Zsiday-blog

Kína: buborék vagy lehetőség?

2012, Július 12 - 09:46

Nagy Medve fiai már régóta várják, hogy összeomoljon a kínai gazdaság, volt olyan hedge fund kezelő is, aki külön Kína shortolására hozott létre befektetési alapot. Divatos pesszimistának lenni az országra, de valóban megalapozott-e ez?

Annak kapcsán jutott ez eszembe, hogy most olvastam egy rövid anyagot, amely azt állítja, hogy az elmúlt 10 évben nem voltak olyan olcsók a kínai részvények, mint most.

Az állítás hihető, mivel a nagy kínai részvényárfolyam-emelkedés nagyjából 2005 végén indult többéves mélypontról, 1200-1300-as indexárfolyamról (http://finance.yahoo.com/q/bc?s=000001.SS+Basic+Chart&t=my), és azóta a gazdaság nominálisan több, mint megduplázódott (http://www.google.hu/publicdata/explore?ds=d5bncppjof8f9_&met_y=ny_gdp_mktp_kd_zg&idim=country:CHN&dl=en&hl=en&q=gdp+growth+china#!ctype=l&strail=false&bcs=d&nselm=h&met_y=ny_gdp_pcap_cd&scale_y=lin&ind_y=false&rdim=region&idim=country:CHN&ifdim=region&hl=en_US&dl=en&ind=false), a részvényindex pedig nincs az akkori minimumérték dupláján, s mivel a tőzsdék hosszú távon a GDP-vel párhuzamosan mozognak, ezért most valószínűleg igaz, hogy a kínai részvénypiac árazása kedvezőbb, mint 2005 végén-2006 elején, amikor a nagy árfolyamelkedés (ötszörözés!) megindult. 

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi lesz a kínai gazdasággal a következő öt évben, de ellentétben a fejlett országokkal Kínában mind a monetáris mind a fiskális politika bőven tud még stimulálni, ha szükséges, és az elmúlt hetekben láttuk is annak jelét, hogy a kínai gazdaságpolitikusok kezdik ismét felpumpálni a lassulóban lévő gazdaságot (pl. kamatvágás pár napja). Az árazás és a gazdaságpolitikai válasz alapján tehát logikus lehet hosszabb távra a kínai részvények vásárlása - figyelembe véve azt természetesen, hogy jelentősek a kockázatok, mivel a cégek nehezen átláthatók, túlzott beruházási boom volt az országban, amelyből könnyen kemény földetérés is lehet, ami azért valószínűleg nincs beárazva, stb.

Erre most számomra a legjobb instrumentumnak a CAF tűnik, amely a Morgan Stanley által kezelt zárt-végű alap, kínai A-részvényekbe fektet, és jelenleg a nettó eszközértékhez képest 11%-os diszkonttal forog. http://cef.morningstar.com/quote?t=CAF&region=USA&culture=en-us

2006-7-8-ban valóságos kínai (és indiai) részvénybefektetési mánia volt Magyarországon unit-linked struktúrákon keresztül. Akik akkor vettek ilyen részvényeket, majdnem mind komoly veszteségben ülnek. Úgy tűnik, hogy most jobb az árazás, jobb a hozam-kockázat arány egy ilyen befektetéshez...

Miért nincs igaza Matolcsynak?

2012, Július 11 - 13:10

A reaganizmusra alapuló kínálat-oldali (szerű) magyar gazdaságpolitika sok sebből vérzik.

A legfontosabb, hogy z ad-hoc törvénykezés, a voluntarizmus, a folytonosan, akár visszamenőleges hatállyal változó jogszabályok miatt összeomlik a beruházási kedv, ami a makroadatokon, statisztikákon jól látszik. Hiába alacsony az adó, ha nem tudjuk, hogy holnap is az lesz-e, esetleg azt, hogy mi vonatkozik tegnapra, és hogy módosul tegnapelőttre? Ez a legfontosabb probléma a jelenlegi magyar gazdaságpolitikával.

A másik, ami miatt bilentyűzetet ragadtam, ez a nagyon jó cikk, amit a beküldőnek köszönök, és egy fonyódi nyaralással jutalmazom:

http://www.nytimes.com/2012/03/18/business/marginal-tax-rates-and-wishful-thinking-economic-view.html?_r=2 

Jó cikk Christina Romer-től, amiben azt foglalja össze, hogy az elmúlt évtizedekben nem nagyon bizonyosodott be, hogy az adóvágások nagyon tartósan és komoly mértékben megnövelnék a gazdasági potenciált és a növekedési ütemet. Viszont tény, hogy az adóvágások eredményeképpen jelentősen megnőttek a vagyoni különbségek, ami társadalmi feszültségekhez vezet. Nyilvánvaló, hogy az amerikai eredményeket (amelyeket természetesen más közgazdászok vitatnak), nem lehet egyértelműen lefordítani Magyarországra, az azonban bizonyosnak tűnik, hogy az adóvágás, az egykulcsos adó önmagában nem csodaszer. Jó gazdaságpolitikát nem wunderwaffe-ra, hanem kiegyensúlyozott, több szempontot is figyelembevevő tervezésre lehet alapozni. Bár a miniszterelnök pár nappal ezelőtti parlamenti beszéde szerint mi, "liberális" közgazdászok nem értjük a unortodoxia zsenialitását, úgy vélem, hogy a hazai elképzelésekben semmi unortodox nincs, a legtöbb intézkedés könnyedén besorolható, gazdaságtörténeti előképe is van, és mint említettem egyrészt a reagan-i "adóvágással bikázzuk be a gazdaságot" elméletre, másrészt viszont kissé populista, antikapitalista, multiellenes, szocialista intézkedésekre épít. Érdekes egyveleg, de az egyik lába a fenti cikk alapján valószínűleg sántít...

Le kell vinni a nyugdíjakat? (+frissítés)

2012, Július 10 - 18:51

Le.

Nem feltétlenül azonnal és nem is brutálisan, de a matematikát még mindig nehéz legyőzni. Bár van aki megpróbálja.

A napokban Heim Péter azon kijelentése keltett zavart az erőben, miszerint a nyugdíjakat le kell csökkenteni. Erre természetesen a Fidesz, és nyugdíjas tagozata éles tiltakozással reagált - nem véletlen, hiszen sok a nyugdíjas szavazó:

http://www.portfolio.hu/gazdasag/nyugdij/fidesz_nem_csokkenhetnek_a_nyugdijak.169924.html

Magyarországon jelenleg felosztó-kirovó rendszer működik, azaz a munkavállalók befizetéseiből lesz a nyugdíj. Mivel a következő években várhatóan drasztikusan romlik az eltartó/eltartott arány, lehetetlen lesz a nyugdíjakat a jelenlegi szinten feltartani, ez matematikai képtelenség. Nyilván erről beszélt Heim Péter, és nyilván felfogják a politikusok is. Magyarországon ma a lakosság 58%-a van 20 és 60 év között, míg a 60-on felüliek aránya kissé 21% felett van. Ez 2050-re várhatóan 47% és 35% lesz, azaz a "munkaképes korúak": "idősek" aránya 2,75-ről 1,34-re romlik, ami gigantikus változás. (A KSH-nak nagyon jó interaktív korfája van itt: http://www.ksh.hu/interaktiv/korfak/orszag.html) Minden egyéb változatlansága mellett ez feleakkora nyugdíjakat jelent. Természetesen minden változni fog emiatt.

