Zsiday-blog

Az EU-pénzek hatásáról

2017, December 30 - 08:16

A napokban Orbán Viktor és Kovács Árpád (ÁSZ) is azt mondta, hogy az EU-pénzeknek nincs is olyan nagy hatása a gazdaságra, amire jó példa, hogy 2016-ban, amikor jelentősen visszaestek az EU-s támogatások, akkor sem lett belőle baj, ment tovább a gazdaság.

Ezzel kapcsolatban több észrevételem is van:

1. A közgazdászok gazdasági előrejelző képessége híresen nem túl jó (és ez nem csak Magyarországra, hanem az egész világra igaz), nem nagyon sikerült előrejeleznie sem a kormányzatnak, sem az elemzőknek, sem a jegybanknak a 2008-9-es megarecessziót, a 2012-es megszorítás okozta recessziót, és az azt követő fellendülés nagyságát sem, sőt a gazdasági növekedési potenciálra vonatkozó számok is mániákus-depressziós jelleggel változnak: fellendülésben magas, recesszióban alacsony számokat mondanak.
2. A gazdaságban mindenféle visszacsatolások vannak, ezért borzasztó nehéz is az előrejelzés, különösen, hogy egy csomó minden a várakozásoktól függ, amelyek befolyásolják a valóságot, ami visszahat a várakozásokra (reflexivitás), és így tovább.
3. A helyzet bonyolultsága miatt az én véleményem az, hogy érdemes pár alaptényezőre és egy nagyon egyszerű/szándékosan lebutított modellre visszavezetni a gazdaságot, így talán nagyobb esélyünk van a helyzet előrejelzésére legalább nagyságrendileg, irányát tekintve (mindenesetre nekem legalábbis sikerült mind a 2012-es mélyrecessziót, mind az azt követő fellendülést meglehetősen jól belőnöm vele, bár lehet, hogy csak szerencsém volt).

A gazdaság szerintem olyan mint egy autó, ahol a motortól erősen függ, hogy milyen gyorsan tud menni, ezen kívül már csak az számít, hogy lejtőn, vagy emelkedőn van. Ha megnézzük, hogy az elmúlt 10-15 év alatt milyen gyorsan ment az "autó", és kiigazítjuk ezt azzal, hogy mennyi lejtő, meg emelkedő volt, akkor képet kaphatunk az autó képességeiről. Ezt módosíthatjuk azzal a becsléssel, hogy az elmúlt években milyen olyan szerkezeti változások történhettek, amelyek az "autó" motorját módosíthatták. Ezután már csak azt kell megnéznünk, hogy a jövőben lejtő vagy emelkedő következik. Illetve van egy nagyon fontos tényező még: az önerősítő folyamatok. Ha az autó már felgyorsult valamennyire, van sebessége (gazdasági momentum), akkor egy kisebb emelkedőn is átmegy anélkül, hogy leállna (lásd 2016). Pontos számunk persze sosem lesz, de egy nagyságrendi becslésre jó lehet.

Mellékelek egy teljesen tudománytalan ábrát arról, hogy szerintem mikor milyen lejtő vagy emelkedő volt a magyar gazdaságban: 2004-7 között a devizahitelezés fűtött minket, aminek meg is lett a sokkszerű böjtje 2008-9-ben; 2010-11-ben negatívum volt a hitelösszehúzódás, de pozitívum, hogy elkezdett jönni az EU-manna; 2012-ben a Matolcsy-csomag ütötte meg a hazai növekedést; 2013-tól az EU-pénzek egyre gyorsabb beáramlása fűt, és ez gyorsította fel annyira a gazdaságot, hogy a 2016-os bukkanón(EU-pénzek időleges leállása) nagyobb megrázkódtatás nélkül átment (volt elég lendület). Most ismét lejtőre került a "kocsi", mert megint jön az EU-pénz, és ez várhatóan 2019-ig így is marad. 2019 után nagy kérdés, hogy miként alakulnak az EU-támogatások, viszont valószínűnek látszik, hogy a gyors bérnövekedés miatti lakossági fogyasztás még azok híján is tovább fogja egy ideig húzni a gazdaságot (lendületben lesz a kocsi), másrészt lassulást érzékelve valószínűleg mind kormányzati, mind jegybanki stimulusra (újabb lejtősítés, vagy legalábbis az emelkedő kisimítása) sor kerülne. Emiatt a jelenlegi fellendülés - attól függően hogy milyen mozgástérrel érkezünk bele az emelkedőbe (fiskális pozíció / kamatkörnyezet), azaz mennyire lesz lehetőség a kormányzatnak stimulálni - jó esetben akár 2022-ig is kihúzhatónak tűnik. Mindez annak ellenére is igaz lehet, hogy a kocsi gyatra, a potenciális növekedési képesség hosszú távon nagyon alacsony, és a 2020-as években ez valószínűleg mindenki számára ki is fog derülni.

