Zsiday-blog

Mikor tolja be Japán az all-in-t?

2016, Július 27 - 10:01

Japán az 1989 karácsonyi buborék kipattanása óta komoly nehézségekkel küzd. Az államadósság világcsúcs szinteken van, a stimulusok húzd meg, ereszd meg módon zajlanak és nem érnek el komoly hatást, a kamatszint 20 éve nulla közelében, mégsincs gyorsuló növekedés, inflációnak nyoma sincs, a társadalom elöregedőben, és nem igazán látszik, hogy az egész problémahalmazból bármikor is kijönnének (habár egy kollégám megjegyzése szerint szeretnénk mi is úgy stagnálni mint a japánok:). Az Abenomics az elejétől fogva gyanús volt, és összességében nem ért el hatásokat. Mivel Japán küzd legrégebb óta azokkal a problémákkal, amelyek most már részben USA-t és Európát is érintik, valószínűleg nekik kellene végre egy igazán komoly lépésre elszánni magukat, és ennek talán van is valami jele. Ők mentek először bele a válságba, valószínűleg ők is szánják el először magukat egy igazán drasztikus lépésre.

Ben "Helicopter" Bernanke és Paul "Stimulus" Krugman is a japán miniszterelnök körül sürgölődik, és lehet hogy beszélgetéseiknek lesz valami hatása. A megoldás persze egyértelmű, de senkinek nem volt még mersze megtenni. Mivel a japán jegybank (BoJ) amúgy is éppen felvásárolja az államadósságot, és ha így halad, hamarosan a többségi tulajdonosa lesz ennek az adósságtömegnek, ideje lenne deklarálni, hogy a jegybank által felvásárolt állampapírok soha nem lesznek visszafizetve (pl. átalakítják őket nulla kamatozású, öröklejáratú kötvényekké), és a jövőben a jegybank által teremtett pénzből fog akkora költségvetési deficitet generálni Japán, amekkorára csak szükség van ahhoz, hogy ismét dinamikusan növekedjen a gazdaság, és eltűnjön a defláció. Megszabhatnak pl. 4, vagy 5%-os inflációs célt, és addig felvásárolják az államadósságot.

Mondhatni, hogy a BoJ amúgy is felvásárolja az államadósságot, most az adósság egyharmadát birtokolja, és ez igen gyorsan nő:

https://www.boj.or.jp/en/statistics/boj/other/mei/index.htm/
http://www.nationaldebtclocks.org/debtclock/japan

Ám nagyon nagy változás lenne, ha kimondásra kerülne, hogy ez az adósság tényleg sosem lesz visszafizetve, és a japán kormányzat nem kellene, hogy a költségvetési deficittel foglalkozzon, nyugodtan költhetne.

Azt gondolom, hogy jó esélye van, hogy deklaráltan beindul a helikopterpénz időszaka Japánban valamikor a következő években. Ha ez megtörténik, akkor az hatalmas változásokat fog okozni a befektetői gondolkodásban nem csak Japánban, hanem az egész világon. Amikor ez bekövetkezik, az egy igazi Big Bang lesz, onnantól mindenki másként tekint majd a világra. Ez valószínűleg a hosszú kötvények árfolyamának gyors összeomlásához, és a részvények fellendüléséhez fog vezetni - amikor bekövetkezik.

A Nullkamatkapcsoló

2016, Július 16 - 09:52

Az MNB új fegyvere a Nullkamatkapcsoló. Egyetlen mozdulattal be lehet kapcsolni, és nagy előnye, hogy miközben a hivatalos alapkamat változatlan marad, az effektív kamatszintet szinte azonnal nullára tolja le:

http://www.mnb.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2016-evi-sajtokozlemenyek/...

A sztori lényege, hogy az MNB szeretné a bankok likviditását produktívabbnak tartott helyekre átcsatornázni. Jelenleg ugyanis az történik, hogy fölös likviditásukat a a bankok az MNB-hez teszik be (3 hónapra, éves 0,9%-os kamaton), de mivel ősztől ezt csak korlátozott mértékben tehetik meg (de az MNB nem mondja meg előre, hogy mennyire korlátozottan, lehet hogy negyedannyit mint most, lehet hogy ugyanannyit, majd még kitalálják), ezért azzal a pénzzel, amit nem rakhatnak be a 2-hónapos betétbe, valamit tenniük kell majd. Ez a pénz részben az állampapírpiacra fog vándorolni, viszont ha kellően lecsökkenti az MNB az általa befogadott likviditást, akkor szinte automatikusan az fog történni, hogy a "fölös" pénz továbbra is az MNB-nél fog lecsapódni, de már nem a 3-hónapos betétben hanem az overnight betétben, amelynek a kamata -0,05% jelenleg. Ennek során persze - éppúgy ahogyan az árvíz elragad mindent - valószínűleg a teljes rövid oldali hozamszint nulla környékére fog kerülni, beleértve a BUBOR-t és a diszkontkincstárjegyek hozamát is.

Az MNB tehát anélkül tudja hirtelen a magyar kamatszintet úgy levágni a jelenlegi 0,9%-ról gyakorlatilag nullára, hogy ez hivatalos alapkamatcsökkentéssel járna - s ha nem elégedett az eredményekkel gyorsan vissza is tudja csinálni az egészet. A Nullkamatkapcsoló beépítésének több oka is van. Egyrészt új fegyvert kap az MNB a "túlzottan erős" forint elleni harcban, másrészt pedig megpróbálja lejjebb nyomni a hosszú hozamszintet az állampapírpiacon, amely olcsóbbá teszi az állam finanszírozását, és olcsóbb hosszú hitelkamatokat is jelent, ez pedig élénkíti a gazdaságot.

