Zsiday-blog

Recesszió

2013, Február 14 - 15:12

Nem kellene, hogy túl nagy meglepetést keltsen, de mégis, a vártnál sokkal rosszabb számokat látva sokan megijedtek. Ilyen mély recesszió lenne Magyarországon?

Pedig a végeredmény szinte természetes, sokat írtam is erről még 2011/12-ben. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/gde/gde21212.pdf

Egy olyan gazdaságban, ahol a potenciális növekedés üteme amúgy sem sokkal lehet magasabb nullánál, bármilyen negatív fiskális vagy monetáris hatás gyors, és mély recesszióhoz vezet. Márpedig Magyarországon a Bokros-csomag óta nem nagyon látott megszorítás volt 2012-ben, miközben a banki hitelvisszaszívás is folytatódott (azaz egyszerre két erősen negatív erő húzta le a GDP-t). Igazándiból az lenne a meglepő, ha nem lenne mély recesszió.

A jó hír talán az, hogy mivel az államháztartás nagyjából ki lett egyensúlyozva, ezért abból az irányból további megszorítás, tehát GDP-szembeszél nem várható, és lassacskán a bankok hitelvisszaszívása is megáll, mivel a korábban rendkívül magas (és külső, jellemzően anyabanki hitelekkel finanszírozott) hitel-betét arányuk, amely elérte a 150%-ot, lassacskán 100% közelébe kerül, így nekik sem lesz már olyan nagy késztetésük hitelleépítésre. Így az a két "szembeszél", amely a 2012-es mélyrepülést okozta a hazai gazdaságban, el fog tűnni, s a következő évekre - Európa, legfőbb exportpiacunk állapotától függően - inkább 1-3% közötti éves GDP-növekedésre számítanék.

A másik érdekesség, és a közeljövő tőkepiaci szemszögéből igen fontos vetülete a mély recessziónak, hogy a kormányzat, miután teljesen átvette az MNB-t is márciusban, szinte biztos, hogy azonnali stimulusba kezd - nem is tehet mást a mély recesszió láttán. Nagyon valószínű, hogy ez valamiféle módon (kéthetes instrumentumhoz való hozzáférés korlátozása, kamatfolyosó kiszélesítése, egyéb eszközök, amikre még gondolni sem tudok) az effektív kamatszintet le tudja csökkenteni, még anélkül is, hogy az irányadó kamathoz hozzányúlnának. Pedig hozzá fognak nyúlni ahhoz is: ahogy egyre jobban fáj a recesszió, egyre nagyobb a nyomás a jegybankon, hogy valamit "tegyen". Ez nem hazai sajátosság, de nálunk mostanság válik majd érdekessé. Nem lennék meglepődve, ha a kéthetes jegybanki instrumentumból kiszoruló bankok rávetnék például magukat a DKJ-piacra, és leszorítanák akár 4% alá a hozamokat. Természetesen a csökkenő kamatszint valószínűleg a forint gyengülésével fog járni, ám erre is lehetnek megoldások: akár nyílt, devizapiaci intervenció, akár az árfolyamsáv újbóli bevezetése formájában (pl. 285-315 Ft-euró, vagy bármi más). 

A mély recesszió tehát csak még inkább valószínűsíti számomra, hogy a jövőben idehaza is alacsonyabb elérhető hozamokkal fogunk szembesülni, ám a politikai kockázatok, és a közelgő választások miatt ez nem biztos, hogy sokkal gyengébb forintban ölt testet, mert az MNB gigantikus tartalékai révén meg tudja állítani a gyengülést. A forint tehát nem lesz erős, de valószínűleg tartósan túl gyenge sem. A jövő tavaszi választásokig semmiképpen. Utána viszont egyre nő majd a valószínűsége egy jelentősebb forintleértékelésnek. Azonban ez utóbbi még olyan messze van, s annyi víz fog lefolyni a Dunán, hogy talán még kár is ezzel foglalkozni... 

Jó hír=rossz hír

2013, Február 12 - 20:58

A jó hír az, hogy Magyarországnak sikerült eladnia 3,25 milliárd dollárnyi államkötvényt. A rossz hír ugyanez.

A PEMÁK-kibocsátásokkal és egyre növekvő lakossági forrásbevonással együtt ezzel a devizaforrással - leszámítva az extrém körülményeket - valószínűleg ki lehet húzni a 2014-es választásokig komolyabb problémák nélkül. Nyilván ez örömteli, és mindenkinek jó hír. A finanszírozás devizarésze nagyjából kipipálva, IMF-re semmi szükség.

Ugyanakkor innentől fogva nincs sok oka a hazai kormányzatnak arra, hogy a befektetők kedvére tegyen. Nyilván, amíg nem vontuk be a pénzt, addig illendő volt  "jónak" mutatkozni, most, hogy a tranzakció lezajlott, s jó ideig nem is lesz valószínűleg szükség újabbra, nem kell már a legjobb arcunkat mutatni, több mindent megtehetünk, nincs mitől félnünk. Ez egyébként nem csak Magyarországra vonatkozik, hanem minden hasonló helyzetben lévő gazdaságra is, és éppen ez jelenti a veszélyt.

A piacok-gazdaságpolitikusok viszonyban nagyon gyakori körforgás az, hogy a korábbi hibákat kiküszöbölendő a gazdaságpolitikusok elkezdenek felelősen viselkedni, amivel elnyerik a tőkepiacok bizalmát, a bizalom elnyerésével olcsóbban jutnak forráshoz, amitől tovább javulnak a gazdaság fundamentumai (hiszen csökken a kamatkiadás, olcsóbban jutnak a vállalatok is forráshoz), majd ezen felbuzdulva a politikusok elkezdenek felelőtlenkedni, amitől elvesztik a piacok bizalmát, kialakul a pánik, gyakran külső segítségre van szükség, mivel a piaci szereplők nem is hajlandóak finanszírozni őket, és kezdődik az egész elölről. Magyarországon 1995-ben és 2008-ban is elértük azt a pillanatot, amikor külső, IMF-es segítséget kellett kérnünk, tehát ezt a filmet már idehaza is vetítették, nem is egyszer.

A fő kockázat tehát az, hogy a kormányzati gazdaságpolitika fellazul - tehát véleményem szerint ez a kibocsátás nem jó hír a forintnak, hanem rossz. Ha még a túlzott deficit eljárás alól is kivonnak bennünket, akkor biztosra vehető, hogy komoly ereszdelahajam lesz, elsősorban unortodox monetáris politikával, és valószínűleg megugró fiskális úthengerrel. Bár, miután ez a kötvénykibocsátás ilyen jól sikerült, szerintem a jegybanki unortodoxia immáron így is, úgy is biztosra vehető, valószínűnek tartom a kéthetes betétbe fektethető pénzösszegek korlátozását, az overtnight kamatfolyosó asszimetrikus kiszélesítését, és a vállalati hitelezést mesterségesen felpörgető lépéseket. Mindezek effektíve kamatcsökkentést fognak okozni, anélkül, hogy magához a kamatszinthez explicit módon hozzányúlnának, tehát fennáll az, amire már bő egy éve számítok, de inkább csak pár hónapja manifesztálódik: alacsonyabb hozamok, gyengébb forint a fő csapásirány.