2004 óta a magyar gazdaság éves 1,1%-kal nőtt úgy (összesen 16%-kal), hogy összességében több volt a lejtő, mint az emelkedő, hiszen a GDP több, mint 25%-át elérő EU-támogatást kaptunk nettó módon. Ezek alapján az autó "alapsebessége" nem hiszem hogy éves 1%-nál több lenne, és az elmúlt évek versenyképességi lecsúszása arra utal, hogy valószínűleg még ennél is kevesebb.

Az EU-támogatások hatalmas növekedési erőt adtak Magyarországnak, és az elmúlt évek fellendülésének alapvető motorját képezték. Ennek ellenére a támogatások csökkenése mellett is lehet egy ideig növekedni. Focihasonlattal élve: egy jól megbikázott labda elég sokáig repül akkor is, ha már új erő nem hat rá. A magyar labda pedig egyelőre pörög, gurul, van lendülete, és ha nem áll bele valaki, akkor még gurulni is fog egy ideig, de ez alapvetően azért van, mert az elején valaki jól megrúgta...

CsatolmányMéret
hugr.JPG25.04 KB

Megindulnak-e az európai hozamok?

2017, December 20 - 21:27

Érdekes események zajlanak a kötvény/kamatpiacokon, különösen Európában. A német 2-éves állampapír hozama 5 hónapos csúcsra ugrott, az amerikai 10-éves állampapírok hozama 9 hónapja nem volt ilyen magas, és többhónapos csúcson vannak mindenféle európai állampapírhozamok is. Habár az amerikai kamatemelés már nem meglepetés, de úgy tűnik, hogy előbb-utóbb azért a javuló európai növekedési/munkaerőpiaci adatok miatt még a mindig lemaradó ECB is majd csak kénytelen lesz valamit módosítani kamatpolitikáján. A piaci szereplők is egyre inkább kezdenek arra számítani, hogy nem lesz örökké negatív a kamatszint, és nem lesz örökké pénznyomtatás (QE) - különösen, ha a rendkívül szűk német munkaerőpiacon már valódi jelei lesznek az elkerülhetetlennek látszó bérinflációnak (ez, az amerikai bérinflációval együtt egyébként a jövő év egyik nagy makro-kérdése). A 2020 decemberi európai EURIBOR kamathatáridők mindenesetre a héten 5 hónapos mélypontra (azaz a kamatra vonatkozó várakozások 5-hónapos csúcsra) kerültek, és ez tökéletesen beleilleszkedik a fenti képbe.

Úgy gondolom, hogy ez egy friss trend kezdete lehet. Idén már több országban elkezdett emelkedni a kamatszint, és 2018-ban ez egyre szélesebb folyamattá válhat, könnyen lehet, hogy Európába is belopózik a hozamemelkedés. A jövő évben tehát a kötvénypiacokon könnyen problémák (értsd: hozamszintek emelkedése=kötvények árfolyamesése) lehetnek, ami nagyon nem jó hír a nemesfémeknek, és nem túl jó hír a részvénypiacoknak. Az euró eközben elképesztően erős, ami nem is meglepő: számos beszélgetés alapján a tavaly felvett spekulatív dollár-vételi (euró short) pozíciók nagy része még nyitva van, és a piac mindig arra megy, amerre a legtöbb embernek fájdalmat tud okozni. Ha valóban átárazódnak a kamatvárakozások Európában, akkor erre ez még rádobhat egy lapáttal.

Összességében tehát érdemes több piacot is figyelni:
- a megindult európai kamat/hozamemelkedési hullám valóban egy új trend kezdete-e?
- ha igen, akkor ez nagyon pozitív az eurónak, kérdéses, hogy fennmarad-e az ereje?
- mi lesz ilyen környezetben a nemesfémekkel?
- hogyan hat ez a részvénypiacokra?

Szerintem a válaszok igen; igen; áresés jöhet;, korrekciót okozhat, de az idő majd eldönti, hogy igazam van-e.

