Zsiday-blog

Egy stadion hány angoltanár?

2018, Február 28 - 16:43

A globális gazdaságban az informatikai ismeretek és az angoltudás kábé ugyanaz, mint 100 éve az írás-olvasás tudás: ezek nélkül el lehet lenni, de rendes állást kapni nehéz (kivétel persze a politikusi karrier). A gyerekekkel a múltkor végeztünk ennek kapcsán egy gyors papírfecnis számolást, ami kissé blőd, mégis rámutat, hogy milyen kevésből, milyen sokat lehetne javítani a magyarok nyelvtudásán. Tekintve, hogy Magyarország a nyelvtudást tekintve igencsak sereghajtó az EU-ban, érdemes lehetne anyanyelvi tanárokat hívni, ami nagyon sokat dobna a gyerekek nyelvtudásán.

nyelvtudás:

http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/File:Share_of_people_aged_25%E2%80%9364_reporting_they_knew_one_or_more_foreign_languages,_2011_(%C2%B9)_(%25)_edu15.png

A ksh adatai alapján 741 ezer gyerek jár általános iskolába, és az átlagos osztálylétszám 20 fő, azaz kb. 37000 osztály van.

https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/oktat/oktatas1617.pdf

Ha hoznánk USA-ból, Angliából, Ausztráliából anyanyelvi tanárokat, és egy tanár minden héten 20 órát tartana, és minden osztálynak heti 2 anyanyelvi angolórája lenne, akkor 3700 anyanyelvi tanárra lenne szükség. Ha feltesszük, hogy havi 1 millió forintért tudunk szerezni ilyen tanárokat (szerintem tudunk), akkor ez éves 3700*12 millió = 44 milliárd forint, azaz évente 44 milliárdból óriásit lehetne dobni a magyarok nyelvtudásán, és indirekt módon a globális versenyképességünkön. Ezt abból gondolom, hogy a 14 éves fiam 7 éve hetente 4 anyanyelvi angolórára jár (iskola mellett) plusz az iskolai angol, és ezzel mostanra nagyjából felsőfokú szintre jutott (ott tartunk kb, hogy a filmeket angolul, segítségként angol felirattal nézzük, és mindent ért). Ha általános iskolában végig lenne a mostani "sima" nyelvoktatás mellett még heti 2 angol anyanyelvi órája a gyerekeknek, az azt jelenthetné, hogy a gyerekek nagy része nyolcadikra elérne egy társalgási/középfokú szintre. Ez a globális munkaerőpiacon a minimumelvárás, és ha ezt meg tudják csinálni a finnek, meg a hollandok, akkor nekünk is tudnunk kell ezt: az angol az új latin, muszáj mindenkinek megtanulnia.

A populista/hatásvadász összehasonlítás pedig a következő: A Népstadion közel 200 milliárdba fog kerülni. Ebből majdnem 5 évig lehetne a fent vázolt programot folytatni. Biztos fontos a Népstadion, de úgy érzem kissé fontosabb lenne a magyar humántőke fejlesztése, mert ez az igazi befektetés a jövőbe. Tudom persze, hogy a fenti példa sok leegyszerűsítést tartalmaz, és nem is a pontosság a cél, csak a nagyságrendek bemutatása. Azt is tudom, hogy az egészségügyre is hozhattam volna hasonló példát, és hogy a túlméretezett állami szektor leépítéséből mindkét terület ugrásszerű fejlesztése kivitelezhető lenne.

És persze sajnos azt is tudom mit mondott Jean-Claude Juncker a politikusokról: "Mindannyian tudjuk mit kellene tennünk, csak azt nem tudjuk, hogy ha megtettük, hogyan fognak újraválasztani bennünket"

http://www.bbc.com/news/world-europe-27679170

Évértékelő és demográfia

2018, Február 19 - 15:48

Orbán Viktornak demográfiailag teljesen igaza volt évértékelőjében. A demográfia a nagyon hosszútávú gazdasági-társadalmi folyamatok egyik legfontosabb meghatározója, és ha már pályára állt, akkor nehéz megváltoztatni. Ebből a szempontból valóban Európa számára az egyik legfontosabb grafikon az alábbi (lásd alul csatolmányban).

Miközben Európa elöregszik, és lassan csökkenő népességgel számolhat, Afrikában robbanásszerű és nagyrészt visszafordíthatatlan a lakosság növekedése.

http://www.un.org/sustainabledevelopment/blog/2017/06/world-population-p...

Az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re az afrikai lakosság megduplázódik (akiknek nagy része fiatal lesz!), Nigéria pedig a világ harmadik legnépesebb országa lesz. Nyilvánvaló, hogy ha nem tudnak az afrikai országok nagyon gyorsan modernizálódni (és egyelőre szociokulturálisan nem nagyon látszik, hogy be tudnák járni a kínai, koreai vagy japán utat), akkor iszonyatos mennyiségű ember fog megpróbálni jobb megélhetést keresni, méghozzá nyilván a "közeli" Európában, és ezt az európai társadalmak nem nagyon tudják és akarják kezelni majd. Amíg ezt a problémát az európai mainstream politikusok nem ismerik fel és el, addig az europopulista vonal egyre erősödni fog, teljesen jogosan. Ez az egyik, inkább társadalmi vetülete az európai/hazai és afrikai demográfiának.

Szintén legalább ennyire fontos, hogy a lakosságszám csökkenése miatt (ráadásul a dolgozók száma még a lakosságénál is gyorsabban csökken) a GDP Európában és Magyarországon is akár évtizedeken át stagnálhat, mint Japánban az elmúlt 20 évben:

https://fred.stlouisfed.org/series/JPNNGDP

Ez pedig azzal jár, hogy az államadósság sok európai országban nem lesz visszafizethető, hiszen nem nő az elosztható pénz, ráadásul abból is egyre többet kell majd az idősekre fordítani. Persze itt nem csődre kell gondolni, hanem sokkal inkább elinflálásra (természetesen a társadalombiztosítási ellátások elinflálására is!), ami politikailag mindig elfogadhatóbb, mint a csőd beismerése.

Demográfiailag tehát Európának eléggé rosszak a kilátásai: elöregedés, elinflálás, és a gazdasági bevándorlók várhatóan egyre fokozódó nyomása.Európa előtt két út áll: vagy szembenéz ezekkel a problémákkal, és növekvő családtámogatással, és egyéb programokkal megpróbálja lassítani, megállítani a népességcsökkenést, illetve kitolni a munkaképesség határát, miközben közösen megerősítik határőrizetüket, haderejüket, és külső-belső védelmi rendszereiket. Vagy ha erre nem képesek az európai politikusok, akkor egyre több országban kerülnek hatalomra autoriter/populista/neadjisten szélsőjobboldali pártok...

CsatolmányMéret
africapop.JPG30.72 KB

Magyar tőzsdére magyar chaebolt!

