Zsiday-blog

A mutyiszféra

2016, Szeptember 20 - 07:53

Magyarországon két részre osztható a gazdaság: a versenyszférára és a mutyiszférára. Az előbbiben a vállalkozások több-kevesebb szabadsággal versengenek, és aki jobb/szebb/olcsóbb terméket tud gyártani, eladni, az növekszik, bővül, embereket vesz fel, nyereséges. A másik szférában, a mutyiszférában nem ez a helyzet. Itt az államilag elosztott beruházások, megrendelések, pályázatok elnyeréséért folyik a harc, és az győz, aki haver, akinek jobb kapcsolatai vannak, aki jobban tud korrumpálni, többet tud visszaosztani.

A baj az, hogy Magyarországon egyre nő a mutyiszféra és egyre csökken a versenyszféra. Az államilag irányított, felügyelt, befolyásolt területek sajnálatos módon a gazdaság egyre szélesebb körét ölelik fel, és ezeken a területeken eltűnik, visszaszorul a versenygazdaság. A mind éhesebb rablóbárók új és új területekre törnek be, miután egyes szektorokat már megszereztek/felosztottak. Magyarország gazdaságára ez jelenti a legnagyobb veszélyt. Ahonnan ugyanis kihal a versenygazdaság, ott nagyon nehéz azt újra feltámasztani, úgy járunk mint a hegyoldal, amelyen szép fák nőttek, de miután kiirtották őket, a talajerózió lecsupaszította a tájat, és nem lehet újratelepíteni az erdőt. A rablóbárók nem érdekeltek a beruházásban, fejlesztésben, innovációban, ők alapvetően csak járadékvadász viselkedést folytatnak, művelési módjuk a slash and burn, felégetik az erdőt és továbbállnak, nem ültetnek diófákat.

Ezért van az, hogy a hazai beruházások értéke a rendszerváltás óta (GDP-arányosan) a legalacsonyabb. Beruházások nélkül pedig nincs növekedés. Habár az elmúlt 3-4 évben valószínűleg a legoptimistább(ak egyike) voltam a magyar gazdaság növekedését illetően, jól meglátva a 2013 elején elindult, EU-pénzek fűtötte ciklikus fellendülést és ráépülő lakossági fogyasztási boom-ot ("hét bő esztendő": http://www.zsiday.hu/blog/j%C3%B6n-h%C3%A9t-b%C5%91-esztend%C5%91), azonban hosszútávon a kép egyre rosszabb. Az EU-pénzek növekedést generáló mannaként is funkcionálnak, azonban egyben a járadékvadászok fő működési területét is képezik, és bár rövid távon áldás, hosszútávon átok a hatásuk: egészségtelen gazdasági struktúrát alakít ki, amelynek akkor isszuk meg a levét amikor az uniós pénzcsap kifogy. Egyelőre tart a ciklikus fellendülés, és még valószínűleg van belőle 2-3-4 év. Utána azonban sajnos újabb hét szűk esztendő fog következni, pedig ez nem lenne elkerülhetetlen szükségszerűség...

A nullkamatot végképp eltörölni!

2016, Szeptember 11 - 09:58

A Fed jelzései alapján elég erős elhatározás érett meg a tanácsban: a kamatszintet valamennyire normalizálni kell. Ennek több oka van.

Az egyik, hogy ha/amikor eljön a következő recesszió, akkor jó lenne, ha nem nullán lenne a kamat, mert onnan nehezebb vágni, mint mondjuk 2-3%-ról. A másik, hogy bebizonyosodni látszik, hogy a negatív kamatok nemhogy segítenének, hanem ártanak a gazdaságnak, több csatornán keresztül: tönkreteszik a bankszektor jövedelmezőségét, és ha nem működik a bankszektor, akkor nincs hitelezés, ha nincs hitelezés, akkor nincs növekedés. További csatorna, hogy a szokásos törvények, miszerint ha vágjuk a kamatokat, akkor csökken a megtakarítási, és nő a fogyasztási hajlandóság, nulla közelében megváltozik: a nyugdíjra készülő korosztály hirtelen azt látja, hogy vagyona csökken, és egyre többet kell takarékoskodnia, hogy esélye legyen a nyugodt évekre, tehát egy bizonyos szint alatt fordítottjára vált az összefüggés: az ultraalacsony kamatok mellett a megtakarítási hajlandóság megugrik, a fogyasztás visszaesik, mivel mindenki a jövőtől fél, és a gazdaságnak ez árt. Harmadsorban pedig a nulla/negatív kamatok eszközárbuborékokat generálnak, amelyek kipukkanása nagyon fog fájni.
Ezek alapján úgy tűnik, hogy sokkal hasznosabb lehet egy gazdaságnak az 1-2%-os kamat, mint a nulla/negatív, és az látható, hogy az amerikai jegybank is kezdi így gondolni, sőt talán már az európaiak is kezdik felfogni.
Amennyiben kialakul egy ilyen konszenzus a jegybankok között, akkor az azt jelentheti, hogy a perverz módon alacsonyra nyomott kötvényhozamok megemelkednek - ennek előjeleiről már írtam néhány napja. Úgy vélem a piacok jelentősen alulbecslik a kamatnormalizáció valószínűségét. Ráadásul ha USA-ban megtörténik, és Európában is ismét értelmezhető infláció lesz - márpedig jövőre a bázishatások miatt valószínűleg 1% felett leszünk - akkor az ECB-nek is meg lesz az indoka, hogy abbahagyja az értelmetlen mínuszkamatpolitikát, és egy minimális pozitív kamatot biztosítson.

A tőzsdék már ennek a lehetőségnek a belengetésétől is összeszakadtak, különösen az amerikai, ami nem is csoda: ha ugyanis a fenti forgatókönyv zajlik le, akkor magasabb kamatokra és erősebb dollárra lehet számítani, ami nyilván nem tesz jót a profitabilitásnak. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez egy olyan korrekció, amit valahol meg kell majd venni, ugyanis a gazdasági kilátások érdemben nem változnak. Az európai tőzsdéknek azonban ez a környezet egészen jó lehet: a gyengébb euró támogatja az egyébként is mélyben lévő profitokat, a negatív kamatok eltörlése pedig a bankszektort állíthatná talpra, tehát könnyen vezető piaccá válhat Európa.