Egyébként már többször láttam olyat, hogy a következő évi nagy trendekre való felkészülésként másokat megelőzendően a gyorsabb/szemfülesebb piaci szereplők még karácsony előtt pár nappal vagy karácsony és szilveszter között elkezdték kiépíteni a pozíciókat (megindult egy új, következő évre is fontos nagy trend), így aki kivárta január első kereskedés napját az már gyakran későn tudott bekapcsolódni. Kíváncsi vagyok, most is erről van-e szó...

A sértett sortos

2017, December 15 - 08:23

Mostanában többektől megkaptam, hogy biztosan megsértődtem a piacra amiért nem esik; és hiába írtam többször arról, hogy rosszak a hosszútávú kilátások, már csak sértődésemben erőltetem ezt a láthatóan nem működő elméletet. Ezzel kapcsolatban szeretnék pár dolgot tisztázni:

1. Rendkívül amatőr dolog lenne, ha megsértődnék a piacokra, vagy érzelmeket kevernék a befektetéseimbe. A feleségemmel házasodtam össze, nem a piaci pozícióimmal. Ha nincs igazam, akkor bármikor hajlandó vagyok azt belátni. Aki ebből egó-kérdést csinál, és képtelen érzelemmentesen figyelni a történéseket (és saját magát is!) az piaci szempontból halott ember.
2. A gazdasági-tőkepiaci helyzet megítélése és a pozíciókezelés nem ugyanaz. Lehet nekem például az a véleményem, hogy a réz ára felfelé megy, de ha azt látom hogy folyamatosan zuhan, és nem találok jó belépési pontot és/vagy a kockázatkezelési stratégiámból adódóan nem tudok pozíciót felépíteni, akkor nem vásárolok rezet. Világképpel tehát érdemes rendelkezni, de azt össze kell egyeztetni valamiféle befektetési metodológiával/stratégiával, a kettő egységet alkot, külön-külön nem állnak meg.
3. Én a befektetéseim során élesen kettéválasztom a rövidebb távú, spekulatív részt, és a hosszabb távú, stratégiai pozíciókat. Az előbbinél nagyon szigorú kockázatkezelésem van, kis veszteségekkel elmenekülök ha azt látom, hogy nincs igazam, viszont nagy pozíciókat veszek fel, amit meg is tehetek, mert ha nincs igazam, akkor sem vesztek vagyonarányosan túl sokat. A hosszabbtávú, több évre tervezett -arányosan kisebb - kitettségek esetén a kockázatkezelés alapja a pozícióméretezés, itt nem használok stop-loss megbízásokat, de hajlandó vagyok türelmesen ülni olyan eszközökben, amelyek számomra olcsónak tűnnek, még akkor is, ha csak többhónapos esetleg éves távon várok javulást. Ilyen esetekben azonban alapvető, hogy igen komoly emelkedési potenciálnak kell lennie: ha nem tudom racionálisan elképzelni, hogy 3-5 éves távon minimum 50, de inkább 100% emelkedés lesz (amennyiben makrogazdasági világképem igaznak bizonyul) akkor nem foglalkozok vele. Természetesen ilyen esetekben soha nem lehet hitelből vásárolni, és vagyonarányosan úgy kell a pozíciót méretezni, hogy ha nincs igazam, akkor se legyen belőle túl nagy baj.
4. A fentieknek megfelelően idén természetesen nem volt eladási pozícióm részvényekben, sőt, többször vásároltam különböző indexeket (igaz, hogy a szerencsétlen piacválasztás, és kockázatkezelés miatt ezen csak igen keveset sikerült keresni, de ez egy másik téma).
5. Ugyanakkor az is igaz, hogy az elmúlt 1 évben igyekeztem leépíteni hosszabbtávú tőkepiaci kitettségeimet, amelyek közül sokat még a 2012-13-as medvepiac idején vásároltam, és több közülük bőven 100% felett hozott ezen az időtávon. Mivel véleményem szerint a tőzsdék jelenleg nem olcsók, ezért nem is tervezek egyelőre ilyen befektetéseket. Ahogy egy pókeres barátom mondja: "Bocs fiúk, ez nekem kicsit durva, I am sitting out."
6. Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy időnként mindenki téved, én is. Tehát saját véleményemet sem tartom szentírásnak. A gazdasági-politikai-piaci helyzetről alkotott véleményem csak munkaelmélet. Aki nem kételkedik saját igazában, az elveszett. Nem csak a gazdaságban.
7. Jelenleg azt látom, de ezt már sokszor leírtam mostanában, hogy a világgazdaságban komoly fellendülés van, ám ez már több országban/régióban (pl. USA, K-EU) kezd eléggé érett fázisba lépni. Azt gondolom, hogy a fellendülés tovább tarthat, de megjelenik a bér, majd árinflációs nyomás, ami kamatemeléseket hoz, és (a magasabb kamatok és bérek miatt a gazdasági növekedés ellenére is) valószínűleg alacsonyabb céges profitokat. Ilyen környezetben nem látom értelmét hosszabbtávú pozíciók felvételének. Azt is gondolom, hogy a felfokozott hangulat miatt jó esélye van a következő időszakban a nagyobb kilengéseknek, erős volatilitásnak, esetleg minikrachoknak (flashcrash). Befektetési stratégiámat eszerint alakítom. Nem biztos, hogy igazam lesz, de alapvető számomra, hogy komfortosan, saját rendszeremen belül mozogjak, miként az is, hogy ha nincs igazam, ne veszítsek túl sokat: cut losses and let profits run - ez 200 éve változatlan igazság a piacokon, én is erre fogok törekedni.