Konklúzió: küszöbön a nullkamat Magyarországon is. Ha a forint megpróbálna beerősödni, bevetik. Ha nem, lehet, hogy akkor is :)

Céhek vs. gyáripar = taxisok vs. Uber

2016, Július 15 - 13:40

A középkorban céhekbe tömörültek a mesteremberek, és szabott árakon, előre definiált minőségi mutatók mellett kellett termelniük, amivel gyakorlatilag a versenyt megszüntették, és egy-egy adott termék piacát monopolizálták. Új belépőket nem engedtek a piacra, azzal érvelve, hogy azok letörnék az árakat és ez egyben rosszabb minőséget is jelentene, innen a mai napig igen negatív kontár szó a magyar nyelvben - habár sokszor a kontárok ugyanazt a munkát , ugyanolyan minőségben tudták elvégezni, de a céhből valamilyen okból kiszorulván olcsóbban adták a portékájukat.

A céhrendszer, a valós verseny hiánya, a monopolizálás sok évszázadon át akadályozta a gazdaság fejlődését Európában, és mint minden monopólium komoly veszteséget okozott a fogyasztóknak, a céhen belüliek javára csoportosítva át a vagyont.

Jelenleg Magyarországon és a világ számos országában több szakma is valami érthetetlen oknál fogva benneragadt ebben a céhstruktúrában, közülük is kiemelkednek a taxisok. Szabott árakon dolgoznak, sok országban gyakran évtizedek óta nem adnak ki új engedélyeket, tehát a belépést is korlátozzák, lehetetlenné téve a szabad versenyt. A céhstruktúra felbomlása után komoly fejlődés, az ipari forradalom kezdődött, és a még most is meglévő monolpolizált szakmai céhek lebontása is hasonlóan hasznos lenne a társadalom nagy részének (nyilván kivéve a céhtagokat). A taxisok vs. Uber harc nagy részben erről szól: egy szabályozási keretrendszerrel fenntartott céh harca a gyáripar ellen, amivel nem tud versenyezni, így a törvényhozók segítségét kéri, akik pont mint a középkor végén, most is sok országban megpróbálnak ellenállni a fejlődésnek. Megjegyzendő, hogy nem csak a taxisok ilyenek, sok szakma próbálja megvédeni magát az állami szabályozással

Harcuk ideiglenesen sikeres lehet, de hosszútávon nem...

Welcome to the bullmarket!

2016, Július 10 - 10:50

Az elmúlt hetek legérdekesebb fejleménye, hogy a fejlett piaci kötvényhozamok soha nem látott mélységekbe zuhantak. Míg év elején még 0,6%-os hozammal forogtak például a német 10-éves államkötvények, most -0,2%-on vannak. Eközben a többi hozam is hasonlóan változott, néhány példa:

Év eleje Most
Német 2 éves -0,38% -0,68%
Olasz 10 éves 1,53% 1,19%
Francia 5 éves 0,09% -0,42%
Amerikai 30 éves 2,90% 2,10%
Magyar 15 éves 4,08% 3,28%
Orosz 10 éves 9,74% 8,42%
Brit 10 éves 1,77% 0,73%

SOHA nem voltak még ilyen alacsonyak a globális kötvényhozamok, ráadásul a kötvénypiac egyre nagyobb hányada kereskedik negatív hozamszint mellett, ami praktikusan azt jelenti, hogy a befektetők fizetnek az államoknak azért, hogy vigyázzanak a pénzükre. Ha 10 évre odaadom a német államnak 100 eurómat, akkor leegyszerűsítve 98 eurót ad vissza nekem 10 év múlva, de vajon mennyit fog érni az a 98 euró? Nagy valószínűséggel 10-20-30%-os reálveszteséget szenved el az, ki ezeket a kötvényeket megveszi.

A hozamok összeomlásának két oka van, a kettő összefügg egymással: a globális növekedés a várttól elmaradó volt az elmúlt 1-2 évben, és nagy a félelem azzal kapcsolatban, hogy különféle sokkok (Kína, Brexit, Trump-elnökség, olasz bankcsődhullám, migránsválság, UFO-támadás, stb.) miatt egyenesen recesszióba hull a világ. A jegybankok pedig erre reagálva nagyon laza kamatpolitikát folytatnak, pénzt nyomtatnak, ráadásul implicit és explicit ígéreteket tesznek arra nézve hogy ez még igen sokáig így marad.

Két eset lehetséges: az egyik, hogy valamitől tényleg összeomlik a világ, és a mínuszból még nagyobb mínuszba mennek a kötvényhozamok, egészen addig, amíg deklarált módon is frissen nyomott pénzből történő deficitköltekezéssel meg nem mentik a gazdaságot, és egyben teljesen szét nem inflálják azt. A másik lehetőség - amelyet sokkal valószínűbbnek tartok - az, hogy az európai és amerikai gazdaság az alacsony kamatoknak, lakossági költekezésnek, és lassan újraéledő hitelfelvételi kedvnek köszönhetően a potenciális sokkok ellenére szépen, nyugodtan tovább növekszik. A pénteki NFP (nonfarm payrolls) számok, és mostanában az európai növekedési indikátorok is ezt erősítik meg. Az alacsony infláció mellett a lakossági jövedelmek lassan nőnek, aminek köszönhetően a belső fogyasztás fogja fenntartani ezeket a gazdaságokat (egyébként részben Magyarországra is illik ez a kép), és a növekedéssel párhuzamosan a vállalati profitok is inkább nőni fognak.

Ebben a környezetben azonban valójában hatalmas bikapiacnak kellene jönni a tőzsdéken, hiszen a bankbetét és az állampapírpiac már nem értelmezhető alternatíva: a bunkerbe húzódás költsége egyre elviselhetetlenebb. Aki nem akarja, hogy teljesen kifosszák, hogy reálértelemben elvessze a megtakarításait annak muszáj reáleszközöket (részvény, ingatlan) vásárolnia és tartania. Azt gondolom, hogy ez a folyamat elindulhat, és ha azt látjuk, hogy a nagy gazdaságok szépen lassacskán elnövögetnek, akkor igen komoly árfolyamnövekedés jöhet a tőzsdéken.