A lényeg az, hogy kiugró gazdasági teljesítmény nélkül is simán lehetnek kamatemelések, akkor is, ha marad az elmúlt években megszokott 2-2,5% körüli amerikai növekedés. Úgy tűnik, ez még egyáltalán nem vált konszenzussá: a 2018 márciusi kamathatáridő csak 0,75%-os alapkamatot jelez előre, ami számomra nagyon kevésnek tűnik, ugyanis a mínusz/nulla kamatos gazdasági kísérlet láthatóan nem nagyon jött be és mintha a jegybankárok gondolkodása is kezdene ebbe az irányba elmozdulni...

Tényleg haszontalan a járulékcsökkentés?

2016, Szeptember 7 - 19:00

Az elmúlt hetekben több olyan cikk jelent meg, amely szerint a járulékcsökkentésnek nem sok haszna van a munkaerőpiac szempontjából. Nem értek ezzel egyet.

A hazai munkaerőpiac egyik legfontosabb jelenlegi és várhatóan jövőbeli problémája, befolyásoló tényezője a (jelentős részben képzett) munkaerő külföldre vándorlása. Ennek a legfőbb, (bár sajnos nem kizárólagos) oka az Európában elérhető magasabb bérszínvonal. Primitív modellként tegyük fel, hogy egy munkás akkor vándorol külföldre munkáért, ha legalább kétszer annyit kap ott, mint itthon. Idehaza olcsóbb az élet, a megmozdulásnak költségei vannak, de ha már ott vagyunk, akkor csak abban az esetben jövünk haza, ha a hazai bér és külföldi bér különbsége kisebb 1,5-szeresnél. Ez a modell nem tökéletes, de talán nem áll messze a valóságtól.

Ebben a modellben ha mondjuk idehaza egy munkás 1000 eurót keres nettóban, Európában pedig 3000-et, akkor kivándorol. Nagyjából ez volt a helyzet a múltban, és emiatt csökkent többszázezer fővel a hazai munkaerőkínálat. Mivel azonban csökken a munkaerőkínálat, beszűkül a munkaerőpiac, ezért a bérek óhatatlanul elkezdenek emelkedni, és mindaddig emelkednek, amíg már nem mennek többen külföldre, azaz amíg a nettó bér el nem éri az 1500 eurót. Ez egyrészt időbe telik (ezalatt újabb munkavállalók vándorolnak ki és sokuk SOHA nem tér haza, mert minél tovább tartózkodik kinn, annál jobban beilleszkedik a helyi társadalomba, és így örökre elveszik a hazai gazdaság és társadalom számára) másrészt a munkaadó valószínűleg nehezen gazdálkodja ki a béremelést, tehát csökken a profitja, és emiatt a jövőben kevesebbet ruház be és/vagy árat emel (vagy kiváltja a munkaerő egy részét hatékonyabb gépekkel, de ez túl messzire vezetne).

Azonban tegyük fel azt is, hogy ez a nettó 1000 euró bér úgy jön ki, hogy a munkavállaló költsége minden adóval és járulékkal együtt 2000 euró. Mi történik, ha a járulékokat/adókat a felére csökkentjük (így a nettó bér azonnal 1500 euróra ugorhat)? A szükséges béremelést ugyanúgy meg tudja lépni azonnal a munkaadó, nem kell árat emelnie, és nem csökken a profitja, tehát további beruházásokat hajthat végre.

A modellben mindenképpen eléri az 1500 eurót a nettó bér, a kérdés csak az, hogy miképpen. Ha járulékcsökkentés miatt oda tudja adni a magasabb bért a munkaadó a munkavállalónak, akkor ez azonnal megtörténik, nincs több kivándorlás, nem szűkül tovább a munkaerőpiac, és nem kényszerül áremelésre valamint beruházásai elhalasztására a munkaadó.

Ha nem csökkentjük - méghozzá drasztikusan, és fontos megjegyezni, hogy itt aprólépéses maszatolásnak sok értelme nincs! - a járulékokat, akkor tovább tart majd a munkaerő elvándorlása, még szűkebb lesz a munkaerőpiac, a bérinfláció nagyon gyorsan erős árinflációt is fog okozni, és sokezer/tízezer munkavállalót örökre elveszít Magyarország. Az egységes Európában valamekkora bérkonvergencia elkerülhetetlen. Azonban az, hogy egyfajta egyensúlyi állapot (ahol nem vándorolnak ki többen) 8,5 vagy 9 millió vagy 9,5 millió lakosnál következik be egyáltalán nem mindegy hosszútávon. Az európailag is versenyképes nettó bérek elérését a kormányzat az adók és járulékok drasztikus csökkentésével tudja elérni, azonban ennek fedezeteként természetesen jelentősen csökkenteni kell saját fenntartásának költségeit is.
A hazai munkára rakódó járulékszintet értelmezhető eredmények elérése céljából nem néhány, hanem 30-50 százalékkal kell csökkenteni. Erre sok esély nincs, de amíg élünk, remélünk :)

Fiskális fordulat?

2016, Szeptember 3 - 12:21

A 2010 utáni gazdaságpolitika iránya elég egyértelmű volt a fejlett országokban: a monetáris politika nullába vitte le a kamatszintet és pénznyomtatásból történő állampapírvásárlással próbálta leszorítani a hozamokat, viszont a fiskális politika a 2008-9-ben kialakult jelentős költségvetési hiányt próbálta folyamatosan csökkenteni az adósságválságtól való félelmében. Így aztán egyszerre nyomták a gázt (kamatcsökkentés) meg a féket (költségvetési megszorítás). Viszont 2016-ra két jelentősebb változás is látszik. Egyrészt nincs szükség további fiskális megszorításra, mert a költségvetési hiány a legtöbb országban normális szintre csökkent, másrészt egyre több döntéshozóban tudatosul, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikája nem a leghasznosabb volt, mivel a nullkamatpolitika és pénznyomtatás alapvetően a gazdagoknak kedvezett az eszközárak növekedésén keresztül, miközben a lakosság széles rétegeit nem feltétlenül támogatta, és a gazdasági növekedést sokkal jobban lehetne serkenteni költségvetési eszközökkel. Ehhez jön még hozzá az évek óta hangoztatott érv, miszerint a fejlett országok infrastruktúrájára igencsak ráférne a fejlesztés.

