Zsiday-blog

Magyar lakásvagyon értéke

2016, Május 3 - 13:52

Egy múltkori beszélgetés kapcsán felvetődött hogy mennyi a magyar lakosság nettó vagyona, illetve ezen belül az ingatlanvagyon. Mivel Magyarországon a lakások nagy része magántulajdonban van, sőt, a legtöbb család (88%) saját tulajdonú lakásban lakik, így nagyjából leegyszerűsíthetjük arra a kérdést, hogy mennyit érnek a hazai lakások. Természetesen itt most nem cél egy pontos szám meghatározása, hanem sokkal inkább valamiféle nagyságrendileg helytálló becslés.

1) A KSH adatai alapján 3,9 millió lakott lakás van Magyarországon, ebből 1,2 millió Közép-Magyarországon, a többi máshol. Azt is tudjuk hogy kb 70m2 Közép-Mo-on és 80m2 máshol az átlagos lakásnagyság.
http://www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_teruleti_00

2) Nagyon szép ábrákon láthatjuk a medián lakásárakat négyzetméterenként az alábbi cikkben, ebből teljesen tudománytalanul, de nagyságrendileg valószínűleg helyesen azt állapíthatjuk meg, hogy Közép-Mo-on 250 000 Ft/m a mediánár, vidéken pedig saccra 140 ezer forint.
http://www.portfolio.hu/ingatlan/lakas/oriasi_dragulas_a_lakaspiacon_itt...

Ebből azonnal ki is tudjuk számolni, hogy Közép-Magyarország lakásállománya 21 ezer milliárd forintot ér, a vidék lakásállománya pedig 30 ezer milliárdot.

A magyar lakások összesített értéke tehát körülbelül jelenleg 50 ezer milliárd forintot tesz ki. Ez nem kevés, a GDp bő 1,5-szerese, és alig áll vele szemben adósság!

A folytatásban a magyar lakosság további vagyonelemeit is megpróbáljuk számba venni, megbecsülni.

Öröknaptár a feltörekvő országokhoz

2016, Április 20 - 19:54

Egy kiváló öröknaptárt találtam a feltörekvő országok értelmezéséhez egy elemzésben, mellékelem is a jelenlegi cikkhez.

Akit érdekel egy kicsit is Magyarország gazdasági jövője, az mindenképp olvassa el, mert természetesen nem csak latin-amerikai, hanem K-EU országokra is érvényes.
Röviden magyarul összefoglalva:

Első fázis:A gazdaság újraszervezése a belföldi szektorokra koncentrálás és a külföldi szereplők eltávolítása/kiszorítása mellett. Ehhez gyakran árfolyamrögzítés és tőkekontroll is tartozik. Általában párosul hozzá fiskális stimulus (Magyarország esetén EU-stimulus), amely megemeli a jövedelmeket, amely nagyobb lakossági fogyasztáshoz, miközben az olcsó deviza exportboomhoz vezet. Az új gazdaságpolitika sikeresnek tűnik, a vezetők kijelentik hogy feltalálták a spanyolviaszt, harmadik utat, csavaros brazil mentalitást, stb.

Második fázis: A gazdaság elkezd túlfűtötté válni. Nagyjából itt vagyunk most Magyarországon. Habár nő a lakossági fogyasztás, de új magánszektorbeli beruházások nincsenek és a különböző szabályzókkal eltorzított félpiacgazdaságban megjelennek a problémák. A gazdaság gyakran hitelre épülő fellendülést mutat, megjelenik és nőni kezd az infláció. A kormányzat fiskális és monetáris eszközökkel próbálja fenntartani a növekedést ahelyett, hogy a hosszútávú növekedési potenciált emelné (infrastruktúra, oktatás, jogrend, kiszámíthatóság, intézmények függetlensége, innováció, stb. stb.)

Harmadik fázis: A modellben rejlő belső önellentmondások felszínre kerülnek, a növekedés megbicsaklik, miközben az infláció tovább nő, az ár-bér spirál inflációhoz, hiperinflációhoz, devizaösszeomláshoz vezet, ami politikai összeomlást is okoz. Ebben a fázisban van jelenleg Brazília és Venezuela.

A jó hír az, hogy a második fázis sokáig tarthat, pl. a braziloknál is kb 2005-6-7-től 2012-13-14-ig ment a szekér. A rossz hír az, hogy ha nincs pályamódosítás, akkor a második fázist szinte elkerülhetetlenül a harmadik követi.

CsatolmányMéret
economicpopulism.JPG214.82 KB

Nem mind arany…

2016, Április 20 - 08:33

...ami fénylik, hanem lehet ezüst is. Habár mostanában láthatóan mindenki az olaj árfolyamával van elfoglalva, de eközben érdekes események zajlanak a nemesfém-szegmensben is.

Az aranybánya-ETF (GDX) tegnap másfél éves csúcson zárt, s habár az arany inkább oldalazik az elmúlt 1 hónapban, március elején neki is sikerült egyéves csúcsot ütnie. Tegnap tízhónapos csúcsra ment az ezüst, és a platina sem volt tavaly ősz óta olyan drága, mint tegnap. Ennek az oka elég egyszerűnek tűnik, és illeszkedik az uralkodó világképbe. Ha valóban globális lassulás van, amely miatt szinte sehol sem lehet kamatot emelni (a globális kötvényhozamok is folyamatosan új minimumokat ütnek emiatt), és a profitkilátások sem annyira jók (tehát a részvények is veszélyesek), akkor nem nagyon marad más lehetősége a befektetőknek ha szeretnének valami pozitív hozamot elérni, mint hogy nemesfémeket vegyenek. Sokkal jobb ücsörögni rajta, mint állandóan negatív kamatot kapni, és legalább az esély megvan rá, hogy lesz rajta hozam. Számomra úgy tűnik, hogy ennek a környezetnek egyértelmű nyertesei a nemesfémek.

