mi még tudjuk, hogy a változások nem egyenletesen zajlanak le, hanem egy ideig egyenletesen, aztán hirtelen.

A nagy kérdés, hogy milyen gazdasági következménye van annak, ha Budapest időjárása rövid időn belül rómaivá, Moszkva időjárása budapestivé válik?
Gondolom a bundagyártó cégeket nem érdemes nagyon drágán megvenni, de bizonyára vannak kevésbé egyértelmű következmények is. Számos más iparágban érdemes végiggondolni, hogy hol, mit okozhat ez. De nem csak a tőzsdén, hanem az ingatlanpiacon is komoly hatása lehet, hiszen például a síparadicsomokban megvett ingatlanok gyorsan veszíthetnek értékükből, viszont a korábban túl hidegnek tűnő mezőgazdasági területek brutálisan felértékelődhetnek. Azt gondolom, hogy a közép-hosszútávú befektetéseknél a fentieket akkor is érdemes figyelembe venni, ha fogalmunk sincs, hogy pontosan mikor következnek be...

Bővebben, illetve a hivatkozott tudományos munkák:

http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/grl.50316/pdf
http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1029/2011JC007110/full (a 11. ábra mutatja a valóságot és a modelleket, kb. ott tartunk, ahol 2050-ben kellene lennünk)
http://psc.apl.uw.edu/research/projects/arctic-sea-ice-volume-anomaly/
https://nsidc.org/arcticseaicenews/
https://svs.gsfc.nasa.gov/4489
http://met.hu/eghajlat/eghajlatvaltozas/megfigyelt_valtozasok/Magyarorszag/

Népességcsökkenés = hozamcsökkenés

2017, Május 11 - 07:57

Az elmúlt időszak befektetési hozamait alapvetően befolyásolta, hogy olyan világban éltünk, ahol a népesség nőtt. Ez a világ változóban van, a fejlett országok nagy részének lakossága csökkenni vagy jobb esetben is stagnálni fog, és ez rendkívüli változásokat fog okozni a különböző befektetések hozamában.

Erre a legjobb példa az ingatlanpiac. A múltban a folyamatos népességgyarapodás miatt egyre több ingatlanra volt szükség, az ingatlanok ára alapvetően folyamatosan emelkedett. De mi a helyzet egy olyan világban, ahol a népesség fogy? Egy ilyen világban nincs értelme új ingatlanokat építeni, a régi ingatlanok mélyen újraelőállítási értékük alatt forognak, és bár olcsónak tűnnek, sosincs oka, hogy drágábbá váljanak. És ez nem csak fantázia, ugyanis ez a világ már megérkezett a magyar vidékre, ahol folyamatosan fogy a népesség, különösen a kisebb településeken. Ezeken a helyeken nyugodtan lehet azzal számolni, hogy egy újonnan épített ingatlan 20-30 év múlva szinte semmit sem fog érni, akármilyen jó minőségű, mert egyszerűen nem lesz, aki lakjon benne. Egy kis magyar falu természetesen ebből a szempontból extrém példa, de ugyanez igaz a városokra is. A városok lakossága a múltban szinte folyamatosan nőtt, emiatt a városi ingatlanokba történő befektetés szinte kockázatmentes volt, még a 100 éves épületek is bőven értek pénzt, és nyugodtan lehetett azzal számolni, hogy ezekben a városokban az ingatlanok hosszútávú hozama = kiadási hozam plusz minimum az infláció mínusz éves 1-2% amortizáció; azaz ezekkel az ingatlanokkal, ha 1-2% felett volt a kiadási hozam (és bőven afelett volt), komoly reálhozamot lehetett elérni.

Ha megnézzük, hogyan fog alakulni a várható lakosság Magyarországon a jövőben, akkor a kép lesújtó. A központi régión kívül már most is mindenhol lakosságcsökkenés zajlik:
http://www.portfolio.hu/gazdasag/ez_az_igazi_baj_lassan_kiurul_fel_magya...

Ahol pedig csökken a lakosság, ott az ingatlanok hosszútávú hozama egészen másképpen alakul, ugyanis valószínűleg egyrészt egy idő után nem lehet kiadni őket, másrészt pedig 20-30 év alatt le kell írni nullára az értéküket, így könnyen lehet hogy egy jelenleg 7-8% kiadási hozammal kecsegtető ingatlan összesített hozama is végül negatív lesz. Reálértékben szinte biztos, de akár még nominálisan is.
Ugyanez egyébként igaz a részvénypiacra is: azok a vállalatok, amelyek olyan régiókban fektetnek be, ahol csökken a népesség (és máshol nem), folyamatos árbevétel- és profiteróziót fognak elszenvedni,emiatt osztalékuk csökken, és a romló kilátások miatt a különböző (P/E, EV/EBITDA, stb.) értékelési szintjük is, így szintén igaz lehet rájuk, hogy magas osztalékhozam mellett is rossz befektetések lehetnek.

A jövőben tehát a korábban megszokottól eltérően a fejlett világ passzív részvény vagy ingatlanbefektetései korántsem biztos, hogy komoly reálhozamot tudnak termelni, sőt könnyen lehet, hogy reálveszteséget fognak generálni. Ez nem olyan jó hír, pláne, hogy a kötvénybefektetések pedig garantáltan negatív reálhozamot hoznak. Nincsenek könnyű helyzetben a megtakarítók, a következő 10-15 évben ugyanis szinten minden befektetés hozamkilátása nagyon csekély, még vagyonmegőrzésre is alig alkalmas.