Mit lehet tenni?

- a munkaképes korúak minél nagyobb részének kell dolgozni (hogy minél többen fizessenek járulékot)

- meg kell emelni a nyugdíjkorhatárt

- le kell csökkenteni a nyugdíj: fizetés arányt

- meg kell emelni a nyugdíjjárulékot

Valószínűleg ezek mindegyikére szükség lesz és mindegyike már zajlik is, különben nem lesz fenntartható a nyugdjírendszer.

Nagyjából tehát arra számíthatunk, hogy megemelt nyugdíjjárulékok mellett is 70-72 év lesz a nyugdíjkorhatár, és a nyugdíjak a bérekhez képest jóval alacsonyabbak lesznek.

Egyébként a kormány már folyamatosan tesz is lépéseket a fenti irányokba, amelyek közül a legpopulistább, gyakran ismételt kijelentés "a nyugdíjak reálértékének megőrzése", ami jól hangzik, de nézzük meg ez mit jelent. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak az inflációval emelkednek. Ugyanakkor a bérek jellemzően és hosszútávon a nominális GDP-vel emelkednek, ami leegyszerűsítve az infláció és a növekedés együttese. Ha feltételezzük, hogy ma 100 forint az átlagbér és 70 forint az átlagnyugdíj (azaz a nyugdíj a bér 70%-a), és éves 3% infláció+2% növekedés lesz, így évente 5%-kal fognak nőni a bérek és 3%-kal a nyugdíjak, azaz 20 év múlva 265 Ft lesz az átlagbér és 126 forint az átlagnyugdíj, tehát akkorra a nyugdíj a bér 48%-a lesz.

Valószínűleg ez a legtöbb, amit a kormányzatok tehetnek, hogy reálértékben fenntartják a nyugdíjakat, de tudni kell, hogy ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak egyre csökkenni fognak a bérekhez képest. Nagyon jól hangzik, de a nyugdíjasoknak azért annyira nem jó.

A nyugdíj körüli vita tehát álvita, hiszen a nyugdíjak jelenlegi szintje a bérekhez képest demográfiailag természetesen fenntarthatatlan és ezt mindenki tudja is. De ezt az egyik legfontosabb szavazóréteg képébe nyomni ilyen durván, na ez az amit nem lehet...

 

FRISSÍTÉS (kommentár nem kell hozzá):

http://www.portfolio.hu/gazdasag/heim_a_nyugdijrendszer_atalakitasarol_beszelt.169971.html

Heim Péter ennek kapcsán adott ki közleményt. Ezek szerint nem felel meg a valóságnak az, hogy vasárnap a Magyar Televízió Lényeg című műsorában azt mondta volna, hogy drasztikus nyugdíjcsökkentésre van szükség.

"A televízióban a következőt állítottam, mely állítást továbbra is fenntartom: hosszú távon a nyugdíjrendszer drasztikus átalakítására van szükség. Támogatom Botos Katalin azon gondolatát, hogy a jövőben nyugdíjba vonulók nyugdíjában vagy jelenleg fizetett járulékában számításba kerüljön a felnevelt vagy megszületett gyermekek száma. Emellett fenntartom azt, hogy amennyiben nem sikerül a társadalom elöregedését megállítani, szükséges lesz a jövőben nyugdíjba vonulók nettó béreikhez képesti nyugdíját, az ún. helyettesítési rátát fokozatosan csökkenteni vagy a nyugdíjkorhatárt hosszabb távon emelni. Ezek nem a jelenlegi nyugdíjasokra vonatkoznak, hanem a jövőben (2025 után) nyugdíjba vonulókra, így például az én korosztályomra, mindazonáltal még ez sem jelenti a nyugdíjak drasztikus csökkentését, hiszen a helyettesítési ráta egy arányszám, mely a nyugdíjunk nettó bérekhez képesti arányát mutatja. Amennyiben a gazdaság hosszú távon akár 1,5%-ot is tud növekedni, a helyettesítési ráta úgyis tud csökkenni, hogy a nyugdíjak reálértéke is emelkedik 1%-kal, míg a béreké 2%-kal" - magyarázza közleményében a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke.
 

 

 

 

Miért eshet szét Európa?

2012, Július 6 - 17:19

Habár számomra egyértelműnek tűnik, hogy van, méghozzá nem is túl bonyolult megoldás az európai adósságválságra, ám ennek ellenére nem biztos, hogy ez működni fog.

A két kulcsmomentum a bankúnió és a közös felelősségvállalás a kötvényekért. Az előbbi irányába gyenge lépések történtek, az utóbbi pedig könnyen kezelhető lenne, ha az ECB egy adott hozamszinten, mondjuk 3-4%-on belimitálná a kötvényhozamok emelkedését. Mivel erre az ECB nem hajlandó, a második legjobb, és minden tekitetben megvalósítható megoldás az ESM bankká alakítása, amely így "végtelen" likviditást kaphatna az ECB-től, és így "végtelen" tűzereje lenne, garantálni tudná, hogy a normálisan viselkedő államok elfogadható hozamszint mellett tudják finanszírozni magukat. Ha nagyon nagy lesz a baj, ez elméletileg elkerülhetetlen lehet, ám van egy kis probléma.