Ezen kívül - ha tartósan fennmarad ez a környezet - akkor az ingatlanárakat is tovább hajtja fel, mert mostanra gyakorlatilag ez maradt az egyetlen eszközosztály, amelynek van valami évről-évre kivehető, talán kiszámítható cash-flowja és nem tűnik értelmetlen módon túlárazottnak. Erre is igaz az, ami az aranyra: legalább az esélye megvan, hogy az évről évre megkapott hozamon keresztül az ember valamiféle pozitív reálhozamot ér el a tartási időszak alatt. Ez valószínűleg igaz Budapesttől Bukaresten át Bostonig...

Forintlebeszélés

2016, Április 7 - 12:08
A jegybank lelkesen próbálja lebeszélni a forint árfolyamát, egyelőre viszonylag kevés sikerrel. http://www.portfolio.hu/deviza_kotveny/deviza/nagy_marton_a_gyengebb_for... Már írtam korábban arról, hogy a forintot gyengíteni nehéz, és ez látszik is az elmúlt hetekben: a kamatvágás, a további kamatvágások belengetése és a verbális intervenció sem hatotta nagyon meg a forintot, nem igazán akar gyengülni, ami nem is csoda, tekintve a hatalmas keresletet (külkereskedelmi többlet+migránsaink hazautalásai). Sokkal érdekesebb az érvelés, az MNB szerint a gyengébb forint segíthet visszaterelni az inflációt a várt, kívánt tartományba. Véleményem szerint ehhez a forint gyengítésére semmi szükség, az infláció meg fog jelenni, a magyar gazdaságban semmiféle deflációs nyomás nincs, semmi sem indokolja a forint gyengítését - na persze azon kívül, hogy az MNB szeretne a gyengébb forint révén kimutatni újabb sokmilliárd virtuális, számviteli nyereséget a devizatartalék átárazódásán. Magyarországon 2013 eleje óta komoly gazdasági fellendülés van (bár ez idén várhatóan időlegesen megtörik, de 2017-től újraindulhat), és ez teljesen jól látszik a munkaerőpiacon. A versenyszférában annyian dolgoznak, mint a legutolsó ciklikus csúcson, 2007-8-ban, pedig közben kitántorgott Londonba soktízezer emberünk. A munkaerőpiac szűkössége egy éve mindenképpen érzékelhető, és ez észrevehető a bérstatisztikákból is: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qli018a.html A versenyszféra nettó bérei januárban 6,8%-kal, a közszféra bérei pedig 11%-kal emelkedtek az előző év azonos adatához képest. A bérinfláció már itt van a nyakunkon, nem is nagyon látszik, hogy mi az ami ezt meg tudná állítani (persze egy globális recessziót kivéve). Ráadásul azt láthatjuk, hogy a korábban éveken át inkább csökkenő tartós fogyasztási cikk árak elkezdtek tavaly tavasz óta emelkedni. Ez azért érdekes és fontos, mert ezek elsősorban importált termékek, amelyek esetében a korábbi években a gyenge kereslet miatt a kereskedők benyelték az importár emelkedését, de úgy tűnik hogy lassan egy éve azt érzékelik, hogy a hazai kereslet nő, és immáron nyugodtan tudnak árat emelni. Januárban 2%-kal, februárban 1,8%-kal magasabb volt ezeknek a termékeknek az ára, mint egy évvel korábban, és ilyen magas értékekre a 2009-es sokkszerű forintleértékelődést kivéve 2000 óta nem volt példa! Azaz, a forint korábbi 260-70-ről 310 környékére gyengítésének hatása éppen most kezd bejönni, beárazódni a rendszerbe, további gyengülés még rásegítene erre a folyamatra, ami egyébként is megy magától. Ez is azt jelzi, hogy a magyar gazdaság kezd túlfűtötté válni, és egyáltalán nincs semmi oka a deflációtól való félelemnek, sokkal inkább annak, hogy a bérinfláció még nagyobb sebességre kapcsol, és igen gyorsan árinfláció lesz belőle. Ezt eddig a rezsicsökkentés és a nyersanyagárak évtizedek óta nem látott mértékű zuhanása (gondoljunk csak a benzin árára!) elleplezte, de ha ezek a hatások eltűnnek, akkor igen gyorsan ismét számottevő lehet az infláció. Nem az infláció hiányától, hanem a gazdaság túlfűtöttségétől kell aggódni mostmár. A jegybank ennek ellenére várhatóan folytatja forintgyengítő kampányát és mint korábban írtam könnyen lehet hogy a nulla kamatszint alá is benézünk ennek során...

Nem tud tartósan gyengülni a forint

2016, Március 23 - 11:39

Habár a jegybank láthatóan nagyon szeretné, véleményem szerint nem fogja tudni tartósan gyengíteni a forintot még a kamatok nullába csökkentésével sem.

Nyilvánvalóan egy jegybank akkor tudja jól mozgatni a deviza árfolyamát a kamatemelésekkel/csökkentésekkel, ha sok a kamatérzékeny befektető, de szerintem jelenleg Magyarroszágon nem ez a helyzet. Az ún. carry-befektetők már rég elhagyták Magyarországot, ami jól látszik az ÁKK kimutatásaiból is: habár a külföldiek által tartott állampapírállomány folyamatosan csökken (az Önfinanszírozási program miatt), de eközben az átlagos hátralévő futamidő nő,tt ami azt mutatja, hogy a rövidtávú kamatjátékosok elhagytak/elhagynak minket, és egyre inkább csak a hosszútávú, 5-10-15 éves papírokat tartó , valószínűleg strukturálisan itt lévő befektetők maradtak (olyan alapok akik a benchmark miatt muszáj hogy tartsanak magyar kötvényeket, ETF-ek, passzív jellegű befektetők, akik nem gondolkoznak, csak ülnek a magyar államkötvényben).
A kamatszint csökkentése miatt így már sok carry-játékos nem tudja itthagyni Magyarországot, nem gyengítik eladásaik nagyon a forintot. Bizonyára van persze még ilyen állomány is, de nem lehet túl jelentős. Eközben Magyarországra 3 forrásból is ömlik az euró: a külkereskedelem többlete, a külföldön dolgozók hazautalásai és az EU-s pénzek. Ezekkel szemben pedig immáron csak az állam devizaadósságának leépülése áll (de lényegesen kisebb, mint az előző három tényező), így véleményem szerint állandó többletkereslet alakult ki a forintra, és nagyon lényeges, hogy ennek a keresletnek egyetlen része sem kamatérzékeny: mindegy hogy 0 vagy 3% a kamat, ugyanúgy van és lesz egy ideig még. Hozzátehetjük még azt is, hogy a forint egyáltalán nem drága, tehát nincs is igazi oka gyengülni.

