Zsiday-blog

Miért írok gazdasági blogot, avagy válasz a válaszra

2017, Szeptember 22 - 14:37

Többen – teljesen jogosan – kritizálták a legutóbbi, magyar modellről szóló írásomat, amelyben valóban szakmailag helytelen GDP adatokat hasonlítottam össze. Ez hiba volt. Részben erre reagál az MNB legutóbbi, alapblogon megjelent bejegyzése is http://alapblog.hu/spanyolviasz-helyett-azaz-hogyan-nem-erdemes-novekede...

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a helyes adatok összehasonlításával is pont ugyanaz az eredmény jön ki, mint a szakmailag nem megfelelőkkel (és ez az MNB cikkben mellékelt adatokból is látszik, ahol ugyanúgy csak egy régiós ország növekedése volt alacsonyabb, mint Magyarországé - pont, mint az általam felhasznált adatokban). A tény tehát változatlanul ez: a hazai növekedés 2010-16 között a régiós átlag alatt volt, semmiféle különös hozzáadott értéke nem látszik a „magyar modellnek”, így cikkem végkövetkeztetése továbbra is ugyanaz.

A bejegyzésemnek (http://alapblog.hu/a-magyar-modell-sikere/) az alapüzenete ugyanis ez volt: habár úgy teszünk, mintha feltaláltuk volna a spanyolviaszt, valójában egyrészt teljesen standard modellekkel leírható (időnként jó, időnként kevésbé jó) gazdasági lépések történtek idehaza, másrészt ezek eredménye sem tűnik egyelőre túl kiemelkedőnek, ugyanis a régiós versenyben továbbra is lemaradók vagyunk. Ez tény, az okokat persze vitathatjuk.

Ezen kívül azt is kritizálja az MNB írásomban, hogy nem veszem, vagy nem jól veszem figyelembe a növekedést befolyásoló tényezőket. Ez könnyen lehetséges, a jövő majd eldönti, hogy kinek van igaza. Kétségtelenül sokszor, sok mindenben tévedtem a múltban, ezek közül számos példát találhat valaki a blogomon megtalálható írásaim között (ennek kikeresését meghagyom az olvasóknak), de a blognak eleve az egyik fő célja, hogy segítsen kikristályosítani magam számára is a saját gondolataimat: mire leírom, én is jobban értem, hogy valójában mit is gondolok, tehát tisztában vagyok vele, hogy senkinél nincs ott az abszolút igazság.

Ha van azonban valami, amit tényleg elég jól láttam – sőt megkockáztatom, hogy a hazai gazdasággal foglalkozók közül a legjobban – az elmúlt években, az éppen a hazai növekedési kilátások, így ezzel kapcsolatban nem tudok egyértelműen igazat adni a jegybanki előrejelzéseknek.

Néhány korábbi bejegyzésemből idéznék:

2011 június
http://zsiday.hu/blog/recesszi%C3%B3-2012-ben

„2012-re tehát európai recessziót, nagy eurógyengülést, és tartósan alacsony kamatszintet+ ECB QE-t vizionálok.”
(MNB 2011 júniusi inflációs jelentésből a GDP-növekedési várakozása 2012-re: +2,7%)

2011 szeptember
http://zsiday.hu/blog/mi%C3%A9rt-ne-lenne-recesszi%C3%B3-magyarorsz%C3%A...

„Mindazonáltal nem fér a fejembe, hogy mitől NE lenne recesszió jövőre Magyarországon? Méghozzá igazán komoly recesszió.”
(MNB előrejelzés 2011 szeptemberben 2012-re: +1,5% hazai GDP-növekedés. A tényadat végül -1,6%, tehát szerintem elég komoly recesszió lett Magyarországon.)