Az amerikai elnökválasztás mindkét jelöltje nagyobb költekezést akar, de ez valójában már meg is kezdődött, lásd az amerikai költségvetési egyenlegadatokat:

http://federal-budget.insidegov.com/l/119/2016-Estimate

a hiány mértéke:

2009 1410 milliárd USD, a GDP 9,8%-a (ez a válságra adott vészválasz volt)
2010 1280 mrd ( 8,7%)
2011 1260 mrd ( 8,5%)
2012 1040 mrd ( 6,8%)
2013 637 mrd ( 4,1%)
2014 447 mrd ( 2,8%)
2015 399 mrd ( 2,5%)
2016E 616 mrd ( 3,3%)

Japánban szintén úgy tűnik, hogy rájöttek: a fiskális megszorítás öngyilkosság (mondjuk ők már amúgy sem tudják visszafizetni az adósságukat, csak a teljes monetizálás lesz a megoldás, úgyhogy szerintem nyugodtan költhetnek amennyit akarnak), és Európában is már csak a németek tartanak ki a rigid germán szigor mellett, de mintha ebben is lennének változások az utóbbi hónapokban, bár egyelőre még csak nüansznyiak.

Közben a kereskedelmi bankok is egyre hangosabban verik az asztalt, hogy a negatív kamatszint tönkreteszi a bankrendszert, és közgazdászok sora tart attól, hogy a nulla/negatív kamatoknak buborékgerjesztő, és társadalmi egyenlőtlenség növelő hatása van.

Mindezek fényében valószínűnek tűnik, hogy a következő években a gazdaságélénkítés inkább a költségvetés feladata lesz, a támogató jegybanki háttér mellett ugyanis könnyen finanszírozható a nagyobb hiány is. A jegybankok így képesek lesznek kissé megemelni kamatszintjüket, hogy ne gerjesszenek buborékokat, a kormányzati költekezés pedig erősíteni fogja a gazdaságot és lesz inflációélénkítő hatása is. Így a reálkamatszintek továbbra is negatívak lesznek, de nominálisan magasabb számokat láthatunk, mindamellett, hogy a növekedés is fennmarad.

Amennyiben valóban így lesz, akkor a jelenlegi, épelméjűnek nehezen nevezhető kötvényhozamok megemelkedhetnek, és stabil növekedést láthatunk, magasabb infláció mellett.

/egy félelmem azért van: Európa, ahol nagy az igény az önsorsrontásra, és a németeket nehezen fogják lenyomni a többiek/

Új irány a kötvénypiacon?

2016, Augusztus 26 - 21:05

Erős momentummal letörni látszanak az amerikai kötvényhatáridők, és ez egy komolyabb irányváltás jele lehet a globális kötvénypiacon is. A kötvénybefektetők idén iszonyatos mélységekbe tolták le a hozamokat, de lehet, hogy ennek vége szakad. A deflációba és egyre inkább a szekuláris lassulásba belehívő kötvénypiaci szereplők, illetve a lejárati szerkezetüket kénytelen-kelletlen egyre kijjebb toló nyugdíjalapok lehet, hogy elkezdtek elgondolkodni azon, hogy mi van, ha mégsincs olyan nagy baj az (amerikai) gazdaságban. Mi van ha mégis lesz azért növekedés meg némi infláció?

Habár azt gondolom, hogy a japán és európai helyzet miatt (ahol várhatóan még sokáig nulla közeli alapkamat lesz, bár a mínuszkamatot valószínűleg befejezik, mint az egyik legértelmetlenebb és károsabb jegybanki ötletet) nagyon magasra nem fog tudni emelni a FED, de azért 1,5-2,5%-os alapkamat nem olyan elképzelhetetlen 1-2 éves távon. Ehhez képest a 2-éves kötvények hozama még a mai nagy hozamemelkedés ellenére is csupán 0,84%, az ötéves 1,33%, és a tízéves is csak 1,66%. Hosszú hónapok hozamesése után ebbe simán belefér egy méretes korrekció is (mondjuk a 10-éves 2,5%-ig), aminek nyilván lenne hatása mind a dollár árfolyamára, mind a többi kötvénypiacra (esetleg a részvénypiacra is, de itt annyira nem egyértelmű szerintem). Szóval érdemes az amerikai kötvénypiacot figyelni!