Brexit=lazítás

2016, Június 30 - 19:28

Úgy tűnik a piacok levonták a következtetést: a Brexit legfőbb eredménye, hogy a megnövekedett gazdasági kockázatok miatt a jegybankok sokkal óvatosabbak lesznek, lazítani fognak, tehát monetáris oldalról támogatni fogják a növekedést. Az elmúlt hónapban az európai és amerikai 10-éves kötvények hozama kb. 0,3%ponttal csökkent, ami igen komoly mozgás. Viszont ez - a Brexit okozta egyébként sem túl jelentős gazdasági lassulással párosulva - azt jelenti, hogy a fejlett piacokon fennmarad a gazdasági növekedés.

Növekedés + monetáris lazaság = részvénypiaci emelkedés. Nem lennék meglepődve , ha a következő pár évben az európai részvénypiacok kétszámjegyű éves hozamot biztosítanának...

Brexit

2016, Június 24 - 19:17
Csak nagyon röviden. Már a szavazás előtt is azt gondoltam, hogy bármi is legyen a végeredmény, az egész egy "non-event", nem kell vele foglalkozni. A szavazásnak konkrét következménye - már ha lesz egyáltalán , hiszen ne feledjük hogy az európai politikusok hajlamosak a nekik nem tetsző eredményeket nem figyelembe venni, lásd legutóbb a Sziriza népszavazást Görögországban - csak évek múlva lesz. A tőzsdén jegyzett cégek profitját, a gazdasági teljesítményt ez az egész még nagyon sokáig nem befolyásolja érdemben, addig még ezer fontosabb dolog fog történni. Emiatt korábban is és most is a volatilitás csökkenésére számítok és a túlzott mozgások korrekcióját tartom valószínűnek... Szerintem ez nem 2008, nem derült égből jött a villámcsapás hanem hetek óta mindenki erre készült. Az alaphelyzet változatlan : van ( nem túl erős ) növekedés, nincs kamat, valamilyen eszközt venni kell, mert különben a megtakarításainkat szép lassan elinflálják...

A magyar beteg

2016, Június 17 - 15:44

Tanult kollégámmal beszélgettünk az EU-tagságról, és habár mindketten egyetértettünk abban, hogy a szabad kereskedelem, munkaerő és tőkemozgás lehetősége, valamint a közös jogrend összetartó és egyben korlátozó ereje kritikus fontosságú Magyarország számára, tehát az EU-tagság nagyon-nagyon értékes akkor is ha egy fillér támogatást nem kapunk, ám a támogatások kapcsán már érdekesebb eredményre jutottunk.

A hazai gazdaságba jutó EU-s támogatások valójában olyan hatással járnak, mint egy nyersanyaglelőhely felfedezése, hiszen minden erőfeszítés nélkül hirtelen nagy mennyiségű vagyon kezd beáramlani/képződni. Az EU-támogatás a mi olajunk. Azokban az országokban pedig, ahol sok, könnyen elérhető, kiaknázható/kizsákmányolható természeti kincs van, sokkal könnyebben alakulnak ki oligarchisztikus rezsimek, míg azokban az országokban, ahol kénytelenek voltak a saját szűkös erőforrásaik helyett a kereskedelemre, humán tőke fejlesztésére támaszkodni, sokkal stabilabb, demokratikusabb politikai rendszerek, és - ami nagyon fontos - magasabb gazdasági fejlettség és jólét alakult ki. Erre számos példát hoz fel, pl. a "Miért buknak el a nemzetek?" (Why Nations fail?).

A hazai gazdaság 2008-9-től kezdve egy nagyon nagy mértékű, mostanában a GDP éves 4-5-6%-át kitevő pénzesőt, támogatást kapott, aranylelőhelyet fedezett fel, amely azt eredményezi, hogy aki ehhez a zsírosbödönhöz közelebb tud férkőzni, az behozhatatlan előnyre tesz szert a többi gazdasági szereplővel szemben, nagy vagyonokat halmoz fel, és érdekeltté válik egy jóval kevésbé demokratikus, oligarchisztikus rendszer fenntartásában (amely szétosztja ezeket az erőforrásokat), pont úgy ahogy az Oroszországban zajlik, csak ott nem EU-pénz van, hanem olaj (lehetett is látni mi történt a gazdaságukkal, amikor beestek az olajárak!).

Mindezek fényében fenntartom a korábbi írásomat az EU-tagságról, hogy az hatalmas érték, érdemes lenne fizetni is érte, de annyival kell módosítanom, hogy valószínűleg hosszútávon jobban járnánk, ha nem kapnánk támogatásokat onnan, és a szociális segély helyett a saját lábunkra kellene állnunk, és rákényszerülnénk elmenni dolgozni...

Értelmetlen kötvények

2016, Június 13 - 13:20

A Brexit-para hátán új mélypontokra zuhantak a globális állampapírhozamok. Soha nem volt még ilyen alacsonyan a német 10-éves állampapír hozama: 0,02%. Vagy a japán, amely mínusz 0,16%-on áll, vagy a svájci, amely mínusz 0,48%-on forog.

Ki az az őrült, aki 10 évre odaadja a pénzét az államnak, tudva, hogy nominálisan ugyanannyit vagy kevesebbet fog visszakapni belőle? Oda jutottunk, hogy fejlett piaci állampapírban pénzt tartani teljes értelmetlenség - kivéve, ha a világgazdaság totálisan összeomlik, de akkor meg azért. A világ részvénypiacain 2-3-4% körüli osztalékhozam van, ami persze nem biztos hogy így marad, de ha részvényeket veszünk, és 10 éven át semmi mást nem teszünk, mint hogy felvesszük az osztalékot, akkor is jobban járunk az állampapír vételnél, ha ez alatt a 10 év alatt kevesebb, mint 20-30%-ot esnek a részvénypiacok. Ha ingatlant veszünk, és ki tudjuk adni, mondjuk 5% hozam mellett, akkor is jobban járunk az állampapíroknál, ha 10 év múlva csak bő felét éri az ingatlan.