2018, Február 16 - 09:51

A chaebol (cséból) dél-koreai kifejezés, családi irányítású konglomerátumot jelent. Dél-Korea gazdaságában kiemelkedő szerepet játszanak, mi is ismerünk néhányat: Samsung (árbevétele a magyar GDP duplája!!!), LG, Hyundai. A 60-as - 70-es években jöttek létre, politikai hátszelű kiemelt családi vállalkozások, amelyek az állami segítségnek köszönhetően hatalmasra nőttek. Ugyanez megvan Japánban is, ott (korábban zaibatsu, most) keiretsu néven fut. Ami érdekessé teszi őket, az az, hogy ezek (a külső szemlélő számára) szinte teljesen átláthatatlan konglomerátumok, mindenki kereszttulajdonol mindenkit, és jellemzően a csoport része egy vagy több bank is, amely a tevékenységeket finanszírozza. A tagvállalatok egy része tőzsdén forog, más részei magánkézben vannak. Előnye, hogy a cégcsoport a bajban lévő tagjait ki tudja segíteni, ha valamelyiknek rövidtávú problémái akadnak, és így képesek valódi hosszútávú optimalizációra, szemléletre, fejlesztésekre. Ugyanakkor ez egyben a hátrányuk is: a veszteséges tagok komolyabb problémák esetén magukkal ránthatják a nyereségeseket, sőt, mivel bank(ok) is vannak a csoportban, egy-két rosszul sikerült manőver nem csak a csoport többi tagját ránthatja magával (amelyek részben tulajdonosok, részben gyakran garantőrök is a hitelek mögött), hanem a bankot, sőt ha nagy a bank, akár az egész gazdaságot is. Ez történt az 1998-as dél-ázsiai válság alatt Koreában, a japánok pedig az 1990-ben kipukkant buborék eredményeit - amelyben a keiretsu-rendszer kiemelt szerepet játszott - máig takarítják.

Ezeknek a rendszereknek a nagy veszélye ugyanis az, hogy jelentős hitelállománnyal operálnak, keresztbe tulajdonolják és garantálják egymást, így ha kihúzunk egy építőkockát a felépítményből, akkor könnyen összedőlhet az egész, ami a bankrendszeri kapcsolatai miatt nemzetgazdasági recessziót is okozhat, vagy elmélyítheti azt. Kicsit hasonló a horvát Agrokor-csoport tavalyi bedőlése, de nekik legalább nem volt bankjuk, a veszteségek nagy részét a kötvényesek és a külföldi bankok szenvedték el. Ha saját bankjuk lett volna, akkor az jó eséllyel a mélybe rántotta volna egész Horvátországot. Ha egy (vagy több) jó nagy bank is van a rendszerben, akkor a bedőlés kataklizmát okozhat a gazdaságban, ami könnyen érthető: a betétesek pénzét a cégcsoport tagjainak hitelezi ki a bankjuk, és ha (rossz gazdasági helyzet vagy téves üzleti döntések miatt) nincs meg a pénz, a betétesek nagyon mérgesek és egyben szomorúak lesznek.

Nos, a chaebol/keiretsu rendszer megérkezett Magyarországra, sőt a magyar tőzsdére is, a Mészáros Lőrinc tulajdonában álló tőzsdei cégekkel, igazi ázsiai típusú konglomerátum, banki kereszttulajdonlással, hitelezéssel, szépen felépített, meglehetősen átláthatatlan rendszer. Ami különlegessé teszi a magyar chaebolt az a magántőkealap(ok) jelenléte: ezek tulajdonolják több cégben a kisebbségi vagy többségi részesedést, és azért fantasztikusak, mert teljesen átláthatatlanok: nem nyilvános, hogy ki a tőkealap befektetési jegyeinek tulajdonosa, változását nem is kell bejelenteni, és mivel papírformátumban is lehetnek a befektetési jegyek, ezért egy egyszerű tranzakcióval, és a papírok átadásával bármikor tulajdonoscserére is sor kerülhet, anélkül, hogy valaha ezt megtudná a nagyérdemű közönség.

A magyar chaebol tehát olyan, mint a koreai, csak nincsenek benne innovatív üzletágak, és még átláthatatlanabb a tulajdonosi szerkezete (egyébként a válság után Koreában a chaebolok átláthatósága jelentősen nőtt, a felelősségi viszonyok is sokat tisztultak az új szabályozások miatt, és több tulajdonos/menedzser is bíróság elé került, volt aki börtönbe is ment, legutóbb a Samsung tulajdonosa, mivel bebizonyosodott, hogy lefizette a miniszterelnököt:

https://www.cnbc.com/2017/12/27/south-korea-prosecutors-seek-12-years-ja...

A koreai chabeolok (és a keiretsuk) vesztét az okozta, hogy túl sok hitelt vettek fel, túlságosan nagy tőkeáttétellel üzemeltek, és amikor egyéb tényezők miatt recesszió alakult ki, akkor ez a chaebolok összeomlásához, és nagyon mély gazdasági válsághoz vezetett. Jelenleg a magyar chaebol/keiretsu rendszer nagysága még nemzetgazdaságilag nem jelent kockázatot, de ha fennmarad a jelenlegi növekedési ütem, akkor pár év múlva veszélyesen naggyá válhatnak.

A magyar gazdaság egyelőre erős, fűti az EU-pénz, illetve a bérrobbanás miatt növekvő lakossági fogyasztás, és ez egyelőre várhatóan fenn is marad, azonban a következő recesszió idején fog csak kiderülni, hogy mennyire válságállóak magyar konglomerátumok, melyik hitelt ki garantálja, stb. Ha kellően nagyra nőnek és jó sok hitelt vesznek fel (tehát marad a jelenlegi irány), akkor valószínű, hogy kiemelt szerepet fognak játszani a következő magyar gazdasági válságban. Ez nem most lesz, de érdemes nyomon követni a fejleményeket.

Ennyi volt?

2018, Február 7 - 08:27

Vajon ennyi volt a 2018-as "flashcrash"? Lesz még lejjebb? Vagy innen újra kezdődik az emelkedő trend? Nyilvánvalóan erre a kérdésre szeretne választ kapni minden részvénybefektető, s bár a tutit senki nem tudja, én úgy vélem, hogy ez a pánik inkább egy új trend kezdete, amikor a nyugodt felfelé mozgás helyett vad mozgások lesznek.

2017-ben, különösen annak második felében nagyon sok friss pénz áramlott a részvénypiacra, és mindenféle felelőtlen befektetésekbe (kiemelten a Bitcoinba, de volt sok más is). A szereplők kezdték elfogadni a TINA-szabályt: a nullkamatok és pénznyomtatás világában nincs alternatívája a részvényeknek (There Is No Alternative). Ez volt gyakorlatilag az az elv amely éveken át felfelé hajtotta a piacokat, s végre konszenzussá, elfogadott alapelvvé vált. Van azonban egy kisebb probléma: a jegybankárok megváltoztatni látszanak politikájukat, erről írtam is január közepén: http://zsiday.hu/blog/jegybank%C3%A1rok-%C3%BAj-utakon

Ahogy akkor írtam: "...a fundamentumok már fordulóban vannak és véget ér a nullakamat+növekedés (Goldilocks) csodakorszaka. Azt gondolom, hogy könnyen fennáll annak a lehetősége, hogy ebből pár héten-hónapon belül 10-30%-os részvénypiaci esés jöjjön, amikor a valóság szembejön az álmokkal."

A fundamentumok pedig valóban fordulóban vannak. USA-ban már szemmel látható a kamatszint, és más országokban is jelentős hozamemelkedés zajlik/zajlott, miközben a pénznyomtatás mennyisége (lásd a cikk alján a mellékelt képen a kumulált nagy jegybanki pénznyomtatást fekete vonallal) lecsökken, majd várhatóan negatívba vált - ilyen évek óta nem volt! A jegybankárok fújták az elmúlt évek eszközárbuborékát, és most megpróbálják leengedni - pont akkor amikor egyre többen kezdték elhinni, hogy márpedig az örökké fennmarad. Ehhez járult még hozzá az is, hogy rendkívül sokan játszottak az alacsony voltilitásra, ami a volatilitás megugrása esetén hirtelen hatalmas stop-loss-okhoz, és a volatilitás további emelkedéséhez vezet: rendkívül sok pozitív visszacsatolást vittek a rendszerbe, éppen úgy, mint 1987-ben a "portfolio-biztosítás", amely miatt a derivatívok összeomlása magával rántotta az azonnali piacot, ami tovább nyomta le a derivatívok árát, s így került akkor sor a történelem legnagyobb napon belüli árfolyamesésére. Most is kissé hasonló a helyzet, csak nem az S&P 500 határidő, hanem főleg az opciós piac felől érkezett/érkezik a probléma.