Ingatlanpiac: Nyár

2016, Augusztus 25 - 08:09

Az ingatlanpiaci ciklusok jellemzően hosszúak és nagy a tehetetlenségük. Ha egyszer elindul egy fellendülő szakasz, az nem egykönnyen áll le, ha viszont lejtmenetbe kapcsol, akkor sokáig tart a szenvedés. A lakáspiac az ingatlanpiac egyik alszegmense, de a lakosság számára a legjobban érzékelhető. Ezen a piacon a legutolsó felívelő szakasz 1999 elején indult, nem is véletlenül. A lakások eléggé olcsóvá váltak, a kamatok a korábbi 20-30%-os tartományból 10% környékére szerényedtek, ami akkor nagyon alacsonynak tűnt, ráadásul a korábbi befektetési mánián, a tőzsdén százmilliárdokat buktunk, és így a befektetők biztonságosabb lehetőségeket kezdtek el keresni. Ugyanez történt 2014-15-ben is: az olcsóvá vált lakások mellett a kamatszint összezuhant, a Quaestor és Budacash botrány miatt pedig ismét sokan a kézzelfoghatóbb lehetőségek felé fordultak.
Az 1998-99-ben indult fellendülés hihetetlen gyorsan nagy áremelkedést produkált, 2000-re duplázódtak, egyes helyeken triplázódtak a lakásárak. Ehhez hasonlóan az elmúlt 1-2 évben Budapesten szintén gyors és jelentős árfolyamemelkedést láthattunk. Azonban - és ez már sokkal érdekesebb a jövő szempontjából - a nagy felledülés után 2000-2001-ben nem állt meg a lakásárak emelkedése (lásd pl. FHB lakásárindex), annak ellenére sem hogy beindultak a fejlesztések, hanem (mind nominálisan mind rálértelemben) szép lassan tovább emelkedtek az árak 2003-4-ig, majd reálértékben a következő 3-4 évben oldalaztak (nominálisan tovább nőttek 2008-ig!).
Azt gondolom most is hasonlóra számíthatunk. Habár a nagy fellendülés már megvolt, és a hosszú tél után az ingatlanpiac tavasza, gyors kivirágzása lezajlott, elég ritka, hogy a tavaszt ismét tél kövesse, inkább nyár szokott jönni utána. Tegnap egy kollégám kissé aggódva jegyezte meg, hogy míg 2-3 éve egy fia darut nem lehetett látni, most kezdtek eléggé elszaporodni. Ettől azonban nem kell megijedni: nincs fellendülés anélkül, hogy ne lenne fellendülés, azaz, az ingatlanpiaci ciklus második szakaszában, úgymond nyáron, teljesen természetes, hogy beindulnak az építkezések. Az, hogy meddig tart a nyár, és mikor fordul őszbe több tényezőtől függ. A legfontosabb jelenleg a hazai bérek alakulása illetve a hitelezési kondíciók változása. Mivel a szűk munkaerőpiac miatt a következő években valószínűleg többtíz százalékkal fognak nőni a magyar bérek, a lakosság pedig most fordul hitelvisszafizetőből ismét nettó hitelfelvevőbe, a kamatszint pedig extrém alacsony, így nem látok rá okot, hogy miért ne tarthatna több évig ki az ingatlanpiac fellendülése, miért kellene, hogy hirtelen véget érjen a nyár. Persze az első, korai gyümölcsöket már nyár elején le lehet szüretelni, de júliusban és augusztusban (sőt, még ősszel is!) lesz bőven betakarítanivaló. Azt gondolom, hogy teljesen reális, hogy a következő években átlagosan a bérnövekedés üteméhez közeli, éves 3-6%-kal emelkedjenek a lakásárak - természetesen az ismert migrációs minták miatt elsősorban a nagyvárosokban.
Amíg nő a gazdaság, és nőnek a bérek, addig tart a nyár, és amíg van EU-s pénz, addig nő a gazdaság...

Lesz-e a bérinflációból árinfláció?

2016, Augusztus 21 - 19:21

Vajon érvényesek-e még a múlt századi közgazdasági alapösszefüggések? Okoz-e inflációt a szűk munkaerőpiac? Ez a trillió-dolláros kérdés, ami a következő 2-3 évben jelentős hatással lesz a gazdaságok és tőkepiacok alakulására, és ez azért is különösen érdekes, mert idehaza egészen koncentráltan és élesen jelenik meg a probléma.

Magyarországon 2016-ban többen dolgoznak, mint 20 éve (a rendszerváltás utáni összeomlást követően) bármikor - és ez még a közmunkásokat figyelmen kívül hagyva is igaz. Ráadásul az elmúlt 20 évben félmillióval csökkent a lakosság, és egy csomóan külföldön dolgoznak, nem nehéz kitalálni, hogy a munkaerőpiac igen szűkké vált. A munkaerőpiac szűkösségét jelző indikátorok már 2014 vége-2015 eleje óta azt jelzik, hogy kevés a munkavállaló, és azóta a helyzet egyre durvul, immáron globálisan is az egyik leginkább munkaerőhiányos ország lettünk! A klasszikus (ortodox) közgazdasági elméleteknek teljesen megfelelően ezt némi késéssel követte a bérek megugrása is: míg a korábbi években 4% körüli nominális bérnövekedés volt jellemző, mostmár inkább 5-6%-kal nőnek a bérek a versenyszektorban, és mivel nem látszik a folyamat vége, ezért még jóval komolyabb béremelkedés is lehetséges, a 10%-os ütem elérése sem kizárt. Eközben a bérek növekedése elszakadt a termelékenység növekedésétől: a vállalkozások a profitabilitásuk terhére emelték a béreket - mert muszáj volt. Ez nem fenntartható, és a vállalkozásoknak nem lesz más lehetősége, mint árat emelni. Nem hinném, hogy valamiféle új korba léptünk, ahol nem lenne érvényes a szűkülő munkaerőpiac---emelkedő bérek---emelkedő árak folyamat. Nagyon érdekes lesz a következő 6-12 hónapban, hogy valóban tovább gyorsul-e a nominális bérnövekedés (szerintem igen) és értelmes alternatíva híján elkezdődik-e az áremelés, azaz beindul-e az infláció? Azt gondolom, hogy a gazdaságpolitikusokat az elmúlt évek hitelundorából és nyersanyagáreséséből kialakult deflációs sokkok álomba ringatták, és nem veszik észre, hogy nyakukon az infláció.

Miközben Magyarországon egyértelműen a fenti helyzet van, addig USA-ban egy kicsit lassabb és nem annyira előrehaladott a folyamat, de ott is azt látjuk, hogy a munkanélküliség 5% alatt van (ami historikusan is alacsony érték), a bérnövekedés pedig 2009 óta a legnagyobb:

https://www.frbatlanta.org/chcs/wage-growth-tracker.aspx?panel=1

Habár a jegybankárok egészen biztosan nagyon óvatosak lesznek - nem akarnak újabb összeomlást kockáztatni - de az inflációs fronton az igazi meglepetést éppen az hozhatja, ha kiderül, hogy a 70-es évek népellensége mégsem halott. A klasszikus bár-ár spirál meglétének egyik első tesztje Magyarországon fog zajlani...

Van bőven munkaerő: az államnál!