A reálgazdasági eszközök (ingatlan, részvények) árazása olyannyira elszakadt a kötvényektől, hogy ebből csak 3 dolog következhet (vagy a lentiek valamilyen vegyülete):

1. A teljesen beteges államkötvény-árazásokhoz igazodnak az eszközpiacok is, mindenki megérti a fenti gondolatmenetet, és hatalmas áremelkedés lesz a reáleszközök árában, amivel a két árazás konzisztenssé válik.

2. A részvény/ingatlan árak itt maradnak, de az állampapírárfolyamok helyre rázódnak, ismét valamiféle nominális hozamot fognak kínálni

3. Totálisan összeomlik a világgazdaság, összeomlanak a részvény és ingatlanárak is, a jegybankok mínusz X százalékra csökkentik tovább a kamatokat, megindul a nagyüzemi pénznyomtatás (aka helicopter money). Ebből viszont már tényleg infláció lesz, és a részvény/ingatlanárak végül visszaemelkednek, aki pedig kötvénybe fektette pénzét az vásárlóértékének egy részét elbukja.

Az állampapírpiacokon szinte biztos, hogy a következő 10 évben MÍNUSZ 10-20-30% REÁLhozamot fogunk elérni, ennél szinte minden jobb. Bármi, aminek a REÁLhozama eléri a nullát vagy esetleg pozitív, az kiváló alternatíva.

Pont fordított a helyzet, mint 1998-99-2000-ben, amikor a hajmeresztő részvényárazás miatt szinte biztos volt hogy aki részvényt vesz az 5-10 éves távon bukik, vagy nem keres semmit, miközben a kötvényhozamok éves 4-5-6%-on voltak, viszonylag alacsony infláció mellett, tehát szinte biztos volt, hogy a kötvényeken komoly REÁLhozam lesz, a részvényeken meg komoly REÁLveszteség. Így is történt.

Azt hiszem, most hasonló időszakot élünk. Habár fogalmam sincs hogy egy hét vagy egy hónap vagy akár egy év múlva is jobban jár-e aki részvényt/ingatlant vesz mint aki kötvényt, de majdnem biztosnak tartom, hogy 5-10-éves távon, ami egy értelmes megtakarítási időtáv, a reáleszközöket vásárlók szinte bármelyik szcenárió esetén jobban járnak.

Ha lesz növekedés, akkor ugyanis lesz kamatemelés, és a kötvények értékükből vesztenek, a részvények emelkedni fognak. Ha gyenge, nullaközeli növekedés lesz, akkor a kötvényesek a legjobb esetben pénzüknél vannak, de a részvényesek sem fognak bukni. Ha nagyon nagy gazdasági problémák vannak, akkor viszont jön a helikopterpénz, és a kötvényesek vagyoanát elinflálják. Ebben az esetben a reáleszközök tulajdonosai bár először rosszabbul járnak, végül jobban. Erre kiváló példát mutat bármelyik nagyobb inflációs periódus: a részvényesek legalább megőrizték a REÁLvagyonuk valamekkora részét, míg a kötvényesek szinte mindent elbuktak.

A globális kötvényhozamok tehát olyan alacsonnyá váltak, hogy tartásuk teljességgel értelmetlen. Csak a részvény és ingatlan maradt reális alternatívaként, semmi más.

Defláció? Milyen defláció?

2016, Június 6 - 15:08

Korábban már írtam arról, hogy szerintem erősen félrevezető az, hogy az európai és magyar inflációs adatok nem vagy csak alig tartalmazzák a lakásárak és lakbérleti díjak változását, miközben ennek számos hatása van, akár a vagyonhatásra gondolunk, akár a lakhatáson felüli elkölthető jövedelmek mennyiségére, vagy az ingatlanárak más árakra való hatására. Nem véletlen, hogy az amerikai adatok, mind a PCE, mind a CPI, 15-30% közötti súllyal szerepeltetik valamilyen módon a lakásárak/lakbérek alakulását, hiszen mindannyiunk tapasztalata, hogy a megélhetés egyik legfontosabb kiadási csoportja ez, még akkor is, ha nem feltétlenül minden hónapban (bérleti díj formájában), hanem a legtöbbek számára időnkénti lökésekben (lakásvásárlás, költözés) érzékelhető, de akkor nagyon. Azt gondolom, hogy az ingatlanárakat - sőt a jelentős részvényesi kultúrával rendelkező országokban a részvényárakat - is tartalmazó inflációs mutatók jobban kifejezik a gazdaság valós ciklikus helyzetét, és a valódi vásárlóerő alakulását, és talán a jegybanki politika számára is relevánsabbak, mint a jelenlegi mutatók.

Elkészítettem egy szándékoltan túlegyszerűsített "inflációs" indexet a fenti gondolatmenet kapcsán. 25%-os súllyal szerepeltettem az FHB lakásárindex éves változását, és 75% súllyal a KSH éves inflációs adatait. Az eredmény a mellékelt képen látható, piros vonallal a hivatalos inflációs adatok, kékkel a lakásárakat is tartalmazó infláció.