Ez a probléma abból ered, hogy a tagországok között nincs valódi szolidaritás, és a sokféle politika erő és érdek képes addig vitatkozni és időt húzni, amíg már túl késő lesz. Olyan a helyzet, mintha a tűzoltókocsi ott állna az égő ház előtt és 40 tűzoltó azon vitatkozna, hogy ki nyithatja meg a vízcsapot, ki tartsa a csövet, stb. miközben a ház leég. Legnagyobb félelmem éppen az, hogy a vita addig tart, amikor már túl késő lesz. Ez az ami miatt Európa helyzetének megítélése nagyon nehéz befektetési szempontból: egyfelől óriási olcsóság van, és ha végre használják a tűzoltóautót, akkor a most európai eszközöket vásárlók a következő években nagyon komoly hozamokat érhetnek el, ám az is lehet, hogy már csak a hamu között lehet majd túrkálni 1-2 év múlva. Sajnos nem tudjuk biztosan melyik fog bekövetkezni...

http://www.portfolio.hu/gazdasag/finnorszag_nem_tart_ki_mindenaron_az_euro_mellett.169781.html

 

Az MNB szerint sem jön ki a matek

2012, Július 6 - 08:43
Úgy néz ki, hogy nemhogy a költségvetési cél, de még a 3%-os hiány sem fog jövőre összejönni a kormánynak. Az MNB számításai szerint (itt:http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/A_jegybank/kt-funkcio/Elemzes_az_allamhaztartasrol_201207.pdf és itt: http://www.portfolio.hu/gazdasag/oriasi_lyukat_ut_a_kormany_csomagja_jovore.169686.html) 2013-ban a tartalékok eltörlése esetén is 2,4% lesz a hiány, szemben a 2,2%-os céllal. Ez még nem lenne komoly probléma, csakhogy ők idő híján nem számoltak a nemrég bejelentett 300 milliárdos járulékcsökkentéssel, és a tranzakciós adó nagy részének kiesésével. A 300 milliárdos járulékcsökkentés azonnal a GDP 1%-val növeli a hiányt, így az már 2,4-ről 3,4%-ra emelkedik, míg a tranzakciós adóból valójában nem fog befolyni 280 milliárd, csak 100-150, azaz 2013-ban könnyedén 4% is lehet a valós költségvetési hiány. Lehet persze, hogy az MNB-re és Kincstárra kivetett pénzügyi tranzakciós illetéket el tudják még 2013-ban valahogy számolni, (és áttolni kimutatását 2014-re, de ez persze csak egy trükk) de még ebben az esetben is ott marad a 300 milliárdos lyuk, és feszes gazdálkodással is nagyon nehéz lesz elérni még a 3%-ot is. Ebben az esetben viszont 2014-ben lesz 4% körüli vagy feletti hiány. Ráadásul mindannyiunk rettegésére kiderült, hogy lapulnak még tervek a fiókban: http://www.portfolio.hu/gazdasag/orban_lapulnak_meg_tervek_matolcsy_fiokjaban.169727.html és ősszel egy beruházásösztönző programmal állnak elő, ami valószínűleg szintén pénzbe fog kerülni, hiszen máshogy nem megy. "A miniszterelnök elárulta, hogy Matolcsy György asztalfiókjában jó néhány terv lapul még. "Nem akarok senkit ijesztgetni, de Matolcsy György asztalfiókjában jó néhány terv lapul még. Mindig mérlegelés kérdése, hogy mit kezdünk el. Van beruházás ösztönző terve is a miniszternek, ez ősszel jöhet is" - fogalmazott."   Szumma szummárum már most búcsút inthetünk a 3% alatti hiánynak, ami nem is meglepő, hiszen Matolcsy a Reagan-elnök féle gazdaságpolitikát követi, aminek lényege, hogy vágjuk le az adókat, ezzel bebikázzuk a gazdaságot, és az ideiglenes hiány majd szép lassan a növekedéstől eltünteti magát.  Ez mondjuk Reagannek sem jött össze sose, elnöksége alatt állandósult a hatalmas költségvetési hiány - mondjuk növekedés legalább volt, de azért az elmélet egyáltalán nem igazolódott: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Budget_Deficit_1971_to_2001.png Amire még szintén számíthatunk, az az MNB devizatartalékainak kreatív hasznosítása, nem lenne meglepő, hogyha 2013 tavaszától az MNB új vezetése mondjuk egy kis magyar QE keretében MFB vagy az immár állami Takarékbank újonnan kibocsátott (deviza)kötvényeit lejegyezné (vagy trükkösen méginkább másodpiacon megvenné, hogy ne legyen olyan átlátszó) és az így befolyó pénzt próbálná a kormány a vállalkozásoknak továbbhitelezni. Az államilag osztogatott hitel általában nem hasznosul túl hatékonyan, de kellő nagyság esetén bizonyára azért lenne növekedésösztönző hatása. más kérdés, hogy ezt az EU és a befektetők mennyire néznék jó szemmel. Továbbra is minden az alacsonyabb kamatszint és gyengébb forint irányába hat hosszabb távon...

Pamplona

2012, Június 29 - 17:41

Kiterelték a bikacsordát a parkettre, és mindent elsöprő vételi erőt láthattunk számos kockázatos eszköz piacán.

Megoldotta-e az EU-csúcs a problémákat? Egyáltalán nem. Láthatunk-e ennek ellenére komolyabb, akár többhetes árfolyamemelkedést is? Természetesen.

Az EU-vezetők legalább néhány apró lépést tettek jó irányba (habár, mint említettem ezzel a válságot nem tüntették el, lesz még folytatás), de mivel a várakozások nagyon alacsonyak voltak, ezért a kis lépés is nagy meglepetést tudott okozni a piacnak. Az elmúlt hetekben erőssé vált a pesszimizmus és így nem csoda, hogy egy apró szikra is komoly short-zárási hullámot tudott kiváltani. Meddig tarthat ez? Akár egész nyáron át is. Habár véleményem szerint az intézkedéscsomag harmatgyenge és konkrétumok nélküli, úgy tűnik a piaci szereplők arra való utalást véltek felfedezni, hogy az EFSF/ESM  pénzéből nagyon nagy mennyiségben tud interveniálni a spanyol/olasz kötvénypiacon, ha kell; s ha már nagyon sok kötvényt vesznek, akkor úgysem lesz más lehetőségük az EU-s vezetőknek, minthogy beállítsák az egész tákolmány mögé az ECB-t, különben mind tönkremennek. Tehát ismét európai (és nem végleges) megoldás született: A korlátlan és szinthez kötött kötvénypiaci ECB-intervenció, és totális elkötelezettség helyett kaptunk egy esetleges, limitált, szinthez nem kötött intervenciós fenyegetést - azonban lehet tudni, hogyha az utóbbi megvalósul, akkor már aligha elkerülhető az előbbi. Ennek lehet örülni, van is rá öröm, különösen a részvénypiacok igen-igen erősek: május eleji szinteken Japán, Európa és USA is.  

Nem jön ki a matek (második frissítés)

2012, Június 28 - 16:56

Két fontos bejelentést is tett ma a magyar kormány.

Először is bejelentették, hogy módosítások lesznek a tranzakciós adóban: lesznek bizonyos kivételek, és a felső plafon 6 000 Ft-ra változik. Ez igen jó hír, üdvözlendő, mivel így már nem jelent fenyegetést a pénzügyi stabilitásra. Azonban rossz hír a költségvetésnek mivel legújabban már 300-400 milliárd forint bevételt terveztek ebből elérni, ám így inkább csak 100-150 milliárd teljesíthető, így kiesik legalább 200 milliárd forint.