Emiatt a jegybank kamatcsökkentései bár időlegesen begyengíthetik a forintot, véleményem szerint nem lesznek sikeresek, és miután az összes lehetőséget kimerítették, más, alternatív eszközökkel kell majd próbálkozniuk, pl. árfolyamminimum meghatározása á lá csehek. A forint tehát szerintem stabil lesz, trendszerű leértékelődés nem várható, a kamatok pedig mehetnek a mélybe.

Nem tartozunk az EU-nak semmivel?

2016, Március 10 - 13:12

Az elmúlt hetekben visszatérő téma lett kormánypárti politikusok szájából, hogy az irdatlan mennyiségű EU-támogatás, amit ránk öntenek - és ami a növekedés és stabilitás forrása évek óta idehaza - az valójában JÁR nekünk, azért cserébe, hogy hagyjuk magunkat kizsákmányolni az európai multik által. Eszerint az érvelés szerint - amely a miniszterelnök évértékelőjében is elhangzott - valójában csak azt kapjuk vissza, amit innen profitban kivisznek, tehát pont semmit nem kapunk valójában az EU-tól, és az a pénz amit ideadnak, az a mi pénzünk. Ez az érvelés azt jelenti, hogy amúgy egyébiránt az EU-tagságunknak semmi haszna nincsen, (azon kívül mondjuk, hogy útlevél nélkül lehet leröffenni Ibizára) hiszen itten mi ki vagyunk zsákmányolva.

Ezt viszonylag könnyű megcáfolni. Nézzük például meg, hogy alakult Moldova és Románia GDP-je a rendszerváltás óta. Jó példa, mert gyakorlatilag egynyelvű, nagyon hasonló kultúrájú országokról van szó, a Moldáv SZSZSZK Románia része volt, amíg Sztálin és Hitler közös megegyezéssel el nem csatolta.
1990-ben a moldávok egy főre jutó GDP-je 972 USD volt, a románoké 1650 USD. A románok folyamatosan közeledtek az EU-hoz, és be is léptek. Ma a románok GDP-je 9996 USD, a moldávoké 2238 USD. Ehhez nem kell a nókomment.
Vagy nézzük meg Macedóniát és Bulgáriát. 1990-ben nagyjából egyenlő szinten álltak, 2200 USD környékén, sőt még 2001-ben is hasonló szinten voltak. Csakhogy aztán a bulgárok beléptek, a macedónok meg nem. Ma a bulgárok 7850-nél, a macedónok 5450-nél tartanak, elég lényeges különbség, nem kell számológép, hogy megértsük.

Grafikonszeretőknek képileg is:

http://www.google.hu/publicdata/explore?ds=d5bncppjof8f9_&met_y=ny_gdp_pcap_cd&idim=country:SRB:KSV:SYR&hl=en&dl=en#!ctype=l&strail=false&bcs=d&nselm=h&met_y=ny_gdp_pcap_cd&scale_y=log&ind_y=false&rdim=region&idim=country:MKD:BGR&ifdim=region&hl=en_US&dl=en&ind=false

http://www.google.hu/publicdata/explore?ds=d5bncppjof8f9_&met_y=ny_gdp_pcap_cd&idim=country:SRB:KSV:SYR&hl=en&dl=en#!ctype=l&strail=false&bcs=d&nselm=h&met_y=ny_gdp_pcap_cd&scale_y=log&ind_y=false&rdim=region&idim=country:ROM:MDA&ifdim=region&hl=en_US&dl=en&ind=false

Bizony a helyzet az, hogy az EU-hoz tartozás ÖNMAGÁBAN NAGY ÉRTÉK. Egy olyan övezet tagjának lenni, ahol szabad a kereskedelem, a munkaerő, a tőke áramlása, önmagában is gazdaságélénkítő hatású, és hatalmas jótétemény. Ha nem lennénk EU-tagok, akkor a mellékelt példák alapján jól látható, hogy hol tartanánk. A kizsákmányolás-elmélet alapvetően hamis, félrevezető és rendkívül ártalmas. Az EU nem elvesz tőlünk, hanem - ahogyan az egy sima szabadkereskedelmi megállapodás esetén is lenni szokott - növekedést generál mind itthon, mind az európai országokban. A helyzet mind a régi tagoknak, mind az újaknak előnyös. Tudom, hogy ezt nehéz elképzelni azoknak, akik számára minden háború, és csak győztes és vesztes van, de a közgazdaságtan elég régóta tudja hogy van win-win szituáció, és ez pont az (mint általában a szabadkereskedelmi megállapodások szoktak lenni). Ha az EU-tól egy fillért nem kapnánk, akkor is nagy segítséget jelentene a magyar gazdaságnak, és elősegítené fejlődésünket. Így viszont, hogy még egy halom pénzt is ránk szórnak, legalább azon kéne igyekezni, hogy egyrészt értelmesen használjuk fel, másrészt pedig azon, hogy ha nem muszáj ne rúgassuk már ki magunkat ebből a klubból, mert pontosan tudható, hogy annak nem önállóság és függetlenség, hanem gazdasági lecsúszás és nyomor lenne az eredménye.

Negatív kamatok Magyarországon?