A hitelundor kora. Vagy mégsem?

2013, Február 12 - 10:34

Elméletileg a 2008-as válság lezárta a hitelnövekedés korát. Mind a lakosság, mind a vállalati szektor erősen eladósodott, és a válsággal elindult az adósságleépítés kora. Volt már ilyen a világtörténelemben, és tudjuk, hogy jellemzően ezek után 10-20 évig tartott mire az adósság leépült (hitelundor, deleveraging). Ezalatt az időszak alatt jellemzően deflációs nyomás, alacsony növekedés, magas munkanélküliség, és az ezekből következő társadalmi feszültségek, gyakran háborúk jellemezték a világot.

Most azonban a helyzet máshogy alakult, köszönhetően elsősorban annak, hogy papírpénzrendszerben vagyunk, amiből a jegybankok annyit nyomtatnak amennyit akarnak, és nem szégyellnek. Most olvastam egy érdekes anyagot, a Morgan Stanley-től (sajnos nem tudom belinkelni), amely szerint 2008 óta az USA, Európa és Japán összesített adóssága nemhogy csökkent volna, hanem nőtt. Miközbena "non-financial debt to GDP" mutató 2001-ben még 210% volt, 2007-re ez már 240%-ra emelkedett, 2009-ben elérte a 280%-ot, most pedig már majdnem 290%-on vagyunk. Mi történik? 

Az adósságválságok standard megoldása az, hogy az adósok becsődölnek, az adósságokat leírják, más részük pedig kínnal-keservvel fizeti vissza az adósságát, és az évek alatt szépen ledolgozza. Így tud csökkenni az adósságszint. A harmadik módszer az elinflálás. A jelen válságban - mivel az államoknak érthető módon nem nagyon fűlött a foga egy újabb világégéshez - a jegybankok elképesztő megoldásokat dolgoztak ki: olyan alacsonyra vitték le a kamatok szintjét amilyet még soha nem láthattunk, hogy a még tovább emelkedő adósságszintnél is az összesített kamatteher csökkenni tudott, plusz az államok is sok-sok adósságot bocsátottak ki, így nőtt összességében az adósságszint. Az elsődleges ezen belül az, hogy míg a magánszektor valóban épített le kismértékben adósságot (elsősorban USA-ban és elsősorban csődökön, átstrukturálásokon keresztül), addig az állami szektor adósságot halmozott fel (hogy klasszikus keynesi módon kipótolja a keresletet, és elhárítsa a recesszió veszélyét), és ennek eredője adósságnövekedés lett. 

Szó sincs tehát arról, hogy az adósságszint csökkent volna, csupán annyi történt, hogy a rendkívül alacsonyra vitt kamatszint révén, az adósságszolgálat összességében csökkent, könnyebbé vált. Ez azonban azt is jelenti, hogy a kamatszint megemelkedése brutális hatásokkal járna, lehetetlenné téve az adósságszolgálatot (pl. ha Japánban 1%-ról 4%-ra emelkedne az átlagos állampapírhozam, akkor az állam összes bevétele kamatfizetésre menne el!).  Emiatt biztosak lehetünk benne, hogyha a kötvénypiaci hozamok (akár állampapír, akár vállalati kötvény, stb.) elkezdenek nagyobb mértékben emelkedni, akkor a jegybankok brutális lépésekkel fognak válaszolni, ismét leszorítva azokat. Mivel semmiféle adósságleépítés nem volt, ezért a hozamszintek megugrása megengedhetetlen, mert káoszba borítaná a világot.

A konklúzió az, hogy sokáig alacsony lesz a világban a hozamszint (és lesz mindenféle pénznyomtatás), még akkor is, ha elindulna valamiféle infláció, és a kötvénypiacokon szinte bizonyos hogy negatív reálhozamot lehet majd realizálni a következő években. A kamatszinteknek a mélyben kell maradni, egyszerűen azért, mert nincs más lehetőség.

Ebből viszont logikusan következik, hogy a pénzben/kötvényben, bármiféle fix hozamú instrumentumban, ígérvényben megtakarítók kirablása (eufemisztikusan a "financial repression", azaz pénzügyi elnyomás) tovább folyik, és folyni is fog még jó sokáig a világban, és ehelyett minden jobb: a részvény, az ingatlan, a föld, vagy bármiféle reáljószág...

Letelepedési államkötvény

2013, Február 11 - 08:08

Nem igazán értem ezt a letelepedési államkötvényt. Főleg azt nem, hogy ez miért olyan jó Magyarországnak. Minden újságcikkben az van, hogy "250 000 euróért lehet letelepedni Magyarországon", mikor valójában ez nem igaz.

A Napi cikke szerint http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/raharaptak_a_magyar_letelepedesi_kotvenyre_az_orosz_milliomosok.544273.html nagy az érdeklődés, ami nem is meglepő, ugyanis a letelepedés nem 250 000 euróba, hanem sokkal kevesebbe kerül. Lássuk:

"A magyar letelepedési kötvény nem egyedülálló, Európában több ország is kínál hasonlót, azonban az orosz lap cikke szerint csak Spanyolországban olcsóbb letelepedni, mint Magyarországon. A spanyolok ugyanis 150 ezer eurónyi kötvény vásárlását kérik az engedélyért cserébe, viszont ott emellé ingatlant is kell venni, míg nálunk elég szálláshelyről igazolást adni, vagyis például lakást bérelni.

A letelepedési engedély árát persze meg kell fizetnie a befektetőknek, hiszen a speciális kötvény hozama lényegesen alacsonyabb, mint a hasonló futamidejű "normál" állampapíroké. A törvény szerint a legalább ötéves kötvényre minimum 2 százalékos éves hozamot kell fizetnie az államnak"

Mit jelent ez a letelepülni vágyóknak és a magyar államnak? Azt, hogy bárki idejöhet, aki kibérel egy lakást, megveszi az állampapírt, és onnantól itt lakhat, és ráadásul különböző szolgáltatásokat igénybe vehet. A probléma azonban az, hogy ebből alig származik bármi nyeresége Magyarországnak. Mivel jelenleg kb 5-6%-os hozamszinten tudunk/tudnánk kibocsátani állampapírt, míg erre a kötvényre minimum 2% hozamot fizet az állam, így ez éves hozamkülönbözetben - a piacihoz képest - aligha több, mint 3%. Mivel 250 000 euró 3%-a 7 500 euró, így valójában ennyiért, vagy még kevesebbért, tehát nagyjából éves 2 millió forintért árulunk letelepedési engedélyeket, amely gyakorlatilag semmi. A piaci finanszírozáshoz képesti kamatkülönbözetben ugyanis csak ennyit nyer az állam, vagy másik oldalról nézve ennyibe kerül a letelepülni vágyónak. A portfolio.hu vonatkozó cikke szerint "Amint az orosz lap emlékeztet rá, a magyar letelepedési engedéllyel további 25 schengeni tagországba félévente 90 napnyi szabad beutazás is járna, illetve Magyarországon az érintett személy jogosult lenne hozzáférni az egészségügyi ellátáshoz, továbbá az oktatáshoz, a foglalkoztatási és jóléti juttatásokhoz".