Ha mindezeket összeadom, akkor arra jutok, hogy a bika szellemisége valószínűleg megtört, és heves, csapkodó piac lesz, amíg a szereplők alkalmazkodnak az új valósághoz, ahol bár a gazdasági növekedés fennmarad (ami pozitívum), de a jegybanki politika már inkább szűkítő (ami negatívum). A két faktor egymás ellen hat, és úgy látom, hogy a második, negatív faktor még nincs teljesen beárazva, emiatt továbbra is magas volatilitás lehet, illetve úgy vélem jó esély van új részvénypiaci minimumokra a következő hetek-hónapok során, habár a meglepetés ereje már nem olyan nagy, mint korábban...

CsatolmányMéret
qeends2018.JPG59.16 KB

Politikai gazdaságtan

2018, Január 29 - 12:34

A közgazdaságtan kifejezés ("economics") csak a huszadik században terjedt el, előtte a politika gazdaságtan ("political economy") elnevezést használták, amely sokkal jobban rámutat arra a tényre, amit a közgazdászok az elmúlt évtizedekben próbáltak ignorálni. Az utóbbi 20-30-40 évben ugyanis a közgazdaságtant próbáltuk valódi, értékválasztástól független tudománynak, kvázi természettudománynak tekinteni (és a végletekig matematizálni), ám az sosem volt az. A közgazdaságtan, különösen ha a makrogazdasággal foglalkozik, véleményem szerint mindig értékválasztáson alapul. A történet ugyanis arról szól, hogy milyen társadalmat akarunk, milyen intézményekkel, milyen gazdasági kapcsolatokkal. Nincs abszolút értékmérő, mindig elfogadható megoldás, azt ugyanis egyrészt az adott társadalomhoz, másrészt az éppen uralkodó percepciókhoz kell igazítani, ráadásul ezek egymásra is oda-vissza hatnak (tehát ami az egyik gazdaságnak méreg, a másiknak néha orvosság).

Ebből a nézőpontból igen örömteli volt olvasni az MNB egyik vezetőjének írását a közgazdaságtan megújulásáról:
https://www.portfolio.hu/gazdasag/repedesek-a-falon-uton-a-kozgazdasagta...

A közgazdaságtan, különösen a gazdaságpolitikai döntések, a makrogazdaságról alkotott vélemények tehát nem lehetnek abszolútak, és megkérdőjelezhetetlenek, ellentétben például a természettudományos tényekkel. A közgazdászok, amikor véleményt alkotnak a gazdaságról, elkerülhetetlenül véleményt alkotnak az általuk kívánatosnak tartott gazdasági-társadalmi rendszerről is. Mindaddig, amíg ezzel egyrészt tisztában vannak, másrészt véleményüket szabadon kifejthetik, addig van lehetősége a rendszernek az önkorrekcióra. Amikor azonban nem veszik észre, hogy gazdaságpolitikai javaslataik szubjektív értékítéleten és társadalomszemléleten alapulnak, akkor elveszik a gazdaságok önkorrekcióra való képessége, és ez gazdasági válságokhoz vezethet, amint az történt is a piacok, a láthatatlan kézbe vetett teljes, megingathatatlan bizalom kiépülése után is 2008-9-ben, amikor kiderült, hogy a gazdasági szereplők társadalmilag nagyon káros megoldásokat tudnak összehozni, még akár a legnagyobb jószándék közepette is. Természetesen ennek minősített esetei az olyan országok, ahol bizonyos gazdasági véleményeket nem is lehet kimondani, mert mondjuk jobb esetben elveszti az állását, rosszabb esetben börtönbe kerül a véleményalkotó.

Ezért nagyon hasznos, ha minden közgazdász valódi piaci szereplőként is próbára teszi magát, mert itt eléggé gyorsan kiderül, hogy a legnagyobb erény a saját igazságunkban való folyamatos kételkedés, és a tények, a helyzet megváltozása esetén mindenféle önámítás nélkül saját véleményünk esetleges átértékelése. Ha minden gazdaságpolitikai döntéshozó tartaná magát ehhez, akkor sokkal kevesebb szenvedés és válság lenne a gazdaságban...

Jegybankárok új utakon

2018, Január 13 - 09:13

Az elmúlt hetek-pár hónap legfontosabb makrogazdasági változása az, hogy elkezdődtek a kamatemelések világszerte. És nem csak maguk a konkrét kamatemelések számítanak, hanem sokkal inkább az, hogy a jegybankárok gondolkodásában mintha változás állt volna be: egyre többen vélik úgy, hogy az extrém laza monetáris kondíciókat szigorítani kell, vagyis vissza kell fogni a pénznyomtatást, és emberileg értelmezhető szintre kell emelni a kamatokat. Sokan csak a Fed kamatemeléseit látják, de ennél fontosabb, hogy ez nem csak az USA-ban zajlik. Legutóbb az európaiak mondták, hogy talán mégiscsak véget kéne vetni az értelmetlen pénznyomtatásnak: egyből fel is robbant rá az euró árfolyama. Ebből a mozgásból is látszik, hogy a befektetők eddig csak a Fednek hittek, de most kezdik felismerni annak a lehetőségét, hogy itt nem csak amerikai, hanem globális folyamatról van szó. Ezért gyengül furcsa módon a dollár: a piacokon nem az számít amit tudunk, hanem a percepcióban beálló változás. Az mozgatja az árakat, amikor sokan kezdik megváltoztatni korábbi véleményüket. Ez zajlik most szerintem. A világ kezd ráébredni a globális kamatemelési ciklusra, de legalábbis annak lehetőségére.

A másik fontos esemény az amerikai részvénypiacokon zajló pánik. Ez pont olyan pánik, mint amikor összeomlás van, csak most a lemaradt vevők pánikolnak, de pont akkor, amikor a fundamentumok már fordulóban vannak és véget ér a nullakamat+növekedés (Goldilocks) csodakorszaka. Azt gondolom, hogy könnyen fennáll annak a lehetősége, hogy ebből pár héten-hónapon belül 10-30%-os részvénypiaci esés jöjjön, amikor a valóság szembejön az álmokkal. Egyébként is 10-évente időszerű egy crash: 1987; 1997/98;2007/2008; 2018(???).