2016, Február 27 - 08:59

Az elmúlt években megszoktuk Magyarországon, hogy mindig az eurózónánál magasabb kamatokat kellett biztosítanunk, aminek a fő oka az volt, hogy jelentős külföldi finanszírozásra szorultunk, és ennek a portfóliótőkének a bevonzása és itt tartása csak úgy volt lehetséges, ha jelentős prémiumot biztosítottunk nem csak nominálisan a külföldi hozamokhoz képest, de a reálhozamok szintjén is többet kellett kínálnunk, mint a hozzánk portfóliótőkét küldő pl. eurózónás magországokra jellemző érték.

2000 óta a magyar infláció átlagban 4,84% volt, az éves diszkontkincstárjegyek hozamszintje pedig 7,07%, míg Németországban 1,45% infláció és 2,30% hozam volt. A magyar realizált reálhozam 2,23% volt, a német 0,85%. Vajon lehet-e ebben változás?

Én azt gondolom, hogy igen. A magyar gazdaságban 2009 óta hatalmas változások zajlanak: a folyó fizetési mérleg többlete elképesztően magasra szökött, a lakossági devizahitelállomány leépült, csökken az állami devizaadósság is, sőt a külföldiek által tartott magyar, forintos állampapírok állománya is igen gyorsan apad: a legutolsó adat szerint 3600 milliárd forint az állomány, ez 1-2 éve a 4500-5000 milliárdos tartományban mozgott jellemzően. A magyar gazdaság a nagyon magas fizetési mérleg többletnek és EU-s támogatásoknak köszönhetően gyorsan építi le a külföldtől való függőséget, és ez azt jelenti, hogy realisztikus közelségbe került az is, hogy egyáltalán ne biztosítsunk hozamprémiumot az eurózónás értékekhez képest - mert nem lesz rá szükség.

Teljesen reális, hogy Magyarország a cseh útra lépjen, ami azt jelenti, hogy akár zéró rövid kamatok mellett is felértékelődési nyomás lehet a forinton. Ez persze azzal is járna, hogy a hosszabb magyar állampapírok hozamszintje is lejjebb csúszik. A cseh 10-éves hozam, amint a grafikonon is látszik ( http://www.investing.com/rates-bonds/czech-republic-10-year-bond-yield) csak 0,4%, ami hajszálnyival van csak a német felett.

Elméletileg egy olyan periféria-országnak, amelynek nagyon nagy a fizetési mérleg többlete, olcsó a devizája, és leépül a külföldi befektetőktől való függősége, a hozamszintje alacsonyabb is lehet, mint a magországok hozamszintje. A jelenleg 3,2-3,3% körüli magyar 10-éves hozamokban ennek megfelelően akár még tág tér is lehet lefelé, a rövid oldalon pedig a negatív kamatszint sem elképzelhetetlen...

A magyar demokrácia fekete napja

2016, Február 24 - 07:23

Amikor elindítottam ezt a blogot, akkor úgy döntöttem, hogy nem fogok politikával foglalkozni, csak a gazdasággal. A tegnapi eseményekről azonban mégis úgy érzem, hogy fontos írni. Két okból is. Az egyik az, hogy van gazdasági vetülete, a másik pedig az, hogy jóérzésű ember azt hiszem emellett nem mehet el:

http://index.hu/video/2016/02/23/nvi_kopaszok_nyako_istvan_nepszavazas_v...

A helyzet az, hogy teljesen egyértelműen a hatalomhoz kötődő magánhadsereg avatkozott be a politikába, megakadályozva egy teljesen alapvető demokratikus intézmény, a népszavazás kiírását és végrehajtását (egyébként már többedjére, de most először fizikai erőszakkal fenyegetőzve). Sajnálatos módon ez beleilleszkedik abba a trendbe, hogy Magyarországon évek óta folyamatosan kiiktatásra kerültek a fékek és ellensúlyok, a független demokratikus intézményrendszer leépülőben, ez azonban új mélypont. Ez már a 20-as, 30-as évek fasiszta hatalmait idézi, illetve a modernebb időkből a volt szovjet köztársaságokban zajló politikai berendezkedést. Azt gondolom, hogy a magyar társadalomnak most már tényleg itt az ideje meghúznia a határvonalat: eddig, és ne tovább! Ha ez nem történik meg, valóban ázsiai szintre süllyedünk.

És itt jön ennek a gazdasági vonulata is: fél/antidemokratikus berendezkedéssel, a jogállam leépítésével pontosan tudjuk, hogy milyen jövő várhat Magyarországra: lecsúszás, oligarchásodás, éles társadalmi szakadékok, egy olyan ország ahol még világosban sem lehet bizonyos városrészekbe besétálni, ahol a gazdagok csak testőrséggel védhetik meg magukat egymástól és mindenki mástól, és ahol a gazdaság fejlettsége így néz ki:

http://www.google.hu/publicdata/explore?ds=d5bncppjof8f9_&met_y=ny_gdp_pcap_cd&idim=country:UKR:SYR:BLR&hl=en&dl=en#!ctype=l&strail=false&bcs=d&nselm=h&met_y=ny_gdp_pcap_cd&scale_y=lin&ind_y=false&rdim=region&idim=country:UKR:ARM:HUN:KGZ:TJK&ifdim=region&hl=en_US&dl=en&ind=false

Teljesen egyértelmű, hogy kizsákmányolható ásványi kincsek híján ezeknek az országoknak alig van esélyük a szegénységből való kilábalásra, a külföldi tőke messziről elkerüli őket, a hazai tőke is csak abban érdekelt, hogy gyorsan megszedje magát, majd ezt a pénzt biztonságos helyre menekítse ("fogd a pénzt és fuss"), ahol gazdasági-politikai ellenfelei nem tehetik rá a kezüket.

El kell döntenünk, hogy a Sztánok világához akarunk-e csatlakozni, vagy tényleg utol akarjuk-e érni Ausztriát, ahogy pár napja a jegybankelnök olyan szépen előrevetítette. Egyértelmű ugyanis, hogy verőemberekkel koordinált áldemokráciában ez utóbbi nem lehetséges.

Nullás költségvetés?