Itt a módosító szövege:

http://www.parlament.hu/irom39/07037/07037-0018.pdf

Másodszor valamiféle, egyelőre nem részletezett járulékcsökkentéseket és átalányadózást terveznek, amely intézkedések együtt 300 milliárd forintot fognak jelenteni.

Akárhonnan is nézzük, ez összesen 500 milliárd forint lyukat üt a jövő évi költségvetésen (kisesik 200 bevétel, bejön 300 kiadás), ami durván a GDP 1,5%-a.

Honnan lesz erre pénz?

A kormányzat válasza egyelőre nem világos és nem is hihető. A költségvetési tartalékok feloldása régi trükk, ebből 100 milliárdot remélnek. Emellett 100 milliárd jön az MNB-re kivetett, és 100 milliárd a Kincstárra kivetett tranzakciós adókból - ez utóbbiakról még ejtenék pár szót. De még ha igaz is lenne, akkoris ez még mindig kevés lesz, hiszen összesen nem 300, hanem 500 milliárdról beszéltünk, és az utóbbi 2-szer 100 milliárd nem is hihető.

Az eddigi hírek alapján ugyanis az MNB-nek (???) is kötelező lenne befizetnie a nála elhelyezett egynapos és kéthetes betétek után az egy ezrelékes adót (egynapos esetén egy tízezrelék), a törvényjavaslatban is ez szerepel. Itt kezd érthetetlenné válni a történet. Ki az adó alanya ( a Kincstár esetében hasonló kérdések merülnek fel, azt nem részletezném külön)? Az MNB egyébként is befizeti nyereségét az államkasszába, tehát őt nem lehet adóztatni valójában, mert az pusztán azt jelenti hogy ha X a nyeresége és Y az adó, akkor befolyik X helyett X-Y az államkasszába nyereségből és Y adóból, azaz összesen X, nem történt semmi, többletbevétel nem keletkezett, ugyanaz mintha nem lenne adó rajta. Az eddigi szövegek erre utalnak, ami vagy rossz értelmezés, vagy azt jelzi, hogy a törvényalkotók nem értik az állam-MNB kapcsolatát. Mivel ez utóbbit el sem tudjuk képzelni, ezért marad a rossz értelmezés, tehát az adó alanyai a pénzt az MNB-nél elhelyező intézmények lennének (ám a javaslatban nem ez szerepel!). Ez azonban igencsak durva lenne. Ha minden egynapos betétre be kell fizetni 1 tízezreléket, akkor 252 kereskedési nappal számolva ez éves 2,5%, míg a kéthetes facilitás esetén 1 ezrelékszer 26 az 2,6%. Azaz az MNB-ben elhelyezett pénzek után az MNB-nek 2,5-2,6% éves "jutalékot" kellene befizetnie az állam javára. Mint fentebb leírtam ennek semmi értelme, csak annak lehet értelme (reméljük ez még tisztázódik), hogy az MNB ezt továbbhárítja a betétet elhelyezőkre (valójában ők fizetik), ez azonban azt jelentené, hogy a hazai kamatszint effektív mértéke 2,5-5,2%ponttal azonnal esik. Azaz mostantól nem 7% a jegybanki alapkamat, hanem nagyon durván és leegyszerűsítve fogalmazva 4,4-4,5%. Ha az első verzió igaz, akkor értelmetlen a törvény, ha a második, akkor viszont a forint azonnali és nagyarányú gyengülésére számítunk, mert ezzel a módosítóval a kormány kamatot vágott.

Ha valamit én látnék rosszul valaki, aki jobban tájékozott világosítson fel, hogy miért nincs igazam, mert ez így megint nem tűnik túl okos ötletnek.

Frissítés:

http://www.portfolio.hu/gazdasag/matolcsy_elarulta_mibol_lesz_penz_a_novekedesi_csomagra_5.169402.html

Úgy tűnik, hogy 240 milliárdot tényleg az MNB-től és a Kincstártól akarnak beszedni tranzakciós adóban, ami kb. olyan mintha mindkét fiamat adó befizetésére kötelezném - úgy hogy kiskorúként nyilvánvalóan nincs saját jövedelmük. Tehát nyilván a vége az, hogy elkérik tőlem a pénzt és befizetik nekem adóban. Több pénzem nem lesz tőle, de legalább bonyolódik a rendszer.

Az MNB-től beszedendő illeték is tiszta nonszensz, de a Kincstártól beszedendő még talán ennél is inkább az, ez egyik zsebből a másikba pakolás, fiktív bevételek elkönyvelése (amivel szemben a valóságban ugyanannyi kiadás van). Igazándiból csak azt szeretném tudni ezzel kit akarnak átvágni? A lakosságot nem érdekli, pedig ők lehet, hogy bevennék. A hazai és nemzetközi pénzügyi élet szereplői viszont azonnal felfogják, így őket meg nem lehet. Az európai politikusok szintén nem fognak meghatódni ettől...

Külön bónuszpontokat érdemel ez:

"Egy másik kérdésre válaszolva a tárcavezető beszélt arról is, hogy részletesen nem egyeztettek az MNB elnökével az illeték áthárításáról (amelyet a jegybanknak kell megfizetnie), de szakértői szinten jelezték ezt a kormánynak. Azt is elárulta, hogy az Ecofin tagjait is értesítették a lépésről. Egy másik kérdésre azt válaszolta: mivel a jegybank teljesen független a kormánytól, ezért még csak sejtéseik sincsenek arról, hogy az MNB áthárítja-e majd a tranzakciós illetéket a pénzintézeti körre."

Lehet, hogy el kéne magyaráznia valakinek, hogy az MNB nyereségét befizeti az államkasszába, a veszteségeit meg onnan pótolják, tehát őt hiába adóztatják.

Szóval a matek továbbra sem jön ki.

Második frissítés:

Szakértő kollégáim arra mutattak rá, hogy az MNB-re történő adókivetés valószínűleg egyszerű költségvetési trükk, ugyanis habár igaz, hogy ha az MNB befizeti az adót, akkor ennyivel kevesebb nyeresége lesz, és ennyivel kevesebbet fizet be az államháztartásba (vagy fel kell tőkésíteni), tehát nincs nettó hatása az államháztartásra, tehát tényleg értelmetlen az MNB-t adóztatni, de a két folyamat időben külön válik még az EU-s statisztikákban is. Tehát az MNB 2013-ban befizeti az adót, a költségvetést ez javítja, majd 2014-ben lesz egy nagy egyszeri kiadás, az MNB feltőkésítése (vagy a vártnál kisebb nyeresége miatt). Tehát annyi történik, hogy a 2013-as költségvetési számokat mesterségesen feljavítjuk, majd ugyanezt 2014-ben ugyanennyivel le is rontjuk.  Nyilván az elmélet az, hogy majd jól beindul a növekedés, és így már 2014-ben nem is lesz ebből gond.