2016, Augusztus 14 - 15:20

A napokban írtam arról, hogy drasztikus járulékcsökkentésre lenne szükség Magyarországon több okból is, és ráadásul ehhez most rendelkezésre áll a szükséges fiskális mozgástér és láthatóan a kellően centralizált, mindent átütő, egy nap alatt bármit törvénybe iktató akarat is. Több felvetést kaptam ezzel kapcsolatban: egyesek azt kifogásolták, hogy egy ilyen egyszeri nagy bevételcsökkenés elviselhetetlen terheket róna az államra, másfelől azt, hogy a munkaerőhiányt ez önmagában nem oldaná meg - mindkettőnek van igazságtartalma.

Azonban amint egy barátom rávilágított, semmiféle probléma nincs, sőt a megoldás tálcán kínálja önmagát. Jól ismert tény*, hogy a magyar állam visegrádi versenytársainál sokkal több pénzt szed be, és költ el, elsősorban saját magára, és a gyakran felesleges gazdasági funkcióira költve. Logikusan adódik, hogy ezeket a funkciókat illetve a bürokráciát kell leépíteni, amivel egyrészt egyből fel lehet szabadítani egy komoly, több tízezres valóban munkára fogható, jellemzően elég jól képzett munkaerőkontingenst, tehát lesz kínálat a munkaerőpiacon, akik ráadásul valószínűleg viszonylag gyorsan el is tudnak helyezkedni, másrészt viszont a leépítések révén komoly kiadáscsökkentés is megvalósulna, ami ellensúlyozná a bevételek kiesését. A járulékcsökkentésnek tehát együtt kell járnia egy állami elbocsátási hullámmal.

Ha tehát az egyszeri, nagymértékű járulékcsökkentést összekötjük az állami szféra jelentős leépítésével, akkor az egyszerre segít kiegyensúlyozni a jelenleg igen szűk hazai munkaerőpiacot azáltal, hogy új munkaerőkínálatot biztosít, másrészt ellentételezi a komoly bevételkiesést, így a költségvetési egyensúly csak 1-2 évig, az elbocsátások időszakában csúszhatna jelentősebb mínuszba, azután automatikusan helyreállna, sőt a nagyobb versenyképesség, és a járulékcsökkenés fehérítő hatása miatt középtávon még a kiindulásnál is jobb helyzetbe kerülhetne a költségvetés. Ezen kívül nagyon fontos, hogy az elbocsátandó munkaerő képzettsége és területi elhelyezkedése révén valószínűleg jó eséllyel találna munkát a versenyszférában - a járulékcsökkentés miatt még alacsonyabb bruttó fizetés/munkáltatói költség esetén is akár magasabb nettóval mint elbocsátása előtt.

Összefoglalva az előző cikkel: Egy nagymértékű járulékcsökkentés hatására a lakosság nettó jövedelme megugrana, a vállalati profitokkal együtt, ami magasabb beruházásban és lakossági fogyasztásban nyilvánulna meg (=növekvő gazdaság). Ha valóban nagymértékű (de csak akkor!) a járulékcsökkentés, akkor ennek jelentős fehérítő hatása is lenne, sok korábban nem, vagy csak részben bevallott jövedelem tisztulna meg, így valójában nem lenne akkor a bevételkiesés, mint a statikus számokból következne. Ha ezzel párhuzamosan nagymértékű állami leépítések valósulnának meg, akkor meg lenne egyrészt az egésznek a fedezete, másrészről a szűkös munkaerőpiaci helyzet is oldódna, a többlet-munkaerőkínálat révén, a versenyszféra összesített dolgozóinak száma nőhetne.

Az elmúlt években még soha nem állt úgy a munkaerőpiac és a költségvetési helyzet, hogy egy ilyen nagyívű, és hosszútávon is nagyon pozitív lépést ilyen sikeresen meg lehetne lépni, a lehető legkevesebb fájdalommal. Történelmi lehetőség előtt állunk, van rá 1 évünk, hogy kihasználjuk. Kár lenne elszalasztani.

*Lásd itt pl. hogy milyen lenne a magyar költségvetés, ha pl. a szlovák szerkezetben valósulna meg és csak a GDP 40%-át központosítaná:

http://www.amipenzunk.hu/front/dream?country=SK

Gazdasági szerepvállalásra 600, a kormányzásra magára 1000 milliárddal kellene kevesebbet költenünk. Ebből meg is van a járulékcsökkentés fedezete!

Mennyit ér a fizetésünk aranyban?

2016, Augusztus 13 - 15:14

A 2016.08.04-i HVG-ben érdekes cikk volt a magyar forint 70 évéről. Ebből az derült ki, hogy a forint megszületése, 1946 augusztusa óta a hazai fizetések 500-800-szorosukra emelkedtek forintban számolva, ámde eközben az arany ára 915-szörösére emelkedett. Magyarul, aranyban számolva a fizetések egy jottányit sem nőttek. Sőt, mivel a legtöbb termék ára csak 100-200-300-szorosára nőtt, ezért aranyban mérve szinte minden termék ára csökkent, azaz az aranyat, mint értékmérőt használva a hazai gazdaságban folyamatos defláció zajlott. Ez azért érdekes, mert a gazdasági történetírók gyakran hozzák fel a XIX. század második felét példaként, amikor évtizedeken át defláció zajlott, annak ellenére, hogy a világgazdaság bővült. Érdekes, hogy ha még most is aranyban mérnénk a dolgokat, akkor pont ugyanazt látnánk, mint akkor: az árak (az aranyhoz képest) csökkennek, defláció van évtizedek óta, miközben a gazdaság azért növekszik.

Kíváncsi voltam, hogy ez mennyire magyar jelenség, ezért megnéztem aranyban számolva az átlagos amerikai munkabérek alakulását. Hány uncia aranyat tudott volna venni HETI béréből egy átlagfizetést kapó ember az USA-ban?

1919 1,2 uncia
1954 2 uncia
1973 1,4 uncia
1980 0,5 uncia
1990 1 uncia
2000 2 uncia
2012 0,5 uncia
2015 0,8 uncia

Ha még mindig aranypénzrendszer lenne, akkor azt látnánk, hogy 100 év alatt nem hogy nőttek volna, de éppenséggel csökkentek a fizetések!!!