Azt láthatjuk ezen, hogy a 2013-as rövid epizódot kivéve nem volt valójában defláció, sőt, 2015-ben a válság óta nem látott magas értékre ugrott a lakásárakat is magában foglaló inflációs mutató: 4,4%, szemben a hívatalos mínusz 0,1%-kal. Ez egyébként sokkal inkább összhangban van a reálgazdasági szereplők tapasztalataival, akik azt látják, hogy Magyarország egy egyre inkább túlfűtött, inkább ciklusközepi-végi, munkaerőhiányos gazdaság képét mutatja, ahol a képzett, alkalmas dolgozók hiánya miatt a 2000-es évek eleje, közepe óta nem látott reálbérnövekedés zajlik, és egyelőre úgy tűnik, hogy ez egyre gyorsulni fog; nagyon valószínű, hogy a következő években éves 10% feletti bérnövekedés lesz idehaza. A magyar gazdaságban nem defláció van, hanem már most is pörög fel az infláció (amit a mellékelt grafikon is jól mutat), és amikor az egyre gyorsuló bérinfláció átgyűrűzik az árak szintjére - ennek hosszáról lehet vitatkozni, de elég valószínűtlen hogy ne történne meg - akkor nagyon gyorsan meglóduló árakra számíthatunk.

CsatolmányMéret
cpiwhousing.JPG51.13 KB

Indulatos röpirat az EU-tagságról

2016, Június 3 - 10:19

Megint körbejár a sajtóban az az elképesztően populista, demagóg marhaság, amiről már én is írtam, miszerint ha mindent jól összeadunk, akkor az EU-tagság Magyarország számára nem is járt előnyökkel.

http://www.portfolio.hu/unios_forrasok/gazdasagfejlesztes/lazarek_szerin...

Merthogy ugye, így elesünk a vámbevételektől, meg mennyi profitot visznek innen haza a külföldiek, és hasonló sületlenségek. A legdurvább, hogy ezt olyan politikusok állítják, akik egy olyan időszakban irányíthatják az országot, amikor csak és kizárólag az EU-s pénzeknek köszönhetően van érzékelhető növekedés, és anélkül évek óta nullaközeli haldoklásban lenne a gazdaság (az elmúlt 6 évben beérkezett Magyarországra a GDP 25-30%-át kitevő támogatás, és ebből sikerült kihozni valami 10% összesített növekedést, inkább ezzel kéne foglalkozni a gazdaságpolitikusoknak, és azt a kérdést feltenni, hogy miképpen lehet hogy nem 30-40-50% volt ez idő alatt a növekedés, aminek ilyen támogatás mellett lennie kellett volna??!).

És valóban milyen jó is Macedóniának meg Moldovának vagy Kirgizisztánnak, akik nem EU-tagok, és így maguk szedhetik a vámbevételeket. És nem viszi onnan ki egy gonosz multi sem a profitot - hiszen nincsenek is nagyon jelen, mert nem mernek bemenni, így a szorgos hazai vállalkozók adhatnak munkát a dolgozóknak. És az a csodálatos jogrend, amely ezekben az országokban uralkodik! Moldovában nemrégen a komplett bankrendszert fosztotta ki és nyúlta le az ottani elit elnököstül, főügyészestül, parlamenti képviselőstül. Habár láthatóan erre itthon is lenne igény, az EU-tagság ezt egyelőre nem engedi meg - talán.

De amit a legegyszerűbb lenne felfogni az az, hogy az EU első szintjén egy SZABADKERESKEDELMI ÖVEZET. Így kezdődött, és azért állt össze az európai szén és acélunió, mert minden tag számára előnyös volt. Nem azért lépett be Franciaország vagy Belgium, hogy pénzt kapjon a másik tagtól, hanem mert mindkettőjük érdekét ez szolgálta. Azért lesznek az országok bármiféle plusz juttatás és támogatás nélkül szabadkereskedelmi övezetek tagjai, mert az előnyös számukra (és az EU ennél jóval többet nyújt!). Ezért lépett be Mexikó a NAFTA-ba, ami azóta is számottevő előnyöket biztosított számára, anélkül, hogy követelné, hogy az amerikaiak fizessenek ezért nekik. A szabadkereskedelem jó, a szabad tőke és munkaerőáramlás jó - erre várt egy generáció. Hihetetlen, hogy ezt azoknak a politikusoknak kell magyarázni, akik maguk is a szocializmusban nőttek fel, a 70-es, 80-as években. Vagy amnéziásak lettek, vagy nem ismerik a közgazdasági alapösszefüggéseket, mindkettő elég nagy baj.

Megismétlem, amit korábban írtam: Magyarországnak akkor is érdekében lenne az EU tagjának lennie, ha egy fillér támogatást nem kapnánk, sőt még akkor is ha fizetni kellene érte. Az ezzel járó szabad kereskedelem, tőke és munkaerőpiaci mozgás sokkal több hasznot hoz, mint ami kárt okoz, ez évszázadok óta ismert közgazdasági tény. Szégyellje magát minden politikus, aki rövidtávú érdekeitől vezérelve ez ellen buzdít, tényeket ferdít, hamisít.

Trump, BREXIT: Kit érdekel?

2016, Június 3 - 08:06

Miközben a médiában folyamatosan megy a Brexit-Trump riogatás, és tetszőleges gazdasági rádió/TVműsorban latolgatják/juk, hogy most akkor végre összeomlik-e a kínai gazdaság, az amerikai tőzsdék féléves csúcson vannak. A piacok véleménye a fenti kérdésekről egyértelmű: Kit érdekel?

A fő témák ugyanazok, kissé pepitában, mint eddig: a világgazdaság egyik fele recesszióban (néhány feltörekvő, gyáripar egy része), a másik része pedig jól megvan, elsősorban az európai/amerikai fogyasztás. Ennek eredménye a tovább folytatódó lassú gazdasági növekedés, alacsony kamatok mellett, egy ilyen helyzetben pedig továbbra is ugyanaz a kérdés, mint eddig: mi a csudát vegyen az ember, hogy megőrizze megtakarításainak vásárlóértékét, miközben a jegybankok láthatóan szánt szándékkal próbálnák azt erodálni (erőlködnek, hogy inflációt kreáljanak, miközben a kamatok nulla-mínusz tartományban vannak.