Ebből a szempontból kifejezetten érdekes helyzetben van a forint: az MNB láthatóan ad infinitum ragaszkodik a nullaközeli kamatszinthez, olyannyira, hogy már 5 milliárd eurónyit interveniált a "forintlikviditást nyújtó swap" segítségével (kialakulni látszik a forintban a "dirty floating" rendszere, a fű alatt manipulált/irányított, bár szabadon lebegőnek tűnő árfolyamrendszer). Amennyiben a nemzetközi deviza/kamatpiacokon valóban percepcióváltás zajlik, akkor ez a tartósan alacsonykamatúként számontartott forintot gyorsan megütheti, viszont a swapok zárásával az MNB ezt könnyen ellensúlyozhatja. A forint tehát pillanatnyilag nagyon sebezhetőnek tűnik, de valószínűleg nem tartósan: a még mindig számottevő folyó fizetési mérleg többlet, és a swapok zárása/kifuttatása segítségével az árfolyam kordában tartható, még akkor is, ha rövidebb távon esetleg benne lehet a 320-as árfolyam is. Egyébként a dirty floating sokkal stabilabb és jobb rendszernek tűnik számomra, mint a rögzített árfolyamrendszer, ami előbb-utóbb mindig törik, és általában egy csomó kárt is okoz (lásd svájciak vagy csehek), és arcvesztés nélkül lehet kihátrálni belőle ha eljön az idő - feltéve, hogy az adott jegybank felismeri, hogy megváltozott a széljárás. Egyébként ha lenne a fentiek miatt egy nagyobb megingás a forintban, akkor az valószínűleg a szárnyaló magyar kötvénypiacon is nagyobb korrekciót okozna.

A piacokon tehát számos izgalmas esemény zajlik. Stay tuned for the next episode!

Miért nincs magyar infláció?

2018, Január 5 - 09:37

Bár az elmúlt évek hazai növekedését eléggé jól láttam, de az inflációval kapcsolatban tévedtem: sokkal lassabban jelentkezik, mint azt vártam. Ennek persze egyik oka, hogy a lakásárak nem szerepelnek a kosárban, hiszen azokkal együtt bőven 3-4% lenne az infláció, a másik oka viszont az, hogy a hazai vállalkozások, elsősorban a szolgáltatószektor (várakozásaimmal szemben) láthatóan nem siet az árak emelésével annak ellenére sem, hogy komolyan kell bért emelniük (és persze az importált infláció is nagyon alacsony maradt).
Valószínűleg ennek az oka az, hogy egyrészt 2008-13 között komolyan meg kellett húzniuk a nadrágszíjat a cégeknek, majd később az szja és járulékcsökkentések révén keletkezett mozgásterük, így a bérek aránya összességében lecsökkent a költségeiken belül, és így a most szükségessé vált béremelések ellenére egyelőre nincsen áremelési nyomás, van terük a bérek emelésére. Ezt jól ábrázolja az egyébként is kiváló, sok tanulságos grafikonnal rendelkező Inflációs jelentés (MNB) egyik ábrája, amelyen a bérek GDP-hez viszonyított aránya látható. Ezt mellékelem is a lap alján.
Azt látjuk, hogy historikusan igen alacsonyra esett a bérek aránya, ami azt jelezheti, hogy egyrészt fenntartható további 2-3 évig az éves 10% körüli bérnövekedés, másrészt viszont azt is, hogy 2018 második felétől-2019 első felétől kezdve valószínűleg egyre nagyobb nyomás lesz a cégeken a béremelésre, ha a fenti folyamatok fennmaradnak.
A bérnövekedés tehát a kedvező helyzet miatt egyelőre nem váltott ki inflációs nyomást, de azt gondolom, hogy a következő fél-másfél évben a cégek felélik az elmúlt években képződött "tartalékokat", és egyre erősebbé válik majd a kényszer az árak emelésére. Ami tehát késik, az szerintem nem múlik: a bérnyomásból lesz majd ároldali nyomás is, de később, mint azt korábban gondoltam.

/Mellékelek még egy ábrát: a nem-pénzügyi vállalatok nettó eredményét osztva az általuk termelt hozzáadott értékkel. Ez ugyanaz pepitában: sok a profit, tudnak belőle adni a munkavállalóknak többet, anélkül, hogy nagyon fájna. Persze csak egy ideig...

Inflációs jelentés link, érdemes nézegetni:
https://www.mnb.hu/kiadvanyok/jelentesek/inflacios-jelentes/2017-12-21-i...

CsatolmányMéret
huprof.JPG42.24 KB
huwagetogdp.JPG42.14 KB

Az EU-pénzek hatásáról

2017, December 30 - 08:16

A napokban Orbán Viktor és Kovács Árpád (ÁSZ) is azt mondta, hogy az EU-pénzeknek nincs is olyan nagy hatása a gazdaságra, amire jó példa, hogy 2016-ban, amikor jelentősen visszaestek az EU-s támogatások, akkor sem lett belőle baj, ment tovább a gazdaság.

Ezzel kapcsolatban több észrevételem is van:

1. A közgazdászok gazdasági előrejelző képessége híresen nem túl jó (és ez nem csak Magyarországra, hanem az egész világra igaz), nem nagyon sikerült előrejeleznie sem a kormányzatnak, sem az elemzőknek, sem a jegybanknak a 2008-9-es megarecessziót, a 2012-es megszorítás okozta recessziót, és az azt követő fellendülés nagyságát sem, sőt a gazdasági növekedési potenciálra vonatkozó számok is mániákus-depressziós jelleggel változnak: fellendülésben magas, recesszióban alacsony számokat mondanak.
2. A gazdaságban mindenféle visszacsatolások vannak, ezért borzasztó nehéz is az előrejelzés, különösen, hogy egy csomó minden a várakozásoktól függ, amelyek befolyásolják a valóságot, ami visszahat a várakozásokra (reflexivitás), és így tovább.
3. A helyzet bonyolultsága miatt az én véleményem az, hogy érdemes pár alaptényezőre és egy nagyon egyszerű/szándékosan lebutított modellre visszavezetni a gazdaságot, így talán nagyobb esélyünk van a helyzet előrejelzésére legalább nagyságrendileg, irányát tekintve (mindenesetre nekem legalábbis sikerült mind a 2012-es mélyrecessziót, mind az azt követő fellendülést meglehetősen jól belőnöm vele, bár lehet, hogy csak szerencsém volt).

A gazdaság szerintem olyan mint egy autó, ahol a motortól erősen függ, hogy milyen gyorsan tud menni, ezen kívül már csak az számít, hogy lejtőn, vagy emelkedőn van. Ha megnézzük, hogy az elmúlt 10-15 év alatt milyen gyorsan ment az "autó", és kiigazítjuk ezt azzal, hogy mennyi lejtő, meg emelkedő volt, akkor képet kaphatunk az autó képességeiről. Ezt módosíthatjuk azzal a becsléssel, hogy az elmúlt években milyen olyan szerkezeti változások történhettek, amelyek az "autó" motorját módosíthatták. Ezután már csak azt kell megnéznünk, hogy a jövőben lejtő vagy emelkedő következik. Illetve van egy nagyon fontos tényező még: az önerősítő folyamatok. Ha az autó már felgyorsult valamennyire, van sebessége (gazdasági momentum), akkor egy kisebb emelkedőn is átmegy anélkül, hogy leállna (lásd 2016). Pontos számunk persze sosem lesz, de egy nagyságrendi becslésre jó lehet.