 

Ulti! Durchmarsch! ReDurchmarsch! Fedák Sári!

2012, Június 26 - 12:58

Nagyjából egy kocsmai ultiparti szintjén van a kormányzat tranzakciós adóval kapcsolatos kommunikációja és elképzelése. A képviselők úgy érzik rátaláltak az aranytojást tojó tyúkra. Szedjünk be 130 milliárdot! Vagy inkább 280-at! Lesz az 320 is! De kell még egy kis pénz, úgyhogy miért ne legyen 400? A gazdaságpolitikusok úgy érzik megtalálták mindennek a megoldását, ha bármire pénz kell, nem kell mást tenni, mint megemelni a beszedendő adó szintjét, és terülj terülj asztalkám, mindenre lesz elég bevétel. Fiataloknak, időseknek, kicsiknek, nagyoknak, mikro és középvállalkozásoknak, mindnek fog jutni a beszedendő mennyei mannából. 

http://www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/kiszivargott_akar_400_milliard_fole_emelnek_a_tranzakcios_adot.169242.html

Az elképzelés egyszerű és nagyszerű (inkább az előbbi), ám sajnos a valósággal nem sok kapcsolatot mutat. A gazdaságpolitikusok egy túlszimplifikált, statikus világképben gondolkodnak: elveszek 400-at, akkor nekem több lesz 400-al, nekik meg kevesebb, és pont (egyébként is egye meg a fene a sok gonosz külföldi bankot). Nem veszik figyelembe, hogy a gazdaságon belül egy csomó oda-vissza hatás, önerősítő kör, pszichológiai elem is működik. Könnyen lehet (sőt szerintem valószínű!) hogyha 400 milliárdot akarnak beszedni, azzal az egész ország rosszabbul jár, és összességében kevesebb pénz folyik be, mintha 130 milliárdról lenne szó. Persze a kormányzati kommunikáció az efféle írásokra ráfogja, hogy ezek csak a banklobbi elfogult véleménybefolyásolási próbálkozásai, pedig nem erről van szó, csak arról, hogyha logikusan végiggondoljuk a várható hatásokat, akkor igen-igen veszélyes képet kapunk.

Egyértelmű ugyanis, hogy 400 milliárdot vagy többet csak úgy lehet ebből az adótípusból beszedni, ha felső limit nélkül és minimum 1 ezrelékes kulcsot vetünk ki, nagyjából korlátozások nélkül.

Mivel a bankok ezt képtelenek kifizetni, ezért (legalábbis részben) muszáj lesznek továbbhárítani, tehát részben a banki ügyfeleket fogja terhelni az adót.

Mit fognak tenni először is a nagyvállalatok, ha ezzel szembesülnek? Nem fognak minden 1 milliárdos utalás után kicsengetni 1 milliót, hanem szépen kitelepítik a magyar likviditáskezelésüket is Pozsonyba vagy Bécsbe. Mivel jár ez? Egyrészt elmaradó adóbevétellel, de ez a kisebbik gond, a nagyobbik, hogy innentől kezdve ezek a pénzek, amelyek korábban banki betétek voltak, nem gyarapítják a hazai bankok betétállományát, így ezeknek a bankoknak két lehetőségük lesz: vagy a betétállományukat próbálják meg visszanövelni, bepótolni, vagy a hitelállományukat csökkenteni. Az előző megugró banki kamatokhoz vezet (hiszen csak magasabb hozam ígéretével lehet új pénzeket becsalogatni a bankba), amely magával húzza az állampapírhozamokat is, tehát megnehezíti a költségvetés finanszírozását; míg az utóbbi pedig akár mély recesszióhoz is vezethet, hiszen a vállalatok még annyira sem fognak hitelhez jutni, mint eddig.

Mit fognak csinálni a bankok? Miután látják, hogy ebben az országban esélyük sincs profitot elérni, ezért itteni tevékenységüket leépítik, amilyen gyorsan csak tudják (az eddigi intézkedések miatt ez a folyamat már most is zajlik, de jelentősen felgyorsulhat), anyavállalati hiteleiket visszavonják, hazaviszik - ami forintgyengítő hatású, hiszen a forintot leváltják euróra, és azt küldik haza - és ez hitelszűkéhez vezet, és recesszióban tarthatja a gazdaságot. Félreértések elkerülése végett, nem az történik, hogy ellopják, kiszivattyúzák a magyarok pénzt, ugyanis az elmúlt években az zajlott, hogy a nyugati (olasz, osztrák, stb.) bankok a saját országukban begyűjtött betéteket kihitelezték a magyar leányuknak, aki pedig ezt (jó drágán) kihitelezte a magyar lakosságnak és vállalatoknak. Most, miután egyre kevésbé érzik biztonságban ezek a bankok a saját olasz, osztrák, stb betétesük pénzét, ezt a pénzt visszakérik, azaz a korábban magyar leánybankjuk számára nyújtott hitelt kapják vissza. Ez a pénz a külföldi megtakarítók pénze volt, és most vissza is fog térni oda - mert itt nemhogy profit nincs rajta, de egyre kevésbé érzik biztonságban.

Ugyancsak gátja lesz egy ilyen típusú tranzakciós adó a bankközi tevékenységnek, aminek híján a bankközi piac befagyhat, a kamatszintek megemelkedhetnek, és ez megemeli az összes forinthitel kamatát (mivel azok jellemzően a BUBORhoz vannak kötve). A hazai állampapírok kereskedése külföldre kerül, számos pénzügyi termékkel együtt, ez munkahelyek megszűnését okozza.

Azaz röviden, ha ezt a fajta adót limit nélkül, nagy mértékben próbáljuk beszedni, az bankválságot, recessziót, megugró kamatszintet és gyengébb forintot fog hozni - amellett, hogy még a tervezett összeget sem sikerül majd beszedni belőle, azaz igazi öngól lesz.

Látható, hogy a képviselők úgy tekintenek a tranzakciós adóra, mint ami mindenre fedezetet nyújt, ám nem látják, nem értik, hogy ez valódi öngól lehet, ami hatalmas károkat fog okozni. Ehelyett nyugodtan fel lehetne vinni akár az egykulcsos SZJA vagy rosszabb esetben az ÁFA kulcsát, mert ezeknek sokkal kevesebb káros hatása lesz. A pénzügyi rendszert szétverni egy pénzügyi válság közepén nem okos dolog. Mielőtt belekezdenének legalább egy hatástanulmányt kellene csinálni (bár ez manapság nem szokás), vagy legalább megpróbálni meghúzni egy olyan felső limitet (érzésre 10-20-30 ezer forint) amit még a nagyvállalatok is ki tudnak fizetni, illetve egy részét a bankok átvállalni. Ebben az esetben lehet, hogy csak 100-150 milliárd jönne be az adóból, de legalább nem okozna súlyos recessziót, és az egyéb fent leírtakat, és valóban be lehetne szedni - ellentétben a megálmodott 400 milliárddal. Persze ebben az esetben a többi, hiányzó pénzt máshogy kellene beszedni (vagy helyette költségeket csökkenteni), de az látszik, hogy több jó megoldás is van. Ami most kering, az viszont borzasztó.