A piaci válasz egyértelmű: a helyzet nem olyan szuper, de nincs is összeomlás, tehát vegyünk reáleszközöket: részvényt, ingatlant. Egyelőre a dollárerő és a félelmek csökkenése miatt kiszerettek a nemesfémekből, de gondolom valamikor az év második felében annak is ismét eljön az ideje. Addig azonban amíg a Brexit-Trump parafal ("wall of worry") vet árnyékot ránk, a részvénypiacok valószínűleg laposkúszásban fognak felfelé ódalogni.

További érdekes következménye lehet a megnyugvásnak, hogy a hosszú európai hozamok az év során valamikor ismét felrobbanhatnak, hasonlóan a 2015 tavaszi időszakhoz, amikor realizálódik a befektetőkben, hogy egyrészt Európában nincs recesszió, és nem lesz defláció sem, tehát azért nem lesz örökké mínusz, vagy akár nulla a kamat. Ehhez képest a 0,1%-on táncikáló német 10-éves hozam nevetségesen alacsonyan van. Ez a legnagyobb buborék jelenleg, és akármerről is nézem egyébként technikailag a hetes grafikonokon ez egy óriási duplaalj (a hosszú európai hozamokban).

Fed: Mission Impossible

2016, Május 24 - 08:56

Az amerikai jegybank váratlan kamatemelési szándéka vált az elmúlt napok meghatározó tőkepiaci eseményévé, de vajon tud-e, és ha igen, meddig tud kamatot emelni a Fed?

A fejlett országok gazdasági helyzete elég ambivalensnek tűnik: egyrészt a fejlődők lassulása miatt a gyártás/ipar recesszióban vagy recesszióközeli állapotban van, ugyanakkor a szolgáltatás/belső fogyasztás stabil, ami nem is meglepő, hiszen a reálbérek szépen emelkednek mind Európában, mind USA-ban. Ez a kettősség már hónapok óta jellemző, nincs benne újdonság. A meglepő csak az, hogy az amerikai jegybank ebben a környezetben megpróbál(hat) kamatot emelni. Habár a szűkülő amerikai munkaerőpiac logikussá teszi a kamatemeléseket, ám a nagy kérdés az, hogy egy olyan világban, ahol a fejlődők recesszióba(n) vannak/csúsznak, és a fejlett országokban sem lesz szükség még 1-2 évig kamatemelésekre, meddig emelhet a Fed? Meddig lehet az USA az egyetlen olyan fejlett ország, amely kamatot ad, miközben mindenhol máshol alacsony vagy negatív a kamatszint? Mi fog történni a dollárral, ha csak náluk lesz kamat?

Azt gondolom, hogy a Fed nem nagyon függetlenítheti magát a globális folyamatoktól, és ha elkezd emelgetni, akkor a világ összes forró pénze az USA-ba áramlik, elviselhetetlen szintre erősítve a dollárt, ami végül recesszióba tolhatja az országot. Ha viszont nem emelnek kamatot, akkor könnyen lehet, hogy az infláció kezd szép lassan felfelé kúszni. Úgy gondolom e kettő közül az utóbbi sokkal elviselhetőbb forgatókönyv, különös tekintettel a még mindig nagyon magas adósságállományokra, amelyet az infláció (reálértelemben) szépen erodálna. Úgyhogy összességében azt gondolom, hogy bár a Fed lehet, hogy megpróbálkozik az emelgetéssel, de túl messzire nem jut vele, mert saját magukat lövik lábon az egész folyamattal.
Egyelőre tehát marad a féloldalas gazdasági növekedés a fejlettekben és összességében az elég alacsony kamatszint.

Mire lő a jegybank?

2016, Május 19 - 11:04

Az elmúlt hetekben kissé zavarosnak tűnik a jegybank kommunikációja, ami véleményem szerint annak tulajdonítható, hogy egyszerre több, részben egymásnak ellentmondó célnak próbál megfelelni. Az elmúlt két év globális árupiaci csökkenése, és az ezzel járó dezinfláció ,valamint kamatcsökkenés nagyon kényelmes helyzetbe hozta őket, így ezek a belső ellentmondások nem bukkantak fel, de most egyre közelebbinek tűnik az a pillanat, amikor dönteni kell, hogy akkor a sok cél közül valójában mire is lövünk?

A jegybank egyik legfontosabb célja az elmúlt években az volt, hogy nyereségesen működjön, ehhez pedig a forint gyengülésére volt szükség. Most azonban az alapítványi botrányok hatására ebben változás lehet, aminek a legjobb jele az, hogy az MNB, eddigi vonakodása ellenére (hiszen a veszteség az államé, a nyereség a jegybanké, hangzott eddig az érvelés), most befizet 50 milliárdot a költségvetésbe:
https://www.mnb.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2016-evi-sajtokozlemenyek...
Különösen, hogy állítólag már a kormánynak is kínos az alapítványosdi:
http://www.portfolio.hu/gazdasag/zavarjak_a_kormanyt_az_mnb_alapitvanyi_...

Ennek az lehet a következménye, hogy immár nem áll annyira a jegybanknak érdekében a nyereséges működés, mivel az eleve csak arra kellett, hogy az alapítványokat feltöltsék pénzzel, a nyilvánvalóan hihetetlenül fontos társadalmi (és láthatóan magán) célok megvalósítása érdekében. Ebből viszont az következik, hogy a gyenge forint már nem áll annyira érdekében az MNB-nek mint korábban. Így a sok cél közül leginkább ez lehet, amit elengednek.

Másik fontos cél a kamatszint alacsonyan tartása, ez a jelenlegi nemzetközi környezetben semmilyen nehézségbe nem ütközik, ugyanakkor cél lenne a hosszabb állampapírok hozamának leszorítása is (hogy olcsóbb legyen a költségvetés finanszírozása). Az elmúlt évben cukorka és korbács együttes alkalmazásával rávették a bankokat hogy vegyenek meg jó sok állampapírt, ám a hetekben hátraarcot csinált a jegybank, beszünteti az IRS-tendereket, összezavarta a kommunikációt, aminek hatására a hosszú hozamok megugrottak, így most jópár bank átverve érzi magát. Ezek után ki fogja megvenni a hosszú kötvényeket?