De azért egyáltalán nem voltam pesszimista mindig, sőt, amikor a legtöbben például nem nagyon hittek az alacsonyabb kamatok lehetőségében ezt írtam:

2012 november
http://zsiday.hu/blog/lehet-4-magyar-alapkamat

„Lehet tehát 4% a magyar alapkamat? Ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak a világban, és nem harapózik el az unortodoxia a jegybankban tavasztól, akkor lehet.”
(Ekkor az alapkamat még 6,25% volt)

Vagy:

2013 január:
http://zsiday.hu/blog/zseni%C3%A1lis-rezsics%C3%B6kkent%C3%A9s

"így könnyen lehet, hogy 2013-ban akár 1-2%-os növekedés legyen, 2014-ben pedig akár 3%.
(MNB 2012 decemberi növekedési előrejelzés 2013-ra +0,5%, 2014-re +1,5%, a tényadatok végül +2,1% és +4% lettek.)

Sőt, 2013 tavaszán elkezdtem írni (több cikkben is foglalkoztam ezzel), a megelőző hét szűk esztendőről, majd a várhatóan elinduló hét bő esztendőről, ami egyrészt mára gazdasági toposszá vált idehaza, másrészt akkor még annyira hihetetlenek voltak, hogy több közgazdász kollégám felhívta a figyelmem az elmegyógyászati kezelésben rejlő lehetőségekre, és az orvostudomány számára már rendelkezésre álló modern eszközökre.

2013 május
http://zsiday.hu/blog/j%C3%B6n-h%C3%A9t-b%C5%91-esztend%C5%91

„Lehet azon vitatkozni, hogy mekkora lesz a fellendülés, de én úgy gondolom, hogy a hét szűk esztendőnek Magyarországon vége, így hosszútávú befektetőknek mind a hazai részvény- mind a hazai ingatlanpiac jó lehetőségeket tartogat.”

2014 tavaszán pedig mindenkit lakásvásárlásra buzdítottam ebben a cikkemben:
http://zsiday.hu/blog/vegy%C3%A9l-lak%C3%A1st-am%C3%ADg-lehet

„Immáron jó ideje optimista vagyok a hazai ingatlanpiacra, mert egy komoly, hosszútávú mélypont jeleit láttam, de most állt igazán össze a kép: mind a kereslet, mind a kínálat oldaláról nagyon megalapozottnak tűnik egy többéves, komoly emelkedő trend, legalább 50%-os áremelkedéssel.”

Ez annyira elképzelhetetlen volt, hogy az alábbi válaszok érkeztek rá:
http://zsiday.hu/blog/lak%C3%A1s%C3%A1rakr%C3%B3l-ism%C3%A9t-ugyanaz

„Ez egy unortodox guru, csak a súlyos tények nem érdeklik.”
„Ennyi hülyeséget csak a Viktorok tudnak mondani”
„Nekem az jött le, hogy a "guru" végre, 20 év alatt összegyűjtött egy panel lakásra valót, es vett egy lakást... es most így próbálja felhajtani a piacot.... "
„Remélem Zsiday úr nem lesz nagyon mohó és nem vásárolja túl magát az ingatlanpiacon. Nehogy a végén nem marad tartalék erre a finom anyagra amit szív.”
„Ezeket a cikkeket az fhb,otp ingatlan rt stb. íratja es nagyon messze van a valóságtól.”
„Ez teljesen hülye!”
„Fogalma sincs a magyar valóságról!”

***
Ezt a sok idézetet, bejegyzést magamtól (elég illetlen módon) csak azért szedtem elő, hogy rámutassak, hogy (sok hibám és tévedésem ellenére) egyáltalán nem vagyok egyike a „huhogó baglyoknak” (http://www.portfolio.hu/gazdasag/matolcsy-uj-aranykor-koszonthet-be-magy...), akik mindig sötéten látják a magyar gazdaságot, és állandó összeomlást várnak. 2011-ben helyesen számítottam recesszióra, de 2013-tól kifejezetten optimista voltam a hazai gazdasági kilátásokat illetően (növekedés, ingatlanpiac, bérrobbanás), viszont eltérően a jegybanktól szerintem ennek ciklikus okai vannak, strukturálisan viszont rossz a helyzet. A magyar gazdaságpolitika irányítói viszont ezzel ellentétben úgy vélik, hogy a növekedést a jó irányba tett strukturális változások okozzák, a ciklikus tényezőknek kisebb a szerepe. Az, hogy kinek van igaza ebben a kérdésben valószínűleg csak sokára, a ciklikus felhajtóerők kifulladásakor (EU-növekedés, KEU bérkonvergencia, EU pénzosztás) fog kiderülni.