Persze az arany semmire sem jó, mondhatnánk, nézzük meg inkább a fizetéseket házegyenértékesben. Hány órai munkába került megvenni egy átlagos lakóházat? (fontos persze, hogy egy 100 évvel ezelőtti ház sem méretében sem felszereltségben nem hasonlítható egy maihoz)

Itt már sokkal nagyobb, egészen meglepő stabilitást látunk, 250 heti átlagmunkabérbe került egy átlagos ház, eltérés ettől ritkán van (a legnagyobb a 2000-es évek buborékja), mintha ez valamiféle szabály lenne:

1919 276
1954 260
1980 205
1990 243
2000 250
2005 353
2008 281
2012 237
2015 250

Egyébként aranyban számolva a házak árai sem nőttek, jellemzően akinek volt 200-400 uncia aranya, abból akkor is, most is kapott egy átlagos házat, lássuk hány uncia arany egy átlagos ház az adott évben:

1919 330
1954 519
1980 97
1990 252
2000 496
2005 441
2008 220
2012 108
2015 208

És most nézzük hogyan alakultak a magyar HAVIbérek aranyban számolva, egy havi átlagos bér mennyi uncia aranyra lett volna elég?

1946 0,7
1970 2,1
1990 0,6
2000 1,2
2007 1,4
2015 0,8

Sem 1946-hoz, sem a rendszerváltás időszakához képest nem nagyon változtak az aranyban számolt bérek Magyarországon sem, azaz ugyanaz a helyzet mint USA-ban.

Mi ebből a tanulság? Lehet, hogy semmi. Az viszont mindenképpen érdekes, hogy a szemüvegünk, amin át nézzük az árakat, milyen erősen befolyásolja véleményünket. Ha nem az államok által egyre töméntelenebb mennyiségben nyomtatott papírpénzt használjuk értékmérőnek, akkor egészen meghökkentő képet kaphatunk mind az árak, mind a bérek múltbeli alakulásáról...

Legyen végre komoly járulékcsökkentés Magyarországon!

2016, Július 27 - 10:25

Habár sokszor szeretnek a gazdaságpolitikusaink azzal büszkélkedni, hogy milyen alacsony Magyarországon a személyi jövedelemadó, de ennek leginkább csak a jómódúak örülhetnek, akik így, ezzel párhuzamosan alacsony kamat-, osztalék- és árfolyamnyereségadót is kell, hogy fizessenek. Ugyanakkor a hazai munkát terhelő adók és járulékok összességében nagyon magasak, Európában a negyedik helyen állunk, ami rendkívüli módon árt a versenyképességnek és lehetetlenné teszi a gazdaság kifehérítését. Erről egy szemléletes ábrát itt lehet látni:

http://www.oecd.org/ctp/tax-policy/taxing-wages-tax-burden-trends-latest...

(a grafikon azt mutatja, hogy a teljes bérköltség hány százaléka megy különböző adók, járulékok formájában az államhoz)

Magyarországon nagyjából 2 forintba kerül összesen a munkaadónak, hogy a munkavállaló 1 forintot kézhez kapjon. Tekintve a nem túl erős adózási morált, ez garantálja a feketefoglalkoztatást és erősen visszaveti gazdaságunk növekedési lehetőségeit. Hiába alacsonyabbak a hazai nettó bérek, mint mondjuk a szlovák vagy lengyel, a munkaadók azt nézik mennyibe kerül nekik összesen a foglalkoztatás és ez alapján döntenek, hogy melyik országban mennyi munkaerőt alkalmazzanak - így már nem vagyunk annyira vonzóak.

Ha azt szeretnénk, hogy Magyarország versenyképesebb legyen, akkor azonnali és nagyarányú járulékcsökkentésre van szükség - természetesen ez szükségessé tenné az egyenlet másik oldalának, a hatalmas költségekkel járó túlburjánzott államnak az összehúzódását is!

Ha megnézzük versenytársainkat, vagy akár Svájcot, esetleg az elmúlt évtizedekben hatalmas növekedést produkáló Írországot, akkor egyértelmű, hogy 30-50%-kal azonnal csökkenteni kellene a munkát terhelő járulékokat. Ez egyben lehetővé tenné a reálbérek gyors növelését is - ami amúgy is bekövetkezik - anélkül, hogy a munkaadók emiatt jelentős áremelésekre illetve a profitjuk (és így beruházásaik) elvesztésére szorulnának.

Ha ez nem következik be, akkor az előttünk álló, és elkerülhetetlennek látszó jelentős nettó béremelkedés vagy a vállalati profitokat fogja megcsapolni, és az a kevés beruházás is eltűnik emiatt, ami most még van, és/vagy jelentős inflációt fog gerjeszteni, mert áremelésekre kényszerülnek a vállalatok, hogy a magasabb bérköltséget kitermeljék. Ráadásul a fehérítő hatás miatt könnyen lehet, hogy nem is járna akkor költségvetési bevételkieséssel mint most gondolnánk. Végül pedig a költségvetés jelenleg jó helyzetben van, most meg lehetne lépni egy ilyen versenyképességileg fontos, hosszútávon is nagyon hasznos gazdaságsegítő lépést. Véleményem szerint egy bátor lépés jelentős pozitív hosszútávú növekedési hatásokkal járna.

Természetesen ez nem új gondolat, de most úgy tűnik, hogy egyszerre van rá lehetőség, és a körülmények kényszerítő ereje is efelé hajt minket. Reméljük a gazdaságpolitikusaink mérlegelik ezt a lehetőséget, és mernek nagyot álmodni!

Mikor tolja be Japán az all-in-t?