2016, Február 22 - 07:50

A miniszterelnök nullás költségvetést szeretne, vagyis azt, hogy ne költsön többet az állam, mint amennyi pénzt beszed - és az elmúlt pár év fényében ez nem is tűnik megvalósíthatatlannak! A cél önmagában jó, végre talán meg tudnánk szabadulni a minket évtizedek óta nyomorgató adósságtehertől, de attól tartok, hogy a jelenleg ciklikusan nagyon jó helyzetben lévő magyar gazdaság ereje pár év múlva tovatűnik, és akkor ismét elkezd nőni az adósság. A helyzet nagyon emlékeztet a 2000-es amerikai költségvetési szituációra, érdemes is ezzel egy kicsit foglalkozni.

A 90-es évek végének nagy fellendülése, az Internet-boom, a hatalmas árfolyamnyereségadóból származó bevételek és a Hidegháború vége miatti hadi kiadáscsökkenés miatt az amerikai költségvetési helyzet nagyon gyorsan javult, és 1998-tól többletes volt:

https://research.stlouisfed.org/fred2/series/FYFSD/

Egyébként az egyik legjellemzőbb dolog, hogy a recessziók idején folyamatosan alulbecslik a költségvetés hiányát, a fellendülés idején viszont meglepően nagyok a bevételek, és sokkal jobban alakul a büdzsé helyzete, mint bárki várta volna. Ez volt a helyzet a 90-es évek végének nagy amerikai fellendülése idején, és ez a helyzet most Magyarországon is. Olyan gyorsan javult akkor a költségvetési helyzet, hogy a FED-nél komoly tanulmányok készültek arra vonatkozóan, hogy hogyan bonyolítja majd a jegybank a monetáris műveleteit, ha már nem lesz államadósság, tehát nem lesznek állampapírok. Itt a GDP-arányos adósság alakulása:

https://research.stlouisfed.org/fred2/series/GFDEGDQ188S

Miben tévedtek akkor, miért nem maradt fenn a szufficites állapot?

A legfontosabb a recesszió volt: 2001-3 között nagyon akadozott az amerikai gazdaság gépezete, a tőzsdei összeomlás ennek fontos részét képezte: a bevételek jelentős része vált köddé. A másik fontos tényező a hadi kiadások megugrása volt, és e kettő már nagyjából gondoskodott is róla, hogy azóta is deficittel működjön a költségvetés.

Ha most Magyarországra fókuszálunk, akkor látható, hogy a helyzet hasonló. Egyrészt adott egy fellendülés (ami persze jórészt az európai pénzesőn alapul), ami meglepően gyorsan javítja a bevételi oldalt, miközben a globális kamatcsökkenés miatt az államadósság kamatterhei is nagyon gyorsan csökkennek. Ezek a folyamatok a következő 2-4 évben még kitartanak, és nem lehetetlen, hogy elérjük a nulla közeli költségvetési egyenleget, és GDP-arányosan csökkenni is fog az államadósság, de a folyamat hosszútávon egyelőre nem tűnik fenntarthatónak:

1. Az EU-pénzek eltűnésével 2019/20-tól a magyar gazdaság növekedése várhatóan nulla közelébe esik vissza, és ez önmagában a bevételek csökkenéséhez vezet
2. A hazai államszervezet rendkívül alulfinanszírozza az egészségügyet és oktatást, ez nem fenntartható, valamikor emelni kell a kiadásokat
3. Az elöregedés önmagában is hatalmas és egyre növekvő terhet ró a költségvetésre
4. A kamatcsökkenés egyenlegjavító hatása sem tart örökké, ha elkezdenek emelkedni a kamatok, akkor ismét romlani fog az egyenleg

Összességében azt látjuk, hogy a 90-es évek végének USA-jához hasonlóan Magyarország kivételesen jó ciklikus helyzetben van, ami várhatóan még pár évig kitart, és addig minden rendben lesz a költségvetéssel is, de a folyamat ingatag lábakon áll, nem fenntartható. Amennyiben nem történik komoly strukturális változás az állam és a gazdaság szervezetében, amely a versenyképesség drasztikus javulásával járna, akkor a jelenlegi javulás a következő évtizedben éppúgy köddé válik, mint ahogy USA-ban is történt, és ismét elkezd majd nőni az adósság.

Véget ért a dollárbika?

2016, Február 21 - 09:09

Nagyon úgy néz ki, hogy a dollárban az optimista befektetők kicsit túltolták a biciklit, és ennek erős korrekció lehet az eredménye. Az elmúlt két évben szinte minden devizával szemben nagyon sokat erősödött az amerikai dollár, mivel kialakult az a nézet, hogy az amerikai a legegészségesebb gazdaság és emiatt itt lesznek először kamatemelések, és a kamat az, ami vonzóvá tesz egy fizetőeszközt. Ehhez járult hozzá még az is, hogy a dollárban eladósodott - elsősorban feltörekvőországokbeli, gyakran nyersanyagkapcsolt - cégek bőszen vásárolták a dollárt, hogy adósságaikat visszafizethessék. Habár azt gondolom, hogy mindkét folyamat újra fog majd indulni, és 2016 második felétől/2017-től ismét a dollár erősödésére van esély, most úgy tűnik, hogy az amerikai fizetőeszköz árfolyamában nagyobb fordulat alakult ki.

A dollár ereje nagy részben a kamatemelési várakozásokra épült, ezeknek viszont előfeltétele az erős gazdaság, hiszen anélkül nincs kamatemelés. Mivel azonban a világgazdaság úgy tűnik komoly mélyrepülésbe kezdett, ez nyilván nem hagyja érintetlenül az USA-t sem, ahol pedig a monetáris kondíciókon már amúgy is sokat szigorított a vállalati kötvénypiacon látható hozamemelkedés és magának a dollárnak a korábbi erősödése is. Ezekre különböző becslések vannak, de valahol 50-200 bp közötti kamatemelésnek feleltek meg a gazdaság szempontjából, és erős szembeszelet jelentenek még jegybanki kamatemelés nélkül is. Így, amennyiben a lassuló világgazdaságról alkotott kép nem változik, az amerikai jegybank nem nagyon lesz képes kamatot emelni, sőt, egyre többen azt gondolják, hogy akár a múltkori kamatemelést is visszacsinálhatja.