 

…bár inkább csak vergődik (+link)

2012, Június 26 - 09:42

A piacok természetesen mindig azt teszik, amit a legkevésbé várnánk tőlük. Nyilvánvalóan mihelyst leírtam, hogy megindulhatott egy lassú, unalmas nyári emelkedés, azonnal beestek. A rövidebb táv eléggé zavaros (pláne, hogy az EU-csúcs hozhat meglepetéseket), de egy dolog biztos: Európa nem sokat haladt előre a válság megoldása felé - ennek oka pedig az, hogy rossz a diagnózis. Emiatt rossz a gyógyszer is, amit alkalmaznak, sőt az méreggé válik.

Európában az alapprobléma az, hogy az euró-csatlakozás után a periféria-államokban hirtelen a korábbi kétszámjegyű hitelkamatok helyett európai hozamszintek alakultak ki (4-5-6%-on tudott felvenni hitelt az állam és nagyjából a magánszektor is), aminek hatására hatalmas (elsősorban lakossági és vállalati) hitelboom kezdődött. Ennek hatására megugrott a GDP-növekedési üteme, az infláció, és a bérek is. A hitelboom ingatlanboomot okozott, a növekvő bérek hatására pedig ezek az államok elveszítették versenyképességüket. Amikor a Lehman-válság után a hitelcsapokat elzárták, hirtelen eltűnt a növekedés, és eltűntek az erre épülő állami bevételek. Maradt viszont egy túlhitelezett, túlárazott ingatlanszektor (országonként változó mértékben), ennek következtében gyorsan romló hitelportfóliók, és így egyre rosszabb helyzetbe kerülő bankok, és a bevételek kiesése és a kiadások megugrása  (automatikus stabilizátorok) miatt gyors ütemű állami eladósodás. A magánadósságválság azonnal államadósságválsággá váltott és kiderült, hogy a görög/olasz adósságkockázat nem ugyanaz mint pl. a holland, német, vagy finn. Klasszikus hitelválságot látunk, de ezt a politikusok jelentős része még ma sem érti.

A probléma centurmában hitelbuborék van, és alapvetően NEM a felelőtlen állami költekezés (kivéve a görögöket), hiszen pl. az írek és spanyolok államadóssága a válság előtt alacsony és csökkenő volt, most mégis nagyon nagy bajban vannak. Habár vannak jelentős különbségek az országok között, de a legfontosabb tévedés, hogy a válságot a túlzott állami költekezés okozta. A németek által előírt megszorítás rossz diagnózison alapuló rossz, halálos orvosság. A magán és állami szektor által felhalmozott adósságok nagysága akkora, hogy azt reálértelemben nem lehetséges visszafizetni. Ebből következően két megoldás van: vagy csődöt jelentenek bizonyos adósságokra, vagy elinflálják azokat. A csőd bejelentése (akár állami akár bankhitelekre vonatkozik) szinte biztos, hogy azonnali pénzügyi válságot és depressziót okozna, valamint az eurózóna szétesését. Az egyetlen valóban elfogadható megoldás természetesen az elinflálás lenne, ám Európa (a németek) erre nem hajlandóak, hanem tovább erőltetik a megszorításokat, ami újabb recessziót okoz, és emiatt növeli a bankválságot is. Így a megszorítások hátán egyre mélyülő államadósság és bankválságba lavírozza magát Európa, s ez sajnos mindaddig így lesz, amíg nem tudják valamilyen módon levinni a finanszírozási költségeket nagyon alacsonyra minden ország esetében (2-3%-ra vagy méginkább ez alá). Európa egyetlen esélye, hogy negatív reálkamaton görgeti tovább adósságát lassú gazdasági növekedés mellett, s így reálértelemben az adósságok hosszú évek alatt szépen lecsökkennek. 

Amíg nincs valódi fiskális únió és teljesen elkötelezett monetáris politikai válasz (QE, államkötvényhozam maximumszint megállapítás, korlátlan állampapírvásárlásra felhatalmazás és elszántság) addig Európában folytatódik a lefelé menő spirál, ami megnyugvási hullámok után egyre mélyebb válságmélypontokat fog okozni...  

 

Pont most jött hozzá egy jó link:

http://blogs.ft.com/martin-wolf-exchange/2012/06/25/what-was-spain-supposed-to-have-done/#axzz1ynZBjFbT

Prior to the crisis, Spain had a reasonable primary fiscal surplus (before interest payments) and an actual budget surplus in 2005, 2006 and 2007. Then, as we can see, the fiscal position collapsed as a direct consequence of the financial crisis and the collapse of the property boom. I had expected the fiscal position to worsen, but not by more than 13 per cent of GDP in just two years. As a result, what had seemed a robust public debt position began to deteriorate rapidly.

To sharpen the point, I compare below Spain’s net public debt with that of Germany. By 2007, it had fallen to half of Germany’s levels. Spain seemed to be in an excellent fiscal position.

Spain did not run irresponsible fiscal policies, as Germans believe, and the fiscal compact would not have saved it from crisis. It did have a huge property boom associated with financial excesses and illusionary prosperity

 

És mégis mozog…

2012, Június 24 - 16:10

Ahhoz képest, hogy milyen borzasztó a hangulat, egyes piacok teljesítménye nagyon meglepő.

A héten egyhónapos csúcsra ment a eurostoxx50, az S&P500, a Nasdaq, sőt még a spanyol és olasz index is, de ami talán még ennél is meglepőbb, hogy a eurostoxx bank index is másfél hónapos csúcson zárta a hetet. A korábbi nagy menedék német kötvényeket is otthagyták: a bund árfolyama május eleji szintekre esett le - annak ellenére, hogy a spanyol és olasz kötvénypiacon továbbra is volt némi nyomás, bár mondjuk az olasz 10éves ugyanott van, ahol egy hónapja. Mit mutat ez? Habár az európai döntéshozók nem tudták megoldani a problémákat, nincs igazi, hosszútávú megoldás, ám most a piacok úgy értékelik, hogy a korábbi euro-pánik talán túlzás volt. Európa problémája nem akut, hanem krónikus, ami megoldást igényel, de nem feltétlenül azonnalit. Így folytatódik az európai barkács-politika, amivel talán el lehet érni annyit, hogy a politikusok és befektetők nyugodtan tölthetik a nyarat - ám az elásott problémák még elő fognak kerülni.