2016, Július 27 - 10:01

Japán az 1989 karácsonyi buborék kipattanása óta komoly nehézségekkel küzd. Az államadósság világcsúcs szinteken van, a stimulusok húzd meg, ereszd meg módon zajlanak és nem érnek el komoly hatást, a kamatszint 20 éve nulla közelében, mégsincs gyorsuló növekedés, inflációnak nyoma sincs, a társadalom elöregedőben, és nem igazán látszik, hogy az egész problémahalmazból bármikor is kijönnének (habár egy kollégám megjegyzése szerint szeretnénk mi is úgy stagnálni mint a japánok:). Az Abenomics az elejétől fogva gyanús volt, és összességében nem ért el hatásokat. Mivel Japán küzd legrégebb óta azokkal a problémákkal, amelyek most már részben USA-t és Európát is érintik, valószínűleg nekik kellene végre egy igazán komoly lépésre elszánni magukat, és ennek talán van is valami jele. Ők mentek először bele a válságba, valószínűleg ők is szánják el először magukat egy igazán drasztikus lépésre.

Ben "Helicopter" Bernanke és Paul "Stimulus" Krugman is a japán miniszterelnök körül sürgölődik, és lehet hogy beszélgetéseiknek lesz valami hatása. A megoldás persze egyértelmű, de senkinek nem volt még mersze megtenni. Mivel a japán jegybank (BoJ) amúgy is éppen felvásárolja az államadósságot, és ha így halad, hamarosan a többségi tulajdonosa lesz ennek az adósságtömegnek, ideje lenne deklarálni, hogy a jegybank által felvásárolt állampapírok soha nem lesznek visszafizetve (pl. átalakítják őket nulla kamatozású, öröklejáratú kötvényekké), és a jövőben a jegybank által teremtett pénzből fog akkora költségvetési deficitet generálni Japán, amekkorára csak szükség van ahhoz, hogy ismét dinamikusan növekedjen a gazdaság, és eltűnjön a defláció. Megszabhatnak pl. 4, vagy 5%-os inflációs célt, és addig felvásárolják az államadósságot.

Mondhatni, hogy a BoJ amúgy is felvásárolja az államadósságot, most az adósság egyharmadát birtokolja, és ez igen gyorsan nő:

https://www.boj.or.jp/en/statistics/boj/other/mei/index.htm/
http://www.nationaldebtclocks.org/debtclock/japan

Ám nagyon nagy változás lenne, ha kimondásra kerülne, hogy ez az adósság tényleg sosem lesz visszafizetve, és a japán kormányzat nem kellene, hogy a költségvetési deficittel foglalkozzon, nyugodtan költhetne.

Azt gondolom, hogy jó esélye van, hogy deklaráltan beindul a helikopterpénz időszaka Japánban valamikor a következő években. Ha ez megtörténik, akkor az hatalmas változásokat fog okozni a befektetői gondolkodásban nem csak Japánban, hanem az egész világon. Amikor ez bekövetkezik, az egy igazi Big Bang lesz, onnantól mindenki másként tekint majd a világra. Ez valószínűleg a hosszú kötvények árfolyamának gyors összeomlásához, és a részvények fellendüléséhez fog vezetni - amikor bekövetkezik.

A Nullkamatkapcsoló

2016, Július 16 - 09:52

Az MNB új fegyvere a Nullkamatkapcsoló. Egyetlen mozdulattal be lehet kapcsolni, és nagy előnye, hogy miközben a hivatalos alapkamat változatlan marad, az effektív kamatszintet szinte azonnal nullára tolja le:

http://www.mnb.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2016-evi-sajtokozlemenyek/...

A sztori lényege, hogy az MNB szeretné a bankok likviditását produktívabbnak tartott helyekre átcsatornázni. Jelenleg ugyanis az történik, hogy fölös likviditásukat a a bankok az MNB-hez teszik be (3 hónapra, éves 0,9%-os kamaton), de mivel ősztől ezt csak korlátozott mértékben tehetik meg (de az MNB nem mondja meg előre, hogy mennyire korlátozottan, lehet hogy negyedannyit mint most, lehet hogy ugyanannyit, majd még kitalálják), ezért azzal a pénzzel, amit nem rakhatnak be a 2-hónapos betétbe, valamit tenniük kell majd. Ez a pénz részben az állampapírpiacra fog vándorolni, viszont ha kellően lecsökkenti az MNB az általa befogadott likviditást, akkor szinte automatikusan az fog történni, hogy a "fölös" pénz továbbra is az MNB-nél fog lecsapódni, de már nem a 3-hónapos betétben hanem az overnight betétben, amelynek a kamata -0,05% jelenleg. Ennek során persze - éppúgy ahogyan az árvíz elragad mindent - valószínűleg a teljes rövid oldali hozamszint nulla környékére fog kerülni, beleértve a BUBOR-t és a diszkontkincstárjegyek hozamát is.

Az MNB tehát anélkül tudja hirtelen a magyar kamatszintet úgy levágni a jelenlegi 0,9%-ról gyakorlatilag nullára, hogy ez hivatalos alapkamatcsökkentéssel járna - s ha nem elégedett az eredményekkel gyorsan vissza is tudja csinálni az egészet. A Nullkamatkapcsoló beépítésének több oka is van. Egyrészt új fegyvert kap az MNB a "túlzottan erős" forint elleni harcban, másrészt pedig megpróbálja lejjebb nyomni a hosszú hozamszintet az állampapírpiacon, amely olcsóbbá teszi az állam finanszírozását, és olcsóbb hosszú hitelkamatokat is jelent, ez pedig élénkíti a gazdaságot.

Konklúzió: küszöbön a nullkamat Magyarországon is. Ha a forint megpróbálna beerősödni, bevetik. Ha nem, lehet, hogy akkor is :)

Céhek vs. gyáripar = taxisok vs. Uber

2016, Július 15 - 13:40

A középkorban céhekbe tömörültek a mesteremberek, és szabott árakon, előre definiált minőségi mutatók mellett kellett termelniük, amivel gyakorlatilag a versenyt megszüntették, és egy-egy adott termék piacát monopolizálták. Új belépőket nem engedtek a piacra, azzal érvelve, hogy azok letörnék az árakat és ez egyben rosszabb minőséget is jelentene, innen a mai napig igen negatív kontár szó a magyar nyelvben - habár sokszor a kontárok ugyanazt a munkát , ugyanolyan minőségben tudták elvégezni, de a céhből valamilyen okból kiszorulván olcsóbban adták a portékájukat.