Emiatt megkezdődött a korábban felépített spekulatív dollár-vételi pozíciók felszámolása, amely talán a leglátványosabb a japán jenben. Ennek a folyománya az arany erősödése is. Ha az 1998-as válság jó modell a jelenlegi helyzetre (és azt gondolom jelentős részben az), akkor gyors, drasztikus dollárgyengülést is láthatunk, amelyet később ugyanolyan gyors és heves dollárerősödés követhet. Éberség elvtársak, éberség!

Kossuth tér=fizetésemelés=infláció

2016, Február 13 - 14:30

Habár a pedagógustüntetéssel indult, és a Kossuth téri felszólalások hangulatából egy szélesebb rendszerellenes elégedetlenséggé vált folyamat alapvetően nem erről szól, mégis nagyon valószínű, hogy bérinflációhoz vezet.

Magyarországon kifejezetten alacsony az egészségügyre és oktatásra költött összeg, ezzel szemben monstrummá hízott az államszervezet, amelynek (gyakran teljesen értelmetlen) fenntartása sokszázmilliárddal többe kerül, mint az szükséges lenne. Az alapvető probléma a központi döntéshozatal és bürokrácia működésképtelensége, a centralizáló, forrásmegvonó erők hatékonytalansága, a jövedelmi különbségek általános növekedése, az oligarchaizáció, a latinamerikásodás - a tüntetés csak ezeknek a mögöttes jelenségeknek a leképződése, és korántsem csak a pedagógusokról vagy az oktatásról szólt.

Mindezek boncolgatásába azonban nem megyek bele, maradnék a bérkérdésnél, amely az egész történetnek egy fontos, de nem determinatív vonulata, viszont makroszempontból számunkra igen jelentős. A KSH adatai szerint 2008 óta 22% infláció volt, de mivel az élelmiszerek 26%-kal, a szolgáltatások 25%-kal, a szeszes italok/cigaretta ára 60%-kal nőtt, ezért az érzékelt infláció valószínűleg magasabb. Eközben szintén a KSH adatai alapján (http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qli036.html) a költségvetésben alkalmazásban állók nettó átlagkeresete kevesebb, mint 10%-kal nőtt, azaz igen súlyos reál-életszínvonal csökkenést szenvedtek el az itt dolgozók. Nem csoda, hogy a gazdasági helyzet javulásával komoly bérkövetelésekkel léptek fel több ágazat képviselői, és a téren uralkodó hangulat, valamint a szakszervezeti vezetők jelzései alapján nem esélytelen, hogy ezeket sztrájkokkal ki is fogják tudni kényszeríteni.

Valószínűnek tűnik, hogy a következő években jelentős reálbéremelést kell biztosítani a közszféra dolgozóinak, amely növekvő fogyasztást és általában véve is árszínvonalnövekedést okoz. Ma Magyarországon nincs infláció, de a versenyszférában uralkodó munkaerőhiány a bérek gyors emelését fogja kikényszeríteni, míg a köszszférában a fentiek alapján szintén komolyabb béremelkedés várható. A bérek pedig magukkal fogják húzni az árakat is, ráadásul most minden árupiaci termék kapcsán nagyon alacsony a bázis (pl. benzin, acél, stb), ahonnan pár éves távon jóval nagyobb az esély a növekedésre, mint a csökkenésre. Végül pedig a gazdaság erősödésével párhuzamosan a korábban az importőrök által benyelt forintgyengülés is ellentételezésre kerül, tehát még a forint stabilitása mellett is nőhet az importtermékek ára.

Minden abba az irányba mutat tehát, hogy hamarosan egyre gyorsulva emelkedő inflációt láthatunk majd.

Zene füleimnek

2016, Február 8 - 08:44

Mitől lesz versenyképes, jól működő egy ország?

Nincs ebben nagy titok, kábé mindenki tudja, aki tanult egy kicsit is a gazdaságról: Kicsi, átlátható, jól működő államszervezet, szigorú, de egyszerű, a versenyt engedő szabályozás, jogbiztonság, a hatalmi ágak szétválasztása, a korrupció eltüntetése, egyéni szabadság- és tulajdonjogok messzemenő tiszteletben tartása, a kreativitásra nevelő oktatási rendszer, hogy csak néhányat említsek a legalapvetőbbek közül.

A fentiek tekintetében elég sok olyan van, amiben nem állunk jól, és az elmúlt évtizedekben sem volt bennük javulás, például a hatalmi ágak összefonódása, a fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolása, a korrupció látható burjánzása kifejezetten aggasztó, és Európa helyett Ukrajna felé mutató folyamat. És akkor az egyik legfontosabb láb, az oktatási rendszer napokban felszínre került káoszáról még nem is volt szó.

Mindezek ellenére kifejezetten érdekes, és nagyon pozitív az, amiről mostanában a kormányzat beszél. Ellentétben a szokásos értelmetlen politikai puffogtatással, egy egészen konkrét, szintén évtizedes probléma teljesen szakmai megközelítéséről van szó:

http://www.portfolio.hu/gazdasag/lazar_eddig_nem_sikerult_erdemben_javit...

"...a miniszter megismételte: a bürokrácia versenyképességi hátrányt jelent az országban, sokat kockáztatunk, ha ekkora bürokráciát tartunk fenn. Lázár János közölte: meg kell próbálni lerövidíteni az ügyintézési határidőket, és olyan ügyintézőkre, tisztviselőkre van szükség, akik el merik dönteni az ügyeket kellő időben, nem húzzák azokat, és nem vacakolnak feleslegesen, hanem meghozzák a döntést és viselik a felelősséget. A miniszter ugyanakkor hangsúlyozta azt is, nemcsak a bürokraták számát kell csökkenteni, szükség van a jogszabályok egyszerűsítésére, az ügyintézési költségek csökkentésére is."