Természetesen ennek ellenére az 1-2-3 éves kilátások ettől még lehetnek akár teljesen eltérőek is, és például az európai/hazai ingatlanpiacon szerintem még komoly felfelépotenciál van. Több kérdést is kaptam ezzel kapcsolatban mostanában, ezért csak azt tudom leírni, amit korábban is többször:

A hazai ingatlanpiacon strukturálisan a fenti demográfiai folyamatok miatt csak a nagyvárosokra érdemes koncentrálni. A legfontosabb ármeghatározó tényezők a bérnövekedés/gazdasági növekedés, és a kamatszint/hitelek elérhetősége. Mivel a következő 2-3 évben ezek még jó eséllyel pozitívak lesznek, ezért simán nőhetnek tovább az árak. SŐT! Az egyre extrémebb negatív reálkamatszint miatt idehaza jó esélye van egy komolyabb ingatlanbuborék kialakulásának is: egyszerűen nincs hová rakni a befektetni való pénzeket, a hitel nagyon olcsó, a gazdaság pedig nő. A tartósan negatív reálkamatok szinte mindig, mindenhol buborékot generáltak, ez most sem nagyon lehet másképp.Ha viszont ez a buborék bekövetkezne, akkor utána a leeresztése sok-sok éven át fog tartani, súlyosan negatív gazdasági következményekkel, és akár 1-2 évtizeden át is nominálisan stagnáló árakkal...

Globális gazdasági ciklus

2017, Május 9 - 09:15

Mostanában többen megkérdezték tőlem, hogy hol tartunk a globális gazdasági ciklusban. Ez nagyon lényeges kérdés, és természetesen ha pontosan tudnék rá válaszolni, az nagyon sok pénzt érne. Mindenesetre leírom, hogy most mit gondolok erről, bár biztos, hogy 6 hónapja nem ezt gondoltam, és valószínűleg 6 hónap múlva sem ezt fogom gondolni.
A legfontosabb, hogy a gazdaságpolitikai döntéshozók is emberek, és emiatt leginkább a közelmúlt tapasztalataiból indulnak ki (ahogy mondani szokták, a tábornokok is mindig a legutolsó háborút akarják megnyerni, pedig a következő háború már valószínűleg másmilyen lesz). Az elmúlt években a gazdaságpolitikusok azt látták, hogy infláció nincs, nem is lesz soha, a gazdasági növekedés pedig törékeny. Emiatt óvatosak lesznek, nehogy szétzúzzák a gazdasági növekedést, és nem nagyon fognak megijedni az infláció megjelenésétől.
A legsikeresebb és legértelmesebb jegybankok egyike az amerikai Fed. Ők elég jól látják, hogy a gazdaság teljes kapacitás környékére ért, és mindenképpen akarnak kamatot emelni. Szerintem a rövidebb távú kamatemelések esélyét emiatt szerintem alulbecsli a piac, ugyanis elég gyorsan 2-3% körül találhatjuk magunkat, viszont ennél feljebb valószínűleg csak akkor mennének, ha komoly inflációs jeleket látnának - pont azért, mert nem akarják, hogy nagy növekedési áldozat legyen. Az európaiak track-recordja borzasztó, de valószínűleg késleltetve követik az amerikaiakat, a következő hónapokban visszatérnek a nulla-poztiív kamatok világába, valahova 0-1% közé. A nagy kérdés, hogy ennyi monetáris szigorítás megárt-e a gazdaságnak (fiskális oldalról nem várható megszorítás). Ha balul jön ki a lépés, akkor lehet, pláne, ha közben még kapunk egy kínai sokkot is (vagy valami más, jelenleg előre nem látott külső negatív lökést). Valószínűleg ezek eredőjeként 20(18)-19-(20?)-ban/ben lehet egy nagyobb lassulás, vagy akár rövidebb recesszió is. Ha/amikor ez bekövetkezik, akkor mind a piaci szereplők (ÚRISTEN? kezdődik 2008 ismét!!!), mind a gazdasági döntéshozók nagyon meg fognak ijedni, és azonnal visszavágják a kamatokat nullába, beindítják a QE-t/költségvetési költekezést, stb. Emiatt ez a recesszió véleményem szerint sekély és rövid életű lesz, nagyon jó vásárlási alkalom. Utána viszont minden tekintetben megnyílik a tér az infláció komolyabb visszatérésére.

Nagyjából ez a vízióm a következő 2-3 évre, ami vagy bejön vagy nem. Biztos, hogy ahogy telik az idő, és változik a helyzet, újra kell majd értékelni a dolgokat, de most ebből indulok ki. Véleményem szerint mély gazdasági recesszió á lá 2008-9 nem várható a következő években, kisebb megingás(ok) igen, gyors gazdaságpolitikai válaszok igen, és ez előbb-utóbb globálisan is megágyaz az inflációnak. Tekintve, hogy Magyarországon a gazdaságpolitikusok amúgy is gőzerővel dolgoznak az infláció visszatérésén, ha ez világszinten is lendületet kap, akkor hosszabb (5+ éves) távon igen komoly meglepetések is jöhetnek ezen a téren idehaza.