A céhrendszer, a valós verseny hiánya, a monopolizálás sok évszázadon át akadályozta a gazdaság fejlődését Európában, és mint minden monopólium komoly veszteséget okozott a fogyasztóknak, a céhen belüliek javára csoportosítva át a vagyont.

Jelenleg Magyarországon és a világ számos országában több szakma is valami érthetetlen oknál fogva benneragadt ebben a céhstruktúrában, közülük is kiemelkednek a taxisok. Szabott árakon dolgoznak, sok országban gyakran évtizedek óta nem adnak ki új engedélyeket, tehát a belépést is korlátozzák, lehetetlenné téve a szabad versenyt. A céhstruktúra felbomlása után komoly fejlődés, az ipari forradalom kezdődött, és a még most is meglévő monolpolizált szakmai céhek lebontása is hasonlóan hasznos lenne a társadalom nagy részének (nyilván kivéve a céhtagokat). A taxisok vs. Uber harc nagy részben erről szól: egy szabályozási keretrendszerrel fenntartott céh harca a gyáripar ellen, amivel nem tud versenyezni, így a törvényhozók segítségét kéri, akik pont mint a középkor végén, most is sok országban megpróbálnak ellenállni a fejlődésnek. Megjegyzendő, hogy nem csak a taxisok ilyenek, sok szakma próbálja megvédeni magát az állami szabályozással

Harcuk ideiglenesen sikeres lehet, de hosszútávon nem...

Welcome to the bullmarket!

2016, Július 10 - 10:50

Az elmúlt hetek legérdekesebb fejleménye, hogy a fejlett piaci kötvényhozamok soha nem látott mélységekbe zuhantak. Míg év elején még 0,6%-os hozammal forogtak például a német 10-éves államkötvények, most -0,2%-on vannak. Eközben a többi hozam is hasonlóan változott, néhány példa:

Év eleje Most
Német 2 éves -0,38% -0,68%
Olasz 10 éves 1,53% 1,19%
Francia 5 éves 0,09% -0,42%
Amerikai 30 éves 2,90% 2,10%
Magyar 15 éves 4,08% 3,28%
Orosz 10 éves 9,74% 8,42%
Brit 10 éves 1,77% 0,73%

SOHA nem voltak még ilyen alacsonyak a globális kötvényhozamok, ráadásul a kötvénypiac egyre nagyobb hányada kereskedik negatív hozamszint mellett, ami praktikusan azt jelenti, hogy a befektetők fizetnek az államoknak azért, hogy vigyázzanak a pénzükre. Ha 10 évre odaadom a német államnak 100 eurómat, akkor leegyszerűsítve 98 eurót ad vissza nekem 10 év múlva, de vajon mennyit fog érni az a 98 euró? Nagy valószínűséggel 10-20-30%-os reálveszteséget szenved el az, ki ezeket a kötvényeket megveszi.

A hozamok összeomlásának két oka van, a kettő összefügg egymással: a globális növekedés a várttól elmaradó volt az elmúlt 1-2 évben, és nagy a félelem azzal kapcsolatban, hogy különféle sokkok (Kína, Brexit, Trump-elnökség, olasz bankcsődhullám, migránsválság, UFO-támadás, stb.) miatt egyenesen recesszióba hull a világ. A jegybankok pedig erre reagálva nagyon laza kamatpolitikát folytatnak, pénzt nyomtatnak, ráadásul implicit és explicit ígéreteket tesznek arra nézve hogy ez még igen sokáig így marad.

Két eset lehetséges: az egyik, hogy valamitől tényleg összeomlik a világ, és a mínuszból még nagyobb mínuszba mennek a kötvényhozamok, egészen addig, amíg deklarált módon is frissen nyomott pénzből történő deficitköltekezéssel meg nem mentik a gazdaságot, és egyben teljesen szét nem inflálják azt. A másik lehetőség - amelyet sokkal valószínűbbnek tartok - az, hogy az európai és amerikai gazdaság az alacsony kamatoknak, lakossági költekezésnek, és lassan újraéledő hitelfelvételi kedvnek köszönhetően a potenciális sokkok ellenére szépen, nyugodtan tovább növekszik. A pénteki NFP (nonfarm payrolls) számok, és mostanában az európai növekedési indikátorok is ezt erősítik meg. Az alacsony infláció mellett a lakossági jövedelmek lassan nőnek, aminek köszönhetően a belső fogyasztás fogja fenntartani ezeket a gazdaságokat (egyébként részben Magyarországra is illik ez a kép), és a növekedéssel párhuzamosan a vállalati profitok is inkább nőni fognak.

Ebben a környezetben azonban valójában hatalmas bikapiacnak kellene jönni a tőzsdéken, hiszen a bankbetét és az állampapírpiac már nem értelmezhető alternatíva: a bunkerbe húzódás költsége egyre elviselhetetlenebb. Aki nem akarja, hogy teljesen kifosszák, hogy reálértelemben elvessze a megtakarításait annak muszáj reáleszközöket (részvény, ingatlan) vásárolnia és tartania. Azt gondolom, hogy ez a folyamat elindulhat, és ha azt látjuk, hogy a nagy gazdaságok szépen lassacskán elnövögetnek, akkor igen komoly árfolyamnövekedés jöhet a tőzsdéken.

Brexit=lazítás

2016, Június 30 - 19:28

Úgy tűnik a piacok levonták a következtetést: a Brexit legfőbb eredménye, hogy a megnövekedett gazdasági kockázatok miatt a jegybankok sokkal óvatosabbak lesznek, lazítani fognak, tehát monetáris oldalról támogatni fogják a növekedést. Az elmúlt hónapban az európai és amerikai 10-éves kötvények hozama kb. 0,3%ponttal csökkent, ami igen komoly mozgás. Viszont ez - a Brexit okozta egyébként sem túl jelentős gazdasági lassulással párosulva - azt jelenti, hogy a fejlett piacokon fennmarad a gazdasági növekedés.

Növekedés + monetáris lazaság = részvénypiaci emelkedés. Nem lennék meglepődve , ha a következő pár évben az európai részvénypiacok kétszámjegyű éves hozamot biztosítanának...