Mellékelek egy teljesen tudománytalan ábrát arról, hogy szerintem mikor milyen lejtő vagy emelkedő volt a magyar gazdaságban: 2004-7 között a devizahitelezés fűtött minket, aminek meg is lett a sokkszerű böjtje 2008-9-ben; 2010-11-ben negatívum volt a hitelösszehúzódás, de pozitívum, hogy elkezdett jönni az EU-manna; 2012-ben a Matolcsy-csomag ütötte meg a hazai növekedést; 2013-tól az EU-pénzek egyre gyorsabb beáramlása fűt, és ez gyorsította fel annyira a gazdaságot, hogy a 2016-os bukkanón(EU-pénzek időleges leállása) nagyobb megrázkódtatás nélkül átment (volt elég lendület). Most ismét lejtőre került a "kocsi", mert megint jön az EU-pénz, és ez várhatóan 2019-ig így is marad. 2019 után nagy kérdés, hogy miként alakulnak az EU-támogatások, viszont valószínűnek látszik, hogy a gyors bérnövekedés miatti lakossági fogyasztás még azok híján is tovább fogja egy ideig húzni a gazdaságot (lendületben lesz a kocsi), másrészt lassulást érzékelve valószínűleg mind kormányzati, mind jegybanki stimulusra (újabb lejtősítés, vagy legalábbis az emelkedő kisimítása) sor kerülne. Emiatt a jelenlegi fellendülés - attól függően hogy milyen mozgástérrel érkezünk bele az emelkedőbe (fiskális pozíció / kamatkörnyezet), azaz mennyire lesz lehetőség a kormányzatnak stimulálni - jó esetben akár 2022-ig is kihúzhatónak tűnik. Mindez annak ellenére is igaz lehet, hogy a kocsi gyatra, a potenciális növekedési képesség hosszú távon nagyon alacsony, és a 2020-as években ez valószínűleg mindenki számára ki is fog derülni.

2004 óta a magyar gazdaság éves 1,1%-kal nőtt úgy (összesen 16%-kal), hogy összességében több volt a lejtő, mint az emelkedő, hiszen a GDP több, mint 25%-át elérő EU-támogatást kaptunk nettó módon. Ezek alapján az autó "alapsebessége" nem hiszem hogy éves 1%-nál több lenne, és az elmúlt évek versenyképességi lecsúszása arra utal, hogy valószínűleg még ennél is kevesebb.

Az EU-támogatások hatalmas növekedési erőt adtak Magyarországnak, és az elmúlt évek fellendülésének alapvető motorját képezték. Ennek ellenére a támogatások csökkenése mellett is lehet egy ideig növekedni. Focihasonlattal élve: egy jól megbikázott labda elég sokáig repül akkor is, ha már új erő nem hat rá. A magyar labda pedig egyelőre pörög, gurul, van lendülete, és ha nem áll bele valaki, akkor még gurulni is fog egy ideig, de ez alapvetően azért van, mert az elején valaki jól megrúgta...

CsatolmányMéret
hugr.JPG25.04 KB

Megindulnak-e az európai hozamok?

2017, December 20 - 21:27

Érdekes események zajlanak a kötvény/kamatpiacokon, különösen Európában. A német 2-éves állampapír hozama 5 hónapos csúcsra ugrott, az amerikai 10-éves állampapírok hozama 9 hónapja nem volt ilyen magas, és többhónapos csúcson vannak mindenféle európai állampapírhozamok is. Habár az amerikai kamatemelés már nem meglepetés, de úgy tűnik, hogy előbb-utóbb azért a javuló európai növekedési/munkaerőpiaci adatok miatt még a mindig lemaradó ECB is majd csak kénytelen lesz valamit módosítani kamatpolitikáján. A piaci szereplők is egyre inkább kezdenek arra számítani, hogy nem lesz örökké negatív a kamatszint, és nem lesz örökké pénznyomtatás (QE) - különösen, ha a rendkívül szűk német munkaerőpiacon már valódi jelei lesznek az elkerülhetetlennek látszó bérinflációnak (ez, az amerikai bérinflációval együtt egyébként a jövő év egyik nagy makro-kérdése). A 2020 decemberi európai EURIBOR kamathatáridők mindenesetre a héten 5 hónapos mélypontra (azaz a kamatra vonatkozó várakozások 5-hónapos csúcsra) kerültek, és ez tökéletesen beleilleszkedik a fenti képbe.

Úgy gondolom, hogy ez egy friss trend kezdete lehet. Idén már több országban elkezdett emelkedni a kamatszint, és 2018-ban ez egyre szélesebb folyamattá válhat, könnyen lehet, hogy Európába is belopózik a hozamemelkedés. A jövő évben tehát a kötvénypiacokon könnyen problémák (értsd: hozamszintek emelkedése=kötvények árfolyamesése) lehetnek, ami nagyon nem jó hír a nemesfémeknek, és nem túl jó hír a részvénypiacoknak. Az euró eközben elképesztően erős, ami nem is meglepő: számos beszélgetés alapján a tavaly felvett spekulatív dollár-vételi (euró short) pozíciók nagy része még nyitva van, és a piac mindig arra megy, amerre a legtöbb embernek fájdalmat tud okozni. Ha valóban átárazódnak a kamatvárakozások Európában, akkor erre ez még rádobhat egy lapáttal.

Összességében tehát érdemes több piacot is figyelni:
- a megindult európai kamat/hozamemelkedési hullám valóban egy új trend kezdete-e?
- ha igen, akkor ez nagyon pozitív az eurónak, kérdéses, hogy fennmarad-e az ereje?
- mi lesz ilyen környezetben a nemesfémekkel?
- hogyan hat ez a részvénypiacokra?

Szerintem a válaszok igen; igen; áresés jöhet;, korrekciót okozhat, de az idő majd eldönti, hogy igazam van-e.

Egyébként már többször láttam olyat, hogy a következő évi nagy trendekre való felkészülésként másokat megelőzendően a gyorsabb/szemfülesebb piaci szereplők még karácsony előtt pár nappal vagy karácsony és szilveszter között elkezdték kiépíteni a pozíciókat (megindult egy új, következő évre is fontos nagy trend), így aki kivárta január első kereskedés napját az már gyakran későn tudott bekapcsolódni. Kíváncsi vagyok, most is erről van-e szó...

A sértett sortos

2017, December 15 - 08:23

Mostanában többektől megkaptam, hogy biztosan megsértődtem a piacra amiért nem esik; és hiába írtam többször arról, hogy rosszak a hosszútávú kilátások, már csak sértődésemben erőltetem ezt a láthatóan nem működő elméletet. Ezzel kapcsolatban szeretnék pár dolgot tisztázni:

1. Rendkívül amatőr dolog lenne, ha megsértődnék a piacokra, vagy érzelmeket kevernék a befektetéseimbe. A feleségemmel házasodtam össze, nem a piaci pozícióimmal. Ha nincs igazam, akkor bármikor hajlandó vagyok azt belátni. Aki ebből egó-kérdést csinál, és képtelen érzelemmentesen figyelni a történéseket (és saját magát is!) az piaci szempontból halott ember.
2. A gazdasági-tőkepiaci helyzet megítélése és a pozíciókezelés nem ugyanaz. Lehet nekem például az a véleményem, hogy a réz ára felfelé megy, de ha azt látom hogy folyamatosan zuhan, és nem találok jó belépési pontot és/vagy a kockázatkezelési stratégiámból adódóan nem tudok pozíciót felépíteni, akkor nem vásárolok rezet. Világképpel tehát érdemes rendelkezni, de azt össze kell egyeztetni valamiféle befektetési metodológiával/stratégiával, a kettő egységet alkot, külön-külön nem állnak meg.
3. Én a befektetéseim során élesen kettéválasztom a rövidebb távú, spekulatív részt, és a hosszabb távú, stratégiai pozíciókat. Az előbbinél nagyon szigorú kockázatkezelésem van, kis veszteségekkel elmenekülök ha azt látom, hogy nincs igazam, viszont nagy pozíciókat veszek fel, amit meg is tehetek, mert ha nincs igazam, akkor sem vesztek vagyonarányosan túl sokat. A hosszabbtávú, több évre tervezett -arányosan kisebb - kitettségek esetén a kockázatkezelés alapja a pozícióméretezés, itt nem használok stop-loss megbízásokat, de hajlandó vagyok türelmesen ülni olyan eszközökben, amelyek számomra olcsónak tűnnek, még akkor is, ha csak többhónapos esetleg éves távon várok javulást. Ilyen esetekben azonban alapvető, hogy igen komoly emelkedési potenciálnak kell lennie: ha nem tudom racionálisan elképzelni, hogy 3-5 éves távon minimum 50, de inkább 100% emelkedés lesz (amennyiben makrogazdasági világképem igaznak bizonyul) akkor nem foglalkozok vele. Természetesen ilyen esetekben soha nem lehet hitelből vásárolni, és vagyonarányosan úgy kell a pozíciót méretezni, hogy ha nincs igazam, akkor se legyen belőle túl nagy baj.
4. A fentieknek megfelelően idén természetesen nem volt eladási pozícióm részvényekben, sőt, többször vásároltam különböző indexeket (igaz, hogy a szerencsétlen piacválasztás, és kockázatkezelés miatt ezen csak igen keveset sikerült keresni, de ez egy másik téma).
5. Ugyanakkor az is igaz, hogy az elmúlt 1 évben igyekeztem leépíteni hosszabbtávú tőkepiaci kitettségeimet, amelyek közül sokat még a 2012-13-as medvepiac idején vásároltam, és több közülük bőven 100% felett hozott ezen az időtávon. Mivel véleményem szerint a tőzsdék jelenleg nem olcsók, ezért nem is tervezek egyelőre ilyen befektetéseket. Ahogy egy pókeres barátom mondja: "Bocs fiúk, ez nekem kicsit durva, I am sitting out."
6. Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy időnként mindenki téved, én is. Tehát saját véleményemet sem tartom szentírásnak. A gazdasági-politikai-piaci helyzetről alkotott véleményem csak munkaelmélet. Aki nem kételkedik saját igazában, az elveszett. Nem csak a gazdaságban.
7. Jelenleg azt látom, de ezt már sokszor leírtam mostanában, hogy a világgazdaságban komoly fellendülés van, ám ez már több országban/régióban (pl. USA, K-EU) kezd eléggé érett fázisba lépni. Azt gondolom, hogy a fellendülés tovább tarthat, de megjelenik a bér, majd árinflációs nyomás, ami kamatemeléseket hoz, és (a magasabb kamatok és bérek miatt a gazdasági növekedés ellenére is) valószínűleg alacsonyabb céges profitokat. Ilyen környezetben nem látom értelmét hosszabbtávú pozíciók felvételének. Azt is gondolom, hogy a felfokozott hangulat miatt jó esélye van a következő időszakban a nagyobb kilengéseknek, erős volatilitásnak, esetleg minikrachoknak (flashcrash). Befektetési stratégiámat eszerint alakítom. Nem biztos, hogy igazam lesz, de alapvető számomra, hogy komfortosan, saját rendszeremen belül mozogjak, miként az is, hogy ha nincs igazam, ne veszítsek túl sokat: cut losses and let profits run - ez 200 éve változatlan igazság a piacokon, én is erre fogok törekedni.

+1: Egyébként pedig azt gondolom, hogy aki magát vagy akár saját véleményét túl komolyan veszi, az komolytalan ember :)

Hogyan lettem gazdag?

2017, December 8 - 16:07

Erre a kérdésre állítólag Rotschild báró azt válaszolta: " I always sold too early"*, azaz mindig túl korán adtam el. Aki már látott pár gazdasági/tőkepiaci ciklust, az rögtön megérti ennek a mondásnak a lényegét és fontosságát. A piaci tetőpontok időzítése éppúgy nehéz, mint a mélypont felismerése, viszont arra mindig van lehetőség, hogy a befektető megpróbálja felmérni a kilátásokat/piaci hangulatot/értékeltségi szinteket, amelyek többéves időtávon meghatározzák az adott befektetéssel elérhető hozamokat. Természetesen a piac már akkor drágának tűnik, már akkor sok az optimista, és már akkor látszanak a trendet megfordító jelek, amikor még az árfolyamok - gyakran egészen sokáig - tartanak felfelé.

Ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam, sajnos többször is :)

1999 őszén már elég komoly internet-eurfória volt, az árazások teljesen értelmezhetetlenek voltak, a jegybank emelte a kamatot, minden együtt állt ahhoz, hogy a piac elinduljon lefelé. Ennek ellenére aki ekkor elkezdett esésre játszani, az igencsak pórul járt (én is). Habár az árfolyamcsúcsot 2000 márciusában értük el, az árak csak 2000 szeptemberétől kerültek lejtőre, pedig már egy évvel korábban egyértelmű volt a racionális szemlélő számára, hogy mi fog következni (a Nasdaq index a csúcsáról 3 év alatt 80%-ot esett végül, az S&P 500 is lefeleződött). Ezt érti az alatt Rotschild báró, hogy "mindig túl korán adtam el". Értelmes, hosszútávú, nagy pozíciókkal rendelkező befektető, amilyen Rotschild is volt, nem is tehetett másként, és pont a hozzá hasonló tapasztalt, öreg rókák, és bennfentesek eladásait hívták úgy akkoriban, hogy "distribution", azaz a részvények kiszórása, amit ma piaci tetőzésnek nevezhetnénk. Persze kis pozíciókkal nyugodtan lehet egerészni, de akkor is tudni kell képbe helyezni magunkat: hol vagyunk a cikluson belül. Nyilván ez mindig csak utólag derül ki, és senki sem fog kolomppal jelezni, hogy "itt a teteje", de amikor a befektetői optimizmus sokéves csúcson van, az árazások szintén, és a bikapiacot tápláló QE/nullkamat stimulus visszavonása egyre valószínűbb/illetve már zajlik is, akkor nem az agressziv pozícióknak, hanem az óvatosságnak van ideje. Ez persze nem jelenti azt, hogy a piacnak holnap vagy a jövő hónapban be kellene esnie, de azt hiszem (a magyar tőzsdén is) jó pár olyan részvény lesz, amely 5 év múlva a jelenlegi árfolyam felén-harmadán, illetve a spekulatívabbak a tizedén (se) fognak forogni a mai áraknak. Ezért nem bánta meg valójában Rotschild báró, hogy mindig korán adott el...

* A teljes idézet egyébként állítólag így hangzik: “I will tell you my secret if you wish. It is this: I never buy at the bottom and I always sell too soon.”, azaz "Elmondom hát a titkomat, ha tényleg szeretnétek tudni. Sosem vettem az alján, és mindig túl korán adtam el."

Ez a teteje?

2017, November 30 - 07:00

Egészen elképesztő árfolyammozgásokat produkál a Bitcoin: egy nappal azután, hogy átlépte a 10000 dolláros álomhatárt, elérte a 11000 dollárt, majd azon nyomban közel 9000 dollárig szakadt. Most éppen ismét 10000 dollár fölött van. A híres spekuláns, Jesse Livermore, valami olyasmit mondott, hogy egy igazi jó mániában mindig az utolsó 48 órában lehet megkeresni a nagy pénzt, és a teljesen eszeveszett csapkodás felveti annak a gyanúját, hogy a mánia csúcspontját látjuk a Bitcoinban. De nem csak abban. A Bitcoin ugyanis csak a leglátványosabb vetülete a jegybankárok buborékának.