Tehát éves 2 millió forintért nemcsak hogy megnyitjuk az ország, sőt Európa kapuit, hanem a hazai jóléti rendszerhez is hozzáférhetnek. Tekintve, hogy adókban és járulékokban nagyjából hasonló jogokért a magyar állampolgárok jelentős része is többet fizet, ez egyáltalán nem tűnik jó üzletnek a magyar állam számára, viszont elképesztően jó lehetőség a haznánkba települni vágyóknak. Az oktatás, egészségügyi rendszer, stb. kihasználásával pedig könnyen lehet, hogy a letelepülő több, mint éves 2 millió forintos szolgáltatást vesz igénybe, tehát ez a magyar államnak akár mínuszos üzlet is lehet! Egy biztos, a letelepülési államkötvény jelen formájában végtelenül alulárazott termék, érthetetlen, miért mérik ilyen olcsón...

***

Eközben a nemzetközi tőkepiacokon:

A december-januári fellángolás után, amikor egyre többen ráébredtek, hogy talán idén nem omlik össze az eurózóna, sőt, a merkeli "mocsárgázolás" stratégiája, a klasszikus európai vitatkozva lassan előrejutó, döcögő, kiülünk mindent, és szép lassan befoltozunk politikája működhet. Most újabb téma kezd kibontakozni. Igaz, hogy a piaci szereplők egyre inkább úgy látják, hogy nem lesz összeomlás, de rájöttek arra is, hogy növekedés sem várható 2013-ban, és 2014-ben sem túl sok. Ennek hatására lehervadtak az európai tőzsdék, megugrottak a periféria-országok állampapírhozamszintjei, és némi aggodalom lett úrrá.

Én úgy látom, hogy Európa immáron nem pénzügyileg, hanem társadalmilag és politikailag néz kihívások elé, és ha 2013-at nagy politikai földrengések nélkül túlélik, akkor a 2014-től lassan beinduló növekedés majd lenyugtatja a kedélyeket. Marad tehát az alacsony növekedés, nulla infláció, alacsony kamatok környezet, és úgy vélem, hogy az idei év nagy kilengésektől mentes lesz. Az elmúlt évek idegbetegsége után az lenne a meglepetés, ha idén nem lenne semmilyen meglepetés.  

Letelepedési államkötvény

2013, Február 11 - 08:08

Nem igazán értem ezt a letelepedési államkötvényt. Főleg azt nem, hogy ez miért olyan jó Magyarországnak. Minden újságcikkben az van, hogy "250 000 euróért lehet letelepedni Magyarországon", mikor valójában ez nem igaz.

A Napi cikke szerint http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/raharaptak_a_magyar_letelepedesi_kotvenyre_az_orosz_milliomosok.544273.html nagy az érdeklődés, ami nem is meglepő, ugyanis a letelepedés nem 250 000 euróba, hanem sokkal kevesebbe kerül. Lássuk:

"A magyar letelepedési kötvény nem egyedülálló, Európában több ország is kínál hasonlót, azonban az orosz lap cikke szerint csak Spanyolországban olcsóbb letelepedni, mint Magyarországon. A spanyolok ugyanis 150 ezer eurónyi kötvény vásárlását kérik az engedélyért cserébe, viszont ott emellé ingatlant is kell venni, míg nálunk elég szálláshelyről igazolást adni, vagyis például lakást bérelni.

A letelepedési engedély árát persze meg kell fizetnie a befektetőknek, hiszen a speciális kötvény hozama lényegesen alacsonyabb, mint a hasonló futamidejű "normál" állampapíroké. A törvény szerint a legalább ötéves kötvényre minimum 2 százalékos éves hozamot kell fizetnie az államnak"

Mit jelent ez a letelepülni vágyóknak és a magyar államnak? Azt, hogy bárki idejöhet, aki kibérel egy lakást, megveszi az állampapírt, és onnantól itt lakhat, és ráadásul különböző szolgáltatásokat igénybe vehet. A probléma azonban az, hogy ebből alig származik bármi nyeresége Magyarországnak. Mivel jelenleg kb 5-6%-os hozamszinten tudunk/tudnánk kibocsátani állampapírt, míg erre a kötvényre minimum 2% hozamot fizet az állam, így ez éves hozamkülönbözetben - a piacihoz képest - aligha több, mint 3%. Mivel 250 000 euró 3%-a 7 500 euró, így valójában ennyiért, vagy még kevesebbért, tehát nagyjából éves 2 millió forintért árulunk letelepedési engedélyeket, amely gyakorlatilag semmi. A piaci finanszírozáshoz képesti kamatkülönbözetben ugyanis csak ennyit nyer az állam, vagy másik oldalról nézve ennyibe kerül a letelepülni vágyónak. A portfolio.hu vonatkozó cikke szerint "Amint az orosz lap emlékeztet rá, a magyar letelepedési engedéllyel további 25 schengeni tagországba félévente 90 napnyi szabad beutazás is járna, illetve Magyarországon az érintett személy jogosult lenne hozzáférni az egészségügyi ellátáshoz, továbbá az oktatáshoz, a foglalkoztatási és jóléti juttatásokhoz".

Tehát éves 2 millió forintért nemcsak hogy megnyitjuk az ország, sőt Európa kapuit, hanem a hazai jóléti rendszerhez is hozzáférhetnek. Tekintve, hogy adókban és járulékokban nagyjából hasonló jogokért a magyar állampolgárok jelentős része is többet fizet, ez egyáltalán nem tűnik jó üzletnek a magyar állam számára, viszont elképesztően jó lehetőség a haznánkba települni vágyóknak. Az oktatás, egészségügyi rendszer, stb. kihasználásával pedig könnyen lehet, hogy a letelepülő több, mint éves 2 millió forintos szolgáltatást vesz igénybe, tehát ez a magyar államnak akár mínuszos üzlet is lehet! Egy biztos, a letelepülési államkötvény jelen formájában végtelenül alulárazott termék, érthetetlen, miért mérik ilyen olcsón...

***

Eközben a nemzetközi tőkepiacokon:

A december-januári fellángolás után, amikor egyre többen ráébredtek, hogy talán idén nem omlik össze az eurózóna, sőt, a merkeli "mocsárgázolás" stratégiája, a klasszikus európai vitatkozva lassan előrejutó, döcögő, kiülünk mindent, és szép lassan befoltozunk politikája működhet. Most újabb téma kezd kibontakozni. Igaz, hogy a piaci szereplők egyre inkább úgy látják, hogy nem lesz összeomlás, de rájöttek arra is, hogy növekedés sem várható 2013-ban, és 2014-ben sem túl sok. Ennek hatására lehervadtak az európai tőzsdék, megugrottak a periféria-országok állampapírhozamszintjei, és némi aggodalom lett úrrá.

Én úgy látom, hogy Európa immáron nem pénzügyileg, hanem társadalmilag és politikailag néz kihívások elé, és ha 2013-at nagy politikai földrengések nélkül túlélik, akkor a 2014-től lassan beinduló növekedés majd lenyugtatja a kedélyeket. Marad tehát az alacsony növekedés, nulla infláció, alacsony kamatok környezet, és úgy vélem, hogy az idei év nagy kilengésektől mentes lesz. Az elmúlt évek idegbetegsége után az lenne a meglepetés, ha idén nem lenne semmilyen meglepetés.  