Szintén fontos cél lenne a devizaadósság és a jegybanki tartalék ezzel párhuzamos csökkentése, azonban az országra zúduló EU-források és a nagy folyó fizetési mérleg többlet következtében ez nem biztos hogy párhuzamosan kivitelezhető, lehet, hogy nem lehet annyira csökkenteni a tartalékot mint szeretnék, de akkor meg túl sok lesz a hazai likviditás, ami megint nem cél.

És ugye az infláció alacsonyan tartása is feladat lenne, amivel eddig semmi teendő nem volt, mert a rezsicsökkentés, és olajáresés mindent megoldott helyettük. Most azonban több jele van, hogy a forintgyengülés kezd átszivárogni az árakba, és a kínzó munkaerőhiány is egyre erősebb bér-, majd ároldali nyomásban nyilvánulhat meg a következő 1-2 évben.

És végül ne feledkezzünk meg arról, hogy az MNB támogatni szeretné a hazai növekedést, amelyet eddig NHP és HIRS programjaival ért el, de ha idén valóban komoly lassulás lesz, akkor milyen eszközhöz fog nyúlni, és ez hogyan hat a többi célra?

A fentiek alapján úgy tűnik számomra, hogy bár az eddigi jótékony környezet elfedte a némileg egymásnak ellentmondó célok közötti ellentéteket, ezek egyre jobban kidomborodhatnak, és dönteni kell, hogy mi a valóban fontos?

Ha tippelnem kellene (márpedig piaci szereplőként muszáj), akkor azt mondanám, hogy a kamatszint alacsonyan tartása élvez elsőbbséget, beleértve ebbe a hosszú hozamok lehetőség szerinti alacsonyan tartását, a többi célt pedig ezeknek rendeli majd alá a jegybank.

(Ja, a címbeli kérdésre természetesen a hivatalos válasz az, hogy a jegybank elsődleges célja az árstabilitás, másodlagos célja pedig a kormány gazdaságpolitikájának támogatása, amennyiben ez nem veszélyezteti az elsődleges célt.)

A nullkamat csapdája

2016, Május 4 - 19:57

A jegybankok alapvetően azzal próbálják a gazdaságot szabályozni, hogy a kamatot emelik vagy csökkentik - legalábbis az elmúlt évtizedekben ez volt a jellemző. Ha leviszik a kamatot, akkor csökken a megtakarítási és nő a fogyasztási kedv a megtakarítók oldaláról, a beruházók oldaláról meg nő a beruházási kedv, hiszen olcsóbbá válik a hitel, és az alacsonyabb diszkontráta miatt olyan projekteket is megéri megcsinálni, amit korábban nem érte meg. Így szól az elmélet, és a normális viszonyok között így is működik. Azonban úgy tűnik, hogy ha kilépünk a megszokott kamatszintek világából (ami mondjuk 2-3%-tól tizenegynéhány százalékig tart) akkor hirtelen megváltozik a valóság, a korábbi szabályok nem érvényesülnek.

Ha nulla közelébe vagy akár az alá süllyednek a kamatok, akkor ugyanis a nyugdíjra megtakarítók hirtelen azt látják, hogy hiába takarítanak meg, a megtakarításaiknak nem csak a reálértéke nem nő, sőt csökken, hanem még a nominális értéke is, és sokkal nagyobb egyszeri összegre van szükségük nyugdíjbamenetelkor, hogy megéljenek belőle, mint korábban gondolták. Így egy bizonyos szintű kamatcsökkentés után nemhogy növelnék a fogyasztásukat és csökkentenék a megtakarítási rátájukat, mint ahogy azt várni lehetne az elmélet alapján, hanem elkezdik növelni a megtakarításokat, hogy legyen esélyük a nyugdíjra. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy a súlyosan negatív reálkamatok ellenére egyáltalán nem csökken, hanem a válság előtti állapothoz képest magasabb szinten van a megtakarítási ráta pl. az USA-ban:
https://research.stlouisfed.org/fred2/series/A072RC1Q156SBEA

A nulla közelébe történő kamatcsökkentés tehát egy perverz ösztönző, mert egy a várttal ellenkezően pont magasabb megtakarítást kényszerít a befektetőkre, ami egyben azzal is jár, hogy ezt a (szándékozotthoz képest) többletmegtakarítást valahova be kell fektetni, de mivel nincs értelmes hozamot kínáló célpont, ezért kényszerbefektetésekbe vándorol: bármibe belemegy, ahol legalább a hozam reménye megvan. Így eszközárbuborékokat gerjeszt. A tartósan egyensúlyi kamatszint alatti kamat (amelyet kifejezetten megalapozatlan véleményem szerint nagyjából a nominális GDP, vagy nominális bérnövekedéssel közelíthetünk) torzulásokat okoz és buborékokat gerjeszt, a kérdés mindig csak az, hogy hol.

A fentiek miatt az 1-2% körüli kamatszint valószínűleg sokkal hasznosabb egy gazdaság számára mint a nulla vagy negatív, mert jobban támogatja a fogyasztást (azáltal hogy nem kényszerít extra, "védekező jellegű, defenzív" megtakarításra, nem kényszerít bele ostoba, meggondolatlan befektetésekbe cégeket és embereket, és nem serkenti az agyatlan, tőkeáttételes, nagy hitelt igénybevevő spekulációkat.