Miután a gazdaságpolitikusok a recessziótól/deflációtól való nagy félelmükben nullába/mínuszba vitték a kamatokat, fedezetlen pénznyomtatással (alias QE) teletöltötték a pénzügyi rendszert likviditással, ez a pénz megjelent. Mindenhol. A megtakarítóknak nem volt más lehetőségük: ha pénzük értékét meg akarták őrizni, venniük kellett valamit. Bármit. Vettek is. Lakásokat, részvényeket, vállalti kötvényeket, bitcoint, festményeket, ami eszükbe jutott.
A helyzet nagyon hasonló az internet-buborékhoz (1999-2000), és a kétezres évek közepének lakáspiaci/másodlagos jelzálog buborékjához. A jegybankárok akkor is a megelőző válság (feltörekvő-orosz válság 1997/98, illetve 2001-3-as globális lassulás-recesszió-dezinfláció) miatt túltolták a gyógyszert, a kamatcsökkentést, és ez később valahol megjelent, és buborékot gerjesztett. Most ugyanez történt, csak hatványozottan, és az "eredmények" magukért beszélnek: MINDEN DRÁGA LETT. Ez a minden-buborék, a jegybankárok buborékja, és a Bitcoin a legjobb lázmérője.
Azonban egy ideje problémássá kezdett válni a mögöttes kép, habár a piacok erről nem vesznek tudomást - egyelőre. Egyre több munkaerőpiac kezdett beszűkülni, és felfelé ható bérnyomást generálni: ez egyelőre talán legjobban a mi régiónkban (KKE) látszik, ahol szinte természetessé vált a 10%-ot meghaladó bérnövekedés (ezt pedig teljesen egyértelműen az árak megugrása fogja követni), de máshol is vannak jelei, lásd a most megjelent Fed Beige Book:

https://www.federalreserve.gov/monetarypolicy/beigebook201711.htm

"Most Districts reported employers were having difficulties finding qualified workers across various skill levels...Many Districts reported that employers were raising wages as well as increasing their use of signing bonuses and other nonwage benefits to retain or attract employees" és ez már az árakra is hatni kezdett: "Price pressures have strengthened since the last report...several Districts noted input cost increases in manufacturing. In many cases, these increases in transportation and manufacturing were passed through to consumers."

Ez azt jelenti, hogy az alacsony kamatszint nem tartható fenn sokáig. Mivel pedig minden azért drága, mert a kamatok alacsonyan vannak (mint a gyöngyök a cérnaszálon, minden eszköz ára akként függ a kamatszinttől, s ha a kamatokat megváltoztatjuk, mindent át kell árazni!), ezért ha/amikor a globális fellendülés oda ér, hogy elindul a kamatemelési hullám, akkor ezek a buborékok is le fognak ereszteni. Márpedig úgy tűnik, hogy ez a folyamat megindult. Az elmúlt 3 hónapban 1,25%-ról 1,75%-ra emelkedett az amerikai 2-éves állampapírok hozama, 0,15%-ról 0,51%-ra a brit, és még a német papírok is (az állandó fáziskésében lévő ECB ellenére) augusztus óta nem forogtak ilyen magas hozammal. De meg lehet nézni térségünket is: a román 2-éves 1,2%-ról 3%-ra jött fel, és a cseh is 2015 májusa óta először van stabilan pozitív hozamon.

Fordulat látszik tehát kibontakozni a globális monetáris politikában, s habár ez a folyamat nem feltétlenül gyors, de mindenre hatása lesz. Lehet, hogy a Bitcoin őrült csapkodása a jegybankárok által generált eszközárbuborék tetejét mutatja, lehet, hogy nem, de a lényeg az, hogy a globális kamatcsökkenés trendje valószínűleg megfordult, és ez minden eszközárra hatással lesz.

https://www.investing.com/rates-bonds/romania-2-year
https://www.investing.com/rates-bonds/czech-republic-2-year-bond-yield

Ki futja a kockázatot?

2017, November 21 - 16:21

Korábban beszélgettem egy barátommal arról, hogy az MNB szeretné átterelni a lakosságot fix kamatozású hitelekbe - azért, hogy ne járjanak pár év múlva egy esetleges nagy kamatemelkedéskor ugyanúgy a változó kamatozású hitelesek, mint néhány éve a devizahitelesek - és arra jutottunk, hogy ez rendben van, ám végső soron valakinek a kamatemelkedés kockázatát mégiscsak futnia kell, de ki lesz az? Most úgy tűnik kiderült: mindannyian, azok is akik nem vesznek fel hitelt!

A bankok forrásai, azaz a bankbetétek jellemzően nem hosszútávúak, ezért költségei a rövid, változó kamatokhoz kötöttek. Emiatt nem meglepő, hogy a bankok hitelezni is inkább változó kamatok mellett szeretnek, mert nem akarnak úgy járni, mint oly sokan a múltban (pl: https://en.wikipedia.org/wiki/Savings_and_loan_crisis). Habár ma kb. 0% a rövid oldali kamatszint, és ha egy bank mondjuk 3% fix kamatra kölcsönad, az nem tűnik rossz üzletnek, de ha mondjuk 3 év múlva 5% lesz a bankközi kamat, azaz számára ennyibe "kerül" a pénz, az nem lesz jó, hiszen fizet 5%-ot a pénzért és kap 3%-ot. Láthatóan nem nagy biznisz. Tehát nem nagy csoda, hogy a bankok inkább úgy szeretnek hitelezni, hogy azt mondják, hogy a hitelkamat mondjuk BUBOR (bankközi kamatszint) +3%. Így tudhatják, hogy akárhol is lesz a BUBOR, a (pénz költsége, és a kihelyezés bevétele közötti) 3%-ot megkeresik (mínusz működési költség, mínusz hitelezési veszteség, stb. de ezt most hagyjuk, mert messzire vezetne). A jegybank viszont nem örül a változó kamatozású hitelezésnek, mert egy BUBOR+3% mellett nyújtott 15 éves 10 millió forintos hitel törlesztőrészlete most mondjuk havi 70 ezer forint, ha meg megugrana 5%-ra a BUBOR, akkor hirtelen 97 ezer forint lenne, ha neadjisten 10%-ra, akkor 130 ezer, tisztára mint a devizahitelezés.

Ez tehát egy komoly kockázat, de valakinek be kell vállalnia: vagy a hitelfelvevőnek, azaz a lakosságnak/vállalatoknak, vagy a bankrendszernek. Az előbbi talán hajlandó erre, de a múltból okulva a gazdaságpolitika (valószínűleg helyesen) ezt nem támogatja, az utóbbi pedig örül, hogy végre nyereséges, nem akar új, potenciálisan pusztító kockázatokat - ez is érthető. Ezek után nem nagyon maradt más, mint a - szélesebb értelembe vett - "állam", azaz mi mindannyian. Az MNB eddig is sok olyan eszközt bocsátott a bankok rendelkezésére, amivel átvállalta a kamatkockázatot, most újabb ilyennel jött elő:

http://www.mnb.hu/monetaris-politika/a-monetaris-tanacs/kozlemenyek/2017...

Habár részletek még nincsenek, de az intézkedések lényege láthatóan az, hogy a jegybank további kamatkockázatot vállal át, azaz ha valamikor a jövőben a kamatszint valami oknál fogva jelentősebb mértékben emelkedni fog, akkor az abból fakadó veszteségeket a jegybank fogja fizetni. A korábbi, és az újonnan rendelkezésre bocsátandó eszközök akár összességében éves több száz milliárdos veszteséget is okozhatnak, ha a körülmények kedvezőtlenné válnak. Mivel pedig az MNB gyakorlatilag az államháztartás része, ezért ezt a költséget - ha felmerül a jövőben - mindannyian viselni fogjuk. A nagy kérdés az, hogy ez megéri-e nekünk?