Én befektető vagyok, aki megpróbálja pár hétre-hónapra-évre megsejteni a hazai és nemzetközi gazdaságot, piacokat irányító trendeket. Létfontosságú, hogy ezt elfogulatlanul tegyem, ugyanis ha egyéb , pl. politikai véleményem téves irányba befolyásol a gazdasági előrejelzéseimben, akkor előbb-utóbb tönkremegyek.

Ezért tehát mindig próbálok objektív lenni. Természetesen ez nem mindig sikerül, de még ha sikerül, akkor is gyakran mellélövök, és nem jól látom a folyamatokat, de ez ezzel a szakmával jár, ilyenkor a fő feladata a kockázatok helyes kezelése, csökkentése. Mindenesetre, mint korábban leírtam a blogomon a bemutatkozás fül alatt:

„Fontos figyelmeztetés: bejegyzéseim nem befektetési tanácsok, csak éppen eszembe jutó gondolatok a tőkepiacról. Az írás magam számára is segít tisztázni, hogy mit gondolok, segít tisztábban látni, ám gyakran mire leírom, már meg is változott a véleményem. Így senki ne tekintse másnak azokat, mint kósza ötleteknek, afféle ötletbörzének, amin el lehet talán gondolkodni, de túl komolyan venni nem szabad. Én is így teszek...”

Ezért írok tehát blogot a gazdaságról-piacokról, hogy leírva kikristályosodjanak gondolataim, írás közben több szemszögből megvizsgáljam az elképzeléseimet, és olyan munkateóriákat alkossak, amelyek a mindennapokban használhatóak lesznek, s bár utólag sokról kiderül, hogy tévesek, ettől még számomra hasznosak.

***
Az MNB idézett inflációs jelentései, és benne növekedési előrejelzései itt érhetőek el:
https://www.mnb.hu/kiadvanyok/jelentesek/inflacios-jelentes

Az eszközárinfláció az új svájcifrank-hitelezés

2017, Szeptember 18 - 09:25

A hétvégén találkoztam az egyik legjobb hazai makroelemzővel, aki azt mondta, hogy számára a devizahitelezés-fiaskó legnagyobb tanulsága az, hogy minden héten azon gondolkodik, hogy mi lehet az, amit most ugyanúgy benézünk, mint akkor azt. A hitelválság ugyanis egyértelműen gazdaságpolitikai hibák eredménye volt: az inflációs célkövetés bűvöletében élő jegybankok azt hitték, hogy nekik semmi mással nem kell foglalkozniuk, mint hogy 2% legyen az infláció, a kereskedelmi bankok és a piac pedig majd hatékonyan kezeli a saját problémáit. A fiskális politika irányítói azt hitték, hogy a jegybank majd tudja, hogy bele kell-e folyni a bankrendszer működésébe komolyabb szabályozással, így ők sem tettek semmit, a helyzet pedig vak vezeti világtalant volt.

Véleményem szerint a jelen helyzet sokban hasonlít az akkorihoz: a jegybankok/gazdaságpolitikusok megértették milyen veszélyes a bankrendszer ezért azt jól leszabályozták (ezért onnan nagy sokk nem is várható), ezen túl viszont továbbra is csak a szűken vett fogyasztói inflációra koncentrálnak, miközben nem veszik észre, hogy egy eszközárbuborékot táplálnak. Természetesen ha a jegybankok megértenék, hogy a jelenlegi gazdaságban az eszközárak éppen olyan fontosak, mint a termékárak, akkor már nem lehetnének ilyen nyugodtak (felelőtlenek?), hiszen pl. Magyarországon az 1 és 3 éves lakásárinflációt is figyelembevevő (véleményem szerint az eszközáraknál hosszabbtávú simítást kell alkalmazni mint a termék/szolgáltatás áraknál) infláció valójában 5-6%!