Egyébként szintén érdekesség, hogy a portugál 10-éves állampapírok hozama 10% alá, egyéves mélypontra (!!!) esett ilyen rossz hangulat mellett is (a kétéves papír 7% alatt, miközben fél éve még a 15-20%-os hozamszinten kereskedtek vele).  Kiemelendő a magyar eszközök jó teljesítménye is: veszik a magyar kötvényeket, s amíg ez így megy, addig a magyar állam adni is fogja bőségesen őket, mivel egyértelmű célja, hogy minél több forint-kötvényt bocsásson ki, és a lejáró devizaadósságot ezzel finanszírozza át: a bejövő forintból az MNB-nél devizát vesz, és ebből a devizából fizeti vissza a devizakötvényeseket és az IMF-et, ezzel csökkentve Magyarország külföld felé fennálló devizakitettségét. A hosszú magyar kötvényhozamok kéthónapos mélypontra, az EURHUF keresztárfolyam egyhónapos mélypontra zuhant.

Úgy tűnik egyelőre, hogy minden érdemi európai döntés nélkül, és a folyamatos elodázás ellenére elindult egy klasszikus unalmas, lassú nyári árfolyamemelkedés, ami nyugodtan eltarthat őszig, amikor visszaérkeznek a befektetők a piacra...

 

Egy csecsemőnek minden vicc új

2012, Június 24 - 14:13

Amíg én egy titkos magyar diplomáciai misszió keretében választási megfigyelő voltam, Magyarországon nem állt le az élet, 2 érdekes cikket is kaptam a napokban - ugyanabban a témában:

http://www.privatvagyonkezeles.hu/alapblog/18-alap/1685-igy-kell-ketezerrol-harminchat-forintra-lokni-egy-reszvenyt-ot-honap-alatt-eidenpenz-jozsef-privatbankarhu

http://www.privatvagyonkezeles.hu/alapblog/18-alap/1677-gyanus-cegek-a-tozsden-figyelo-bruckner-gergely-irasa

Természetesen semmiféle konkrét cégnevet nem fogok említeni (mert még beperelnének, tehát teljesen teoretikusan írok, és nem konkrét hazai részvénytársaságokról), de már Jesse Livermore leírta, hogy hogyan kell (értéktelen) részvényeket (jó drágán) eladni, és ennek a technikája az elmúlt 100-150 évben nem nagyon változott. Ami meglepő, az csupán két dolog: az egyik, hogy még mindig van, akit ezzel be lehet palizni, másrészt meg, hogy a hatóságok láthatóan semmit nem tesznek ezek ellen a szélhámosságok ellen.

A technika egyszerű: hozz létre egy céget. Valahogy értékeld/értékeltesd fel a benne lévő vagyont (nagy klasszikus az óriás-apport), kreálj sztorit köré, tégy úgy, mintha a cég sokat érne. Ezek után jön a következő fázis: forgalmat kell generálni a papírban, és jó magasra fel kell húzni az árát, sokkal magasabbra, mint amennyit valóban ér. Ez egyelőre nem kerül sokba, mivel a bennfentesek, főtulajdonosok önmagukkal kötögetnek (természetesen álnéven, offshore számlákon és egyebeken keresztül), így maguktól veszik meg egyre drágábban a papírokat. Ilyenkor, az emelkedő fázisban még nem mernek beszállni a balekok, félnek, hogy beesik az ár (egyébként is alapszabály, hogy a balek az emelkedés első pillanatától kezdve állandóan az esést várja, amikor pedig elindul az esés, akkor két kézzel vesz, mert imád esést venni, úgy érzi olcsón jut hozzá a portékához). Az árfolyam felfelé manipulálása - ha a részvények nagy része egy kézben van - semmilyen nehézséggel nem jár és nincs is nagy költsége. Ezután szokott jönni valamiféle NAGY ÍGÉRET: pl. óriási tőkeemelés, külföldi partner beszállása, világszabadalom, nemzetközi értékesítés, nagyösszegű szerződés, stb. Az ígéretek általában nem valósulnak meg, de mire ez kiderül, már késő. Ekkor kezdődik a tömés – csak ellentétben a libatöméssel, itt nem kell erőszakot alkalmazni, a delikvensek szinte önmagukat etetik meg.  Már több, mint 100 éve is alaptörvény volt, hogy sok részvényt eladni esésben lehet, mivel a balekok imádnak esésben venni. Olyanok, mint a plázában vásárlók: -30%, -50%, -70%, minél nagyobb a leárazás, annál inkább venni akarják - függetlenül attól, hogy mondjuk még 80-90% esés után is simán lehet egy részvény extrém túlárazott – ha kellően magasról esik. Innentől egyszerű a helyzet, habár lehet bele néhány cikkcakkot tenni, de alapvetően egy dolgot kell tenni: adni-adni a részvényeket, amíg a csövön kifér. A balekok egyre több részvényt fognak megvenni, ahogy az ár esik, mert azt hiszik, hogy "olcsón" vesznek, miközben a legtöbb esetben szinte semmit nem érő papírokat vásárolnak meg, amiből majd csak sokkal később tudnak kiszállni hatalmas veszteségekkel. Megugrik a forgalom, mindenki elkezd kapirgálni a papírban, de a legtöbbjük persze „beragad”.  Az ő veszteségük természetesen a bennfentesek, manipulátorok nyeresége. Mivel a bennfentesek legtöbbször szinte ingyen szerzik be a papírt, nekik még nagyon olcsón is megéri eladni, a balekok pedig nem értik, hogy eshet 80% után újabb 80%-ot részvényük.

A folyamat természetesen cifrázható és tetszés szerint többször ismételhető. Nem kétséges persze, hogy ez szélhámosság, és igen csúnya dolog, de ha semmiféle büntetés és szankció nem jár érte (vagy a büntetés eltörpül a nyereség mellett), akkor miért ne csinálnák? Az elmúlt években igencsak megszaporodott az ilyen jellegű próbálkozások sora a BÉT-en is, és becsléseim szerint a manipulátorok összességében több milliárd forinttal károsították meg a befektetőket, ami nem kis pénz. Ráadásul ezek a befektetők valószínűleg örökre elfordulnak a hazai tőkepiactól, megtakarításaikat inkább külföldre viszik (persze ott is van ilyesmi, de erre majd csak később jönnek rá!), tehát minimum duplán okoz veszteséget ez a tevékenység. Ráadásul ha azt látják a játékosok, hogy ilyen könnyű pénzt keresni, akkor egyre többen fognak próbálkozni, amíg a tőzsde teljesen diszkreditálódik…