Nem nagyon vagyok barátja az ilyen jegybanki finomhangolós-intervencionista eszközöknek, és az olcsóbb, fix kamatozású (azaz a hitelfelvevők szemszögéből biztonságosabb, kiszámíthatóbb) hitelek tovább fogják fűteni a magyar ingatlanpiacot pont akkor, amikor a gazdaság már amúgy is túlhevülőben van. Szerintem a jegybanknak már nem táplálnia kellene a tüzet, hanem sokkal óvatosabbnak lennie, mert a túlhevülést nehéz lesz majd kezelni. Ugyanakkor ha az intézkedések egy biztonságosabb, kevésbé kockázatos bankrendszer/hitelfelvevői piac alakul ki, az pozitívum. Összességében tehát vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban: szerintem nem kéne nyomni a gázt, de ha már nyomjuk, akkor igaz, hogy ne a tanya melletti hepehupás földúton tegyük ezt, hanem az autópályán ha lehet...

A múltbeli hozamokról

2017, November 20 - 11:55

Az elmúlt 50 évben az amerikai részvénypiac éves 9,8% hozamot generált*, ami megsüvegelendő. Sokan abból indulnak ki, hogy mivel ez volt az elmúlt ötven évben, ez lesz a jövőben is. Szerintem ez óriási tévedés.

A magas részvénypiaci hozamokról szóló "tanulmányok" természetesen mindig a múltra vonatkoznak, és ráadásul szinte kizárólag az USA-t, azaz a XX.század legsikeresebb gazdaságát vizsgálják. Ez az igazi "survivorship bias": visszatekintve kiválasztjuk a lehető legszerencsésebb, legerősebb gazdaságot+tőkepiacot, és kiderül, csodák csodája, hogy érdemes volt minél hamarabb beszállni, és jól hozott (mi lett viszont vajon a cári orosz, német, francia, japán, magyar részvényekbe fektetőkkel?)! Ráadásul az idők folyamán az értékelési szintek, pl. Shiller P/E, P/BV is egyre feljebb tolódtak. Tehát egy nagyon sikeres gazdaság egyre drágábbá váló részvényeiről van szó, ezek hozama volt a múltban ilyen magas. Semmi sem garantálja hogy ez a jövőben is így lesz, sőt, ennek az ellenkezője sokkal valószínűbb.

- Egyrészt az értékelési ráták folyamatos, örökkétartó emelkedése nyilván nem lehetséges, a jegybankárok buboréka előbb vagy utóbb leereszt, tehát ebből az irányból inkább ellenszél jöhet
- Másrészt a profit/GDP arány, azaz a profitráta, lásd itt: https://fred.stlouisfed.org/graph/?g=1Pik sosem volt ilyen magas, a profitok hosszútávú átlaghoz való valamiféle visszatérése 30-40% profitcsökkenéssel járna
- Harmadrészt valószínűleg kisebb a nominális gazdasági növekedési potenciál is, mint régen - ha másért nem, akkor minimum azért, mert a lakosság nem nagyon fog nőni, ellentétben a múlttal

A következő 50 évben ha éves 1% reálnövekedést, 2% inflációt, a profitok és az értékelés valamiféle átlaghoz való visszatérést feltételezzük, akkor a részvények hozama osztalékkal együtt is nem 9-10, hanem 3-4% lesz csupán. Hello Neo! Welcome to the real world!

*A GDP éves 6,5%-kal nőtt, amiből 2,8% reálnövekedés, 3,7% inflációs komponens, az osztalékhozam 2,9% volt, az értékeltségi mutatók változása éves 0,4%pontot tett a végső hozamhoz

Mi a baj az állami árszabályozással?

2017, November 13 - 15:17

Jönnek a taxisok, árat kellene emelni - mondják - hiszen már tök régen nem emeltek. Persze azért emlékszünk, hogy amikor kialakították az új, államilag fixált árakat, akkor majdnem megduplázódtak a viteldíjak, legalábbis ahhoz képest, amennyiért a legolcsóbbak vittek, de úgy tűnik ők erre már nem emlékeznek.

http://mfor.hu/cikkek/vallalatok/Tarifaemelest_szeretnenek_a_fovarosi_ta...

Az államilag fixált, bevédett, gyakran belépési korlátokkal tűzdelt középkori céhrendszer minden iparágban borzasztóan káros a gazdaság egésze (és a társadalom minden szereplője!) számára, lassabb növekedést, alacsonyabb életszínvonalat okoz mindenkinek. A bevédett állások képviselői járadékvadászatot folytatnak, nincsenek rákényszerítve a hatékonyságnövekedésre, és minden baj megoldását az árak emelésében látják, a fejlődés/fejlesztés helyett a társadalom többi szereplőjéből akarják kisajtolni a jobb megélhetést. Pont ez volt a jellemző a szocializmusra, és ezért is nem működött. A taxisok most ugyanilyen helyzetben vannak, és természetesen magasabb államilag fixált árakat kérnek.

Nézzük meg, hogy a környező nagyvárosokban mennyibe kerül a numbeo.com adatai alapján 10 km taxizás (induló díj+10 km díja) forintban:

Budapest 3250
Bukarest 1023
Varsó 2210
Zágráb 2893
Pozsony 2931
Prága 3538

A nálunk immáron jóval gazdagabb Prágában drágább csak a taxi. De a helyzet még súlyosabb, ha a fizetésekhez viszonyítunk. Nézzük mekkorák a nettó átlagfizetések, ugyancsak a numbeo.com adatai alapján:

Budapest 198 ezer
Bukarest 179 ezer
Varsó 284 ezer
Zágráb 245 ezer
Pozsony 295 ezer
Prága 319 ezer

Egyrészt jól látszik, hogy a régióban már a románokon kívül mindenki messze lehagyott fizetésekben bennünket, ami önmagában is nagyon szomorú, de ha a fizetésekhez viszonyítva nézzük a taxiárakat, és megnézzük, hogy hány ilyen 10-kilométeres út jön ki egy havi átlag nettó fizetésből akkor ezt kapjuk:

Budapest 61
Bukarest 175
Varsó 129
Zágráb 85
Pozsony 101
Prága 90

Teljesen jól láthatóan Budapesten lehet a legkevesebbet taxizni az átlagbérből, azaz messze túlárazott még mindig a taxizás, tehát nem emelni, hanem csökkenteni kellene a díjakat, méghozzá legalább 2/3-ára, de még akkor is mindig a legdrágábbak között lennénk a régióban!!!

DE EZ A CIKK NEM A TAXIÁRAKRÓL SZÓL! Hanem arról, hogy a szabad verseny hiánya, az állami beavatkozás, a céhszerű korlátozások mennyire károsak minden iparágban. Erre példa a taxi. Minél több ilyen iparág és szabályozás lesz, annál rosszabbul fog élni mindenki. Ilyen a szocializmus, ezért nem működik. Pedig mi már kipróbáltuk egyszer, azt hinné az ember, hogy ebből lehetett tanulni, de úgy tűnik nem. Aki nem élt benne, az pedig nézzen utána a szétszabályozott árakon és béreken alapuló kubai, észak-koreai és venezuelai gazdasági sikereknek...