Megismétlem: a magyar infláció 5-6%. Ehhez társulnak a 0% körüli rövid kamatok, és a jelzések alapján várhatóan a hosszabb hozamszinteket is lejjebb fogja manipulálni az MNB. Persze ugyanez a helyzet USA-ban is (meg kábé mindenhol máshol). Ott a lakásárak benne vannak az inflációban, de a sokkal fontosabb részvényárak nincsenek, azt is figyelembe véve az infláció 4-5% között lehet, amihez alig 1% feletti kamatszint tartozik. Persze a legnagyobb buborék kétségtelenül a kötvénypiacokon alakult ki, ahol nem túl régen Argentína, majd most Ausztria tudott eladni 100-éves államkötvényt, a osztrák hozam éves 2,1%. Megjegyzendő, hogy az elmúlt 100 évben Argentína vagy 4-5-ször becsődölt, Ausztria még nincs is meg 100 éve, plusz viszonylag rövid fennállása alatt is mint tudjuk voltak kisebb törések a függetlenségében (Anschluss, orosz-amerikai megszállás).

Természetesen éppen úgy, mint a hitel/lakásárbuborék ez a buborék is még sokáig fújódhat, nem tudjuk előrejelezni mikor lesz vége. Viszont azt nagyon valószínűnek tartom, hogy amikor 10 év múlva erről fogok beszélgetni elemzőkkel, akkor visszanézve a jelenlegi buborékot, a jegybankárok buborékát, legalább akkora gazdaságpolitikai hibának fogják majd tartani, mint a svájci frank hitelezést.

Mennyi az infláció? Mindegy!

2017, Szeptember 14 - 16:23

Gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy 0,9% vagy 2,1% az infláció mondjuk USA-ban, vagy Európában, és a jegybankok tévúton járnak, amikor az olyan nüanszoktól teszik függővé a kamatemeléseiket, hogy éppen most 1,7% (nem kell kamatot emelni, mert az inflációs cél alatt vagyunk!!!) vagy 2,2% (juj, gyorsan emelni kel!!) az általuk figyelt inflációs (egyébként ráadásul egymással a különböző régiókban nem is összehasonlítható) mutató. A jegybankok fő feladata a gazdaság stabilitásának megőrzése, elősegítése, amihez sokféle módon járulhatnak hozzá, az egyik az árstabilitás, amely sokáig piedesztálra volt állítva, és kizárólagosan ennek szentelték figyelmüket, de utólag kiderült, hogy ez tévedés volt.

Deflációs veszélyre hivatkozni egy olyan helyzetben, amikor nominálisan stabilan nőnek a bérek, gyarapszik a gazdaság, emelkednek az eszközárak teljes hülyeség. Mégis, az európai jegybank még mindig ezen parázik hónapok óta, miközben teljes fellendülésben van az eurózóna. A fogyasztói árak szintjére ráadásul láthatóan nem is nagyon tudnak hatni a jegybankok, legalábbis olyan mértékben nem, mint ahogy szeretnének. Viszont a nem létező deflációs veszély elkerülése érdekében tonnaszám nyomtatták/nyomtatják a pénzt, tolták mínuszba a kamatokat. Az ily módon mesterségesen alacsonyra vitt kamatszint súlyos torzulásokat okozott a gazdaságban, és agyatlan spekulatív befektetésekbe hajszolja bele a gazdasági szereplőket (lásd Bitcoin, startup-mánia, túlértékelt részvénypiacok, kereskedelmi ingatlanárak szárnyalása USA/UK/EU, stb. ). A megtakarítók kockázatos eszközökbe kényszerítése, és eszközárbuborék generálása sokkal károsabb, mint ha mondjuk egy fél százalékkal nem teljesül az inflációs cél. Valódi deflációs veszély akkor lenne, ha nominálisan is csökkennének a bérek, az árak, a GDP, vagy legalábbis efelé tartanánk, de ez egyáltalán nem igaz.