Egyébként erről Daniel Drew története jut eszembe, aki karrierjét marhahajcsárként, cowboyként kezdte. Fő taktikája az volt, hogy nagy tételben marhákat vett pár száz mérföldre New Yorktól, azokat a New York-i vágóhidak közelébe hajtotta, ott óriási mennyiségű sóval etette meg őket, aminek hatására az állatok természetesen hamarosan iszonyúan szomjasak lettek, s borzasztó mennyiségű vizet ittak meg, olyannyira, hogy súlyuk 5-10%-kal nőtt meg a mázsáláskor a kiindulási súlyhoz képest. Így igen szép hasznot zsebelhetett be Drew, hiszen hiába csak 100 tonnányi élő marhát vett meg pár száz mérföldre New Yorktól, mire a vágóhídhoz értek, már 105-110 tonnányi marhája volt. Igazi varázslat! A tehenek felvizezése nagy találmány volt, s ennek mintájára nevezték el Drew módszerét a tőzsdei részvények felvizezésének (kihigítás). Ebben az esetben tehát a részvények felvizezése annyit jelentett, hogy sok-sok új részvényt tudnak gyártani és olcsón megszerezni egy adott részvénytársaság tulajdonosai, amelyet jó áron (de legalábbis drágábban, mint amennyibe nekik került) adhatnak el a piacon. Ez a felvizezéses technika máig dívik, sőt egyre gyakoribb, hogy majdnem tiszta „vízből” álló cégek kerülnek tőzsdére, amelyek gyakorlatilag semmit sem érnek.

Mi ebből a konklúzió? Jól nézzük meg a tőzsdén, hogy mit veszünk, mert sajnos elég sok a szélhámos, és e nélkül a kockázat nélkül is épp elég nehéz pénzt keresni.

Japán csőd?

2012, Június 15 - 18:10

Azt mondja ez a maki, hogy Japán becsődöl:

http://www.bloomberg.com/news/2012-06-15/ex-soros-adviser-fujimaki-says-japan-to-probably-default-by-2017.html

Magam sem mondhattam volna jobban. Nyilvánvaló mindenki számára, aki legalább pár alapszámot megnézett Japánban, hogy képtelenek lesznek visszafizetni az államadósságukat, olyan nagy: "Japan’s public borrowings, the world’s biggest, will balloon to 245.6 percent of its annual economic output in 2014, up from 67.3 percent in 1984, an estimate by the International Monetary Fund shows.".

Bőven a GDP 200%-a felett van az államadósság, ezt még a görögök is megirígyelhetnék. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a japánok nem külföldnek tartoznak ezzel a pénzzel, hanem a saját lakosságuknak, és az adósság jenben van. A lakosság félretett egy csomó pénzt öregkorára, az állam meg elköltötte helyettük, hogy a gazdaság ne omoljon össze. A végzet azonban közeledik,mert drasztikusan öregszik Japán és romlik a fizetési mérleg, hamarosan külföldről kell pénz bevonniuk. Ez az a pont, ahol borulhat az eddigi képlet! Arra nem hiszem hogy bárkit rá lehessen venni ( a helyi lakosságon kívül) hogy 0-1% közötti kamatra egy egyértelműen inszolvens országnak pénzt adjanak. A nagy kérdés, hogy ez a pont mikor jön el (valamikor 2013-16 között várhatóan). A korábban mindig masszívan pluszos kereskedelmi mérleg már átment mínuszba: http://www.tradingeconomics.com/japan/balance-of-trade, a folyó fizetési mérleg a sok, korábban külföldre vitt pénz miatt még pozitív, de át fog menni mínuszba (különösen mivel a világban elérhető hozamok alacsonyak, tehát jövedelmük nem sok keletkezik a külföldre vitt pénzen).

Kiút nincs: ha adót emelnek összeomlik a gazdaság, ha nem, akkor az adósságteher nyomja agyon őket, tehát egyetértek azzal, hogy “The yen and the JGB market are in a bubble,” Fujimaki said. “With the gigantic debt Japan has accumulated, a thin needle, or even a gentle breeze may pop this" továbbá, hogy “There’s no way out of Japan’s crisis,” Fujimaki said.“The only option left for Japan is either default or print money into hyper-inflation.” .

Azonban maximum csak felerészben értek egyet a végkimenetellel, amire számít: Should the Japanese government default, the yen may weaken to 400-500 per dollar, and the yields on benchmark 10-year bonds could surge above 80 percent, according to Fujimaki.

Valóban könnyen és gyorsan kialakulhat pánik, amikor a kötvényhozamok elkezdenek felrobbanni, de mivel ez pillanatok alatti összeomlást hozna, és a japánok jenben vannak eladósodva, náluk is adódni fog a logikus következtetés: a Bank of Japan meg fog szabni egy szintet, pl. 2%-ot, ami fölé nem mehet az állampapírszint, és ezt korlátlan vásárlással, új pénz teremtésével fenn fogja tartani. Egészen egyszerűen nem lesz más lehetőségük. Erre logikus válaszként a lakosság minden kötvényt elad majd a BoJ-nek és külföldre menti a pénzt, ami beomlasztja a jent. De vajon mivel szemben? Hiszen várhatóan Európa és USA is ugyanezt csinálja majd. Tehát simán lehet hogy a jen is gyengülni fog, de a többi deviza is, tehát a dollár sem sokkal jobb, mint a jen. Erősen kérdéses az időzítés is.

Összegezve a hosszú távú (fontos, hogy ennek a kifutása több év is lehet!!!)

Japán államkötvényshort: igen, de egy bizonyos szint fölé nem fof tudni menni a hozam 

Jen short: igen, de nagy kérdés, hogy mivel szemben. 

És végül: lehet, hogy ez két hét, lehet hogy csak 5 év múlva következik be. Ha japán megtakarító lennék, biztosan csak részvényben (hazai és külföldi) és ingatlanban  tartanám a pénzt. esetleg aranyban, ha hinnék benne.

Jön!Jön!Jön!

2012, Június 14 - 17:29

Unortodoxia.

In a theater Central Bank near you.

Bizony, 2013 tavaszától várhatóan új filmet fognak vetíteni Magyarországon is:

http://www.portfolio.hu/deviza_kotveny/akk/rogan_orulne_ha_az_mnb_magyar_allamkotvenyeket_venne.168714.html

Az unortodox jegybanki politika eddig szinte mindenhol alacsony(abb) kamatokat és gyengébb devizát hoz, ami logikus eredménye is. Kíváncsian várjuk, hogy miféle ötletekkel és nem-konvencionális megoldásokkal fog előállni a jegybank a 2013 tavaszi vezetőváltás után...Úgy vélem, hogy idén, ha kitisztul az európai égbolt, akkor még könnyen erősödhet sokat a forint, de azután a jövő évtől valószínűleg búcsút kell mondanunk majd a 2-vel kezdődő eurónak, és hozzá kell szoknunk a 3-as kezdetű számokhoz.