Hoztunk is Matolcsyt meg nem is…

2013, Február 6 - 10:16

No, a bíró okos leánya ismét előkerült - ezúttal a monetáris politika jövőjével kapcsolatban.

Először megszellőztetik, hogy akkor mégiscsak Matolcsy lesz a jegybankelnök, majd cáfolják, de nem magát a tényt, hanem azt, hogy eldőlt volna: 

Kocsis Máté, a Fidesz kommunikációs igazgatója az MTI-nek telefonon erre reagálva kijelentette: "nem tárgyaltuk és nem is fogjuk tárgyalni a gyulai frakcióülésen ezt a kérdést, ahogyan más testületek sem tárgyaltak róla, még csak informális megbeszéléseken sem került szóba, éppen ezért a Világgazdaságban megjelent hírt alaptalannak és álhírnek tartjuk". 

Majd érkezik Lázár János, és jelzi, hogy Varga Mihályra márciustól fontos új poszt vár (na vajon mi lehet az, és miért pont márciustól?), egyébként a forintnak meg stabilnak kell maradnia:

Márciustól kormányátalakítás valószínű, amelynek keretében Varga Mihály eddigi EU/IMF tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter más fontos posztot kaphat - jelezte a Reuters-nek adott interjúban Lázár János. A Miniszterelnökség vezetője hangsúlyozta: a közelgő jegybankelnök váltás során törekedni kell a stabil forintárfolyamra, illetve a befektetői bizalom megőrzésére. Hangsúlyozta azt is, hogy a kormány ragaszkodik az államháztartási hiánycélokhoz és nem lesz választási költségvetés. "Helyette" szavai szerint júniusig további rezsicsökkentés várható. 2014 júniusáig a terv szerint további 20%-os vágás jöhet a gáz- és villamos energia lakossági árában.
 

http://www.portfolio.hu/gazdasag/lazar_fontos_uj_posztot_kap_varga_stabil_forint_kell_2.179341.html

Számomra ebből az nyilvánvaló, amit korábban is gondoltam: majdnem biztos, hogy Matolcsy lesz a jegybankelnök (aki bizonyára sok vidám percet szerez majd nekünk ebbéli pozíciójában), viszont a kormányzat a jelenleginél gyengébb forintárfolyamot nem szeretne, a 290 körüli szint még pont jó nekik: nem hármassal kezdődik, így nem riogatja a lakosságot, az exportőrök eldöcögnek vele, az inflációt nem dobja meg, a devizahitelesek még kibírják, hiszen ezt a szintet már úgyis megszokták, tehát ideálisnak tűnik. 

A kormányzat tehát úgy szeretne unortodox monetáris politikát, a hitelezés MNB-vezérelte felpörgetését, hogy közben a forint árfolyama ne inogjon meg. Ez valószínűleg nem lesz könnyű menet, de megpróbálják majd. Mindegy, apám is mindig azt mondta: úgy tanul a gyerek, ha kérdez...

***

Kis színes:

A Fitch megdícsérte a görögöket:

http://ekathimerini.com/4dcgi/_w_articles_wsite2_1_05/02/2013_482202

Az előzetes adatok alapján ugyanis a görögöknek sikerült kis elsődleges többletet kihozniuk a költségvetésükből(!), és várhatóan idén is a GDP 2%-a körüli elsődleges többlettel fogják zárni a költségvetést a  recesszió ellenére. Mivel a kamatköltségeiket drasztikusan megnyirbálták az elmúlt hónapokban (EU-s hitelek kamatcsökkentése, magánadósság restrukturálása,stb.), az effektív kamatláb amit fizetnek alig van 2% felett, így nagyjából úgy áll a költségvetésük, mint a magyar (mind elsődleges oldalról, mind a kamatfizetés oldaláról)! A görögök eladósodása megállt, lassan csökkenni fog az adósságszintjük, adósságdinamikában nem állnak rosszabbul, mint mi. A nagy kérdés, hogy a lakosság nem lázad-e fel idén, amikor még egy igen súlyos megszorítás vár rájuk, illetve, hogy a vezető politikai erők nem esnek-e szét. Előzőek híján viszont úgy néz ki minden sínen halad, ezt tükrözi a görög állampapírok árfolyamalakulása is, amely (20éves kötvény) 2012 nyarán még 11-12%-os árfolyamon volt névértékre vetítve, mára ez 42-43%-ra emelkedett, azaz négyszereződött az árfolyama! Ha nem siklanak ki útközben, akkor a kötvényeik nyugodtan erősödhetnek további 40-50%-ot is, tehát nem elérhetetlen és elképzelhetetlen a névértékre vetített 60%-os szint sem.

 

Hoztunk is Matolcsyt meg nem is…

2013, Február 6 - 10:16

No, a bíró okos leánya ismét előkerült - ezúttal a monetáris politika jövőjével kapcsolatban.

Először megszellőztetik, hogy akkor mégiscsak Matolcsy lesz a jegybankelnök, majd cáfolják, de nem magát a tényt, hanem azt, hogy eldőlt volna: 

Kocsis Máté, a Fidesz kommunikációs igazgatója az MTI-nek telefonon erre reagálva kijelentette: "nem tárgyaltuk és nem is fogjuk tárgyalni a gyulai frakcióülésen ezt a kérdést, ahogyan más testületek sem tárgyaltak róla, még csak informális megbeszéléseken sem került szóba, éppen ezért a Világgazdaságban megjelent hírt alaptalannak és álhírnek tartjuk". 

Majd érkezik Lázár János, és jelzi, hogy Varga Mihályra márciustól fontos új poszt vár (na vajon mi lehet az, és miért pont márciustól?), egyébként a forintnak meg stabilnak kell maradnia:

Márciustól kormányátalakítás valószínű, amelynek keretében Varga Mihály eddigi EU/IMF tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter más fontos posztot kaphat - jelezte a Reuters-nek adott interjúban Lázár János. A Miniszterelnökség vezetője hangsúlyozta: a közelgő jegybankelnök váltás során törekedni kell a stabil forintárfolyamra, illetve a befektetői bizalom megőrzésére. Hangsúlyozta azt is, hogy a kormány ragaszkodik az államháztartási hiánycélokhoz és nem lesz választási költségvetés. "Helyette" szavai szerint júniusig további rezsicsökkentés várható. 2014 júniusáig a terv szerint további 20%-os vágás jöhet a gáz- és villamos energia lakossági árában.
 

http://www.portfolio.hu/gazdasag/lazar_fontos_uj_posztot_kap_varga_stabil_forint_kell_2.179341.html

Számomra ebből az nyilvánvaló, amit korábban is gondoltam: majdnem biztos, hogy Matolcsy lesz a jegybankelnök (aki bizonyára sok vidám percet szerez majd nekünk ebbéli pozíciójában), viszont a kormányzat a jelenleginél gyengébb forintárfolyamot nem szeretne, a 290 körüli szint még pont jó nekik: nem hármassal kezdődik, így nem riogatja a lakosságot, az exportőrök eldöcögnek vele, az inflációt nem dobja meg, a devizahitelesek még kibírják, hiszen ezt a szintet már úgyis megszokták, tehát ideálisnak tűnik. 