Véleményem szerint teljesen irreleváns az inflációs mutató, amíg egy jól értelmezhető sávon belül mozog (nyilván 0% alatt baj van 3% felett megint csak), és más nem mutat abba az irányba, hogy komoly inflációs vagy deflációs feszültség lenne. Jelenleg ilyen nem áll fenn a nagy gazdaságokban. Ennek fényében viszont a jegybankoknak az általuk kiváltott eszközárbuborék megállítása érdekében mihamarabb 2-3%-os szintre kellene emelniük a kamatokat. Amennyiben nem ezt teszik, akkor további eszközárbuborékot és utána egy ebből következő összeomlást kockáztatnak. Az, hogy melyik utat választják a nagy jegybankok, még a jövő zenéje, de egyelőre úgy tűnik, hogy az európaiak nem tartják fontosnak ezt a problémát és még mindig a szűken vett inflációs célon rugóznak, míg az amerikaiak kicsit rugalmasabban és megértőbben állnak a problémához...

A magyar modell sikere

2017, Szeptember 11 - 13:33

Orbán Viktor szerint nem az uniós pénzektől nő a magyar gazdaság, és a magyar modell egyértelműen sikeres. Ezt vallják a hozzá közel álló közgazdászok is, akik úgy vélik sikerült létrehozni egy olyan unortodox gazdasági modellt, ami stabil, hosszantartó növekedést fog eredményezni. (Bárcsak így lenne!). Természetesen valóban nem lehet pontosan megmondani, hogy mi mekkora mértékben járul hozzá a növekedéshez, de azért meg lehet próbálni valamiféle számszerű, tényeken alapuló megállapításokat tenni a "magyar modell" sikerességét illetően. Ráadásul, ami nagyon fontos: egy kormányzat gazdasági eredményeinek megítélése soha nem lehet abszolút, mindig függ a környezettől. Egy válsághelyzetben már az is hatalmas teljesítmény, ha nem zsugorodik a hazai gazdaság, amikor pedig mindenki nő, akkor nem az az eredmény, ha nálunk is van növekedés, hanem az az érdekes ha nálunk sokkal magasabb, vagy alacsonyabb, mint máshol. Ezek fényében nézzük meg, hogy a régiós országok mekkorát nőttek 2010-2016 között, ennek mérésére az egy főre jutó PPP-alapú GDP a legjobb módszer:

Magyarország 24%

Szlovákia 22%
Csehország 25%
Bulgária 28%
Lengyelország 32%
Románia 38%

Megjegyzendő, hogy egy főre jutóan a legtöbb EU-támogatást mi kaptuk, ennek ellenére a növekedést tekintve a lista alján vagyunk, csak Szlovákia növekedése volt kicsit lassabb nálunk. Mivel még a legunortodoxabb nézőpont szerint is van VALAMEKKORA hatása az EU-támogatásoknak a növekedésre, azért egyértelműen kijelenthető, hogy EU-támogatástól tisztítva Magyarország növekedése a leggyengébb a régióban, versenytársaink között. Ez tény, nem vélemény!

A nálunk gazdagabb, de hozzánk közeli EU-országok:

Szlovénia 18%
Ausztria 19%

Ez azt jelenti, hogy sajnos csigatempóval közeledünk csak hozzájuk: a Lajta túl messze van. Ez is tény.

A magyar modell tehát egyrészt régiós összevetésben egyelőre csak igen gyengécske növekedést hozott, valamint a vágyott konvergenciát sem tudja belátható időn belül megteremteni, magyarán: semmiféle hozzáadott értéke nincs a standard, ortodox gazdasági modellekhez képest, sőt azok között a gyengébbek között van. Bár jó lenne, de nem találtuk fel a spanyolviaszt (ha feltaláltuk volna, akkor azt látnánk, hogy éves 2-3 százalékponttal gyorsabban növünk, mint régiós társaink, és gyorsan konvergálunk Európához, de nem ez történik).