Ha ezt sikerülne megvalósítani, az nagyon nagy siker lenne, ugyanis a túlterjeszkedett, lassú, lomha, mégis döntésképtelen, és a gazdaság nyakán hatalmas koloncot jelentő államszervezet valóban az egyik rákfenéje a magyar gazdaságnak. Ennek megreformálására még Herkules sem szívesen vállalkozna, mert ebből az istállóból kitakarítani tényleg szinte lehetetlen - eddig legalábbis minden ilyen próbálkozás rövid úton csődöt vallott. Ennek a próbálkozásnak valóban szurkolni kell!

Mi a baj a piacokkal?

2016, Február 3 - 09:41

Az utóbbi hónapok piaci eséseinek egyik egyszerű és lehetséges magyarázata az, hogy a szuverén alapok elkezdték eladni a korábban vásárolt eszközeiket, ezzel felborítva a megszokott egyensúlyt és új, önerősítő folyamatokat indítva be.

Az olajkitermelés nyereségéből származó összegeket sok nyersanyagfókuszú ország különböző csatornákon keresztül (elsősorban szuverén alapok, de más megoldások is voltak) részvények, kötvények és ingatlanok vásárlására fordította. az elmúlt években. Azonban az olajárak esésével ez a vételi forrás kiszáradt, sőt sok alapnak értékesítenie kell korábban vásárolt eszközeit. Ha valóban ez az (egyik) oka a piaci esésnek, akkor teljesen logikus, hogy először az árfolyamcsökkenés az amúgy is kevésbé likvid, és a szabályzók által még illikvidebbé tett vállalati kötvénypiacon mutatkozott meg, nagyban feltolva a kötvények hozamprémiumát, és ezzel párhuzamosan a banki hitelezési standardok szigorodását is elősegítve.

https://research.stlouisfed.org/fred2/series/BAMLH0A0HYM2
https://research.stlouisfed.org/fred2/series/BAMLC0A4CBBB

Ha ezt az elméletet elfogadjuk, akkor az teljesen egybevág a valósággal, hiszen az illikvid vállalati kötvénypiacon már kis mennyiségek eladása is nagy árfolyamesést generálhatott, míg a részvényeladásokat könnyebben felszívhatta az igen likvid piac - nem utolsósorban a rekordnagyságú saját részvény visszavásárlások révén (így is történt, 2015-ben a vállalati kötvénypiac már folyamatosan gyenge volt, de a részvények még tartották magukat).

Itt jön azonban a pozitív visszacsatolás: a kötvényeladások hatására megemelkedett finanszírozási költségek miatt nehezebbé és drágábbá vált minden vállalat számára a hitelfelvétel, és emiatt visszaesik a részvényvisszavásárlások üteme, azaz eltűnik a tőzsdéről is a vásárlóerő egy része, és innentől fogva a szuverén alapok részvényeladásai már itt is könnyebben generálnak esést. Ráadásul a részvény és kötvényárfolyamok esése miatt még drágábbá válik a finanszírozás, emiatt kevesebb a részvényvisszavásárlás, emiatt esnek a részvényárfolyamok, ami bizonytalanságot kelt, ami megemeli a kötvények kockázati prémiumát és így tovább.

Összességében tehát az olajárak esése könnyen lehet, hogy a szuverén alapokon keresztül anélkül is tőkepiaci eséseket okozhat, hogy annak lenne komolyabb reálgazdasági alapja. A fogyasztók számára rendkívül nagy megtakarítást jelent az olcsóbbá váló üzemanyag, és ez támogatást adhat a gazdasági növekedésnek, ami még a feltörekvő országok gazdasági mélyrepülése ellenére is fennmaradhat. Így kialakulhat az az együttállás (egyébként hasonlóan 1998 nyarához-őszéhez) amelyben a reálgazdaság szépen elpöfög, viszont a tőzsdéken akár nagy káosz is lehet...

A világ legolcsóbb devizája

2016, Február 2 - 07:06

Habár a vásárlóerőparitás alapú devizaértékelésnek rövidtávon nincs jelentősége ha csak némi túl vagy alulértékeltséget mutat, de az értékelési mutatókra mégis érdemes figyelni akkor, ha nagyon extrém értékeket jeleznek.

Kiindulásként meg lehet nézni a híres Big Mac indexet, annak is a módosított változatát (adjusted index), amely az egy főre jutó GDP-vel kiigazítja az árak különbségét:

http://www.economist.com/content/big-mac-index
(be kell állítani hogy adjusted index a grafikonon), lehet devizát is választani hogy mihez viszonyítsunk)

Itt jól látszik, hogy a világ legolcsóbb pénze az orosz rubel. Ezt nagyjából más PPP-alapú indikátorok is megerősítik. Ha megnézzük a világbank kicsit mélyebb merítésű adatbázisát (amely nincs kiigazítva GDP-vel), akkor azt kellene látnunk, hogy a körülbelül hasonló fejlettségű országoknak a devizája egymáshoz képest hasonló értékeltségi szinten van.
http://data.worldbank.org/indicator/PA.NUS.PPP

PPP (2014-es érték)
USDHUF 132
USDPLN 1,83
USDRUB 19,07
USDRON 1,73
USDCZK 13,33

Habár mindegyik ország devizája alulértékelt PPP alapon a dollárhoz képest, ez természetes: minél kisebb az egy főre jutó GDP annál nagyobb az alulértékeltség. Viszont ezek az országok nagyjából egy fejlettségi szinten vannak, közel is vannak egymáshoz, így a devizáik egymáshoz képest ugyanannyival kellene hogy alulértékeltek legyenek a dollárhoz képest. Máshogy fogalmazva: a forint reális értéke ezekhez képest a két PPP elosztva egymással, tehát ennek kellene lennie nagyságrendileg:

PLNHUF 72,1
RUBHUF 6,94
RONHUF 76,3
CZKHUF 9,9

Ezzel szemben a valóság jelenleg:

PLNHUF 70,5
RUBHUF 3,66
RONHUF 68,6
CZKHUF 11,48

Jól láthatóan a legjobban a rubel lóg ki a sorból (nagyon olcsó), meg egy kicsit a cseh korona(drága). Az utóbbi indokolható azzal, hogy azért Csehország vagy 20%-kal fejlettebb nálunk, lásd:
http://data.worldbank.org/indicator/NY.GNP.PCAP.PP.CD/countries

A rubel alulértékeltsége is részben indokolható a gazdasági összeomlással, és az elmúlt év, illetve várhatóan idei év magas inflációjával (15% 2015-ben és ugyannyi idén is), amely mondjuk saccperkábé 30%-kal csökkenti a rubel-forint kereszt "reális" értékét. Ezek alapján a 2016-os PPP-alapú értékelés szerint a rubel-forint keresztárfolyamnak 5,33-on kellene lennie mondjuk az idei év végére. A 3,66-os érték még ehhez képest is elég jelentős, bő 30%-os alulértékeltség.

Vegyük ehhez hozzá, hogy az orosz kamatszint 10%, és egyelőre az oroszok az elinflálás helyett a rájuk szakadt gazdasági válságot igen kemény életszínvonal-süllyedéssel kompenzálják, tehát pont azt teszik, mint amire szükség van: igazodnak az új realitásokhoz. Nem a klasszikus LATAM utat járják (infláció), hanem azt, amit mondjuk az IMF is előírna nekik.
Ha az olajár valahol stabilizálódik (és szerintem fog, mint korábban írtam róla), akkor az orosz gazdaság összeomlása megáll, de nem várok jelentős erősödést sem: stagnálás lesz, miközben az infláció leesik, és levágják a kamatszintet végül 3-4-5-6%-ra. Mindebből az következik, hogy a hosszú rubeles orosz államkötvények, amelyek 10% felett hoznak, kiváló lehetőséget jelentenek: magas kockázatú, de nagy hozampotenciálú befektetés.

Mikor lesz meg az alja?

2016, Január 29 - 12:05

Az árupiacok esése mára történelmi mértéket ért el, az elmúlt 100 évben is igen ritkák voltak az ekkora összeomlások. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy mikor lesz már itt az alja, és érdemes lehet-e keresgélni valami vételi lehetőséget?

Itt két dolgot érdemes mérlegelni. Az egyik, hogy az ilyen nagy összeomlásokban mindig kiöntik a fürdővízzel a gyereket, tehát a sok valóban roncs cég/ország/deviza között biztosan lesz olyan is, ami jól állja a sarat és érdemes megvenni, mert árfolyama akár többszörözhet. Viszont egyből adódik a második kérdés: Honnan? Mikor lesz meg az alja?

Természetesen ezt senki sem tudja, de érdemes végiggondolni, hogy mi történt, mi okozta a gigantikus lejtmenetet. A kínai kereslet összeomlása pont akkor kezdődött, amikor a korábban (2000-es évek közepétől egyre jobban) elindított kapacitásbővítések beértek, így egyszerre van keresletcsökkenés ÉS kínálatnövekedés, ezért tudott ilyen pusztító lenni ez a medvepiac a különböző nyersanyagokban.

A rossz hír az, hogy sem a kereslet jelentős bővülésére sem a kínálat csökkenésére nem lehet számítani a legtöbb piacon - a legnagyobb kivételt talán az olaj jelentheti.

Kína nyersanyagintenzív növekedésének vége (márpedig a felívelő szakaszt gyakorlatilag ők generálták a 2000-es években), és akár recesszióba hullik az ország, akár csak sima lassulás+szolgáltatószektorra való átállás következik, nem kell majd annyi vas, alumínium, réz, ón, pálmaolaj, mittudomén. A kínálat pedig azért nem fog csökkenni, mert a már beindított projektek bezárási költsége is nagy lenne, és ha már megy az üzem, akkor mindegy, hogy a tőkeköltséget nem termeli ki, a működés még akkor is sokáig zajlik, ha a működési költségeket is alig érik el a bevételek (sőt valószínűleg amíg van elégetni való pénz, addig cash-cost alatt is tolják tovább). Így a legtöbb piacon nem igazán látom, hogy óriási csődök nélkül mitől lenne fordulat. Ceterum censeo: amíg nem megy tönkre és zár be legalább egy de inkább két nagyon nagy szereplő, addig a piac nem tud kitisztulni.

Az olajpiac helyzete annyival jobb, hogy a motorizáció előretörése megállíthatatlannak tűnik, és az üzemanyagfogyasztás bővülése még egy időleges feltörekvő piaci/kínai recesszió után is valószínűleg folytatódna: kismillió robogó, iránytaxi és private jet fog szolgálatba állni a következő években Ázsiában és Afrikában. Ráadásul a kínálat is hamarosan nagyot csökkenhet: a palaolaj kitermelő kutak gyorsan kifogynak (már az első év után drasztikusan esik a termelésük), és újak nyitására a magukat megégetett amerikai bankok/kötvény/részvénybefektetők nem fognak pénzt adni a wildcatter-eknek. Egy-két év alatt drasztikusan csökkenhet az amerikai termelés, és ekkor szinte biztos vagyok abban, hogy (miután a vetélytársakat egyszer s mindenkorra lemészárolták) a haramiaállamok (Szaúd, Oroszország, többi OPEC tag) összefog és leviszi annyira a termelést (lehet, hogy nem is kell ekkor már sokkal), hogy az olajár visszamenjen 40-70 dollár közé. Ilyen árak mellett nem fognak újra pénzt kapni a palaolajos vállalkozók, hiába jönne ki a projekt szépen excelben nyereségesre, mert minden finanszírozó tudja, hogy a 2015-ös baleset bármikor újra megtörténhet, így az amerikai palaolaj-boom nem indul újra.

Emiatt a klasszikus árupiaci szektor egyelőre szerintem nem érdekes, viszont azok a cégek/országok amelyek az olaj/gáz (áram?) árához vannak kötve, viszont egyre inkább...