+1: Egyébként pedig azt gondolom, hogy aki magát vagy akár saját véleményét túl komolyan veszi, az komolytalan ember :)

Hogyan lettem gazdag?

2017, December 8 - 16:07

Erre a kérdésre állítólag Rotschild báró azt válaszolta: " I always sold too early"*, azaz mindig túl korán adtam el. Aki már látott pár gazdasági/tőkepiaci ciklust, az rögtön megérti ennek a mondásnak a lényegét és fontosságát. A piaci tetőpontok időzítése éppúgy nehéz, mint a mélypont felismerése, viszont arra mindig van lehetőség, hogy a befektető megpróbálja felmérni a kilátásokat/piaci hangulatot/értékeltségi szinteket, amelyek többéves időtávon meghatározzák az adott befektetéssel elérhető hozamokat. Természetesen a piac már akkor drágának tűnik, már akkor sok az optimista, és már akkor látszanak a trendet megfordító jelek, amikor még az árfolyamok - gyakran egészen sokáig - tartanak felfelé.

Ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam, sajnos többször is :)

1999 őszén már elég komoly internet-eurfória volt, az árazások teljesen értelmezhetetlenek voltak, a jegybank emelte a kamatot, minden együtt állt ahhoz, hogy a piac elinduljon lefelé. Ennek ellenére aki ekkor elkezdett esésre játszani, az igencsak pórul járt (én is). Habár az árfolyamcsúcsot 2000 márciusában értük el, az árak csak 2000 szeptemberétől kerültek lejtőre, pedig már egy évvel korábban egyértelmű volt a racionális szemlélő számára, hogy mi fog következni (a Nasdaq index a csúcsáról 3 év alatt 80%-ot esett végül, az S&P 500 is lefeleződött). Ezt érti az alatt Rotschild báró, hogy "mindig túl korán adtam el". Értelmes, hosszútávú, nagy pozíciókkal rendelkező befektető, amilyen Rotschild is volt, nem is tehetett másként, és pont a hozzá hasonló tapasztalt, öreg rókák, és bennfentesek eladásait hívták úgy akkoriban, hogy "distribution", azaz a részvények kiszórása, amit ma piaci tetőzésnek nevezhetnénk. Persze kis pozíciókkal nyugodtan lehet egerészni, de akkor is tudni kell képbe helyezni magunkat: hol vagyunk a cikluson belül. Nyilván ez mindig csak utólag derül ki, és senki sem fog kolomppal jelezni, hogy "itt a teteje", de amikor a befektetői optimizmus sokéves csúcson van, az árazások szintén, és a bikapiacot tápláló QE/nullkamat stimulus visszavonása egyre valószínűbb/illetve már zajlik is, akkor nem az agressziv pozícióknak, hanem az óvatosságnak van ideje. Ez persze nem jelenti azt, hogy a piacnak holnap vagy a jövő hónapban be kellene esnie, de azt hiszem (a magyar tőzsdén is) jó pár olyan részvény lesz, amely 5 év múlva a jelenlegi árfolyam felén-harmadán, illetve a spekulatívabbak a tizedén (se) fognak forogni a mai áraknak. Ezért nem bánta meg valójában Rotschild báró, hogy mindig korán adott el...

* A teljes idézet egyébként állítólag így hangzik: “I will tell you my secret if you wish. It is this: I never buy at the bottom and I always sell too soon.”, azaz "Elmondom hát a titkomat, ha tényleg szeretnétek tudni. Sosem vettem az alján, és mindig túl korán adtam el."