A jelenlegi nulla közeli, vagy alatti kamatszintek kifejezetten károsak, többet ártanak a gazdaságnak, mint ha mondjuk 1,5% lenne a kamat. És minél tovább áll fenn ez a helyzet, annál nagyobb lesz a torzulás: eszközárbuborékokat vált ki egymás után. Ennek a 2008 utáni első kifejeződési formája a feltörekvő országokba áramló hitelezés volt, amely most kipukkanásakor láthatóan romba dönti a fél feltörekvő világot. Ezután jó eséllyel a lakossági és kereskedelmi ingatlanok piacán folytatódik a buborék, ehhez elég megnézni a londoni vagy new york-i ingatlanpiacot, de a buborék szépen terjed egyre tovább. Amíg a jegybankok ezt a politikájukat folytatják, addig nyugodtan számíthatunk arra, hogy újabb buborékok és azok kipukkanásai fogják jellemezni a világgazdaságot...

Magyar lakossági vagyon

2016, Május 3 - 14:49

Miután nem túl tudományosan, de nagyságrendileg valószínűleg helyesen arra jutottam, hogy a magyar lakásvagyon értéke 50 ezer milliárd forint, és ez gyakorlatilag a magyar lakosság tulajdona, ezért ebből indulok ki.

Ehhez jön még a földvagyon első körben. Kb 7,4 millió hektár az ország termőterülete, és ennek árát teljesen önkényesen, saját tapasztalataim alapján 1 millió Ft/ha-ra becsültem. Jó minőségű, nagy, egybefüggő területek 2, vagy akár 3 M Ft/ha áron is elkelhetnek, de sok kicsi, rossz helyen lévő, vagy osztatlan közös tulajdonú terület meg sokkal kevesebbet ér, úgyhogy az 1 millió Ft/ha, pont jónak tűnik. Azaz a termőföld összesített értéke 7,5 ezer milliárd forint. Ez vagy direkt módon vagy társas vállalkozásokon keresztül indirekt módon magánszemélyek tulajdonában áll, tehát ezt is beírhatjuk a vagyonba.

Ezután jönnek a pénzügyi megtakarítások. Ezek értéke az MNB szerint 40 ezer milliárd forint, míg a pénzügyi kötelezettségek (adósság) értéke 8 ezer milliárd forint, azaz a nettó pénzügyi vagyon 32 ezer milliárd forint. Egyébként megjegyezném, hogy 2002 óta nem volt ilyen alacsony a lakosság tartozása a vagyonához képest, tehát bőven van tér hitelfelvételre.
A pénzügyi számlákon a lakosság vállalkozásokban való részesedését saját tőke értéken értékelik, amely valószínűleg alulértékeli a tulajdonukban álló cégeket. A fejlődő világ tőzsdéin a cégeket a saját tőke 1,6-szeresén, a fejlett világban átlagosan 2-szeresén értékelik, s habár itt nem tőzsdei, hanem jellemzően családi, vagy több személy tulajdonában álló cégekről van szó, valószínűleg itt is sok cég értéke jelentősen magasabb mint a saját tőke.

Lakás 50 ezer milliárd
Föld 7,5 ezer milliárd
Pénzügyi vagyon 32 ezer milliárd forint felett (a fentiek figyelembevételével)

Nyilván van még külföldre mentett dugipénzike is, úgyhogy valószínűleg nem tévedünk nagyot ha azt mondjuk, hogy a magyar lakosság nettó vagyona valahol 100 ezer milliárd forint körül lehet. Ez egyáltalán nem kevés, a GDP 3-szorosa.

***

Innen jön az igazi hasraütésszerű találgatás, mert tudjuk, hogy ez a vagyon nagyon egyenlőtlenül oszlik el, de mivel szinte minden magyar család lakástulajdonos, valószínűleg sokkal egyenlőbben mint számos fejlett országban, illetve egyéb felmérések is azt mutatják, hogy még Közép-Európában is sokkal nagyobb különbségek vannak mint nálunk.
Az amerikai vagyoneloszlás kapcsán elég jó adatok vannak, ezt a pár slide-ból álló anyagot érdemes megnézni:

http://gabriel-zucman.eu/files/SaezZucman2014Slides.pdf

Az amerikai lakosság felső 5%-a birtokolja a vagyon 60%-át, ezen belül a felső 1% a vagyon harmadát.
Ezen belül a felső 1% alsó fele birtokolta USA-ban a vagyon 6-7%-át és ez elég stabil volt.

Ez alapján talán nem felelőtlenség azt gondolni, hogy Magyarországon a felső 1% alsó fele birtokolhatja a vagyon 3-5%-át, ami 3000-5000 milliárd forint között lehet valahol. Ezek szerint (2,7 millió magyar családdal számolva) 13500 magyar családra jut ez a vagyon, tehát az átlagvagyon ebben a körben 220-370 millió forint. Valószínűleg a bejutási küszöb a felső 1%-ba Magyarországon tehát 100-150 millió forint nettó vagyon körül lehet. Ennek a vagyonnak jelentős része ingatlanban testesül meg.

A felső 0,1% (kivéve a felső 0,01%) vagyona az USA-ban a a teljes vagyon 5%-át tette ki a "legegyenlőbb" időszakban , a 70-es évek közepén. Ha azt feltételezzük, hogy Magyarországon ennél kicsit jobb a helyzet, akkor a felső 0,1-0,01%-nyi vagyonú család, amelynek számossága alapján 2400 családról lehet szó, 3-4000 milliárd forinttal rendelkezik, azaz átlagosan bő 1,2-1,6 milliárd forintnyi nettó vagyonnal. Az alsó küszöb valahol 500-800 millió forint körül lehet.

A felső 0,01% becslése igazán nehéz, ugyanis pl. az USA-ban a 70-es években a teljes vagyon 2%-át birtokolták, most viszont 11%-ot! A mai Magyarországon ismét csak az USA-60-70-es éveihez nyúlnék vissza, így a hazai Forbes-listák világához érkezve azt látjuk, hogy a leggazdagabb 270 hazai család 1000-3000 milliárd forintnyi vagyonnal rendelkezhet, ami átlagosan 4-10 milliárd forint, és az alsó belépési küszöb 2-4 milliárd forint lehet. Persze ez már teljesen tudománytalan terület, inkább csak érdekességképpen említem meg...