Nagyon fontos, hogy igazi kegyelmi állapot van jelenleg a KEU-régió gazdaságaiban: Európa felszívta a fölös munkaerejüket a válságban, így nem omlottak össze az ellátórendszerek, mivel nem nőtt az egekbe a munkanélküliség, a munkanélkülieket (és a politikailag elégedetleneket) exportáltuk. Gazdasági migránsaik hazautalásai fenntartották a belső fogyasztást a nehéz években, most pedig az emiatt kialakult munkaerőhiány miatt létrejött egy nagyon erős bérkonvergencia, ami hatalmas lökést ad mindenhol a hazai béreknek, egyben belső fogyasztási boom-ot eredményez. Ilyen kedvező környezet nagyon régen nem volt a régióban, és hacsak nem jön valami váratlan, ennek hatása akár évekig kitarthat (növekvő fogyasztás---növekvő beruházás---magasabb adóbevételek--- jobb költségvetési helyzet --- alacsonyabb adók --- több elkölthető jövedelem --- növekvő fogyasztás, és vissza az elejére). Mindez kb. addig tarthat, amíg elérjük a portugál-görög átlagos bérköltségeket (lásd alább a link-ek között), amikorra elveszik az olcsó bérekből/árakból adódó versenyelőnyünk, s amikor ez megtörténik, akkorra kábé elfogy az EU-s pénz is, és kiderül, hogy mire képes a hazai gazdaság saját lábán állva (nagyjából 2020-22 között valamikor). Ez még igen távol van, 3-4 éven át tartó 10%-os bérnövekedés is belefér addig. A magyar gazdaság növekedése tehát várhatóan folytatódik, de nem a magyar modell miatt, hanem annak ellenére, amely láthatóan nem hozott többletteljesítményt versenytársainkhoz képest, sőt.

Összevethetjük persze a hazai 2010-17 közötti 24%-os növekedést a megelőző hét év gazdasági növekedésével is: 2003-10 között 39%-ot nőtt a magyar gazdaság, úgy hogy abban benne volt a 2008-9-es válság is. Akkor nem voltak EU-s pénzek, volt viszont helyette abnormális költségvetési költekezés/eladósodás és lakossági svájci frank hitel mánia (nagyjából hasonló nagyságrendben, mint az EU-s pénzek, ezzel egy korábbi írásomban foglalkoztam) tehát a két időszak összevethető, mindkettőt külső pénzek okozta hátszél segítette. Az elmúlt 7 év növekedése ezek fényében sem kiemelkedő, és igencsak megkérdőjelezhető, hogy az EU-támogatások nélkül mekkora növekedés lett volna. Én már korábban, több cikkben leírtam, hogy a hazai növekedési potenciál hátszél nélkül nem sokkal magasabb 0-nál (maximum 2%), de szerencsére most számos hátszelünk van: erősödő Európa, Eu-s támogatások, nagy KEU-bérkonvergencia, és ebből adódó fogyasztási boom. Sajnos amikor ezek kimerülnek, akkor viszont valószínűleg ismét jön a 7 szűk esztendő. Addig is élvezzük ki a fellendülés éveit, és örüljünk a magyar modell sikerének!

http://index.hu/gazdasag/2017/09/07/orban_viktor_kavosz/
http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/File:Estimat...
https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.PP.CD?locations=HU