A kormányzat tehát úgy szeretne unortodox monetáris politikát, a hitelezés MNB-vezérelte felpörgetését, hogy közben a forint árfolyama ne inogjon meg. Ez valószínűleg nem lesz könnyű menet, de megpróbálják majd. Mindegy, apám is mindig azt mondta: úgy tanul a gyerek, ha kérdez...

***

Kis színes:

A Fitch megdícsérte a görögöket:

http://ekathimerini.com/4dcgi/_w_articles_wsite2_1_05/02/2013_482202

Az előzetes adatok alapján ugyanis a görögöknek sikerült kis elsődleges többletet kihozniuk a költségvetésükből(!), és várhatóan idén is a GDP 2%-a körüli elsődleges többlettel fogják zárni a költségvetést a  recesszió ellenére. Mivel a kamatköltségeiket drasztikusan megnyirbálták az elmúlt hónapokban (EU-s hitelek kamatcsökkentése, magánadósság restrukturálása,stb.), az effektív kamatláb amit fizetnek alig van 2% felett, így nagyjából úgy áll a költségvetésük, mint a magyar (mind elsődleges oldalról, mind a kamatfizetés oldaláról)! A görögök eladósodása megállt, lassan csökkenni fog az adósságszintjük, adósságdinamikában nem állnak rosszabbul, mint mi. A nagy kérdés, hogy a lakosság nem lázad-e fel idén, amikor még egy igen súlyos megszorítás vár rájuk, illetve, hogy a vezető politikai erők nem esnek-e szét. Előzőek híján viszont úgy néz ki minden sínen halad, ezt tükrözi a görög állampapírok árfolyamalakulása is, amely (20éves kötvény) 2012 nyarán még 11-12%-os árfolyamon volt névértékre vetítve, mára ez 42-43%-ra emelkedett, azaz négyszereződött az árfolyama! Ha nem siklanak ki útközben, akkor a kötvényeik nyugodtan erősödhetnek további 40-50%-ot is, tehát nem elérhetetlen és elképzelhetetlen a névértékre vetített 60%-os szint sem.

 

Nem vagyunk egyedül

2013, Január 31 - 08:18

Habár itthonról néha úgy tűnik, mintha a forint árfolyamát pusztán a leendő jegybankelnök körüli találgatások és a várható unortodox monetáris politikai eszközök mozgatnák, a valóság az, hogy általános KEU jelenségről beszélünk. Ha megnézzük, hogy mi történik Lengyelországban vagy Csehországban, a hazaihoz sok tekintetben hasonló jelenségeket látunk. A lassuló vagy recessziós gazdasági környezet egyre inkább előtérbe hozza azt az igényt, hogy erre valamilyen módon válaszoljanak a jegybankok.

Például:

http://www.thenews.pl/1/12/Artykul/124728,Rostowski-Poland-must-cut-interest-rates-further

http://www.fxstreet.com/fundamental/analysis-reports/kbc-flash/2013/01/28/

Mivel idén várhatóan Európa zéró körüli növekedést fog mutatni, ezért kamatvágások, szándékos devizagyengítések, unortodox eszközök bevetése egyre valószínűbb mindhárom országban. A lényeg az, hogy a monetáris politika - a gyenge gazdaságra válaszul - várhatóan egyre megengedőbb lesz, ami pedig továbbra is asszimetrikusan tartja a devizapiaci kockázatokat mindegyik országban. Nem véletlen, hogy mindhárom deviza gyengülő trendben van az euróhoz képest, a zloty ma reggel féléves mélypontra hanyatlott, a cseh korona pár napja esett ugyanilyen gyenge szintre, és mint tudjuk a forint sem vitézkedik.

Habár a forint gyengülésében benne van valamennyire a "Matolcsy-para", ám valószínű, hogy ha nem őt nevezik ki, a hazai fizetőeszköz akkor sem lesz tartósan erős, mert közép-európai trendként továbbra is kedvezőbb monetáris kondíciókat fog teremteni a jegybank. Láthatóan a 300-as szinttől sem ijedt meg a héten a monetáris tanács, és tovább csökkentették az alapkamatot 5,5%-ra, és ha gyenge marad a gazdaság, akkor tovább fogják vágni a kamatokat idehaza is. Akár jön tehát Matolcsy, akár nem, a forint véleményem szerint továbbra is hasonló helyzetben van, mint korábban: nagyon megerősödni nem tud, mert akkor "kivágják alóla a kamatot", viszont a gyengülés irányába nyitott a pálya, egyrészt bármilyen hirtelen nemzetközi hangulatromlás, másrészt kellően meg nem gondolt intézkedések esetleges bevezetése esetén. Összességében tehát úgy vélem, hogy a jegybankelnök személyétől függetlenül inkább egy gyengeség felé tendáló, hullámzó, fölfelé csúszó sávmozgás várhat az EURHUF keresztre.

Nem vagyunk egyedül

2013, Január 31 - 08:18

Habár itthonról néha úgy tűnik, mintha a forint árfolyamát pusztán a leendő jegybankelnök körüli találgatások és a várható unortodox monetáris politikai eszközök mozgatnák, a valóság az, hogy általános KEU jelenségről beszélünk. Ha megnézzük, hogy mi történik Lengyelországban vagy Csehországban, a hazaihoz sok tekintetben hasonló jelenségeket látunk. A lassuló vagy recessziós gazdasági környezet egyre inkább előtérbe hozza azt az igényt, hogy erre valamilyen módon válaszoljanak a jegybankok.

Például:

http://www.thenews.pl/1/12/Artykul/124728,Rostowski-Poland-must-cut-interest-rates-further

http://www.fxstreet.com/fundamental/analysis-reports/kbc-flash/2013/01/28/

Mivel idén várhatóan Európa zéró körüli növekedést fog mutatni, ezért kamatvágások, szándékos devizagyengítések, unortodox eszközök bevetése egyre valószínűbb mindhárom országban. A lényeg az, hogy a monetáris politika - a gyenge gazdaságra válaszul - várhatóan egyre megengedőbb lesz, ami pedig továbbra is asszimetrikusan tartja a devizapiaci kockázatokat mindegyik országban. Nem véletlen, hogy mindhárom deviza gyengülő trendben van az euróhoz képest, a zloty ma reggel féléves mélypontra hanyatlott, a cseh korona pár napja esett ugyanilyen gyenge szintre, és mint tudjuk a forint sem vitézkedik.

Habár a forint gyengülésében benne van valamennyire a "Matolcsy-para", ám valószínű, hogy ha nem őt nevezik ki, a hazai fizetőeszköz akkor sem lesz tartósan erős, mert közép-európai trendként továbbra is kedvezőbb monetáris kondíciókat fog teremteni a jegybank. Láthatóan a 300-as szinttől sem ijedt meg a héten a monetáris tanács, és tovább csökkentették az alapkamatot 5,5%-ra, és ha gyenge marad a gazdaság, akkor tovább fogják vágni a kamatokat idehaza is. Akár jön tehát Matolcsy, akár nem, a forint véleményem szerint továbbra is hasonló helyzetben van, mint korábban: nagyon megerősödni nem tud, mert akkor "kivágják alóla a kamatot", viszont a gyengülés irányába nyitott a pálya, egyrészt bármilyen hirtelen nemzetközi hangulatromlás, másrészt kellően meg nem gondolt intézkedések esetleges bevezetése esetén. Összességében tehát úgy vélem, hogy a jegybankelnök személyétől függetlenül inkább egy gyengeség felé tendáló, hullámzó, fölfelé csúszó sávmozgás várhat az EURHUF keresztre.

ÁKK-Bank?

2013, Január 29 - 08:44

Fontosnak tűnő hír:

A Magyar Közlöny hétfői számában megjelent határozatában a kormány azonnali hatállyal arra kérte fel Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert, hogy készítsen törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné a MagyarÁllamkincstár számára a betétgyűjtést. "
 

http://www.portfolio.hu/gazdasag/penzugy/betetet_gyujthetne_az_allamkincstar.178933.html

Azt gondolom, hogy ez egy érdekes hír. Az elmúlt évek bankmentő csomagjai után jogosan lehet amellett érvelni, hogy mivel baj esetén a bankokat úgyis az államnak kell kimenteni, és a betétgyűjtés valamennyire közhasznú funkció, hogy ezt az állam végezze, hiszen baj esetén úgyis rá száll vissza a teher. Tehát logikus lehet azt mondani, hogy az állam gyűjthessen betétet, amit nyilván az államadóssága finanszírozására fordít. Ez majdnem ugyanaz, mint a DKJ-kibocsátás, és pusztán a lakosság nagyobb direkt bevonását szolgálná az adósságfinanszírozásba.

Ugyanakkor a fenti akciónak lehetnek instabilitást generáló hatásai is, hiszen az állami betétgyűjtéssel tovább szorítja ki a megtakarítások piacáról az állam a bankokat. Ne feledjük, hogy a betétbiztosítás csak 100 ezer euróig terjed, tehát még ha nem is magasabbak a kamatok az államnál, mint a bankban, a nagyobb megtakarítóknak érdemes lehet átvinni számláikat biztonsági okokból illetve kedvező kamatszint mellett a kisebb megtakarítók is átmehetnek. A bankok betétállományát egy ilyen lépés tehát csökkenti, ami a hitelkamataikat is növeli természetszerűen (hiszen betéti kamatai is nőni fognak, ahogy harcol majd azokért, visszaszerzésükért), illetve a hitelvisszaszívást erősíti, tehát növekedésgátló, mint mindig, amikor az állam kiszorít.

A lépés tehát hosszútávon érthető, ráció is van benne, rövid távon viszont kockázatos lehet a bankok stabilitására és káros a növekedésre. A legveszélyesebb azonban az lenne, ha az így bejövő betéteket elkezdené a magánszférába kihitelezni az állam - ez nemzetközi tapasztalatok alapján végképp semmi jóra nem szokott vezetni... 

ÁKK-Bank?

2013, Január 29 - 08:44

Fontosnak tűnő hír:

A Magyar Közlöny hétfői számában megjelent határozatában a kormány azonnali hatállyal arra kérte fel Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert, hogy készítsen törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné a MagyarÁllamkincstár számára a betétgyűjtést. "
 

http://www.portfolio.hu/gazdasag/penzugy/betetet_gyujthetne_az_allamkincstar.178933.html

Azt gondolom, hogy ez egy érdekes hír. Az elmúlt évek bankmentő csomagjai után jogosan lehet amellett érvelni, hogy mivel baj esetén a bankokat úgyis az államnak kell kimenteni, és a betétgyűjtés valamennyire közhasznú funkció, hogy ezt az állam végezze, hiszen baj esetén úgyis rá száll vissza a teher. Tehát logikus lehet azt mondani, hogy az állam gyűjthessen betétet, amit nyilván az államadóssága finanszírozására fordít. Ez majdnem ugyanaz, mint a DKJ-kibocsátás, és pusztán a lakosság nagyobb direkt bevonását szolgálná az adósságfinanszírozásba.

Ugyanakkor a fenti akciónak lehetnek instabilitást generáló hatásai is, hiszen az állami betétgyűjtéssel tovább szorítja ki a megtakarítások piacáról az állam a bankokat. Ne feledjük, hogy a betétbiztosítás csak 100 ezer euróig terjed, tehát még ha nem is magasabbak a kamatok az államnál, mint a bankban, a nagyobb megtakarítóknak érdemes lehet átvinni számláikat biztonsági okokból illetve kedvező kamatszint mellett a kisebb megtakarítók is átmehetnek. A bankok betétállományát egy ilyen lépés tehát csökkenti, ami a hitelkamataikat is növeli természetszerűen (hiszen betéti kamatai is nőni fognak, ahogy harcol majd azokért, visszaszerzésükért), illetve a hitelvisszaszívást erősíti, tehát növekedésgátló, mint mindig, amikor az állam kiszorít.

A lépés tehát hosszútávon érthető, ráció is van benne, rövid távon viszont kockázatos lehet a bankok stabilitására és káros a növekedésre. A legveszélyesebb azonban az lenne, ha az így bejövő betéteket elkezdené a magánszférába kihitelezni az állam - ez nemzetközi tapasztalatok alapján végképp semmi jóra nem szokott vezetni... 

Lesz-e kamatvágás? (Update: tévedtem, vágtak tovább)

2013, Január 29 - 07:56

Szerintem ma nem lesz kamatvágás Magyarországon. Vannak akik, próbálják bonyolult modellekkel és érvekkel megpróbálni magyarázni és végiggondolni, hogy mi a hazai monetáris politika célja, mennyire konzisztens, folytatja-e még az inflációs célkövetést, stb. Pedig a hazai jegybanki politika szerintem rémegyszerű, és ezt már több hónapja is leírtam. A monetáris tanács külső tagjai (akik többségben vannak, tehát gyakorlatilag ők döntenek) szerint a jegybanknak támogatnia kell a recessziós környezetben a növekedést, és ezért az alapfelállás, hogy kamatot kell vágni. Amikor lehet, mindig. És mikor lehet? Mindaddig, amíg a forint nem gyengül be túlságosan, mert a túl gyenge forint a jelentős hazai devizaadósság miatt rendszerkockázatokat okozhat. Tehát a jelenlegi magyar monetáris modell:

10 CUT IF EURHUF <300

20 GOTO 10

Az egyetlen kérdés ebben a rendszerben az, hogy mit jelent a "túl gyenge forint". nyilván ez az amit senki nem tud, és erre kaphatunk utalást a mai napon. Én teljesen szubjektív véleményem alapján úgy gondolom, hogy a Tanács nem szeretne 3-assal kezdődő forintárfolyamot látni. Pont úgy, mint a Tescoban, a 299 sokkal kevesebbnek tűnik a 300-nál. Tehát, amíg stabilan 300 alatt van a forint-euró árfolyam, addig vágogatnak, ha felette, akkor nem (mivel tegnap megnéztük a 300-at, és esélyes, hogy bármikor ismét fölé kerülhetünk, ezért most egy vágás jó eséllyel 300 fölé tolná az árfolyamot). Nem kell túlbonyolítani a modellt.