Padlógázzal a lejtőn

2017, Szeptember 8 - 10:06

A hazai és régiós gazdaságok ezerrel robognak, hatalmas a bérnövekedés, teljesen beszűkült a munkaerőpiac, ömlenek be az EU-s milliárdok, egyszóval iszonyú konjunktúra van. Mit kellene ilyenkor tennie a gazdaságpolitikának? Természetesen anticiklikusan kellene viselkednie, meg kellene próbálnia hűteni, hogy majd amikor az elkerülhetetlen lassulás/recesszió bekövetkezik, akkor képes legyen stimulálni. Ilyen helyzetben azt várná az ember, hogy a költségvetések már minimum nullában, de inkább pluszban vannak (és nem az elsődleges egyenleget tekintve, hanem a kamatfizetést beleszámítva is!), a jegybankok kamatot emelnek/szigorítanak. Mit látunk ehelyett? Szinte az egész régióban, beleértve Magyarországot is, a lejtőn lefelé is nyomjuk a gázt. A románoknál bőven 3% felett van a hiány, nálunk 2%, de mivel jövőre választás, és jönnek az újabb ígéretek, közel kerülhetünk a 3%-hoz is; és a lengyeleknél is 2-3% között lehetnek.
Eközben a jegybankok sem túl szigorúak: Miközben Romániában és immáron Magyarországon is kétszámjegyű bérnövekedés zajlik, addig a a jegybanki kamatszint nulla közelében van, sőt az MNB újabb lazításon gondolkodik. A régi ortodox világban voltak ilyen egyszerű szabályok, hogy a jegybanki alapkamatnak körülbelül az egy főre jutó nominális GDP-növekedés környékén kell lenni (alternatív megközelítésben a nominális bérnövekedés szintjén) ha nem akar stimulálni vagy megszorítani. USA-ban pl. az egy főre jutó NOMINÁLIS GDP 1950 óta éves átlagosan 5,3%-kal emelkedett, és a jegybanki alapkamat átlagosan 5% volt, úgyhogy többé-kevésbé állt az összefüggés. Azt is tudjuk, hogy ha tartósan nagyon laza vagy nagyon szigorú monetáris politikát folytat egy jegybank, akkor az mindig torzulásokhoz vezet, aminek később súlyos következményei vannak.

Jól láthatóan tehát a régióban (ahol a nominális GDP 5-8%-kal nő) extrém laza monetáris politikát folytatnak a jegybankok (persze ez részben adottság is, a nagy, globális jegybankok torzító, buborékgerjesztő nullkamatpolitikája mellett nehéz más tenni), és a költségvetések sem lettek visszafogva. Mi fog történni, ha valamiért, valamikor (bedől Kína, leáll az EU-s pénz, gazdaságpolitikai hiba történik, megjönnek a buckalakók, vagy bármi miatt) beüt a recesszió? Az adóbevételek azonnal visszaesnek, a költségvetési hiányok pillanatok alatt elszállnak 6-7%-ra, az EU mindenkit kötelez, hogy szorítson meg, ami az amúgy is rossz helyzetet még tovább nehezíti, miközben elszáll az adósság. Ja, és közben valószínűleg a jegybanknak meg kamatemelésekkel kell majd védenie a devizát, vagy ha nem, akkor elszáll az infláció, és nem sima recesszió lesz, hanem stagfláció.

Persze ez nem a mai nap története, nem is a következő hónapoké, inkább csak arra szerettem volna rámutatni, hogy mennyire nem anticiklikusan viselkedik az egész régió, mennyire nem készül fel egy esetleges rossz időszakra. Persze, ahogy kollégám mondta: a feltörekvő/fejlődő országokat pont az teszi azzá, hogy a jó időszakban sem tesznek félre, nem készülnek fel, hanem a jó időszakban nyomják a gázt, ami miatt a bajban meg fékezniük kell az amúgy is lassuló gazdaságot, így aztán igen mély összeomlásaik és nagy feltámadásaik vannak...

https://polska.pl/economy/investments-projects/2017-budget-deficit-be-wi...
http://markets.businessinsider.com/news/interestrates/Romania-s-Budget-D...
http://www.portfolio.hu/gazdasag/adozas/kiszivargott_nagyobb_adocsokkent...
https://www.romania-insider.com/average-net-wage-increases-4-7-romania-m...
https://fred.stlouisfed.org/series/A939RX0Q048SBEA
https://fred.stlouisfed.org/series/GDPDEF