Természetesen simán lehet, hogy tévedek, és vagy máshogy gondolkodnak, vagy pedig más a forintra értelmezett "fájdalomküszöbük". A mai döntés és annak indoklása valószínűleg segít a kérdés jobb megértésében. Ebből a szempontból ez a korábbiaknál fontosabb monetáris tanácsi ülés lesz. 

***

UPDATE: Vágtak tovább, nem ijedtek meg a 300-as forinttól. Lehet, hogy a fenti modellt módosítan kell:

10 CUT IF EURHUF< 310 ???

:)

Ettől függetlenül véleményem szerint a fenti érvelés továbbra is fennáll, csak az EURHUF "tűrésküszöb" magasabb, mint korábban gondoltam, lehet, hogy inkább 310-320 környékén van. Innentől megnyugodhatunk, olyan alacsony lesz a forintkamat a jövőben, amit még el sem tudunk képzelni - feltéve, hogy a forintpiac ezt megengedi.

 

Lesz-e kamatvágás? (Update: tévedtem, vágtak tovább)

2013, Január 29 - 07:56

Szerintem ma nem lesz kamatvágás Magyarországon. Vannak akik, próbálják bonyolult modellekkel és érvekkel megpróbálni magyarázni és végiggondolni, hogy mi a hazai monetáris politika célja, mennyire konzisztens, folytatja-e még az inflációs célkövetést, stb. Pedig a hazai jegybanki politika szerintem rémegyszerű, és ezt már több hónapja is leírtam. A monetáris tanács külső tagjai (akik többségben vannak, tehát gyakorlatilag ők döntenek) szerint a jegybanknak támogatnia kell a recessziós környezetben a növekedést, és ezért az alapfelállás, hogy kamatot kell vágni. Amikor lehet, mindig. És mikor lehet? Mindaddig, amíg a forint nem gyengül be túlságosan, mert a túl gyenge forint a jelentős hazai devizaadósság miatt rendszerkockázatokat okozhat. Tehát a jelenlegi magyar monetáris modell:

10 CUT IF EURHUF <300

20 GOTO 10

Az egyetlen kérdés ebben a rendszerben az, hogy mit jelent a "túl gyenge forint". nyilván ez az amit senki nem tud, és erre kaphatunk utalást a mai napon. Én teljesen szubjektív véleményem alapján úgy gondolom, hogy a Tanács nem szeretne 3-assal kezdődő forintárfolyamot látni. Pont úgy, mint a Tescoban, a 299 sokkal kevesebbnek tűnik a 300-nál. Tehát, amíg stabilan 300 alatt van a forint-euró árfolyam, addig vágogatnak, ha felette, akkor nem (mivel tegnap megnéztük a 300-at, és esélyes, hogy bármikor ismét fölé kerülhetünk, ezért most egy vágás jó eséllyel 300 fölé tolná az árfolyamot). Nem kell túlbonyolítani a modellt.

Természetesen simán lehet, hogy tévedek, és vagy máshogy gondolkodnak, vagy pedig más a forintra értelmezett "fájdalomküszöbük". A mai döntés és annak indoklása valószínűleg segít a kérdés jobb megértésében. Ebből a szempontból ez a korábbiaknál fontosabb monetáris tanácsi ülés lesz. 

***

UPDATE: Vágtak tovább, nem ijedtek meg a 300-as forinttól. Lehet, hogy a fenti modellt módosítan kell:

10 CUT IF EURHUF< 310 ???

:)

Ettől függetlenül véleményem szerint a fenti érvelés továbbra is fennáll, csak az EURHUF "tűrésküszöb" magasabb, mint korábban gondoltam, lehet, hogy inkább 310-320 környékén van. Innentől megnyugodhatunk, olyan alacsony lesz a forintkamat a jövőben, amit még el sem tudunk képzelni - feltéve, hogy a forintpiac ezt megengedi.

 

Japán

2013, Január 28 - 09:43

1995-ben lehetett utoljára olyan momentumú jengyengülést látni, mint amilyen az elmúlt heteket jellemezte. Az akkor még a Budapesti Árutőzsdén spekulálók közül (ebben az időszakban nem volt devizaliberalizáció, nem lehetett magyar állampolgároknak devizát venni, csak korlátolt mennyiségben, de a BÁT-on lehetett a devizaárakra spekulálni, méghozzá nagy tőkeáttéttellel) bizonyára vannak néhányan akik emlékeznek a nagy jen összeomlásra, amikor a 80-ról induló dollár-jen kereszt szinte minden nap ment felfelé (számtalan piramisépítő spekulánst téve hetek alatt gazdaggá, akiknek nagy része persze néhány hónapon belül az első minikorrekcióban mindenét elbukta). A 120-as szint eléréséig nem is volt 2 egymást követő olyan hónap, hogy a kereszt essen, párhetes korrekciók után mindig felfelé vette az irányt. A mozgás 3 éven át tartott, egészen az 1998 nyarán elért 147-es szintig. Vajon most is ismétli a történelem önmagát?

Röviden: azt gondolom igen. Hosszabban: most úgy vélem nem lesz ilyen egyszerű a menet, de ha elindul, nagyot fog szólni.

A japán jen gyengülése csak és kizárólagosan a várakozásoknak köszönhető, a japán jegybank még semmit sem tett, és a baj az, hogy nagyon sokat jelenlegi eszközrendszerével nem is tud tenni. Ahhoz, hogy a japán gazdaságot kirángassák a két évtizede tartó deflációs-recesszió időszakból, a hatalmas államadósság (GDP-arányosan is nagyobb mint a görög valaha volt!!!) totális elinflálására, és a jen teljes összeomlására van szükség. Kérdés, hogy az ezzel járó feszültségeket (bel- és külpolitikai) mikor meri bevállalni a japán politika. Nyilván csak akkor, ha már nagyon fáj, és talán elértük ezt a pontot, bár nem vagyok benne biztos.

A probléma az, hogy hosszú évek depressziója után a japán gazdaságot valószínűleg csak (elektro)sokkal lehet feléleszteni Csipkerózsika-álmából. Az egyetlen megoldás a korábbinál is nagyobb költségvetési deficit melletti hatalmas költekezés (pedig már most sem gyengék: a japán kormányzat bevétele kevesebb, mint a költségvetés hiánya!), ami berobbantja a gazdaságot, miközben az exportszektort a jen gyengülése tehetné helyre - ezt teljesen bankópréssel fedeznék. Ez a korábbinál bátrabb hozzáállást feltételez, és nem egyértelmű, hogy amikor tettekre kerül majd a sor, akkor a BoJ és a kormány erre hajlandó lesz.

Korábban úgy gondoltam, hogy a hatalmas (és mára egyértelműen visszafizethetetlen) államadósság miatt előbb-utóbb a japán kötvények hozama felrobban, amikor már láthatóan finanszírozhatatlan az adósság (már most is az), de az elmúlt években eluralkodó jegybanki unortodoxiák láttán egyértelmű, hogy kellő elszántság mellett nem csak a rövid, de a hosszú hozamokat is ott tarthatja egy jegybank, ahol csak akarja - ha vállalja ennek a következményeit. Egyszerűen csak annyit kell tennie, hogy frissen nyomtatott pénzből felvásárolja akár a teljes államadósságot. Természetesen ez inflációhoz, jó eséllyel hiperinflációhoz vezet, de a mostmár bőven 200% feletti GDP-arányos államadósság mellett nincs is más lehetősége Japánnak, mint az adósság teljes, és totális elinflálása, ez pedig nyilvánvalóan a jen összeomlásával jár. Az egyetlen kérdés, hogy ezt mennyire türelmesen szemlélik versenytársaik, pl. a kínaiak, koreaiak, stb. Az európai gazdaságpolitikusoknak már most nem tetszik a mozgás, pedig ha a japánok tényleg megvalósítják az egyetlen kiutat, akkor nem 120 lesz az euró jen, hanem 220 vagy 320.

A nagy kérdés most az, hogy mikor tesznek valami konkrétumot. Az első lépést meglépték, a BoJ függetlenségét elkezdték megnyirbálni, márpedig minden elinfláláshoz szükséges a kormányzatnak alávetett és azt hűségesen kiszolgáló jegybank. Ugyanakkor ezen kívül egyelőre csak fogadkozás volt, tettek nem. Valószínűleg a piaci szereplők egy idő után megunják a tettekre várakozást, és kivárják, hogy mi történik. Ha valóban beindul a pénzgyár - mint ahogy még nem indult meg - akkor a jen tényleg olyan lejtőre kerül, amihez képest az elmúlt hetek mozgása csak gyenge előjáték volt, de ha nem, akkor visszaesik az ország abban a recessziós-deflációs spirálba, amiben 20 éve van... 

 

(egy barátom megkért, hogy két-három rövid mondatban foglaljam már össze a Japán helyzetet. Íme: A lakosság nem költ, begubózott, a cégek dettó, és a gazdaság fenntartása végett az állam költekezik, évek óta lehetőségein felül - különben minden évben recesszió lenne. Ugyanakkor az így felépült  államadósságot már nem lehet kifizetni, reálértékben semmiképp. Így az egyetlen megoldás az infláció) 

 

Japán

2013, Január 28 - 09:43

1995-ben lehetett utoljára olyan momentumú jengyengülést látni, mint amilyen az elmúlt heteket jellemezte. Az akkor még a Budapesti Árutőzsdén spekulálók közül (ebben az időszakban nem volt devizaliberalizáció, nem lehetett magyar állampolgároknak devizát venni, csak korlátolt mennyiségben, de a BÁT-on lehetett a devizaárakra spekulálni, méghozzá nagy tőkeáttéttellel) bizonyára vannak néhányan akik emlékeznek a nagy jen összeomlásra, amikor a 80-ról induló dollár-jen kereszt szinte minden nap ment felfelé (számtalan piramisépítő spekulánst téve hetek alatt gazdaggá, akiknek nagy része persze néhány hónapon belül az első minikorrekcióban mindenét elbukta). A 120-as szint eléréséig nem is volt 2 egymást követő olyan hónap, hogy a kereszt essen, párhetes korrekciók után mindig felfelé vette az irányt. A mozgás 3 éven át tartott, egészen az 1998 nyarán elért 147-es szintig. Vajon most is ismétli a történelem önmagát?

Röviden: azt gondolom igen. Hosszabban: most úgy vélem nem lesz ilyen egyszerű a menet, de ha elindul, nagyot fog szólni.

A japán jen gyengülése csak és kizárólagosan a várakozásoknak köszönhető, a japán jegybank még semmit sem tett, és a baj az, hogy nagyon sokat jelenlegi eszközrendszerével nem is tud tenni. Ahhoz, hogy a japán gazdaságot kirángassák a két évtizede tartó deflációs-recesszió időszakból, a hatalmas államadósság (GDP-arányosan is nagyobb mint a görög valaha volt!!!) totális elinflálására, és a jen teljes összeomlására van szükség. Kérdés, hogy az ezzel járó feszültségeket (bel- és külpolitikai) mikor meri bevállalni a japán politika. Nyilván csak akkor, ha már nagyon fáj, és talán elértük ezt a pontot, bár nem vagyok benne biztos.

A probléma az, hogy hosszú évek depressziója után a japán gazdaságot valószínűleg csak (elektro)sokkal lehet feléleszteni Csipkerózsika-álmából. Az egyetlen megoldás a korábbinál is nagyobb költségvetési deficit melletti hatalmas költekezés (pedig már most sem gyengék: a japán kormányzat bevétele kevesebb, mint a költségvetés hiánya!), ami berobbantja a gazdaságot, miközben az exportszektort a jen gyengülése tehetné helyre - ezt teljesen bankópréssel fedeznék. Ez a korábbinál bátrabb hozzáállást feltételez, és nem egyértelmű, hogy amikor tettekre kerül majd a sor, akkor a BoJ és a kormány erre hajlandó lesz.

Korábban úgy gondoltam, hogy a hatalmas (és mára egyértelműen visszafizethetetlen) államadósság miatt előbb-utóbb a japán kötvények hozama felrobban, amikor már láthatóan finanszírozhatatlan az adósság (már most is az), de az elmúlt években eluralkodó jegybanki unortodoxiák láttán egyértelmű, hogy kellő elszántság mellett nem csak a rövid, de a hosszú hozamokat is ott tarthatja egy jegybank, ahol csak akarja - ha vállalja ennek a következményeit. Egyszerűen csak annyit kell tennie, hogy frissen nyomtatott pénzből felvásárolja akár a teljes államadósságot. Természetesen ez inflációhoz, jó eséllyel hiperinflációhoz vezet, de a mostmár bőven 200% feletti GDP-arányos államadósság mellett nincs is más lehetősége Japánnak, mint az adósság teljes, és totális elinflálása, ez pedig nyilvánvalóan a jen összeomlásával jár. Az egyetlen kérdés, hogy ezt mennyire türelmesen szemlélik versenytársaik, pl. a kínaiak, koreaiak, stb. Az európai gazdaságpolitikusoknak már most nem tetszik a mozgás, pedig ha a japánok tényleg megvalósítják az egyetlen kiutat, akkor nem 120 lesz az euró jen, hanem 220 vagy 320.

A nagy kérdés most az, hogy mikor tesznek valami konkrétumot. Az első lépést meglépték, a BoJ függetlenségét elkezdték megnyirbálni, márpedig minden elinfláláshoz szükséges a kormányzatnak alávetett és azt hűségesen kiszolgáló jegybank. Ugyanakkor ezen kívül egyelőre csak fogadkozás volt, tettek nem. Valószínűleg a piaci szereplők egy idő után megunják a tettekre várakozást, és kivárják, hogy mi történik. Ha valóban beindul a pénzgyár - mint ahogy még nem indult meg - akkor a jen tényleg olyan lejtőre kerül, amihez képest az elmúlt hetek mozgása csak gyenge előjáték volt, de ha nem, akkor visszaesik az ország abban a recessziós-deflációs spirálba, amiben 20 éve van... 

 

(egy barátom megkért, hogy két-három rövid mondatban foglaljam már össze a Japán helyzetet. Íme: A lakosság nem költ, begubózott, a cégek dettó, és a gazdaság fenntartása végett az állam költekezik, évek óta lehetőségein felül - különben minden évben recesszió lenne. Ugyanakkor az így felépült  államadósságot már nem lehet kifizetni, reálértékben semmiképp. Így az egyetlen megoldás az infláció)